Summary Y2K11

Mint minden évben, idén is csinálok egy éves összesítőt.
Tulajdonképpen akár pár szóval is summázhatnám az egész évemet, de nem akarok trehány lenni.

Lement a szilveszter, haverokkal mentünk biliárdozni, éjfélkor otthon fellőttük a rakétákat(erről van videó is, csak még nem töltöttem fel).
Nagyjából ennyi...

Summary 2011

Akárcsak tavaly, idén is sok szenvedésben volt részem, több tragédia is ért, voltak boldogabb napok, lezárásra kerültek bizonyos dolgok (végre), aztán jött egy új kezdet, egy új társaság, ahol jól (és fontosnak) érzem magam.
Persze az örömömet beárnyékolja egy újabb nehéz döntés... bár ez mind azon a beszélgetésen múlik, ami lassan elkerülhetetlen lesz. Lehet hogy elveszítek egy újabb barátot?

Január
Szokásos protokol: leltár, évzárás, év értékelés, sötöbö.
Elkezdtem a tiffany tanfolyamot, amihez még a mai napig is sok reményt fűzök.

Elkövettem életem második legnagyobb hülyeségét, a szívemre hallgattam és megadtam az esélyt, hogy újra kezdjünk egy elveszett barátságot (hiba volt, naaaagy hiba).

Megvolt az év első tragédiája, elpusztult Vakarcs, a kis fogadott macskánk... elütötték...

Február
A februárom elég dühöngős volt. Sok volt a hülye, a zsidó, akik külön élvezettel hergeltek minden nap.
Volt még 1 kisebb rage-elésem a Valentin nap miatt, de az minden évben van, úgyhogy ez nem újdonság.

Március
A Március eseménydús volt, kezdve azzal, hogy nagymamám nemrég befogadott kutyáját a szomszéd vérebek szétcincálták. Szép látvány volt.

Életem második legnagyobb hülyesége folytatódott azzal, hogy újra szent lett a béke és visszatért a barátság. Én kis naív, azt hittem, hogy mindenki érdemel még egy esélyt, hát ez egy újabb drága lecke volt, hogy EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT!
Nem baj, ebből is tanultam, több ilyen nem lesz.

Jött a jó idő és vele egy elhatározás, hogy brinágra ülök; így is lett és szépen gyűjtögettem a kilómétereket.

Volt még pár apróság, mint pl.: autós problémák, fals pánik gyomorbajokat illetően, újabb elkészült tiffany-s munkák, megcsináltam az 5000 darabos puzzle-omat, stb.

Április
Japánban történt néhány katasztrófa, ami a mai napig is érezhető náluk. Szegények, nem irigylem őket, ezért is szar szigetországban lakni, nem beszélve arról, hogy pont törés vonalon vannak. Ez volt eddig a legnagyobb földrengésük és félő, hogy lesz még.

Minden csoda 3 napig tart, vagy csak 1 hónapig? Nah igen, már itt éreztem, hogy gáz lesz és fel is adom, szintén itt jöttem rá, hogy jófiúnak lenni nem kifizetődő.

Ebben a hónapban elég tetemes mennyiségü pénzt sikerült elköltenem...
Köztük van ugye a tanfolyam, a benzin, egy nem várt fogászat, stb stb... egy pár hónapra földhöz vágott ez a nagy kiadás.

Május
A születésnapomon kívül sokminden nem történt, leszámítva a stresszelést meg a sok depressziót...

Június
Sok minden történt, köztük egy újabb tragédia. Elütötték az egyik macskámat.
Bejegyzés ebben a hónapban nemigen volt, mert fentebb említett okok miatt még mindig túl depis voltam, hogy rávegyem magam az írásra.
Szünetelt is az írás majdnem egy hónapig.

Július
Ebben a hónapban megtanultam, hogy senkihez és semmihez nem szabad kötődni érzelmileg, mert egy újabb szerettemet, az előző hónapban elütött kandúr testvérét ütötték most el. Még most is hiányoznak nekem, hiányuk örökké tátongó lyukat hagytak a szívemben.

Transformers lázban égtem, megnéztem a 3. részt és mint egy kis fangörl, körbeujjongtam. El is kezdtem művelődni belőle, ma már elég sok mindent tudok róla.

