New year and a lil' summary

Véget értek az ünnepek és szépen mindenki visszatér a megszokott mókuskerékbe. A mostani karácsony és szilveszter elég szar napokra estek és sajnos idén is ez lesz.
2 ünnep között egy teljes hét meló...

A karácsony eltelt ahogy szokott, nekem idén is hiányzott valami... már évek óta nincs meg a karácsonyak az a bizonyos varázsa.
Ettől eltekintve jó volt, hogy együtt volt a család.



Idén sok szerepem nem volt a fadíszitésben, mert 24-én délelőtt természetesen melóztam. A szaloncukor kötözés mindig is az én feladatom volt, idén is én csináltam meg. Nem lett rossz, asszem idén kék-ezüst lesz a dizájn. Majd meglátjuk, még van rá egy évünk.

A mi a szilvesztert illeti, haverokkal azt találtuk ki, hogy biliárdozni megyünk.
Az elmúlt 2 évben lanpartikat rendeztem szilveszterre, felkészültem mindennel, tűzijáték, étel, ital, még külön főztem, hogy valami normálisat it tudjunk enni a 3 napon. Direkt elpateroltam anyámékat, hogy zavartalan legyen a buli.
Hát minden igyekezetem hiábavaló volt, mert mind2 évben másnap haverék letipliztek. Lacit otthon várták és ha már Laci is lelépett, akkor FaTaL sem maradt.
Nah ezek után a faszom szervez megint lanpartit, így idén maradt a biliárd.
Szerencsére csak 1 vészes ember, meg egy vészes társaság volt ott, akik aztán hamar letipliztek, így a cigifüstöt leszámítva zavartalan volt a pool.
2 körül értünk haza, én ekkor lőttem fel a rakétákat, meg dobáltam el néhány petárdát. Az egyik tűzijátékból a fele megmaradt, amit elvileg vissza kéne vinnem, de bekaphatja a rendelet, majd felhasználom más alkalommal.

Hétfőn kezdődött a meló, vagy inkább csak folytatódott... a maga természetes monotonitásával.
Amit korábban említettem, hogy lehet hogy lesz egy új hobbim, amiből talán majd pénzt is látok... nos, túlságosan beleéltem magam, mert akihez mentem volna tanulni, elköltöztek. Ezen már meg sem lepődök...
Ami viszont meglepő, hogy a mai nap el tudtam intézni, hogy meg legyen a leltár a Bárdis arukészletünkről. Aki nem érti olvassa el a tavalyi bejegzéseket.
Kurvasokat szoptam a leltárral, nem csak az ellenőrzéssel, hanem hogy egyáltalán kinyomtathassam. Nah, most meg tök meglepő, hogy az adatlekérés és a nyomtatás is megvolt 1 napon belül... igazi csoda...
Szóval holnaptól állhatok neki ellenőrizni. Mondjuk ez abból a szempontból nem rossz, hogy így talán kevesebbet szolgálok ki.

Summary 2010
2010 egy elég szar év volt. Sok fájdalom és gyötrelem ért, ami mellett szinte eltörpülnek azok a kevés kis örömöm, amik alkalmanként értek. Meg kell jegyeznem, hogy Tanashi-val töltött Bécsi kiruccanásom minden évi szenvedésemet megszűntette.
2010-es évem csúcspontja volt az a nap.

Január
Élveztem a "boldog" új évet, "örültem", hogy ünnepek után kezdett el leesni a hó, amit "imádtam" rendszeresen összelapátolni.
A hónap elején a Bárdis leltár nyomtatásával kínlódtam, amit aztán nagy szenvedések árán sikerült kinyomtatni. Azán volt egy betörési kísérlet, ami hála annak, hogy sokáig vagyok ébren, meghiúsult.
Késöbb anyámék győzködésére elmentem egy kuruzslóhoz, aki lábakból állapítja meg, hogy mi bajod van. Oké, mondott néhány okos és érdekes dolgot, de amiket felírt gyógyszereket, az nem hatott semmit és leginkább a pénztárcám egészségére volt káros.

