Van kiút ebből a szarból ami körül vesz?
Persze, hogy van.
Kés, villa, olló!
Néhány hete agyalok, hogy lehetne ebből a szartengerből kimászni végre.
Első gondolatom a másik munkahely volt, hát eddig nincs siker, még van 1-2 tippem, ahol még próbálkozok majd, de 100% garantált a fail
Másik gondolatom a tőzsdézés, egy barát segítsége álltal, hát ez is fail, mert persze itt sem számíthatok baráti segítségre.
A harmadik valami illegális, csak kérdés hogy megéri-e az egész. Ugyanakkor, ha más kiút nincs, akkor hajlandó lennék lemondani az erkölcsi normáimról és mindenről, amit megfogadtam, még talán embert is ölnék, ha ez kirángatna innen.
Vagy a végső megoldás, amit fent említettem, kés, villa, olló.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: option. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: option. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. február 9., kedd
2009. február 11., szerda
death could be an option
Elgem van. Igen, már megint. A mai nap a szokásos szarnál is szarabbúl kezdődött és ébredésem óta, röpke 3 óra alatt megint elegem lett az életemből.
Elgondolkodok. Az élet szar, legyenek akármik a körülmények.
Tulajdonképpen miért is vagyok én még életben? Kiért is?
Amellett, hogy gyáva vagyok fejbelőni magam, mi is tart engem még itt?
Ha nem félnék a haláltól, már rég nem lennék itt... magasról nagyívben szarnék rá, hogy ki hogy érezné magát, hogy kivel mi lenne...
Why should I give a fuck?!
Sosem voltam kedvenc gyerek, soha senkinek nem voltam/vagyok annyira fontos, hogyha eltünnék, az számára nagy csapás lenne. Max 1 év gyászt kapnék és utána mintha sosem lettem volna.
Akkor mégis miért vagyok még itt?
Bárcsak le tudnám küzdeni a halálfélelmemet... már nagyon elgem van. Nem szimpátiát akarok, hanem megváltást... azaz egy néma fájdalommentes halált.
Minden megszűnne. Az idegeskedések, a fölösleges alázat, amit mindennap adok a semmiért, a kínlódás, hogy mindenkinek eleget tegyek, hálára nem számítva. Megszűnne az undorom eziránt a szánalmas ország iránt. Nem hallanám anyám 24 órás vészmadárkodását a gazdasági helyzet miatt. Megszűnne a magányérzetem és egy idő után a bűntudatom is. Utóbbi már csak azért is, mert nem vagyok pótolhatatlan, ergo hamar elfelejtenének, ami szintén nem okoz már fejfájást...
És mindjárt 9 óra van. Még 8 óra zárásig...
Elgondolkodok. Az élet szar, legyenek akármik a körülmények.
Tulajdonképpen miért is vagyok én még életben? Kiért is?
Amellett, hogy gyáva vagyok fejbelőni magam, mi is tart engem még itt?
Ha nem félnék a haláltól, már rég nem lennék itt... magasról nagyívben szarnék rá, hogy ki hogy érezné magát, hogy kivel mi lenne...
Why should I give a fuck?!
Sosem voltam kedvenc gyerek, soha senkinek nem voltam/vagyok annyira fontos, hogyha eltünnék, az számára nagy csapás lenne. Max 1 év gyászt kapnék és utána mintha sosem lettem volna.
Akkor mégis miért vagyok még itt?
Bárcsak le tudnám küzdeni a halálfélelmemet... már nagyon elgem van. Nem szimpátiát akarok, hanem megváltást... azaz egy néma fájdalommentes halált.
Minden megszűnne. Az idegeskedések, a fölösleges alázat, amit mindennap adok a semmiért, a kínlódás, hogy mindenkinek eleget tegyek, hálára nem számítva. Megszűnne az undorom eziránt a szánalmas ország iránt. Nem hallanám anyám 24 órás vészmadárkodását a gazdasági helyzet miatt. Megszűnne a magányérzetem és egy idő után a bűntudatom is. Utóbbi már csak azért is, mert nem vagyok pótolhatatlan, ergo hamar elfelejtenének, ami szintén nem okoz már fejfájást...
És mindjárt 9 óra van. Még 8 óra zárásig...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)