The last day of the year

is crap....

Már igazán nem meglepő, hogy ünnepnapon is dolgozok. Ez megy, amióta csak itt vagyok.
Megint zsidózhatnék, de halál fölösleges, nem változtat a tényen, hogy itt baszom a délelöttömet.
Annyira jó úgy elindulni munkába, hogy rajtam kívül otthon mindenki még békésen alszik.
Azaz csak aludtak volna.

Mindig leírom, így a rend kedvéért most is leírom, hogy én nem csak 1 ébresztőre kelek.
A telefonom 5 percel korábbra van állítva, mint a sípolós óra. Ha az előbbire nem kelek fel, vagy nem óhajt ébreszteni (mert sajnos ilyen is van), akkor az utóbbi robbant ki az ágyból iszonyatos sípolásával.
Az évek alatt kiismertem magam és hajlamos vagyok arra, hogy kikapcsolom az telefonon az ébresztőt, majd visszafekszek aludni.
Ez azért van, mert ha nagyon mély alvásból kelek, akkor legalább egy 20 másodpercig nem vagyok észnél. Kell egy kis idő, amíg az agyam rebootol. Ilyenkor fordul elő, hogy kinyomom a telefont. Ennek elkerülése végett a szekrény tetejére teszem a telefont, hogy mire elérem, addigra 100% észnél legyek. Ez egy bevált módszer, de van, hogy az ébredés nem rajtam múlik. Van hogy a technika megmakacsolja magát és annak ellenére hogy beállítom, cseszik ébreszteni.
Ami az órát illeti, arra legtöbbször úgy kelek, hogy frászt kapok.
Annyira hangos az az óra, hogy nővérem is felébred rá.
Nah, a mai is egy ilyen nap volt.
Drága telefonom lázadt, nem ébresztett, 5 perc múlva sípolt az óra.
Nem akartam elhinni hogy ébredés van, így tovább tartott a kikapcsolás, mint általában.
Ezzel csak annyi a gáz, hogy sokáig sípol, mindenki felébred...

Meló fele jövet, egy faszparaszt Matízos kihajt elém, stop táblája ellenére... satufék, duda, anyázás az Árpádháziakig...
Remek. Ez kellett még a mai naphoz...

Egy dolog azért megmosolyogtatott.
A petárdákról és a tűzijátékról szóló szabályzat, ami pontosan kimutatja, hogy mégis milyen államforma megy piciny hazánkban.
A rendelet: "Petárdák használata továbbra is tilos, bűntetést von maga után."
Ez odáig rendben van, hogy házon kívül nem dobáljuk a petárdákat, mert veszélyesek.
Nahde otthon, az én udvaromban azt csinálok, ami nekem jól esik, ha gránátot, vagy atomot akarok otthon robbantani, abba senki bele nem szól.
"A tűzijáték December 31-én 18 órától másnap 6 óráig engedélyezett. A fel nem használt tűzijátékokat kötelező visszavinni az árusnak, akinek akár féláron is, de kötelező visszavásárolniuk".
LOL?
-Te, Magyarországnak mi az államformája?
-Demokratikus DIKTATÚRA bazzeg...
Sok seggfej. A tűzijáték ugyanolyan veszélyes, mint a petárda, ha nem veszélyesebb.
Asszem nem kell részleteznem miket tudnak művelni a selejtes darabok.
Azzal még nincs is baj, hogy meghatározzák, hogy mikor lehet fellődözni, de ne bassza már meg a kurvaisten, hogy kötelező legyen visszavinnem azt, amit nem lőttem fel. Ne nevettessetek már. Amit az ÉN pénzemből vásároltam, arról ÉN rendelkezem, nem egy rendelet, pláne, ha a saját udvarom lődözöm azt is.
Hát igen, felháborító Magyarország hozzánemértése és naivitása, de nem meglepő, ugyanakkor nevetséges és én jót nevettem rajta.
Tehát a terv: ma egész este petárdákat fogok otthon szórni, ami még tavalyról maradt és a rakétákat is már délután 5-kor kezdem el fellődözni és ha addig nem végzek, amíg indulnánk biliárdozni, akkor a többi marad másnapra. Ezt neked köcsög rendelet.

Nah, asszem kellő jókedvvel búcsúztatom az évet... mondjuk minden évem ilyen... nem mintha meglepne, csak kezd már egy kicsit unalmas lenni.
Igazán megérdemelnék én is egy kis boldogságot azt hiszem.

Peace, Happy Y2K11.

Summer summary

Ez a nyár is olyan hamar véget ért, akárcsak az összes többi.
Rövidke kis összegzés következik.

Végig melóztam, sehol nem voltam, 2 hét szabim volt, ami nem is volt szabi.

Ugye milyen rövid volt?

Az elmúlt 1-2 hét eléggé tartalmas volt. Végre vége a pc-s szopásnak... Azt hittem sosem lesz vége...
Nekem a gépcsere hamar lement, viszont ami céges gépeket illeti, nah azzal volt szopás, nem kevés.
Részletezni most valahogy nincs kedvem, de el lehet képzelni. A legnagyobb méreg ilyenkor az, hogy másra kell várnod, miközben marhasok dolgod lenne és addig nem is tudsz semmit sem csinálni. Mikor végre el tudtam kezdeni a munkát, akkor megint másra kellett várnom és így esnek ki napok, hetek, és már ott tartottunk, hogy már 1 hónapja szopunk azzal, hogy működjön a rendszer.
Nah most, azaz tegnap volt az a nap, hogy végre minden működik.

