Rage again...and again...and again...

nah, megint összegyült egy bejegyzésre való RAGE-elés, úgyhogy essünk is neki.

Elsősorban, KURVA ANYÁD BÁRDI!!!!
Ti szar, szemét, aljanép, ekkora köcsögök vagytok?
Elősztori: rendeltünk tömítés garnitúrát egy Feliciához. Elvitték, visszahozták, hogy ez egy másikfajta motor, stb. Ok, visszaküldjük, mert ilyenkor ez szokás.
Ma megint megkapjuk azt a tömítés garnitúrát, kedves Bárditól, mert ők nem veszik vissza kibontottan.
Így elsőre úgy tettem, mint aki rosszúl hall, rákérdeztem mégegyszer, hogy miért is hozták ide megint; megint ugyanaz a válasz.
Hát elmentek szépen a szarrágó anyátokba... oké? Évek óta együtt dolgozunk, legutóbb miért vették vissza, amikor máshoz kellett egy hasonló garnitúra, ami aztán a vevőnek mégse kellett, mióta is kezeljük mi bizalmasan a dolgokat, mi ez a szarrágás, új ember van a fejeseknél, vagy mi a fasz?!
Ők az elsőszámú beszállítónk, erre ilyet mernek bejátszani?! Hát jól van, köcsögök, feltesszük készletre......de erre rábasztok még. Ha legközelebb, akár évek múlva, lesz egy visszaáru nekünk, az biztos kurvaisten, hogy nem vesszük vissza; nehogy azt higgyétek, hogy elfelejtem.
Nem vagyok egy haragtartó fajta, de megmondtam már, a gerinctelenséget nem tűröm. Ha egy vadidegen lett volna, akkor én is elzavarom, hogy ha kibontotta, akkor hajtogasson belőle repülőt, ne akarja visszahozni; de ez egy ismerős volt, nyílván ezért mondtuk neki, hogy megoldjuk, erre a Bárdi köcsögösködik... jól van.... jön még kutyára teherautó.


Új lakó, költözködés
...Nah, hát május 1 már elmúlt, ezzel előző bérlőm ki is költözött. Majdnem egy évet bérelte a pesti lakásomat, de mostanra már saját háza lett Tökölön. Nem tudom, ahova jár tanulni/dolgozni, ahhoz a pesti lakás egy köpésre volt, most meg inkább járna be mindennap Tökölről? Mind1, ő tudja, nem tartom vissza, ha ezt akarja.
3-4 nap sem telt el, nővérem talált egy új bérlőt, szintén egy nőt, aki mellesleg a Bárdinál dolgozik(LoL?).
Annyi kérése volt, hogy a konyhabútor és a szekrénysor kivételével mindent vigyünk el, mert neki vannak bútorai. Oké, mondom, nemgond.
Nemsemmi. Pedig teljesen be van rendezve a lakás, gyakorlatilag semmi nem hiányzott belőle. Így a szombatomnak annyi is lett, bementünk pakolászni. Nem volt egyszerű a menet, mert mentünk jobbra-balra a bútorokkal.
Kezdtünk nálam. Levittük a 2 bőr(valódi bőr) kanapémat, a kis kávézó asztalomat és a sarok ülő garnitúrát asztalostúl; ez utóbbit a könnyebb és törésmentes szállítás érdekében szétszedtem. Ezeket a bútorokat átvittük nővérem egyik barátnőjéhez, aki boldogan használni fogja ezeket, ez már csak azért is jó, mert ezeket nem kellett hazahoznunk, mellesleg csak kölcsön van adva, akkor meg már inkább nála, mint nálunk a pincében.
Innen elhoztunk egy sarok ágyat, amire neki nem volt szüksége. Kiszemeltem magamnak azt a bútort, jövendőbeli ágyamnak.
Le és felpakolás után átgurultunk az új lakóm régi lakásához, hogy a nagyobb bútorokat elhozzuk. Amíg a kisebb bútorokat elkezdték a többiek levinni, én nekiálltam az ő sarokágyát, meg a francia ágyát szétszedni; már akkor fájt a csuklóm a sok csavarozgatástól.
A sarokággyal küzdöttem, de a francia ágy nagyon könnyű volt, utóbbit lapjaira kaptam szét. Innen megint hozzám. Amíg a többiek hozták fel az apróbb bútorokat, addig némi segítséggel levittem a többi "nem kell" bútort, névszerint a tv álványt, ami egy 3 fiókos szekrény is, a számítógép asztal, és a francia ágyam. Ami hűtőt és a mosógépet illeti, azt már nem vállaltam be, amíg azt levitték, elkezdtem összerakni az áthozott ágyakat.
Itt végeztünk, irány haza. Otthon még kipakoltuk, amiket elhoztunk, aztán vége a napnak... azazhogy mégsem, mert engem meg elhívtak biliárdozni haverjaim.
Ez a szombatom nagyon fárasztó volt, kezdve az anyáknapi ajándék beszerzésével, aztán a nagyszabású költöztetéssel és végén a biliárddal.


