My Little Christmas

Igen, elmúlt ez is, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vége is lett...

A két ünnep között, a változatosság kedvéért dolgoznom kell, ám így akad némi időm írni (jobb híján).

The tree, and the gifts
Szal karácsony... előző bejegyzésben már leírtam, hogy milyen lelkesedéssel várom, hát ez még 24-én sem változott.
Hazaértem melóból, rá 1 órára fel lett díszítve a fa. Nevetségesen kicsi fa lett véve, ami nálam már instant hangulat kill. Na nem baj, talán jövőre.
5 óra körül volt ajándék bontás.
Én ezt a szemüveget kaptam, amiről már korábban írtam, ez lett megbeszélve, erre volt szükségem, ezt kaptam. Mindenki beleadta a maga részét és részemről ennyi elég is volt. Meglepetésként ért, hogy anyáméktól még kaptam egy faja pulcsit is.

Lajosnak az ajándék szerzés egyszerre volt könnyű és nehéz.
Már hetekkel ezelőtt kitalálta, hogy tetőmonitort akar a Toyotába, amin lehet dvd-zni, stb... hogy mégis mi a francnak, nem tudom, halál fölösleges, nah mind1... Megtanultam, hogy nála ne keressek logikát, ha ő valamit a fejébe vesz.
Szerencsétlenségére amit talált(ár, méret, érték arányban nagyon is jó), az már kifutott termék volt, mindenhol már csak a képe volt fent. 1 hétig vadásztam, sehol nem volt. Kénytelen volt lemondani róla, viszont itt jön a másik probléma, hogy akkor mégis mit vegyünk neki?
Még nyáron említette, hogy anno, még a másik családjával volt kint olaszban, neheztelte, hogy az összes pénz a gyerekre lett költve és nem tudott magának megengedni egy RC kishajót. Nah én ezt megjegyeztem és bizony jól tettem.
Kisebb kutatás után találtam egy egész faja modellt, ami jól is megy, jól is néz ki és nem túl drága.
Ami anyámat illeti, ő a törött szemüvege helyett kapott egy újat.
Nővérem botmixert akart, hát kapott.

Mint minden évben Lajos idén is nagyzolni akart, hát vett egy xbox-ot kinect szettel, meg hozzá egy táncos játékot.
Itt érényesül a kereskedelmi csatornák szenny műsorának hatása. Anyámnak tetszett, hogy a Való Világban (a valóságshow-ban, ha valaki nem tudná, nahde ki ne tudná...) egy ilyen játékkal játszanak, illetve az tetszett meg neki, hogy van ez a játék, amit nem fotelból játszol, hanem teljes mértékben részt veszel benne.
A koncepció jó, de ezért megvenni egy új konzolt meg a pereputtyát... közel 100rugóért... pont most, amikor elég szar a helyzet, nah mind1, ő tudja.
Sosem xbox-oztam és már előre féltem hogy nekem kell beüzemelnem, így is lett, nah mondtam, akkor használati útmutatót ide, mert fingom nincs, hogy működik. Ez van, én Playstation-ös vagyok, nem xbox-os...
Sok fölösleges faszságot kell rajta beállítani, de nagyjából megcsináltam...
A Kinect szetthez járt még1 játék, ami valami kaland játék volt és az jóval nagyobb sikert aratott. Nem is csoda, abban nem táncikálni kellet, hanem ugrálni különbféle módokon. Még nekem is tetszett, méghozzá annyira, hogy egész este azzal játszottunk.
Azóta is be van durranva a vádlim.
Másnap Lajos alakított, mert épp forgott benne a lemez, mire ő elemelte az egyik sarkát a földtől, hogy megnézze hátul a csatlakozókat. Természetesen kicsúszott a kezéből és a kb. másfél centis eséstől lett 2 kicsi (tényleg kicsi) karc a lemezen.
És itt mutatkozik meg a túl érzékeny rendszer. A játéknak pont az egyik szakaszánál mindig leáll, hogy "corrupted disc". Mekkora rakás fos, nekem Ps-re van egy játékom, aminek a lemeze olyan karcos, hogy a körmöm megakad benne és gond nélkül lehet vele játszani, szóval jah... itt is látszik a különbség.

Drama in the crew
Nem akarok minden részletre kitérni, csak dióhéjban.
Karácsony napján és másnap kitört a vihar. 2-en összekaptak, úgy hogy egyikük elhagyta a csoportot, valszeg végleg, többen is nekiálltak drámázni és aki csak online volt, az próbált békíteni, meg vígasztalni, köztük én is.
Gőzerővel gépeltem minden érintettnek, változó sikerrel.
Nem véletlen, karácsony van, mindenki érzékenyebb az átlagnál és hisztisebb is és néhány embernél ez ki is borult.

