a little summary

Eltelt kb egy hónap, hogy elkezdtem ezt az omgwtflol új életet és gondoltam itt az ideje egy kis összegzésnek.
Konkrét számokat nem mondok, mert a költségvetésemhez senkinek semmi köze.

-telefonom azelőtt hetente 2szer 3szór kellett töltögetni és 1szer átléptem a limitemet, most hetente 1szer teszem a telefont töltőre és ebben a hónapban 1000ft főlé sem mentem.
-üzemanyag spórolás szempontjából is jobb ez a hónap, mint az előző. Sajnos a benzinárak végett sokat nem tudok spórolni, ennek ellenére, jóval kevesebbett kellett autókáznom.
-ami a szabadidőmet illeti. Az speciel változó, habár a mostanság be nem tervezett programok nem emésztik fel annyira az időmet, mint azelőtt.
-gyorkaját ebben a hónapban nem ettem. Sürgősen pótolni kell.
-ami pénztárcámat illeti, szerencsére ebben a hónapban nem repkednek ki belőle lepkék (classical cartoon reference).

Ami korábban említett mellkastáji problémákat illeti, nos azok nem enyhültek. Kezdenek egyre gyakoribbak lenni a szúró fájdalmak. Nem érdekel. Ami nem öl meg, csak erősít, ha meg fordítva, akkor ez van.

Ami az időt illeti, végre vége a fagynak. NINCS HÓ VAZE, kettétörtem a hólapátot.
Nyílnak a virágok, csiripelnek a madarak és fogynak a töltények a légpuskából, a macskák végett. Egy rohadék van, aki rendszeresen bántja a többit, nos legutóbb nyílt sebet okozott az egyiken, ami erősen vérzett. Mostmár nem arra megyek, hogy mellé lövök, vagy farkon lövöm, azt elszalad, nem, most már fejbelövöm a szemetet. Nekem nem fogja egyik macskámat sem bántani, főleg nem a saját területükön...
Csak az a baj, hogy a szomszéd telek már beépült, így nem tudom, hogy hova fogom elásni a macskát, lehet leteszem a szomszéd ajtaja elé, "ott aludt a kertünkben" címszó alatt.
Szemét vagyok, nem tagadom.

Peace.

A brand new start....or the same shit over and over again.

Köszöntjük kedves nézőinket, önök az "Ez itt az én életem" című műsort látják. Nézhettek volna mást is, de rosszúl választottak.

Szóval, ezt a hűhaomgwtf nagy új kezdetet egy kis szabival kezdtem.
Múlthéten hétfőn meg kedden befejeztem végre a Bárdis készletünk leltárját. Nem semmi, több ezer tétel... Szerdától szabit vettem ki, ami természetesen megint nem úgy sült el, ahogy szerettem volna.

Tegnap nem volt sem erőm, sem idegzetem írni, ugyanis tegnap megint egy olyan napnak örvendtem, amikor 1 órát sem tudtam aludni. Lefeküdtem, próbáltam aludni, de nem ment, járt az agyam, mint a gép. Értékeltem az elmúlt napok történéseit, a szabimat, hogy mikkel kell mostantól szembenéznem, stb. Így hogy mindenen elelmélkedtem, nincs is értelme leírnom. Fölösleges, változni nem fog tőle semmi, és most baromira nincs kedvem regényt írni.
Szóval képtelen voltam kikapcsolni az agyam, ergo megintcsak a perceket számoltam egész éjjel ébredésig.

Ma a változatosság kedvéért pengeélen vannak az idegeim. Sok apróság, meg az a tény, hogy anyám szokás szerint megint engem csicskáztat ezzel a kibaszott leltárral. Majd felvilágosítom, hogy ez így kurvára nem fer, miután az egész kibaszott Bárdis készletet megcsináltam, kikeresgéltem, kivételeztem, ami nem volt, bevételeztem, amiből több volt, igazán hagyhatna lógva és basztathatná az alkalmazottat, elvégre azért van fizetve, hogy dolgozzon.
Hamár a pengeéleket említem, vehetek új gézt... nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen átvérzik... :/

Nah most mennem kell, majd este folytatom.

Re, folyt köv.
Miután tudtam aludni, nagyjából kiürült a szar az agyamból, így nem folytatom az idegrohamot.
Keresnem kell egy másik melót, kurvagyorsan, mert végérvényesen elegem van ebből a lepratelepből. Vissza akarok költözni pestre, el akarok húzni innen, tele a faszom mindenkivel.

Nah, hát más gondolatom nincs a mai naphoz...
peace