New and better place
Még mindig szombat; mentünk a szokott helyünkre, a Lurdyba. 2 McRoyal elfogyasztása közt látom távolról, hogy mintha rács lenne a biliárd szalon bejárata előtt... sajna jól láttam, ugyanis elsejével bezárt... Ez kissé sokkolt minket, majd felvetettünk egy másik helyet, amit Laci haverom ismer és állítólag jobb, mint ez. Átmentünk és tényleg: semmi üvöltő béna zene, az emberek is csendben vannak, ráadásul itt jóval kevesebb droid volt, mint Lurdyban. Az asztalok igényesebbek voltak, dákó volt bőven és mind jó miőségű.
Végeredményben sokat nem gyászoltuk Lurdy-t, mert találtunk egy sokkal jobb helyet.


Tired... so fucking tired
Istentelenül fáradt vagyok.Vasárnap is mentünk golyót lökni. Kár volt... szombat miatt még tiszta izomláz voltam, meg fáradt is, nem is ment jól a biliárd, fel is cseszett idegileg.
Hétfőre álmos voltam, totál zombi efektus. Anyám főzött le teát, nekem kellett beízesíteni. Láttam a nagy cukortartó szinte üres, fogtam a zacskó cukrot... kinyitottam... és beleöntöttem.... a teába....
Nah innentől kezdve aránylag éber voltam, ugyanis a sűrű anyázás, meg a lefőzött teába öntött kiló cukor kidobása után azon igyekeztem, hogy észrevétlenül csináljak egy másikat.
Délután (nagy meglepetésemre) anyám (saját magától) hazaküldött, hogy cseréljem ki a régi ágyamat, arra amit kinéztem magamnak. Hazamentem, megcsináltam; nem részletezem, mert fáradt vagyok, lényeg az, hogy sokáig tartott és az aznapra tervezett kisebb takarítás és nagy fürdésből szinte semmi nem valósult meg. Kidőltem és aludtam, már ameddig lehetett. Ma úgy keltem, hogy hulla vagyok, nem az ágy miatt, hanem még a szombat, vasárnap, meg a tegnapi nap miatt, ami azt jelenti, hogy ma sem lesz semmi, abból amit beterveztem, hanem amint hazaérek, mint a rönk, kidőlök és reggelig fel sem kelek; btw úgy érzem megfáztam.



Utálom (1. részlet)... mielőtt belekezdenék, szólok, hogy ez a rész nagyon nyersmagyar lesz, így elnézést kérek, de csak az olvassa, akinek nem derogál...