Augusztus
Ez volt a legmelósabb hónap.
A kisházat lakhatóvá kellett varázsolnunk, mert nagynénémet kiköltöztettük pestről.
Volt minden mi szem-szájnak ingere. Nekem főleg a festős melók jutottak, ami mint tudjunk, nem mentek zökkenőmentesen.
Közben volt még egy kisebb mosógép szerelésem is, ajh, nem is akarok emlékezni rá...

Szeptember
Kivettem az egyetlen szabimat, ami kivételesen nem lett totál szar. Tudtam pihenni is, volt némi kalandom is, volt egy stopposom, havert is taxiznom kellett, fun volt.
Összegfutottam egy régi ismerőssel, akit ha már arcról nem is, de magasságáról már messziről meg lehet ismerni :D.
Ám hétvégén borult minden, mert elkezdődött a költöztetés. Kemény volt, de túl lettünk rajta...

A hónap végén bekövetkezett az újabb tragédia. A legszeretettebb macskám, Julie eltűnt és nem jött haza. Valószínüleg meghalt, hogy hogyan és mikor, nem tudjuk, mert sosem találtuk meg. Már csak Gigi marad nekünk, aki meg már eléggé öreg, pár éve lehet még talán, aztán ő sem lesz többet...

Október
Kötőhártya gyulladás, yay.
Szokásos évforduló, immáron a 9.
Idén lesz a mágikus 10. Mondtam én, hogy meglesz, most már csak új célt kéne kitűzni, mondjuk a 15-öt, vagy a 20-at; habár fasz tudja, hogy fogok-e még 10 évet élni... Fő az optimizmus.

Ebben a hónapban váltam 100% brony-vá és KIBASZOTT BÜSZKE VAGYOK RÁ.
Gyökerestül megváltozott az életem. Soha nem lettem még ennyire rabja egy sorozatnak, pláne nem egy lányos sorozatnak.
Megismerkedtem a Hunbrony csoporttal, telis tele brony-kkal, meg néhány pegasister-rel.
Hálával tartozom a sorsnak, hogy a sok szarság, kínlódás, szenvedés és depresszió után jött e megváltás.
Továbbá hálával tartozom Lauren Faust-nak, aki megalkotta eme csodát;
és végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok a csoportnak, hogy befogadtak és velem együtt valljuk töretlenül a 'Love and Tolerance' eszményt.
Köszönöm, hogy vagytok. Végre lezárhatom a múltam, elfelejthetem azt, aki sok örömet, de annál nagyobb fájdalmat okozott nekem az elmúlt 2 évben.
Végre... ki merem mondani? IGEN! Végre boldog vagyok, hogy tartozok valahova és már nem akarom minden héten felkötni magam.
Mégegyszer! KÖSZÖNÖM!!

November
A pokol hónapja. Megint diétáztam egy hónapot, aminek 6 és fél kiló minusz lett az eredménye. Tavasszal igyekszem ezt fenntartani némi kerékpározással.

A diéta kínjait feloldozta az első Brony meet-em, ahol habár nem ismertem senkit, felettébb jól éreztem magam.
A jó hangulatomat hamar lelombozta annak a kismacskának az elgázolt teteme, amit azelőtt 1-2 nappal láttam rohangálni a kocsik között. Törtem magam, hogy haza vigyem-e, aztán már túl késő volt. Még most is mardos a bűntudat.

December
Hivatalosan és véglegesen szemüveges lettem. Nincs mese, nem láttam már messzire, most viszont sokkal jobb.

Jelentkeztem egy pályázatra, amit Falling hírdetett meg, nem sejtve hogy mekkora fába is vágom a fejszémet. Nem is lettem volna kész, ha nem tolja ki a határidőt a hónap végéig.
Nem is a díjért csinálom, hanem kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Majd kiváncsi leszek, milyen eredményt ért el. DA-ra addig nem teszem ki, amíg nem volt ereményhirdetés.

Lement a karácsonyi Brony meet is. Megint nagyon jól éreztem magam és most még többen voltunk, mint azelőtt. Jelenleg 88 tagunk van, hehe, gyűlünk, gyűlünk. :)

A karácsonyról tulajdonképpen nemrég írtam, szóval most nem fogok ctrl+c, ctrl+v-zni.


Az évet értékelve, sokat szenvedtem, sokat depiztem idén is, de hála ennek a csoportnak, visszatért belém az élet és már van miért felkelnem minden nap. Remélem ez az érzés sokáig megmarad.

Még egy apróság a korábbi drámához. Minden renden van újra, újfent Isten hozott köztünk Inchay :D.

