2010. április 7., szerda
2010. április 6., kedd
Shitpile
ma valahogy minden összejött, pedig ma vidám dolgokról akartam írni, mint pl. a kocsiról, rokonoknál töltött hétvégéről, stb...
nah mind1, ha kiment a gőz talán nekiugrok az írásnak megint.
Addig is DIIIIEEEEEE HUMANITYYYYYYYY!
peace.
2010. január 6., szerda
Fucking Snow!
Most jöttem be egy hólapátolásból és ahogy elnézem, kb. 1 órán belül megint mehetek ki.
Vicces, legutóbb említett bmw-s picsa megint erre jött, már távolról megismertem.
Indexel balra, hogy ő ide bejön, felé fordultam elborult arccal, mire ő megállt és inkább megfordult.
Szintén vicces, hogy a hókotrók megint akkor jelntek meg az utakon, miután már mindenhol letaposták a kocsik a havat, természetesen megint úgy, hogy a lapát még véletlenül se érje a havat.
El tudom képzelni, hogy megint túl hirtelen érkezett a hó, akárcsak az előző, amit kb. már 1 héttel előtte jeleztek, hogy jön, nem mintha ezt sem jelezték volna 5-6 nappal ezelőtt. Dehát ez baromi hirtelen, hát ennyi idő alatt képtelenség felkészülni... nevetséges.
Szokták emberek csinálni azt, hogy Miklósról jobbra fordulnak ki és bejönnek ebbe a parkoló részbe, átmennek és kicsit odébb fordulnak vissza, mert ők ugye eredetileg balra akartak menni, de Miklósról halál balra fordulni. Ezzel semmi gond nincs addig, míg nem havazik.
Lapátolom a havat, jön egy kocsi, a fent említett manőverrel, letaposva a még fel nem lapátolt havat, amit utána képtelenség felkaparni.
Hát rögtön kezdtem : MI A KURVA; és innentől elkezdtem sorolni az anyai ágon felmenő rokonait kellemetlen jelzőkkel, egészen az Árpádháziakig; KELL ITT ÁTMENNI?! NEM LÁTOD, HOGY ITT LAPÁTOLOM FEL EZT A SZART, BAZZEG?!
Mire végeztem a mondókámmal, addigra megint leesett annyi hó, hogy ahol már voltam, mehettem mégegyszer.
Ezt kb. 3szor 4szer játszottam el, gyakorlatilag az összes itt áthaladó autósnak.
Egyiküknek megkegyelmeztem, illetve másképp világíttam rá erre a problémára. Bejöttem, de még nem voltam kész, erre megint a fel nem lapátolt részen megy egy kocsi, de ez ott meg is áll. Annyi esze nem volt, hogy ott álljon meg, ahol már nincsen hó. Bejön a boltba, vásárol, majd megjegyzi, milyen borzasztó ez a hóesés, meg megint lapátolhat mindenki, stb stb. Erre vártam.
Válaszoltam: igen és is épp lapátoltam, de a legborzasztóbb, hogy a sok bunkó köcsög rámegy a fel nem lapátolt részre, beletaposva a havat a betonba, amit utána egy pokol fellapátolni. Emberünk bólogatott, hogy ja, ja... aztán távozott, láttam, hogy félúton leesett neki, hogy konkrétan rá gondoltam az előbbivel. Ablakon keresztül nem láttam mit morog a bajusza alatt, de örültem, hogy leesett neki.
Szóval ezek az apró örömök (mikro orgazmusok) kecsegtettek eddig és ahogy elnézem 11 körül mehetek ki megint, majd délután 1 körül hazamegyek, hogy otthon is eltoljam a havat, mert ha ez így esik továbbra is, akkor 5kor már nem ellapátolni fogjuk, hanem alagutat ásunk...
Peace.
2009. december 2., szerda
I want to die
De fölösleges részletezés nélkül inkább csak egy dalszöveget másolok be, ami így olvasásra nem rossz, igaz nem teljesen fejezi ki a napomat, de a lényeg, a mondanivaló az elég tiszta.
A zenét majd csak otthon tudom meghallgatni, mert itt nincs hang a gépeken.