Inchay ez most neked szól: sajnálom, hogy kiléptél, meg azt is, hogy nem sikerült megyezned Falling-al. Jó munkát végeztél, mint szervező, mint nyáj terelő.
Azt, hogy így döntöttél, tiszteletben tartjuk, mindenesetre hiányozni fogsz a csoportból (és ezt asszem nem csak én gondolom így).
Ég veled, bro, azért majd néha nézz be hozzánk.

A többiek meg remélem szépen lassan megnyugszanak és minden vissza áll a megszokott kerékvágásba.
Akinek külön írtam privátba, nektek komolyan mondtam, ha valami gond van, nekem nyugodtan panaszkodhattok. Szívesen meghallgatok minden féle problémát és igyekszem segíteni. Ezt csináltam én azelőtt is még a másik baráti körben, persze, mikor még megvolt...

All in all, szokásos karácsony volt és a szilveszter is szokásos lesz. Same old, same old...

1 dolognak viszont örülök, idén nem ért engem semmilyen váratlan, kellemetlen üzenet. Végre tényleg békés volt a karácsonyom és úgy tűnik ezután is nyugtom lesz.
Thank god...

Ha addig nem írnék akkor happy Y2K12.
Peace

It's christmas... again...

Érdekes, hogy az elmúlt 2-3 évemben egyáltalán nem volt ünnepi hangulatom.
Ez sajnos idén is így van.
Holnap van szenteste és egyáltalán nem izgat, ráadásul idén még Tanashi-nak sem vettem semmit.
Mondjuk ehhez hozzá tartozik, hogy utoljára nyáron, vagy ősszel beszéltünk.
Én nem akartam zavarni, elvégre utolsó félévében van, vizsgák hada, stb; de azért jól esett volna legalább egyszer felkeres...
Így most nem tudom mi van, mert nem beszéltük meg, nem tudom, hogy fogunk-e ajándékozni, vagy sem. Idén még Bécsbe sem mentünk ki. Talán majd nyáron.
Mindenesetre, ha nem beszélnénk, itt kívánok neked nagyon boldog karácsonyt. :)

Az idei tél elég light-os lett eddig. 1szer havazott csak eddig, az is már elolvadt, nem volt még olyan dermesztő hideg, meg a szélvihar is valamelyest elmaradt, bár ami késik, nem múlik...
Ami még feltűnt ebben a félévben, hogy mire leesett, hogy vége a nyárnak, már November volt, mire leesett, hogy vége az ősznek, már karácsony van... baromi gyorsan elszállt ez az idő, mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, a 9 óra munkaidő elég hamar elmegy, meló után kaja, alvás, gépezés, alvás... Ebből áll az életem, így gyorsan telnek az évek.

Olvasgattam a régebbi karácsonyi előtti bejegyzéseimet és vagy semleges, vagy idegbeteg voltam, most vagy semleges, vagy túl fáradt vagyok. Valahogy nem sikerült jó hangulatban fogadni az ünnepeket az elmúlt években, ám idén 1 valaminek örülhetek, mégpedig annak, hogy az ünnep nyugalmát nem fogja megzavarni semmilyen üzenet... legalábbis nagyon remélem.
Az új közösség alapelve a Love and Tolerance, de ha megint jön egy tavalyihoz hasonló üzenet, azt olvasás nélkül törlöm a francba.

Szóval holnap szenteste, magamra kell erőltetni némi karácsonyi hangulatot, meg némi mosolyt.
Utóbbiban egy kép segít, amit tegnap raktam rá a telefonomra, így akárhányszor ránézek, az érzelem nélküli fapofámra csak sikerül mosolyt csalnia.


Boldog Karácsonyt.
Peace.

New year and a lil' summary

Véget értek az ünnepek és szépen mindenki visszatér a megszokott mókuskerékbe. A mostani karácsony és szilveszter elég szar napokra estek és sajnos idén is ez lesz.
2 ünnep között egy teljes hét meló...

A karácsony eltelt ahogy szokott, nekem idén is hiányzott valami... már évek óta nincs meg a karácsonyak az a bizonyos varázsa.
Ettől eltekintve jó volt, hogy együtt volt a család.



Idén sok szerepem nem volt a fadíszitésben, mert 24-én délelőtt természetesen melóztam. A szaloncukor kötözés mindig is az én feladatom volt, idén is én csináltam meg. Nem lett rossz, asszem idén kék-ezüst lesz a dizájn. Majd meglátjuk, még van rá egy évünk.

