Painting and stuff...

Kicsit megkésve, mint mindig, jelentem élek és enyhe túlzással virulok.

Előző firkám óta sokminden nem történt.
Volt egy kis otthoni festős melóm... megint...
Észrevettem, hogy az elmúlt 3-4 évben mindig volt valami festés.
Idén a kisház volt soron, apám volt műhely-szobája, ami majd nekem lesz kiállító szobám... egyszer.
Elkezdődött a rendbehozás hadművelet. Nekem az volt a feladatom, hogy a régi ablakokat csiszoljam át és fessem le. A csiszolás a legutálottabb dolog nálam, érthetően kevés kedvvel álltam neki. Lajos mutatott egy trükköt, jobban mondva módszert, hogy hogyan lehet egyszerűbben csiszolni - Flex-el.
Flexre csiszoló korongot rakott és pikk-pakk leszedett egy oldalt. Felcsillant a szemem, lehet megúszom izomláz nélkül?
Könnyűnek tűnik, de könnyű hibázni, vigyázni kell, nehogy belevágjak a fába, vagy nehogy hullámos legyen... utóbbi kifejezetten nehéz azoknak, akik azelőtt még nem csináltak hasonlót.
Végülis nem lett vészes és egész hamar megvolt a csiszolás, mivel sok él volt, így mindent nem tudtam géppel lenyomatni, a többit csak felületesen csiszoltam át papírral.
Szintén amatőr hiba részemről, hogy nem fedtem le semmit a szobában, így velem együtt minden más is vastag fűrész- és festékporban állt. Első alkalom után a tükör elé állva rémülten láttam a 40-50 éves énemet, amit a fehér festékpor a hajamban, szemöldökömben, és szempillámban eléggé öreges külsőt eredményezett nekem.
Alapos fürdés után is még festékport fújtam a zsebkendőbe.
Nagyjából megvoltam a festéssel, amikor anyám közölte a többi feladatot. Az ablak keretet is le kell festeni, ám előtte a rácsot kell valahogy leműtenem. Utóbbival baj nem volt, de a keret az barna volt és egyik oldala sem volt megközelíthető Flexkoronggal. Mondtam, hogy én ezt ugyan le nem csiszolom.
Vettem alapozót, lepucoltam a keretet, mert igencsak tele volt pókhálókkal és isten tudja még mivel. Alapozóval szépen lassan lekentem, a hátamat kezdte igénybevenni, ahogy a tetejével kínlódtam. Nemigen volt hova állni, így 1 lábbal a létrán, a másikkal a keret alján egyensúlyozva, bal kézzel a teraszon lévő hintaágyba kapaszkodva igyekeztem úgy festeni, hogy csepp ne menjen a szemüvegemre, vagy a képemre.
Alapozás kész, jött anyám, újabb feladat. A külső és a belső ajtót kéne még lecsiszolni és lefesteni, majd persze mindkét ajtónak a keretét is.
Elkezdődött az ajtó leszerelése, ami szimplán csak leemelés a zsanérokról, de mivel egy régi ajtóról van szó, benne 2 nagy, vastag üveggel, tömör fával, egyedül nem volt egyszerű kiszenvedni a helyéről. A korábbi festés megkímélése végett inkább a nyitott garázsban csiszoltam le az ajtókat.
Felváltva ment a folyamat:
-1ik flex felforrósodott, áttettem a korongot a másikra
-a másik flex is felforrósodott, mentem festeni az ablakkeretet
-ablakkeret kész, visszamegyek flexelni
-flexek felforrósodnak, vissza ajtókeretet alapozni és így tovább és így tovább...

A munkával még nem vagyok meg, a másik ajtóból még van mit lecsiszolni, aztán festeni, kis apróság még munkaközben, az egyik flexben eltört valami fogaskerék és nem igen vitte a korongot.
Ha mindenki velem van, akkor ma már befejezem a csiszolást is, és a festést is.
Mondjuk a festés az lehet átnyúlik a holnapba, mert nagyon lassan szárad a festék és nem akarom addig átfordítani az ajtót.
Ha ez is megvan, majd szerdán ránézek mindenre, hogy maradt-e valahol csík, vagy lefolyás.
Mindezek után végre idén is lezárhatom a festős szezont... remélem...
A szobát, azt Lajos festette ki, a tetőre a hungarocellt pedig anyámmal közösen rakták fel.