A hétköznapi megpróbáltatások után jött csak az igazán nagy fájdalom.
Elveszítettem a számomra legfotosabb barátot. Dióhéjban: olyat művelt, amit soha nem feltételeztem volna róla és emiatt én már nem tudtam továbbra is a barátja maradni. Ennyi, röviden és tömören. Totál ki voltam borulva az elkövetkezendő néhány hétben-hónapban. Úgy kellett tovább élnem a napjaimat, hogy ő már nem volt a része az életemnek. Kb olyan érzés volt, mint elveszíteni egy családtagot.
Úgy döntöttem lezárok minden kapcsolatot, ami abban az ismeretségi körben nekem megvolt. Tanashi-nak elmondtam az érzéseimet is és tőle is el akartam búcsuzni, mire ő mondott olyat, amitől nagyon meghatódtam. Azóta ő lett nekem a legfontosabb barát, akinek mindig készen állok segíteni, ha szükség van rá. Ez az egy dolog volt, ami ebben a nehéz időben még talpon tartott.

Február
Februárban folytatódott a depresszió, az idegroham és más apró kellemetlenség. Sok attrocitás ért, fontolgattam, hogy csinálok egy másik blogot, aholnem kell utalgatva írnom, nyomozgattam dolgok után, amiket aztán nem használtam fel, meg fontolgattam egy nagy hülyeséget és a borotvapenge is a kezembe került.

Folytatódott a leltározás, a fagyok elmúltak, jöttek a szeles idők.
A hónap végefele a paranoia és a hipochondria kezdett rajtam megmutatkozni.
Fájlaltam a mellkasomat, ami késöbb kiderült, hogy semmi vészes nem volt, csak a kevés mozgástól gyenge a hátizomzatom és az idegek sokszor becsípődtek.

Március
Beharangozták TDU2-t. Kicsit visszatért belém az élet. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser, alig vártam, hogy megcsinálják a game-t (ami késöbb baromi nagy csalódás volt, de erről már írtam korábban).
Elkezdődött a Forma1. Rage-eltem az új dizájn miatt, mert iszonyat fosul néztek ki a kocsik... Szintén rage-eltem az új szabályok miatt, dehát mit tudok én tenni ellenük?

A kocsim némi karbantartásra szorult, már a mi a futóművet illeti. Megcsináltattam, nem volt olcsó, de legalább egy darabig megint nincs rá gond.

Április
"Pokol hetével" kezdtem a hónapot. Szokásos melóhely-emberek utálatos szendvics.
Lement a szavazás is. Csodát nem vártam és nem is lett semmi csoda, sajnos ott folytatják a naracsok, ahol a szocik abbahagyták... és ugyanazt, csak más úton... meh...
Ebben a hónapban derült fény a mellkasfájdalmam okára, mint ahogy azt fentebb említettem.
A gyógyszer szedés is véget ért, amit még az a vak lábbuzerálós kuruzsló írt elő.
Gondolom elég világos az eredmény, a dokit ért jelzőket illetőleg.

El kellett köszönnöm egy kedvenc játékomtól, mert drága Usa úgy döntött, hogy Európa nem játszhat tovább... fasza, mi?

Valve kitett magáért. Sikerül végleg szarráfosni Tf2-t és Steam is egy rakás szar lett.

Május
Májusban volt az év első jó hétvégéje, ami igazán rámfért a sok szartenger után.
Elkezdődött a pecaszezon. Sok év után újra elkezdtem pecázni és azt kell mondjam, kurvajó dolog. Természetesen egy magán tóra mentünk, ahol nem kell horgászengedély.
A hónap közepe körül rosszra fordult az idő, ami ki is mutatkozott rajtam.
25-én betöltöttem 23. életévemet, amit az elmúlt 10 évhez szokottan ünnepeltem meg. Sehogy...
A hónap dühöngéssel zárult a szokásos szendviccsel.

Június
Lezártnak tekinthettem azt a hosszú huzavonát, ami Január óta tarott. Kicsit fellélegezhettem, gondotlam...

A tv-s szekrényem megunta, hogy a tv-met tartsa és leszakadt, szerencsére időben mentettem.

Nővérem kocsijára került a sor, karbantartást illetőleg. Én jártam vele, illetve vittem el szerelőhöz, addig nővérem járt az én kocsimmal.

Örömömre (késöbb bánatomra) beharangozták TDU2 szeptemberi kiadását. Alig vártam.

Nagy ráérésében megtörtént az első dizájn újítás blogomon, amit azóta évszakonként megismétlek, mert fun.

A hónap végefele szemtanuja voltam egy autós gázolásnak, ami a mellettem lévő sávban történt és ami napokig sokkolt. Hogy mi lett a lánnyal, azóta sem tudom, de remélem rendben felépült. Nem szeretnék mégegyszer ilyet megtapasztalni.

