Fájó szívvel kezdek bele ebbe a bejegyzésbe.
A mai napon van pont egy hónapja, hogy egy kedves barátom hosszú betegség után elhunyt.
Múlt hétvégén szereztem tudomást erről a tragédiáról, azóta sem tudok napirendre térni. Szintén csak akkor tudtam meg, hogy régebb óta betegeskedett.
Nem akartam elhinni. Nem akartam felfogni... és még most is csak értetlenül állok, akárhányszor belegondolok.
Még kezdő meet-es voltam, mikor vele és a többiekkel találkoztam. A természetes és családias fogadtatástól szinte azonnal mind a barátaim lettek.
Sok év telt el és én abbahagytam a meet-re járást.
Szépen, lassan megszakadt mindenkivel a kapcsolat.
De sosem felejtettem el őket. Számomra mindig is barátok maradtak...
És ő is.
Ahogy én őt megismertem, egy vidám, mosolygós lányt láttam. Sokszor nem találkoztunk, így sokmindent nem tudtam róla, de mérgesnek sosem láttam.
A tragédiáról más blogokról, illetve az iskolájában közzétett hírből szereztem tudomást.
Azok, akik közelebbi ismeretségben voltak vele, ők körüzenetet kaptak.
Ezen igazán nincs mit csodálkoznom, hisz lényegében én voltam az aki lassacskán eltávolodott tőlük.
Sok emlékem nincs vele kapcsolatban, csak 1, de az mintha tegnap lett volna.
Még ma is emlékszem, mikor a villamoson utazva ő és a többiek hangos kórusban énekelték a "tsukurimashou"-t.
Hihetetlen... addig az ember nem is veszi komolyan azt a tényt, hogy milyen az, ha valaki már nincs köztük, amíg meg nem történik.
Az olvasottak alapján sokat küzdött és hosszú időn keresztül. Végül őt is az a kór győzte le, ami apámat is, habár ő nem szenvedett ennyit.
Megtutam, hogy mikor lesz, illetve volt a temetése. Arról sajnos már lemaradtam, de mindenképp meg fogom látogatni a sírját.
Tény, hogy nem volt köztünk szorosabb barátság, de én mindig is barátnak tekintettem.
Mint barát, kötelességem leróni végső tiszteletemet iránta.
Vigyázni kell minden barátra, amíg lehet. Az ember mindig halogatja, hogy felkeressen egy régi ismerőst, míg nem végül rászánja magát, de lehet, hogy akkor már késő...
Vigyázni kell minden barátra...
Egy régebbi meet-ről maradt róla egy fényképem.
Én így fogok emlékezni rád. Mosolygósan és életvidáman.
Nyugodj békében, drága barátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése