Mega update after a long time

Úgy látszik minden évben lesz egy ilyen nagyobb szünetem... bár idén nem volt szándékos. Annyi minden történt és olyan sűrűn, hogy sem alkalmam, sem esélyem nem volt leülni és írni egy normális bejegyzést.
Ez most valszeg hosszú lesz. Lesz itt minden, vidám, és durva is...

Kezdjük az elején.  

Tiffany Lamp Complete
Végre elkészült a Tiffany lámpám. Jó sok munka volt vele, de végre befejeztem. Sok para faktor volt, de végül is jól sikerült. Igazából a felrakásnál dől el minden, hogy jól vágtam-e ki a sablon, az üveget, jól csiszoltam-e be. Meg is dicsérték a munkámat, mert annyira precízen dolgoztam, hogy végül egy elemet sem kellett újra vágnom, minden illeszkedett mindenhova. Azt mondták, az ilyesmi nem jellemző kezdőknél, aminek én külön örülök. ^^
A forrasztásomon van még mit fejlődni. Valamiért nekem ez az olvasztott fémmel való dolgozás annyira idegen. Minden áron úgy akarok dolgozni vele, minta festenék, átmegyek rajta vagy 5-ször, pedig sokkal inkább a folytonosságra kéne törekedni. Nah mind1, még van időm fejlődni. Most hogy ez kész, megint tartok egy hosszabb szünetet, ugyanis eddig ez volt a legdrágább tanfolyam és mellette még a benzin is rekord áron volt. Kicsit megint gyűjtögetnem kell, aztán folytathatom. A következő már a mozaik lesz. Ha ezzel is végeztem, akkor lehet kiváltom a kellő papírokat, hogy üzemelhessek. Van is egy járható út, amihez nem kell semmilyen vizsgát tennem, de erről majd, ha már aktuális lesz.

Íme néhány kép:
Kivágott, becsiszolt panel (1 a 3-ból).

Kivágott, becsiszolt és befóliázott panel.

Az első lépések a kaptafán, pontforrasztással megfogva.

Leforrasztva a kaptafán, már majdnem kész. :)

És itt 100% készen. Leantikolva, lemosva, lelakkozva. A talp az nem az enyém, nem is vettem hozzá, mert drága és nem érné meg, ha úgy is eladom.

És egy közelebbi kép. Meg vagyok elégedve, tetszik.

Cool wheels again
Húsvétkor elhoztuk a felnijeimet és végre felrakattam rá az új gumikat. Most megint egész vagányan néz ki a kocsi. Az új gumi nagyon durva, úgy kapaszkodik az aszfaltba, mint a tépőzár. Ilyet sem tapasztaltam még. Az előző gumi már olyan volt sportcipőben a jégpályán... kellett mára a csere.

So many questions!
Tumblr-emen elszaporodtak a kérdések, olyannyira, hogy be kellett zárjam a question box-ot. Most van kb. 40 kérdés, amire válaszolnom kell. Jól lemaradtam, de sajnos nem direkt, amit majd lejjebb ki is fejtek, hogy miért.

Painting and a little change
 Igen, jön a jó idő és én idén is ecsetet ragadtam, illetve hengert... Kilátásban volt már egy szobafestés, emellett én egy kis átalakítást is beterveztem. Az átalakítás alatt azt értem, hogy kivágom a batár tv-met a polcról és az lesz az új munka asztalom, ahol makettezhetek, rajzolhatok, stb. Úgy terveztem, hogy ahol a tv volt, oda a 2 szekrény közé csináltatok 2 polcot és kész is. A tv lekerült a pincébe, helyette vettem egy kicsi, lapos tv-t, ami a radiátor fölé, a falra fog kerülni.
Mindezen átalakítások feltétele volt a szobafestés. Elvállaltam, hogy megcsinálom a saját szobámat. Szerencsére a múltkoriból maradt is minden, festék, henger...

Nekiestem egy szombaton a szobámnak és összerámoltam mindent dobozokba, közben kiszórtam minden szart, amire nincs már nincs szükségem. Így járt 2 fotó is, ami a fájó múltra emlékeztetnek, akárhányszor ránézek, úgyhogy repült. Egy batár doboznyi lemezeket (cd/dvd) szedtem össze, aminek átválogatása majd egy újabb hétvégét igényel. Lehordtam mindent a pincébe, kapcsolókat, lámpa búrát leszedtem, falról a polcokat leszereltem, ágyat szétszedtem, levittem, már csak a bútorok maradtak a szobámban, amit aztán középre összetoltam. Ezen feladatokkal szépen el is ment a hétvégém és a festés csak ezután jött, persze előtte mindent le kellett fóliázni.
Mivel falat (pláne tapétát) még sosem festettem, így mindenhol több festék volt, mint a falon, de haladtam. Nap végére kicsit elborzadtam, mert rohadt foltosnak láttam az egészet. Aggodalmam alaptalan volt, mert aztán teljesen egyenletesre megszáradt. A festés elkészült, fóliát felszedtem, bútorokat visszatologattam. Az ágyam helyett csak egy matracot és annak a tartóját hoztam fel, mert az ágyam nekem már nem kell, túl nagy abba a kicsi szobába, nem lehetett az ajtót rendesen kinyitni, ráadásul alvótársam sosem lesz, így nekem bőven elég egy kicsi is.
Pc a helyén, bútorok a helyén, LEGO-t visszarámoltam. Ahogy mondtam, a lemezek átválogatása bizony elvett egy egész hétvégét. Több mint 200 lemezt vágtam ki. Volt egy, amin még régi fényképek voltak, anime talikról, meg a régi társasággal való nyaralásokról. Természetesen az a lemez is repült, csak ez ráadásul még darabokban. Végül aztán megtartottam 4 lemezt, amin még akad 1-2 hasznos cucc.

Íme néhány kép a káosz közepéről, vagyis a szobámról még festés előtt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, makettek, pónis dísztárgyak, LEGO, rajzok, és javarészt rendetlenség. :D

Festés folyamatban.

Néhány bútort a fürdőbe kellett vinni.

A bútorok a helyén és lassan kerülnek vissza a cuccok fontossági sorrendben, PC és utána minden más. :D

Itt volt a tv-m, ez lesz mostantól a munka asztalom.

Sajnos innentől kicsit leállt minden, mert jött a tavaszi Hunbrony meet (aminek persze nagyon örültem), meg utána a betegségek sorozata...  