Boldog Békés Új Évet kívánok minden bro-nak és sis-nek, találkozunk Februárban ;)


Peace.

New year and a lil' summary

Véget értek az ünnepek és szépen mindenki visszatér a megszokott mókuskerékbe. A mostani karácsony és szilveszter elég szar napokra estek és sajnos idén is ez lesz.
2 ünnep között egy teljes hét meló...

A karácsony eltelt ahogy szokott, nekem idén is hiányzott valami... már évek óta nincs meg a karácsonyak az a bizonyos varázsa.
Ettől eltekintve jó volt, hogy együtt volt a család.



Idén sok szerepem nem volt a fadíszitésben, mert 24-én délelőtt természetesen melóztam. A szaloncukor kötözés mindig is az én feladatom volt, idén is én csináltam meg. Nem lett rossz, asszem idén kék-ezüst lesz a dizájn. Majd meglátjuk, még van rá egy évünk.

A mi a szilvesztert illeti, haverokkal azt találtuk ki, hogy biliárdozni megyünk.
Az elmúlt 2 évben lanpartikat rendeztem szilveszterre, felkészültem mindennel, tűzijáték, étel, ital, még külön főztem, hogy valami normálisat it tudjunk enni a 3 napon. Direkt elpateroltam anyámékat, hogy zavartalan legyen a buli.
Hát minden igyekezetem hiábavaló volt, mert mind2 évben másnap haverék letipliztek. Lacit otthon várták és ha már Laci is lelépett, akkor FaTaL sem maradt.
Nah ezek után a faszom szervez megint lanpartit, így idén maradt a biliárd.
Szerencsére csak 1 vészes ember, meg egy vészes társaság volt ott, akik aztán hamar letipliztek, így a cigifüstöt leszámítva zavartalan volt a pool.
2 körül értünk haza, én ekkor lőttem fel a rakétákat, meg dobáltam el néhány petárdát. Az egyik tűzijátékból a fele megmaradt, amit elvileg vissza kéne vinnem, de bekaphatja a rendelet, majd felhasználom más alkalommal.

Hétfőn kezdődött a meló, vagy inkább csak folytatódott... a maga természetes monotonitásával.
Amit korábban említettem, hogy lehet hogy lesz egy új hobbim, amiből talán majd pénzt is látok... nos, túlságosan beleéltem magam, mert akihez mentem volna tanulni, elköltöztek. Ezen már meg sem lepődök...
Ami viszont meglepő, hogy a mai nap el tudtam intézni, hogy meg legyen a leltár a Bárdis arukészletünkről. Aki nem érti olvassa el a tavalyi bejegzéseket.
Kurvasokat szoptam a leltárral, nem csak az ellenőrzéssel, hanem hogy egyáltalán kinyomtathassam. Nah, most meg tök meglepő, hogy az adatlekérés és a nyomtatás is megvolt 1 napon belül... igazi csoda...
Szóval holnaptól állhatok neki ellenőrizni. Mondjuk ez abból a szempontból nem rossz, hogy így talán kevesebbet szolgálok ki.

Summary 2010
2010 egy elég szar év volt. Sok fájdalom és gyötrelem ért, ami mellett szinte eltörpülnek azok a kevés kis örömöm, amik alkalmanként értek. Meg kell jegyeznem, hogy Tanashi-val töltött Bécsi kiruccanásom minden évi szenvedésemet megszűntette.
2010-es évem csúcspontja volt az a nap.

Január
Élveztem a "boldog" új évet, "örültem", hogy ünnepek után kezdett el leesni a hó, amit "imádtam" rendszeresen összelapátolni.
A hónap elején a Bárdis leltár nyomtatásával kínlódtam, amit aztán nagy szenvedések árán sikerült kinyomtatni. Azán volt egy betörési kísérlet, ami hála annak, hogy sokáig vagyok ébren, meghiúsult.
Késöbb anyámék győzködésére elmentem egy kuruzslóhoz, aki lábakból állapítja meg, hogy mi bajod van. Oké, mondott néhány okos és érdekes dolgot, de amiket felírt gyógyszereket, az nem hatott semmit és leginkább a pénztárcám egészségére volt káros.

