2 ünnep között egy teljes hét meló...
A karácsony eltelt ahogy szokott, nekem idén is hiányzott valami... már évek óta nincs meg a karácsonyak az a bizonyos varázsa.
Ettől eltekintve jó volt, hogy együtt volt a család.
Idén sok szerepem nem volt a fadíszitésben, mert 24-én délelőtt természetesen melóztam. A szaloncukor kötözés mindig is az én feladatom volt, idén is én csináltam meg. Nem lett rossz, asszem idén kék-ezüst lesz a dizájn. Majd meglátjuk, még van rá egy évünk.
A mi a szilvesztert illeti, haverokkal azt találtuk ki, hogy biliárdozni megyünk.
Az elmúlt 2 évben lanpartikat rendeztem szilveszterre, felkészültem mindennel, tűzijáték, étel, ital, még külön főztem, hogy valami normálisat it tudjunk enni a 3 napon. Direkt elpateroltam anyámékat, hogy zavartalan legyen a buli.
Hát minden igyekezetem hiábavaló volt, mert mind2 évben másnap haverék letipliztek. Lacit otthon várták és ha már Laci is lelépett, akkor FaTaL sem maradt.
Nah ezek után a faszom szervez megint lanpartit, így idén maradt a biliárd.
Szerencsére csak 1 vészes ember, meg egy vészes társaság volt ott, akik aztán hamar letipliztek, így a cigifüstöt leszámítva zavartalan volt a pool.
2 körül értünk haza, én ekkor lőttem fel a rakétákat, meg dobáltam el néhány petárdát. Az egyik tűzijátékból a fele megmaradt, amit elvileg vissza kéne vinnem, de bekaphatja a rendelet, majd felhasználom más alkalommal.
Hétfőn kezdődött a meló, vagy inkább csak folytatódott... a maga természetes monotonitásával.
Amit korábban említettem, hogy lehet hogy lesz egy új hobbim, amiből talán majd pénzt is látok... nos, túlságosan beleéltem magam, mert akihez mentem volna tanulni, elköltöztek. Ezen már meg sem lepődök...
Ami viszont meglepő, hogy a mai nap el tudtam intézni, hogy meg legyen a leltár a Bárdis arukészletünkről. Aki nem érti olvassa el a tavalyi bejegzéseket.
Kurvasokat szoptam a leltárral, nem csak az ellenőrzéssel, hanem hogy egyáltalán kinyomtathassam. Nah, most meg tök meglepő, hogy az adatlekérés és a nyomtatás is megvolt 1 napon belül... igazi csoda...
Szóval holnaptól állhatok neki ellenőrizni. Mondjuk ez abból a szempontból nem rossz, hogy így talán kevesebbet szolgálok ki.
Summary 2010
2010 egy elég szar év volt. Sok fájdalom és gyötrelem ért, ami mellett szinte eltörpülnek azok a kevés kis örömöm, amik alkalmanként értek. Meg kell jegyeznem, hogy Tanashi-val töltött Bécsi kiruccanásom minden évi szenvedésemet megszűntette.
2010-es évem csúcspontja volt az a nap.
Január
Élveztem a "boldog" új évet, "örültem", hogy ünnepek után kezdett el leesni a hó, amit "imádtam" rendszeresen összelapátolni.
A hónap elején a Bárdis leltár nyomtatásával kínlódtam, amit aztán nagy szenvedések árán sikerült kinyomtatni. Azán volt egy betörési kísérlet, ami hála annak, hogy sokáig vagyok ébren, meghiúsult.
Késöbb anyámék győzködésére elmentem egy kuruzslóhoz, aki lábakból állapítja meg, hogy mi bajod van. Oké, mondott néhány okos és érdekes dolgot, de amiket felírt gyógyszereket, az nem hatott semmit és leginkább a pénztárcám egészségére volt káros.
A hétköznapi megpróbáltatások után jött csak az igazán nagy fájdalom.
Elveszítettem a számomra legfotosabb barátot. Dióhéjban: olyat művelt, amit soha nem feltételeztem volna róla és emiatt én már nem tudtam továbbra is a barátja maradni. Ennyi, röviden és tömören. Totál ki voltam borulva az elkövetkezendő néhány hétben-hónapban. Úgy kellett tovább élnem a napjaimat, hogy ő már nem volt a része az életemnek. Kb olyan érzés volt, mint elveszíteni egy családtagot.
Úgy döntöttem lezárok minden kapcsolatot, ami abban az ismeretségi körben nekem megvolt. Tanashi-nak elmondtam az érzéseimet is és tőle is el akartam búcsuzni, mire ő mondott olyat, amitől nagyon meghatódtam. Azóta ő lett nekem a legfontosabb barát, akinek mindig készen állok segíteni, ha szükség van rá. Ez az egy dolog volt, ami ebben a nehéz időben még talpon tartott.
Február
Februárban folytatódott a depresszió, az idegroham és más apró kellemetlenség. Sok attrocitás ért, fontolgattam, hogy csinálok egy másik blogot, aholnem kell utalgatva írnom, nyomozgattam dolgok után, amiket aztán nem használtam fel, meg fontolgattam egy nagy hülyeséget és a borotvapenge is a kezembe került.
