Easter... meh...

A címből is sejthető mennyire vagyok/voltam lelkes.

Minden évben szokás, hogy lemegyünk vidékre rokonokhoz húsvétra. Nekem igazából már semmit nem jelent a húsvét, csak azt, hogy utána még 1 hétig sonkát eszünk főtt színes tojással, amitől igazán nekem már másnap herótom van.

Idén még az idővel is megszívtuk, mert egész hétvégén szar idő volt, végig bent voltunk. Engem majd megevett a fene...
Az egész hétvégét elvesztegetettnek tekintem, mert semmivel nem haladtam, amivel szerettem volna.
Legjobb lett volna otthon maradni és akkor egyedül a nyugiban tudtam volna firkászni.

A május is elég sűrű lesz, unokaöcsém ballag, anyám öccse betölti az 50-et, én a 25-öt.
Lesz lemászkálás megint.

Ami talán jó ebből a hétvégéből az az, hogy elhoztuk a felniket, amikre ma fel is kerülnek a gumik és időtől függően vagy ma, vagy majd a hétvégén fel is teszem a kocsira.

Eközben a fővárosban meg con volt, holdfény con, vagy mi...
Csoport tagok a mane6-ból öltöztek be, ami egész jó lett, láttam 1-2 képet.
A con-okat továbbra is kerülöm. Igazából a legelső con-ra kellett volna elmenni, mert akkor még jó lehetett, ma már túl nagy divat lett az egész. Külföld majmolása a köbön, ráadásul, ha meglátom a mai fiatalokat, hogy hogyan néznek ki (akár jelmez akár nem, utóbbi mondjuk még durvább), akkor felébred bennem a mészáros hajlam...
Mindamellett azért sem megyek, mert nem akarok olyanokkal találkozni, akiket a büdös életben nem akarok újra látni.
Ezek az apróságok tönkre tudják tenni nekem az egész programot, szóval inkább hanyagolom. Ebből már kinőttem.

A piknik meet-et már alig várom. Igyekszem elcsípni nővéremet és anyámat, hogy segítsenek sütit sütni. Én csinálom persze, de csak az ő felügyeletükkel, jah és ők fogják először megkóstolni.
Egy dologban reménykedem, hogy jó időnk lesz.

Most hétvégén tervezem a szobám festését, ami nem kis előkészületeket igényel.
Tekintettel a sok csetreszemre, lesz mit dobozolni, óvatosan elpakolni, mielőtt akár 1 bútort is el tudnék mozdítani.
Továbbá tervezek némi átalakítást. Ahol most van a batár tv-m, oda akarok egy "munka asztalt" csinálni. Ott tudok majd makettezni, rajzolni, stb.
Úgy tervezem, hogy a tv onnan eltűnik, rakok fel két sarok polcot, amire majd lehet pakolni az eszközöket (vágó, ragasztó, csiszoló, stb), fölé meg 2 egész polcot teszek, ahova majd mennek a kész munkák.
Hogy ne legyek tv nélkül, fogok venni egy vékony tv-t, amit a falra lehet akasztani, nah az megy majd az ágyam fölé és ennyi.
Lesz munka dögivel. Szobát még sosem festettem, hát meglátjuk milyen lesz.

Ennyi mára/egyelőre,
utólag is Boldog Nyulat, amihez Fluttershy is hozzájárul:

Daaaaaw :3

Peace

August

Hát... pörögnek az események, én meg szépen maradok le az update-el.
Tekintettel a kinti sivatagi melegre és az útépítés okozta forgalmi katasztrófára, megkísérlek írni valamit.

Lassan véget ér az Augusztus is, hamar elment a nyár, ami tulajdonképpen annyira nem is volt nyár. Sokszor volt hideg, eső, szél... de most úgy tűnik, ezen a héten akar mindent bepótolni 40fokos meleggel...
Tegnap meló után szarul is voltam, izzadtam, kirázott a hideg, a klíma nem tudott elég hideget fújni, és a fejem is kb 5kilóval volt nehezebb... de túléltem.

Painting.... how I hate it...
Kezdem az elején. Van a kisház, amit mi sufninak, meg tárolónak használtunk, és anyám kitalálta, hogy egyik rokonunk, aki bőven túl van már a 70-en, megérdemli, hogy a zajos, büdős városból kiköltözzön ide, a nyugiba. Az idős rokon tulajdonképpen az anyai ágon a nagyapám testvére (húga, vagy nővére, nem tudom).
Bele is fogtunk a nagy kisház felújításnak, kipakoltunk, megcsináltattuk a fűtést, vizet, mindent, új ablakok, csempék, stb. Egész fasza kis házikó lett belőle.
Sok dologban nem voltam ott, így ha mást nem, legalább némi festést bevállaltam.
Így kezdődött a 2-3 hetes alapozás, festés, agyfasz időszak.
Elkezdtem szépen alapozóval lekenni az ajtókat, az ajtók kereteit, meg 1 ablak keretet. Szépen lassan haladtam a dologgal és itt a hangsúly a lassú szón van, mert mivel a fal is frissen volt festve, így vigyázni kellett arra, hogy ott ahol a fa meg a fal találkozik, nehogy összekenjem a friss festést.
Pluszz apropó, hogy festét közben, szinte minden nap jött az asztalos és mindig csinált valami új dolgot, amit még anyámék intéztek, amit utána szintén le kellett festeni.
Mivel nap mint nap jöttek az új cuccok, így a meglévővel sem haladtam valami jól, de legalább szépen, precízen tudtam csinálni.

