I woke with a silent scream. My head was covered in sweat, my heart was beating fast.
I looked around, and realized it was all a bad dream.
-Are you alright?- Fluttershy asked, while she woke up slowly.
-I'm... okay...-
-Did you have a nightmare?-
-Yeah, the worst kind... a memory from long ago.-
I dreamt about her again... We were best friends for a long time, we were almost like a brother and sister. We always helped each other. Whenever she needed someone to help, or lend a shoulder I was there for her, whenever I needed someone to drive away my sadness, she was there for me. We were really good friends.
But then she started changing. She started acting weird. She has done some things I never though she would. I tried to understand, I tried to stop her. No matter how many times I told her that she will regret what she was doing, she didn't listen.
We started to separate. We talked and met less...
I just couldn't follow her on the path she chose...
Our frienship ended. She kept blaming me, she made me feel guilty...
She was one of the reasons I had to leave my hometown.
-Allhearts?- Fluttershy asked and raised her hoof gently to my face. -Are you... are you alright? You' re crying.-
I wiped my eyes.
-She's... she's still haunting me. She was yelling... she said, that is't all my fault, and she sent those 3 to torment me...-
It didn't actually happened like that, but in my dream she was like a demon and those 3 were her minions.
Tears started running from my eyes again. Fluttershy wiped them off gently and wrapped her hooves around me. Her warmth calmed me down.
-It's okay... she can't hurt you anymore. It was just a bad dream.-
This was just a fic but the dream actually happened last night...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dreams. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dreams. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. január 9., hétfő
2011. augusztus 2., kedd
Why are you still haunting my dreams?!
Just get the hell out of my dreams, and leave me alone already!!!
2010. október 6., szerda
THE 100th ENTRY
Petárdák és konfettik! Íme a 100. bejegyzésem.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok valami melett, amit elkezdek, főleg amiben ennyit kell írni.
A flanc és a díszítgetés most elmarad sajnos, még egy jópofa rajzzal is készültem volna, csak minimális rajztudásom éppen ilyenkor futott zátonyra és az 5. kidobott papír után elment a kedvem. Sokáig nem akartam halogatni, mert megint csak gyűlik az írnivaló és megint az lesz, hogy áh, leszarom, rég volt, nem írom le...
Úgyhogy sajnos ez a bejegyzés sem lesz külömb, mint a korábbiak.
Tortént egy s más az elmúlt napokban, jó is és jó sok rossz is, de ez a tendencia vall az én életemre.
Visiting a very special friend
Végre valahára eljutottunk Tanashival oda, hogy egyeztetni tudtunk egy időpontot talákára. Sajnos neki is rengeteg dolga van és amikor egy kicsit is ráér, akkor legtöbbszőr én nem tudok bemenni meló miatt.
Nahdemost végre összejött, már jó néhány dvd-t kellett vinnem neki, azok is szépen összegyűltek, persze az utolsó nap írtam ki mindet 1000rel.
Végre végig lejött az Fma Brotherhood jó minőségben, így odaadhattam neki.
Vittem még jó pár néznivalót, amik már korábban ki voltak írva, így egy darabig el lesz.
Nem volt egyszerű a beutazás, mert most nem otthon volt, hanem jóval messzebb.
Mégjó, hogy jó a tájékozódó képességem, mert külömben az életben nem találok oda.
Persze előző nap még ki Google maps-oztam a helyet, meg a kis térképemben is kikerestem, sőt, még Lajos GPS-ét is elvittem, biztos, ami biztos.
Odaértem, gond nélkül, szerencsére. Újabb 100xp nekem.
Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, annyira sokat, hogy estére fájt a torkom, bár ez nálam nem meglepő. Esetek többségében egyedül vagyok és nincs kivel beszélgetni, max msn-en gépelni, így el vagyok szokva a folyamatos beszédtől.
Sokmindenről volt szó, ami meglepő, hogy olyan hülyeségekről is bírtunk beszélni órákat, amikről mással nem. : )
Kellett már egy kis változás az örökös monotonitásból, arról nem beszélve, hogy most már ő a legfontosabb barát a számomra, így most már rá kell figyelnem és vigyáznom, ahogy csak tudok. Természetesen a ebben a rétegben Laci és Fatal is benne van, mielőtt valamelyikőtök szóvá tenné. : )
Rá kellett jönnöm, hogy minél kevesebb barátom van, annál többet tudok velük foglalkozni. és ez... jó ez így.
Remélem Tanashi is legalább annyira érezte jól magát, mint én. Hajlamos vagyok abba tévhitbe esni, hogy szórakoztatónak hiszem magam, közben más a helyzet.
A találkozó előtti éjjel is vele álmodtam, ami meglepett. Részletekbe nem megyek bele, mert én sem emlékszem már rá tisztán, meg egy kicsit zavarbaejtő is volt.
Átok a tudatalattimra.
All in all, jó volt úrja találkozni és remélem hamarosan megint összefutunk, hisz még meg kell mutatnod nekem azt a kávézót, amiről szó volt. 'kay?
Painting... finally done
Legutóbbi festő akcióm egyáltalán nem úgy zárult, ahogy én azt reméltem, míly meglepő.
Legalább egy hétig húzodott el a folyamat, mert valami mindig közbejött.
Viszont végre megvagyok vele, az ajtók és az ablakok a helyükön vannak és minden szép és fehér.
The extent of incompetence is fucking annoying!
A korábban említett direktszűrő beszereltetés lezajlott.
A címből gondolom már sejtitek, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy én akartam, legalább is nem olyan lett, mint amit megbeszéltünk.
Eredeti felállás az volt, hogy egy merevebb csövet raknak be, hogy ne ugráljon, meg egy új szűrőt. Annyi lett volna a dolog, hogy le esztergálnak egy csövet abban a méretben, ami ott meg lett beszélve, és ha a szűrő nem fér el, akkor az elejéből levágnak egy kicsit. Ennek ellenére ugyanazzal a régi szar gumiharmónikával rakták fel a szűrőt, amivel az előző fel volt rakva. Dühöngtem is, hogy bazzeg, direkt azért bezséltük meg a merev csövet, hogy ne ugráljon, szerinted mi a faszért volt a másik szűrő is kikötve gyorskötözővel?!
Most aki nem ért hozzá: a gumiharang az hajlékony, rugalmas, stb. A régi szűrőt ki kellett kötni, hogy ne rázkodjon. A merev cső ezért kellett volna.
Bazdmeg nem értem! Ha képtelenek ahhoz tartani magukat, amit megbeszéltünk, akkor mi a faszért vállalják el?!
Betelt a pohár. Fogom és viszem a Fiat szervízbe! Ott úgy is ismerősök vannak, szoktak nálunk vásárolni és nem egyszer ők szereztek be cuccokat a mi kocsiainkhoz.
Ott értik a dolgukat és értenek Magyarul is bazzeg!
Ha minden gond nélkül menne bazzeg, túl szép lenne, még a végén unatkoznék. ÚGY SZERETNÉK MÁR EGY KICSIT UNATKOZNI, BAZZEG!!!
You still hunt me in my dreams
Előző nap volt egy érdekes álmom. A Bajákiban voltam egy osztályban, olyan emberekkel, akiket soha nem láttam. Mindenkinek egy beceneve volt, mint valami online játékban. Senki nem használta a saját nevét, még a tanárok is csak a becenevünkön szólítottak minket. Érdekes volt, nekem már nem is tudom mi volt a nevem, de a padtársamnak az volt a beceneve, hogy "Alszik".
Volt egy lány, aki totál ismeretlen számomra, de álmomban barátkoztam vele.
Kb. 4-5 embert kiemeltek az osztályból és egy másikba vittek, mivel a lány is köztük volt, így én önkényesen is átmentem oda. Nem tudom, valami fegyelmi osztály lehetett.
Órák után, mindenki ment haza, a lépcsőn lefelé menet talákoztam egy ismerőssel, aki a valóságban volt az osztálytársam, álmomban nem. Rövid eszmecsere után, mentem ki a kocsihoz, de nem tudtam hogy hol álltam meg. Erre még visszatérek.
Gondolván, hogy Csepel pláza parkolójában álltam meg, elindultam oda, ám mikor elmentem a buszmegálló mellett, egy olyan ismerősöm mellett mentem el, akivel az életben többet soha nem akarok találkozni. Igyekeztem tudomást nem venni róla, de jött utánam és beszélt, hogy mit, pontosan már nem tudom, de végig 1es szám 3. személyben beszélt saját magáról. A Csepel plázát balról megkerülve, valami ismeretlen vízparthoz értem. Nem értettem, hogy hol vagyok, visszafordultam.
Jobbról akartam megkerül, de ő továbbra is követett, gondoltam keresztül megyek a plázán.
A pláza is totál másképp nézett ki, mint valóságban és magam sem tudom miért a lifthez mentem. Már nem követett, feladta, vagy elkeveredett a tömegben, nem tudom, nem érdekelt. Beszálltam, meg még néhányan, elindultunk felfelé.
Érdekes lift volt, nem volt a kabinnak fala, meg teteje, csak talpa. Fala csak a lift aknának volt. A fal elkezdett szűkülni és a tető amolyan tölcsér szerűen zsugorodott. Nem ijedtem megm, de furcsáltam, kicsit beljebb álltunk és átfértünk, nahde utána egy zárt tető felé mentünk, ami baromi lassan nyílt szét, lassabban, mint ahogyan mi mentük felfelé. Igyekeztem nem pánikolni, végülis felértünk az emletre, de utána már semmire nem emlékszem.
Ez a liftes dolog az egyik amire kitérnék: nem vagyok klausztrofóbiás, de álmomban rettegek a szűk helyektől és gyakran találom magam valamiféle szűk sötét csőben, vagy alagútban. Habár mindig próbálom higgadtan kezelni a dolgokat, valójában mindig szorongok akkor. Valóságban semmi ilyesmi nincs. Lehet ez is egy amolyan tudatalattis dolog.
