August

Hát... pörögnek az események, én meg szépen maradok le az update-el.
Tekintettel a kinti sivatagi melegre és az útépítés okozta forgalmi katasztrófára, megkísérlek írni valamit.

Lassan véget ér az Augusztus is, hamar elment a nyár, ami tulajdonképpen annyira nem is volt nyár. Sokszor volt hideg, eső, szél... de most úgy tűnik, ezen a héten akar mindent bepótolni 40fokos meleggel...
Tegnap meló után szarul is voltam, izzadtam, kirázott a hideg, a klíma nem tudott elég hideget fújni, és a fejem is kb 5kilóval volt nehezebb... de túléltem.

Painting.... how I hate it...
Kezdem az elején. Van a kisház, amit mi sufninak, meg tárolónak használtunk, és anyám kitalálta, hogy egyik rokonunk, aki bőven túl van már a 70-en, megérdemli, hogy a zajos, büdős városból kiköltözzön ide, a nyugiba. Az idős rokon tulajdonképpen az anyai ágon a nagyapám testvére (húga, vagy nővére, nem tudom).
Bele is fogtunk a nagy kisház felújításnak, kipakoltunk, megcsináltattuk a fűtést, vizet, mindent, új ablakok, csempék, stb. Egész fasza kis házikó lett belőle.
Sok dologban nem voltam ott, így ha mást nem, legalább némi festést bevállaltam.
Így kezdődött a 2-3 hetes alapozás, festés, agyfasz időszak.
Elkezdtem szépen alapozóval lekenni az ajtókat, az ajtók kereteit, meg 1 ablak keretet. Szépen lassan haladtam a dologgal és itt a hangsúly a lassú szón van, mert mivel a fal is frissen volt festve, így vigyázni kellett arra, hogy ott ahol a fa meg a fal találkozik, nehogy összekenjem a friss festést.
Pluszz apropó, hogy festét közben, szinte minden nap jött az asztalos és mindig csinált valami új dolgot, amit még anyámék intéztek, amit utána szintén le kellett festeni.
Mivel nap mint nap jöttek az új cuccok, így a meglévővel sem haladtam valami jól, de legalább szépen, precízen tudtam csinálni.

Shitstorm, and a washing machine
Eközben volt egy kis kitérőm is Pest irányába, mert nővéremnél volt néhány elintéznivaló. Konkrétan egy postai látogatást kellett tenni, erről többet nem is írok, mert nem is fontos.
Ezután nővérem azt szerette volna, hogy csináljam meg a laptopját, hogy a kép és a hang a tv-jén keresztül menjen. Előbbi sikerült is, de az utóbbihoz kellett egy átalakító csatlakozó, azaz mehetek majd be mégegyszer, yay....
Az utolsó dolog egy kis mosógép szerelésnek indult, de egy komplett, atomjaira szétszerelés lett belőle. Egy felültöltős gépről van szó, ami már 5-6 éves és a fenti gumi, hála a kiváló vízünknek rohadni, penészedni, vízkövesedni kezdett.
Már néhány hete megvolt a cseredarab, csak nem volt, ki kicserélje.
Megnéztem, 'oh, ez halál egyszerű, fent a kerethez néhány torziós csavar (torx, akinek ez jobban tetszik) fogja, alul gondolom meg valami rugós rögzítés lehet'.
Ezzel a gondolattal zárult le a vasárnap.
Szerdán bementem, hogy mindezt megcsinájam, vittem torz kulcs szettet, más tulajdonképpen nem is kellett.
Bárcsak meggondoltam volna ezt mégegyszer...
Elkezdtem szétszedni a mosógépet. Keret lekerült, gumi kikerült. Botrányosan ocsmány állapotban volt már, ráfért a csere.
Nah a visszaszerelés nem volt egyszerű. Jól gondoltam, alúl rugós megoldás van, már ami a rögzítést illeti, csak ez ilyen bowdenes rugós.
Úgy kell elképzelni, hogy van egy műanyag ház, amiben van egy hosszú csavar, aminek tekerésével lehet állítani a bowden feszességén. Miután baromi nehezen akart csak visszamenni az új gumi a helyére, így kénytelen voltam koppanásig kitekerni a csavart. Itt jött a baj, sajnos drága mosógép gyártók csak a feszítő felét csinálták meg menetesre és a másik lyukat, ahol a csavar megy be ott sima maradt, így mikor ideális szögbe került az egész, a csavar fogta magát és kamikaze módon kirepült a helyéről, bele a mosógépdob ...............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................mögé...

FFFFFFFFFFFFFFFFUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU!!!!!!!4

Aki nem érti, annak elmagyarázom, van a dob, amibe a ruhákat tesszük, stimt? Nah, a csavar nem abba, hanem az mögé bírt esni, amiben ez a dob forgott. Ez csak azért probléma, mert semmivel nem lehet utánanyúlni... ééééés itt kezdődött az "atomjaira szétszerelés"...
Mivel nővéremnek egy csavarhúzóján kívül, más szerszáma nem volt, így a folyamat megrekedt.
Megbeszéltük, hogy másnap bemegyek és megcsinálok mindent, ám, mire hazaértem, addigra megint totál más lett minden...
Megint és megint bassza meg, megint sikerült nekem kereszbeszervezni.
Anyám ráadásul még le is ótvarozta a munkámat, meg hogy túl lassan haladok vele, meg holnap festés és mosógép szerelés helyett be kell menjek melózni, mert ő lesz otthon és csinálja ami még maradt munka a kisházban...
Mondtam kurvajó, mert már megint nem ez lett megbeszélve, nővéremnek tovább kell várnia, hogy megcsináljam a mosógépét, a festék és az ecsetek meg be fognak száradni.
Hiába soroltam, hogy miért nem jó pont most kereszbeszervezni, anyám nem hallgatott rám, as usual...
Elöntötte a szar az agyamat, 'oké bazdmeg'-mondtam 'akkor úgy fested le a többi szarságot, ahogy akarod, én befejeztem'!
'Azt akarod, hogy szép legyen, vagy azt hogy gyorsan legyen kész, mert ha kell én fél nap alatt összecsapom az egészet, de azt akkor te is lehányod, meg én is, mert olyan ocsmány lesz'!
Lassú munka, igen, lassú munka, mert ha arra hajtunk hogy igényes legyen és szép, akkor azt precízen kell megcsinálni, hogy ne legyen csíkos és ne kenjem össze a kibaszott falat; és akkor még ott van a kibaszott asztalos is, aki minden nap hoz valami szart, amit szintén le kell fessek, mégis hogy a faszomba várja, hogy haladjak?!

Másnap meló után a szar kiürült annyira a fejemből, hogy anyám kérésére segítettem neki a festésben, de az eredményt meg lehetett nézni.
Ahol én festettem az szép volt, egyenletes és nem kentem össze a falat, ahol ő kent bazzeg az foltos volt, csíkos és a fal is festékes lett. 'Hát gratulálok bazzeg, remélem most kurvabüszke vagy magadra. Hálásan köszönöm, hogy összebasztad az eddigi munkámat ezzel a szarral, amit te festésnek nevezel'....
Kis apropó még, hogy csütörtök volt, úgyhogy a festés és a mosógép szerelés mellett még porszívózni is kellett, de mindez ugrott, mert anyámnak megint kurvára otthon kellett maradnia.... meg sem lepődök már ezen, csak minden alkalommal felbassza az agyamat....

