2011. július 19., kedd
FUCK THE WORLD! I'M BACK!!!
Ilyen hosszú megszakítás még nem volt kis blogom fennállása óta, ennek 2 fő oka van:
1. Kurva lusta vagyok. Akartam egy néhány képsoros rajzot csinálni, amiben felvillantom szentimentalista mivoltomat, de az a helyzet, hogy meló után semmihez nincs kedvem, így képtelen vagyok folyamatosan egy dologra koncentrálni és azzal haladni. Akartam egy kis lelkizős bejegyzést csinálni, aminek hangulatát igazán az a pár oldalas kis képregény dobta volna föl, de mivel már lassan 2 hónapja semmi haladás nincs az első oldaltól, így úgy döntöttem, hagyom a francba....
2. Rájöttem, hogy halál fölösleges törnöm magam a rajzzal, elvégre célt nem érek el vele, akinek szólt volna, kurvára nem érdemli meg a fáradalmat, és emiatt szünetelnem kellett a bejegyzéseket, pedig sok dolog történt...
Majd ha lesz időm, meg kedvem, szépen lassan folytatom a rajzot és ha elkap egy lelkizős hullám, talán feltöltöm...
Being the good guy is not beneficial
Ez az új mottóm újra és újra beigazolódik és kis gondolkodás után rájöttem, hogy ez nem csak a jelenre, hanem bizony az elmúlt 10 évre is rendszeresen igaz volt.
Ez van, az emberek önzők, kihasználják az önzetleneket, a jókat és belőlük is rossz és bizalmatlan embert faragnak.
Hát ez lettem most én is. Picsába a jófejséggel, az önzetlen kedvességgel! Minek? MI A FASZNAK?! Hisz kurvára nem éri meg. Minek kínlódjak éveket, hogy helyes úton tereljek embereket, a legnagyobb jóindulattal, amikor előbb-utóbb úgyis elkorcsosodik mind! Társadalom?! Lófaszt! Saját önnön gyengeségük miatt; és azt állítják, ezeket különbféle érzések váltják ki! Lófaszt! Ráfogni a gyengeséget az "érzésekre" kurva gyenge kifogás és egyben fogalomzavar!
De hát kinek magyarázzam, minek magyarázzam?! Értelmetlen és süket fülekre talál.
Nem túlzás az az állítás, hogy az egész világ erkölcstelen és elkorcsosult, persze most is, mint mindig tisztelet a kivételnek, mégha vajnyi kevés is van belőlük.
10 év barátság, szép idő volt, vége lett. Én már tavaly lezártam volna az egészet, mert elindult egy visszafordíthatatlan folyamat ami a barátságunk közé állt.
Idén mégis megadtam az esélyt a barátság felélesztésére, ráadásul úgy, hogy nem én kezdeményeztem.
Füstbement... megintcsak nem rajtam múlott, de megtörtént.
Megintcsak nem én buktam el..........oké, ez egy kicsit túlzás, én is elbuktam.
Elbuktam mint barát, mert habár minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem tudtam megóvni attól, hogy a romlás útjára lépjen. Ami még szomorúbb, hogy tisztában volt azzal, milyen útra tévedt, ám mégis belevágott.... én viszont oda már nem követem.
Ezzel gyakorlatilag (és reményeim szerint) végleg véget ért a barátságunk.
Nem mondom, hogy kár volt azért a 10 évért, mert igen is jó volt, sok szép emléket őriztem meg, de egy valamit nem árt megtanulni az életről, semmi sem tart örökké.
Ennek fényében engedlek újfent és utoljára utadra és... nos írhatnám, hogy remélem a legjobbakat, de végre lehetek annyira önző, hogy azt írjam, nem remélek semmit.
2 deaths in the family
Igaz a tavalyi évet neveztem el a búcsú évének, ám úgy tűnik a búcsúzkodás idén is folytatódik, legalábbis, ami az első félévet illeti, ugyanis az elmúlt 1 hónapban 2 macskámtól is búcsút kellett vegyek.
A kedvenc és egyetlen kandúromat kb. 1 hónapja ütötték el, testvérét kevesebb mint 1 hete.