A másik a kocsi keresős dolog: volt már párszor olyan álmom, hogy iskolából kijövet a kocsit keresem, hogy hova parkoltam és csak bolyongok. A suli, meg a kijárat, valósághű, de utána minden alkalommal totál más a környezet, másak a házak, az utcák. Végül sosem találom meg a kocsit, nem azért mert ellopták, hanem azért, mert nem emlékszem hova parkoltam vele. Szinén érdekes, hogy mindig csak a Bravo-t keresem, a mostani kocsimat. Sulis éveimben Trabantom, aztán egy Punto-m volt.
Fura...
Ami többi furcsaságot/kellemetlenséget illeti, úgy tűnik, hogy az emlékeim néha belekavarnak az álmaimba. Az ilyet nem szeretem, főleg ha olyanok jelennek meg álmomban, akiket nem akarok...
Down with sickness
Járvány van. Anyám és nővérem egy napon lettek betegek, de nagyon, majd 3 napra rá Lajos is elkapta, én marhajól voltam a héten, meg is jegyeztem mindig, hogy engem totál elkerült a betegség, megúszom, stb.
Meg a francokat... jövőhéten olyan beteg lettem, hogy az ágyból sem tudtam kimozdulni. Azon a héten végig beteg voltam, de a többi napon persze már dolgoztam.
Még most sem vagyok 100-as, de már határozottan jobban vagyok.
Mégegy apró kellemetlenség támadt meg engem a napokban, de elintézem, ha nem súlyosbodik, akkor nem is teszek róla további említést.
Summary
Hát bizony. 100 bejegyzés, több mint 2 év. Nem semmi, legalábbis magamhoz képest. Sokminden történt. Jó sokat írogattam.
Hát, eddig ment, következő cél a 200 bejegyzés. Hajrá!
Peace.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok valami melett, amit elkezdek, főleg amiben ennyit kell írni.
A flanc és a díszítgetés most elmarad sajnos, még egy jópofa rajzzal is készültem volna, csak minimális rajztudásom éppen ilyenkor futott zátonyra és az 5. kidobott papír után elment a kedvem. Sokáig nem akartam halogatni, mert megint csak gyűlik az írnivaló és megint az lesz, hogy áh, leszarom, rég volt, nem írom le...
Úgyhogy sajnos ez a bejegyzés sem lesz külömb, mint a korábbiak.
Tortént egy s más az elmúlt napokban, jó is és jó sok rossz is, de ez a tendencia vall az én életemre.
Visiting a very special friend
Végre valahára eljutottunk Tanashival oda, hogy egyeztetni tudtunk egy időpontot talákára. Sajnos neki is rengeteg dolga van és amikor egy kicsit is ráér, akkor legtöbbszőr én nem tudok bemenni meló miatt.
Nahdemost végre összejött, már jó néhány dvd-t kellett vinnem neki, azok is szépen összegyűltek, persze az utolsó nap írtam ki mindet 1000rel.
Végre végig lejött az Fma Brotherhood jó minőségben, így odaadhattam neki.
Vittem még jó pár néznivalót, amik már korábban ki voltak írva, így egy darabig el lesz.
Nem volt egyszerű a beutazás, mert most nem otthon volt, hanem jóval messzebb.
Mégjó, hogy jó a tájékozódó képességem, mert külömben az életben nem találok oda.
Persze előző nap még ki Google maps-oztam a helyet, meg a kis térképemben is kikerestem, sőt, még Lajos GPS-ét is elvittem, biztos, ami biztos.
Odaértem, gond nélkül, szerencsére. Újabb 100xp nekem.
Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, annyira sokat, hogy estére fájt a torkom, bár ez nálam nem meglepő. Esetek többségében egyedül vagyok és nincs kivel beszélgetni, max msn-en gépelni, így el vagyok szokva a folyamatos beszédtől.
Sokmindenről volt szó, ami meglepő, hogy olyan hülyeségekről is bírtunk beszélni órákat, amikről mással nem. : )
Kellett már egy kis változás az örökös monotonitásból, arról nem beszélve, hogy most már ő a legfontosabb barát a számomra, így most már rá kell figyelnem és vigyáznom, ahogy csak tudok. Természetesen a ebben a rétegben Laci és Fatal is benne van, mielőtt valamelyikőtök szóvá tenné. : )
Rá kellett jönnöm, hogy minél kevesebb barátom van, annál többet tudok velük foglalkozni. és ez... jó ez így.
Remélem Tanashi is legalább annyira érezte jól magát, mint én. Hajlamos vagyok abba tévhitbe esni, hogy szórakoztatónak hiszem magam, közben más a helyzet.
A találkozó előtti éjjel is vele álmodtam, ami meglepett. Részletekbe nem megyek bele, mert én sem emlékszem már rá tisztán, meg egy kicsit zavarbaejtő is volt.
Átok a tudatalattimra.
All in all, jó volt úrja találkozni és remélem hamarosan megint összefutunk, hisz még meg kell mutatnod nekem azt a kávézót, amiről szó volt. 'kay?