Shitstorm, and a washing machine
Eközben volt egy kis kitérőm is Pest irányába, mert nővéremnél volt néhány elintéznivaló. Konkrétan egy postai látogatást kellett tenni, erről többet nem is írok, mert nem is fontos.
Ezután nővérem azt szerette volna, hogy csináljam meg a laptopját, hogy a kép és a hang a tv-jén keresztül menjen. Előbbi sikerült is, de az utóbbihoz kellett egy átalakító csatlakozó, azaz mehetek majd be mégegyszer, yay....
Az utolsó dolog egy kis mosógép szerelésnek indult, de egy komplett, atomjaira szétszerelés lett belőle. Egy felültöltős gépről van szó, ami már 5-6 éves és a fenti gumi, hála a kiváló vízünknek rohadni, penészedni, vízkövesedni kezdett.
Már néhány hete megvolt a cseredarab, csak nem volt, ki kicserélje.
Megnéztem, 'oh, ez halál egyszerű, fent a kerethez néhány torziós csavar (torx, akinek ez jobban tetszik) fogja, alul gondolom meg valami rugós rögzítés lehet'.
Ezzel a gondolattal zárult le a vasárnap.
Szerdán bementem, hogy mindezt megcsinájam, vittem torz kulcs szettet, más tulajdonképpen nem is kellett.
Bárcsak meggondoltam volna ezt mégegyszer...
Elkezdtem szétszedni a mosógépet. Keret lekerült, gumi kikerült. Botrányosan ocsmány állapotban volt már, ráfért a csere.
Nah a visszaszerelés nem volt egyszerű. Jól gondoltam, alúl rugós megoldás van, már ami a rögzítést illeti, csak ez ilyen bowdenes rugós.
Úgy kell elképzelni, hogy van egy műanyag ház, amiben van egy hosszú csavar, aminek tekerésével lehet állítani a bowden feszességén. Miután baromi nehezen akart csak visszamenni az új gumi a helyére, így kénytelen voltam koppanásig kitekerni a csavart. Itt jött a baj, sajnos drága mosógép gyártók csak a feszítő felét csinálták meg menetesre és a másik lyukat, ahol a csavar megy be ott sima maradt, így mikor ideális szögbe került az egész, a csavar fogta magát és kamikaze módon kirepült a helyéről, bele a mosógépdob ...............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................mögé...

FFFFFFFFFFFFFFFFUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU!!!!!!!4

Aki nem érti, annak elmagyarázom, van a dob, amibe a ruhákat tesszük, stimt? Nah, a csavar nem abba, hanem az mögé bírt esni, amiben ez a dob forgott. Ez csak azért probléma, mert semmivel nem lehet utánanyúlni... ééééés itt kezdődött az "atomjaira szétszerelés"...
Mivel nővéremnek egy csavarhúzóján kívül, más szerszáma nem volt, így a folyamat megrekedt.
Megbeszéltük, hogy másnap bemegyek és megcsinálok mindent, ám, mire hazaértem, addigra megint totál más lett minden...
Megint és megint bassza meg, megint sikerült nekem kereszbeszervezni.
Anyám ráadásul még le is ótvarozta a munkámat, meg hogy túl lassan haladok vele, meg holnap festés és mosógép szerelés helyett be kell menjek melózni, mert ő lesz otthon és csinálja ami még maradt munka a kisházban...
Mondtam kurvajó, mert már megint nem ez lett megbeszélve, nővéremnek tovább kell várnia, hogy megcsináljam a mosógépét, a festék és az ecsetek meg be fognak száradni.
Hiába soroltam, hogy miért nem jó pont most kereszbeszervezni, anyám nem hallgatott rám, as usual...
Elöntötte a szar az agyamat, 'oké bazdmeg'-mondtam 'akkor úgy fested le a többi szarságot, ahogy akarod, én befejeztem'!
'Azt akarod, hogy szép legyen, vagy azt hogy gyorsan legyen kész, mert ha kell én fél nap alatt összecsapom az egészet, de azt akkor te is lehányod, meg én is, mert olyan ocsmány lesz'!
Lassú munka, igen, lassú munka, mert ha arra hajtunk hogy igényes legyen és szép, akkor azt precízen kell megcsinálni, hogy ne legyen csíkos és ne kenjem össze a kibaszott falat; és akkor még ott van a kibaszott asztalos is, aki minden nap hoz valami szart, amit szintén le kell fessek, mégis hogy a faszomba várja, hogy haladjak?!

Másnap meló után a szar kiürült annyira a fejemből, hogy anyám kérésére segítettem neki a festésben, de az eredményt meg lehetett nézni.
Ahol én festettem az szép volt, egyenletes és nem kentem össze a falat, ahol ő kent bazzeg az foltos volt, csíkos és a fal is festékes lett. 'Hát gratulálok bazzeg, remélem most kurvabüszke vagy magadra. Hálásan köszönöm, hogy összebasztad az eddigi munkámat ezzel a szarral, amit te festésnek nevezel'....
Kis apropó még, hogy csütörtök volt, úgyhogy a festés és a mosógép szerelés mellett még porszívózni is kellett, de mindez ugrott, mert anyámnak megint kurvára otthon kellett maradnia.... meg sem lepődök már ezen, csak minden alkalommal felbassza az agyamat....