Hunbrony Spring Meet/Picnic
Mindennél jobban vártam ezt a meet-et, mert most nem kötött programok voltak, hanem csak egy egész napos piknik a Margit szigeten. Annyira vártam már, hogy gondoltam készülök némi meglepetéssel és sütök cupcake-et. A sütésfőzést megelőzte egy alapanyag beszerző hadjárat. Természetesen nem lehetett mindent beszerezni, de anyám jóvoltából másból oldottunk meg dolgokat. Mivel a cupcake-ből 2 adag nem sok, így egy másik sütit is akartam csinálni. Nővérem jóvoltából egy citromos, mandulás kockát, amit aztán fel lehet szeletelni több darabba. Nos ez a süti sajnos nem sikerült... összeesett a tészta... nem is vittem magammal. Ami viszont a cupcake-eket illeti... Az alapja sima muffin, amibe vanília és eper kivonat helyett, vaníliás cukrot és eperlekvárt raktunk. A krémje epres volt, itt is kivonat helyett lekvárt, illetve a tömény, édes ellen sima eper puddingot használtunk. Ezek mind anyám ötletei voltak, segített is az elkészítésben, de a javát azért én csináltam. Meet reggelére lehült a krém, amit anyám rányomott a muffinokra, míg én készülődtem.

Csak kellő komolysággal, a gyilkos kötényben. :D

Dö szíriusz close-up. :D

Look at them bicsezz!

Hűtőtáskába pakoltam mindent és elindultam. Még sosem voltam egyedül a Margit szigeten kocsival, így kicsit aggódva indultam el. Előző este alaposan kiveséztem az útvonalat Google Earth segítségével és biztonság kedvéért vittem térképet is. Totál egyszerű volt, simán odataláltam. Egy kis várakozás után a parkolóban megjelent a csorda is és jöttek is páran, hogy segítsenek a sok cuccot odacipelni. Utólag is thx Falling, Kolibry és Shark. :) A csoporthoz érve látom, hogy baromi sokan eljöttek. Kicsik és nagyok is, és ami a lényeg, lányok is :) YAY FOR THE PEGASISTERS!

A profi pék, csak épp a kész süteményt felejtettem el lefotózni, de Falling megmentett ezzel a képpel. :D

A napom csúcspontja, megjelent FLUTTERSHY! Némi noszogatásra a többiektől, azért 1-2 közös kép is készült. Best day ever! ^^

I'll protect you! :)

Gyorsan körbekínáltam a cupcake-eket, amiknek nem várt sikerük lett. Néhány ember el volt ájulva tőle, aminek nagyon örültem. :) Poén, hogy én még csak meg sem kóstoltam, mert rohanás volt. Kértem is, hogy legalább 1-et hagyjanak nekem. Azt kell mondjam, tényleg jó lett, sokkal jobb, mint vártam. Gyűlt a nép, rengetegen voltunk, jóval többen, mint az előző meet-en. Nem győzöm szajkózni, hogy mennyivel másabb ez a társaság, mint más fandom tagjai, mert itt mindenki kedves mindenkihez. Vannak klikkek, de nem az van, mint anno anime-s bagázsnál, hogy az egyik klikk utálja a másikat és nekem mind2 klikkben van barátom... Itt semmi ilyesmi nincs, én legalább is nem vettem észre.
Dél után jöttek a versenyek, amiket inkább dokumentáltam, mint sem hogy részt vettem volna. Yay lustaság! Született pár mulatságos kép. Utána jött a tombola sorsolás, amin egy faja lámpát nyertem. Fél 7 körül jöttem el, mert már nagyon fáradt voltam (mivel hajnali 4-kor tudtam csak lefeküdni). Gábority eljött velem, mert ő meg a Keletihez igyekezett volna, hogy elérje a vonatot. Elvittem, bár esélyes volt, hogy lekéssük, ám utolsó pillanatban elérte. Majd elindultam haza. Egész úton vigyorogtam, mint a tejbetök, annyira jól éreztem magam, annyira jó volt látni a többieket. Nagyon szeretem ezt a csoportot. A meet-ről bővebben ITT olvashattok.  


First my throat, and after that, my KIDNEY?! WTF?!!
Meet-ről hazajövet meg mertem enni egy kicsi jégkrémet, másnapra a Wilkinson késkészlet már ott volt a torkomban. Szép, más sem hiányzott, mint egy újabb betegség. Arra a hétre reszeltek minden programomnak és tervemnek... Fetrengés volt egész héten. Hétvégére rendbejöttem, már készültem is, hogy akkor újra a visszarázódok a rajzolnivalókba és folytatom tumblr-t is.
Éjjel lefekvés előtt filmet néztem, közben szotyiztam. Egyszer csak elkezdett fájni a jobb oldalam egyre jobban és jobban. Nem gondoltam rosszra, gondoltam, valami kis görcs lehet, mindjárt elmúlik. Nem múlt, gondoltam, oké, akkor inkább lefekszem. Ez volt 1 körül. 2-ig fetrengtem az ágyamban, a fájdalom csak nőtt és nőtt. Kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, vakbélgyulladás... biztos a szotyitól... 2 után nem bírtam tovább, keltettem anyámékat, hogy csináljanak valamit, hívják az ügyeletet, vagy a mentőket. Nah innen indult a pokol. Mindenki ébren, én már lent a nappaliban tekergőzök a kíntól a kanapén. Úton volt az orvosi ügyelet, a fájdalom már elviselhetetlen volt. A karfát rúgdostam már kínomban, a víz kivert és a légzés is baromi nehezen ment. Megállapította a doki, hogy akut gyulladás, valszeg vakbél. Szóltak is a betegszállítóknak, akik 10-15 perc múlva kint is voltak. Ez alatt lefordultam a kanapéról és a földön fetrengtem, majd rámjött a hányinger is. Minden tünet stimmelt, tuti vakbél... Az a 10-15 perc egy örökkévalóságnak tűnt. 4-kor kiértek a mentők és már indultunk is. Jó messzire jöttünk be a városba, de sajnos közelebb nem volt ügyeletes kórház. Sűrgősségire fel is vettek, mentem a kórterembe, ment a vizsgálat, vettek vért, közben bekötöttek egy infúziót, amiben bitang erős fájdalomcsillapító és görcsoldó volt. Ott mondta a doki, hogy valószínű vese. Kikerekedtek a szemeim. Vese??!! Remek, nem elég, hogy csillagokat látok a fájdalomtól, ráadásul halálra is rémültem... Mondta a doki, hogy valszeg vesehomok, vagy kő. Miután végre hatott a görcsoldó, kezdtem fellélegezni egy kicsit. Már nem görcsölt annyira, de éreztem. El lettem küldve 1-2 vizsgálatra, ultrahangra. Utóbbin megállapították, hogy a jobb vesevezetékemen tágulat van, ami valszeg homoktól van. Ez után kellett menni vizeletet adni. Legnagyobb rémületemre, véres volt. Nah itt ment ki belőlem minden szín. Egy jó 5 percre megállt a világ...

Halálosan megijedtem, talán még ennyire soha.

