A következő címkéjű bejegyzések mutatása: freak out. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: freak out. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. március 30., hétfő

Freaky dreams rou....ah fuck it...

Ritka szar éjszakám volt...

Rég volt már, hogy nem bárányt, hanem perceket számoltam... baromi hosszú éjszaka volt.
Nem bírtam elaludni, forgolódtam, fájt a fejem, melegem volt...
Lecsavartam a radiátort, kinyitottam az ablakot, (fangörlök örömére) félmeztelenül aludtam... azaz próbáltam...
Kivételesen az eső nyugtató hangja sem segített.
3 órakor az járt a fejemben, megint milyen zombi leszek...
Fél 5kor végre sikerül elaludnom.

Innentől kaphatná a bejegyzésem a Freaky dreams legújabb epizódját, de annyira fáradt vagyok és annyi mindnen baromság tömörült abba a szűk félórába, hogy most inkább hagyom is.

5kor felkelek, iszonyat szomjas vagyok... baracklé elfogyott, mountain dew elfogyott... lemenni nem akarok, mert akkor megint nyomkodni kell a riasztót, az meg hangos.
Vajon nővéremnél van-e valami?... átmegyek (btw nővérem pesten van, ergo nemgáz az átmászkálás a másik szobába), látom bubitlan víz... jobb mint az üres poharat inni... töltök, kortyolok... hát nem kellett sok hogy pofazacskó vákumnyomásos mosást végezzek a monitoron... Mi a faszom ez?!-hangzott el a kérdés a fejemben, majd a vaksötétben hunyorogtam a palackra.
Figyelem, reklám jön. Ó bazzeg!!!! Ez Theodora, a ku.... a többit a fantáziátokra bízom... btw nővérem is utálja, ő mindig azt a Nestlé féle bubitlan vizet issza... mi fenét keresett nála Theodora.
Nah ez is jól sült el, gondoltam és visszafeküdtem, némi szenderedés reményében...
Az órát ébresztés előtt 1 perccel kapcsoltam le, kiüvegsedett szemekkel, majdnem bejátszottam azt a McDonalds-os reklámot, mikor a srác zombimódban kidobja a szennyest a wc-be és a szennyestartóba ürít... már nem is tudom, hogy ezt a hétfő számlájára írjam, vagy a fáradtságoméra...
But wait, there's more!
Kedves macsekom a szobám előtt várt, hízelgő kis nyávogással jelezte ottlétét. Szasz, macs, hangzott a válasz, majd indultam befelé megkerülve a macskát. Sajnos ráléptem a farkára, amit kevésbbé hízelgő nyávogással jelzett majd búcsúképp egy szép sormintát hímzett a lábamba.
Anyámék lent, a szokásos "jó reggelt" helyett a "kurva anyád, az Isten basszon teherbe, te kibaszott macska, lenyesem minden rohadt karmodat, már amelyik nem maradt bennem" szavakat hallották tőlem.
Vérrel átitatott zoknimat ki kellett cserélnem.
Majd levánszorogtam, felvázoltam mi történt, meg azt is, hogy kb fél órát aludtam összesen.

Ha esetleg valahol durvább helyesírás hibáim lennének, vagy zagyvaságot írnék, azt majd kijavítom, bár azután, hogy itt melóhelyen, a jelenlétire azt írtam, hogy Pécsi Zoltánné, már semmin nem lepődnék meg.

Jelenleg, iszonyat fáradt vagyok és most már rosszúl is érzem magam. Reggelit nem ettem és lehet még vacsorát sem fogok...
Anyámnak még nem vázoltam fel távozási szándékomat... ha továbbra is rosszúl vagyok, akkor szeretnék 2 után lelépni... kiváncsi vagyok, hogy fogadja.
Ha megint beköhög egy "menjek orvoshoz papírért" szöveget, akkor nem garantálom, hogy nem fakadok ki.

Soha rosszabb napot... remélem másnak sem lesz... mára ennyi...

U.I.: Fatal, ne röhögj!

2009. március 24., kedd

Freaky dreams round 2...

Megintcsak egy nagyon fura álmom volt, ami ébredés után elgondolkodtatott... annyira, hogy el is késtem melóhelyről...
Mindenre nem emlékszem belőle sajnos. Egy buszon vagyok, de nem egy átlagos ikarus féle buszon. Olyan emberek vesznek körül, akiket soha nem láttam eddig, de álmomban mégis ismertem őket.
Megérkezünk egy szűk Pesti utcába, ahol a sok magas és ismeretlen épület közül megismerem a lakásomat. Meg is említem, "itt a lakásom". Furcsa volt, mert körülötte csupa olyan épület volt, ami a valóságban nincs ott.
Nem tudom miért, olyan Londoninak hatott a környezet, holott soha nem voltam Londonban.

Majd képszakadás... egy lakásban vagyok, ahol keresztanyám fogad ebéddel... szintén fura, mert valóságban keresztanyámék egy családi házban laknak, tőlünk átlósan, az utca túloldalán.
Majd megint képszakadás, megint egy ismeretlen lakásban vagyok. Rajtam kívül még 2 ismeretlen ember volt ott, de mint a buszon lévőknél, őket is ismertem...
Majd az egyik ajtón kilép Tanashi...

nos...

