Idiocy and a lil' update

Igazán nem akartam erről írni, mert őszintén leszarom, sőt örülök, hogy fogynak, pusztulnak a sok retardáltak, de az a helyzet, hogy már sokadik napja még a csapból is ez folyik, úgyhogy most következzék némi fejtágítás és vélemény a hétvégi balhéról.

Mint mondtam örülök és kurvára nem tudom sajnálni tömegben agyontaposott lányokat.
Legyen akárki a felelős a probléma jóval mélyebb, mint ahogy azt az átlag emberek gondolják.
Most nem kezdek el regényt írni, hogy miért van ez és mi a baj a mai társadalom fiatalabb régióival, mert sosem érnék a végére.
A probléma sokoldalú és sajnos már kezelhetetlen.
A Facebook-on lánclevelező, szervezkedő szülők figyelmét felhívnám, hogy ennél még csak rosszabb lesz a helyzet és nagyon aranyos amit próbálnak szervezni, de mint mondtam, a helyzet kezelhetetlen és már rég elkéstek az egésszel. Több évtizedes generációs próbléma ez, amit képtelenség a gyökerekik visszamenőleg kontrolálni.
Egyet lehet tenni, készen kell állni néhány előre megásott sírgödrökkel, mert lehet, hogy a következő szombat esti buli után a maga kölykét kell majd eltemetni.
Ez van.
A mai taknyok minden egyes bulit életük utolsó napjának élik meg, ennek fényében a szó átvitt és szó szerinti értelmében is szétbasszák a saját és társaik testét, egészségét.
Mindegy nekik, hogy másnap vagy harmadnap emlékeznek-e egyáltalán, hogy mit csináltak, lényeg, hogy a mámor megmaradjon a fejükben, meg a tudat, hogy "BAZDMEG MEKKORA BULI VOLT"...
Ahogy az elején megjegyeztem, az ilyen halálhíreknek külön örülök, de hiába, mert ha egy degenrált meghal, akkor rögtön megjelenik helyette 2.

Nah, most hogy ezt leírtam, ezzel a témával nem óhajtok többet foglalkozni. Szépen kérem az idetévedő, dühös, habzószájú olvasókat, hogy kíméljenek a kommenteléstől, mert autodelete van, oké? Lezártam ezt a témát, innentől leszarom, nem akarok vele foglalkozni. Köszönöm.

A chance to restore an old friendship?
Maybe.
Egyelőre még mindig van bennem kétely. A telefonos beszélgetéstől és a személyes találkozótól egyelőre még félek. A tavalyi balhé után nem tudom, hogy meg mernék-e jelenni előtte. Úgy érzem, hogy még dukál nekem egy nagy pofánvágás.
Egyelőre marad a gépelős kommunikáció. Kis előrelépés, hogy msn-re visszavettem.
Lassú léptekkel haladunk előre. Majd meglátjuk mi lesz.

A lil' update
Véget ért a leltározás, legalábbis ami a Bárdis készletet illeti. Kész lettem vele szerintem egész hamar, már csak a ki- és bevételezések vannak hátra. Remélem idén békénhagynak a keleti árukészlettel, mert ahhoz kurvára nincsen lust-om.

Múlt héten kezdtem el azt a bizonyos tanfolyamot, ami ha bejön, akkor 1 új hobbival bővül a tárlatom. Sokan már tudják, mi az, ám ide majd csak akkor írom le, ha elkészül a munkám, amit ott csinálok, csakhogy képpel is alá tudjam támasztani a hobbi pozitív tulajdonságait az előítéletekkel szemben.
A tanfolyam nem volt olcsó és ha foglalkozni akarok ezzel a késöbbiekben, akkor a felszerelés is baromi drága lesz. Egyelőre nagyon érdekel és már várom, hogy a saját munkámat csinálhassam.
Meglátjuk, mi sül ki belőle.

Nah, megint eleget írtam, úgyhogy egyelőre ennyi.
Peace.