Reggel 7-8 körül jöttünk el, felírtak egy vese tisztító gyógyszert, meg egy görcsoldót, amiket majd szednem kell. Meg lettem nyugtatva, hogy a véres vizelet az csak a homok távozásával járó irritáció és a görcsös gyulladás eredménye. Otthon lefeküdtem, valamikor késő délután keltem és kezdtem is vedelni, mint állat és csinálni mindenféle kúrát, ami a gyógyuláshoz kellett. Másnap kellett még menni a helyi SZTK-ba, urulógiára, nem tudom miért, gondolom ugyanazért az ultrahangos vizsgálatért. Reggelre megint brutálisan begörcsöltem. Nem hatott a görcsoldó, vettem be rá fájdalom csillapítót, az sem hatott. Anyám vitt be, mert ilyen állapotban nem hogy vezetni, de rendesen járni nem tudtam. Szerencsére az SZTK-ban van ismerősünk, így elintézte, hogy soron kívül bekerüljek. Szerencse is, mert a váróterem dugig volt emberrel. Bent megint hányingerem lett, de mivel semmit nem ettem előző nap, így csak víz jött ki belőlem. Kaptam ott is fájdalomcsillapítót és görcsoldót, majd leküldtek röntgenre. Vicc, hogy a pesti kórházban ez senkinek nem jutott az eszébe... A röntgenen nem volt semmi, ami azt jelenti, hogy ha kő is, annyira kicsi, hogy nem lehet látni. A gyógyszer hatott, ám távozás előtt kaptam egy doboz erős görcsoldó kapszulát. Mondta a doki, ha ez nem mulassza el a következőt, akkor kórház. Otthon továbbra sem volt étvágyam, és csütörtökig nem is ettem semmit, de tényleg semmit... Doki mondta, hogy üvegbe ürítsek, hogy lássam, mennyire tisztulok, vagy hogy mi jön ki. Neten találtam különb féle gyógytea recepteket, ami vizelethajtásra van és hasznos. Ki is próbáltam és a hatás sem maradt el, egyetlen gond, hogy ezek a teát iszonyatosan pocsékak és ihatatlanok. Ennek ellenére 2 litert gyorsan le kellett húznom, másfél óra alatt le is ment. Csütörtökön tudtam enni 4 falatot az ebédből, meg reggelire 3 kicsi harapást a zsömléből.
Pénteken nekem kellett volna bent lennem, mert anyámnak kertészkedni valója volt. Ez alapban nem is akaszt már ki, mert ismerjük a rutint. Minden más az én egészségem előtt. Sajnos péntek reggel megint egy iszonyatos görcs tört rám reggel fél 6-tól. Megint olyan görcs, amitől járni sem, állni sem, feküdni sem tudtam...
Együttérzésből kaptam a baszogatást, hogy szedjem össze magam és öltözzek, mert menni kell be. Kedves, mi?
Megkaptam persze azt is, hogy ha melózni kell menni, akkor begörcsölök, amit szintén megköszöntem az együttérzés nevében, mire nővérem ugatott le, mint egy utolsó szemetet. Ott és akkor meg akartam halni. Hát kell ez nekem? Kínoktól fetrengek, erre még lebasznak, számon kérnek, cseszegetnek... komolyan, rúgjatok még belém, lehet már meg sem érezném... miért is adtuk le apám pisztolyát... mennyivel könnyebb lett volna inkább, ha elteszem magam láb alól és nem kell ezt hallgassam. Iszonyatosat csalódtam a saját anyámban és nővéremben, kívántam, hogy ők is egyszer érezzék át ezt, hogy tudják mennyire elviselhetetlen. A kapszula amit bevettem, lassan kezdet hatni, de csak annyira, hogy újra tudtam járni. Mondtam anyámnak, hogy vigyen be melóhelyre, nekem mind1, hol fetrengek, ő meg mehet kertészkedni...
Út közben újra és újra megkaptam, hogy mennyire szarok az egész boltra, mennyire felelőtlen vagyok, stb stb. Pont ez kellett még a kínjaimhoz... Kurvára kíváncsi lennék, mit csináltak volna, ha nem jövök haza pestről... kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg a számítógépes problémákat, a névjegykártyákat, reklám matricákat, a rendszeres autókázást áruért... csak néhány apróság, amiért soha nem csak hogy egy köszönömöt nem kaptam, hanem mintha nem is én intéztem volna el ezeket.
Bent a boltban még jócskán görcsöltem, kolléga kérdezte is, hogy minek vagyok itt, ha nem vagyok jól, mire mondtam, hogy anyámnak kertet kell gondoznia, nem gondolod, hogy egy vesegörcs előbbre való. Pár perc múlva wc-re kellett mennem és olyan mértékű véres, hordalékos cucc jött ki belőlem, mint még soha. Meg is mutattam anyámnak, majd én én kezdtem el a magamét. Minden ami eddig felgyülemlett bennem az elmúlt 4-5 évben most felszínre tört... gyenge voltam, eddig mindent elnyomtam, de most kitört... kiborultam... Mondtam neki, hogy most mondja, hogy rájátszok, most mondja, hogy azért görcsölök, mert munkába kell jönni, MOST MONDJA, HOGY SZAROK AZ EGÉSZRE!!!! innentől már a könnyeimet sem tudtam megfékezni, közben mondtam a magamét... szerinted könnyű úgy meglenni minden nap, hogy a tőlem telhető legjobbat és a legnagyobb felelősséggel teszem, majd számon vagyok kérve és meg vagyok vádolva, hogy nem érdekel az egész... szerinted annyira könnyű ezt a sok szart lenyelni, amit 4-5 éve folyamatosan kapok... mindig mindent elintéztem, még azt is ami nem az én dolgom lett volna, kedves vagyok mindenkivel és segítőkész... eljárok alkatrészekért, elintézek minden gépes problémát, elintéztem a névjegykártyát, a matricákat, elintéztem hogy jó másolónk legyen, mindent megcsinálok amit kell, erre újra meg újra megkapom, hogy szarok az egészre... szerinted ez az egész nekem mégis hogy esik, mégis milyen reakciót vársz tőlem ezekre, ha nem ellenségeset?!... kb eddig jutottam...
Nézett is anyám, tudtam én, hogy nem tudott ő semmiről és most talán valami eljutott a tudatáig, viszont haragudtam magamra, hogy hagytam, hogy kiboruljak... azt hittem ennél azért erősebb vagyok...

A nap folyamán még párszor megfordultam a WC-ben, mikor egyszer csak kifordult egy pici kavics, majd hirtelen a görcs kezdett enyhülni, majd szinte teljesen el is tűnt. Azóta nem éreztem, hogy erősebben fájt volna, vagy görcsölt volna, úgyhogy úgy érzem, ebből is felgyógyultam, viszont mostantól oda kell figyeljek, hogy eleget igyak és mozogjak.

Nagyjából ezek történtek az elmúlt 1 hónapban. Elég sűrű volt, nem? Remélem több hasonló negatív kalandban nem lesz már részem, viszont alig várom már a következő meet-et.

Meglepetés!

Megint csinálok cupcake-et és most lesz más ízesítésben is (persze, ha sikerül).


Addig is Peace!

Spring is here!

hát már ideje volt, baromira untam az állandó fagyot, meg a bakkancsomat.

