Mega update after a long time

Úgy látszik minden évben lesz egy ilyen nagyobb szünetem... bár idén nem volt szándékos. Annyi minden történt és olyan sűrűn, hogy sem alkalmam, sem esélyem nem volt leülni és írni egy normális bejegyzést.
Ez most valszeg hosszú lesz. Lesz itt minden, vidám, és durva is...

Kezdjük az elején.  

Tiffany Lamp Complete
Végre elkészült a Tiffany lámpám. Jó sok munka volt vele, de végre befejeztem. Sok para faktor volt, de végül is jól sikerült. Igazából a felrakásnál dől el minden, hogy jól vágtam-e ki a sablon, az üveget, jól csiszoltam-e be. Meg is dicsérték a munkámat, mert annyira precízen dolgoztam, hogy végül egy elemet sem kellett újra vágnom, minden illeszkedett mindenhova. Azt mondták, az ilyesmi nem jellemző kezdőknél, aminek én külön örülök. ^^
A forrasztásomon van még mit fejlődni. Valamiért nekem ez az olvasztott fémmel való dolgozás annyira idegen. Minden áron úgy akarok dolgozni vele, minta festenék, átmegyek rajta vagy 5-ször, pedig sokkal inkább a folytonosságra kéne törekedni. Nah mind1, még van időm fejlődni. Most hogy ez kész, megint tartok egy hosszabb szünetet, ugyanis eddig ez volt a legdrágább tanfolyam és mellette még a benzin is rekord áron volt. Kicsit megint gyűjtögetnem kell, aztán folytathatom. A következő már a mozaik lesz. Ha ezzel is végeztem, akkor lehet kiváltom a kellő papírokat, hogy üzemelhessek. Van is egy járható út, amihez nem kell semmilyen vizsgát tennem, de erről majd, ha már aktuális lesz.

Íme néhány kép:
Kivágott, becsiszolt panel (1 a 3-ból).

Kivágott, becsiszolt és befóliázott panel.

Az első lépések a kaptafán, pontforrasztással megfogva.

Leforrasztva a kaptafán, már majdnem kész. :)

És itt 100% készen. Leantikolva, lemosva, lelakkozva. A talp az nem az enyém, nem is vettem hozzá, mert drága és nem érné meg, ha úgy is eladom.

És egy közelebbi kép. Meg vagyok elégedve, tetszik.

Cool wheels again
Húsvétkor elhoztuk a felnijeimet és végre felrakattam rá az új gumikat. Most megint egész vagányan néz ki a kocsi. Az új gumi nagyon durva, úgy kapaszkodik az aszfaltba, mint a tépőzár. Ilyet sem tapasztaltam még. Az előző gumi már olyan volt sportcipőben a jégpályán... kellett mára a csere.

So many questions!
Tumblr-emen elszaporodtak a kérdések, olyannyira, hogy be kellett zárjam a question box-ot. Most van kb. 40 kérdés, amire válaszolnom kell. Jól lemaradtam, de sajnos nem direkt, amit majd lejjebb ki is fejtek, hogy miért.

Painting and a little change
 Igen, jön a jó idő és én idén is ecsetet ragadtam, illetve hengert... Kilátásban volt már egy szobafestés, emellett én egy kis átalakítást is beterveztem. Az átalakítás alatt azt értem, hogy kivágom a batár tv-met a polcról és az lesz az új munka asztalom, ahol makettezhetek, rajzolhatok, stb. Úgy terveztem, hogy ahol a tv volt, oda a 2 szekrény közé csináltatok 2 polcot és kész is. A tv lekerült a pincébe, helyette vettem egy kicsi, lapos tv-t, ami a radiátor fölé, a falra fog kerülni.
Mindezen átalakítások feltétele volt a szobafestés. Elvállaltam, hogy megcsinálom a saját szobámat. Szerencsére a múltkoriból maradt is minden, festék, henger...

Nekiestem egy szombaton a szobámnak és összerámoltam mindent dobozokba, közben kiszórtam minden szart, amire nincs már nincs szükségem. Így járt 2 fotó is, ami a fájó múltra emlékeztetnek, akárhányszor ránézek, úgyhogy repült. Egy batár doboznyi lemezeket (cd/dvd) szedtem össze, aminek átválogatása majd egy újabb hétvégét igényel. Lehordtam mindent a pincébe, kapcsolókat, lámpa búrát leszedtem, falról a polcokat leszereltem, ágyat szétszedtem, levittem, már csak a bútorok maradtak a szobámban, amit aztán középre összetoltam. Ezen feladatokkal szépen el is ment a hétvégém és a festés csak ezután jött, persze előtte mindent le kellett fóliázni.
Mivel falat (pláne tapétát) még sosem festettem, így mindenhol több festék volt, mint a falon, de haladtam. Nap végére kicsit elborzadtam, mert rohadt foltosnak láttam az egészet. Aggodalmam alaptalan volt, mert aztán teljesen egyenletesre megszáradt. A festés elkészült, fóliát felszedtem, bútorokat visszatologattam. Az ágyam helyett csak egy matracot és annak a tartóját hoztam fel, mert az ágyam nekem már nem kell, túl nagy abba a kicsi szobába, nem lehetett az ajtót rendesen kinyitni, ráadásul alvótársam sosem lesz, így nekem bőven elég egy kicsi is.
Pc a helyén, bútorok a helyén, LEGO-t visszarámoltam. Ahogy mondtam, a lemezek átválogatása bizony elvett egy egész hétvégét. Több mint 200 lemezt vágtam ki. Volt egy, amin még régi fényképek voltak, anime talikról, meg a régi társasággal való nyaralásokról. Természetesen az a lemez is repült, csak ez ráadásul még darabokban. Végül aztán megtartottam 4 lemezt, amin még akad 1-2 hasznos cucc.