Fishing on a tiny island
Van az a bányató, korábban biztos említettem, ahova lejárunk pecázni.
Idén nyáron az időjárás nem volt túl kegyes. A sok zápor, a túl hirtelen, túl nagy mennyiségű esőt a tó nem bírta kipárologtatni és a talaj sem nyelte el, így minden eső után egyre több helyett vett el a partból.
Aztán jött az ősz a maga rossz idejével. Hideg és esős, így a tó továbbra is csak gyűjtötte a vizet.
Kb. 3 hete voltunk utoljára pecázni, szombaton Lajos kitalálta, jó idő van, menjünk.
Ok, mondtam, menjünk.
Hát eléggé gáz volt már ahogy a part kinézett, de az út oda még gázabb. Kijött a medréből a víz és az utat is jócskán belepte, azért a Toyota hegymenetben szépen átment rajta.
Viszont mikor odaértünk, meglepve láttuk, hogy már egy fekhelyni szárazföld sincs.
Érdekes pecázás volt, az egyik villa a vízben volt, a másik mocsárban.
Párszor sikerült a vízbe is belelépnem és pont az 5 éves kínai cipőmben voltam, ami mint a szita, úgy engedte be a vizet.
4 hallal azért sikerült visszatérnünk, nem voltak nagyon, de pont süthetők.
Talán idén most voltunk lent utoljára, mert ha megint jön egy esős hét... fenéket, egy esős nap is elég és már meg is szűnt a part.
Majd meglátjuk.

A stray kitten
Vasárnap reggel Lajos nyitotta ki a garázst és egy szürke, fekete csíkos, kb. 1-másfél hónapos kiskandúr került elő.
Vagy kitették, vagy elcsavargott a kis szőrmók, mert állapotából ítélve nevelt macska volt. Nem vakarózott, nem volt bolhás, nem volt csont és bőr és nem lehet levakarni rólunk, annyira hízeleg. Nem tudom, mit fogunk vele kezdeni, nekünk már van 4 macskánk, nem kell egy ötödik...
Megpróbáljuk elajándékozni, meg állatorvosnál kiteszek majd képeket, majd meglátjuk mi lesz.
Aranyos, meg minden, de tényleg nem kell még 1 macska.
Szóval, ha valakinek kell a kis vakarcs, az szóljon.

Nah, mára kb. ennyi, hey, a következő a 100. bejegyzés lesz. Wow.

Summer, work, etc.

Kezdhetném megint azzal, hogy omg milyen rég nem írtam, stb stb...
hát kezdem is.

Az elmúlt 2 hetem nagyon sűrű volt és igazán alkalmam sem volt írni.

2 hete
Unokanővérem, aki Döbröcén lakik eljött hozzánk nyaralni 1 hétre. Eredetileg úgy volt, hogy nővérem lesz leve, csak nem úgy jött ki a lépés. Kata is csak akkor volt szabad, nővérem meg nem, így én maradtam pesztrának, illetve idegenvezetőnek.
Ebből egyértelműen következik, hogy azon a héten szabin vagyok, nahmármost mind tudjuk, hogy én hogy szeretem tölteni a szabadságaimat, hát azt elfelejthettem.
A hétfő egy dvd-zős nap volt, semmi különösöebb programmal.
Kedden be kellett jönnöm 2 órára, amíg anyám lefutja a bank és postajáratot.
Mondanom sem kell, az alatt a 2 óra alatt olyan szinten felbaszták az agyam, mintha egy rendes napot húztam volna le. Aznap már sokminden nem volt, kaját csináltunk és megnéztünk még 1 dvd-t.
Szerdán Lajos nem nyitott ki, mert kitalálta, hogy elmennek hajókázni, persze anyám, mint mágnes, ebből egyenesen-arányosan következik, nah mi következik: SZOPÁS BAZDMEG AZ KÖVETKEZIK, jöhettem be anyám helyett egy egész napra.
Eddig fasza a szabim, mi?
Szerda: szokásos, faszokkal teli nap, idegrohammal és szartengerrel zártam a napot.
Csütörtökre beterveztem 3 dolgot, amiből lehetett választani: Tropicarium, Fővárosi Állatkert, avagy Vidámpark.
Tropicarium maradt, mert az egy délelötti program és délutánra be volt tervezve, hogy mind lemegyünk arra a bizonyos tóra, ahol szoktunk pecázni. Kata meg anyám napoztak, úsztak, mi meg pecáztunk.
Tropicarium fun volt annak ellenére, hogy már sokadjára volt ott. Voltam már családtagokkal, távolabbi rokonokkal, nahmeg barátokkal, akikből ugyebár ma már nincs egy sem. Moving on... Estére egy színház volt tervben. A Spamelotot néztük meg, ami a Gyalog galopp filmet dolgozza fel. Zseniális alakítás volt, vicces volt, élvezhető. Habár csöppet felkészületlen voltam aznap, mert nem néztem át, hogy az ünneplőim közül melyik jön még rám. Hát, volt 1, ami ballagásról maradt meg, hát az sem most volt, nem is volt már jó, meg maradt egy vastag, béletelt... nah azt inkább nem, végül Lajosnak volt 1 nadrágja ami jó volt.