A hétköznapi megpróbáltatások után jött csak az igazán nagy fájdalom.
Elveszítettem a számomra legfotosabb barátot. Dióhéjban: olyat művelt, amit soha nem feltételeztem volna róla és emiatt én már nem tudtam továbbra is a barátja maradni. Ennyi, röviden és tömören. Totál ki voltam borulva az elkövetkezendő néhány hétben-hónapban. Úgy kellett tovább élnem a napjaimat, hogy ő már nem volt a része az életemnek. Kb olyan érzés volt, mint elveszíteni egy családtagot.
Úgy döntöttem lezárok minden kapcsolatot, ami abban az ismeretségi körben nekem megvolt. Tanashi-nak elmondtam az érzéseimet is és tőle is el akartam búcsuzni, mire ő mondott olyat, amitől nagyon meghatódtam. Azóta ő lett nekem a legfontosabb barát, akinek mindig készen állok segíteni, ha szükség van rá. Ez az egy dolog volt, ami ebben a nehéz időben még talpon tartott.

Február
Februárban folytatódott a depresszió, az idegroham és más apró kellemetlenség. Sok attrocitás ért, fontolgattam, hogy csinálok egy másik blogot, aholnem kell utalgatva írnom, nyomozgattam dolgok után, amiket aztán nem használtam fel, meg fontolgattam egy nagy hülyeséget és a borotvapenge is a kezembe került.

Folytatódott a leltározás, a fagyok elmúltak, jöttek a szeles idők.
A hónap végefele a paranoia és a hipochondria kezdett rajtam megmutatkozni.
Fájlaltam a mellkasomat, ami késöbb kiderült, hogy semmi vészes nem volt, csak a kevés mozgástól gyenge a hátizomzatom és az idegek sokszor becsípődtek.

Március
Beharangozták TDU2-t. Kicsit visszatért belém az élet. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser, alig vártam, hogy megcsinálják a game-t (ami késöbb baromi nagy csalódás volt, de erről már írtam korábban).
Elkezdődött a Forma1. Rage-eltem az új dizájn miatt, mert iszonyat fosul néztek ki a kocsik... Szintén rage-eltem az új szabályok miatt, dehát mit tudok én tenni ellenük?

A kocsim némi karbantartásra szorult, már a mi a futóművet illeti. Megcsináltattam, nem volt olcsó, de legalább egy darabig megint nincs rá gond.

Április
"Pokol hetével" kezdtem a hónapot. Szokásos melóhely-emberek utálatos szendvics.
Lement a szavazás is. Csodát nem vártam és nem is lett semmi csoda, sajnos ott folytatják a naracsok, ahol a szocik abbahagyták... és ugyanazt, csak más úton... meh...
Ebben a hónapban derült fény a mellkasfájdalmam okára, mint ahogy azt fentebb említettem.
A gyógyszer szedés is véget ért, amit még az a vak lábbuzerálós kuruzsló írt elő.
Gondolom elég világos az eredmény, a dokit ért jelzőket illetőleg.

El kellett köszönnöm egy kedvenc játékomtól, mert drága Usa úgy döntött, hogy Európa nem játszhat tovább... fasza, mi?

Valve kitett magáért. Sikerül végleg szarráfosni Tf2-t és Steam is egy rakás szar lett.

Május
Májusban volt az év első jó hétvégéje, ami igazán rámfért a sok szartenger után.
Elkezdődött a pecaszezon. Sok év után újra elkezdtem pecázni és azt kell mondjam, kurvajó dolog. Természetesen egy magán tóra mentünk, ahol nem kell horgászengedély.
A hónap közepe körül rosszra fordult az idő, ami ki is mutatkozott rajtam.
25-én betöltöttem 23. életévemet, amit az elmúlt 10 évhez szokottan ünnepeltem meg. Sehogy...
A hónap dühöngéssel zárult a szokásos szendviccsel.

Június
Lezártnak tekinthettem azt a hosszú huzavonát, ami Január óta tarott. Kicsit fellélegezhettem, gondotlam...

A tv-s szekrényem megunta, hogy a tv-met tartsa és leszakadt, szerencsére időben mentettem.

Nővérem kocsijára került a sor, karbantartást illetőleg. Én jártam vele, illetve vittem el szerelőhöz, addig nővérem járt az én kocsimmal.

Örömömre (késöbb bánatomra) beharangozták TDU2 szeptemberi kiadását. Alig vártam.

Nagy ráérésében megtörtént az első dizájn újítás blogomon, amit azóta évszakonként megismétlek, mert fun.