Ami 20.-át illeti, a sok keresztbetervezésnek és szartengernek köszönhetően idén depressziózás helyett dühöngés volt. Ez valamelyest jobb, mint a depressziózás. Idén még a Városligetbe sem mentem ki 8 év után előszőr. A tüzijátékra idén sem mentem.
Az a helyzet, hogy baráti társaságom 3 főre csökkent az idén és közülük 2 kb. annyira lusta mint én, ha nem lustább, a maradék 1 főt meg nemigen érdekli a tüzijátékok.
Így egyedül megintcsak nem volt hangulatom kimenni.

A szigettel kapcsolatban idén sem fűzök hozzá egyebet, mint halál az mindegyikre és halál a szigetre.
Volt alkalmam megnézni néhány embert, amint a szigetre igyekeznek. Nah az maga a fővárosi állatkert.
Elgondolkodtam, ez lehetne a legjobb alkalom! Az összes selejt ide gyűlik, utánuk le kéne zárni a szigetet és alulról felrobbantani. Szépen elsüllyedne az egész pereputtyal együtt. 2 legyet 1 csapásra. heh... csak reménykedhetek.

Véget ért a pokol hete is. Alkalmazott szabin volt, én meg anyám voltunk a boltban. Átvészeltem, bár sok cataflamomba és sok idegszálamba került.
Kocsimban hétvégén fékbetét csere volt, ami bizony már ráfért, mert már nyikorgott menet közben is. Ami a tárcsát illeti, az még kibírja a következő cseréig.

Dióhéjban ennyi volt a nyár. heh... tulajdonképpen, mióta melózok, nekem nincsen nyaram, hiszen végig melózom azt is, akárcsak az egész évet.

Végezetül, bemutatom az őszi dizájnt.
Peace

Y2K9 here we go again

Hát Boldog Új Évet mindenkinek... azaz boldogabbat, ha lehet...

Guess what, megint itt vagyok, oh te drága börtön, hogy hiányoztál.
Elteltek az ünnepek, az emberek újra visszaálnak monoton kis életvitelükbe.
Elmúlt a karácsony, elmúlt a szilveszter, velük együtt az ünnepi hangulat... már akinek, nekem nem volt mi elmúljon...
A karácsony nyugis volt...
Az újévi lanparti nagyjó volt. Elvoltunk... habár 3 napot terveztem, Lacinak már 2-ik nap 6-ra haza kellett mennie, mert anyja már károgott neki, hogy mennyi dolga van otthon.
Nem igazán értem a 40-es, 50-es szülőket, ennyire irígyek saját gyerekük fiatalságára és sajnálják tőlük a szórakozást? Mondjuk ugyanúgy Laci is hibás, mert 20 éves (asszem 20) kora ellenére még mindig anyuci dirigál?.........mind1, nem tartozik rám.
Szóval jó volt az a két nap, a tüzijátékot fellődöztem, az egyik csomagolása kigyulladt, a vetőcsövesből pedig az egyik lövedék selejtes volt... nem lőtt ki, hanem már derékmagasságban szétrobbant. Szép zöld fényárban úszott az utca, de semmi veszély nem volt, elég messze álltam. Másnap szembesültem a maradványokkal, meg az égből pottyant darabokkal... mint egy lövészárok, de megérte.

Magyarhonról:
Szilveszterkor, éjfél után 1 órán belül 6 haláleset volt. 24 óra alatt meg kb még 22. És még aggódnak a túlnépesedés miat... meh...
Ez is szintén a piáról kialakított teóriámat igazolja... hát igen.

Szombaton mehettem nővéremért, aki Erdélyben töltötte a szilvesztert. Nagy meglepetésemre, csodálatos tájékozódási készségem ellenére, egyből odataláltam a reptérre. Ott aztán csak néztem, mert közel, s távol sehol egy gép sem volt és nem hallottam semmit... érdekes.
A szombat nagyjából ennyi.
Tegnap be kellett mennem csepelre, mert Angelt haza kellett fuvaroznom a cuccaival együtt. Nem volt sok, de annyit BKV-n azért mégse vigyen... Érkezés után még vagy 2 órát beszéltünk. Kibeszéltük a régi munkahelyünket (Copy Generalt), jó és rossz emlékeket egyaránt. Rég beszétünk, jólesett. Délután szülők megérkeztek a balatonról. Még kedden mentek le és egész vasárnapig lent voltak, gyakorlatilag ezért is tudtam megszervezni a lanpartit.
Még nap vége előtt este beszéltem msn-en Tanashi-val. Nagyon jó volt vele megint beszélni, vele is elég rég beszéltem. Nem irigylem szegényt, jönnek neki a vizsgák töményen... mint a legtöbb egyetemista/főiskolásnak idén sem igazán élvezhették a téli szünetet.
Kitartás Tanashi.
Mára ennyi.