Mind2 gázolót napokig átkoztam és kívánom, hogy mind2 családja hasonló körülmények között, esetükben egy kaminon, vagy tehervonat okozza brutális haláluk. Azt kívánom a 2 gázoló mindezt lássa és csak utána haljon meg. Akkor talán kiegyenlítődik az a fájdalom, amit ők okoztak nekem azzal, hogy megölték két családtagomat...
A 4 macskából csak 2 maradt meg. Julie, a két testvér anyja és Gigi, a befogadott, ma már veterán korú nagymamamacska. Remélem nekik nem esik bajuk. Nem kizárt, hogyha bármelyiküket is elveszítem, elkezdek örjöngeni, fegyverrel a kezemben fogok szarrá lőni random embereket, amíg engem is le nem lőnek.
Nagyon a szívemhez nőttek az állataim és elég rosszúl viselem az elvesztésüket.
Néha arra gondolok, hogy ma már nem szabad semmihez sem kötődni, nem szabad drága holmit venni, amire mindig is vágytunk, nem szabad állatot tartani, ami életünk részéve válik, mert elvesztésük iszonyatos kínokat tud okozni és ebbe bizony sokan bele is őrülnek.... 1 hónap alatt 2 macska, én is az őrület határán vagyok....
A pénz nem boldogít....
akinek nincs, azt nem is....
Nekem sincs most pénzem és én sem vagyok boldog.
Sajnos még mindig tart a szűkösködés, köszönhetően az Áprilisnak...
Nagynehezen összekapartam a biztosításra a 200 rugót, még nővéremnek is tartoztam egy 10-essel, amit azóta rendeztem.
Azóta sincs semmi pénzem, illetve 1 tankolásra még van, aztán erre a hónapra vége.
Kitaláltam, hogy azt fogom csinálni, hogy 4 és fél hónapig a lakbért fogom félretenni.
1 havi lakbér 45k.
4 hónap = 180k.
Az 5. hónapból már csak egy 20ast kell hozzátennem és megis van a következő évi biztosítás pénz.
Azt elzárom és a fizumat meg be tudom oszatni faszán, csak még ezt a hónapot kell kibírnom valahogy.
Már nincs sok hátra.
A weekend at the Balaton or a movie with a very important friend?
Elég egyértelmű, nem? Naná, hogy a mozit választom. Tulajdonképpen nem is a mozi a lényeg, hanem hogy végre újra láthatom Tanashi-t. Már február óta próbálok összehozni egy találkozót sikertlenül és már tiszta lelkibeteg vagyok.
De most végre megint láthatom és már most boldog vagyok ^____^!!
Balatonra bármikor lemehetek, de Tanashi-val nem találkozok túl gyakran, így minden adandó alkalmat meg kell ragadni.
Hehh, még a tavalyi Bécsi adventi képeket sem adtam oda neki.... el ne felejtsem kiírni!
Történtek még dolgok, pl.: unokahúgom ballagása, nővérem 30. születésnapja, stb... de most szerintem ennyi elég egy bejegyzésbe. Ha túl sokat írok, még a végén elmegy a kedvem az írástól és megint nem update-elek 2 hónapig.
Ha nem felejtem el és lesz hozzá kedvem, akkor írok még az elmúlt 2 hónap történéseiről.
Egyelőre ennyi.
ps.: tudom, hogy mindjárt vége a nyárnak, de azért még egy nyári dizájnt összedobok, remélem tetszik.
Peace
2011. március 16., szerda
Many things
Peace and a movie
Azt hiszem végre kijelenthetem, hogy Pepával ismét szent a béke.
Ennek megkoronázásaképp pénteken moziztunk egyet.
Mozi után sokmindenről beszéltünk. Rögtön mélyvízben kezdtem, mert sajnos most megint gondok vannak nála, így azonnal aktiválnom kellett "segítek, ahogy tudok" funkciómat.
Részleteket nem írok, mert nem igazán tartozik másokra, mindenesetre azon vagyok, segítsek neki, hogy tudjon felejteni és talpra álljon.
Már látok pozitív előrelépéseket, amiknek örülök.
Még korábban volt egy nagyon jó döntése, amit már rég meg kellett volna lépnie. Megszabadult egy istenkomplexusos kolonctól, aki rendszerint szarba sem vette és rendszerint megalázta mások előtt.