Pénteken dél körül el kellett jöjjek melóból, mert még mindig akadt festenivaló.
Szombaton volt 20.-a, amit én szintén festéssel töltöttem, amíg anyámék elmentek egész napra hajókázni. Nem is baj, jobb is hogy 20.-án van ami elvonja a gondolataimat, mert lassan megint évforduló lesz és nem tudom, mennyire leszek depressziós, habár amióta eldobtam a "jófiú" címem, azóta nagyjából beleszarok mindenbe, amit nem tartok fontosnak, vagy jövedelmezőnek, így lehet, hogy az évfordulóval sem fogok törődni annyira...
A tűzijátékból sem láttam semmit, amit egy kicsit azért bántam... nah mind1, majd jövőre talán...
Vasárnap is volt festenivaló, de akkor csak ajtókat kellett fessek, viszont ezeket majd késöbb vágni kell, mert a csempék miatt már nem lehet visszarakni őket a zsanérjukba, így nem tudtam a helyükön festeni őket.
Maradt a falhoz támasztott megoldás, ami csak azért szopás, mert egy napig szárad, addig meg nem tudok mit csinálni a másik oldalával... nah mind1, lekentem az egyik oldalt, aztán indultam be nővéremhez.
Felfegyverkeztem mindenféle szerszámmal, gondolván a legrosszabbra is, kalapácsot is raktam el.
Életemben nem szedtem még szét mosógépet, de nem tűnt túl bonyolúltnak.
Leszedtem az egyik oldalsó elemet, látom, hogy a nagy dob keretet a túl oldalon lehet leszedni.... fasza, fordíthattam meg a gépet és szedhettem le a másik oldalsó elemet.
Minehhez hozzáteszem, hogy a folyamat egy kurvakicsi fürdőszobánam zajlott (elvégre egy Pesti lakásról van szó), ahol levegő nem járt, meleg volt, ajtót nem lehetett kinyitni, mert nem fértem volna el, szal minden fasza volt...
Kicsavartam a dob keretének minden csavarját, kihúztam 1-2 csatlakozót, leszedtem az ékszíjat, ami segít hajtani a dobot, maradt a nagykerék, ami egy nagy csavarral volt rögzítve. Hiába feszültem neki, az istenért sem akart mozdulni... megakadtam...
Jött a feszegetős megoldás, kifeszítettem a keret oldalát, csak annyira, hogy belássak, de a csavart nem találtam... majd kicsit lejjebb kezdtem feszegetni és akkor hallom, hogy gurul a csavar, 'Zsír! Megvan!', azzal kiesett belőle és kezdhettem összerakni a gépet...
Globális törvény, hogy szétszedni mindig könnyebb, mint összerakni, szoptam is vele pár órát, míg végül elértem az eredeti feladathoz, a gumi cseréhez. Rutinosan nem raktam még vissza a két oldalsó elemet, ezzel is könnyebben hozzáférhetek a gumihoz. Sikerült kicserélni, visszaraktam mindent, csináltam egy próba centrifugázást és úgy tűnik minden fasza... nos, 100%-osan majd csak az első mosás után lehetünk biztosak.
Csak késöbb tűnt fel, hogy elbasztam az egész vasárnapomat és kb. fél 10 körül értem haza. Mondanom sem kell, hulla voltam.

Egész héten a festéssel szarakodtam, csütörtökön idegbeteg voltam és a hétvégét is végig melóztam, semmi pihenés.
Plussz apropóként, pont azon a héten kezdtem leszokni a rednszeres délutáni alvásról.
Korábban már tuti írtam, de nekem abból áll a napom, hogy meló után kaja, alvás 9-10-ig, aztán gépezés éjjel 2ig, nah ezen próbálok most változtatni. Sajnos az elmúlt hét kissé megnehezítette ezt, így hétfőn kénytelen voltam délután ledőlni, ám este sem keltem fel... iszonyat kimerült voltam.
Ami a festést illeti, a tegnapi nappal elmondhatom, hogy kész vagyok, nincs több... el sem hiszem... már rohadtul untam, ráadásul a bal kezem már görcsben volt, mert folyon a kezemben volt a festékes doboz, úgy mászkáltam. Nem akartam a földre rakni, az új csempére, mert tuti összekentem volna.
De most már vééééége!!! Remélem, NAGYON remélem, hogy idén többet már nem kell festenem.

A long awaited vacation
Még sosem vártam a szabadságomat annyira, mint most... már Augusztus elején megbeszéltük, sőt be is írtuk, hogy mikor megyek szabira, így ha törik, ha szakad, Szeptember 5.-étől szabin vagyok.
Baromira rámfér már, de előtte még egy jó szar hét jön még.
Drága kolléga most nyáron eddig 2szer volt szabin két hónapon belül, 1-1 hétre.
Párszor már leírtam, milyen szar, mikor csak én és anyám vagyunk itt egész nap, egész héten...
Nos, a szabim előtti héten, kolléga elmegy még 1 hétre... űberfasza... mire eljutok oda, hogy én vagyok szabin, már totál idegroncs leszek megint...
Itt is van egy kis apropó, hivatalosan nekem már nem is lehetne egy egész hét szabadságom, mert elfogytak a napjaim a Tiffany oktatás miatt.
Az ugyebár úgy nézett ki, hogy majdnem minden hét csütörtök és péntek, szóval még örülhetek, hogy egyáltalán van 1 egész hetem pihenni ebben az évben...
Újfent áhitozom iskolai éveim után, amikor a nyarat elejétől a végéig kiélvezhettem...
Kurvaszar felnőttnek lenni, ha ezt korábban tudom, sokkal aktívabb gyerekkorom lett volna... de hát ki tudja ezt előre, nem?
Mondjuk ha lenne egy reset gomb....*sóhaj*

Egy dologban reménykedem, hogy a gondosan megtervezett szabimat nem akadályozza majd semmi, mert ha megint keresztbeszervezés lesz, akár csak egy nap, én tényleg eret vágok magamon... komolyan...

Nah megint jó sokat pofáztam, és persze megint nem zavartalanul, mert hiába van kint 40fok meg útépítés, ha leülök blogolni, az emberek fejében jelez egy microchip, hogy azonnal jönni kell az autósboltba, 2 perenként... meh...

Peace.

THE 100th ENTRY

Petárdák és konfettik! Íme a 100. bejegyzésem.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok valami melett, amit elkezdek, főleg amiben ennyit kell írni.

A flanc és a díszítgetés most elmarad sajnos, még egy jópofa rajzzal is készültem volna, csak minimális rajztudásom éppen ilyenkor futott zátonyra és az 5. kidobott papír után elment a kedvem. Sokáig nem akartam halogatni, mert megint csak gyűlik az írnivaló és megint az lesz, hogy áh, leszarom, rég volt, nem írom le...

