THE 100th ENTRY

Petárdák és konfettik! Íme a 100. bejegyzésem.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok valami melett, amit elkezdek, főleg amiben ennyit kell írni.

A flanc és a díszítgetés most elmarad sajnos, még egy jópofa rajzzal is készültem volna, csak minimális rajztudásom éppen ilyenkor futott zátonyra és az 5. kidobott papír után elment a kedvem. Sokáig nem akartam halogatni, mert megint csak gyűlik az írnivaló és megint az lesz, hogy áh, leszarom, rég volt, nem írom le...

Úgyhogy sajnos ez a bejegyzés sem lesz külömb, mint a korábbiak.

Tortént egy s más az elmúlt napokban, jó is és jó sok rossz is, de ez a tendencia vall az én életemre.

Visiting a very special friend
Végre valahára eljutottunk Tanashival oda, hogy egyeztetni tudtunk egy időpontot talákára. Sajnos neki is rengeteg dolga van és amikor egy kicsit is ráér, akkor legtöbbszőr én nem tudok bemenni meló miatt.
Nahdemost végre összejött, már jó néhány dvd-t kellett vinnem neki, azok is szépen összegyűltek, persze az utolsó nap írtam ki mindet 1000rel.
Végre végig lejött az Fma Brotherhood jó minőségben, így odaadhattam neki.
Vittem még jó pár néznivalót, amik már korábban ki voltak írva, így egy darabig el lesz.
Nem volt egyszerű a beutazás, mert most nem otthon volt, hanem jóval messzebb.
Mégjó, hogy jó a tájékozódó képességem, mert külömben az életben nem találok oda.
Persze előző nap még ki Google maps-oztam a helyet, meg a kis térképemben is kikerestem, sőt, még Lajos GPS-ét is elvittem, biztos, ami biztos.
Odaértem, gond nélkül, szerencsére. Újabb 100xp nekem.
Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, annyira sokat, hogy estére fájt a torkom, bár ez nálam nem meglepő. Esetek többségében egyedül vagyok és nincs kivel beszélgetni, max msn-en gépelni, így el vagyok szokva a folyamatos beszédtől.
Sokmindenről volt szó, ami meglepő, hogy olyan hülyeségekről is bírtunk beszélni órákat, amikről mással nem. : )
Kellett már egy kis változás az örökös monotonitásból, arról nem beszélve, hogy most már ő a legfontosabb barát a számomra, így most már rá kell figyelnem és vigyáznom, ahogy csak tudok. Természetesen a ebben a rétegben Laci és Fatal is benne van, mielőtt valamelyikőtök szóvá tenné. : )

Rá kellett jönnöm, hogy minél kevesebb barátom van, annál többet tudok velük foglalkozni. és ez... jó ez így.

Remélem Tanashi is legalább annyira érezte jól magát, mint én. Hajlamos vagyok abba tévhitbe esni, hogy szórakoztatónak hiszem magam, közben más a helyzet.

A találkozó előtti éjjel is vele álmodtam, ami meglepett. Részletekbe nem megyek bele, mert én sem emlékszem már rá tisztán, meg egy kicsit zavarbaejtő is volt.
Átok a tudatalattimra.

All in all, jó volt úrja találkozni és remélem hamarosan megint összefutunk, hisz még meg kell mutatnod nekem azt a kávézót, amiről szó volt. 'kay?

Painting... finally done
Legutóbbi festő akcióm egyáltalán nem úgy zárult, ahogy én azt reméltem, míly meglepő.
Legalább egy hétig húzodott el a folyamat, mert valami mindig közbejött.
Viszont végre megvagyok vele, az ajtók és az ablakok a helyükön vannak és minden szép és fehér.