Legutóbbi bejegyzésem óta sok kis apróság történt, amiből sokat elfelejtettem már és igazán nem is tudom, mit írhatnék...
Azelőtt egy alcím után regéltem elég rendesen, most meg értelmét nem látom tagolni őket...
Úgyhogy dióhéjban:
-a hétvégén felraktam a nyári gumikat, ám rádöbbentem, hogy rohadt kopottak már és 60k-ért szerdán vehetek újat... yaaaay....
-tiffany tanfolyam folyamatos megszakításokkal, lassacskán megy... még mindig csiszolok és még egy jó darabig csiszolni is fogok. Asszem a gömblámpa nem lesz a kedvencem.
-lezavartam egy kisebb takarítást a szobám néhány polcán és fiókjában. Kiszórtam minden szart, amire nem lesz már szükségem, illetve 1-2 múltat idéző rajzot, fényképet. Eredmény: egy teli kuka minden szarral. Hehh, legalább 5 éve gyűlik az üres hónaljdeók hada a polcaimon, hát most kivágtam mindet. Végre lett egy kis helyem.
-meglepő dolgok mennek végbe nálam. Fejlődök, lassan, de fejlődök. Olyan dolgokat tanulok meg, amikre azelőtt azt mondtam, meh, minek ez nekem... Ilyen például a Dropbox, ami egy baromi hasznos dolog, meg más hasonló apróság.
Mindezt a brony csoportnak köszönhetem. Végre egy olyan közösség, ahol nem érzem hogy visszahúznak, sokkal inkább rúgdosnak előre. Furcsa érzés, ilyenben még nem volt részem.
-meggebedek a sok rajzos rekveszttől... ki sem látok a munkából, annyi rajzolni való van. Ilyen sem volt még soha. Azelőtt mindig magamnak rajzolgattam, senki nem kért tőlem semmit... Középsuliban volt 1 request a 4 év alatt, most meg heti rendszerességgel jönnek az újabb és újabb kérések.
Nem volt még ilyenben részem, nem tudom, hogy kezeljem a dolgot. Sokan mondják, hogy csináljam pénzért, de nem tudom helyes-e... Szívesen rajzolok mindenkinek, ugyanakkor tényleg minden szabad időm erre megy el és saját dolgaimra szinte semmi idő nem jut. Meg kell ezt még gondolnom.
Mindenesetre örülök, hogy úgy gondolják, hogy jó a munkám. ^^

Végül szerintem összedobok egy tavaszi dizájnt, elvégre VÉGRE itt a tavasz. :D
Peace!

My third little brony meet

Eljött ennek is az ideje és én már türelmetlenül vártam.

Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.

Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...

A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P

A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.

Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^


Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.

Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.

Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.

Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D

Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...

Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.

7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.

All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D

Íme egy videó és néhány kép:


...we're all hoofed!


végre az enyém, olyan szép és aranyos^^


egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D


Hubbera cidere


Inchay, Mac, és Falling cidere


A csoportkép (amit otthon hagytam...)


Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D


és ezzel :D


My little swag :D


Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.

Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.

Summary Y2K11

Mint minden évben, idén is csinálok egy éves összesítőt.
Tulajdonképpen akár pár szóval is summázhatnám az egész évemet, de nem akarok trehány lenni.

Lement a szilveszter, haverokkal mentünk biliárdozni, éjfélkor otthon fellőttük a rakétákat(erről van videó is, csak még nem töltöttem fel).
Nagyjából ennyi...

Summary 2011

Akárcsak tavaly, idén is sok szenvedésben volt részem, több tragédia is ért, voltak boldogabb napok, lezárásra kerültek bizonyos dolgok (végre), aztán jött egy új kezdet, egy új társaság, ahol jól (és fontosnak) érzem magam.
Persze az örömömet beárnyékolja egy újabb nehéz döntés... bár ez mind azon a beszélgetésen múlik, ami lassan elkerülhetetlen lesz. Lehet hogy elveszítek egy újabb barátot?

Január
Szokásos protokol: leltár, évzárás, év értékelés, sötöbö.
Elkezdtem a tiffany tanfolyamot, amihez még a mai napig is sok reményt fűzök.

Elkövettem életem második legnagyobb hülyeségét, a szívemre hallgattam és megadtam az esélyt, hogy újra kezdjünk egy elveszett barátságot (hiba volt, naaaagy hiba).

Megvolt az év első tragédiája, elpusztult Vakarcs, a kis fogadott macskánk... elütötték...

Február
A februárom elég dühöngős volt. Sok volt a hülye, a zsidó, akik külön élvezettel hergeltek minden nap.
Volt még 1 kisebb rage-elésem a Valentin nap miatt, de az minden évben van, úgyhogy ez nem újdonság.

Március
A Március eseménydús volt, kezdve azzal, hogy nagymamám nemrég befogadott kutyáját a szomszéd vérebek szétcincálták. Szép látvány volt.

Életem második legnagyobb hülyesége folytatódott azzal, hogy újra szent lett a béke és visszatért a barátság. Én kis naív, azt hittem, hogy mindenki érdemel még egy esélyt, hát ez egy újabb drága lecke volt, hogy EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT!
Nem baj, ebből is tanultam, több ilyen nem lesz.

Jött a jó idő és vele egy elhatározás, hogy brinágra ülök; így is lett és szépen gyűjtögettem a kilómétereket.

Volt még pár apróság, mint pl.: autós problémák, fals pánik gyomorbajokat illetően, újabb elkészült tiffany-s munkák, megcsináltam az 5000 darabos puzzle-omat, stb.

Április
Japánban történt néhány katasztrófa, ami a mai napig is érezhető náluk. Szegények, nem irigylem őket, ezért is szar szigetországban lakni, nem beszélve arról, hogy pont törés vonalon vannak. Ez volt eddig a legnagyobb földrengésük és félő, hogy lesz még.

Minden csoda 3 napig tart, vagy csak 1 hónapig? Nah igen, már itt éreztem, hogy gáz lesz és fel is adom, szintén itt jöttem rá, hogy jófiúnak lenni nem kifizetődő.

Ebben a hónapban elég tetemes mennyiségü pénzt sikerült elköltenem...
Köztük van ugye a tanfolyam, a benzin, egy nem várt fogászat, stb stb... egy pár hónapra földhöz vágott ez a nagy kiadás.

Május
A születésnapomon kívül sokminden nem történt, leszámítva a stresszelést meg a sok depressziót...

Június
Sok minden történt, köztük egy újabb tragédia. Elütötték az egyik macskámat.
Bejegyzés ebben a hónapban nemigen volt, mert fentebb említett okok miatt még mindig túl depis voltam, hogy rávegyem magam az írásra.
Szünetelt is az írás majdnem egy hónapig.