A hónap végefele szemtanuja voltam egy autós gázolásnak, ami a mellettem lévő sávban történt és ami napokig sokkolt. Hogy mi lett a lánnyal, azóta sem tudom, de remélem rendben felépült. Nem szeretnék mégegyszer ilyet megtapasztalni.

Július
Ebben a hónapban volt egy kis szabi, pesztrálás, meg Pc újítás. Utóbbit kezdem egyre jobban és jobban megbánni. Tulajdonképpen nem is az újítást bánom, hanem hogy ezt a szemközti pc-s boltnál intéztem és nem a régi, jó ismerősünknél... ebből is tanultam... drága tanulás volt ez is...
Külünösebb nem történt ebben a hónapban. Meló, peca, pihenés.

Augusztus
Augusztusban lett volna még egy hét szabim, ami iszonyat szar lett. Ebben a hónapban is elég sokat dühöngtem a sok szarság miatt.
Majd ment a kínlódás, hogy nekem új pc, akkor a régi pc-t adjam az autósboltnak, stb.
Az elmélettel nem volt semmi baj, hanem megint csak az ügyintézés tartott sokáig...
2010-ben volt előszőr, hogy nem mentem ki a Városligetbe 20.-án.

Szeptember
Korán jött a hideg. Legalább 5 éve nem volt ilyen pontos az időjárás.
A kisházban kezdődtek a felújítások. Falfestés, csempézés, meg ilyenek. Nekem is volt festeni valóm, ami ki is töltötte a Szeptember hátralevő napjait.
Ahogy jött a hideg, egyre kevesebbet mentünk ki pecázni és a kis tónak a partja is kezdett eltünni a sok eső miatt. Hehh, amit akkor fogtunk halak még mindig élnek. Egy rekeszben vannak, állandóan cseréljük a vizüket meg etetjük őket. Csak azért maradtak meg, mert a hideg miatt már anyám nem akartam megpucolni őket.
Kis kiegészítésképp: Decemberben majdnem megfagytak. Legalább 5-10 centis jeget törtem le róluk, de szerencsére mind túlélte. Azóta a kisházban vannak, ott van egy kis fűtés is, így már tuti nem fagynak meg.
Hozzánk került egy kismacska, aki fogalmam sincs honnan kerül elő, de annyira barátságos volt, hogy hiába zavartuk, nem akart elmenni, azóta itt van a nyakunkon. Neve nincs, mert eredetileg nem akartuk megtartani, én vakarcsnak hívom, annak ellenére, hogy már kezd nagy lenni. Anyámék még mindig el akarják paterolni, ami érthető, mert 5 macska már sok, de hova és kinek adjuk? Menhelyen meg inkább kutyákat tartanak...
Jah, TDU2 nem jelent meg, mert nem lettek készen vele időben.

Október
Legnagyobb meglepetésemre megírtam a 100. bejegyzésemet. Nem gondoltam volna, hogy lesz valami, amit rendszeresen fogok csinálni.
Tanashi-nak kiírtam az FMA Brotherhood-ot, amit már rég kért tőlem és azóta folyamatosan szedtem le, ahogy jött egy új rész.
A hónap közepére végre végeztem minden festős munkával, már nagyon untam...
11.-én "ünnepeltem" 8. évfordulóját a magányomnak, de rá is jöttem, hogy sokkal jobb nekem egyedül, egy párkapcsolat sok fejfájással jár és mégtöbb költséggel...

November
Befejeztem azt a nagyon fejfájós puzzle-t, amit még 1-2 éve kaptam akkori barátaimtól.
Miután nagy bánatomra nem jött ki TDU2, kiadták a bétát, amire késöbb be is kerültem, de minden lelkesedésem hiábavaló volt. Nagy rakás szar lett a game és szinte biztos, hogy nem fogom megvenni, ha elkészül. Maradok az 1-nél, klasszisokkal jobb.
Ebben a hónapban vettem fontólóra, hogy csinálok még1 blogot, ahova a kreatívkodásaimat töltögetem majd fel. Jut is eszembe, lassan nem ártana update-elni, mert már rég nem töltöttem fel semmit.
Szintén ebben a hónapban kezdtem el a diétámat, amit meglepő mód szigorúan betartottam és sikerült is leadnom néhány kilót. YAY!
Felvetettem az ötletet Tanashi-nak, hogy ki kéne menni idén is Bécsbe az adventi napokra. Örült az ötletnek, úgyhogy kezdtem is szervezkedni.