Mivel nőnapkor nem tudtam bemenni, így utólagosan adtam át ajándékom. Még az első tanfolyamon csináltam 2 kis extra munkát, amit már akkor ajándéknak szántam, csak nem volt eddig alkalom, amiért odaadhattam volna.
Az egyiket Pepa kapta, a másikat Tanashi-nak szánom.
Remélem Pepával minden olyan lesz, mint amilyen régen volt, legalábbis igyekszem ezt elérni.
Car problems once again...
Újfent problémás szerelésbe kezdtem bele.
Tulajdonképpen nem életbevágóan fontos javítgatásokról van szó, de természetesen ezek sem mennek zökkenőmentesen...
Pár apróságot akartam megcsinálni, és mivel jön a jó idő, egy délutánt kihasználtam.
A középső panelt 2 kis izzó világítja, amiből a balos nem égett már egy ideje.
Leszedtem a panelt és meglepetésemre, nem volt kiégve, csak ki volt csúszva a foglalatból, visszaraktam. Látom ám, hogy a másik foglalat meg eléggé kokszos. Amint megmozdítottam a 2 fül letört...remek, lehet szerezni új foglalatot.
A következő az a balos ablakemelő kapcsoló cseréje lett volna, mert már az sem világított. Szétszedtem és látom, hogy ez nem izzó, hanem a panelon van valami ledféle. Ezt is be kell szerezni valahonnan.
A bal ajtóba is kéne kárpit, mert a kilincs körül meg van repedve.
Szokásos küszöb védő műanyag mizéria, ami lassan 2 éve tart, ma megrendeltem a gyárit, miután belefáradtam a vadászatba...
A műszerfal borító műanyagot majd akkor cserélem, ha meglesz a küszöb műanyag.
Eztán jöttek a gondok. Voltam annyira pancser, hogy a vészvillogó kapcsolót rosszúl raktam vissza. 2 csatlakozó megy rá, én meg elfelejtettem megjelölni melyik megy alulra és melyik megy felülre. Természetesen rosszat próbáltam felülre rakni, következménye néhány kicsapott biztosíték volt, amire csak késöbb jöttem rá.
A vadászat elkezdődött, az ajtóborítás és az ablakemelő kapcsolót nem lesz egyszerű beszerezni... már látom, hogy ez is évekig fog tartani... meh...
Izzófoglalatot kaptam egy helyről, amiért egy fillért nem kértek el, tökre örültem neki. Mikor el kellett érte mennem, akkor derült ki, hogy nincs indexem, se vészvillogóm. Mielőtt rájöhettem volna, hogy a biztosítékok mentek ki, már beszereztem egy másik vészvillogó kapcsolót...én fasz...
Szóval megy most megint a szopás... hihetetlen, hogy csak pár apróságot akartam megcsinálni, de már megint eltelt legalább 2 hét és szét van kapva a műszerfal.
Ilyenkor gondolok arra, hogy lehet jobb lett volna egy tömegautó, tény hogy mind szarok, de legalább minden van hozzá, utángyártott, bontott, új...
A Bravo-val az van, hogy ami most kéne, abból utángyártott nem létezik, bontottat mindig korán lenyúlják, a gyári meg rohadt drága... jellemző...
It's done!
Végre elkészült az 5000 darabos puzzle-om. Nagyon büszke vagyok magamra. Durván 3 hónap alatt kiraktam. Baromi nagy, 1m x 1,5m.
Majd lefotózom és rakom is fel a másik blogomra, majd jöhet a ragasztás és keretezés.
Viszont szerintem egy darabig most pihentetem a puzzle témát. Rengeteg időmet emésztette fel. Azt sem tartom kizártnak, hogy legközelebb megint karácsonykor kezdek neki egy újnak.
New work in progress
Korábban említettem már, hogy járok Tiffany (ólomüvegezés, díszüvegezés) tanfolyamra.
Első munkám már fent van, most készül a második, ami vagy holnap, vagy pénteken el is készül. Majd azt is feltöltöm.
A következő alkalom majd Áprilisban lesz, amikor is a lámpabúrát fogom megtanulni.
Ahogy elnéztem nem lesz egyszerű, de megtanulom!
New design
Eljött végre a tavasz és vele a jó idő is, tény hogy most a következő napok kicsit esősek lesznek, de úgy gondolom ideje dizájnt váltani.