Július
Ebben a hónapban megtanultam, hogy senkihez és semmihez nem szabad kötődni érzelmileg, mert egy újabb szerettemet, az előző hónapban elütött kandúr testvérét ütötték most el. Még most is hiányoznak nekem, hiányuk örökké tátongó lyukat hagytak a szívemben.

Transformers lázban égtem, megnéztem a 3. részt és mint egy kis fangörl, körbeujjongtam. El is kezdtem művelődni belőle, ma már elég sok mindent tudok róla.

Augusztus
Ez volt a legmelósabb hónap.
A kisházat lakhatóvá kellett varázsolnunk, mert nagynénémet kiköltöztettük pestről.
Volt minden mi szem-szájnak ingere. Nekem főleg a festős melók jutottak, ami mint tudjunk, nem mentek zökkenőmentesen.
Közben volt még egy kisebb mosógép szerelésem is, ajh, nem is akarok emlékezni rá...

Szeptember
Kivettem az egyetlen szabimat, ami kivételesen nem lett totál szar. Tudtam pihenni is, volt némi kalandom is, volt egy stopposom, havert is taxiznom kellett, fun volt.
Összegfutottam egy régi ismerőssel, akit ha már arcról nem is, de magasságáról már messziről meg lehet ismerni :D.
Ám hétvégén borult minden, mert elkezdődött a költöztetés. Kemény volt, de túl lettünk rajta...

A hónap végén bekövetkezett az újabb tragédia. A legszeretettebb macskám, Julie eltűnt és nem jött haza. Valószínüleg meghalt, hogy hogyan és mikor, nem tudjuk, mert sosem találtuk meg. Már csak Gigi marad nekünk, aki meg már eléggé öreg, pár éve lehet még talán, aztán ő sem lesz többet...

Október
Kötőhártya gyulladás, yay.
Szokásos évforduló, immáron a 9.
Idén lesz a mágikus 10. Mondtam én, hogy meglesz, most már csak új célt kéne kitűzni, mondjuk a 15-öt, vagy a 20-at; habár fasz tudja, hogy fogok-e még 10 évet élni... Fő az optimizmus.

Ebben a hónapban váltam 100% brony-vá és KIBASZOTT BÜSZKE VAGYOK RÁ.
Gyökerestül megváltozott az életem. Soha nem lettem még ennyire rabja egy sorozatnak, pláne nem egy lányos sorozatnak.
Megismerkedtem a Hunbrony csoporttal, telis tele brony-kkal, meg néhány pegasister-rel.
Hálával tartozom a sorsnak, hogy a sok szarság, kínlódás, szenvedés és depresszió után jött e megváltás.
Továbbá hálával tartozom Lauren Faust-nak, aki megalkotta eme csodát;
és végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok a csoportnak, hogy befogadtak és velem együtt valljuk töretlenül a 'Love and Tolerance' eszményt.
Köszönöm, hogy vagytok. Végre lezárhatom a múltam, elfelejthetem azt, aki sok örömet, de annál nagyobb fájdalmat okozott nekem az elmúlt 2 évben.
Végre... ki merem mondani? IGEN! Végre boldog vagyok, hogy tartozok valahova és már nem akarom minden héten felkötni magam.
Mégegyszer! KÖSZÖNÖM!!

November
A pokol hónapja. Megint diétáztam egy hónapot, aminek 6 és fél kiló minusz lett az eredménye. Tavasszal igyekszem ezt fenntartani némi kerékpározással.

A diéta kínjait feloldozta az első Brony meet-em, ahol habár nem ismertem senkit, felettébb jól éreztem magam.
A jó hangulatomat hamar lelombozta annak a kismacskának az elgázolt teteme, amit azelőtt 1-2 nappal láttam rohangálni a kocsik között. Törtem magam, hogy haza vigyem-e, aztán már túl késő volt. Még most is mardos a bűntudat.

December
Hivatalosan és véglegesen szemüveges lettem. Nincs mese, nem láttam már messzire, most viszont sokkal jobb.

Jelentkeztem egy pályázatra, amit Falling hírdetett meg, nem sejtve hogy mekkora fába is vágom a fejszémet. Nem is lettem volna kész, ha nem tolja ki a határidőt a hónap végéig.
Nem is a díjért csinálom, hanem kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Majd kiváncsi leszek, milyen eredményt ért el. DA-ra addig nem teszem ki, amíg nem volt ereményhirdetés.

Lement a karácsonyi Brony meet is. Megint nagyon jól éreztem magam és most még többen voltunk, mint azelőtt. Jelenleg 88 tagunk van, hehe, gyűlünk, gyűlünk. :)

A karácsonyról tulajdonképpen nemrég írtam, szóval most nem fogok ctrl+c, ctrl+v-zni.


Az évet értékelve, sokat szenvedtem, sokat depiztem idén is, de hála ennek a csoportnak, visszatért belém az élet és már van miért felkelnem minden nap. Remélem ez az érzés sokáig megmarad.

Még egy apróság a korábbi drámához. Minden renden van újra, újfent Isten hozott köztünk Inchay :D.

Boldog Békés Új Évet kívánok minden bro-nak és sis-nek, találkozunk Februárban ;)


Peace.

My Little Christmas

Igen, elmúlt ez is, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vége is lett...

A két ünnep között, a változatosság kedvéért dolgoznom kell, ám így akad némi időm írni (jobb híján).

The tree, and the gifts
Szal karácsony... előző bejegyzésben már leírtam, hogy milyen lelkesedéssel várom, hát ez még 24-én sem változott.
Hazaértem melóból, rá 1 órára fel lett díszítve a fa. Nevetségesen kicsi fa lett véve, ami nálam már instant hangulat kill. Na nem baj, talán jövőre.
5 óra körül volt ajándék bontás.
Én ezt a szemüveget kaptam, amiről már korábban írtam, ez lett megbeszélve, erre volt szükségem, ezt kaptam. Mindenki beleadta a maga részét és részemről ennyi elég is volt. Meglepetésként ért, hogy anyáméktól még kaptam egy faja pulcsit is.

Lajosnak az ajándék szerzés egyszerre volt könnyű és nehéz.
Már hetekkel ezelőtt kitalálta, hogy tetőmonitort akar a Toyotába, amin lehet dvd-zni, stb... hogy mégis mi a francnak, nem tudom, halál fölösleges, nah mind1... Megtanultam, hogy nála ne keressek logikát, ha ő valamit a fejébe vesz.
Szerencsétlenségére amit talált(ár, méret, érték arányban nagyon is jó), az már kifutott termék volt, mindenhol már csak a képe volt fent. 1 hétig vadásztam, sehol nem volt. Kénytelen volt lemondani róla, viszont itt jön a másik probléma, hogy akkor mégis mit vegyünk neki?
Még nyáron említette, hogy anno, még a másik családjával volt kint olaszban, neheztelte, hogy az összes pénz a gyerekre lett költve és nem tudott magának megengedni egy RC kishajót. Nah én ezt megjegyeztem és bizony jól tettem.
Kisebb kutatás után találtam egy egész faja modellt, ami jól is megy, jól is néz ki és nem túl drága.
Ami anyámat illeti, ő a törött szemüvege helyett kapott egy újat.
Nővérem botmixert akart, hát kapott.