Painting... finally done
Legutóbbi festő akcióm egyáltalán nem úgy zárult, ahogy én azt reméltem, míly meglepő.
Legalább egy hétig húzodott el a folyamat, mert valami mindig közbejött.
Viszont végre megvagyok vele, az ajtók és az ablakok a helyükön vannak és minden szép és fehér.
The extent of incompetence is fucking annoying!
A korábban említett direktszűrő beszereltetés lezajlott.
A címből gondolom már sejtitek, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy én akartam, legalább is nem olyan lett, mint amit megbeszéltünk.
Eredeti felállás az volt, hogy egy merevebb csövet raknak be, hogy ne ugráljon, meg egy új szűrőt. Annyi lett volna a dolog, hogy le esztergálnak egy csövet abban a méretben, ami ott meg lett beszélve, és ha a szűrő nem fér el, akkor az elejéből levágnak egy kicsit. Ennek ellenére ugyanazzal a régi szar gumiharmónikával rakták fel a szűrőt, amivel az előző fel volt rakva. Dühöngtem is, hogy bazzeg, direkt azért bezséltük meg a merev csövet, hogy ne ugráljon, szerinted mi a faszért volt a másik szűrő is kikötve gyorskötözővel?!
Most aki nem ért hozzá: a gumiharang az hajlékony, rugalmas, stb. A régi szűrőt ki kellett kötni, hogy ne rázkodjon. A merev cső ezért kellett volna.
Bazdmeg nem értem! Ha képtelenek ahhoz tartani magukat, amit megbeszéltünk, akkor mi a faszért vállalják el?!
Betelt a pohár. Fogom és viszem a Fiat szervízbe! Ott úgy is ismerősök vannak, szoktak nálunk vásárolni és nem egyszer ők szereztek be cuccokat a mi kocsiainkhoz.
Ott értik a dolgukat és értenek Magyarul is bazzeg!
Ha minden gond nélkül menne bazzeg, túl szép lenne, még a végén unatkoznék. ÚGY SZERETNÉK MÁR EGY KICSIT UNATKOZNI, BAZZEG!!!
You still hunt me in my dreams
Előző nap volt egy érdekes álmom. A Bajákiban voltam egy osztályban, olyan emberekkel, akiket soha nem láttam. Mindenkinek egy beceneve volt, mint valami online játékban. Senki nem használta a saját nevét, még a tanárok is csak a becenevünkön szólítottak minket. Érdekes volt, nekem már nem is tudom mi volt a nevem, de a padtársamnak az volt a beceneve, hogy "Alszik".
Volt egy lány, aki totál ismeretlen számomra, de álmomban barátkoztam vele.
Kb. 4-5 embert kiemeltek az osztályból és egy másikba vittek, mivel a lány is köztük volt, így én önkényesen is átmentem oda. Nem tudom, valami fegyelmi osztály lehetett.
Órák után, mindenki ment haza, a lépcsőn lefelé menet talákoztam egy ismerőssel, aki a valóságban volt az osztálytársam, álmomban nem. Rövid eszmecsere után, mentem ki a kocsihoz, de nem tudtam hogy hol álltam meg. Erre még visszatérek.
Gondolván, hogy Csepel pláza parkolójában álltam meg, elindultam oda, ám mikor elmentem a buszmegálló mellett, egy olyan ismerősöm mellett mentem el, akivel az életben többet soha nem akarok találkozni. Igyekeztem tudomást nem venni róla, de jött utánam és beszélt, hogy mit, pontosan már nem tudom, de végig 1es szám 3. személyben beszélt saját magáról. A Csepel plázát balról megkerülve, valami ismeretlen vízparthoz értem. Nem értettem, hogy hol vagyok, visszafordultam.
Jobbról akartam megkerül, de ő továbbra is követett, gondoltam keresztül megyek a plázán.
A pláza is totál másképp nézett ki, mint valóságban és magam sem tudom miért a lifthez mentem. Már nem követett, feladta, vagy elkeveredett a tömegben, nem tudom, nem érdekelt. Beszálltam, meg még néhányan, elindultunk felfelé.
Érdekes lift volt, nem volt a kabinnak fala, meg teteje, csak talpa. Fala csak a lift aknának volt. A fal elkezdett szűkülni és a tető amolyan tölcsér szerűen zsugorodott. Nem ijedtem megm, de furcsáltam, kicsit beljebb álltunk és átfértünk, nahde utána egy zárt tető felé mentünk, ami baromi lassan nyílt szét, lassabban, mint ahogyan mi mentük felfelé. Igyekeztem nem pánikolni, végülis felértünk az emletre, de utána már semmire nem emlékszem.
Ez a liftes dolog az egyik amire kitérnék: nem vagyok klausztrofóbiás, de álmomban rettegek a szűk helyektől és gyakran találom magam valamiféle szűk sötét csőben, vagy alagútban. Habár mindig próbálom higgadtan kezelni a dolgokat, valójában mindig szorongok akkor. Valóságban semmi ilyesmi nincs. Lehet ez is egy amolyan tudatalattis dolog.