Íme néhány kép a káosz közepéről, vagyis a szobámról még festés előtt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, makettek, pónis dísztárgyak, LEGO, rajzok, és javarészt rendetlenség. :D

Festés folyamatban.

Néhány bútort a fürdőbe kellett vinni.

A bútorok a helyén és lassan kerülnek vissza a cuccok fontossági sorrendben, PC és utána minden más. :D

Itt volt a tv-m, ez lesz mostantól a munka asztalom.

Sajnos innentől kicsit leállt minden, mert jött a tavaszi Hunbrony meet (aminek persze nagyon örültem), meg utána a betegségek sorozata...  


Hunbrony Spring Meet/Picnic
Mindennél jobban vártam ezt a meet-et, mert most nem kötött programok voltak, hanem csak egy egész napos piknik a Margit szigeten. Annyira vártam már, hogy gondoltam készülök némi meglepetéssel és sütök cupcake-et. A sütésfőzést megelőzte egy alapanyag beszerző hadjárat. Természetesen nem lehetett mindent beszerezni, de anyám jóvoltából másból oldottunk meg dolgokat. Mivel a cupcake-ből 2 adag nem sok, így egy másik sütit is akartam csinálni. Nővérem jóvoltából egy citromos, mandulás kockát, amit aztán fel lehet szeletelni több darabba. Nos ez a süti sajnos nem sikerült... összeesett a tészta... nem is vittem magammal. Ami viszont a cupcake-eket illeti... Az alapja sima muffin, amibe vanília és eper kivonat helyett, vaníliás cukrot és eperlekvárt raktunk. A krémje epres volt, itt is kivonat helyett lekvárt, illetve a tömény, édes ellen sima eper puddingot használtunk. Ezek mind anyám ötletei voltak, segített is az elkészítésben, de a javát azért én csináltam. Meet reggelére lehült a krém, amit anyám rányomott a muffinokra, míg én készülődtem.

Csak kellő komolysággal, a gyilkos kötényben. :D

Dö szíriusz close-up. :D

Look at them bicsezz!

Hűtőtáskába pakoltam mindent és elindultam. Még sosem voltam egyedül a Margit szigeten kocsival, így kicsit aggódva indultam el. Előző este alaposan kiveséztem az útvonalat Google Earth segítségével és biztonság kedvéért vittem térképet is. Totál egyszerű volt, simán odataláltam. Egy kis várakozás után a parkolóban megjelent a csorda is és jöttek is páran, hogy segítsenek a sok cuccot odacipelni. Utólag is thx Falling, Kolibry és Shark. :) A csoporthoz érve látom, hogy baromi sokan eljöttek. Kicsik és nagyok is, és ami a lényeg, lányok is :) YAY FOR THE PEGASISTERS!

A profi pék, csak épp a kész süteményt felejtettem el lefotózni, de Falling megmentett ezzel a képpel. :D

A napom csúcspontja, megjelent FLUTTERSHY! Némi noszogatásra a többiektől, azért 1-2 közös kép is készült. Best day ever! ^^

I'll protect you! :)

Gyorsan körbekínáltam a cupcake-eket, amiknek nem várt sikerük lett. Néhány ember el volt ájulva tőle, aminek nagyon örültem. :) Poén, hogy én még csak meg sem kóstoltam, mert rohanás volt. Kértem is, hogy legalább 1-et hagyjanak nekem. Azt kell mondjam, tényleg jó lett, sokkal jobb, mint vártam. Gyűlt a nép, rengetegen voltunk, jóval többen, mint az előző meet-en. Nem győzöm szajkózni, hogy mennyivel másabb ez a társaság, mint más fandom tagjai, mert itt mindenki kedves mindenkihez. Vannak klikkek, de nem az van, mint anno anime-s bagázsnál, hogy az egyik klikk utálja a másikat és nekem mind2 klikkben van barátom... Itt semmi ilyesmi nincs, én legalább is nem vettem észre.
Dél után jöttek a versenyek, amiket inkább dokumentáltam, mint sem hogy részt vettem volna. Yay lustaság! Született pár mulatságos kép. Utána jött a tombola sorsolás, amin egy faja lámpát nyertem. Fél 7 körül jöttem el, mert már nagyon fáradt voltam (mivel hajnali 4-kor tudtam csak lefeküdni). Gábority eljött velem, mert ő meg a Keletihez igyekezett volna, hogy elérje a vonatot. Elvittem, bár esélyes volt, hogy lekéssük, ám utolsó pillanatban elérte. Majd elindultam haza. Egész úton vigyorogtam, mint a tejbetök, annyira jól éreztem magam, annyira jó volt látni a többieket. Nagyon szeretem ezt a csoportot. A meet-ről bővebben ITT olvashattok.  