Pénteken dél körül el kellett jöjjek melóból, mert még mindig akadt festenivaló.
Szombaton volt 20.-a, amit én szintén festéssel töltöttem, amíg anyámék elmentek egész napra hajókázni. Nem is baj, jobb is hogy 20.-án van ami elvonja a gondolataimat, mert lassan megint évforduló lesz és nem tudom, mennyire leszek depressziós, habár amióta eldobtam a "jófiú" címem, azóta nagyjából beleszarok mindenbe, amit nem tartok fontosnak, vagy jövedelmezőnek, így lehet, hogy az évfordulóval sem fogok törődni annyira...
A tűzijátékból sem láttam semmit, amit egy kicsit azért bántam... nah mind1, majd jövőre talán...
Vasárnap is volt festenivaló, de akkor csak ajtókat kellett fessek, viszont ezeket majd késöbb vágni kell, mert a csempék miatt már nem lehet visszarakni őket a zsanérjukba, így nem tudtam a helyükön festeni őket.
Maradt a falhoz támasztott megoldás, ami csak azért szopás, mert egy napig szárad, addig meg nem tudok mit csinálni a másik oldalával... nah mind1, lekentem az egyik oldalt, aztán indultam be nővéremhez.
Felfegyverkeztem mindenféle szerszámmal, gondolván a legrosszabbra is, kalapácsot is raktam el.
Életemben nem szedtem még szét mosógépet, de nem tűnt túl bonyolúltnak.
Leszedtem az egyik oldalsó elemet, látom, hogy a nagy dob keretet a túl oldalon lehet leszedni.... fasza, fordíthattam meg a gépet és szedhettem le a másik oldalsó elemet.
Minehhez hozzáteszem, hogy a folyamat egy kurvakicsi fürdőszobánam zajlott (elvégre egy Pesti lakásról van szó), ahol levegő nem járt, meleg volt, ajtót nem lehetett kinyitni, mert nem fértem volna el, szal minden fasza volt...
Kicsavartam a dob keretének minden csavarját, kihúztam 1-2 csatlakozót, leszedtem az ékszíjat, ami segít hajtani a dobot, maradt a nagykerék, ami egy nagy csavarral volt rögzítve. Hiába feszültem neki, az istenért sem akart mozdulni... megakadtam...
Jött a feszegetős megoldás, kifeszítettem a keret oldalát, csak annyira, hogy belássak, de a csavart nem találtam... majd kicsit lejjebb kezdtem feszegetni és akkor hallom, hogy gurul a csavar, 'Zsír! Megvan!', azzal kiesett belőle és kezdhettem összerakni a gépet...
Globális törvény, hogy szétszedni mindig könnyebb, mint összerakni, szoptam is vele pár órát, míg végül elértem az eredeti feladathoz, a gumi cseréhez. Rutinosan nem raktam még vissza a két oldalsó elemet, ezzel is könnyebben hozzáférhetek a gumihoz. Sikerült kicserélni, visszaraktam mindent, csináltam egy próba centrifugázást és úgy tűnik minden fasza... nos, 100%-osan majd csak az első mosás után lehetünk biztosak.
Csak késöbb tűnt fel, hogy elbasztam az egész vasárnapomat és kb. fél 10 körül értem haza. Mondanom sem kell, hulla voltam.

Egész héten a festéssel szarakodtam, csütörtökön idegbeteg voltam és a hétvégét is végig melóztam, semmi pihenés.
Plussz apropóként, pont azon a héten kezdtem leszokni a rednszeres délutáni alvásról.
Korábban már tuti írtam, de nekem abból áll a napom, hogy meló után kaja, alvás 9-10-ig, aztán gépezés éjjel 2ig, nah ezen próbálok most változtatni. Sajnos az elmúlt hét kissé megnehezítette ezt, így hétfőn kénytelen voltam délután ledőlni, ám este sem keltem fel... iszonyat kimerült voltam.
Ami a festést illeti, a tegnapi nappal elmondhatom, hogy kész vagyok, nincs több... el sem hiszem... már rohadtul untam, ráadásul a bal kezem már görcsben volt, mert folyon a kezemben volt a festékes doboz, úgy mászkáltam. Nem akartam a földre rakni, az új csempére, mert tuti összekentem volna.
De most már vééééége!!! Remélem, NAGYON remélem, hogy idén többet már nem kell festenem.

A long awaited vacation
Még sosem vártam a szabadságomat annyira, mint most... már Augusztus elején megbeszéltük, sőt be is írtuk, hogy mikor megyek szabira, így ha törik, ha szakad, Szeptember 5.-étől szabin vagyok.
Baromira rámfér már, de előtte még egy jó szar hét jön még.
Drága kolléga most nyáron eddig 2szer volt szabin két hónapon belül, 1-1 hétre.
Párszor már leírtam, milyen szar, mikor csak én és anyám vagyunk itt egész nap, egész héten...
Nos, a szabim előtti héten, kolléga elmegy még 1 hétre... űberfasza... mire eljutok oda, hogy én vagyok szabin, már totál idegroncs leszek megint...
Itt is van egy kis apropó, hivatalosan nekem már nem is lehetne egy egész hét szabadságom, mert elfogytak a napjaim a Tiffany oktatás miatt.
Az ugyebár úgy nézett ki, hogy majdnem minden hét csütörtök és péntek, szóval még örülhetek, hogy egyáltalán van 1 egész hetem pihenni ebben az évben...
Újfent áhitozom iskolai éveim után, amikor a nyarat elejétől a végéig kiélvezhettem...
Kurvaszar felnőttnek lenni, ha ezt korábban tudom, sokkal aktívabb gyerekkorom lett volna... de hát ki tudja ezt előre, nem?
Mondjuk ha lenne egy reset gomb....*sóhaj*

Egy dologban reménykedem, hogy a gondosan megtervezett szabimat nem akadályozza majd semmi, mert ha megint keresztbeszervezés lesz, akár csak egy nap, én tényleg eret vágok magamon... komolyan...