Mint minden évben Lajos idén is nagyzolni akart, hát vett egy xbox-ot kinect szettel, meg hozzá egy táncos játékot.
Itt érényesül a kereskedelmi csatornák szenny műsorának hatása. Anyámnak tetszett, hogy a Való Világban (a valóságshow-ban, ha valaki nem tudná, nahde ki ne tudná...) egy ilyen játékkal játszanak, illetve az tetszett meg neki, hogy van ez a játék, amit nem fotelból játszol, hanem teljes mértékben részt veszel benne.
A koncepció jó, de ezért megvenni egy új konzolt meg a pereputtyát... közel 100rugóért... pont most, amikor elég szar a helyzet, nah mind1, ő tudja.
Sosem xbox-oztam és már előre féltem hogy nekem kell beüzemelnem, így is lett, nah mondtam, akkor használati útmutatót ide, mert fingom nincs, hogy működik. Ez van, én Playstation-ös vagyok, nem xbox-os...
Sok fölösleges faszságot kell rajta beállítani, de nagyjából megcsináltam...
A Kinect szetthez járt még1 játék, ami valami kaland játék volt és az jóval nagyobb sikert aratott. Nem is csoda, abban nem táncikálni kellet, hanem ugrálni különbféle módokon. Még nekem is tetszett, méghozzá annyira, hogy egész este azzal játszottunk.
Azóta is be van durranva a vádlim.
Másnap Lajos alakított, mert épp forgott benne a lemez, mire ő elemelte az egyik sarkát a földtől, hogy megnézze hátul a csatlakozókat. Természetesen kicsúszott a kezéből és a kb. másfél centis eséstől lett 2 kicsi (tényleg kicsi) karc a lemezen.
És itt mutatkozik meg a túl érzékeny rendszer. A játéknak pont az egyik szakaszánál mindig leáll, hogy "corrupted disc". Mekkora rakás fos, nekem Ps-re van egy játékom, aminek a lemeze olyan karcos, hogy a körmöm megakad benne és gond nélkül lehet vele játszani, szóval jah... itt is látszik a különbség.

Drama in the crew
Nem akarok minden részletre kitérni, csak dióhéjban.
Karácsony napján és másnap kitört a vihar. 2-en összekaptak, úgy hogy egyikük elhagyta a csoportot, valszeg végleg, többen is nekiálltak drámázni és aki csak online volt, az próbált békíteni, meg vígasztalni, köztük én is.
Gőzerővel gépeltem minden érintettnek, változó sikerrel.
Nem véletlen, karácsony van, mindenki érzékenyebb az átlagnál és hisztisebb is és néhány embernél ez ki is borult.

Inchay ez most neked szól: sajnálom, hogy kiléptél, meg azt is, hogy nem sikerült megyezned Falling-al. Jó munkát végeztél, mint szervező, mint nyáj terelő.
Azt, hogy így döntöttél, tiszteletben tartjuk, mindenesetre hiányozni fogsz a csoportból (és ezt asszem nem csak én gondolom így).
Ég veled, bro, azért majd néha nézz be hozzánk.

A többiek meg remélem szépen lassan megnyugszanak és minden vissza áll a megszokott kerékvágásba.
Akinek külön írtam privátba, nektek komolyan mondtam, ha valami gond van, nekem nyugodtan panaszkodhattok. Szívesen meghallgatok minden féle problémát és igyekszem segíteni. Ezt csináltam én azelőtt is még a másik baráti körben, persze, mikor még megvolt...

All in all, szokásos karácsony volt és a szilveszter is szokásos lesz. Same old, same old...

1 dolognak viszont örülök, idén nem ért engem semmilyen váratlan, kellemetlen üzenet. Végre tényleg békés volt a karácsonyom és úgy tűnik ezután is nyugtom lesz.
Thank god...

Ha addig nem írnék akkor happy Y2K12.
Peace

My second little brony meet

Első sorban Falling, utólagos engedelmeddel, felhasználnék kicsit lejjebb 2 képet. :)

Szóval eljött a számomra második (egyébként a harmadik) brony meet.
Most jóval többen voltunk, mint legutóbb és most végre néhány pegasister is tarkította a sausage fest-et, aminek én külön örülök.
Viszont a mai napig rejtély számomra, hogy miért van ilyen kevés pegasister. Elvégre egy lányoknak szóló meséről van szó... mind1, rejtély.

A gyülekező a Népligetben volt szokás szerint, majd onnan indultunk az Örsre, ahol is ettünk-ittunk és mentünk is tovább bowlingozni. Kb. 5 éve bowlingozhattam utoljára, így fun volt megint szerencsétlenkedni a pályán.
Ami szemet szúrt nekem, hogy ott volt közel 40-50 csoport tag és annyira más volt velük lenni. Hogy értsétek, anno 6 emberrel, nem titok, osztálytársakkal mentünk és ott az volt, ha valaki bénázott, ki volt röhögve, ha jót gurított, le lett ugatva, hogy mázlista, stb; erre itt, ha valaki jót gurított, azonnal jött a tapsvihar.
Egyszerűen nem tudtam ezzel a dologgal mit kezdeni, furcsa volt, hogy egy olyan low színvonalon kívül létezhet más is. Jól esett, sosem volt még ilyen.

Bowling után átmentünk abba a kocsma/étterembe, ahol legutóbb voltunk. 45 emberre lett lefoglalózva, ami koponyánként egy ezres, nemrossz, viszont azt az ezrest el is lehetett fogyasztani. Én 1 kávéval és 2 baracklével 990ft-ért limiten belül maradtam.
Olyan 7-8 körül eljöttem, mert onnantól kezdődött a komolyabb ivászat, amiben én továbbra sem veszek részt. Meg kell hagyni, hogy a brony-k diszkrét piások, úgyhogy tolerálható a viselkedés. Sokszor volt régen, hogy a sok piás között baromi szarul éreztem magam és ott meg is fogadtam, hogy olyan összejövetelre, buliba nem megyek, ahol piálás van.
Ezért elég sok közös progtamból hanyagolva lettem. Hehh, értitek, a pia fontosabb mint egy ember, nem rossz.
Ám itt még ez is más volt! Igen, volt aki ivott, de nem voltak vészesek, senkivel nem gyűlt meg a bajom, totál normális volt mindenki. Meg voltam lepve.

All in all, nagyon jól éreztem magam és igyekszem a következő meet-et sem kihagyni.
Annyival másabb ez a társaság, mint anno az éretlen anime-sek.
Köszönöm a meet-et Falling-nak, köszönöm a kiváló szervezést, nyájterelést Inchay-nek, és köszönöm a kellemes társaságot az összes brony-nak és pegasister-nek.
I had fun guys, thanks. ^^

Végül 2 csoportkép a sok közül:





Peace.