First my throat, and after that, my KIDNEY?! WTF?!!
Meet-ről hazajövet meg mertem enni egy kicsi jégkrémet, másnapra a Wilkinson késkészlet már ott volt a torkomban. Szép, más sem hiányzott, mint egy újabb betegség. Arra a hétre reszeltek minden programomnak és tervemnek... Fetrengés volt egész héten. Hétvégére rendbejöttem, már készültem is, hogy akkor újra a visszarázódok a rajzolnivalókba és folytatom tumblr-t is.
Éjjel lefekvés előtt filmet néztem, közben szotyiztam. Egyszer csak elkezdett fájni a jobb oldalam egyre jobban és jobban. Nem gondoltam rosszra, gondoltam, valami kis görcs lehet, mindjárt elmúlik. Nem múlt, gondoltam, oké, akkor inkább lefekszem. Ez volt 1 körül. 2-ig fetrengtem az ágyamban, a fájdalom csak nőtt és nőtt. Kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, vakbélgyulladás... biztos a szotyitól... 2 után nem bírtam tovább, keltettem anyámékat, hogy csináljanak valamit, hívják az ügyeletet, vagy a mentőket. Nah innen indult a pokol. Mindenki ébren, én már lent a nappaliban tekergőzök a kíntól a kanapén. Úton volt az orvosi ügyelet, a fájdalom már elviselhetetlen volt. A karfát rúgdostam már kínomban, a víz kivert és a légzés is baromi nehezen ment. Megállapította a doki, hogy akut gyulladás, valszeg vakbél. Szóltak is a betegszállítóknak, akik 10-15 perc múlva kint is voltak. Ez alatt lefordultam a kanapéról és a földön fetrengtem, majd rámjött a hányinger is. Minden tünet stimmelt, tuti vakbél... Az a 10-15 perc egy örökkévalóságnak tűnt. 4-kor kiértek a mentők és már indultunk is. Jó messzire jöttünk be a városba, de sajnos közelebb nem volt ügyeletes kórház. Sűrgősségire fel is vettek, mentem a kórterembe, ment a vizsgálat, vettek vért, közben bekötöttek egy infúziót, amiben bitang erős fájdalomcsillapító és görcsoldó volt. Ott mondta a doki, hogy valószínű vese. Kikerekedtek a szemeim. Vese??!! Remek, nem elég, hogy csillagokat látok a fájdalomtól, ráadásul halálra is rémültem... Mondta a doki, hogy valszeg vesehomok, vagy kő. Miután végre hatott a görcsoldó, kezdtem fellélegezni egy kicsit. Már nem görcsölt annyira, de éreztem. El lettem küldve 1-2 vizsgálatra, ultrahangra. Utóbbin megállapították, hogy a jobb vesevezetékemen tágulat van, ami valszeg homoktól van. Ez után kellett menni vizeletet adni. Legnagyobb rémületemre, véres volt. Nah itt ment ki belőlem minden szín. Egy jó 5 percre megállt a világ...

Halálosan megijedtem, talán még ennyire soha.

Reggel 7-8 körül jöttünk el, felírtak egy vese tisztító gyógyszert, meg egy görcsoldót, amiket majd szednem kell. Meg lettem nyugtatva, hogy a véres vizelet az csak a homok távozásával járó irritáció és a görcsös gyulladás eredménye. Otthon lefeküdtem, valamikor késő délután keltem és kezdtem is vedelni, mint állat és csinálni mindenféle kúrát, ami a gyógyuláshoz kellett. Másnap kellett még menni a helyi SZTK-ba, urulógiára, nem tudom miért, gondolom ugyanazért az ultrahangos vizsgálatért. Reggelre megint brutálisan begörcsöltem. Nem hatott a görcsoldó, vettem be rá fájdalom csillapítót, az sem hatott. Anyám vitt be, mert ilyen állapotban nem hogy vezetni, de rendesen járni nem tudtam. Szerencsére az SZTK-ban van ismerősünk, így elintézte, hogy soron kívül bekerüljek. Szerencse is, mert a váróterem dugig volt emberrel. Bent megint hányingerem lett, de mivel semmit nem ettem előző nap, így csak víz jött ki belőlem. Kaptam ott is fájdalomcsillapítót és görcsoldót, majd leküldtek röntgenre. Vicc, hogy a pesti kórházban ez senkinek nem jutott az eszébe... A röntgenen nem volt semmi, ami azt jelenti, hogy ha kő is, annyira kicsi, hogy nem lehet látni. A gyógyszer hatott, ám távozás előtt kaptam egy doboz erős görcsoldó kapszulát. Mondta a doki, ha ez nem mulassza el a következőt, akkor kórház. Otthon továbbra sem volt étvágyam, és csütörtökig nem is ettem semmit, de tényleg semmit... Doki mondta, hogy üvegbe ürítsek, hogy lássam, mennyire tisztulok, vagy hogy mi jön ki. Neten találtam különb féle gyógytea recepteket, ami vizelethajtásra van és hasznos. Ki is próbáltam és a hatás sem maradt el, egyetlen gond, hogy ezek a teát iszonyatosan pocsékak és ihatatlanok. Ennek ellenére 2 litert gyorsan le kellett húznom, másfél óra alatt le is ment. Csütörtökön tudtam enni 4 falatot az ebédből, meg reggelire 3 kicsi harapást a zsömléből.
Pénteken nekem kellett volna bent lennem, mert anyámnak kertészkedni valója volt. Ez alapban nem is akaszt már ki, mert ismerjük a rutint. Minden más az én egészségem előtt. Sajnos péntek reggel megint egy iszonyatos görcs tört rám reggel fél 6-tól. Megint olyan görcs, amitől járni sem, állni sem, feküdni sem tudtam...
Együttérzésből kaptam a baszogatást, hogy szedjem össze magam és öltözzek, mert menni kell be. Kedves, mi?
Megkaptam persze azt is, hogy ha melózni kell menni, akkor begörcsölök, amit szintén megköszöntem az együttérzés nevében, mire nővérem ugatott le, mint egy utolsó szemetet. Ott és akkor meg akartam halni. Hát kell ez nekem? Kínoktól fetrengek, erre még lebasznak, számon kérnek, cseszegetnek... komolyan, rúgjatok még belém, lehet már meg sem érezném... miért is adtuk le apám pisztolyát... mennyivel könnyebb lett volna inkább, ha elteszem magam láb alól és nem kell ezt hallgassam. Iszonyatosat csalódtam a saját anyámban és nővéremben, kívántam, hogy ők is egyszer érezzék át ezt, hogy tudják mennyire elviselhetetlen. A kapszula amit bevettem, lassan kezdet hatni, de csak annyira, hogy újra tudtam járni. Mondtam anyámnak, hogy vigyen be melóhelyre, nekem mind1, hol fetrengek, ő meg mehet kertészkedni...
Út közben újra és újra megkaptam, hogy mennyire szarok az egész boltra, mennyire felelőtlen vagyok, stb stb. Pont ez kellett még a kínjaimhoz... Kurvára kíváncsi lennék, mit csináltak volna, ha nem jövök haza pestről... kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg a számítógépes problémákat, a névjegykártyákat, reklám matricákat, a rendszeres autókázást áruért... csak néhány apróság, amiért soha nem csak hogy egy köszönömöt nem kaptam, hanem mintha nem is én intéztem volna el ezeket.
Bent a boltban még jócskán görcsöltem, kolléga kérdezte is, hogy minek vagyok itt, ha nem vagyok jól, mire mondtam, hogy anyámnak kertet kell gondoznia, nem gondolod, hogy egy vesegörcs előbbre való. Pár perc múlva wc-re kellett mennem és olyan mértékű véres, hordalékos cucc jött ki belőlem, mint még soha. Meg is mutattam anyámnak, majd én én kezdtem el a magamét. Minden ami eddig felgyülemlett bennem az elmúlt 4-5 évben most felszínre tört... gyenge voltam, eddig mindent elnyomtam, de most kitört... kiborultam... Mondtam neki, hogy most mondja, hogy rájátszok, most mondja, hogy azért görcsölök, mert munkába kell jönni, MOST MONDJA, HOGY SZAROK AZ EGÉSZRE!!!! innentől már a könnyeimet sem tudtam megfékezni, közben mondtam a magamét... szerinted könnyű úgy meglenni minden nap, hogy a tőlem telhető legjobbat és a legnagyobb felelősséggel teszem, majd számon vagyok kérve és meg vagyok vádolva, hogy nem érdekel az egész... szerinted annyira könnyű ezt a sok szart lenyelni, amit 4-5 éve folyamatosan kapok... mindig mindent elintéztem, még azt is ami nem az én dolgom lett volna, kedves vagyok mindenkivel és segítőkész... eljárok alkatrészekért, elintézek minden gépes problémát, elintéztem a névjegykártyát, a matricákat, elintéztem hogy jó másolónk legyen, mindent megcsinálok amit kell, erre újra meg újra megkapom, hogy szarok az egészre... szerinted ez az egész nekem mégis hogy esik, mégis milyen reakciót vársz tőlem ezekre, ha nem ellenségeset?!... kb eddig jutottam...
Nézett is anyám, tudtam én, hogy nem tudott ő semmiről és most talán valami eljutott a tudatáig, viszont haragudtam magamra, hogy hagytam, hogy kiboruljak... azt hittem ennél azért erősebb vagyok...