Folytatódott a leltározás, a fagyok elmúltak, jöttek a szeles idők.
A hónap végefele a paranoia és a hipochondria kezdett rajtam megmutatkozni.
Fájlaltam a mellkasomat, ami késöbb kiderült, hogy semmi vészes nem volt, csak a kevés mozgástól gyenge a hátizomzatom és az idegek sokszor becsípődtek.
Március
Beharangozták TDU2-t. Kicsit visszatért belém az élet. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser, alig vártam, hogy megcsinálják a game-t (ami késöbb baromi nagy csalódás volt, de erről már írtam korábban).
Elkezdődött a Forma1. Rage-eltem az új dizájn miatt, mert iszonyat fosul néztek ki a kocsik... Szintén rage-eltem az új szabályok miatt, dehát mit tudok én tenni ellenük?
A kocsim némi karbantartásra szorult, már a mi a futóművet illeti. Megcsináltattam, nem volt olcsó, de legalább egy darabig megint nincs rá gond.
Április
"Pokol hetével" kezdtem a hónapot. Szokásos melóhely-emberek utálatos szendvics.
Lement a szavazás is. Csodát nem vártam és nem is lett semmi csoda, sajnos ott folytatják a naracsok, ahol a szocik abbahagyták... és ugyanazt, csak más úton... meh...
Ebben a hónapban derült fény a mellkasfájdalmam okára, mint ahogy azt fentebb említettem.
A gyógyszer szedés is véget ért, amit még az a vak lábbuzerálós kuruzsló írt elő.
Gondolom elég világos az eredmény, a dokit ért jelzőket illetőleg.
El kellett köszönnöm egy kedvenc játékomtól, mert drága Usa úgy döntött, hogy Európa nem játszhat tovább... fasza, mi?
Valve kitett magáért. Sikerül végleg szarráfosni Tf2-t és Steam is egy rakás szar lett.
Május
Májusban volt az év első jó hétvégéje, ami igazán rámfért a sok szartenger után.
Elkezdődött a pecaszezon. Sok év után újra elkezdtem pecázni és azt kell mondjam, kurvajó dolog. Természetesen egy magán tóra mentünk, ahol nem kell horgászengedély.
A hónap közepe körül rosszra fordult az idő, ami ki is mutatkozott rajtam.
25-én betöltöttem 23. életévemet, amit az elmúlt 10 évhez szokottan ünnepeltem meg. Sehogy...
A hónap dühöngéssel zárult a szokásos szendviccsel.
Június
Lezártnak tekinthettem azt a hosszú huzavonát, ami Január óta tarott. Kicsit fellélegezhettem, gondotlam...
A tv-s szekrényem megunta, hogy a tv-met tartsa és leszakadt, szerencsére időben mentettem.
Nővérem kocsijára került a sor, karbantartást illetőleg. Én jártam vele, illetve vittem el szerelőhöz, addig nővérem járt az én kocsimmal.
Örömömre (késöbb bánatomra) beharangozták TDU2 szeptemberi kiadását. Alig vártam.
Nagy ráérésében megtörtént az első dizájn újítás blogomon, amit azóta évszakonként megismétlek, mert fun.
A hónap végefele szemtanuja voltam egy autós gázolásnak, ami a mellettem lévő sávban történt és ami napokig sokkolt. Hogy mi lett a lánnyal, azóta sem tudom, de remélem rendben felépült. Nem szeretnék mégegyszer ilyet megtapasztalni.
Július
Ebben a hónapban volt egy kis szabi, pesztrálás, meg Pc újítás. Utóbbit kezdem egyre jobban és jobban megbánni. Tulajdonképpen nem is az újítást bánom, hanem hogy ezt a szemközti pc-s boltnál intéztem és nem a régi, jó ismerősünknél... ebből is tanultam... drága tanulás volt ez is...
Külünösebb nem történt ebben a hónapban. Meló, peca, pihenés.
Augusztus
Augusztusban lett volna még egy hét szabim, ami iszonyat szar lett. Ebben a hónapban is elég sokat dühöngtem a sok szarság miatt.
Majd ment a kínlódás, hogy nekem új pc, akkor a régi pc-t adjam az autósboltnak, stb.
Az elmélettel nem volt semmi baj, hanem megint csak az ügyintézés tartott sokáig...
2010-ben volt előszőr, hogy nem mentem ki a Városligetbe 20.-án.
Szeptember
Korán jött a hideg. Legalább 5 éve nem volt ilyen pontos az időjárás.
A kisházban kezdődtek a felújítások. Falfestés, csempézés, meg ilyenek. Nekem is volt festeni valóm, ami ki is töltötte a Szeptember hátralevő napjait.
Ahogy jött a hideg, egyre kevesebbet mentünk ki pecázni és a kis tónak a partja is kezdett eltünni a sok eső miatt. Hehh, amit akkor fogtunk halak még mindig élnek. Egy rekeszben vannak, állandóan cseréljük a vizüket meg etetjük őket. Csak azért maradtak meg, mert a hideg miatt már anyám nem akartam megpucolni őket.