December
A havazás napra pontos volt, elsején leesett az eslő hó.
Kalandos volt a hónap eleje. Egyrészről, egyik éjjel mehettünk Lajos fiának kocsiját visszaállítani az útra, mert lesodródott és felborult, majd másnap mentünk látogatni.
A kocsit leszámítva semmi vészes nem történt.
Másrészről meg volt egy késő esti taxizásom. Tanashi és a lakótársa jöttek volna haza, csak az időjárás miatt több helyen is elakadtak a vonattal. Kimentem értük a Keletibe, majd hazavittem őket.
Megvettem életem első 5000db-os puzzle-ját, ami egyben egy új és eddig a legnagyobb kihívásom.
Lement a Bécsi kiruccanás is. Én jól éreztem magam, remélem Tanashi is, elvégre neki szántam az utat karácsonyi ajándéknak.

Néhány nappal szereztem tudomást, hogy egy régi ismerősöm hosszú betegeskedés után elhuynt egy hónappal azelőtt. Sokkolt a hír, és még a mai napig nem térek magamhoz. Nekem ő mindig is barát volt, annak ellenére, hogy rég nem beszéltünk és sajnos már soha nem is fogunk. El akarok menni a sírjához, hogy mégegyszer utoljára megemlékezzek róla.

Ezek után jött a karácsony, meg a szilveszer.

Hát ez volt nekem 2010. Ez egy dühöngős és búcsuzkodós év volt, amit jó lezárni.

Most érdekes dolgok történnek. Egy év után lehet hogy új esélyt adok egy barátságnak, ami fájdalmasan ért véget?

Nem én nyitottam és meg is lepett. Nem tudom egyelőre, hogy mi legyen. Sok bennem a kétség és a bizonytalanság. Nagy harc folyik most a fejemben és nem könnyű újra nyitnom. Egyik oldalról az eszem azt mondja, hogy legyek óvatos, a másik oldalról meg a lelkiismeretem azt mondja, hogy mindenki megérdemel mégegy esélyt.
Nem tudom. Nem lesz egy rövid folyamat, annyi biztos. Ennek kell még egy kis idő, hogy alakuljon, aztán meglátjuk... mondjuk azzal már megadtam a lehetőséget a változásra, hogy válaszoltam az üzenetre.
Nem egyszerű...
De majd meglátjuk.

All in all, Happy Y2k11 mindenkinek mégegyszer és remélem, hogy ez az évem azért valamivel jobb lesz, mint a tavalyi. A remény hal meg utoljára.

Peace.

Summer summary

Ez a nyár is olyan hamar véget ért, akárcsak az összes többi.
Rövidke kis összegzés következik.

Végig melóztam, sehol nem voltam, 2 hét szabim volt, ami nem is volt szabi.

Ugye milyen rövid volt?

Az elmúlt 1-2 hét eléggé tartalmas volt. Végre vége a pc-s szopásnak... Azt hittem sosem lesz vége...
Nekem a gépcsere hamar lement, viszont ami céges gépeket illeti, nah azzal volt szopás, nem kevés.
Részletezni most valahogy nincs kedvem, de el lehet képzelni. A legnagyobb méreg ilyenkor az, hogy másra kell várnod, miközben marhasok dolgod lenne és addig nem is tudsz semmit sem csinálni. Mikor végre el tudtam kezdeni a munkát, akkor megint másra kellett várnom és így esnek ki napok, hetek, és már ott tartottunk, hogy már 1 hónapja szopunk azzal, hogy működjön a rendszer.
Nah most, azaz tegnap volt az a nap, hogy végre minden működik.

Ami 20.-át illeti, a sok keresztbetervezésnek és szartengernek köszönhetően idén depressziózás helyett dühöngés volt. Ez valamelyest jobb, mint a depressziózás. Idén még a Városligetbe sem mentem ki 8 év után előszőr. A tüzijátékra idén sem mentem.
Az a helyzet, hogy baráti társaságom 3 főre csökkent az idén és közülük 2 kb. annyira lusta mint én, ha nem lustább, a maradék 1 főt meg nemigen érdekli a tüzijátékok.
Így egyedül megintcsak nem volt hangulatom kimenni.