The extent of incompetence is fucking annoying!
A korábban említett direktszűrő beszereltetés lezajlott.
A címből gondolom már sejtitek, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy én akartam, legalább is nem olyan lett, mint amit megbeszéltünk.
Eredeti felállás az volt, hogy egy merevebb csövet raknak be, hogy ne ugráljon, meg egy új szűrőt. Annyi lett volna a dolog, hogy le esztergálnak egy csövet abban a méretben, ami ott meg lett beszélve, és ha a szűrő nem fér el, akkor az elejéből levágnak egy kicsit. Ennek ellenére ugyanazzal a régi szar gumiharmónikával rakták fel a szűrőt, amivel az előző fel volt rakva. Dühöngtem is, hogy bazzeg, direkt azért bezséltük meg a merev csövet, hogy ne ugráljon, szerinted mi a faszért volt a másik szűrő is kikötve gyorskötözővel?!
Most aki nem ért hozzá: a gumiharang az hajlékony, rugalmas, stb. A régi szűrőt ki kellett kötni, hogy ne rázkodjon. A merev cső ezért kellett volna.
Bazdmeg nem értem! Ha képtelenek ahhoz tartani magukat, amit megbeszéltünk, akkor mi a faszért vállalják el?!
Betelt a pohár. Fogom és viszem a Fiat szervízbe! Ott úgy is ismerősök vannak, szoktak nálunk vásárolni és nem egyszer ők szereztek be cuccokat a mi kocsiainkhoz.
Ott értik a dolgukat és értenek Magyarul is bazzeg!

Ha minden gond nélkül menne bazzeg, túl szép lenne, még a végén unatkoznék. ÚGY SZERETNÉK MÁR EGY KICSIT UNATKOZNI, BAZZEG!!!

You still hunt me in my dreams
Előző nap volt egy érdekes álmom. A Bajákiban voltam egy osztályban, olyan emberekkel, akiket soha nem láttam. Mindenkinek egy beceneve volt, mint valami online játékban. Senki nem használta a saját nevét, még a tanárok is csak a becenevünkön szólítottak minket. Érdekes volt, nekem már nem is tudom mi volt a nevem, de a padtársamnak az volt a beceneve, hogy "Alszik".
Volt egy lány, aki totál ismeretlen számomra, de álmomban barátkoztam vele.
Kb. 4-5 embert kiemeltek az osztályból és egy másikba vittek, mivel a lány is köztük volt, így én önkényesen is átmentem oda. Nem tudom, valami fegyelmi osztály lehetett.
Órák után, mindenki ment haza, a lépcsőn lefelé menet talákoztam egy ismerőssel, aki a valóságban volt az osztálytársam, álmomban nem. Rövid eszmecsere után, mentem ki a kocsihoz, de nem tudtam hogy hol álltam meg. Erre még visszatérek.
Gondolván, hogy Csepel pláza parkolójában álltam meg, elindultam oda, ám mikor elmentem a buszmegálló mellett, egy olyan ismerősöm mellett mentem el, akivel az életben többet soha nem akarok találkozni. Igyekeztem tudomást nem venni róla, de jött utánam és beszélt, hogy mit, pontosan már nem tudom, de végig 1es szám 3. személyben beszélt saját magáról. A Csepel plázát balról megkerülve, valami ismeretlen vízparthoz értem. Nem értettem, hogy hol vagyok, visszafordultam.
Jobbról akartam megkerül, de ő továbbra is követett, gondoltam keresztül megyek a plázán.
A pláza is totál másképp nézett ki, mint valóságban és magam sem tudom miért a lifthez mentem. Már nem követett, feladta, vagy elkeveredett a tömegben, nem tudom, nem érdekelt. Beszálltam, meg még néhányan, elindultunk felfelé.
Érdekes lift volt, nem volt a kabinnak fala, meg teteje, csak talpa. Fala csak a lift aknának volt. A fal elkezdett szűkülni és a tető amolyan tölcsér szerűen zsugorodott. Nem ijedtem megm, de furcsáltam, kicsit beljebb álltunk és átfértünk, nahde utána egy zárt tető felé mentünk, ami baromi lassan nyílt szét, lassabban, mint ahogyan mi mentük felfelé. Igyekeztem nem pánikolni, végülis felértünk az emletre, de utána már semmire nem emlékszem.
Ez a liftes dolog az egyik amire kitérnék: nem vagyok klausztrofóbiás, de álmomban rettegek a szűk helyektől és gyakran találom magam valamiféle szűk sötét csőben, vagy alagútban. Habár mindig próbálom higgadtan kezelni a dolgokat, valójában mindig szorongok akkor. Valóságban semmi ilyesmi nincs. Lehet ez is egy amolyan tudatalattis dolog.
A másik a kocsi keresős dolog: volt már párszor olyan álmom, hogy iskolából kijövet a kocsit keresem, hogy hova parkoltam és csak bolyongok. A suli, meg a kijárat, valósághű, de utána minden alkalommal totál más a környezet, másak a házak, az utcák. Végül sosem találom meg a kocsit, nem azért mert ellopták, hanem azért, mert nem emlékszem hova parkoltam vele. Szinén érdekes, hogy mindig csak a Bravo-t keresem, a mostani kocsimat. Sulis éveimben Trabantom, aztán egy Punto-m volt.
Fura...
Ami többi furcsaságot/kellemetlenséget illeti, úgy tűnik, hogy az emlékeim néha belekavarnak az álmaimba. Az ilyet nem szeretem, főleg ha olyanok jelennek meg álmomban, akiket nem akarok...