Július
Ebben a hónapban volt egy kis szabi, pesztrálás, meg Pc újítás. Utóbbit kezdem egyre jobban és jobban megbánni. Tulajdonképpen nem is az újítást bánom, hanem hogy ezt a szemközti pc-s boltnál intéztem és nem a régi, jó ismerősünknél... ebből is tanultam... drága tanulás volt ez is...
Külünösebb nem történt ebben a hónapban. Meló, peca, pihenés.

Augusztus
Augusztusban lett volna még egy hét szabim, ami iszonyat szar lett. Ebben a hónapban is elég sokat dühöngtem a sok szarság miatt.
Majd ment a kínlódás, hogy nekem új pc, akkor a régi pc-t adjam az autósboltnak, stb.
Az elmélettel nem volt semmi baj, hanem megint csak az ügyintézés tartott sokáig...
2010-ben volt előszőr, hogy nem mentem ki a Városligetbe 20.-án.

Szeptember
Korán jött a hideg. Legalább 5 éve nem volt ilyen pontos az időjárás.
A kisházban kezdődtek a felújítások. Falfestés, csempézés, meg ilyenek. Nekem is volt festeni valóm, ami ki is töltötte a Szeptember hátralevő napjait.
Ahogy jött a hideg, egyre kevesebbet mentünk ki pecázni és a kis tónak a partja is kezdett eltünni a sok eső miatt. Hehh, amit akkor fogtunk halak még mindig élnek. Egy rekeszben vannak, állandóan cseréljük a vizüket meg etetjük őket. Csak azért maradtak meg, mert a hideg miatt már anyám nem akartam megpucolni őket.
Kis kiegészítésképp: Decemberben majdnem megfagytak. Legalább 5-10 centis jeget törtem le róluk, de szerencsére mind túlélte. Azóta a kisházban vannak, ott van egy kis fűtés is, így már tuti nem fagynak meg.
Hozzánk került egy kismacska, aki fogalmam sincs honnan kerül elő, de annyira barátságos volt, hogy hiába zavartuk, nem akart elmenni, azóta itt van a nyakunkon. Neve nincs, mert eredetileg nem akartuk megtartani, én vakarcsnak hívom, annak ellenére, hogy már kezd nagy lenni. Anyámék még mindig el akarják paterolni, ami érthető, mert 5 macska már sok, de hova és kinek adjuk? Menhelyen meg inkább kutyákat tartanak...
Jah, TDU2 nem jelent meg, mert nem lettek készen vele időben.

Október
Legnagyobb meglepetésemre megírtam a 100. bejegyzésemet. Nem gondoltam volna, hogy lesz valami, amit rendszeresen fogok csinálni.
Tanashi-nak kiírtam az FMA Brotherhood-ot, amit már rég kért tőlem és azóta folyamatosan szedtem le, ahogy jött egy új rész.
A hónap közepére végre végeztem minden festős munkával, már nagyon untam...
11.-én "ünnepeltem" 8. évfordulóját a magányomnak, de rá is jöttem, hogy sokkal jobb nekem egyedül, egy párkapcsolat sok fejfájással jár és mégtöbb költséggel...

November
Befejeztem azt a nagyon fejfájós puzzle-t, amit még 1-2 éve kaptam akkori barátaimtól.
Miután nagy bánatomra nem jött ki TDU2, kiadták a bétát, amire késöbb be is kerültem, de minden lelkesedésem hiábavaló volt. Nagy rakás szar lett a game és szinte biztos, hogy nem fogom megvenni, ha elkészül. Maradok az 1-nél, klasszisokkal jobb.
Ebben a hónapban vettem fontólóra, hogy csinálok még1 blogot, ahova a kreatívkodásaimat töltögetem majd fel. Jut is eszembe, lassan nem ártana update-elni, mert már rég nem töltöttem fel semmit.
Szintén ebben a hónapban kezdtem el a diétámat, amit meglepő mód szigorúan betartottam és sikerült is leadnom néhány kilót. YAY!
Felvetettem az ötletet Tanashi-nak, hogy ki kéne menni idén is Bécsbe az adventi napokra. Örült az ötletnek, úgyhogy kezdtem is szervezkedni.