Úgyhogy sajnos ez a bejegyzés sem lesz külömb, mint a korábbiak.

Tortént egy s más az elmúlt napokban, jó is és jó sok rossz is, de ez a tendencia vall az én életemre.

Visiting a very special friend
Végre valahára eljutottunk Tanashival oda, hogy egyeztetni tudtunk egy időpontot talákára. Sajnos neki is rengeteg dolga van és amikor egy kicsit is ráér, akkor legtöbbszőr én nem tudok bemenni meló miatt.
Nahdemost végre összejött, már jó néhány dvd-t kellett vinnem neki, azok is szépen összegyűltek, persze az utolsó nap írtam ki mindet 1000rel.
Végre végig lejött az Fma Brotherhood jó minőségben, így odaadhattam neki.
Vittem még jó pár néznivalót, amik már korábban ki voltak írva, így egy darabig el lesz.
Nem volt egyszerű a beutazás, mert most nem otthon volt, hanem jóval messzebb.
Mégjó, hogy jó a tájékozódó képességem, mert külömben az életben nem találok oda.
Persze előző nap még ki Google maps-oztam a helyet, meg a kis térképemben is kikerestem, sőt, még Lajos GPS-ét is elvittem, biztos, ami biztos.
Odaértem, gond nélkül, szerencsére. Újabb 100xp nekem.
Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, annyira sokat, hogy estére fájt a torkom, bár ez nálam nem meglepő. Esetek többségében egyedül vagyok és nincs kivel beszélgetni, max msn-en gépelni, így el vagyok szokva a folyamatos beszédtől.
Sokmindenről volt szó, ami meglepő, hogy olyan hülyeségekről is bírtunk beszélni órákat, amikről mással nem. : )
Kellett már egy kis változás az örökös monotonitásból, arról nem beszélve, hogy most már ő a legfontosabb barát a számomra, így most már rá kell figyelnem és vigyáznom, ahogy csak tudok. Természetesen a ebben a rétegben Laci és Fatal is benne van, mielőtt valamelyikőtök szóvá tenné. : )

Rá kellett jönnöm, hogy minél kevesebb barátom van, annál többet tudok velük foglalkozni. és ez... jó ez így.

Remélem Tanashi is legalább annyira érezte jól magát, mint én. Hajlamos vagyok abba tévhitbe esni, hogy szórakoztatónak hiszem magam, közben más a helyzet.

A találkozó előtti éjjel is vele álmodtam, ami meglepett. Részletekbe nem megyek bele, mert én sem emlékszem már rá tisztán, meg egy kicsit zavarbaejtő is volt.
Átok a tudatalattimra.

All in all, jó volt úrja találkozni és remélem hamarosan megint összefutunk, hisz még meg kell mutatnod nekem azt a kávézót, amiről szó volt. 'kay?

Painting... finally done
Legutóbbi festő akcióm egyáltalán nem úgy zárult, ahogy én azt reméltem, míly meglepő.
Legalább egy hétig húzodott el a folyamat, mert valami mindig közbejött.
Viszont végre megvagyok vele, az ajtók és az ablakok a helyükön vannak és minden szép és fehér.

The extent of incompetence is fucking annoying!
A korábban említett direktszűrő beszereltetés lezajlott.
A címből gondolom már sejtitek, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy én akartam, legalább is nem olyan lett, mint amit megbeszéltünk.
Eredeti felállás az volt, hogy egy merevebb csövet raknak be, hogy ne ugráljon, meg egy új szűrőt. Annyi lett volna a dolog, hogy le esztergálnak egy csövet abban a méretben, ami ott meg lett beszélve, és ha a szűrő nem fér el, akkor az elejéből levágnak egy kicsit. Ennek ellenére ugyanazzal a régi szar gumiharmónikával rakták fel a szűrőt, amivel az előző fel volt rakva. Dühöngtem is, hogy bazzeg, direkt azért bezséltük meg a merev csövet, hogy ne ugráljon, szerinted mi a faszért volt a másik szűrő is kikötve gyorskötözővel?!
Most aki nem ért hozzá: a gumiharang az hajlékony, rugalmas, stb. A régi szűrőt ki kellett kötni, hogy ne rázkodjon. A merev cső ezért kellett volna.
Bazdmeg nem értem! Ha képtelenek ahhoz tartani magukat, amit megbeszéltünk, akkor mi a faszért vállalják el?!
Betelt a pohár. Fogom és viszem a Fiat szervízbe! Ott úgy is ismerősök vannak, szoktak nálunk vásárolni és nem egyszer ők szereztek be cuccokat a mi kocsiainkhoz.
Ott értik a dolgukat és értenek Magyarul is bazzeg!

Ha minden gond nélkül menne bazzeg, túl szép lenne, még a végén unatkoznék. ÚGY SZERETNÉK MÁR EGY KICSIT UNATKOZNI, BAZZEG!!!