A nap folyamán még párszor megfordultam a WC-ben, mikor egyszer csak kifordult egy pici kavics, majd hirtelen a görcs kezdett enyhülni, majd szinte teljesen el is tűnt. Azóta nem éreztem, hogy erősebben fájt volna, vagy görcsölt volna, úgyhogy úgy érzem, ebből is felgyógyultam, viszont mostantól oda kell figyeljek, hogy eleget igyak és mozogjak.

Nagyjából ezek történtek az elmúlt 1 hónapban. Elég sűrű volt, nem? Remélem több hasonló negatív kalandban nem lesz már részem, viszont alig várom már a következő meet-et.

Meglepetés!

Megint csinálok cupcake-et és most lesz más ízesítésben is (persze, ha sikerül).


Addig is Peace!

My third little brony meet

Eljött ennek is az ideje és én már türelmetlenül vártam.

Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.

Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...

A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P

A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.

Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^


Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.

Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.

Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.

Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D

Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...

Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.

7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.

All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D

Íme egy videó és néhány kép:


...we're all hoofed!


végre az enyém, olyan szép és aranyos^^


egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D


Hubbera cidere


Inchay, Mac, és Falling cidere


A csoportkép (amit otthon hagytam...)


Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D


és ezzel :D


My little swag :D


Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.

Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.

My second little brony meet

Első sorban Falling, utólagos engedelmeddel, felhasználnék kicsit lejjebb 2 képet. :)

Szóval eljött a számomra második (egyébként a harmadik) brony meet.
Most jóval többen voltunk, mint legutóbb és most végre néhány pegasister is tarkította a sausage fest-et, aminek én külön örülök.
Viszont a mai napig rejtély számomra, hogy miért van ilyen kevés pegasister. Elvégre egy lányoknak szóló meséről van szó... mind1, rejtély.

A gyülekező a Népligetben volt szokás szerint, majd onnan indultunk az Örsre, ahol is ettünk-ittunk és mentünk is tovább bowlingozni. Kb. 5 éve bowlingozhattam utoljára, így fun volt megint szerencsétlenkedni a pályán.
Ami szemet szúrt nekem, hogy ott volt közel 40-50 csoport tag és annyira más volt velük lenni. Hogy értsétek, anno 6 emberrel, nem titok, osztálytársakkal mentünk és ott az volt, ha valaki bénázott, ki volt röhögve, ha jót gurított, le lett ugatva, hogy mázlista, stb; erre itt, ha valaki jót gurított, azonnal jött a tapsvihar.
Egyszerűen nem tudtam ezzel a dologgal mit kezdeni, furcsa volt, hogy egy olyan low színvonalon kívül létezhet más is. Jól esett, sosem volt még ilyen.