Winter is here

Hát... az új dizájnon kívül nem sokminden történt eddig...
-A diéta véget ért, leadtam 6 kilót, tavasszal folyt köv.
-Baromira nem leszek kész a képregénnyel a meet-re...
-Blogspot újabban szarakszik... 4 blogot követek, ebből múlt héten kitöröltem 2-t, de azóta összevissza jeleníti meg újra, amiket kitöröltem, vagy egyiket sem... nem tudom mi lehet...

Mind1. Enjoy the winter design.

Peace.

Longest week / Hunbrony meet

Jellemző rám, hogyha történik velem valami jó, egészen addig nem írok róla, amíg nem jön hozzá valami, amiért megint örjöngeni lehetne...

Éééés ez a helyzet most is.
Az élet nem engedi meg nekem hogy egy kicsit is boldog legyek, hogy egy jó 10 év után végre megint emberek közé, egy találkozóra elmegyek, neeeem, az öröm kb. addig tart amíg haza nem érek...

Nahde még a szartenger előtt legyen egy kis vidámság.
2 hete volt a második (ám nekem még csak az első) Hunbrony meet. Izgatottan vártam, hogy mégis milyen emberek lesznek ott és akárcsak anno az anime meet-eken, itt is elég sokféle ember volt. Ez nem feltétlenül rossz, sőt.
Érdekes volt látni, hogy egy efajta rajzilm sorozatért mennyien őrülnek meg, velem együtt.
Kissé csalódottan ám kevésbbe meglepetten láttam, hogy 1 lány sem jelent meg.
Nem is csoda, közel 60-as lélekszámú kis csoportunkban nagyon kevés lány van, ami manapság totál érthető, nem mintha a becsajozás lett volna a fő csapás iránya, mindenesetre jó lett volna ismerkedni a másik nemből is pár emberrel.

A gyülekező a Népligetben volt, onnan mentünk át a Lurdy-ba. A program szerint reggeli után mozi, aztán westend és így tovább.
Életem egyik legpocsékabb filmjét néztem meg, de hála a társaságnak végig röhögtük, így nem volt vészes. Mozi után indultunk volna a Westend-be, viszont az útvonal érdekes volt. Hátul, a parkoló felé indult a társaság, majd balra el, át 2-3 zebrán, csakhogy az 1-es villamosnál visszamenjünk 2-3 zebrán. Betudtam reggeli tornának a kis túrát.
Népligetnél leszakadtunk a csordától, mert jegyvásárlás miatt mi megálltunk, de nemgond, a Westend-nél utolértük őket. Ott egy játékbolt előtt vártunk, míg a többiek póni felderítő hadjáratra indultak.
Onnan egy kis kocsma-étterem szerüségbe mentünk, ahol mindenki kedvére rendelgetett ezt-azt.
Késöbb jött a csoportos karaoke, amihez én nem voltam elég részeg (és valszeg soha nem is leszek), így elbújva az alsó sorokban hallgattam a kellően mély hangszínen előadott Winter Wrapup című számot.
Ezután még egy darabig maradtunk, aztán elkezdtünk szállingózni hazafele.

Összegezve a napot, fun volt, jól éreztem magam, sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, és reményeim szerint talán 1-2 barátra is szert teszek előbb vagy utóbb.
Már csak azért is élveztem azt a napot, mert mint mondtam korábban, baromi rég nem voltam sem meet-en, sem emberek között, viszont most hogy egy új társaságra találtam, talán most már lezárhatom az anime-s múltamat és a vele járó fájdalmas emlékeket.

Innentől indul a lavina...
Itt a bolt környékén láttam a héten egy kismacskát mászkálni, ami azért gáz, mert baromi forgalamas ez a hely és ismerve az emberi kegyetlenséget, feltűnés nélkül el fogják gázolni.
Törtem is a fejem, hogy basszus, csak haza kéne vinni szegényt, hisz még kölyök és tök egyedül itt mászkál össze-vissza, de végül nem vittem haza.
Szombat éjszaka, mikor jöttem vissza a meet-ről, a bolthoz érve látok egy kis fekete-fehér valamit az út szélen feküdni.
A kismacska volt... holtan, eltaposva, a belei kiszakadva, a feje összeroncsolódva...
Azonnal összeszorult a szívem és napokig magamat hibáztattam. Ha aznap hazaviszem...
Valaki mondja meg nekem, ez miért fer? Miért fer, hogy egy szerencsétlen kölyök állat, anyjától és a testvéreitől elszakítva kell bolyongjon egy forgalmas útszakaszon csak azért hogy végül elüssék?
Az én hibám... ha aznap hazaviszem, megmenthettem volna...

Longest week
Ahogy már korábban is említettem, ebben a hónapban diétázom, ami eléggé megkeseríti a napjaimat, de az elmúlt hét szinte egy örökkévalóság volt...
Csak azért nem érdemelte ki a "Pokol hete" címet, mert nem egy örjöngős hét volt, sokkal inkább fárasztó és stresszes.
Egész héten olyan rendelések voltak, amik előlegesek, nem biztos hogy jó a kocsiba, stb... ilyenkor megy a stresszelés, hogy vajon jó lesz? Vajon visszahozzák? Ha visszahozzák, akkor vajon találok valami mást helyette, hacsak addig el nem intézte máshol?
Szerencsére nem voltak fennakadások, de maga a stressz felemésztett arra a hétre...

Volt közben Tanashi névnapja is, küldtem is sms-t (mind2 számára), írtam neki FB-n, viszont nem jött válasz egyikre sem. Kezdtem bepánikolni, már azt mondogattam magamban, nemár hogy vele is történt valami... megőrülök... Majd 1 napra rá jött a válasz, megnyugodtam. Vele sem beszéltem már ezer éve és azóta sem, pedig kiváncsi vagyok hogy van, hogy bírja az utolsó félévét, stb...
Nem is értem, a napi 24 órából 9 óra meló, nahde hova tűnik el a többi? Miért nincs időm soha senkire? Vagy ha van akkor miért van mindig éjjel 2 óra?
Remélem azért hamarosan tudunk majd egy kicsit beszélgetni.

Bad start
Ez a hétfő nem indult valami jól, ami szintén megszokott szánalmas kicsi életemben...
Kevesebb mint 1 órája voltunk nyitva és én már tömegmészárlós hangulatban voltam.
Ez rossz jel, tény, hogy minden hétfőm pocsék, ha meg nem akkor a kedd bepótolja, de ha már korán reggel eljutok egy bizonyos idegállapotba, az általában azt jelenti, hogy az egész hetem ilyen lesz. Megelőlegezem ez a hetet a "Pokol hete" címre, majd meglátjuk igazam lett-e...

Más most nem jut eszembe, peace.

Pony attack!

Ahogyan az előző bejegyzésemben ígértem, íme néhány MLP-s kép.