You still hunt me in my dreams
Előző nap volt egy érdekes álmom. A Bajákiban voltam egy osztályban, olyan emberekkel, akiket soha nem láttam. Mindenkinek egy beceneve volt, mint valami online játékban. Senki nem használta a saját nevét, még a tanárok is csak a becenevünkön szólítottak minket. Érdekes volt, nekem már nem is tudom mi volt a nevem, de a padtársamnak az volt a beceneve, hogy "Alszik".
Volt egy lány, aki totál ismeretlen számomra, de álmomban barátkoztam vele.
Kb. 4-5 embert kiemeltek az osztályból és egy másikba vittek, mivel a lány is köztük volt, így én önkényesen is átmentem oda. Nem tudom, valami fegyelmi osztály lehetett.
Órák után, mindenki ment haza, a lépcsőn lefelé menet talákoztam egy ismerőssel, aki a valóságban volt az osztálytársam, álmomban nem. Rövid eszmecsere után, mentem ki a kocsihoz, de nem tudtam hogy hol álltam meg. Erre még visszatérek.
Gondolván, hogy Csepel pláza parkolójában álltam meg, elindultam oda, ám mikor elmentem a buszmegálló mellett, egy olyan ismerősöm mellett mentem el, akivel az életben többet soha nem akarok találkozni. Igyekeztem tudomást nem venni róla, de jött utánam és beszélt, hogy mit, pontosan már nem tudom, de végig 1es szám 3. személyben beszélt saját magáról. A Csepel plázát balról megkerülve, valami ismeretlen vízparthoz értem. Nem értettem, hogy hol vagyok, visszafordultam.
Jobbról akartam megkerül, de ő továbbra is követett, gondoltam keresztül megyek a plázán.
A pláza is totál másképp nézett ki, mint valóságban és magam sem tudom miért a lifthez mentem. Már nem követett, feladta, vagy elkeveredett a tömegben, nem tudom, nem érdekelt. Beszálltam, meg még néhányan, elindultunk felfelé.
Érdekes lift volt, nem volt a kabinnak fala, meg teteje, csak talpa. Fala csak a lift aknának volt. A fal elkezdett szűkülni és a tető amolyan tölcsér szerűen zsugorodott. Nem ijedtem megm, de furcsáltam, kicsit beljebb álltunk és átfértünk, nahde utána egy zárt tető felé mentünk, ami baromi lassan nyílt szét, lassabban, mint ahogyan mi mentük felfelé. Igyekeztem nem pánikolni, végülis felértünk az emletre, de utána már semmire nem emlékszem.
Ez a liftes dolog az egyik amire kitérnék: nem vagyok klausztrofóbiás, de álmomban rettegek a szűk helyektől és gyakran találom magam valamiféle szűk sötét csőben, vagy alagútban. Habár mindig próbálom higgadtan kezelni a dolgokat, valójában mindig szorongok akkor. Valóságban semmi ilyesmi nincs. Lehet ez is egy amolyan tudatalattis dolog.
A másik a kocsi keresős dolog: volt már párszor olyan álmom, hogy iskolából kijövet a kocsit keresem, hogy hova parkoltam és csak bolyongok. A suli, meg a kijárat, valósághű, de utána minden alkalommal totál más a környezet, másak a házak, az utcák. Végül sosem találom meg a kocsit, nem azért mert ellopták, hanem azért, mert nem emlékszem hova parkoltam vele. Szinén érdekes, hogy mindig csak a Bravo-t keresem, a mostani kocsimat. Sulis éveimben Trabantom, aztán egy Punto-m volt.
Fura...
Ami többi furcsaságot/kellemetlenséget illeti, úgy tűnik, hogy az emlékeim néha belekavarnak az álmaimba. Az ilyet nem szeretem, főleg ha olyanok jelennek meg álmomban, akiket nem akarok...

Down with sickness
Járvány van. Anyám és nővérem egy napon lettek betegek, de nagyon, majd 3 napra rá Lajos is elkapta, én marhajól voltam a héten, meg is jegyeztem mindig, hogy engem totál elkerült a betegség, megúszom, stb.
Meg a francokat... jövőhéten olyan beteg lettem, hogy az ágyból sem tudtam kimozdulni. Azon a héten végig beteg voltam, de a többi napon persze már dolgoztam.
Még most sem vagyok 100-as, de már határozottan jobban vagyok.
Mégegy apró kellemetlenség támadt meg engem a napokban, de elintézem, ha nem súlyosbodik, akkor nem is teszek róla további említést.

Summary
Hát bizony. 100 bejegyzés, több mint 2 év. Nem semmi, legalábbis magamhoz képest. Sokminden történt. Jó sokat írogattam.
Hát, eddig ment, következő cél a 200 bejegyzés. Hajrá!

Peace.

Painting and stuff...

Kicsit megkésve, mint mindig, jelentem élek és enyhe túlzással virulok.

Előző firkám óta sokminden nem történt.
Volt egy kis otthoni festős melóm... megint...
Észrevettem, hogy az elmúlt 3-4 évben mindig volt valami festés.
Idén a kisház volt soron, apám volt műhely-szobája, ami majd nekem lesz kiállító szobám... egyszer.
Elkezdődött a rendbehozás hadművelet. Nekem az volt a feladatom, hogy a régi ablakokat csiszoljam át és fessem le. A csiszolás a legutálottabb dolog nálam, érthetően kevés kedvvel álltam neki. Lajos mutatott egy trükköt, jobban mondva módszert, hogy hogyan lehet egyszerűbben csiszolni - Flex-el.
Flexre csiszoló korongot rakott és pikk-pakk leszedett egy oldalt. Felcsillant a szemem, lehet megúszom izomláz nélkül?
Könnyűnek tűnik, de könnyű hibázni, vigyázni kell, nehogy belevágjak a fába, vagy nehogy hullámos legyen... utóbbi kifejezetten nehéz azoknak, akik azelőtt még nem csináltak hasonlót.
Végülis nem lett vészes és egész hamar megvolt a csiszolás, mivel sok él volt, így mindent nem tudtam géppel lenyomatni, a többit csak felületesen csiszoltam át papírral.
Szintén amatőr hiba részemről, hogy nem fedtem le semmit a szobában, így velem együtt minden más is vastag fűrész- és festékporban állt. Első alkalom után a tükör elé állva rémülten láttam a 40-50 éves énemet, amit a fehér festékpor a hajamban, szemöldökömben, és szempillámban eléggé öreges külsőt eredményezett nekem.
Alapos fürdés után is még festékport fújtam a zsebkendőbe.
Nagyjából megvoltam a festéssel, amikor anyám közölte a többi feladatot. Az ablak keretet is le kell festeni, ám előtte a rácsot kell valahogy leműtenem. Utóbbival baj nem volt, de a keret az barna volt és egyik oldala sem volt megközelíthető Flexkoronggal. Mondtam, hogy én ezt ugyan le nem csiszolom.
Vettem alapozót, lepucoltam a keretet, mert igencsak tele volt pókhálókkal és isten tudja még mivel. Alapozóval szépen lassan lekentem, a hátamat kezdte igénybevenni, ahogy a tetejével kínlódtam. Nemigen volt hova állni, így 1 lábbal a létrán, a másikkal a keret alján egyensúlyozva, bal kézzel a teraszon lévő hintaágyba kapaszkodva igyekeztem úgy festeni, hogy csepp ne menjen a szemüvegemre, vagy a képemre.
Alapozás kész, jött anyám, újabb feladat. A külső és a belső ajtót kéne még lecsiszolni és lefesteni, majd persze mindkét ajtónak a keretét is.
Elkezdődött az ajtó leszerelése, ami szimplán csak leemelés a zsanérokról, de mivel egy régi ajtóról van szó, benne 2 nagy, vastag üveggel, tömör fával, egyedül nem volt egyszerű kiszenvedni a helyéről. A korábbi festés megkímélése végett inkább a nyitott garázsban csiszoltam le az ajtókat.
Felváltva ment a folyamat:
-1ik flex felforrósodott, áttettem a korongot a másikra
-a másik flex is felforrósodott, mentem festeni az ablakkeretet
-ablakkeret kész, visszamegyek flexelni
-flexek felforrósodnak, vissza ajtókeretet alapozni és így tovább és így tovább...