Nah megint jó sokat pofáztam, és persze megint nem zavartalanul, mert hiába van kint 40fok meg útépítés, ha leülök blogolni, az emberek fejében jelez egy microchip, hogy azonnal jönni kell az autósboltba, 2 perenként... meh...

Peace.

Summer summary

Ez a nyár is olyan hamar véget ért, akárcsak az összes többi.
Rövidke kis összegzés következik.

Végig melóztam, sehol nem voltam, 2 hét szabim volt, ami nem is volt szabi.

Ugye milyen rövid volt?

Az elmúlt 1-2 hét eléggé tartalmas volt. Végre vége a pc-s szopásnak... Azt hittem sosem lesz vége...
Nekem a gépcsere hamar lement, viszont ami céges gépeket illeti, nah azzal volt szopás, nem kevés.
Részletezni most valahogy nincs kedvem, de el lehet képzelni. A legnagyobb méreg ilyenkor az, hogy másra kell várnod, miközben marhasok dolgod lenne és addig nem is tudsz semmit sem csinálni. Mikor végre el tudtam kezdeni a munkát, akkor megint másra kellett várnom és így esnek ki napok, hetek, és már ott tartottunk, hogy már 1 hónapja szopunk azzal, hogy működjön a rendszer.
Nah most, azaz tegnap volt az a nap, hogy végre minden működik.

Ami 20.-át illeti, a sok keresztbetervezésnek és szartengernek köszönhetően idén depressziózás helyett dühöngés volt. Ez valamelyest jobb, mint a depressziózás. Idén még a Városligetbe sem mentem ki 8 év után előszőr. A tüzijátékra idén sem mentem.
Az a helyzet, hogy baráti társaságom 3 főre csökkent az idén és közülük 2 kb. annyira lusta mint én, ha nem lustább, a maradék 1 főt meg nemigen érdekli a tüzijátékok.
Így egyedül megintcsak nem volt hangulatom kimenni.

A szigettel kapcsolatban idén sem fűzök hozzá egyebet, mint halál az mindegyikre és halál a szigetre.
Volt alkalmam megnézni néhány embert, amint a szigetre igyekeznek. Nah az maga a fővárosi állatkert.
Elgondolkodtam, ez lehetne a legjobb alkalom! Az összes selejt ide gyűlik, utánuk le kéne zárni a szigetet és alulról felrobbantani. Szépen elsüllyedne az egész pereputtyal együtt. 2 legyet 1 csapásra. heh... csak reménykedhetek.

Véget ért a pokol hete is. Alkalmazott szabin volt, én meg anyám voltunk a boltban. Átvészeltem, bár sok cataflamomba és sok idegszálamba került.
Kocsimban hétvégén fékbetét csere volt, ami bizony már ráfért, mert már nyikorgott menet közben is. Ami a tárcsát illeti, az még kibírja a következő cseréig.

Dióhéjban ennyi volt a nyár. heh... tulajdonképpen, mióta melózok, nekem nincsen nyaram, hiszen végig melózom azt is, akárcsak az egész évet.

Végezetül, bemutatom az őszi dizájnt.
Peace

Pc upgrade, no vacation, webcomix, etc...

Hömpölyög a szartenger és megint kimosott magából néhány kellemes dolgot, amit mindjárt szépen részletezek is. Most is mint mindig több dologról is írok, nem feltétlen lesz sorrendben az idegbeteg és normál téma.