Utálom, hogy egy kibaszott 10 perces bejegyzést 3 óra alatt nem tudok megírni, kibaszott vevők miatt, meg a bolton belüli csicskamunkák miatt (anyám jóvoltából)!!!
Utálom, ha mondanivalómat nem tudom elmondani, mert paraszt módon beleugatnak!!!
Utálom, ha nem figyelnek arra, amit mondok és ha szándékosan szünetet hagyok 2 szó között, akkor nem reagálnak, bizonyítva azt a tényt, hogy magasról lefossák, hogy én most beszélek-e vagy sem!!!
Utálom, ha hiába tépem a pofámat, akkor sem azt csinálják, amit javaslok, annak ellenére, hogy megdönthetetlenek az érveim mellett szóló kész tények!!! Pl.: anyámnak hiába ugatok, akkor sem hallgat rám soha, és a végén természetesen nekem lesz igazam.
Utálom a munkámat!!!
Utálok emberekkel foglalkozni!!!
Utálom az embereket!!! (barátok, ismerősök kivételével)
Utálom az életemet!!!
Utálom, hogy gyáva vagyok felkoncolni az artériát az alkaromban!!!
Utálom, hogy hiába igyekszem bármiben, sosem érek velük célt, illetve senki nem értékeli!!!Utálom, hogy mindenben béna vagyok, ami tetszik és érdekel!!!
Utálom, hogy képtelen vagyok az utóbbiakban fejlődni!!!
Utálom, hogy semmi nem úgy jön össze ahogy el van előre tervezve, vagy hogy össze sem jön!!!Utálom, hogy tudatlan vagyok és szerencsétlen ahhoz, hogy bármit tegyek ellene!!!
Utálom a motorosokat!!!
Utálom a (tipikus) Suzukisokat!!!
Utálom a kölyköket!!!
Utálom a növényeket és
Utálom, hogy ennek ellenére rámerőltetik, hogy foglalkozzak velük!!!
Utálom, hogy kevés 1 napra a 24 óra, mert soha semmire nincs időm!!!

Folyt. köv. Nah... ez megint egész vidám bejegyzés lett...

kis apropó: most lettem kész, 9kor kezdtem és most délután 1 óra van...

Rutin és genyóság

Kissé kételkedve kezdem meg ezt a bejegyzést, ugyanis most is, mint általában melóhelyen vagyok, és itt írok...

Szombaton este 7-8 körül meglátogattam Tanashi-t a jócskán elmaradott karácsonyi ajándékommal, aminek remélem sok hasznát fogja venni. Már megnyugodtam, hogy karácsony óta végre most tudtunk találkozni, mert már készítettem elő a húsvéti csomagolást...
Beautókáztam, közben jött a telefon Lacitól, hogy akarunk-e menni biliárdozni... Mondom, persze, miért ne, de miért szombaton?
Újabban vasárnaponként járunk, mert akkor majdnem fele annyiba kerül, mint szombaton... mind1.
Mondtam, hogy most sokkal fontosabb dolgom van, de aztán tőlem mehetünk. Megérkeztem, Tana-chan lejött (cute as always), beszélgettünk egy kicsit, szegény meg volt fázva /így puszit nem kaptam, de majd remélhetőleg pótoljuk;) én legalábbis számonkérem;)/.
Ajándékot, meg a dvd-ket átadtam, aztán lassan eljöttem.
Ez volt a napom, nem is, a hetem.... vagyis a hónapom csúcspontja.

Rutin
Elindultam a Lurdyhoz és a következő kocsisor volt: egy Bravo, egy tuning Opel, hátul egy kemény, piacon vásárolt kályhacsővel, amin egy otthon felragasztott, majd út közben félig leégett Remus felirat díszelgett és úgy pörgette azt az 1,2-es, kb. 66 lóerős motort, hogy azt még az osztrákok is hallották.
Utána egy 206-os Peugeot, Lexus hátsó lámpával és női sofőrrel, a sor végén meg én...
Nah... megyünk, megyünk, nézegetek kifelé, hátha tudok előzni, közben hallom, hogy a tuning Opelos túráztatja a motort, jelezve, hogy ő most felszállna, csak kevés a hely. A Bravos kivonul a buszsávba, az Opel kilő... majd hirtelen a Bravos, mindenféle irányjelzés, vagy körültekintés nélkül megindul vissza a sávjába, közben a Peugeot utolérte, ergo el kellett volna őt engedni.
Ha nincs annyi rutinja a nőnek, hogy erős (de nem satu) fékezéssel, dudaszóval és enyhe lehúzódással jelezzen a Bravosnak, hogy anyádat csinálsz, akkor bizony összemennek, én meg mindezt páholyból nézhettem végig.
Utána már nem akartam megelőzni a Peugeot-ot, szegény így is meg lehetett rémülve rendesen. Mindenesetre szép reakció volt, gratula, hogy megóvta a kocsiját.