A munkával még nem vagyok meg, a másik ajtóból még van mit lecsiszolni, aztán festeni, kis apróság még munkaközben, az egyik flexben eltört valami fogaskerék és nem igen vitte a korongot.
Ha mindenki velem van, akkor ma már befejezem a csiszolást is, és a festést is.
Mondjuk a festés az lehet átnyúlik a holnapba, mert nagyon lassan szárad a festék és nem akarom addig átfordítani az ajtót.
Ha ez is megvan, majd szerdán ránézek mindenre, hogy maradt-e valahol csík, vagy lefolyás.
Mindezek után végre idén is lezárhatom a festős szezont... remélem...
A szobát, azt Lajos festette ki, a tetőre a hungarocellt pedig anyámmal közösen rakták fel.

Fishing on a tiny island
Van az a bányató, korábban biztos említettem, ahova lejárunk pecázni.
Idén nyáron az időjárás nem volt túl kegyes. A sok zápor, a túl hirtelen, túl nagy mennyiségű esőt a tó nem bírta kipárologtatni és a talaj sem nyelte el, így minden eső után egyre több helyett vett el a partból.
Aztán jött az ősz a maga rossz idejével. Hideg és esős, így a tó továbbra is csak gyűjtötte a vizet.
Kb. 3 hete voltunk utoljára pecázni, szombaton Lajos kitalálta, jó idő van, menjünk.
Ok, mondtam, menjünk.
Hát eléggé gáz volt már ahogy a part kinézett, de az út oda még gázabb. Kijött a medréből a víz és az utat is jócskán belepte, azért a Toyota hegymenetben szépen átment rajta.
Viszont mikor odaértünk, meglepve láttuk, hogy már egy fekhelyni szárazföld sincs.
Érdekes pecázás volt, az egyik villa a vízben volt, a másik mocsárban.
Párszor sikerült a vízbe is belelépnem és pont az 5 éves kínai cipőmben voltam, ami mint a szita, úgy engedte be a vizet.
4 hallal azért sikerült visszatérnünk, nem voltak nagyon, de pont süthetők.
Talán idén most voltunk lent utoljára, mert ha megint jön egy esős hét... fenéket, egy esős nap is elég és már meg is szűnt a part.
Majd meglátjuk.

A stray kitten
Vasárnap reggel Lajos nyitotta ki a garázst és egy szürke, fekete csíkos, kb. 1-másfél hónapos kiskandúr került elő.
Vagy kitették, vagy elcsavargott a kis szőrmók, mert állapotából ítélve nevelt macska volt. Nem vakarózott, nem volt bolhás, nem volt csont és bőr és nem lehet levakarni rólunk, annyira hízeleg. Nem tudom, mit fogunk vele kezdeni, nekünk már van 4 macskánk, nem kell egy ötödik...
Megpróbáljuk elajándékozni, meg állatorvosnál kiteszek majd képeket, majd meglátjuk mi lesz.
Aranyos, meg minden, de tényleg nem kell még 1 macska.
Szóval, ha valakinek kell a kis vakarcs, az szóljon.

Nah, mára kb. ennyi, hey, a következő a 100. bejegyzés lesz. Wow.

Happy Fucking Birthday

Milyen érdekes, hogy az elmúlt néhány ünnep, amit eddig megéltem egytől egyig szarok voltak, lásd karácsony, húsvét, május 1, meg ma, a születésnapom.
Bizony, ma is itt rohadok, annak ellenére, hogy múlt héten külön kértem anyámat, hogy jövőhéten hétfőn, azaz ma, hadd maradjak otthon, születésnapomból kifolyólag. Akkor annyiban maradtunk, hogy meglátjuk. Ez a válasz már akkor nem tetszett, és bizony itt vagyok, megint idegbetegen, az év egyetlen napján, amikor igazán örülnöm kéne, egy különleges napon, amikor büszkélkedhetnék, hogy igen, ezt a kort is megértem és omg 22 éves vagyok, stb... ehelyett most megint kurvára meg akarok dögölni, mert faszom kivan, hogy megint ennyire tekintettel vannak rám.
Emellett a kibaszott "nagy" forgalom mellett igazán tudtak volna nélkülözni, különösen ma...Idegen helyen eszembe sem jutna, hogy kikérjem magam a születésnapomon, de bazzeg egy olyan helyen, ahol társtulajdonos vagyok és tényleg olyanok a körülmények, hogy akár 1 ember is simán elvinne egy napot; nem bazzeg, még itt sem... idegen helyen lehet el is engedtek volna...