Bowling után átmentünk abba a kocsma/étterembe, ahol legutóbb voltunk. 45 emberre lett lefoglalózva, ami koponyánként egy ezres, nemrossz, viszont azt az ezrest el is lehetett fogyasztani. Én 1 kávéval és 2 baracklével 990ft-ért limiten belül maradtam.
Olyan 7-8 körül eljöttem, mert onnantól kezdődött a komolyabb ivászat, amiben én továbbra sem veszek részt. Meg kell hagyni, hogy a brony-k diszkrét piások, úgyhogy tolerálható a viselkedés. Sokszor volt régen, hogy a sok piás között baromi szarul éreztem magam és ott meg is fogadtam, hogy olyan összejövetelre, buliba nem megyek, ahol piálás van.
Ezért elég sok közös progtamból hanyagolva lettem. Hehh, értitek, a pia fontosabb mint egy ember, nem rossz.
Ám itt még ez is más volt! Igen, volt aki ivott, de nem voltak vészesek, senkivel nem gyűlt meg a bajom, totál normális volt mindenki. Meg voltam lepve.

All in all, nagyon jól éreztem magam és igyekszem a következő meet-et sem kihagyni.
Annyival másabb ez a társaság, mint anno az éretlen anime-sek.
Köszönöm a meet-et Falling-nak, köszönöm a kiváló szervezést, nyájterelést Inchay-nek, és köszönöm a kellemes társaságot az összes brony-nak és pegasister-nek.
I had fun guys, thanks. ^^

Végül 2 csoportkép a sok közül:





Peace.

I'm a Brony, and I'm fucking proud of it!

Hát igen, ezt is már hetek óta meg akarom írni... eléggé melós volt ez a hónap és nem volt sok időm, meg fáradt is volt (meg lusta is persze).

Mellékesen a másik blogomra is rálestem és már 1000 éve nem update-eltem azt sem... hiába, nem könnyű 2 blogot életben tartani, ha már 1-re is ritkán írok, de igérem, pótolni fogom.
Habár megfontolom, hogy egyáltalán folytassam-e, mert röpke 2-3 év után rájöttem, hogy lehet Deviantart-on képeket feltölteni (nem semmi teljesítmény, mi?) és így kissé céltalanná vált a kreatív blogom... Ezt majd még meggondolom...

Nahde most vissza a lényeghez.

Brony lettem... nem tudom, hogy, vagy miként történt, de az lettem.

Kezdem az elején.
Szokásos lapozgatás az image board-okon, görgetek... görgetek... meglátok egy thread-et, amiben a kezdő képen a közismert (ám általam messze elkerült) pónik vannak új stílusban megrajzolva, mondom "mi a franc ez, My little pony és a Pindúr Pandúrok fúziója? Meh, lányos hülyeség, biztos valaki trollkodásból nyomja tele képekkel a board-ot." Továbbgörgetek.

Eltelt egy hónap, szokásos görgetés, megint meglátom ugyanazt a thread-et. "Nem hiszem el, ez a thread még él?... meh", továbbgörgetek...

Újabb hónap telt el, még mindig él a thread. "Ilyen nincs, baromi kevés thread él ilyen sokáig." Kiváncsiságból megnyitottam. Görgetek... Pónis képek, semmi extra, néhány átshoppolt kép, nah, már furry-s fanartok is vannak, meg pár gif...
Ahogy olvasom a hozzászólásokat, ilyen sorokat látok: "manliest show evar", "I'm so gay for mlp now", "me want cupcakes"...
"Mindenki megőrült? Nem hiszem el, amit látok"... bezárom az oldalt.

Újabb hónap, a thread még mindig él, lassan eléri a kép limit-et.
Előnt az agyfasz, "nem, ilyen nincs öregem, hogy az istenbe? Vagy valami über troll bump-ol folyamatosan, vagy femanon raid, vagy tényleg megőrültek az emberek"...
Meglátok egy linket, ami az első epizód. "Nem hiszem el, hogy ezt csinálom" és rákattintok a linkre... "oké, egy rész, EGY rész, kibírom, ha szar, akkor bedőltem és hagyom a francba."
Megnéztem, jobb volt, mint amire számítottam, "de nem hagyom magam átverni, ez még mindig egy lánymese!"
"Nocsak, folytatásos... oké, még egy rész belefér."
Pár óra elteltével azon kapom magam, hogy kb. a 14. résznél járok, hajnali fél 4 van és nekem 7-kor kelnem kéne, mert meló van.
"Mi történt? 14. rész? WHAT THE HELL?!" Szép lassan be kellett lássam, hogy függővé váltam.
"Lauren Faust, mit tettél velem?!"
Fontolóra vettem, hogy vajon megéri-e lefeküdni, aztán úgy voltam vele, tök fölösleges, már így is totál zombi leszek egész nap.
Így is lett, hulla voltam és a részek alatt elhangzott dalok jártak a fejemben és annyit mormogtam magamban, meg sokszor a vevőknek is, hogy "pónik.... póóónik, nézni... pónikat..."
Meló után másnap reggelig csak aludtam, álmomban Poniville-ben voltam.
Másnap meló után tiszta és kipihent fejjel megint leültem a sorozat elé, hogy megértsem, miért váltam függővé.
"Rájövök, ha beledöglök is..."
Reménytelen, nem tudom hogyan és miként, de megszállott lettem.
Nem akartam elhinni... ezt senki nem tudhatja meg...
Újra elkezdtem nézegetni az image board-okat és csak ontotta magából a pónikat, én meg 1-től 1-ig végignéztem mindet.
Ott ismerkedtem meg a Brony fogalmával, meg azzal a ténnyel, hogy a célcsoportnál jóval nagyobb sikert aratott a férfi közönség köreiben. A korosztály a kb. 13-tól 30-ig lőhető be, de akadtak jóval idősebbek is.
Megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok az egyetlen 24 éves, aki pónifüggő lett...

Szóval így kezdődött az egész.
Kis idő után rátaláltam a Hun Brony oldalra. Rálesek chat-re, látom a többi brony lelkesen beszélget, szerepjátékozik, stb.
Csináltam profilt és csatlakoztam a chat-hez, Facebook-on csatlakoztam HB csoporthoz.
Mindez kb. 1-2 nappal a nagy Brony meet előtt volt. Gondoltam, egyelőre kihagyom, mert még nagyon új vagyok, de majd a következőre elmegyek.
1 héten belül be is vettek a csoportba FB-n.
Nah, hivatalosan is tag vagyok! yay.