Mortal Love
"Mortal Love I Want To Die lyrics"
I'm too tired of this life
All I need is my big sleep
You are so far away
You love someone else
Another day passed me by
Another day filled with pain
You are not here
You're with someone else
I love you to death
You love someone else
So I just wanna die
Create hate
I hate myself for loving you
"We have touched for the last time
You are long gone, in love with someone else
I now fear nothing but life itself
And I have learned that living is just a slow way to die
I do not believe in life or in love anymore.
The joy I feel are the joys of emptiness
I hate myself for loving you
The fear I feel night after night has developed into a disease
No-one can see the emptiness in my eyes.
To escape life itself now seems the only solution
With relief i look foward of letting go of the pain
Finally... there is peace in my soul
To lie dead without a concern , without a tear,
You own my heart
And life without you is so imensly painful
Just to think of you, talk about you, dream of you makes tears stream down my face
I cannot imagine happiness without your beautiful smile, your angelic face,
Your wonderful body and your good heart:
You are everything , I am nothing
I want to die
But really... I am already dead"
I will not live
tetszetős...
2009. november 30., hétfő
A well deserved vacation... is over.
3 hete volt alkalmazottunk 1 hét szabin, mint ahogy azt korábban említettem. Próbáltam rákészülni a pokol hetére idegileg, meg minden... mondhatni már hétfőn elfogyott minden megspórolt türelmem és napi 1-2 cataflamon éltem.
Ugyebár eddig általában 2 ember munkáját végzem, nos azon a héten 3 ember munkáját végeztem, hagy ne fűzzek hozzá véleményt.
Gondoltam rágyúrok a kitartásomra, nem megyek el rögtön utána én is szabira (pedig azt kellett volna), hanem kitartok, hogy edződjek... nem ment. 1 hét múlva muszáj volt szabira mennem, ám még előtte egy sztori.
Ugye emlegettem az áram mentes csütörtököt, hát eljött, lázadó kampányom kudarcba fulladt.
Természetesen nyitva voltunk, hozzáteszem CSAK MI, BAZZEG!
Kocsiakksiról működtettük az egyik gépet, KOCSIAKKSIRÓL BAZZEG! Agyoniskolázott banda.
Egyik véletlen betévedt vevő mondja: nem gondoltam volna, hogy nyitva lesznek- mire én: a zsidóság nagy úr. Pislogott, vásárolt, távozott.
Másik véletlen betévedt vevő mondja: ahova ma akartam menni itt Miklóson, minden zárva volt, maguk minek nyitottak ki? Áram nélkül elég nehéz, nem? -mire én: szívem és főleg eszem szerint én sem nyitottam volna ki, de ittvan az agytröszt (mutattam anyámra), kérdezze meg őt. Anyám hallgat, a vevő érzékeli a kellemetlen helyzetet és kimenti azzal, hogy mondja a kívánságát. Fizetett, elment, anyámnak nemigen tetszett, hogy ilyet beszóltam, mire megkérdeztem, hogy mégis mit várt, egy ilyen kibaszott okos ötlet után, azután sokat nem beszélgettünk.
A szabi, ami mégsem szabi
Egész hétvégén feltüzelt a szabadság tudata, hogy húdejó lesz pihenni, semmittenni, aludni, nem gondolni a férgekre (aka: emberekre).
Természetesen ez sem ment zökkenőmentesen. Lajosnak eszébe jutott, hogy neki apehes dolga van hétfőn déltől. Kérdem ez engem hol érint. Hát csak annyiban -anyám folytatta- hogy délben be kéne menjek, mert akkor anyám lemegy Lajos boltjába. Szándékosan félrenyeltem a kólát, mondom WTF?! Már egy hete szóltam, hogy a jövőhét szabi, nehogymár be kelljen mennem. Akkor már bemegyek egésznapra, a faszom fog délutánra bemenni, így szart sem ér az egész szabadságom, arról nem beszélve, Lajosnak van egy kibaszott alkalmazottja, hívja be őt déltől és akkor senki nem megy sehova. Hát az nem, meg így meg úgy -jött a válasz.