A másik a kocsi keresős dolog: volt már párszor olyan álmom, hogy iskolából kijövet a kocsit keresem, hogy hova parkoltam és csak bolyongok. A suli, meg a kijárat, valósághű, de utána minden alkalommal totál más a környezet, másak a házak, az utcák. Végül sosem találom meg a kocsit, nem azért mert ellopták, hanem azért, mert nem emlékszem hova parkoltam vele. Szinén érdekes, hogy mindig csak a Bravo-t keresem, a mostani kocsimat. Sulis éveimben Trabantom, aztán egy Punto-m volt.
Fura...
Ami többi furcsaságot/kellemetlenséget illeti, úgy tűnik, hogy az emlékeim néha belekavarnak az álmaimba. Az ilyet nem szeretem, főleg ha olyanok jelennek meg álmomban, akiket nem akarok...
Down with sickness
Járvány van. Anyám és nővérem egy napon lettek betegek, de nagyon, majd 3 napra rá Lajos is elkapta, én marhajól voltam a héten, meg is jegyeztem mindig, hogy engem totál elkerült a betegség, megúszom, stb.
Meg a francokat... jövőhéten olyan beteg lettem, hogy az ágyból sem tudtam kimozdulni. Azon a héten végig beteg voltam, de a többi napon persze már dolgoztam.
Még most sem vagyok 100-as, de már határozottan jobban vagyok.
Mégegy apró kellemetlenség támadt meg engem a napokban, de elintézem, ha nem súlyosbodik, akkor nem is teszek róla további említést.
Summary
Hát bizony. 100 bejegyzés, több mint 2 év. Nem semmi, legalábbis magamhoz képest. Sokminden történt. Jó sokat írogattam.
Hát, eddig ment, következő cél a 200 bejegyzés. Hajrá!
Peace.
2009. március 30., hétfő
Freaky dreams rou....ah fuck it...
Ritka szar éjszakám volt...
Rég volt már, hogy nem bárányt, hanem perceket számoltam... baromi hosszú éjszaka volt.
Nem bírtam elaludni, forgolódtam, fájt a fejem, melegem volt...
Lecsavartam a radiátort, kinyitottam az ablakot, (fangörlök örömére) félmeztelenül aludtam... azaz próbáltam...
Kivételesen az eső nyugtató hangja sem segített.
3 órakor az járt a fejemben, megint milyen zombi leszek...
Fél 5kor végre sikerül elaludnom.
Innentől kaphatná a bejegyzésem a Freaky dreams legújabb epizódját, de annyira fáradt vagyok és annyi mindnen baromság tömörült abba a szűk félórába, hogy most inkább hagyom is.
5kor felkelek, iszonyat szomjas vagyok... baracklé elfogyott, mountain dew elfogyott... lemenni nem akarok, mert akkor megint nyomkodni kell a riasztót, az meg hangos.
Vajon nővéremnél van-e valami?... átmegyek (btw nővérem pesten van, ergo nemgáz az átmászkálás a másik szobába), látom bubitlan víz... jobb mint az üres poharat inni... töltök, kortyolok... hát nem kellett sok hogy pofazacskó vákumnyomásos mosást végezzek a monitoron... Mi a faszom ez?!-hangzott el a kérdés a fejemben, majd a vaksötétben hunyorogtam a palackra.
Figyelem, reklám jön. Ó bazzeg!!!! Ez Theodora, a ku.... a többit a fantáziátokra bízom... btw nővérem is utálja, ő mindig azt a Nestlé féle bubitlan vizet issza... mi fenét keresett nála Theodora.
Nah ez is jól sült el, gondoltam és visszafeküdtem, némi szenderedés reményében...
Az órát ébresztés előtt 1 perccel kapcsoltam le, kiüvegsedett szemekkel, majdnem bejátszottam azt a McDonalds-os reklámot, mikor a srác zombimódban kidobja a szennyest a wc-be és a szennyestartóba ürít... már nem is tudom, hogy ezt a hétfő számlájára írjam, vagy a fáradtságoméra...
But wait, there's more!
Kedves macsekom a szobám előtt várt, hízelgő kis nyávogással jelezte ottlétét. Szasz, macs, hangzott a válasz, majd indultam befelé megkerülve a macskát. Sajnos ráléptem a farkára, amit kevésbbé hízelgő nyávogással jelzett majd búcsúképp egy szép sormintát hímzett a lábamba.
Anyámék lent, a szokásos "jó reggelt" helyett a "kurva anyád, az Isten basszon teherbe, te kibaszott macska, lenyesem minden rohadt karmodat, már amelyik nem maradt bennem" szavakat hallották tőlem.
Vérrel átitatott zoknimat ki kellett cserélnem.
Majd levánszorogtam, felvázoltam mi történt, meg azt is, hogy kb fél órát aludtam összesen.