Kezdek azzal, ami a legfrissebb.
A lány, aki árulja a szűzességét
Ma hallom a rádióban, hogy van egy 18 éves lány, aki családja hátrányos helyzete miatt árulja a szűzességét. Röpke 30milla, vagy 50.
Kéremszépen Hölgyeim és Uraim, egy újabb riherongy kurvával bővült a már így is kellőképpen tágas, erkölcsi csődtömeg, prostituált társadalom.
Innentől kezdve a "lány" megnevezést "kurvára" változtatom, mert sértő lenne a többi lányra a korábbi megnevezés.
Szóval, a kurva tisztában van vele, hogy családja szarul él. Szülei azért kaparnak, hogy ne haljanak éhen, minden eshetőséget megragadva, hogy némi bevétel legyen. Más sem hiányzik a már így is kellő problémákkal bíró szülőknek, minthogy agyoniskolázott kurvájuk árulja a testét. Mondanom sem kell, hogy ez az én esetemben a "ki vagy tagadva, hagyd el a házat" címet nyerné el, szintén ugyanezt a díjat osztanám ki, ha esetleg fiam lenne és kiderülne, hogy buzi. Selejt nem kell a családba, nahde térjünk vissza a kurvára. Azt mondták anno nekem, hogy a lányok korábban érnek, ezért van az hogy azonos korosztályban a lányok sokkal értelmesebbek, mint a fiúk. Hát nem tudom... 18 éves koromban én ennél értelmesebb voltam.
Az én életfilozófiám szerint semmi nem kényszeríthet senkit prostitúcióra. Nincs az a nyomorúságos élet, ami arra késztethetné az embert, hogy saját testét árulja, nem beszélve a szűzességről. Egy 18 éves, nulla élettapasztalattal rendelkező, takony gyerek bazzeg, komolyan csak a szüleit sajnálom, hogy ilyen hülye kölykük van.
Mindamellett 30milla? Viccelsz? Ki az az elvetemült fasz, aki ennyi pénzt adna egy picsa szűzhártyáért? A szakmabeliek között némelyik veteránnál negyedannyiba sem kerül egy szolgáltatás. Nyilván ezt tv-ből tudom. Ha esetleg az átlag alá szabta volna a tarifát, valszeg kapásból lenne 20-30 jelentkező, akik ellicitálgatnak és abból is szép összeg jött volna össze, nahde mit várok én egy idióta kurvától.
Hehh, ha belegondolok hogy ebből egyszer anya lesz...
-Mami, te hogy vesztetted el a szűzességedet?
-Eladtam kicsim, nagyon jó üzlet volt, szerintem te is így csináld.

Summa summárum, szégyen, szánalamas, erkölcstelen, hülye, nem normális. Mást nemigen tudok hozzáfűzni. Jah, és kurva, ez majdnem lemaradt.

Pc upgrade
Végre elérkezett a várva várt alkalom. A project elindult, folyamatban van. Csütörtökön, ha minden igaz, megérkezik minden alkatrész és pénteken neki lehet állni az összeszerelésnek. Lesznek variálások, amit majd a következő bejegyzésemben fogok részletezni. Már alig várom.

Landscape after battle
2 hete volt egy kis ház tatarozás. Szükség volt rá, mert a szobám ablakának felső párkánya már igencsak lógott, vele együtt az eresz is és nem tudta elvezetni az esőt, mert pont folyásiránynak ellentétesen dőlt. Hát hiába, 23 éves ház és a fa az korhad, nahmeg nem beszélve arról, hogy mindig is volt ott egy madárfészek, télen a hó nyomta, olvadáskor meg a jégcsapok nehezítették, fagyáskor a jég nyomta. Eddig bírta.
Nahmost az az 1 hét, amíg a tetősök csinálták a dolgukat, addig a szobámban állt a bál. Fűrészporos volt minden, még jó, hogy a gépemet időben levittem. Végeredményben a fát cserélték ki lambériára, megcsinálták a szigetelést, utóbbit lefedték, így talán nem lesz az, hogy lent vastag pulcsiban vagyok, míg fent 1 szál gatyában.

Another fucked up vacation/no vacation
Mindenek előtt elmondom a felállást. Lajosnak, anyám párjának volt annyi fölös pénze, hogy vett egy nagy jetski-t, amibe 1 éven belül beleunt és nagyobbra vágyott, egy hajóra. Szép álmok, mi? Volt egy eladó hajó, ami jó árban volt, így megvette, úgy hogy a jetski be volt számítva és x összeget még ráfizetet. Nah ennyi a bevezető sztori. Én kurvára utálom a hajót. Fölösleges pénzkidobás a jelenlegi anyagi és gazdasági helyzetben, de úgy bassza el a pénzét, ahogy akarja, nem érdekel, úgysem vagyok ott, amikor elmennek hajókázni.
Nah és itt jön a történet lényege.
2 azaz KETTŐ hónappal ezelőtt kinéztem magamnak augusztusban a 16.-i hetet. Mondtam is előre, hogy én azon a héten szabira mennék. Erre az elmúlt 1-2 hétben probléma merült fel, hogy Lajoska és a többiek egy 4 napos hajókázásra akarnak menni, ami ütközik az én szabadságommal. Én ragaszkodtam ahhoz a héthez, mert csak 1 azaz EGY hetet akartam ebből a kibaszott hónapból, ebből a kibaszott nyárból. Itt a probléma a csütörtökkel van, mert akkor nem lenne meg a minimális 2 ember boltban.
Ezt a problémát meg lehetett volna oldani normálisan is, de persze rögtön támadni kellett és már azzal kezdte, hogy mit és mit nem csinálok, amíg ők ezt meg azt csinálják; és hogy anyám mikor tud pihenni, ő mikor tud pihenni és miért baszom el több ember pihenését, csak azért mert azon a héten szabira akarok menni.
És akkor benyög egy ilyen dumát, hogy rendben, akkor csütörtökön nem lesz kinyitva és a bevétel kiesése az én fizetésemből lesz levonva.