December
A havazás napra pontos volt, elsején leesett az eslő hó.
Kalandos volt a hónap eleje. Egyrészről, egyik éjjel mehettünk Lajos fiának kocsiját visszaállítani az útra, mert lesodródott és felborult, majd másnap mentünk látogatni.
A kocsit leszámítva semmi vészes nem történt.
Másrészről meg volt egy késő esti taxizásom. Tanashi és a lakótársa jöttek volna haza, csak az időjárás miatt több helyen is elakadtak a vonattal. Kimentem értük a Keletibe, majd hazavittem őket.
Megvettem életem első 5000db-os puzzle-ját, ami egyben egy új és eddig a legnagyobb kihívásom.
Lement a Bécsi kiruccanás is. Én jól éreztem magam, remélem Tanashi is, elvégre neki szántam az utat karácsonyi ajándéknak.

Néhány nappal szereztem tudomást, hogy egy régi ismerősöm hosszú betegeskedés után elhuynt egy hónappal azelőtt. Sokkolt a hír, és még a mai napig nem térek magamhoz. Nekem ő mindig is barát volt, annak ellenére, hogy rég nem beszéltünk és sajnos már soha nem is fogunk. El akarok menni a sírjához, hogy mégegyszer utoljára megemlékezzek róla.

Ezek után jött a karácsony, meg a szilveszer.

Hát ez volt nekem 2010. Ez egy dühöngős és búcsuzkodós év volt, amit jó lezárni.

Most érdekes dolgok történnek. Egy év után lehet hogy új esélyt adok egy barátságnak, ami fájdalmasan ért véget?

Nem én nyitottam és meg is lepett. Nem tudom egyelőre, hogy mi legyen. Sok bennem a kétség és a bizonytalanság. Nagy harc folyik most a fejemben és nem könnyű újra nyitnom. Egyik oldalról az eszem azt mondja, hogy legyek óvatos, a másik oldalról meg a lelkiismeretem azt mondja, hogy mindenki megérdemel mégegy esélyt.
Nem tudom. Nem lesz egy rövid folyamat, annyi biztos. Ennek kell még egy kis idő, hogy alakuljon, aztán meglátjuk... mondjuk azzal már megadtam a lehetőséget a változásra, hogy válaszoltam az üzenetre.
Nem egyszerű...
De majd meglátjuk.

All in all, Happy Y2k11 mindenkinek mégegyszer és remélem, hogy ez az évem azért valamivel jobb lesz, mint a tavalyi. A remény hal meg utoljára.

Peace.

The last day of the year

is crap....

Már igazán nem meglepő, hogy ünnepnapon is dolgozok. Ez megy, amióta csak itt vagyok.
Megint zsidózhatnék, de halál fölösleges, nem változtat a tényen, hogy itt baszom a délelöttömet.
Annyira jó úgy elindulni munkába, hogy rajtam kívül otthon mindenki még békésen alszik.
Azaz csak aludtak volna.

Mindig leírom, így a rend kedvéért most is leírom, hogy én nem csak 1 ébresztőre kelek.
A telefonom 5 percel korábbra van állítva, mint a sípolós óra. Ha az előbbire nem kelek fel, vagy nem óhajt ébreszteni (mert sajnos ilyen is van), akkor az utóbbi robbant ki az ágyból iszonyatos sípolásával.
Az évek alatt kiismertem magam és hajlamos vagyok arra, hogy kikapcsolom az telefonon az ébresztőt, majd visszafekszek aludni.
Ez azért van, mert ha nagyon mély alvásból kelek, akkor legalább egy 20 másodpercig nem vagyok észnél. Kell egy kis idő, amíg az agyam rebootol. Ilyenkor fordul elő, hogy kinyomom a telefont. Ennek elkerülése végett a szekrény tetejére teszem a telefont, hogy mire elérem, addigra 100% észnél legyek. Ez egy bevált módszer, de van, hogy az ébredés nem rajtam múlik. Van hogy a technika megmakacsolja magát és annak ellenére hogy beállítom, cseszik ébreszteni.
Ami az órát illeti, arra legtöbbször úgy kelek, hogy frászt kapok.
Annyira hangos az az óra, hogy nővérem is felébred rá.
Nah, a mai is egy ilyen nap volt.
Drága telefonom lázadt, nem ébresztett, 5 perc múlva sípolt az óra.
Nem akartam elhinni hogy ébredés van, így tovább tartott a kikapcsolás, mint általában.
Ezzel csak annyi a gáz, hogy sokáig sípol, mindenki felébred...