A mi a szilvesztert illeti, haverokkal azt találtuk ki, hogy biliárdozni megyünk.
Az elmúlt 2 évben lanpartikat rendeztem szilveszterre, felkészültem mindennel, tűzijáték, étel, ital, még külön főztem, hogy valami normálisat it tudjunk enni a 3 napon. Direkt elpateroltam anyámékat, hogy zavartalan legyen a buli.
Hát minden igyekezetem hiábavaló volt, mert mind2 évben másnap haverék letipliztek. Lacit otthon várták és ha már Laci is lelépett, akkor FaTaL sem maradt.
Nah ezek után a faszom szervez megint lanpartit, így idén maradt a biliárd.
Szerencsére csak 1 vészes ember, meg egy vészes társaság volt ott, akik aztán hamar letipliztek, így a cigifüstöt leszámítva zavartalan volt a pool.
2 körül értünk haza, én ekkor lőttem fel a rakétákat, meg dobáltam el néhány petárdát. Az egyik tűzijátékból a fele megmaradt, amit elvileg vissza kéne vinnem, de bekaphatja a rendelet, majd felhasználom más alkalommal.

Hétfőn kezdődött a meló, vagy inkább csak folytatódott... a maga természetes monotonitásával.
Amit korábban említettem, hogy lehet hogy lesz egy új hobbim, amiből talán majd pénzt is látok... nos, túlságosan beleéltem magam, mert akihez mentem volna tanulni, elköltöztek. Ezen már meg sem lepődök...
Ami viszont meglepő, hogy a mai nap el tudtam intézni, hogy meg legyen a leltár a Bárdis arukészletünkről. Aki nem érti olvassa el a tavalyi bejegzéseket.
Kurvasokat szoptam a leltárral, nem csak az ellenőrzéssel, hanem hogy egyáltalán kinyomtathassam. Nah, most meg tök meglepő, hogy az adatlekérés és a nyomtatás is megvolt 1 napon belül... igazi csoda...
Szóval holnaptól állhatok neki ellenőrizni. Mondjuk ez abból a szempontból nem rossz, hogy így talán kevesebbet szolgálok ki.

Summary 2010
2010 egy elég szar év volt. Sok fájdalom és gyötrelem ért, ami mellett szinte eltörpülnek azok a kevés kis örömöm, amik alkalmanként értek. Meg kell jegyeznem, hogy Tanashi-val töltött Bécsi kiruccanásom minden évi szenvedésemet megszűntette.
2010-es évem csúcspontja volt az a nap.

Január
Élveztem a "boldog" új évet, "örültem", hogy ünnepek után kezdett el leesni a hó, amit "imádtam" rendszeresen összelapátolni.
A hónap elején a Bárdis leltár nyomtatásával kínlódtam, amit aztán nagy szenvedések árán sikerült kinyomtatni. Azán volt egy betörési kísérlet, ami hála annak, hogy sokáig vagyok ébren, meghiúsult.
Késöbb anyámék győzködésére elmentem egy kuruzslóhoz, aki lábakból állapítja meg, hogy mi bajod van. Oké, mondott néhány okos és érdekes dolgot, de amiket felírt gyógyszereket, az nem hatott semmit és leginkább a pénztárcám egészségére volt káros.

A hétköznapi megpróbáltatások után jött csak az igazán nagy fájdalom.
Elveszítettem a számomra legfotosabb barátot. Dióhéjban: olyat művelt, amit soha nem feltételeztem volna róla és emiatt én már nem tudtam továbbra is a barátja maradni. Ennyi, röviden és tömören. Totál ki voltam borulva az elkövetkezendő néhány hétben-hónapban. Úgy kellett tovább élnem a napjaimat, hogy ő már nem volt a része az életemnek. Kb olyan érzés volt, mint elveszíteni egy családtagot.
Úgy döntöttem lezárok minden kapcsolatot, ami abban az ismeretségi körben nekem megvolt. Tanashi-nak elmondtam az érzéseimet is és tőle is el akartam búcsuzni, mire ő mondott olyat, amitől nagyon meghatódtam. Azóta ő lett nekem a legfontosabb barát, akinek mindig készen állok segíteni, ha szükség van rá. Ez az egy dolog volt, ami ebben a nehéz időben még talpon tartott.

Február
Februárban folytatódott a depresszió, az idegroham és más apró kellemetlenség. Sok attrocitás ért, fontolgattam, hogy csinálok egy másik blogot, aholnem kell utalgatva írnom, nyomozgattam dolgok után, amiket aztán nem használtam fel, meg fontolgattam egy nagy hülyeséget és a borotvapenge is a kezembe került.