Down with sickness
Járvány van. Anyám és nővérem egy napon lettek betegek, de nagyon, majd 3 napra rá Lajos is elkapta, én marhajól voltam a héten, meg is jegyeztem mindig, hogy engem totál elkerült a betegség, megúszom, stb.
Meg a francokat... jövőhéten olyan beteg lettem, hogy az ágyból sem tudtam kimozdulni. Azon a héten végig beteg voltam, de a többi napon persze már dolgoztam.
Még most sem vagyok 100-as, de már határozottan jobban vagyok.
Mégegy apró kellemetlenség támadt meg engem a napokban, de elintézem, ha nem súlyosbodik, akkor nem is teszek róla további említést.

Summary
Hát bizony. 100 bejegyzés, több mint 2 év. Nem semmi, legalábbis magamhoz képest. Sokminden történt. Jó sokat írogattam.
Hát, eddig ment, következő cél a 200 bejegyzés. Hajrá!

Peace.

Rutin és genyóság

Kissé kételkedve kezdem meg ezt a bejegyzést, ugyanis most is, mint általában melóhelyen vagyok, és itt írok...

Szombaton este 7-8 körül meglátogattam Tanashi-t a jócskán elmaradott karácsonyi ajándékommal, aminek remélem sok hasznát fogja venni. Már megnyugodtam, hogy karácsony óta végre most tudtunk találkozni, mert már készítettem elő a húsvéti csomagolást...
Beautókáztam, közben jött a telefon Lacitól, hogy akarunk-e menni biliárdozni... Mondom, persze, miért ne, de miért szombaton?
Újabban vasárnaponként járunk, mert akkor majdnem fele annyiba kerül, mint szombaton... mind1.
Mondtam, hogy most sokkal fontosabb dolgom van, de aztán tőlem mehetünk. Megérkeztem, Tana-chan lejött (cute as always), beszélgettünk egy kicsit, szegény meg volt fázva /így puszit nem kaptam, de majd remélhetőleg pótoljuk;) én legalábbis számonkérem;)/.
Ajándékot, meg a dvd-ket átadtam, aztán lassan eljöttem.
Ez volt a napom, nem is, a hetem.... vagyis a hónapom csúcspontja.

Rutin
Elindultam a Lurdyhoz és a következő kocsisor volt: egy Bravo, egy tuning Opel, hátul egy kemény, piacon vásárolt kályhacsővel, amin egy otthon felragasztott, majd út közben félig leégett Remus felirat díszelgett és úgy pörgette azt az 1,2-es, kb. 66 lóerős motort, hogy azt még az osztrákok is hallották.
Utána egy 206-os Peugeot, Lexus hátsó lámpával és női sofőrrel, a sor végén meg én...
Nah... megyünk, megyünk, nézegetek kifelé, hátha tudok előzni, közben hallom, hogy a tuning Opelos túráztatja a motort, jelezve, hogy ő most felszállna, csak kevés a hely. A Bravos kivonul a buszsávba, az Opel kilő... majd hirtelen a Bravos, mindenféle irányjelzés, vagy körültekintés nélkül megindul vissza a sávjába, közben a Peugeot utolérte, ergo el kellett volna őt engedni.
Ha nincs annyi rutinja a nőnek, hogy erős (de nem satu) fékezéssel, dudaszóval és enyhe lehúzódással jelezzen a Bravosnak, hogy anyádat csinálsz, akkor bizony összemennek, én meg mindezt páholyból nézhettem végig.
Utána már nem akartam megelőzni a Peugeot-ot, szegény így is meg lehetett rémülve rendesen. Mindenesetre szép reakció volt, gratula, hogy megóvta a kocsiját.