Ha esetleg valahol durvább helyesírás hibáim lennének, vagy zagyvaságot írnék, azt majd kijavítom, bár azután, hogy itt melóhelyen, a jelenlétire azt írtam, hogy Pécsi Zoltánné, már semmin nem lepődnék meg.
Jelenleg, iszonyat fáradt vagyok és most már rosszúl is érzem magam. Reggelit nem ettem és lehet még vacsorát sem fogok...
Anyámnak még nem vázoltam fel távozási szándékomat... ha továbbra is rosszúl vagyok, akkor szeretnék 2 után lelépni... kiváncsi vagyok, hogy fogadja.
Ha megint beköhög egy "menjek orvoshoz papírért" szöveget, akkor nem garantálom, hogy nem fakadok ki.
Soha rosszabb napot... remélem másnak sem lesz... mára ennyi...
U.I.: Fatal, ne röhögj!
Rég volt már, hogy nem bárányt, hanem perceket számoltam... baromi hosszú éjszaka volt.
Nem bírtam elaludni, forgolódtam, fájt a fejem, melegem volt...
Lecsavartam a radiátort, kinyitottam az ablakot, (fangörlök örömére) félmeztelenül aludtam... azaz próbáltam...
Kivételesen az eső nyugtató hangja sem segített.
3 órakor az járt a fejemben, megint milyen zombi leszek...
Fél 5kor végre sikerül elaludnom.
Innentől kaphatná a bejegyzésem a Freaky dreams legújabb epizódját, de annyira fáradt vagyok és annyi mindnen baromság tömörült abba a szűk félórába, hogy most inkább hagyom is.
5kor felkelek, iszonyat szomjas vagyok... baracklé elfogyott, mountain dew elfogyott... lemenni nem akarok, mert akkor megint nyomkodni kell a riasztót, az meg hangos.
Vajon nővéremnél van-e valami?... átmegyek (btw nővérem pesten van, ergo nemgáz az átmászkálás a másik szobába), látom bubitlan víz... jobb mint az üres poharat inni... töltök, kortyolok... hát nem kellett sok hogy pofazacskó vákumnyomásos mosást végezzek a monitoron... Mi a faszom ez?!-hangzott el a kérdés a fejemben, majd a vaksötétben hunyorogtam a palackra.
Figyelem, reklám jön. Ó bazzeg!!!! Ez Theodora, a ku.... a többit a fantáziátokra bízom... btw nővérem is utálja, ő mindig azt a Nestlé féle bubitlan vizet issza... mi fenét keresett nála Theodora.
Nah ez is jól sült el, gondoltam és visszafeküdtem, némi szenderedés reményében...
Az órát ébresztés előtt 1 perccel kapcsoltam le, kiüvegsedett szemekkel, majdnem bejátszottam azt a McDonalds-os reklámot, mikor a srác zombimódban kidobja a szennyest a wc-be és a szennyestartóba ürít... már nem is tudom, hogy ezt a hétfő számlájára írjam, vagy a fáradtságoméra...
But wait, there's more!
Kedves macsekom a szobám előtt várt, hízelgő kis nyávogással jelezte ottlétét. Szasz, macs, hangzott a válasz, majd indultam befelé megkerülve a macskát. Sajnos ráléptem a farkára, amit kevésbbé hízelgő nyávogással jelzett majd búcsúképp egy szép sormintát hímzett a lábamba.
Anyámék lent, a szokásos "jó reggelt" helyett a "kurva anyád, az Isten basszon teherbe, te kibaszott macska, lenyesem minden rohadt karmodat, már amelyik nem maradt bennem" szavakat hallották tőlem.
Vérrel átitatott zoknimat ki kellett cserélnem.
Majd levánszorogtam, felvázoltam mi történt, meg azt is, hogy kb fél órát aludtam összesen.
Ha esetleg valahol durvább helyesírás hibáim lennének, vagy zagyvaságot írnék, azt majd kijavítom, bár azután, hogy itt melóhelyen, a jelenlétire azt írtam, hogy Pécsi Zoltánné, már semmin nem lepődnék meg.
Jelenleg, iszonyat fáradt vagyok és most már rosszúl is érzem magam. Reggelit nem ettem és lehet még vacsorát sem fogok...
Anyámnak még nem vázoltam fel távozási szándékomat... ha továbbra is rosszúl vagyok, akkor szeretnék 2 után lelépni... kiváncsi vagyok, hogy fogadja.
Ha megint beköhög egy "menjek orvoshoz papírért" szöveget, akkor nem garantálom, hogy nem fakadok ki.
Soha rosszabb napot... remélem másnak sem lesz... mára ennyi...
U.I.: Fatal, ne röhögj!
2009. március 24., kedd
Freaky dreams round 2...
Megintcsak egy nagyon fura álmom volt, ami ébredés után elgondolkodtatott... annyira, hogy el is késtem melóhelyről...
Mindenre nem emlékszem belőle sajnos. Egy buszon vagyok, de nem egy átlagos ikarus féle buszon. Olyan emberek vesznek körül, akiket soha nem láttam eddig, de álmomban mégis ismertem őket.