Innen indult a lavina:
-nonstop póni témák, linkek képekhez, videókhoz, gifekhez, stb
-megcsináltam a saját pónimat a pony creator-ral
-elkezdtem megírni életem legelső fanfic-jét, ami még piszkozatként, folytatásra várva lapul a gépemen
-leszedtem a Desktop Ponies-t, elárasztva az asztalomat rohangáló és repkedő pónikkal
-elkezdtem pónis fanartokat firkálni
-szállóigévé váltak nálam a "yay" és az "ee-yup" szavak
-a "brofist"-et felváltotta a "brohoof"
-a "facepalm"-ot felváltotta a "facehoof"

...végül és ez eddig a legdurvább:
-megvettem a Sparban kapható pónifigurákból 4-et (mivel több nem volt épp) és mikor a kasszánál megkérdezte a nő(ráadásul fiatal), hogy "a huginak lesz?", azt válaszoltam "nem, ők az ENYÉMEK!" és eljöttem, mint egy BOSS.
Btw, tervezem beszerezni a többieket is.

Szóval ez van, BÜSZKE BRONY lettem.

...és a mai napig nem értem, hogy a francba lehettem pónifüggő...
Lauren Faust... nem tudom, mit tettél velem, de képtelen vagyok ellenállni annak, amit alkottál.

Otthon még posztolok néhány képet, egyelőre ennyi.
Peace

Summer, work, etc.

Kezdhetném megint azzal, hogy omg milyen rég nem írtam, stb stb...
hát kezdem is.

Az elmúlt 2 hetem nagyon sűrű volt és igazán alkalmam sem volt írni.

2 hete
Unokanővérem, aki Döbröcén lakik eljött hozzánk nyaralni 1 hétre. Eredetileg úgy volt, hogy nővérem lesz leve, csak nem úgy jött ki a lépés. Kata is csak akkor volt szabad, nővérem meg nem, így én maradtam pesztrának, illetve idegenvezetőnek.
Ebből egyértelműen következik, hogy azon a héten szabin vagyok, nahmármost mind tudjuk, hogy én hogy szeretem tölteni a szabadságaimat, hát azt elfelejthettem.
A hétfő egy dvd-zős nap volt, semmi különösöebb programmal.
Kedden be kellett jönnöm 2 órára, amíg anyám lefutja a bank és postajáratot.
Mondanom sem kell, az alatt a 2 óra alatt olyan szinten felbaszták az agyam, mintha egy rendes napot húztam volna le. Aznap már sokminden nem volt, kaját csináltunk és megnéztünk még 1 dvd-t.
Szerdán Lajos nem nyitott ki, mert kitalálta, hogy elmennek hajókázni, persze anyám, mint mágnes, ebből egyenesen-arányosan következik, nah mi következik: SZOPÁS BAZDMEG AZ KÖVETKEZIK, jöhettem be anyám helyett egy egész napra.
Eddig fasza a szabim, mi?
Szerda: szokásos, faszokkal teli nap, idegrohammal és szartengerrel zártam a napot.
Csütörtökre beterveztem 3 dolgot, amiből lehetett választani: Tropicarium, Fővárosi Állatkert, avagy Vidámpark.
Tropicarium maradt, mert az egy délelötti program és délutánra be volt tervezve, hogy mind lemegyünk arra a bizonyos tóra, ahol szoktunk pecázni. Kata meg anyám napoztak, úsztak, mi meg pecáztunk.
Tropicarium fun volt annak ellenére, hogy már sokadjára volt ott. Voltam már családtagokkal, távolabbi rokonokkal, nahmeg barátokkal, akikből ugyebár ma már nincs egy sem. Moving on... Estére egy színház volt tervben. A Spamelotot néztük meg, ami a Gyalog galopp filmet dolgozza fel. Zseniális alakítás volt, vicces volt, élvezhető. Habár csöppet felkészületlen voltam aznap, mert nem néztem át, hogy az ünneplőim közül melyik jön még rám. Hát, volt 1, ami ballagásról maradt meg, hát az sem most volt, nem is volt már jó, meg maradt egy vastag, béletelt... nah azt inkább nem, végül Lajosnak volt 1 nadrágja ami jó volt.

Nah majd folyt köv, mert most mennem kell.

Re, újra itt, igen, tudom, már másnap van, de sajna eléggé elfoglalt vagyok és csak most van egy kis időm írni, de erre majd még visszatérek.
Szóval ott hagytam abba, hogy felkészületlen voltam a színház napján.
Volt ugye a nadrág probléma, aztán jött a cipő, az még jó volt rám, de elő kellett kotorni, mert Isten tudja, hova lett rakva. Úgyhogy 3 perc késéssel indultunk felvenni nővérem egyik barátnőjét, aztán usgyi. Taksonyban veszem észre, hogy a benzin az utolsó vonal alatt van és már kivillan néha a lámpa is, nahbazzeg gyorsan tankolni kell. Az is lement, már 15 perc késében voltunk, amit a Soroksárin próbáltam lefaragni, ami nem volt könnyű a sűrű forgalom miatt, de persze csak befelé. Sok olyan köcsög is volt, akik kibérelték a belső sávot és gyök2vel mentek, azokat vagy ledudáltam, vagy a seggükbe álltam a kocsival, vagy az általam kinevezett 3. sávban (szembesávban) előztem meg. Kata közel állt ahhoz, hogy maga alá piszkítson. Odaértünk, éppen időben.
Az előadás nagyon fun volt. Aznapra ennyi.
Péntek az egy relaxálós nap volt, este nővérem elvitte Katát moziba, meg bulizni.
Szombaton természetesen melóztam.
Ezzel gyakorlatilag véget is ért az én hűdekibaszott jó szabadságom. Lejárt lemez, folyton ezt írnom, de kurvára nem pihentem ki magam.