Kis kiegészítésképp: Decemberben majdnem megfagytak. Legalább 5-10 centis jeget törtem le róluk, de szerencsére mind túlélte. Azóta a kisházban vannak, ott van egy kis fűtés is, így már tuti nem fagynak meg.
Hozzánk került egy kismacska, aki fogalmam sincs honnan kerül elő, de annyira barátságos volt, hogy hiába zavartuk, nem akart elmenni, azóta itt van a nyakunkon. Neve nincs, mert eredetileg nem akartuk megtartani, én vakarcsnak hívom, annak ellenére, hogy már kezd nagy lenni. Anyámék még mindig el akarják paterolni, ami érthető, mert 5 macska már sok, de hova és kinek adjuk? Menhelyen meg inkább kutyákat tartanak...
Jah, TDU2 nem jelent meg, mert nem lettek készen vele időben.
Október
Legnagyobb meglepetésemre megírtam a 100. bejegyzésemet. Nem gondoltam volna, hogy lesz valami, amit rendszeresen fogok csinálni.
Tanashi-nak kiírtam az FMA Brotherhood-ot, amit már rég kért tőlem és azóta folyamatosan szedtem le, ahogy jött egy új rész.
A hónap közepére végre végeztem minden festős munkával, már nagyon untam...
11.-én "ünnepeltem" 8. évfordulóját a magányomnak, de rá is jöttem, hogy sokkal jobb nekem egyedül, egy párkapcsolat sok fejfájással jár és mégtöbb költséggel...
November
Befejeztem azt a nagyon fejfájós puzzle-t, amit még 1-2 éve kaptam akkori barátaimtól.
Miután nagy bánatomra nem jött ki TDU2, kiadták a bétát, amire késöbb be is kerültem, de minden lelkesedésem hiábavaló volt. Nagy rakás szar lett a game és szinte biztos, hogy nem fogom megvenni, ha elkészül. Maradok az 1-nél, klasszisokkal jobb.
Ebben a hónapban vettem fontólóra, hogy csinálok még1 blogot, ahova a kreatívkodásaimat töltögetem majd fel. Jut is eszembe, lassan nem ártana update-elni, mert már rég nem töltöttem fel semmit.
Szintén ebben a hónapban kezdtem el a diétámat, amit meglepő mód szigorúan betartottam és sikerült is leadnom néhány kilót. YAY!
Felvetettem az ötletet Tanashi-nak, hogy ki kéne menni idén is Bécsbe az adventi napokra. Örült az ötletnek, úgyhogy kezdtem is szervezkedni.
December
A havazás napra pontos volt, elsején leesett az eslő hó.
Kalandos volt a hónap eleje. Egyrészről, egyik éjjel mehettünk Lajos fiának kocsiját visszaállítani az útra, mert lesodródott és felborult, majd másnap mentünk látogatni.
A kocsit leszámítva semmi vészes nem történt.
Másrészről meg volt egy késő esti taxizásom. Tanashi és a lakótársa jöttek volna haza, csak az időjárás miatt több helyen is elakadtak a vonattal. Kimentem értük a Keletibe, majd hazavittem őket.
Megvettem életem első 5000db-os puzzle-ját, ami egyben egy új és eddig a legnagyobb kihívásom.
Lement a Bécsi kiruccanás is. Én jól éreztem magam, remélem Tanashi is, elvégre neki szántam az utat karácsonyi ajándéknak.
Néhány nappal szereztem tudomást, hogy egy régi ismerősöm hosszú betegeskedés után elhuynt egy hónappal azelőtt. Sokkolt a hír, és még a mai napig nem térek magamhoz. Nekem ő mindig is barát volt, annak ellenére, hogy rég nem beszéltünk és sajnos már soha nem is fogunk. El akarok menni a sírjához, hogy mégegyszer utoljára megemlékezzek róla.
Ezek után jött a karácsony, meg a szilveszer.
Hát ez volt nekem 2010. Ez egy dühöngős és búcsuzkodós év volt, amit jó lezárni.
Most érdekes dolgok történnek. Egy év után lehet hogy új esélyt adok egy barátságnak, ami fájdalmasan ért véget?
Nem én nyitottam és meg is lepett. Nem tudom egyelőre, hogy mi legyen. Sok bennem a kétség és a bizonytalanság. Nagy harc folyik most a fejemben és nem könnyű újra nyitnom. Egyik oldalról az eszem azt mondja, hogy legyek óvatos, a másik oldalról meg a lelkiismeretem azt mondja, hogy mindenki megérdemel mégegy esélyt.
Nem tudom. Nem lesz egy rövid folyamat, annyi biztos. Ennek kell még egy kis idő, hogy alakuljon, aztán meglátjuk... mondjuk azzal már megadtam a lehetőséget a változásra, hogy válaszoltam az üzenetre.
Nem egyszerű...
De majd meglátjuk.
All in all, Happy Y2k11 mindenkinek mégegyszer és remélem, hogy ez az évem azért valamivel jobb lesz, mint a tavalyi. A remény hal meg utoljára.
Peace.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése