New year

Hát marhaboldog új évet mindenkinek. 2010 van, és ezzel semmi egetrengetőt nem mondtam. Semmi nem változott, semmi nem is fog. Ugyanúgy itt rohadok, mint tavaly és még jó sokáig.
Tegnap terveztem, hogy írok, de rush miatt nemigen volt rá esélyem.
Anyám tegnap azt mondja: Szervusz bolt, 2010-ben is itt vagyunk. Én magamban csak ennyi mondtam: Szervusz te mocskos, büdös, lepratelep börtön, 2050-ben is itt fogok rohadni.

Rövid összegzés 2009-ről:
A 2009-es évem igen rosszúl kezdődött. Rosszúllét, fura álmok, viták, stb.
Februárban kipenderítettük az egyik alkalmazottat, azt amelyik cseszett dolgozni, de nem ezért váltunk meg tőle, hanem mert nem ment a bolt. A rosszabbnál orsszabb napok csak jöttek és akasztottak ki rendesen. Tf2-t is abbahagytam az akkori update-k miatt. Szintén februárban kezdett havazni, ami szintén jobbá tette napjaimat.
Márciusban megintcsak furcsa álmok gyötörtek, a második felében viszont álmatlanság, rosszúllét és kimerültség jött. Ebben a hónapban kezdtem gondolkodni egy nehéz döntésen.
Áprilisban megvolt az eslő Apeh ellenőrzésem. Hónap elején belekezdek egy hosszas hintaágy festés project-be. A hónap vége fele bekerült végre a hifi a kocsiba, csak egy műanyag burkolat okozott fejfájást, illetve annak beszerzése. A hosszas gondolkodás végére érve úgy döntöttem, lemondok arról a lányról, akiről azt hittem, lehetne több is mint barátság. Gyáva döntés volt, mert ő az egészről semmit nem tudott, így számára nem történt semmi változás.
Májusban beköltözött a lakásomba az új lakó, akinek segítettünk a költözködésben. Régi biliárd helyünk megszűnt, így egy újat kellett keresnünk. Találtunk is egy tök igényes helyet, ami újonnan kedvencünk lett. 13-án megszült a macskám. 3 kölyöknek adott életet, akik ma már nagyobbak anyjuknál. 25-én betöltöttem 22. életévemet, ami egy ritka szar nap volt, mert terémszetesen itt a börtönben kellett töltenem, hiába kértem, hogy ezen a napon szeretnék szabin lenni, hehe, lófaszt...
Ezek után jöttek megint az idegbetegséggel teli napok, amikor dühtől véraláfutásos szemmel mentem haza minden nap. Hónap végére elkészültem a hintaággyal.
Júniusban sok érdekfeszítő dolog nem történt. Levágattam szép hosszú hajam, hogy az így is nyűggel teli életemben, legalább egy kis gonddal kevesebb legyen; ugyanakkor hiányozni fog, talán majd egyszer újra megnövesztem...
Júliusban bemásoltam ide az előző blogomról az összes bejegyzést, csak azért hogy visszamenőleg mindenki tisztában legyen a történésekkel, nem mintha olyan sokan olvasnák...
Augusztusban megint felfedte magát nálam a depresszió és a magány, a napi rendszeres idegbetegség mellett. A hónap másik felében volt egy kis kórházlátogatásom, egy minimális műtéttel. A műtét végül Szeptemberben került sorra. Szövődmények nincsenek... egyelőre...
Azt hiszem ebben a hónapban kezdtem el újra Team Fortress-ezni.
Október 11-én volt 7. éve, hogy egyedül vagyok, amit már addigra kezdtem feldolgozni, beletörődni abba a tudatba, hogy ez így is marad. A hónap másik felében mentünk állatorvoshoz, mert szegény macskámat felrúgta néhány mocskos kölyök, akiknek a mai napig nem bocsájtottam meg és ha elkapom őket, az biztos törött kezükkel fogják véres orrukat törölgetni. Macskám megvakult a bal szemére és a viselkedése is teljesen megváltozott.
Hónap végére megint kellőképpen felgyülemlett bennem minden feszültség és konkrétan halálvágyam volt, ami majdnem be is következett, köszönhetően egy kósza gondolatomnak és egy majdnem frontális ütközésnek. Meggondoltam magam.
Novemberben folytatódtak az idegeskedéssel töltött napok, főleg, hogy alkalmazottunk szabin volt, így kb. 3 ember helyett kellett dolgoznom. Én is kivettem 1 hét szabit, ami egyáltalán nem volt pihentető és úgy mentem utána megint dolgozni, mintha azelőtt is végig melóztam volna.
Decemberben megint halálos gondolataim voltak, amit elűzött egy Bécsi kirándulás Pepával és Tanashival. Ez egy kicsit kikapcsolt. Karácsony előtt 1 héttel kb. elkezdett aktívan havazni, ami aránylag hamar el is olvadt. Karácsony előtt még volt egy kisebb idegbaj, de azt szerintem leírtam nemrég.
Szilveszterre idén is lanparty-t szerveztem, ám idén utoljára. Nem részletezem, mert nem akarok sértődést, de meg kell mondjam, kellően ki vagyok akadva és jövőre nem szervezek semmit és nem is megyek sehova. Pihenni fogok és aludni, sokkal több értelme van, mint szervezkedni, készülődni a semmiért.

Hát igen, elég szar évem volt és hiába reménykedtem egy boldogabb évben, természetesen nem így lett. Most nem kívánok semmit és talán nem ér meglepetésként, hogy idén is végig idegbetegeskedem, depressziózom és kínlódom az évet.
Van ennek így értelme?

Hát megintcsak boldog új évet mindenkinek.

Y2K9 here we go again

Hát Boldog Új Évet mindenkinek... azaz boldogabbat, ha lehet...

Guess what, megint itt vagyok, oh te drága börtön, hogy hiányoztál.
Elteltek az ünnepek, az emberek újra visszaálnak monoton kis életvitelükbe.
Elmúlt a karácsony, elmúlt a szilveszter, velük együtt az ünnepi hangulat... már akinek, nekem nem volt mi elmúljon...
A karácsony nyugis volt...
Az újévi lanparti nagyjó volt. Elvoltunk... habár 3 napot terveztem, Lacinak már 2-ik nap 6-ra haza kellett mennie, mert anyja már károgott neki, hogy mennyi dolga van otthon.
Nem igazán értem a 40-es, 50-es szülőket, ennyire irígyek saját gyerekük fiatalságára és sajnálják tőlük a szórakozást? Mondjuk ugyanúgy Laci is hibás, mert 20 éves (asszem 20) kora ellenére még mindig anyuci dirigál?.........mind1, nem tartozik rám.
Szóval jó volt az a két nap, a tüzijátékot fellődöztem, az egyik csomagolása kigyulladt, a vetőcsövesből pedig az egyik lövedék selejtes volt... nem lőtt ki, hanem már derékmagasságban szétrobbant. Szép zöld fényárban úszott az utca, de semmi veszély nem volt, elég messze álltam. Másnap szembesültem a maradványokkal, meg az égből pottyant darabokkal... mint egy lövészárok, de megérte.

Magyarhonról:
Szilveszterkor, éjfél után 1 órán belül 6 haláleset volt. 24 óra alatt meg kb még 22. És még aggódnak a túlnépesedés miat... meh...
Ez is szintén a piáról kialakított teóriámat igazolja... hát igen.

Szombaton mehettem nővéremért, aki Erdélyben töltötte a szilvesztert. Nagy meglepetésemre, csodálatos tájékozódási készségem ellenére, egyből odataláltam a reptérre. Ott aztán csak néztem, mert közel, s távol sehol egy gép sem volt és nem hallottam semmit... érdekes.
A szombat nagyjából ennyi.
Tegnap be kellett mennem csepelre, mert Angelt haza kellett fuvaroznom a cuccaival együtt. Nem volt sok, de annyit BKV-n azért mégse vigyen... Érkezés után még vagy 2 órát beszéltünk. Kibeszéltük a régi munkahelyünket (Copy Generalt), jó és rossz emlékeket egyaránt. Rég beszétünk, jólesett. Délután szülők megérkeztek a balatonról. Még kedden mentek le és egész vasárnapig lent voltak, gyakorlatilag ezért is tudtam megszervezni a lanpartit.
Még nap vége előtt este beszéltem msn-en Tanashi-val. Nagyon jó volt vele megint beszélni, vele is elég rég beszéltem. Nem irigylem szegényt, jönnek neki a vizsgák töményen... mint a legtöbb egyetemista/főiskolásnak idén sem igazán élvezhették a téli szünetet.
Kitartás Tanashi.
Mára ennyi.