Nah mondom, akkor ez fasza lesz.
Kb fél óra múlva mondja Lajos, hogy nem kell bemennem, mert délben bezár. És? Most köszönjem meg, vagy mi? Ezért kellett fölöslegesen fölbaszni az agyam még így hétvégén?
Nah ezzel zárult a hétvége, gondoltam nincs gáz, hétfőn kezdek egy jó hosszú szundival és aztán ... de be sem fejezem ezt a mondatot, mert naná, hogy ez sem jött össze bazzeg. Anyámék valamit szarakodtak a riasztóval, és reggel telefonon robbantottak az agyból, hogy jönnek a szerelők, keljek fel... hát kurvajól kezdődik.
Természetesen nem szerelő jött, hanem valami sokadik vezető szintű uborka, aki felmérte a problémát, majd távozott. Nagyszerű, emiatt a semmi miatt nem tudtam egy jót aludni. Aznapra más nemigen történt, de ez a reggeli idegbaj elszórakoztatott a nap hátralevő részében.
Kedd, jönnek a szerelők, ágyból ki, megint nem tudok egy jót aludni. Természetesen a "szakemberek" nem tudták megoldani a problémát, pedig vagy 20 percet gondolkodtak keményen a berendezés előtt állva mereven, szinte hallani lehetett a köszörülő fogaskerekeket. Távoztak, az a napom is ugyanaz volt, mint hétfőn... Délután anyám közli velem, hogy nagyonjó volna ha holnap elintézném végre a rohadt trabantomnak a papírjait az okmányirodában -erről majd máskor részletesebben-, hát fasza, az megint koránkeléssel jár ugyebár... szerda ugrott... ja, és aznapra kellett előrehöznöm a rendszeres csütörtöki porszívózást, egyrészről mert másnapra meg lett beszélve egy találka Tamással, volt középsulis osztálytársammal, hogy befizessem a jegyeket a Bécsi útra, másrészről meg azért mert, a rohadt macskák bent maradtak reggel és mire kelnem kellett, addigra, az összes virágföldet kikaparták a nappaliban.
A szomszédoknak igen ritka látványban volt részük, a pároslábbal való macskaröptetésben.
Eljött a péntek, amikorra is a riasztósok igérték magukat, reggel azért felhítam anyámat, hogy tudjon meg egy pontos érkezési időt, mert ha lehet szeretnék végre aludni egy kicsit többet, mint amennyit eddig a héten megadatott... jött a telefon, délután 1. Ok, akkor a délutáni programok törölve, addig is alvás. 5 perc múlva megint jön a telefon, mégsem jönnek, mert másik helyen vannak és még ott nem végeztek, majd hétfőn jönnek. Nagyszerű, akkor mégis maradnak a délutáni programok, ergo kelni kellett.
Délután 5re hazaértem, este 7kor bedőltem az ágyba és vagy fél órán keresztűl szidkozódtam és szentségeltem, szídtam az agymosott hívő emberek Istenét, szídtam a sorsot és az életemet, hogy félévente egyszer megyek el egy kibaszott szabadságra és még akkor sem tudok nyugodtan pihenni, mert a szar napi rendszerességgel ér, még otthon is...
Szombaton, mivel soros voltam, természetesen bejöttem dolgozni. Vicces, 1 hét szabit vettem ki, amit naná hogy nem úgy telt ahogy szerettem volna és naná hogy nem 1 hét volt.
Végső mentsváram a vasárnap volt, amikor is azt terveztem, hogy késő délutánig ki sem kelek az ágyból.
Mondanom sem kell, hogy ez sem jött össze, ami még rátett mégegy lapát szart a napomra, hogy nálunk volt Lajos fia, akit nem csipázok, majd egyszer talán kifejtem, hogy miért és természetesen a nyugis délutánom is odalett...
Hétfő van és újra ittvagyok a malomban és őrlődök, kurvára nem voltam szabadságon, csak otthon, és kurvára nem pihentem ki magam, csak idegeskedtem egész héten.
Még volt egy Marutis sztori, de már így is sokat írtam mára és eleget bazmegoltam egy bejegyzéshez, úgyhogy ezt most hanyagolom.