Megérkezünk egy szűk Pesti utcába, ahol a sok magas és ismeretlen épület közül megismerem a lakásomat. Meg is említem, "itt a lakásom". Furcsa volt, mert körülötte csupa olyan épület volt, ami a valóságban nincs ott.
Nem tudom miért, olyan Londoninak hatott a környezet, holott soha nem voltam Londonban.
Majd képszakadás... egy lakásban vagyok, ahol keresztanyám fogad ebéddel... szintén fura, mert valóságban keresztanyámék egy családi házban laknak, tőlünk átlósan, az utca túloldalán.
Majd megint képszakadás, megint egy ismeretlen lakásban vagyok. Rajtam kívül még 2 ismeretlen ember volt ott, de mint a buszon lévőknél, őket is ismertem...
Majd az egyik ajtón kilép Tanashi...
nos...
úgy, ahogy eddig még nem láttam.... nem meztelenül, mielőtt bárki rosszra gondolna... ugyanakkor elgondolkodtam, hogy élénk vizuális készségem ilyenkor áldás-e vagy átok...
Szintén furcsaság vele kapcsolatban, hogy a haja olyan volt, mint régebben, nem az a stílus, mint most...
A legurcsább az volt, hogy álmomban tisztában voltam azzal, hogy nem stimmelnek a dolgok, mégis olyan természetesen viselkedtem, meg sétálgattam egyik helyről a másikra, mintha már lettem volna ott...
Megint képszakadás... a szobámban vagyok, saját magamat látom az ágyon hanyattfekve aludni... felülnézetből...
Így csak akkor fekszek, ha csak pihentetem a szemem, így nem szoktam aludni... Ha így fekszek, akkor az azt jelenti, hogy perceken belül kellni kell... láttam is mellettem, hogy az óra 7:02-t mutat...
még 3 perc...
Csörög az óra és hirtelen a felülnézetből a valóságban találom magam...
Kikészítenek az ilyen álmok... jobb szeretem, mikor mélyalvásban vagyok és nem álmodok semmit... megint hullafáradt vagyok, egyáltalán nem pihentem ki magam és még most is az jár a fejemben, amiket álmomban láttam...
meh...
Mindenre nem emlékszem belőle sajnos. Egy buszon vagyok, de nem egy átlagos ikarus féle buszon. Olyan emberek vesznek körül, akiket soha nem láttam eddig, de álmomban mégis ismertem őket.
Megérkezünk egy szűk Pesti utcába, ahol a sok magas és ismeretlen épület közül megismerem a lakásomat. Meg is említem, "itt a lakásom". Furcsa volt, mert körülötte csupa olyan épület volt, ami a valóságban nincs ott.
Nem tudom miért, olyan Londoninak hatott a környezet, holott soha nem voltam Londonban.
Majd képszakadás... egy lakásban vagyok, ahol keresztanyám fogad ebéddel... szintén fura, mert valóságban keresztanyámék egy családi házban laknak, tőlünk átlósan, az utca túloldalán.
Majd megint képszakadás, megint egy ismeretlen lakásban vagyok. Rajtam kívül még 2 ismeretlen ember volt ott, de mint a buszon lévőknél, őket is ismertem...
Majd az egyik ajtón kilép Tanashi...
nos...
úgy, ahogy eddig még nem láttam.... nem meztelenül, mielőtt bárki rosszra gondolna... ugyanakkor elgondolkodtam, hogy élénk vizuális készségem ilyenkor áldás-e vagy átok...
Szintén furcsaság vele kapcsolatban, hogy a haja olyan volt, mint régebben, nem az a stílus, mint most...
A legurcsább az volt, hogy álmomban tisztában voltam azzal, hogy nem stimmelnek a dolgok, mégis olyan természetesen viselkedtem, meg sétálgattam egyik helyről a másikra, mintha már lettem volna ott...
Megint képszakadás... a szobámban vagyok, saját magamat látom az ágyon hanyattfekve aludni... felülnézetből...
Így csak akkor fekszek, ha csak pihentetem a szemem, így nem szoktam aludni... Ha így fekszek, akkor az azt jelenti, hogy perceken belül kellni kell... láttam is mellettem, hogy az óra 7:02-t mutat...
még 3 perc...
Csörög az óra és hirtelen a felülnézetből a valóságban találom magam...
Kikészítenek az ilyen álmok... jobb szeretem, mikor mélyalvásban vagyok és nem álmodok semmit... megint hullafáradt vagyok, egyáltalán nem pihentem ki magam és még most is az jár a fejemben, amiket álmomban láttam...
meh...
2009. január 28., szerda
Dreams, they freak me out...