Múlt hét
Alkalmazottunk ezen a héten szabin volt, ami már csak azért is fasza, mert ilyenkor köztudottan az átlagnál is örjöngősebbek a napjaim, de....
Meg is lepődtem magamon, hogy egész múlt héten nem voltam idegbeteg, pedig nagy volt a hajtás. Akartam már múlt héten írni, de olyan sűrűn voltunk, hogy lehetőségem nem volt rá.

Pc upgrade, bye bye money...
Nem tudom említettem-e már korábbi bejegyzésekben és most túl lusta is vagyok ahhoz, hogy utána nézzek, ezért ha már írtam, most leírom mégegyszer.
Jövő hónapban pc upgrade várható.
Csináltunk már költségvetést, durván 134K lesz a project. Hát iden, a pénz elszáll, a sírás meg a zsír pc megmarad.
Az a terv, hogy minden szart ki és mindenből a legújabbat be, vincsesztereket leszámítva. Azok maradnak, illetve bekerül majd egy 1 terrás az egyik helyére.
Muszáj, már ráfér a tuning, kezd öreg lenni. Talán a régi cuccokból jön vissza némi KP, Dani mondta is, hogy ezeket elkapkodják hamar. Hát, ha legalább 30K visszajönne, annak örülnék.
Szerencsére megengedhetem magamnak ezt a tuningot, hála a fizetésemnek, és annak, hogy néhány hónapja már nincs fölösleges kiadásom, a hobbim meg addig várat magára.
Ezzel a kis tuninggal felkészülök a TDU2-re, ami szeptember végén várható.

Nevetséges média, avagy, ne nézz filmet tévén
A minap ment a Taxi3 a TV2-n. Mindamellett, hogy nem tudok beleunni, felháborodva tapasztaltam, hogy a gecik agyon vagdosták a filmet. Azelőtt nem volt gond a 12-es karikával ellátott filmeknél egy-két bazdmeg, nahde most...
Amikor a monster truck átment a kocsikon, és 2 faszi veszekedett egy baleset miatt, kivágták, azaz jobban mondva átszinkronizálták azt a részt, mikor a 2 faszi egyszerre monda, hogy "a kocsim... bazmeg", ehelyett lett: "bepunnyadok, a kocsim". Hát ennek kibaszott sok értelme volt. Aztán volt az a rész, amikor a főnök kérdezi üldözés közben az újoncot, hogy "nem tud követni?", mire ő visszamondja, amit a főnök előtte mesélt, erre a főnök válasza volt, hogy "anyád szüljön sünt, te gyökér, nem engem kell követni...", nah ebből ki lett vágva az "anyád szüljön sünt, te gyökér" rész.
Könyörgöm, valaki magyarázza el nekem, hozzá nem értőnek, hogy mi a búbánatos faszomért kell tönkrebaszni a filmeket? Talán a 12-es karika miatt? Tegyenek rá 16-ost és akkor nem kell agyon vagdosni, vagy bizonyos jelenteket újraszinkronizálni. De most komolyan bazzeg ennyire olcsóbb agyonbaszni a filmet, mint kitenni rá a nagyobb korhatárt? Szépen kérem, ezt magyarázza el nekem valaki.
Ugyanakkor egy tanulsága van a dolognak, amit már párszor hallottam, de ezentúl én is megfogadom. TÉVÉBEN NEM NÉZEK FILMEKET! Amúgy sem tévézek sokat, mindig csak Discovery megy nálam, meg néha más, ha valami jó film van, de ez utóbbi mostantól megszűnik.

The best weekend

Kissé haboztam megkezdeni ezt a bejegyzést, mert iszonyat álmos vagyok és maga az ébren maradás is eléggé nehéz, nemhogy értelmesen írni.
Lehet ráhajtom a fejem a billentyűzetre és bealszok... akkor viszont igen hosszú bejegyzés lesz ez 2-3 betüből.
Nah, megpróbálok ébren maradni.

The best weekend

Annyi hét/hónap szartenger után vééééégre azt modhatom, hogy nagyon jó hétvégém volt.
Hét közben ki lett találva, hogy hétvégén kimegyünk a tóra (Lajos egyik haverjáé és van hozzá kulcsunk ^^).
Kérdezték, hogy van-e kedvem kimenni. Mondtam -minek-. A víz még jéghideg, úszni nem lehet. Nézzem azt hogy a Lajos hogyan Jetski-zik? Inkább maradok otthon és alszok.
Aztán felvetették a pecázást.
Felcsillant a szemem.
Hmm... végülis halak vannak a tóban, a tó magánterület, ergo halőr nem jöhet be (merthát engedélyem az nincs ^^). Rendben, mehetünk.
10-kor kimentünk és 5-6 körül jöttünk haza. Jó volt, békés volt, csendes volt, sok halat fogtam és itt végre rájöttem, hogy fenekezni is van értelme.
Fél napig úszóztam, majd egy rohadék hal miatt lett egy nagy gubanc a botomon.
Leültem kibogozni, már vagy 1 órája kínlódtam vele, szinte már saját magamat is összekötöztem, a horgon a csonti meg kezdett bebábozódni.
Lajosnak volt bedobva egy fenekező, várva a nagy halat.
Anyám jön, kérdi mi ujság. Mondom -gubancolok.
Abban a pillanatban a kapásjelző levágódik a damilról, én meg kiabálok anyámnak, hogy -Kapás, kapás! Rántsd be, rántsd be!!
Anyám művészi tehetséggel rántott egy marhanagyot azon a boton, ami be sem volt dobva.
-A másik, a másik, gyorsan!!! (megjegyzem, én akkor épp nem tudtam felkelni, mert beborított a botom damilja)
Anyám ránt egyet, addigra Lajos is megjelent, én is feltápászkodtam és szép lassan kiemeltük a halat.
Szép darab volt, egy 41 centis kínai ponty. A nap fogása.
Volt öröm.
Lenyugodtak a kedélyek, Lajos bedobta a fenekezőt én meg tovább bogóztam, de meguntam.
Összeraktam a másik botomat, az előbbit majd otthon kibogózom valahogy.
Volt nekem is 1-2 szép méretes halam, de persze fele akkora sem, mint a ponty.
Igazság szerint én sosem a nagy halra mentem, mindig is kis halakat fogtam, nekem az elég volt.
Aznap volt egy nagyobb halam, ami kb. pont a fele volt a pontynak. Nah, kifogtam életem legnagyobb halát.
Azt terveztük, hogy másnap is ki kéne jönni, de délutántól estig.