Meló fele jövet, egy faszparaszt Matízos kihajt elém, stop táblája ellenére... satufék, duda, anyázás az Árpádháziakig...
Remek. Ez kellett még a mai naphoz...

Egy dolog azért megmosolyogtatott.
A petárdákról és a tűzijátékról szóló szabályzat, ami pontosan kimutatja, hogy mégis milyen államforma megy piciny hazánkban.
A rendelet: "Petárdák használata továbbra is tilos, bűntetést von maga után."
Ez odáig rendben van, hogy házon kívül nem dobáljuk a petárdákat, mert veszélyesek.
Nahde otthon, az én udvaromban azt csinálok, ami nekem jól esik, ha gránátot, vagy atomot akarok otthon robbantani, abba senki bele nem szól.
"A tűzijáték December 31-én 18 órától másnap 6 óráig engedélyezett. A fel nem használt tűzijátékokat kötelező visszavinni az árusnak, akinek akár féláron is, de kötelező visszavásárolniuk".
LOL?
-Te, Magyarországnak mi az államformája?
-Demokratikus DIKTATÚRA bazzeg...
Sok seggfej. A tűzijáték ugyanolyan veszélyes, mint a petárda, ha nem veszélyesebb.
Asszem nem kell részleteznem miket tudnak művelni a selejtes darabok.
Azzal még nincs is baj, hogy meghatározzák, hogy mikor lehet fellődözni, de ne bassza már meg a kurvaisten, hogy kötelező legyen visszavinnem azt, amit nem lőttem fel. Ne nevettessetek már. Amit az ÉN pénzemből vásároltam, arról ÉN rendelkezem, nem egy rendelet, pláne, ha a saját udvarom lődözöm azt is.
Hát igen, felháborító Magyarország hozzánemértése és naivitása, de nem meglepő, ugyanakkor nevetséges és én jót nevettem rajta.
Tehát a terv: ma egész este petárdákat fogok otthon szórni, ami még tavalyról maradt és a rakétákat is már délután 5-kor kezdem el fellődözni és ha addig nem végzek, amíg indulnánk biliárdozni, akkor a többi marad másnapra. Ezt neked köcsög rendelet.

Nah, asszem kellő jókedvvel búcsúztatom az évet... mondjuk minden évem ilyen... nem mintha meglepne, csak kezd már egy kicsit unalmas lenni.
Igazán megérdemelnék én is egy kis boldogságot azt hiszem.

Peace, Happy Y2K11.

Xmas

Most túl fáradt vagyok, hogy hosszasan írjak arról, hogy mennyire nincs karácsonyi hangulatom és mennyire zsidóság megint végig melózni 2 ünnep között, meg ma is, meg 31.-én is...

Szóval... nem is tudok most igazán miről írni, még mindíg a gyász és a sokk hatása alatt vagyok.

Ennek ellenére nektek Boldog Karácsonyt kívánok és ha addig nem írnék, akkor Boldog Y2k11-et is.

Peace.

In memoriam of a friend

Megemlékezés egy barátról.

Fájó szívvel kezdek bele ebbe a bejegyzésbe.

A mai napon van pont egy hónapja, hogy egy kedves barátom hosszú betegség után elhunyt.

Múlt hétvégén szereztem tudomást erről a tragédiáról, azóta sem tudok napirendre térni. Szintén csak akkor tudtam meg, hogy régebb óta betegeskedett.

Nem akartam elhinni. Nem akartam felfogni... és még most is csak értetlenül állok, akárhányszor belegondolok.

Még kezdő meet-es voltam, mikor vele és a többiekkel találkoztam. A természetes és családias fogadtatástól szinte azonnal mind a barátaim lettek.
Sok év telt el és én abbahagytam a meet-re járást.
Szépen, lassan megszakadt mindenkivel a kapcsolat.
De sosem felejtettem el őket. Számomra mindig is barátok maradtak...

És ő is.

Ahogy én őt megismertem, egy vidám, mosolygós lányt láttam. Sokszor nem találkoztunk, így sokmindent nem tudtam róla, de mérgesnek sosem láttam.

A tragédiáról más blogokról, illetve az iskolájában közzétett hírből szereztem tudomást.
Azok, akik közelebbi ismeretségben voltak vele, ők körüzenetet kaptak.
Ezen igazán nincs mit csodálkoznom, hisz lényegében én voltam az aki lassacskán eltávolodott tőlük.