Nah majd folyt köv, mert most mennem kell.

Re, újra itt, igen, tudom, már másnap van, de sajna eléggé elfoglalt vagyok és csak most van egy kis időm írni, de erre majd még visszatérek.
Szóval ott hagytam abba, hogy felkészületlen voltam a színház napján.
Volt ugye a nadrág probléma, aztán jött a cipő, az még jó volt rám, de elő kellett kotorni, mert Isten tudja, hova lett rakva. Úgyhogy 3 perc késéssel indultunk felvenni nővérem egyik barátnőjét, aztán usgyi. Taksonyban veszem észre, hogy a benzin az utolsó vonal alatt van és már kivillan néha a lámpa is, nahbazzeg gyorsan tankolni kell. Az is lement, már 15 perc késében voltunk, amit a Soroksárin próbáltam lefaragni, ami nem volt könnyű a sűrű forgalom miatt, de persze csak befelé. Sok olyan köcsög is volt, akik kibérelték a belső sávot és gyök2vel mentek, azokat vagy ledudáltam, vagy a seggükbe álltam a kocsival, vagy az általam kinevezett 3. sávban (szembesávban) előztem meg. Kata közel állt ahhoz, hogy maga alá piszkítson. Odaértünk, éppen időben.
Az előadás nagyon fun volt. Aznapra ennyi.
Péntek az egy relaxálós nap volt, este nővérem elvitte Katát moziba, meg bulizni.
Szombaton természetesen melóztam.
Ezzel gyakorlatilag véget is ért az én hűdekibaszott jó szabadságom. Lejárt lemez, folyton ezt írnom, de kurvára nem pihentem ki magam.

Múlt hét
Alkalmazottunk ezen a héten szabin volt, ami már csak azért is fasza, mert ilyenkor köztudottan az átlagnál is örjöngősebbek a napjaim, de....
Meg is lepődtem magamon, hogy egész múlt héten nem voltam idegbeteg, pedig nagy volt a hajtás. Akartam már múlt héten írni, de olyan sűrűn voltunk, hogy lehetőségem nem volt rá.

Pc upgrade, bye bye money...
Nem tudom említettem-e már korábbi bejegyzésekben és most túl lusta is vagyok ahhoz, hogy utána nézzek, ezért ha már írtam, most leírom mégegyszer.
Jövő hónapban pc upgrade várható.
Csináltunk már költségvetést, durván 134K lesz a project. Hát iden, a pénz elszáll, a sírás meg a zsír pc megmarad.
Az a terv, hogy minden szart ki és mindenből a legújabbat be, vincsesztereket leszámítva. Azok maradnak, illetve bekerül majd egy 1 terrás az egyik helyére.
Muszáj, már ráfér a tuning, kezd öreg lenni. Talán a régi cuccokból jön vissza némi KP, Dani mondta is, hogy ezeket elkapkodják hamar. Hát, ha legalább 30K visszajönne, annak örülnék.
Szerencsére megengedhetem magamnak ezt a tuningot, hála a fizetésemnek, és annak, hogy néhány hónapja már nincs fölösleges kiadásom, a hobbim meg addig várat magára.
Ezzel a kis tuninggal felkészülök a TDU2-re, ami szeptember végén várható.