Hazamentünk, anyám nekiáll megpucolni a halakat, majd paprikás liszben kisütőtte őket.
Én közben lezuhanyoztam.
Elégedett voltam azzal a nappal, terveztem, hogy leküldök 4-5 halat, aztán egy nyugis tv-zős-gépezős estét tartok.
Aztán megcsörrent a telefon. FaTaL volt az, kérdezte, hogy akarok-e menni biliárdozni. Oh, persze, fél óra és mehetünk.
4-5 hal helyett csak 3 halat ettem, kellett helyet hagyni a hamburgereknek.
Lement a biliárd is. Elég béna voltam most... hát mindig nem mehet jól.
Ez volt a szombat.

Vasárnap.
Készülődés, most jöttek velünk a szomszédok is, de anyám most otthon maradt.
Elraktam a másik fenekezős botot, mert most nem akartam úszózni.
Szépen jöttek a kapások. Lajos átszerelte az úszós botot fenekezősre, mert ő 2 bottal pecázik, mondtam ok, de azt a botot nem éppen fenekezésre találták ki. Nem baj az, mondja, bírja ez.
A második felcsalizás után bedobáskor nem nyitotta meg az orsón a féket és az egész szerelék leszakadt és szépen elrepült, bele a vízbe. Az a bot onnantól pihent a kocsiban.
Lajos másik fenekezősének meg kerregett az orsója, szar volt a tekerő, kezdett szétmenni. Nap végére, lecserélte az orsót, a pihenő boton lévővel és azzal folytatta.
Már úgy tűnt nagyobb hal nem lesz, amikor a kapásjelző a botomon lerepült, mint a villám utánakaptam a botnak és berántottam.
Kifogtam életem első és legnagyobb tükörpontyát. 35 centis példány volt. Tombolt ám az adrenalin, ahogy rángatta a damilt, persze a végén én győztem.
Ezt is hazavittük, anyám megpucolta, de most nem sütötte ki, majd máskor fogja.
Aznap este még megnéztem a heti hetest és lefeküdtem.
Rendesen elfáradtam most hétvégén, de nagyon rég nem volt már ilyen jó hétvégém.
Rég nem tudtam így élvezni a hétvégét. Nagyon kellett ez már, nagyon kellett.

Hétfő.

A hétfő elég sűrű volt, ezért is nem tudtam írni.
Meló után még nem ért véget a tennivaló, otthon ugyanis a szobámnak estem és kiszórtam a régi képregényeimet, amiket már vagy 9 éve ki sem nyitottam.
2 böhömnagy doboz telt meg Garfield-al, Superman és Batman-nel és még sok mással.
El is ment a délután, estére lettem csak kész, úgyhogy a tegnapra szánt pihenés még várat magára, ezért is vagyok ma naaaagyon fáradt.
Alig várom, hogy véget érjen a nap, mert szerintem otthon kidőlök és reggelig fel sem kelek.


Message for a fag

Csak nem megsértettem piciny, érzékeny lelkecskédet azzal, hogy lefikáztam a wow-ot?
Most mond meg, milyen csúnya vagyok...

Btw, ennyire nincs életed aranyapám, hogy az én blogomon trollkodsz rendszerint?
őszintén szánlak öregem.
Részben irigyellek is, nemsok embernek adatik meg az, hogy nulla munkával, anyuci minden szart alá tol.
Remélem azért egyszer lesz tapasztalatod, milyen is a valódi élet fiacskám... amikor saját háztartásodat vezeted, saját autódat tartod fenn szaros minimálbár alatti fizetésből, vaaaagy családi vállalkozásban, felsővezetésben melózol.
oh wait, anyuci nem enged ki a meleg családi fészekből, hogy is csinálhatnál bármi önállót is, amikor 0-24 órás felügyeletben vagy? ^^
Tudod anyuci sem fog örökké élni, kiváncsi leszek ki lesz az, aki majd akkor kitörli a szart a seggedből, habáááár lehet addigra megint összeszedsz egy olyan ragaszkodó, sajnos kicsit elvakult lányt, aki majd rendszeresen kijár hozzád (lol, érted, a csaj jár a pasihoz, igazi black night vaze) és minden hülyeségedet és mások elötti rendszeres megalázást lenyeli.
A saját érdekedben remélem, hogy kibaszott nagy mázli vezeti majd utadat, mert egyszer kerülsz szembe azzal, hogy nincs ki dédelgessen, kurvanehéz lesz már a te korodban megtanulni az önállóságot.

A valódi életben az istenkomplexusod már nem fog segíteni.

Btw, magasról szarok az exed bocsánatára.
Ez az utolsó alkalom, hogy szót fecsérlek rád, ezentúl már csak ignore, delete lesz, tehát kár erőltetni a bölcsészetet.

Nah pusszantás.