Pás.
Egy kis kiegészítő.
Öregem, a nap eseménye!
Bejön az ürge, már látszott rajta, hogy veszedelmes figura.
Elkezdi mesélni a horgász sztoriait, hogy mindig szakad a damil, meg milyen gyenge damilok vannak stb stb.
Közbevágok: ok, de horgászbolt a szomszédban van.
Mire az ürge: tudom, én most direkt jöttem ide, tessék szives, rendeljenek má nekem egy utánfutó csőrlőt.
Gondoltam kifaggatom: milyen típus, milyen utánfutóra, stb.
Aszongya: neeem, nem utánfutóra kell, horgászni kell, tudja nagyhalra megyek és ahhoz kell a vontatókötél vastagság.
Itt azt hittem, hogy ez valami átverés műsor lesz, de nem, a fazon komolyan gondolta. Alkalmazott küzködött a könnyeivel, röhögőgörcs szélén állt, felkelt és megmondta neki, hogy a csőrlő nem való horgászatra(mégjó lol), menjen nyugodtan át a horgászboltba, ott majd kap jó vastag damilt, amilyet csak akar. Ezzel távozott is és még vagy 10 percet röhögtünk.
Nah, ez jól esett, rég röhögtem ilyen jót.
Pás
2009. november 18., szerda
The limits of stupidity...
Egy kis ápdét.
Egyik legkedvesebb barátomat, Szandrát (Pepa) lapátra tette Péter (Zelmor), ami nem kicsit megviselte szegény lányt. Véleményemet nem fejtem ki csakis azért, mert tekintettel vagyok Szandrára, de annyit elmondhatok, hogy 5 év hűség (és még nem részletezem mi) után nem ezt érdemelte volna.
Kezd lassan rutinommá válni, hogy lelket ápolok (már amennyire tőlem telik), ugyanis korábban említettem, hogy Fatal haverom is kosarat kapott, azt hiszem 1 év után, akkor őt kellett ápolni, most meg Szandrát kell. *sóhaj*
Szívesen teszem, hisz nem arra vannak a barátok, hogy egymást békénhagyják.
nah majd folyt köv, most mennem kell.
no, megint ittvagyok, most van másnap 1:45
Visszatérve a korábbi gondolatmenethez, igyekszem arra törekedni, hogy ne legyen egyedül, hisz tudom mennyire rossz is az. Akármilyen segítség kell, rám mindig lehet számítani.
H1N1 Round 2
Kicsiny hazánkban kijelentették, hogy már járvány szinten tombol ez a szar.
És bazzeg, megint kinek lett igaza? Hát nekem!
Köcsög mexikóiakra rábaszták volna a karantént, ebből az egészből semmit sem éreztünk volna...
Vajon mikor lesz az emberekben meg a "józan ész"? Mint mondtam, sokadik névtelen senki vagyok, egy szaros érettségivel és nekem sokkal több eszem van, mint a felső vezetőségnek?! Szánalom...
The limits of stupidity...
Szerencse, hogy erről most írok, mert ha ezt melóhelyen kezdtem volna kifejteni, akkor sűrű bazdmegelések lettek volna a sorok közt.
Holnap, azaz ma, csütörtökön egész Miklós területén reggel 8körültől délutánig nem lesz áram, azaz nincs pc, nincs net, nincs telefon, nincs kassza, nincs világítás, ergo ki se kéne nyitnunk.
És bazzeg ittjön az okosság má megin...
Figyeljetek.
Kocsiakksiról (100Ah), inverterrel akarják a pc-ket, meg a netet üzemeltetni.
Nahmost itt jönnek a problémák.
1. A pc váltakozó áramú, a kocsiakksik csak egyenáramúak, ergo a kábelek megolvadhatnak, illetve az akksik tönkremehetnek. Egy 100Ah-ás akksi 30-40ezer körül mozog, az invertert passzolom, de az sem olcsó.