A szigettel kapcsolatban idén sem fűzök hozzá egyebet, mint halál az mindegyikre és halál a szigetre.
Volt alkalmam megnézni néhány embert, amint a szigetre igyekeznek. Nah az maga a fővárosi állatkert.
Elgondolkodtam, ez lehetne a legjobb alkalom! Az összes selejt ide gyűlik, utánuk le kéne zárni a szigetet és alulról felrobbantani. Szépen elsüllyedne az egész pereputtyal együtt. 2 legyet 1 csapásra. heh... csak reménykedhetek.

Véget ért a pokol hete is. Alkalmazott szabin volt, én meg anyám voltunk a boltban. Átvészeltem, bár sok cataflamomba és sok idegszálamba került.
Kocsimban hétvégén fékbetét csere volt, ami bizony már ráfért, mert már nyikorgott menet közben is. Ami a tárcsát illeti, az még kibírja a következő cseréig.

Dióhéjban ennyi volt a nyár. heh... tulajdonképpen, mióta melózok, nekem nincsen nyaram, hiszen végig melózom azt is, akárcsak az egész évet.

Végezetül, bemutatom az őszi dizájnt.
Peace

a little summary

Eltelt kb egy hónap, hogy elkezdtem ezt az omgwtflol új életet és gondoltam itt az ideje egy kis összegzésnek.
Konkrét számokat nem mondok, mert a költségvetésemhez senkinek semmi köze.

-telefonom azelőtt hetente 2szer 3szór kellett töltögetni és 1szer átléptem a limitemet, most hetente 1szer teszem a telefont töltőre és ebben a hónapban 1000ft főlé sem mentem.
-üzemanyag spórolás szempontjából is jobb ez a hónap, mint az előző. Sajnos a benzinárak végett sokat nem tudok spórolni, ennek ellenére, jóval kevesebbett kellett autókáznom.
-ami a szabadidőmet illeti. Az speciel változó, habár a mostanság be nem tervezett programok nem emésztik fel annyira az időmet, mint azelőtt.
-gyorkaját ebben a hónapban nem ettem. Sürgősen pótolni kell.
-ami pénztárcámat illeti, szerencsére ebben a hónapban nem repkednek ki belőle lepkék (classical cartoon reference).

Ami korábban említett mellkastáji problémákat illeti, nos azok nem enyhültek. Kezdenek egyre gyakoribbak lenni a szúró fájdalmak. Nem érdekel. Ami nem öl meg, csak erősít, ha meg fordítva, akkor ez van.

Ami az időt illeti, végre vége a fagynak. NINCS HÓ VAZE, kettétörtem a hólapátot.
Nyílnak a virágok, csiripelnek a madarak és fogynak a töltények a légpuskából, a macskák végett. Egy rohadék van, aki rendszeresen bántja a többit, nos legutóbb nyílt sebet okozott az egyiken, ami erősen vérzett. Mostmár nem arra megyek, hogy mellé lövök, vagy farkon lövöm, azt elszalad, nem, most már fejbelövöm a szemetet. Nekem nem fogja egyik macskámat sem bántani, főleg nem a saját területükön...
Csak az a baj, hogy a szomszéd telek már beépült, így nem tudom, hogy hova fogom elásni a macskát, lehet leteszem a szomszéd ajtaja elé, "ott aludt a kertünkben" címszó alatt.
Szemét vagyok, nem tagadom.

Peace.

New year

Hát marhaboldog új évet mindenkinek. 2010 van, és ezzel semmi egetrengetőt nem mondtam. Semmi nem változott, semmi nem is fog. Ugyanúgy itt rohadok, mint tavaly és még jó sokáig.
Tegnap terveztem, hogy írok, de rush miatt nemigen volt rá esélyem.
Anyám tegnap azt mondja: Szervusz bolt, 2010-ben is itt vagyunk. Én magamban csak ennyi mondtam: Szervusz te mocskos, büdös, lepratelep börtön, 2050-ben is itt fogok rohadni.