Lurdynál találkoztam Ádámmal, meg Lacival. Biliárdban most elvertek, mint a kutyát, dehát most nem is ott járt az eszem.
Ugye mivel külön kocsival jöttünk, meg általában más útvonalon jövünk a Lurdyhoz, így nem egy irányban indultunk haza... de így is kalandos volt mind2 útvonal...

Genyóság
Csepel, vasúti átjárós kereszteződés, a plázától balra.
Van 2 sáv, a belső, meg a külső. Utóbbiban általában teherautók, buszok, meg kis Alonso-k szoktak menni(akik onnan akarnak előzni). Ez a sáv a buszmegálló után nemsokkal megszűnik.
Állok a pirosnál a belsőben. Mit ad isten, jött egy kis Schumacher. Általában nem adok az efajta aljanépre, de aznap vidám voltam és csöppet szeleburdi, gondoltam, nahjó, adjunk neki... Belestem balra, láttam senki nem jön.
Zöld, elrajtolunk, a kis Schumacher a saját sávjában fordul, én meg levágva a kanyart, bedrifteltem a szembesávban, majd kicsit ráléptem a gázra, majd visszalassultam 80-ra. Schumi utolért, csöppet be volt pöccenve, a lökhárítómtól kb. 3 centire jött mögöttem, amikor beleléptem a fékbe, majd, mintha egy gödröt kerültem volna, rántottam a kormányon. Shcumi ugyanígy tesz, csak ő satufékkel és teligatyával. Röhögésem visszafolytásával küzködtem erősen. Csepeli Tesco-nál elengedtem, hadd repesszen, majd hirtelen a semmiből jött még egy Schumacher, aki már ugyan záróvonalon előzött, de ez nemigen szegte kedvét. Következő kanyarban már el is tűntek.
Auchan-hoz közeledve, kék villogó fényeket látok, mondom wtf, lelassítok 40-re. Mire odaérek, észreveszem, hogy a rend hűséges őrei bizony a Schumacher testvéreket igazoltatja, valszeg azt egyeztették, hogy melyikük versenyideje volt jobb...
Sík ideg volt mind2. Lassan, lehúzott ablakkal elgurulok, majd egy szemkontaktust követően hangosan röhögve továbbgurulok. Tudom, iszonyat genyó vagyok, de ettől vagyok én én. Szombatról ennyit.

Egy kis apropó mára.
Boltunkkal szemközti oldalon (azaz a túloldalon) van egy kisebb parkoló. Ott van egy állatorvosi rendelő, pc-s bolt, textiles, meg egy elektromos bolt. Balra tőlünk van a Miklósi elágazás, ahonnan jobbra könnyen, balra viszont lehetetlen kifordulni. Sokan azt csinálják, jobbra kijönnek, befordulnak abba a parkolóba, ott megfordulnak és vissza az útra.
Ugyanez történt, jött egy kis Fiat-os (talán Panda lehetett), megjegyezném, női sofőrrel. Megfordul és várja, hogy valaki kiengedje. Egy Jetta-s kiengedte. Művelt és udvarias (tehát nem paraszt) embereknél ilyenkor szokás intéssel, vagy ha az úgy vélt, hogy nem látható, akkor vészvillogóval megköszönni az udvariasságot.
Nos, a kedves Turbónagyinak nagyon imponálhatott az udvariasság, ugyanis, amíg ablakból szemmel bírtam követni, addig folyamatosan villogott neki a vészvillogója... nice... gondoltam arra vár, hogy majd visszakattan, mint irányjelzéskor.

Végszónak, hadd mondjam el, hogy összesen 23-szor szakítottam félbe az írást(direkt számoltam), amitől iszonyat idegbeteg tudok lenni. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy ennyien jönnek, de mikor egésznap senki nem jön, és elkezdek blogot írni, Murphy jóvoltából rögtön akkor jönnek ezren... ez már csak azért is jó, mert mikor írok, akkor van ihlet, ha megzavarnak, hála rossz rövidtávú memóriámnak, mindent elfelejtek, majd mikor végre megint leülök, csak bambulok, hogy mit is akartam írni...

Ne akkor gyertek be, mikor blogot írok, baze!!!