2. Attól még kasszánk nem lesz, ergo írogathatunk minden szart papíros tömbbe....fasza....
3. Világítás sem lesz. Nálunk kibaszott sötét van, még verőfényes napsütésben is, így kellenek a lámpák. Elől még hagyján, nahde hátra hogy a faszomba fogunk menni alkatrészt keresni?
Alkalmazottnak volt egy szarkasztikus megjegyzése, amivel kivételesen egyetértek, fejlámpát kell hozni, mint a bányászok... komolyona, lol...
4. Agregátor. Megkérdeztem 2 ismerőst erről az akksi powerelt pc használatról és mind2en óva intettek, ám egyikük azt javasolta, béreljünk agregátort, azzal semmi gáz nem lesz. Ok, ezt az infót szépen megtartom magamnak, nem szólok erről a lehetőségről. Had baszódjon szét a pc, a kábel, az inverter, az akksi, leszarom, jó lecke lesz majd anyámnak, ugyanis végérvényesen tele a tököm a pénzhajhászatával. Anyám akkora zsidó lett az elmúlt évek alatt, hogy engem teljesen az őrületbe kerget. Egyik faszsága nagyobb, mint a másik és nem veszi észre, hogy nem a bevétel, hanem a kiadás gyarapodik, és persze minden faszsága végén (amit végig elleneztem) csak annyit mondok mindig, hogy én megmondtam, már megint nekem lett igazam, megérte anyukám, megérte? Ezekre általában nincs válasz, de nem is tanul belőle, mint ahogy azt a mai nap is bizonyítani fogja.
Nem említettem ugye mindezeknek az anyagai vonzatát. Ezzel a nappal kb 2szer annyit költünk majd az áramhasználatra (mármint akksi használat, utána töltés, stb), mint egy átlag napon és háromszor több lesz a kiadásunk, mint amennyi bevételünk.
Szánalom, komolyan, nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel, csak kiakaszt, idegbeteg leszek, harcolok ellene, megdönthetetlen és szakértők által alátámasztott érvekkel magyarázkodom, hogy mit miért ne!, majd leszarom, mert nem használ semmit, amit pofázok, a végén meg nyugtázom, hogy megint nekem volt igazam, csakhogy ez nem elégtétel, mert a kiadások miatt, anyám állandóan istenezik, amitől szintén a falra tudok mászni.
Mondogatja néha, hogy jaj most milesz... Hát mi lenne? Imádkozz ahoz a kurva istenedhez megváltásért, nyavajogj, ahogy minden kibaszott magyar, attól jobb lesz. És természetesen ilyenkor én vagyok a szemétláda...
öregem, de jó lesz innen egyszer elmenni...
2009. február 11., szerda
death could be an option
Elgondolkodok. Az élet szar, legyenek akármik a körülmények.
Tulajdonképpen miért is vagyok én még életben? Kiért is?
Amellett, hogy gyáva vagyok fejbelőni magam, mi is tart engem még itt?
Ha nem félnék a haláltól, már rég nem lennék itt... magasról nagyívben szarnék rá, hogy ki hogy érezné magát, hogy kivel mi lenne...
Why should I give a fuck?!
Sosem voltam kedvenc gyerek, soha senkinek nem voltam/vagyok annyira fontos, hogyha eltünnék, az számára nagy csapás lenne. Max 1 év gyászt kapnék és utána mintha sosem lettem volna.
Akkor mégis miért vagyok még itt?
Bárcsak le tudnám küzdeni a halálfélelmemet... már nagyon elgem van. Nem szimpátiát akarok, hanem megváltást... azaz egy néma fájdalommentes halált.
Minden megszűnne. Az idegeskedések, a fölösleges alázat, amit mindennap adok a semmiért, a kínlódás, hogy mindenkinek eleget tegyek, hálára nem számítva. Megszűnne az undorom eziránt a szánalmas ország iránt. Nem hallanám anyám 24 órás vészmadárkodását a gazdasági helyzet miatt. Megszűnne a magányérzetem és egy idő után a bűntudatom is. Utóbbi már csak azért is, mert nem vagyok pótolhatatlan, ergo hamar elfelejtenének, ami szintén nem okoz már fejfájást...
És mindjárt 9 óra van. Még 8 óra zárásig...