Hát ez a születésnapom is szar, mint eddig az összes... legalábbis jóra nem emlékszem. Úgy szerettem volna ma egy közepesen vidám, kicsit filózós bejegyzést írni; lófaszt, bazdmeg... tesz róla a buta hívők istene, hogy életem minden napján szopjak, mint a torkosborz...
Áldom az eszem, mikor kitaláltam ezt a blogcímet, annyira jellemző minden egyes napomra, akárhányszor írok, mindig érzem benne az iróniát.

Legutóbb azaz "utálom"-os lista egészen bejött, igyekszem rendszeresíteni, bár sokszor lehet olyanokat írok, amik már elhangzottak.
Íme a mostani adag:
Utálom, hogy a születésnapomat is ebben a gecikamrában kell töltenem.
Utálom a hétfőt.
Utálom, hogy én mindent mindenkinek megteszek, rám meg szarnak magasról.
Utálom, hogy lassan itt sem önthetem ki a lelkem, mert egyesek leugatnak érte msn-en... tudom már, maradjak a "magamba folytom" módszernél, amíg végleg megőrülök és tényleg felkötöm magam... még pár tapintatos megjegzés a problémáimat illetően és tényleg eljutok oda...
Utálom, hogy nyár van és meleg.
Utálom, hogy le van égve a vállam.
Utálok minden kibaszott évszakot, mert itt mindig szar a közérzetem minden évszakban. Pl.: tavasz, nyár: kibaszott fülledt meleg, levegő nem jár, légkondi nincs, a ventillátor csak a meleg levegőt kavarja, így FAIL, teleizzadom a ruháimat mindennap, így naponta cserélhetek mindent...ősz, tél: kibaszott hideg van, hol van fűtés, hol nincs, sok szar eső és a sok szerencsétlen ilyenkor akar ablaktörlőt cserélni... a téli a kedvencem, mert jönnek be, hogy a fele gumi rajta maradt a szélvédőn... gratula emberek.
Utálom, hogy minden média eszközből a nyílvános tömegbutítás megy és szomorú, hogy ezt mindenki, anyámmal az élen meg is eszi.
Utálom, hogy a Discovery-n, az egyetlen értelmes csatornán 5 percenként vannak 5 perces reklámok, ráadásul mindig ugyanazok...
Utálom, ha mindig akkor van oldalkarbantartás, mikor fel akarok lépni valahova.
Utálom, hogy egész nap a kutya nem jön be, de ha leülök blogot írni, akkor 2 percen belül tele a bolt és totál elfelejtek mindent, amit írni akartam.
Hm, lenne még, de egyelőre ennyi.

Szóval kibaszott jó napnak nézek elébe megint. Kellemes, nyugis, pihenős szülinap helyett, egy fasza melós, idegbeteges, fáradt, szülinapom lesz... király, jobbat el sem tudtam volna képzelni.
Zárás után azért rákérdezek anyámnál, hogy emlékszik-e, hogy mit kértem múlt héten, és ha igen, akkor ennyire szarik rám?... a délután is igéretes lesz...

Valamennyire pozitív hír: kész lettem a hintaággyal... ha nem ilyen lenne a mai napom, talán megerőltettem volna magam, hogy kissé szellemesen, részletesebben írjak erről... dehát ez van.

A valódi jó hír, ebben a sok szarságban, hogy barátaim felköszöntöttek, már aki nem felejtette el, nekik nagyon köszönöm, már csak ti tartjátok bennem a lelket, egyedül miattatok vagyok még az élők soraiban. Köszönöm.

Még1 kis ráadás:
KIBASZOTTÚL, KURVÁRA UTÁLOM, HOGY MINDIG AKKOR JÖNNEK BE A ROHADT EMBEREK, AMIKOR MÁR A SZÓKÖZÖKET ÉS A SOROKAT JAVÍTOM ÉS MINDIG KEZDHETEM ELŐLRŐL!!!
Nem kérek elnézést a nyersmagyarért, mert ma különösen tele van a faszom, ennek a kibaszott végső műveletnek 17szer álltam neki...

so much for my plans...

no, megint rég nem írtam... pedig már hétfő óta akartam...
Most elég sok a meló... börtönben is és otthon is... éljen a kertes ház...
Estére már nem volt hangulatom írogatni, így maradt TDU.

Utólagos Boldog Nyulat mindenkinek... nah ezzel a formalitások le vannak tudva...

Hétvégémet rokonoknál töltöttem vidéken. (ami még vidékibb, mint itt ahol lakom)
Ott öregem olyan keményen vallásos, jobb szavakkal élve: agymosott mindenki... ott aztán van minden... mise (amire nem mentünk mi se :D), szentelt sonka, meg nem is tudom mikor volt pontosan a böjt... de én mindennap ettem valami húst, csakhogy szánt szándékkal megszegjem buta kis hívő emberek szigorú szokásait... shame on me, boohoo...
Hétfőn délután értünk haza.
Kedden meló... anyám már rögtön az első munkanapon meg tudott lépni.(bokámat lefosom és a pofám leszakad kategória)
Délután közölték, hogy a hintaágy lefestése az én kiszabott bűntetésem lesz. JUHÉJ!!!! mondtam, de jó, alig várom (not...).
Ezen feladat kiosztásakor kijelentettem, oké, de tuti hogy nem meló után fogok itt csiszatolni meg festegetni; így szerdán otthon maradtam abban a reményben, hogy be is tudom fejezni.