Sok emlékem nincs vele kapcsolatban, csak 1, de az mintha tegnap lett volna.
Még ma is emlékszem, mikor a villamoson utazva ő és a többiek hangos kórusban énekelték a "tsukurimashou"-t.

Hihetetlen... addig az ember nem is veszi komolyan azt a tényt, hogy milyen az, ha valaki már nincs köztük, amíg meg nem történik.
Az olvasottak alapján sokat küzdött és hosszú időn keresztül. Végül őt is az a kór győzte le, ami apámat is, habár ő nem szenvedett ennyit.

Megtutam, hogy mikor lesz, illetve volt a temetése. Arról sajnos már lemaradtam, de mindenképp meg fogom látogatni a sírját.
Tény, hogy nem volt köztünk szorosabb barátság, de én mindig is barátnak tekintettem.
Mint barát, kötelességem leróni végső tiszteletemet iránta.

Vigyázni kell minden barátra, amíg lehet. Az ember mindig halogatja, hogy felkeressen egy régi ismerőst, míg nem végül rászánja magát, de lehet, hogy akkor már késő...
Vigyázni kell minden barátra...

Egy régebbi meet-ről maradt róla egy fényképem.

Én így fogok emlékezni rád. Mosolygósan és életvidáman.

Nyugodj békében, drága barátom.

On a little trip with a very special friend

Jó estét, jó szurkolást.

Lement ez a Bécsi kiruccanás is.
Fun volt, jól éreztem magam, Tanashi is és ez a lényeg.
Idén is rengeteg ember volt kint.
Most nem a vásárokhoz mentünk, hanem a várost jártuk be és 2 kávézót.
Hát igen; megint csak elkápráztat Bécs szépsége, színvonala és minden más tulajdonsága.
Ott még a legkisebb mellékutcában is hatalmas karácsonyi lámpák vannak.
A vendég szeretet példás, a kiszolgálás előkelő.
Ég és föld a különbség mocskos kis országunkhoz képest, pedig itt van a szomszédságban.
Azt hiszem, lenne mit tanulnunk tőlük.

Készült néhány kép is, aminek javát Tanashi készítette.











Ez töredéke a készült képeknek. Részemről nagyon szépnek találtam minden karácsonyi díszitést. Még az erős szél ellenére is élvezhető volt ez a kiruccanás.
Örülök, hogy összejött ez az utazás és annak még jobban örülök, hogy Tanashi is velem jött.

Hát igen, bánhatja is, aki ezt kihagyta, bizony szar dolog lehet kiesni a mézes bödönből, dehát ez van.

Tervezzük, hogy nyáron lehet megint kimegyünk, hogy lássuk a nyári verzióját is Bécsnek. FaTaL-al voltam már kint egy nyáron és szerintem idén is vele mennénk, ha lesz rá lehetőség.

Peace.

Eventful week

Szokás szerint csúszok a rendszeres update-el, de a múlt hét eseménydús volt és inkább tartogattam egy nagy bejegyzésbe az egészet.

CRASH!
Péntek éjjel negyed 1kor csengetnek. Elsőre azt hittem hogy a tv-ből jön, mert pont ment valami reklám. Lehallkítom, fülelek, mégegyszer csengetnek, de akkor már anyámék is kimentek az erkélyre.
Azt mondja rendőrök. Rendőrök? Wtf?
Lemegyünk.
Kérdezik: Azanger Lajos?
Nah gondoltam, Lajost elviszik valamiért, vagy mi?
Majd folytatják, hogy a fiával baleset történt csütörtök este 11kor, azaz néhány órával ezelőtt.
Haraszti és az 51-es út között átsodródott a szembesávba, majd le az árokba és fejreállt.
Kikerekedtek a szemeim.
Azt mondták, nem lett baja, kimászott, mentőt hívott, elvitték már, kórházban van, nekünk viszont el kéne mennünk a roncshoz, hogy elvontassuk onnan.
Nah gyorsan gép izzít, google, autómentés... semmi bazzeg...
Felhívom a tudakozót. A környéken kb. 10 várost mondtam, nem talált semmit... fasznak vagytok ti is.