Ennyi idő után illene valamit írnom, csak sosem tudom, hogy kezdjek bele, mindig csak utólag jönnek az ötletek... Tengetem hátralévő életem, a bolt egyre rosszabb; ebből előbb-utóbb csőd lesz...Igazság szerint már tegnap akartam írni, mert akkor volt ötletem, csakhát a gépnek még csak a közelébe sem tudtam menni, ugyanis A alkalmazott odaragasztotta magát... ma már tudom is hogy, miért...Kis szarházi most szabadnapos, tegnap meg egész munkaidő alatt itt lapult és töltögette le a kis pornóvideóit. Micsoda ravaszság... Nem számít, örömmel nyugtázom, hogy emberünk szánalmasabb, mint én. Egy 40-50 éves nyugdíjjazott smasszer, akinek ez a bolt (szerintem) csak kis kipótlás a pofátlanul nagy nyugdíjához; mindamellett ennyi idősen még az anyjával lakik egy lakásban, vagy egy kölyke (az sem lehet egyszerű), aki nem ott lakik, hanem a hapsi éláttársánál (vagy kinél... legalábbis ő az anyuka)... Azért ez így egy kicsit ciki... Mind1, nem sokáig fogja már itt rontani a levegőt, ugyanis anyám úgy döntött megválik tőle, mert nem tudjuk fizetni (nem termel a bolt, sajna)... Más...
Újabban megint kísértenek a furcsa, túl élethű és életszerű álmok...Álmomban egy idegen ágyon ébredek. Egy emeletes ágy tetjén. A furcsaság az, hogy 3 szintes emelet ágyat még csak nem is láttam eddig... Az ágy meg a szoba olyan közép retrósnak tűnik. Lekerekített ívek és az a tipikus sötétbarna és zsemleszínű mintázat. A fal valami fakósárga...
Az egésznek nem tudom mi lehet a jelentősége, mert ez egy olyan hely, ahol a valóságban még soha nem voltam, ám mire normálisan körbe tudnék nézni, felébreszt az óra...
Ez volt kb másfél hétig... most viszont egy nagy francia ágyban ébredek. Színre sötét lilás fekete, a fal fakókékes. Ami itt a furcsaság, hogy rövid hajam van, ezt onnan tudom, hogy akárcsak valóságban, álmomban is megvakarom a fejem ébredés után... és itt rövidnek éreztem a hajam... fura volt. A eset itt is hasonló, mire körbenézek csörög az óra. Itt viszont annyi a külömbség, hogy megfordulok és látok egy embert mellettem aludni. Haja hosszú, feketés barna (pont ideál) és alkatra (már amennyit takarón keresztül lehet látni) lánynak tűnt. Álmomban addig jutottam, hogy fölé hajoljak, hogy lássam az arcát... nem volt ismerős arca... legalábbis valóságban még sosem láttam... és csörög az óra és az egésznek vége is...Ez utóbbi álmom 3. napja ismétlődik meg... Nemigen hiszek a jóslásokban, vagy intő jelekben, vagy ómenekben, de azért érdekelne, hogy miért ismétlődik meg ugyanazon álmom újra és újra... és ami a legfontosabb, ki lehet az a lány?...
Azon gondolkodom, legközelebb megkockáztatom, hogy elkések melóból, de késöbbre állítom az órámat, hátha megismétlődik az álom és egy kicsit tovább tudom álmodni...
hát... ennyit mára...
Újabban megint kísértenek a furcsa, túl élethű és életszerű álmok...Álmomban egy idegen ágyon ébredek. Egy emeletes ágy tetjén. A furcsaság az, hogy 3 szintes emelet ágyat még csak nem is láttam eddig... Az ágy meg a szoba olyan közép retrósnak tűnik. Lekerekített ívek és az a tipikus sötétbarna és zsemleszínű mintázat. A fal valami fakósárga...
Az egésznek nem tudom mi lehet a jelentősége, mert ez egy olyan hely, ahol a valóságban még soha nem voltam, ám mire normálisan körbe tudnék nézni, felébreszt az óra...
Ez volt kb másfél hétig... most viszont egy nagy francia ágyban ébredek. Színre sötét lilás fekete, a fal fakókékes. Ami itt a furcsaság, hogy rövid hajam van, ezt onnan tudom, hogy akárcsak valóságban, álmomban is megvakarom a fejem ébredés után... és itt rövidnek éreztem a hajam... fura volt. A eset itt is hasonló, mire körbenézek csörög az óra. Itt viszont annyi a külömbség, hogy megfordulok és látok egy embert mellettem aludni. Haja hosszú, feketés barna (pont ideál) és alkatra (már amennyit takarón keresztül lehet látni) lánynak tűnt. Álmomban addig jutottam, hogy fölé hajoljak, hogy lássam az arcát... nem volt ismerős arca... legalábbis valóságban még sosem láttam... és csörög az óra és az egésznek vége is...Ez utóbbi álmom 3. napja ismétlődik meg... Nemigen hiszek a jóslásokban, vagy intő jelekben, vagy ómenekben, de azért érdekelne, hogy miért ismétlődik meg ugyanazon álmom újra és újra... és ami a legfontosabb, ki lehet az a lány?...
Azon gondolkodom, legközelebb megkockáztatom, hogy elkések melóból, de késöbbre állítom az órámat, hátha megismétlődik az álom és egy kicsit tovább tudom álmodni...
hát... ennyit mára...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)