Nevetséges média, avagy, ne nézz filmet tévén
A minap ment a Taxi3 a TV2-n. Mindamellett, hogy nem tudok beleunni, felháborodva tapasztaltam, hogy a gecik agyon vagdosták a filmet. Azelőtt nem volt gond a 12-es karikával ellátott filmeknél egy-két bazdmeg, nahde most...
Amikor a monster truck átment a kocsikon, és 2 faszi veszekedett egy baleset miatt, kivágták, azaz jobban mondva átszinkronizálták azt a részt, mikor a 2 faszi egyszerre monda, hogy "a kocsim... bazmeg", ehelyett lett: "bepunnyadok, a kocsim". Hát ennek kibaszott sok értelme volt. Aztán volt az a rész, amikor a főnök kérdezi üldözés közben az újoncot, hogy "nem tud követni?", mire ő visszamondja, amit a főnök előtte mesélt, erre a főnök válasza volt, hogy "anyád szüljön sünt, te gyökér, nem engem kell követni...", nah ebből ki lett vágva az "anyád szüljön sünt, te gyökér" rész.
Könyörgöm, valaki magyarázza el nekem, hozzá nem értőnek, hogy mi a búbánatos faszomért kell tönkrebaszni a filmeket? Talán a 12-es karika miatt? Tegyenek rá 16-ost és akkor nem kell agyon vagdosni, vagy bizonyos jelenteket újraszinkronizálni. De most komolyan bazzeg ennyire olcsóbb agyonbaszni a filmet, mint kitenni rá a nagyobb korhatárt? Szépen kérem, ezt magyarázza el nekem valaki.
Ugyanakkor egy tanulsága van a dolognak, amit már párszor hallottam, de ezentúl én is megfogadom. TÉVÉBEN NEM NÉZEK FILMEKET! Amúgy sem tévézek sokat, mindig csak Discovery megy nálam, meg néha más, ha valami jó film van, de ez utóbbi mostantól megszűnik.

The best weekend

Kissé haboztam megkezdeni ezt a bejegyzést, mert iszonyat álmos vagyok és maga az ébren maradás is eléggé nehéz, nemhogy értelmesen írni.
Lehet ráhajtom a fejem a billentyűzetre és bealszok... akkor viszont igen hosszú bejegyzés lesz ez 2-3 betüből.
Nah, megpróbálok ébren maradni.

The best weekend

Annyi hét/hónap szartenger után vééééégre azt modhatom, hogy nagyon jó hétvégém volt.
Hét közben ki lett találva, hogy hétvégén kimegyünk a tóra (Lajos egyik haverjáé és van hozzá kulcsunk ^^).
Kérdezték, hogy van-e kedvem kimenni. Mondtam -minek-. A víz még jéghideg, úszni nem lehet. Nézzem azt hogy a Lajos hogyan Jetski-zik? Inkább maradok otthon és alszok.
Aztán felvetették a pecázást.
Felcsillant a szemem.
Hmm... végülis halak vannak a tóban, a tó magánterület, ergo halőr nem jöhet be (merthát engedélyem az nincs ^^). Rendben, mehetünk.
10-kor kimentünk és 5-6 körül jöttünk haza. Jó volt, békés volt, csendes volt, sok halat fogtam és itt végre rájöttem, hogy fenekezni is van értelme.
Fél napig úszóztam, majd egy rohadék hal miatt lett egy nagy gubanc a botomon.
Leültem kibogozni, már vagy 1 órája kínlódtam vele, szinte már saját magamat is összekötöztem, a horgon a csonti meg kezdett bebábozódni.
Lajosnak volt bedobva egy fenekező, várva a nagy halat.
Anyám jön, kérdi mi ujság. Mondom -gubancolok.
Abban a pillanatban a kapásjelző levágódik a damilról, én meg kiabálok anyámnak, hogy -Kapás, kapás! Rántsd be, rántsd be!!
Anyám művészi tehetséggel rántott egy marhanagyot azon a boton, ami be sem volt dobva.
-A másik, a másik, gyorsan!!! (megjegyzem, én akkor épp nem tudtam felkelni, mert beborított a botom damilja)
Anyám ránt egyet, addigra Lajos is megjelent, én is feltápászkodtam és szép lassan kiemeltük a halat.
Szép darab volt, egy 41 centis kínai ponty. A nap fogása.
Volt öröm.
Lenyugodtak a kedélyek, Lajos bedobta a fenekezőt én meg tovább bogóztam, de meguntam.
Összeraktam a másik botomat, az előbbit majd otthon kibogózom valahogy.
Volt nekem is 1-2 szép méretes halam, de persze fele akkora sem, mint a ponty.
Igazság szerint én sosem a nagy halra mentem, mindig is kis halakat fogtam, nekem az elég volt.
Aznap volt egy nagyobb halam, ami kb. pont a fele volt a pontynak. Nah, kifogtam életem legnagyobb halát.
Azt terveztük, hogy másnap is ki kéne jönni, de délutántól estig.