Igazság szerint le kéne mentenem a korábbi dizájnokat, mert aki késöbb kezdi el olvasni a blogot, csak azt olvassa, hogy igen, új dizájn, nahde milyen volt az előző.
Másrészről, mivel nem saját a dizájn, hanem a választhatók közül szoktam válogatni, így talán nincs is értelme mentegetni... fene tudja, lehet majd egyszer elkezdem mentegetni őket.
Addig is, ejoy the new design.
Spring has come, it's time to go out
Mint mondtam, itt a jó idő. Szerencsére most hétfőn és kedden is egész jó idő volt.
Kedden elő is szedtem a bringámat. Úgy döntöttem, idén minél hamarabb el akarok kezdeni bringázni, mert az elmúlt 2 évben mindig akkor jött rám a biciklizhetnék, mikor már vége volt a nyárnak és jöttek az esős napok.
Mielőtt elkezdenék bringázni, el kell végezzek/végeztessek némi javítgatást.
Kell egy új ülés, mert ez már olyan, mintha betonon ülnék. Meg kell nézni a pedáltengelyt, mert lötyög egy kicsit. Váltót akarok cseréltetni, mert már nem vesz minden sebességet. Féket is akarok cserélni, mert már merevek a bowdenek és már fogni sem fog nagyon...
Idén azt is tervezem, hogy kezelésbe veszem egy kicsit tohonya testemet. Nem mintha lenne kinek tetszenem, de már unom, hogy belem van, és semmi izomom nincs.
Természetesen nem kell rögtön egy Swarci edzőprogramra gondolni, egyelőre kijárok rendszeresen bringázni, meg el kéne járni úszni (amit továbbra sem vagyok hajlandó egyedül csinálni), és még ott van a pincében porosodó kondigép, amire legalább 1-2 órát rá kéne szánni.
Merész tervek ezek tőlem, de valamit csinálni kell, diétától nem lesz karom...
Meglátjuk mennyire lesz kitartásom.
No, asszem mindent leírtam, amit akartam, ha valami kimaradt, azt vagy később leírom, vagy feledésbe merül.
Peace
2010. február 1., hétfő
Wisdoms and a goodbye
Blessed is he, who in the name of charity and good will, shepherds the weak through the valley of darkness, for he is truly his brother's keeper and the finder of lost children.
And I will strike down upon thee with great vengeance and furious anger those who would attempt to poison and destroy my brothers.
And you will know my name is the Lord when I lay my vengeance upon thee.
People people people!
Y'all sufferin' ain't 'cha?
Thats because you can't think!
Brains people, please try to use them.
If yo' don't wanna live your lives regretin' an' sufferin' everything, then please people!
Hey, are y'all listenin'?!
People please, use your brains.
Hm, I guess it is over. There is no need for me anymore.
You have already found my substitude, who will drive you, where ever you want.
He will even comfort you, more than I ever could.
It's okay, it is better this way.
For the future, no one will ever have my trust, so there won't be any disappointment.
I guess, what happened so far, I should forget everything and get a new start.
It will be difficult to forget all those good times, but I have to, in order to get a new, clean start.
For you, I only wish that you will live a happy life, and forget about me completely.
Reach your goals, and achieve your dreams.
I thank you for all those years.
I thank you for being my friend.
2009. november 18., szerda
The limits of stupidity...
Egy kis ápdét.
Egyik legkedvesebb barátomat, Szandrát (Pepa) lapátra tette Péter (Zelmor), ami nem kicsit megviselte szegény lányt. Véleményemet nem fejtem ki csakis azért, mert tekintettel vagyok Szandrára, de annyit elmondhatok, hogy 5 év hűség (és még nem részletezem mi) után nem ezt érdemelte volna.
Kezd lassan rutinommá válni, hogy lelket ápolok (már amennyire tőlem telik), ugyanis korábban említettem, hogy Fatal haverom is kosarat kapott, azt hiszem 1 év után, akkor őt kellett ápolni, most meg Szandrát kell. *sóhaj*
Szívesen teszem, hisz nem arra vannak a barátok, hogy egymást békénhagyják.
nah majd folyt köv, most mennem kell.
no, megint ittvagyok, most van másnap 1:45
Visszatérve a korábbi gondolatmenethez, igyekszem arra törekedni, hogy ne legyen egyedül, hisz tudom mennyire rossz is az. Akármilyen segítség kell, rám mindig lehet számítani.