Odaérünk. Hát a látvány nem volt szép... a árok alján ott a Honda fejreállva...
Ott voltak a helyszínelő rendőrök, meg azok a rendőrök, akik jöttek nekünk szólni.
A helyszínelőktől megtudtuk egy autómentős számát, késöbb kiderült, hogy Szigethalmi a srác és ismer is minket az autósboltból. Persze neten nem hírdeti magát, így nemcsoda, hogy nem találtam meg.
Közben megtudtuk, hogy Lajos fia (Lajos) melyik kórházban van.
Többször is be kellett telefonoznunk, mert folyt a kivizsgálás.
Egy enyhébb agyrázkódáson kívül nem lett nagyobb baja.
3 óra volt mire hazaértünk, negyed 4 mire le tudtam feküdni.
Aznap sokat nem aludtam.

Másnap, jobban mondva aznap délután bementünk meglátogatni. Megnyugodtunk, hogy ténleg nem lett nagyobb baja, csak a feje fájt.
Hát, az még fog is, főleg mert a Honda még banki hiteles és még 1 évnyi részlet van rajta, összességében 400k. Ezt az összeget majd egyben kell kifizetnie, amint a rendőröktől átmegy a jelentés a balesetről.
Emellett még számíthat egy 30-40k-s bűntetésre is, mert tuti, hogy nem tartotta be a sebesség korlátozást.
Ami a kocsit illeti, az még kb. 400k, ha újra használni akarja, mert van rajta mit javítani: szélvédő, oldalsó ablak, és sok karosszéria elem. A futómű nem sérült, talán a motor is megúszta, de a visszafelé folyó olajat ki kell pucolni. Az akksinak annyi.
Lesz mit vele csinálni, de ez legyen a legkevesebb, sokkal rosszabb is lehetett volna.
Nagy szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta.


Late night Taxi
Pénteken este 10kor felébredek a "délutáni" szunyálásból, látom sms. 2 is.
Tanashi írt, hogy már rég a Keletiben kellene lenniük, de a vonat Csornán áll már rég és hogy nincs-e kedvem értük menni, hogy ne kelljen éjjel bkv-zni.
Nah, gyorsan összekaptam magam, de tudtam, hogy nem 5 perc, amíg ideérnek mégha most el is indulnak. Vártam vagy fél/1 órát asszem, csak utána indultam el.
Hideg volt, nem kicsit, de hamar befűtött a kocsi.
Beérek 0:45-re. Ők még kb. 1 órányira voltak. Nekiálltam olvasni. Van egy ilyen régi utazós könyvem, abban is Japánról írnak. Ez valami könyvsorozat, de baromi régi...
Még jó, hogy magammal vittem. 1:40 körül elindulok a bejárathoz és hamarosan meg is jött a vonat. Tanashi és a lakótársa jöttek. Sajnos a lakótársnak elfelejtettem a nevét. Millió bocs, de nekem annyira szita az agyam, legközelebb, ha találkozunk, lehet mégegyszer be fogok mutatkozni, mert annyira rossz a rövidtávú memóriám.
Igyekszem megjegyezni a nevét, ha legközelebb megkérdezem.
Örültek nekem, hogy nem kellett abban a hidegben még a koszos buszra szállniuk.
Jól befűtött, kényelmes kis kocsim, meg a koszos, zötykölődős busz nem ugyanaz.
Tanashi többször is megköszönte, sőt még azt is megjegyezte, hogy életmentő vagyok.
Igazán nincs mit. Szívesen segítek barátoknak, ha szükség van rám, ez a legkevesebb.
Hehh... korábban volt pár ilyen, igaz akkor még rövidebb távokra kellett mennem, de többször... szép idők, hát igen, ez van.
Egyet elmondhatok, nekem külön öröm, ha az én segítségemet kérik, szívesen segítek és nem kell többször is bocsánatot kérni. Ha már egyszer megadatott az a lehetőség, hogy autóm van, akkor azt ki is kell használni.
Szóval mégegyszer, szívesen és bármikor, ok? Csak egy telefon.

New challenge
Szombaton voltunk elintézni a karácsonyi vásárlást és megláttam azt az 5000 darabos puzzle-t, amit még neten néztem... hát én ezt megveszem!
Meg is vettem. Újfent egy jó nagy fába vágtam a fejszémet.
Természetesen Ravensburger-t vettem, mert eddigi tapasztalatok szerint ez az egyik legjobb, a többség meg úgyis mind gagyik...
Hát... szombaton belekezdtem, vasárnap folytattam és még a felénél nem tartok, már ami a szelektálást illeti. Még el sem tudtam kezdeni összerakni a széleit.
Ez aztán kemény lesz, de ahogy a többivel is, ezzel is megbírkózok.
További infó majd a Kreatív blogomon.