Hazamentünk, anyám nekiáll megpucolni a halakat, majd paprikás liszben kisütőtte őket.
Én közben lezuhanyoztam.
Elégedett voltam azzal a nappal, terveztem, hogy leküldök 4-5 halat, aztán egy nyugis tv-zős-gépezős estét tartok.
Aztán megcsörrent a telefon. FaTaL volt az, kérdezte, hogy akarok-e menni biliárdozni. Oh, persze, fél óra és mehetünk.
4-5 hal helyett csak 3 halat ettem, kellett helyet hagyni a hamburgereknek.
Lement a biliárd is. Elég béna voltam most... hát mindig nem mehet jól.
Ez volt a szombat.

Vasárnap.
Készülődés, most jöttek velünk a szomszédok is, de anyám most otthon maradt.
Elraktam a másik fenekezős botot, mert most nem akartam úszózni.
Szépen jöttek a kapások. Lajos átszerelte az úszós botot fenekezősre, mert ő 2 bottal pecázik, mondtam ok, de azt a botot nem éppen fenekezésre találták ki. Nem baj az, mondja, bírja ez.
A második felcsalizás után bedobáskor nem nyitotta meg az orsón a féket és az egész szerelék leszakadt és szépen elrepült, bele a vízbe. Az a bot onnantól pihent a kocsiban.
Lajos másik fenekezősének meg kerregett az orsója, szar volt a tekerő, kezdett szétmenni. Nap végére, lecserélte az orsót, a pihenő boton lévővel és azzal folytatta.
Már úgy tűnt nagyobb hal nem lesz, amikor a kapásjelző a botomon lerepült, mint a villám utánakaptam a botnak és berántottam.
Kifogtam életem első és legnagyobb tükörpontyát. 35 centis példány volt. Tombolt ám az adrenalin, ahogy rángatta a damilt, persze a végén én győztem.
Ezt is hazavittük, anyám megpucolta, de most nem sütötte ki, majd máskor fogja.
Aznap este még megnéztem a heti hetest és lefeküdtem.
Rendesen elfáradtam most hétvégén, de nagyon rég nem volt már ilyen jó hétvégém.
Rég nem tudtam így élvezni a hétvégét. Nagyon kellett ez már, nagyon kellett.

Hétfő.

A hétfő elég sűrű volt, ezért is nem tudtam írni.
Meló után még nem ért véget a tennivaló, otthon ugyanis a szobámnak estem és kiszórtam a régi képregényeimet, amiket már vagy 9 éve ki sem nyitottam.
2 böhömnagy doboz telt meg Garfield-al, Superman és Batman-nel és még sok mással.
El is ment a délután, estére lettem csak kész, úgyhogy a tegnapra szánt pihenés még várat magára, ezért is vagyok ma naaaagyon fáradt.
Alig várom, hogy véget érjen a nap, mert szerintem otthon kidőlök és reggelig fel sem kelek.


Message for a fag

Csak nem megsértettem piciny, érzékeny lelkecskédet azzal, hogy lefikáztam a wow-ot?
Most mond meg, milyen csúnya vagyok...

Btw, ennyire nincs életed aranyapám, hogy az én blogomon trollkodsz rendszerint?
őszintén szánlak öregem.
Részben irigyellek is, nemsok embernek adatik meg az, hogy nulla munkával, anyuci minden szart alá tol.
Remélem azért egyszer lesz tapasztalatod, milyen is a valódi élet fiacskám... amikor saját háztartásodat vezeted, saját autódat tartod fenn szaros minimálbár alatti fizetésből, vaaaagy családi vállalkozásban, felsővezetésben melózol.
oh wait, anyuci nem enged ki a meleg családi fészekből, hogy is csinálhatnál bármi önállót is, amikor 0-24 órás felügyeletben vagy? ^^
Tudod anyuci sem fog örökké élni, kiváncsi leszek ki lesz az, aki majd akkor kitörli a szart a seggedből, habáááár lehet addigra megint összeszedsz egy olyan ragaszkodó, sajnos kicsit elvakult lányt, aki majd rendszeresen kijár hozzád (lol, érted, a csaj jár a pasihoz, igazi black night vaze) és minden hülyeségedet és mások elötti rendszeres megalázást lenyeli.
A saját érdekedben remélem, hogy kibaszott nagy mázli vezeti majd utadat, mert egyszer kerülsz szembe azzal, hogy nincs ki dédelgessen, kurvanehéz lesz már a te korodban megtanulni az önállóságot.

A valódi életben az istenkomplexusod már nem fog segíteni.

Btw, magasról szarok az exed bocsánatára.
Ez az utolsó alkalom, hogy szót fecsérlek rád, ezentúl már csak ignore, delete lesz, tehát kár erőltetni a bölcsészetet.

Nah pusszantás.