Rövid összegzés 2009-ről:
A 2009-es évem igen rosszúl kezdődött. Rosszúllét, fura álmok, viták, stb.
Februárban kipenderítettük az egyik alkalmazottat, azt amelyik cseszett dolgozni, de nem ezért váltunk meg tőle, hanem mert nem ment a bolt. A rosszabbnál orsszabb napok csak jöttek és akasztottak ki rendesen. Tf2-t is abbahagytam az akkori update-k miatt. Szintén februárban kezdett havazni, ami szintén jobbá tette napjaimat.
Márciusban megintcsak furcsa álmok gyötörtek, a második felében viszont álmatlanság, rosszúllét és kimerültség jött. Ebben a hónapban kezdtem gondolkodni egy nehéz döntésen.
Áprilisban megvolt az eslő Apeh ellenőrzésem. Hónap elején belekezdek egy hosszas hintaágy festés project-be. A hónap vége fele bekerült végre a hifi a kocsiba, csak egy műanyag burkolat okozott fejfájást, illetve annak beszerzése. A hosszas gondolkodás végére érve úgy döntöttem, lemondok arról a lányról, akiről azt hittem, lehetne több is mint barátság. Gyáva döntés volt, mert ő az egészről semmit nem tudott, így számára nem történt semmi változás.
Májusban beköltözött a lakásomba az új lakó, akinek segítettünk a költözködésben. Régi biliárd helyünk megszűnt, így egy újat kellett keresnünk. Találtunk is egy tök igényes helyet, ami újonnan kedvencünk lett. 13-án megszült a macskám. 3 kölyöknek adott életet, akik ma már nagyobbak anyjuknál. 25-én betöltöttem 22. életévemet, ami egy ritka szar nap volt, mert terémszetesen itt a börtönben kellett töltenem, hiába kértem, hogy ezen a napon szeretnék szabin lenni, hehe, lófaszt...
Ezek után jöttek megint az idegbetegséggel teli napok, amikor dühtől véraláfutásos szemmel mentem haza minden nap. Hónap végére elkészültem a hintaággyal.
Júniusban sok érdekfeszítő dolog nem történt. Levágattam szép hosszú hajam, hogy az így is nyűggel teli életemben, legalább egy kis gonddal kevesebb legyen; ugyanakkor hiányozni fog, talán majd egyszer újra megnövesztem...
Júliusban bemásoltam ide az előző blogomról az összes bejegyzést, csak azért hogy visszamenőleg mindenki tisztában legyen a történésekkel, nem mintha olyan sokan olvasnák...
Augusztusban megint felfedte magát nálam a depresszió és a magány, a napi rendszeres idegbetegség mellett. A hónap másik felében volt egy kis kórházlátogatásom, egy minimális műtéttel. A műtét végül Szeptemberben került sorra. Szövődmények nincsenek... egyelőre...
Azt hiszem ebben a hónapban kezdtem el újra Team Fortress-ezni.
Október 11-én volt 7. éve, hogy egyedül vagyok, amit már addigra kezdtem feldolgozni, beletörődni abba a tudatba, hogy ez így is marad. A hónap másik felében mentünk állatorvoshoz, mert szegény macskámat felrúgta néhány mocskos kölyök, akiknek a mai napig nem bocsájtottam meg és ha elkapom őket, az biztos törött kezükkel fogják véres orrukat törölgetni. Macskám megvakult a bal szemére és a viselkedése is teljesen megváltozott.
Hónap végére megint kellőképpen felgyülemlett bennem minden feszültség és konkrétan halálvágyam volt, ami majdnem be is következett, köszönhetően egy kósza gondolatomnak és egy majdnem frontális ütközésnek. Meggondoltam magam.
Novemberben folytatódtak az idegeskedéssel töltött napok, főleg, hogy alkalmazottunk szabin volt, így kb. 3 ember helyett kellett dolgoznom. Én is kivettem 1 hét szabit, ami egyáltalán nem volt pihentető és úgy mentem utána megint dolgozni, mintha azelőtt is végig melóztam volna.
Decemberben megint halálos gondolataim voltak, amit elűzött egy Bécsi kirándulás Pepával és Tanashival. Ez egy kicsit kikapcsolt. Karácsony előtt 1 héttel kb. elkezdett aktívan havazni, ami aránylag hamar el is olvadt. Karácsony előtt még volt egy kisebb idegbaj, de azt szerintem leírtam nemrég.
Szilveszterre idén is lanparty-t szerveztem, ám idén utoljára. Nem részletezem, mert nem akarok sértődést, de meg kell mondjam, kellően ki vagyok akadva és jövőre nem szervezek semmit és nem is megyek sehova. Pihenni fogok és aludni, sokkal több értelme van, mint szervezkedni, készülődni a semmiért.

Hát igen, elég szar évem volt és hiába reménykedtem egy boldogabb évben, természetesen nem így lett. Most nem kívánok semmit és talán nem ér meglepetésként, hogy idén is végig idegbetegeskedem, depressziózom és kínlódom az évet.
Van ennek így értelme?

Hát megintcsak boldog új évet mindenkinek.