Lurdynál találkoztam Ádámmal, meg Lacival. Biliárdban most elvertek, mint a kutyát, dehát most nem is ott járt az eszem.
Ugye mivel külön kocsival jöttünk, meg általában más útvonalon jövünk a Lurdyhoz, így nem egy irányban indultunk haza... de így is kalandos volt mind2 útvonal...

Genyóság
Csepel, vasúti átjárós kereszteződés, a plázától balra.
Van 2 sáv, a belső, meg a külső. Utóbbiban általában teherautók, buszok, meg kis Alonso-k szoktak menni(akik onnan akarnak előzni). Ez a sáv a buszmegálló után nemsokkal megszűnik.
Állok a pirosnál a belsőben. Mit ad isten, jött egy kis Schumacher. Általában nem adok az efajta aljanépre, de aznap vidám voltam és csöppet szeleburdi, gondoltam, nahjó, adjunk neki... Belestem balra, láttam senki nem jön.
Zöld, elrajtolunk, a kis Schumacher a saját sávjában fordul, én meg levágva a kanyart, bedrifteltem a szembesávban, majd kicsit ráléptem a gázra, majd visszalassultam 80-ra. Schumi utolért, csöppet be volt pöccenve, a lökhárítómtól kb. 3 centire jött mögöttem, amikor beleléptem a fékbe, majd, mintha egy gödröt kerültem volna, rántottam a kormányon. Shcumi ugyanígy tesz, csak ő satufékkel és teligatyával. Röhögésem visszafolytásával küzködtem erősen. Csepeli Tesco-nál elengedtem, hadd repesszen, majd hirtelen a semmiből jött még egy Schumacher, aki már ugyan záróvonalon előzött, de ez nemigen szegte kedvét. Következő kanyarban már el is tűntek.
Auchan-hoz közeledve, kék villogó fényeket látok, mondom wtf, lelassítok 40-re. Mire odaérek, észreveszem, hogy a rend hűséges őrei bizony a Schumacher testvéreket igazoltatja, valszeg azt egyeztették, hogy melyikük versenyideje volt jobb...
Sík ideg volt mind2. Lassan, lehúzott ablakkal elgurulok, majd egy szemkontaktust követően hangosan röhögve továbbgurulok. Tudom, iszonyat genyó vagyok, de ettől vagyok én én. Szombatról ennyit.

Egy kis apropó mára.
Boltunkkal szemközti oldalon (azaz a túloldalon) van egy kisebb parkoló. Ott van egy állatorvosi rendelő, pc-s bolt, textiles, meg egy elektromos bolt. Balra tőlünk van a Miklósi elágazás, ahonnan jobbra könnyen, balra viszont lehetetlen kifordulni. Sokan azt csinálják, jobbra kijönnek, befordulnak abba a parkolóba, ott megfordulnak és vissza az útra.
Ugyanez történt, jött egy kis Fiat-os (talán Panda lehetett), megjegyezném, női sofőrrel. Megfordul és várja, hogy valaki kiengedje. Egy Jetta-s kiengedte. Művelt és udvarias (tehát nem paraszt) embereknél ilyenkor szokás intéssel, vagy ha az úgy vélt, hogy nem látható, akkor vészvillogóval megköszönni az udvariasságot.
Nos, a kedves Turbónagyinak nagyon imponálhatott az udvariasság, ugyanis, amíg ablakból szemmel bírtam követni, addig folyamatosan villogott neki a vészvillogója... nice... gondoltam arra vár, hogy majd visszakattan, mint irányjelzéskor.

Végszónak, hadd mondjam el, hogy összesen 23-szor szakítottam félbe az írást(direkt számoltam), amitől iszonyat idegbeteg tudok lenni. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy ennyien jönnek, de mikor egésznap senki nem jön, és elkezdek blogot írni, Murphy jóvoltából rögtön akkor jönnek ezren... ez már csak azért is jó, mert mikor írok, akkor van ihlet, ha megzavarnak, hála rossz rövidtávú memóriámnak, mindent elfelejtek, majd mikor végre megint leülök, csak bambulok, hogy mit is akartam írni...

Ne akkor gyertek be, mikor blogot írok, baze!!!