úgy, ahogy eddig még nem láttam.... nem meztelenül, mielőtt bárki rosszra gondolna... ugyanakkor elgondolkodtam, hogy élénk vizuális készségem ilyenkor áldás-e vagy átok...
Szintén furcsaság vele kapcsolatban, hogy a haja olyan volt, mint régebben, nem az a stílus, mint most...
A legurcsább az volt, hogy álmomban tisztában voltam azzal, hogy nem stimmelnek a dolgok, mégis olyan természetesen viselkedtem, meg sétálgattam egyik helyről a másikra, mintha már lettem volna ott...
Megint képszakadás... a szobámban vagyok, saját magamat látom az ágyon hanyattfekve aludni... felülnézetből...
Így csak akkor fekszek, ha csak pihentetem a szemem, így nem szoktam aludni... Ha így fekszek, akkor az azt jelenti, hogy perceken belül kellni kell... láttam is mellettem, hogy az óra 7:02-t mutat...

még 3 perc...

Csörög az óra és hirtelen a felülnézetből a valóságban találom magam...

Kikészítenek az ilyen álmok... jobb szeretem, mikor mélyalvásban vagyok és nem álmodok semmit... megint hullafáradt vagyok, egyáltalán nem pihentem ki magam és még most is az jár a fejemben, amiket álmomban láttam...
meh...

2009. január 28., szerda

Dreams, they freak me out...

Ennyi idő után illene valamit írnom, csak sosem tudom, hogy kezdjek bele, mindig csak utólag jönnek az ötletek... Tengetem hátralévő életem, a bolt egyre rosszabb; ebből előbb-utóbb csőd lesz...Igazság szerint már tegnap akartam írni, mert akkor volt ötletem, csakhát a gépnek még csak a közelébe sem tudtam menni, ugyanis A alkalmazott odaragasztotta magát... ma már tudom is hogy, miért...Kis szarházi most szabadnapos, tegnap meg egész munkaidő alatt itt lapult és töltögette le a kis pornóvideóit. Micsoda ravaszság... Nem számít, örömmel nyugtázom, hogy emberünk szánalmasabb, mint én. Egy 40-50 éves nyugdíjjazott smasszer, akinek ez a bolt (szerintem) csak kis kipótlás a pofátlanul nagy nyugdíjához; mindamellett ennyi idősen még az anyjával lakik egy lakásban, vagy egy kölyke (az sem lehet egyszerű), aki nem ott lakik, hanem a hapsi éláttársánál (vagy kinél... legalábbis ő az anyuka)... Azért ez így egy kicsit ciki... Mind1, nem sokáig fogja már itt rontani a levegőt, ugyanis anyám úgy döntött megválik tőle, mert nem tudjuk fizetni (nem termel a bolt, sajna)... Más...
Újabban megint kísértenek a furcsa, túl élethű és életszerű álmok...Álmomban egy idegen ágyon ébredek. Egy emeletes ágy tetjén. A furcsaság az, hogy 3 szintes emelet ágyat még csak nem is láttam eddig... Az ágy meg a szoba olyan közép retrósnak tűnik. Lekerekített ívek és az a tipikus sötétbarna és zsemleszínű mintázat. A fal valami fakósárga...
Az egésznek nem tudom mi lehet a jelentősége, mert ez egy olyan hely, ahol a valóságban még soha nem voltam, ám mire normálisan körbe tudnék nézni, felébreszt az óra...
Ez volt kb másfél hétig... most viszont egy nagy francia ágyban ébredek. Színre sötét lilás fekete, a fal fakókékes. Ami itt a furcsaság, hogy rövid hajam van, ezt onnan tudom, hogy akárcsak valóságban, álmomban is megvakarom a fejem ébredés után... és itt rövidnek éreztem a hajam... fura volt. A eset itt is hasonló, mire körbenézek csörög az óra. Itt viszont annyi a külömbség, hogy megfordulok és látok egy embert mellettem aludni. Haja hosszú, feketés barna (pont ideál) és alkatra (már amennyit takarón keresztül lehet látni) lánynak tűnt. Álmomban addig jutottam, hogy fölé hajoljak, hogy lássam az arcát... nem volt ismerős arca... legalábbis valóságban még sosem láttam... és csörög az óra és az egésznek vége is...Ez utóbbi álmom 3. napja ismétlődik meg... Nemigen hiszek a jóslásokban, vagy intő jelekben, vagy ómenekben, de azért érdekelne, hogy miért ismétlődik meg ugyanazon álmom újra és újra... és ami a legfontosabb, ki lehet az a lány?...
Azon gondolkodom, legközelebb megkockáztatom, hogy elkések melóból, de késöbbre állítom az órámat, hátha megismétlődik az álom és egy kicsit tovább tudom álmodni...

hát... ennyit mára...