Előszőr is: akkor mentek el szabadságra, amikor akartok, míg én itt bent rohadok. Anyám akkor tiplizik le a boltból, amikor akar. Tény, hogy én hetente csütörtökönként kb fél nap után hazamegyek, de csak is azért, hogy kivegyem a részem a házimunkából, ezzel is segítve anyámat, nem ez nem számit, mi?....
Másodszor: jóval korábban lestoppoltam azt a hetet magamnak, így nem én baszom el másnak a szabadságát, hanem ti az enyémet, MÁR MEGINT!!!
Harmadszor: ragaszkodom ahhoz a héthez, mert lett volna 1-2 programom, ami egy olyan nagyon fontos személyt érint, akivel baromi ritkán tudok találkozni, hát most ez is csúszik, ki tudja meddig, hát kösz bazdmeg!
Negyedszer: MI A BÜDÖS, MOCSKOS KURVA ANYÁDAT KÉPZELSZ, TE SZARHÁZI KÖCSÖG?! Milyen jogon mondod meg, hogy kinek mi lesz a fizetésével?! Egy dolgot ne felejtsünk el, NEM OTTHON VAGY, világos?! Te itt csak egy megtűrt ember vagy, kurvára elszaladt veled a ló. Nekem te ne nyögjél be ilyen dumákat, mert mész a picsába a házunkból.
Ötödször: ami a csütörtöki bevételt illeti. Ingatag forgalmunk miatt kiszámíthatatlan egy napi bevételünk, így hiába akarod te levonatni a fizetésemből te kis fasz. Nem beszélve arról, hogy neked itt KURVÁRA NINCS beleszólásod.

Szóval ez a helyzet, a szabadságom már azelőtt halomra lett baszva, mielőtt még kivehettem volna. Meg lehetett volna mindezt normálisan is beszélni, de persze ez egyeseknek nem ment, én meg nem hagyom, hogy egy senkiházi az én otthonomban ilyesmiket beugasson. Ám még a balhé előtt felvonultam az emeletre és nem, nem azért mert megfutamodok, nemes egyszerűséggel azért, mert nem fogok vitát nyitni egy olyan emberrel, akiben az értelem kicsiny szikráját sem látni.
Kibaszott hajó, amióta megvan neki, azóta valamilyen formában én mindig rábaszok dolgokra, remélem veled együtt fog elsüllyedni.

Úgyhogy jelen állapot szerint minden csúszik, vagy elmarad. Ennek következményeképp Tanashi kérlek bocsáss meg, nem tudom, mikor leszek szabad. Mindenképpen egyeztetünk.

Webcomics are fun
Youtube-ba beleunva más szórakoztatást kerestem, hogy elüssem itt azt az időt, amikor üres a bolt. Korábban mangákat olvastam, de abba is kezdtem beleunni, majd 4chan-on láttam egyszer egy topikot amiben a webcomic-ok volt a téma, volnt néhány link és így jutottam el az elsőhöz. Questionable content. Egy zseniális webcomic néhány ember hétköznapjairól. Ez egy nagyon hosszú utat bejárt képregény. Aki elkezdi olvasni, az feltétlen az elejétől kezdje. Meglepő, hogy mennyit fejlődött az alkotó.
Azóta csak azon jár az agyam, hogy banyek csinálni kéne nekem is, tele vagyok ötletekkel és alkotásvággyal, ám ilyenkor jönnek azok a bizonyos falak.
1. nem tudok shop-olni.
2. weboldalt nem tudok csinálni.
3. nincs olyan barátom, aki ebben segíteni tudna, azaz volt, de már nincs.
Szóval így csak ábránd marad a dolog, annak ellenére, hogy már megrajzoltam néhány oldalt. Talán majd egyszer és is tudok webcomic-ot csinálni...

Másoknak is a figyelmébe ajánlom a következőket:
-Questionable Content
-Between Failures
-Nerf NOW!!
-Cuanta Vida
-Spinnerette!
-Alpha Luna
-AWKWARD ZOMBIE

Nah ezeket olvasom én is és ezek mind zseniálisak és tessék szépen olasni őket. Megéri, egytől-egyig.

Peace.

It's been 7 years....

Bizony naaaagyon rég nem írtam, és most fel is gyülemlett néhány esemény; semleges, kicsit gáz, nagyon gáz, és iszonyatosan gáz dolgok...

Már hétfő van, de nekem még vasárnap...
Véget ért a hét és vele együtt a szabadságom is... holnaptól megint kezdődik a börtön és ki tudja, mikor lesz újra szabim... Lassan a nyár is véget ér és természetesen, tőlem megszokott módon zárul... depresszióval, csalódással, félelemmel és életkedv nélkül.

Nah akkor pótoljunk....

Akartam szídni napi rendszerességgel a Szigetet. Mindig teszem, de idén előszőr akartam itt is; nah mind1, ez most kimarad. Röviden csak annyit fűznék hozzá, hogy remélem, akárki is volt ennek az erkölcsi fertőnek a kitalálója, remélem veszett, vérre éhes kutyák fogják cafatokra széttépni és miközben menekül elcsapja egy 100al repesztő, gallytörőráccsal ellátott kamion.
Hogy miért?
Erkölcstelenség mindig is létezett, ám ahogy telnek az évek, észrevettem, hogy egyre fiatalabbak korcsosulnak el és akik velem együtt nőttek fel, megfelelő erkölcsi normákkal, azok is mind elvesztették értékük legapróbb szikráját is... egyik borzasztó csalódás követi a másikat... és minden újabbnál csak némán bámulok, mint egy ember, akinek szeme láttára mészárolták le a családját és a sokktól és a fájdalomtól percekig nem tud mozdulni...
És mindennek bazdmeg egy többnapos, nyílvános rendezvényt csinálni!!! Hát gratulálok! Kívánom minden erkölcsi csődtömegnek a halálát, aki ott volt, vagy lesz.... (ne adjisten, ha akadnak kivételek, természetesen rájuk nem vonatkozik)

Korház, műtét... egyedi eset?

Hónap elején volt 1-2 nap, amikor keményebb fizikai munkának voltam kitéve, szokásos 9 órás börtön után, amit nem bánok, mert abban a munkában legalább érzem a haladást....
A munka, az idő és az esti forró fürdő volt az, ami elindította nálam újra az orrvérzést... asszem erről részletekben már beszéltem; most itt a teljes sztori: kicsi korom óta megvagyok ezzel átkozva, akármikor elkezdhet vérezni az orrom. Szüleim is orrvérzősek voltak, de csak gyerekkorukban... én megörököltem mindezt tőlük, én majd öregségemig lehetek orrvérzős, yeah....
Volt egy aktív 3 hét, ami idő alatt rendszeres volt a visszajárásom a FOG-ra (fül, orr, gégészet). Tamponálták az orromat, valami ér ölő kencével 24 órákra, hogy megszűntessék a sok értágulatot. Persze, ez csak időleges megoldás...
Gondoltam, ha már ott vagyok, megkérem, lessenek bele a torkomba, ugyanis a nyelvcsapom mellett van egy, már jópár éve ott lévő valami... nevét nem tudom, csak leírni; egy vékony szálon lóg és a végén egy hólyagszerű valami...
Mostanra már mindenki elborzadt tőlem, hogy valami mutáns lehetek....
Évekkel ezelőtt képződött ez a valami, amit tök véletlen vettem észre, mikor a fogaimat akartam megnézni a számban hátul... sosem zavart az a valami, sosem fájt, viszketet, vagy szúrt... így nem is törődtem vele, de ha már egyszer gégészeten vagyok, akkor lessék meg. A doki rögtön 2 dolgot mondott, ami után írta a beutalókat laborra, vérvételre, EKG-ra és a korházba, szakorvosi vizsgálatra... mondom, hm, ez fincsi.
Most azt kell tudni, hogy van 4 lehetőség.
1. semmi vészes levágják, és vége.
2. lehet műteni kell...
3. ha műteni kell, megnézik, honnan jön és ha esetleg a mandulától, akkor mandulástól szedik ki...
4. miután megtörtént az 1. lehetőség, mindenesetben szövettanra küldik azt a valamit és még csak ott derül ki, hogy van-e mitől tartanom....
Szerintetek? Most kezdjek el félni, vagy ha mondják, hogy gáz van?
Ezen a héten, kedden voltam bent a korházban.
A doki beles a torkomba és ennyit mond: de helyes, ilyet még nem is láttam.... de fasza, gondoltam, ez így marhajó lesz.
Nem baj, ha lefényképezem?-kérdezte. Persze, tapétázd ki vele a házadat vazzeg, gondoltam.
Annyiban maradtunk, hogy lenyisszantja, azt majd a szövettan megmondja mivan.
Felmerült egy kétely, de majd a végén.
Szóval az lesz, hogy bemegyek kedden reggel és nekiállnak leszedni azt a valamit, ha az érzéstelenítéstől magamhoz tértem és nem vérzek(lol?), akkor akár délben el is jöhetek. Az a helyzet, nem sokan jártak eddig a torkomban és igencsak öklendezős vagyok, amit nem tudok uralni azzal, hogy "ők csak segíteni akarnak", ergo remélem valami olyan cuccot kapok, amitől totál nem érzem, hogy egy szike táncol a torkomban, ellenkező esetben, heves öklendezések és köhögések várhatók... remélem maszkban lesz a doki.
És íme a kétely: ha ő, meg a kolegája sem látott még ilyet, azaz FINGJUK SINCS, hogy mi az, nem lehet, hogy gáz levágni, vagy babrálni, anélkül, hogy biztosra mennének eredetét, vagy nevét, esetleg szerepét illetően? Ez egy 50000Ft-os kérdés. Ha meghalok, nincs nyeremény.

Se tüzijáték, se con. Csalódáshegyek és emlékezés, azaz Augusztus van.

Augusztus 20. Azt hiszem mindenki tudja, mit jelent nekem ez a nap. (aki nem tudja, az olvasson vissza néhány bejegyzést)
Szokásomhoz híven, kimentem koradélután a Városligetbe.
Pont ugyanarra a helyre ültem le, ahova 7 évvel ezelőtt. Erre a számra még visszatérek.
Körbenéztem, figyeltem az embereket... semmi sem változott.... körbejártam azokat a helyeket, amiket 7 évvel ezelőtt körbejártam... aztán hazamentem.
Ez amolyan káros rituálévá vált nálam. Nem okolok érte senkit... vagyis magamat.... egy kicsit.

Esti programomat illetőleg, senki nem hívott sehova, ami baromi jól esett megintcsak.
Fatal haverommal beterveztünk egy pc szervízt, ami családi okok miatt elmaradt, így maradhattam otthon tökegyedül... semmi tüzijátékot nem láttam és ami rosszabb, hogy megintcsak hanyagoltak... nem Fatal, ő a család miatt mondta le a programot, rá nem is haragszom... tulajdonképpen senkire nem haragszok, csak csalódtam.... egyesekben...
Ugyanezen okok miatt conra se mentem el. Kutya nem hívott, pedig most kedvem és időm is lett volna elmenni... még sosem voltam... és ki tudja a következőre vajon el tudok-e menni....

Visszatérve a 7 évre, Falal haverommal volt egy párbeszédem ezzel kapcsolatban Bécs fele menet.
Jah tényleg, az egyetlen jó dolgot meg sem említem. 2 hete kimentünk Bécsbe, amolyan város és nevezetességek megnézése okából, meg miért ne...
Baromi jó volt, sokat fényképeztünk és mégtöbbet kutyagoltunk, ami után 3 napig volt izomlázam, de megérte. Eredetileg jött volna Laci is, de utolsó pillanatban lemondta, az okokat most hagyom, Fatal-al már ezt kibeszéltem, több hangot, illetve betüt nem ér a dolog, de legközelebb meggondolandó, hogy egyáltalán megéri-e megemlíteni neki hasonló kiruccanásokat.
Végezetül pedig: Le a kalappal Fatal vezetési tudása előtt. Semmi gond nem volt, se kifele menet, se vissza.
Jah és a párbeszéd (részlet):
Én -asszem idén lesz már a 6-ik, vagy a 7-ik éve, hogy ezt fogom csinálni 20.-án... hehh, nem is tudom hány év volt már pontosan.
Fatal - ez még középsuli eleje környékén volt, nem?
Én -de, akörül...
Fatal -akkor az bizony 7 éve volt.
Én - öregem... 7 éve egyedül...
Fatal -jah...


Szóval ezen felettébb pozitív gondolatokkal zárhatom a "nyarat", ami már 2 éve nem mondható nyárnak, hiszen nem élvezhetem ki elejétől a végéig, mint iskolás koromban.
Ami ezután jön, még 1 fasza depresszióval és félelemmel teli hónap... ha lesz lelki erőm, akkor majd tudósítok...
Még kikészítem a csíkos pizsamát holnapra, azt fekszem.
BB.