Íme egy csoportkép 2010-2011 egyik legsikeresebb rajzfilm sorozatából.


Az ellenállás haszontalan, ha elkezded, függő leszel.

Fluttershy, I'm in love....


Desktop Ponies. Ilyen az asztalom. Mindig.


Pony Creator-ban készített én. A neve Scarred Spike, korábban Spike Allhearts volt, a többi majd a készülő fanfic-emben lesz olvasható. *wink*


My little pony figures. Egyelőre csak négy, de meg fogom szerezni a többit is.


And last but not least, az első MLP-s fanart-om. A többit itt találjátok.

Ennyi mára, peace.

I'm a Brony, and I'm fucking proud of it!

Hát igen, ezt is már hetek óta meg akarom írni... eléggé melós volt ez a hónap és nem volt sok időm, meg fáradt is volt (meg lusta is persze).

Mellékesen a másik blogomra is rálestem és már 1000 éve nem update-eltem azt sem... hiába, nem könnyű 2 blogot életben tartani, ha már 1-re is ritkán írok, de igérem, pótolni fogom.
Habár megfontolom, hogy egyáltalán folytassam-e, mert röpke 2-3 év után rájöttem, hogy lehet Deviantart-on képeket feltölteni (nem semmi teljesítmény, mi?) és így kissé céltalanná vált a kreatív blogom... Ezt majd még meggondolom...

Nahde most vissza a lényeghez.

Brony lettem... nem tudom, hogy, vagy miként történt, de az lettem.

Kezdem az elején.
Szokásos lapozgatás az image board-okon, görgetek... görgetek... meglátok egy thread-et, amiben a kezdő képen a közismert (ám általam messze elkerült) pónik vannak új stílusban megrajzolva, mondom "mi a franc ez, My little pony és a Pindúr Pandúrok fúziója? Meh, lányos hülyeség, biztos valaki trollkodásból nyomja tele képekkel a board-ot." Továbbgörgetek.

Eltelt egy hónap, szokásos görgetés, megint meglátom ugyanazt a thread-et. "Nem hiszem el, ez a thread még él?... meh", továbbgörgetek...

Újabb hónap telt el, még mindig él a thread. "Ilyen nincs, baromi kevés thread él ilyen sokáig." Kiváncsiságból megnyitottam. Görgetek... Pónis képek, semmi extra, néhány átshoppolt kép, nah, már furry-s fanartok is vannak, meg pár gif...
Ahogy olvasom a hozzászólásokat, ilyen sorokat látok: "manliest show evar", "I'm so gay for mlp now", "me want cupcakes"...
"Mindenki megőrült? Nem hiszem el, amit látok"... bezárom az oldalt.

Újabb hónap, a thread még mindig él, lassan eléri a kép limit-et.
Előnt az agyfasz, "nem, ilyen nincs öregem, hogy az istenbe? Vagy valami über troll bump-ol folyamatosan, vagy femanon raid, vagy tényleg megőrültek az emberek"...
Meglátok egy linket, ami az első epizód. "Nem hiszem el, hogy ezt csinálom" és rákattintok a linkre... "oké, egy rész, EGY rész, kibírom, ha szar, akkor bedőltem és hagyom a francba."
Megnéztem, jobb volt, mint amire számítottam, "de nem hagyom magam átverni, ez még mindig egy lánymese!"
"Nocsak, folytatásos... oké, még egy rész belefér."
Pár óra elteltével azon kapom magam, hogy kb. a 14. résznél járok, hajnali fél 4 van és nekem 7-kor kelnem kéne, mert meló van.
"Mi történt? 14. rész? WHAT THE HELL?!" Szép lassan be kellett lássam, hogy függővé váltam.
"Lauren Faust, mit tettél velem?!"
Fontolóra vettem, hogy vajon megéri-e lefeküdni, aztán úgy voltam vele, tök fölösleges, már így is totál zombi leszek egész nap.
Így is lett, hulla voltam és a részek alatt elhangzott dalok jártak a fejemben és annyit mormogtam magamban, meg sokszor a vevőknek is, hogy "pónik.... póóónik, nézni... pónikat..."
Meló után másnap reggelig csak aludtam, álmomban Poniville-ben voltam.
Másnap meló után tiszta és kipihent fejjel megint leültem a sorozat elé, hogy megértsem, miért váltam függővé.
"Rájövök, ha beledöglök is..."
Reménytelen, nem tudom hogyan és miként, de megszállott lettem.
Nem akartam elhinni... ezt senki nem tudhatja meg...
Újra elkezdtem nézegetni az image board-okat és csak ontotta magából a pónikat, én meg 1-től 1-ig végignéztem mindet.
Ott ismerkedtem meg a Brony fogalmával, meg azzal a ténnyel, hogy a célcsoportnál jóval nagyobb sikert aratott a férfi közönség köreiben. A korosztály a kb. 13-tól 30-ig lőhető be, de akadtak jóval idősebbek is.
Megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok az egyetlen 24 éves, aki pónifüggő lett...

Szóval így kezdődött az egész.
Kis idő után rátaláltam a Hun Brony oldalra. Rálesek chat-re, látom a többi brony lelkesen beszélget, szerepjátékozik, stb.
Csináltam profilt és csatlakoztam a chat-hez, Facebook-on csatlakoztam HB csoporthoz.
Mindez kb. 1-2 nappal a nagy Brony meet előtt volt. Gondoltam, egyelőre kihagyom, mert még nagyon új vagyok, de majd a következőre elmegyek.
1 héten belül be is vettek a csoportba FB-n.
Nah, hivatalosan is tag vagyok! yay.

Innen indult a lavina:
-nonstop póni témák, linkek képekhez, videókhoz, gifekhez, stb
-megcsináltam a saját pónimat a pony creator-ral
-elkezdtem megírni életem legelső fanfic-jét, ami még piszkozatként, folytatásra várva lapul a gépemen
-leszedtem a Desktop Ponies-t, elárasztva az asztalomat rohangáló és repkedő pónikkal
-elkezdtem pónis fanartokat firkálni
-szállóigévé váltak nálam a "yay" és az "ee-yup" szavak
-a "brofist"-et felváltotta a "brohoof"
-a "facepalm"-ot felváltotta a "facehoof"

...végül és ez eddig a legdurvább:
-megvettem a Sparban kapható pónifigurákból 4-et (mivel több nem volt épp) és mikor a kasszánál megkérdezte a nő(ráadásul fiatal), hogy "a huginak lesz?", azt válaszoltam "nem, ők az ENYÉMEK!" és eljöttem, mint egy BOSS.
Btw, tervezem beszerezni a többieket is.

Szóval ez van, BÜSZKE BRONY lettem.

...és a mai napig nem értem, hogy a francba lehettem pónifüggő...
Lauren Faust... nem tudom, mit tettél velem, de képtelen vagyok ellenállni annak, amit alkottál.

Otthon még posztolok néhány képet, egyelőre ennyi.
Peace