Guess again... elkezdem kis vászonnal csiszolni, mikor tudatosul bennem, hogy ezt bizony szét kell szedni. Ok, no prob, 20 perces munka, szétkapom, átcsiszolom.
Nahmármost engem tegnap azzal vakítottak, hogy "oh igen, elég átcsiszolni egy kicsit, aztán lefújom a festékspay-el".
Meg is tettem, csiszatoltam, festettem, azaz csak akartam. Ráfújok egy réteget, erre az egész régi festés elkezdett felhólyagosodni. Egy JESUS és egy OMG kiáltása után egy hátraszaltóval biztosra mentem, hogy (esetleges) robbanási hatósugaron kívül legyek. Óvatosan visszatipegek és látom, hogy az egész úgy néz ki, mintha hígitóban ázott volna.
Fasza, nah akkor irány festékbolt, vettem 2 üveg kromofágot, 1 drótkefét és még 2 doboz festékspray-t...3800ft...

Telefonon lejelentettem a 2 festőművésznek, hogy szaktudásuk hintaágy festést illetően FAIL!!!Már láttam, hogy ez legalább 3 napos művelet lesz. Csütörtököt is kikértem, hogy haladjak a dologgal. Eljutottam oda, hogy a 2 fekvőkeretet, a feslő tartóvasat, a két lábat, meg a 2 karomat teljesen lemarattam.
Banyek, kromofág OWNZ Veet szörtelenítő...
Szombatra maradt a ülő és a fejtámla. Direkt a végére hagytam a szopatósabbakat. Aki csinált már hasonlót, az tisztában van azzal, milyen fun lecsiszolni kézzel a vékony kereszt hálót... a keret még csakcsak, de a kereszt háló.... aztán jön csak az igazán fun, a festés.
Jó hétvége elébe nézek.


FUCK YOU BOOMBASSTIK
Nem emlékszem, hogy említettem (és most vissza nem olvasok), de beszereztem a bravo-ba a hangcuccokat, kivéve egy borító lemezt a rádióhoz, amit kb féléve néztem egy nevét meg nem mondom autóhifi és tuning boltban, a Lurdy házban, a hátsó bejárat után rögtön balra....
Akkor ott volt helyszínen. Most nem volt.
Betelefonozok, hogy van-e, nehogy potyára autózzak.
-Nincs.-
-Oké, mikor lesz?-
-Holnapra lesz.-
-Tuti?-
-Tuti.-
Másnap (szerdán) beautókáztam, toporogtam a dugóban...
Nincs..............................................................................................
Elindult a visszaszámlálás a fejemben...
BASSZÁTOK MEG, NEM AZT MONDTÁTOK TEGNAP, HOGY MÁRA TUTI LESZ?! VIDÉKRŐL AUTÓKÁZTAM BE, CSAK EZÉRT BAZDMEG! ELJÖHETTEM DÉLBEN MELÓHELYRŐL, CSAK EZÉRT BAZDMEG! KI FOGJA NEKEM A POTYA UTAT KIFIZETNI, MI? LEGKÖZELEBB CSAK MELÓ UTÁN TUDOK JÖNNI!!!
Nah ez gyorsan lefutott a fejemben, majd mély levegő és mindezt higgadtan, tőlem megszokott módon, udvariasan mondtam el (és ebben semmi irónia nincs).
-Figyi- mondja
-Anyád figyi!-gondoltam
-Add meg a számod, amint megkapjuk holnap, hívunk.-
Ezzel távoztam. Tegnap megvártam az 5 órát, aztán telefonoztam.
-Még nem kaptuk meg.-
Képzeletben átnyúltam a telefonon és amíg a fejet cibáltam ki a kagylón félúton földhöz vágtam a telefonom...
Megint mély levegő.
-Oké, mindenképpen kellett volna legkésöbb ma, mert holnap szerelik be és enélkül borul minden.-
-Holnapra tuti lesz, hívni fogunk.-

Péntek van, még nem hívtak, a kocsi szerelőnél, és abban maradtunk, hogy mindent beszerel, csak a rádiót köti ki, amíg ezek a fasznyakúak meghozzák a cuccost.

Ezúton is óva intek mindenkit, hogy valaha is a Boombasstik-hoz menjen akármiért...
Nektek meg, kik ott dolgoztok, kívánom, hogy szakadjon rátok az egész kibaszott Lurdy ház rátok eső szárnya, balfasz banda...
Ilyenkor gondolok arra, hogy kéne az én fejemre is egy szelep, mint ami egy jól ismert magyar rajzfilm egyik szereplőjének volt; azzal lehetne leengedni a gőzt... valszeg nekem egész nap nyitva lenne.

Ami a régóta tartó agyalásomat illeti... nem tudok dönteni még mindig.

Mekis kaja kontra alma
KI NE PRÓBÁLJÁTOK! TUTI FUGAROHASZTÓ, CSEMPE BOMLASZTÓ HATÁSA VAN!
Innentől csak az olvassa, akinek erős gyomra van, mindenesetre megpróbálok tapintatos lenni...
Szóval, szerdán volt a második eset, ami meggyőzött engem erről a dologról.
2 hete, egyik 7végi biliárd alkalmával elfogyasztottam egy mekis burgert.
Majd rá 2-3 órára rá egy almát otthon. A hatás... mint derült égből villámcsapás. Photo Finish-el értem a Wc-re és ott töltöttem egy kis időt. Van az a channel-es szöveg, hogy you will shit bricks... nah most ezt képzeljétek el IRL...
Most szerdán dél körül ettem egy mekis burgert, aztán este megint egy almát... A hatás most sem váratott magára... here we go again...
Szóval, hacsak nem szeretnétek csempét cserélni a fürdőszobában, még véletlenül se csináljátok ezt utánam...
Van az a mondás a csípőspaprikáról hogy 2szer élvezős... nos... ez rosszabb...

Thank you, and g'night...