Fucking jew!
Ma bejön a paraszt Mercis, hogy akksi kell neki. Mondom mennyi, sarkon fordul és kimegy, mindenféle "köszönöm, viszlát", vagy "bazdmeg ez drága" nélkül.
Mocskos bunkó zsidó paraszt... Mercije van, de neki drága 13k-ért az akksi... az ilyen még az anyját is megbaszná 2 fillérért. Meh...

Dióhéjben ezek történtek.
Peace.

Ennek fele sem tréfa...

December 1. Havazik. Nem is kicsit.
Ilyen pontos még sosem volt az időjárás.
Érdekes, lehet beigazolódik a teoriám, miszerint, ha Szeptember előtt már itt volt a rossz idő és a hó is December előtt nem sokkal már leesett, akkor lehet, hogy jövő Márciusban már nem fogunk havat lapátolni és lehet, hogy 18-22 fok is lesz.
De szép lenne. És ha ez bejön, akkor idén végre talán fehér karácsonyunk lesz.

Ugyanakkor ez a korai havazás aggódalomra ad okot, mert ha sok esik, félő, hogy elnapolják a Bécsi utat. Nekem még nem lenne gond, mert el tudok jönni bármikor, de Tanashi-nak a vizsgái miatt nincs sok szabadideje. Hát, majd meglátjuk... már minden el van intézve, a jegy is megvan és már nagyon beleéltem magam. Nem örülnék neki, ha megszivatna minket az idő.

Nah akkor most jöjjön egy kis téli agytágító autó tulajdonosoknak.
Itt a tél gyerekek, röpködnek a mínuszok és esik az ónos eső és a hó.
Alap dolog, hogy a fagyállót le kell méretni, ha nem elég sűrű, akkor venni kell bele. Ablakmosó folyadékot érdemes télire cserélni, illetve hozzá lehet önteni a nyárihoz, csak akkor sűrűbbet kell. Asszem ez idáig elég egyértelmű.
Téli gumi, ez több magyarázatot nem igényel.
Aki szabad ég alatt parkol annak érdemes otthon tartani jégoldót, spray-t, vagy spricnit, tökmind1. Akinek kulccsal nyílik a kocsija, annak még zárjégoldót-olajzót érdemes tartani. Kell egy kaparó a kocsiba, meg egy otthonra, mert ugye nem mindig lehet kinyitni a kocsit annyira le van fagyva és akkor elég nagy szopás, ha csak a kocsiban van kaparó, nem igaz?
Akinek garázsa van, az valamennyire védett az efféle dolgoktól.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kocsit nem csak a garázsban szoktuk hagyni, hanem a munkahelyen is és akinek nincs fedett parkoló helye, azzal szintén előfordulhatnak a fagyásos gondok.
Érdemes a kocsiban tartani kefét, hogy legyen mivel letakarítani a havat.

FONTOS!!! Ha nem akarunk télen rendszeresen ablaktörlőt venni, akkor ügyeljünk arra, hogy a karokat hajtsuk fel, hogy a gumi ne faggyon hozzá az üveghez.
Sajnos sok olyan birka van, aki vagy szarik rá, vagy elfelejti, aztán jönnek be, "kell lapát, mert a fele a szélvédőn maradt, hö hö hö".
Van hogy ilyenkor megkérdezem: és ezzel most vicces akart lenni? Végülis vicces, hogy a saját hülyesége miatt kell pénzt költenie és még dicsekszik is vele.
meh... de az még a jobbik eset ha csak a gumit tépi le. Volt már olyan is, hogy annyira hozzá volt fagyva a lapát, hogy a törlőmotor csak küzdött és küzdött és szépen elhajlította az ablaktörlő kart.
Nah ez nagy szopás, mert amíg egy lapát garnitúra 2-12 ezer beszerezhető, addig egy kar akár 10-40 ezer is lehet darabonként.
Ablaktörlő karból nem igen csinálnak utángyártottat, ezért ilyen drága.

Ennek fényében, drága autóstársaim, figyeljünk oda ezekre az apróságokra.

Ami a téli vezetést illeti, azt már leírtam tavaly... look it up.

Végül, de nem utolsó sorban mutatom be téli dizájnomat. Szerintem fasza lett.

Peace