H1N1 Round 2
Kicsiny hazánkban kijelentették, hogy már járvány szinten tombol ez a szar.
És bazzeg, megint kinek lett igaza? Hát nekem!
Köcsög mexikóiakra rábaszták volna a karantént, ebből az egészből semmit sem éreztünk volna...
Vajon mikor lesz az emberekben meg a "józan ész"? Mint mondtam, sokadik névtelen senki vagyok, egy szaros érettségivel és nekem sokkal több eszem van, mint a felső vezetőségnek?! Szánalom...
The limits of stupidity...
Szerencse, hogy erről most írok, mert ha ezt melóhelyen kezdtem volna kifejteni, akkor sűrű bazdmegelések lettek volna a sorok közt.
Holnap, azaz ma, csütörtökön egész Miklós területén reggel 8körültől délutánig nem lesz áram, azaz nincs pc, nincs net, nincs telefon, nincs kassza, nincs világítás, ergo ki se kéne nyitnunk.
És bazzeg ittjön az okosság má megin...
Figyeljetek.
Kocsiakksiról (100Ah), inverterrel akarják a pc-ket, meg a netet üzemeltetni.
Nahmost itt jönnek a problémák.
1. A pc váltakozó áramú, a kocsiakksik csak egyenáramúak, ergo a kábelek megolvadhatnak, illetve az akksik tönkremehetnek. Egy 100Ah-ás akksi 30-40ezer körül mozog, az invertert passzolom, de az sem olcsó.
2. Attól még kasszánk nem lesz, ergo írogathatunk minden szart papíros tömbbe....fasza....
3. Világítás sem lesz. Nálunk kibaszott sötét van, még verőfényes napsütésben is, így kellenek a lámpák. Elől még hagyján, nahde hátra hogy a faszomba fogunk menni alkatrészt keresni?
Alkalmazottnak volt egy szarkasztikus megjegyzése, amivel kivételesen egyetértek, fejlámpát kell hozni, mint a bányászok... komolyona, lol...
4. Agregátor. Megkérdeztem 2 ismerőst erről az akksi powerelt pc használatról és mind2en óva intettek, ám egyikük azt javasolta, béreljünk agregátort, azzal semmi gáz nem lesz. Ok, ezt az infót szépen megtartom magamnak, nem szólok erről a lehetőségről. Had baszódjon szét a pc, a kábel, az inverter, az akksi, leszarom, jó lecke lesz majd anyámnak, ugyanis végérvényesen tele a tököm a pénzhajhászatával. Anyám akkora zsidó lett az elmúlt évek alatt, hogy engem teljesen az őrületbe kerget. Egyik faszsága nagyobb, mint a másik és nem veszi észre, hogy nem a bevétel, hanem a kiadás gyarapodik, és persze minden faszsága végén (amit végig elleneztem) csak annyit mondok mindig, hogy én megmondtam, már megint nekem lett igazam, megérte anyukám, megérte? Ezekre általában nincs válasz, de nem is tanul belőle, mint ahogy azt a mai nap is bizonyítani fogja.
Nem említettem ugye mindezeknek az anyagai vonzatát. Ezzel a nappal kb 2szer annyit költünk majd az áramhasználatra (mármint akksi használat, utána töltés, stb), mint egy átlag napon és háromszor több lesz a kiadásunk, mint amennyi bevételünk.
Szánalom, komolyan, nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel, csak kiakaszt, idegbeteg leszek, harcolok ellene, megdönthetetlen és szakértők által alátámasztott érvekkel magyarázkodom, hogy mit miért ne!, majd leszarom, mert nem használ semmit, amit pofázok, a végén meg nyugtázom, hogy megint nekem volt igazam, csakhogy ez nem elégtétel, mert a kiadások miatt, anyám állandóan istenezik, amitől szintén a falra tudok mászni.
Mondogatja néha, hogy jaj most milesz... Hát mi lenne? Imádkozz ahoz a kurva istenedhez megváltásért, nyavajogj, ahogy minden kibaszott magyar, attól jobb lesz. És természetesen ilyenkor én vagyok a szemétláda...
öregem, de jó lesz innen egyszer elmenni...