Folytatódott a leltározás, a fagyok elmúltak, jöttek a szeles idők.
A hónap végefele a paranoia és a hipochondria kezdett rajtam megmutatkozni.
Fájlaltam a mellkasomat, ami késöbb kiderült, hogy semmi vészes nem volt, csak a kevés mozgástól gyenge a hátizomzatom és az idegek sokszor becsípődtek.

Március
Beharangozták TDU2-t. Kicsit visszatért belém az élet. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser, alig vártam, hogy megcsinálják a game-t (ami késöbb baromi nagy csalódás volt, de erről már írtam korábban).
Elkezdődött a Forma1. Rage-eltem az új dizájn miatt, mert iszonyat fosul néztek ki a kocsik... Szintén rage-eltem az új szabályok miatt, dehát mit tudok én tenni ellenük?

A kocsim némi karbantartásra szorult, már a mi a futóművet illeti. Megcsináltattam, nem volt olcsó, de legalább egy darabig megint nincs rá gond.

Április
"Pokol hetével" kezdtem a hónapot. Szokásos melóhely-emberek utálatos szendvics.
Lement a szavazás is. Csodát nem vártam és nem is lett semmi csoda, sajnos ott folytatják a naracsok, ahol a szocik abbahagyták... és ugyanazt, csak más úton... meh...
Ebben a hónapban derült fény a mellkasfájdalmam okára, mint ahogy azt fentebb említettem.
A gyógyszer szedés is véget ért, amit még az a vak lábbuzerálós kuruzsló írt elő.
Gondolom elég világos az eredmény, a dokit ért jelzőket illetőleg.

El kellett köszönnöm egy kedvenc játékomtól, mert drága Usa úgy döntött, hogy Európa nem játszhat tovább... fasza, mi?

Valve kitett magáért. Sikerül végleg szarráfosni Tf2-t és Steam is egy rakás szar lett.

Május
Májusban volt az év első jó hétvégéje, ami igazán rámfért a sok szartenger után.
Elkezdődött a pecaszezon. Sok év után újra elkezdtem pecázni és azt kell mondjam, kurvajó dolog. Természetesen egy magán tóra mentünk, ahol nem kell horgászengedély.
A hónap közepe körül rosszra fordult az idő, ami ki is mutatkozott rajtam.
25-én betöltöttem 23. életévemet, amit az elmúlt 10 évhez szokottan ünnepeltem meg. Sehogy...
A hónap dühöngéssel zárult a szokásos szendviccsel.

Június
Lezártnak tekinthettem azt a hosszú huzavonát, ami Január óta tarott. Kicsit fellélegezhettem, gondotlam...

A tv-s szekrényem megunta, hogy a tv-met tartsa és leszakadt, szerencsére időben mentettem.

Nővérem kocsijára került a sor, karbantartást illetőleg. Én jártam vele, illetve vittem el szerelőhöz, addig nővérem járt az én kocsimmal.

Örömömre (késöbb bánatomra) beharangozták TDU2 szeptemberi kiadását. Alig vártam.

Nagy ráérésében megtörtént az első dizájn újítás blogomon, amit azóta évszakonként megismétlek, mert fun.

A hónap végefele szemtanuja voltam egy autós gázolásnak, ami a mellettem lévő sávban történt és ami napokig sokkolt. Hogy mi lett a lánnyal, azóta sem tudom, de remélem rendben felépült. Nem szeretnék mégegyszer ilyet megtapasztalni.

Július
Ebben a hónapban volt egy kis szabi, pesztrálás, meg Pc újítás. Utóbbit kezdem egyre jobban és jobban megbánni. Tulajdonképpen nem is az újítást bánom, hanem hogy ezt a szemközti pc-s boltnál intéztem és nem a régi, jó ismerősünknél... ebből is tanultam... drága tanulás volt ez is...
Külünösebb nem történt ebben a hónapban. Meló, peca, pihenés.

Augusztus
Augusztusban lett volna még egy hét szabim, ami iszonyat szar lett. Ebben a hónapban is elég sokat dühöngtem a sok szarság miatt.
Majd ment a kínlódás, hogy nekem új pc, akkor a régi pc-t adjam az autósboltnak, stb.
Az elmélettel nem volt semmi baj, hanem megint csak az ügyintézés tartott sokáig...
2010-ben volt előszőr, hogy nem mentem ki a Városligetbe 20.-án.

Szeptember
Korán jött a hideg. Legalább 5 éve nem volt ilyen pontos az időjárás.
A kisházban kezdődtek a felújítások. Falfestés, csempézés, meg ilyenek. Nekem is volt festeni valóm, ami ki is töltötte a Szeptember hátralevő napjait.
Ahogy jött a hideg, egyre kevesebbet mentünk ki pecázni és a kis tónak a partja is kezdett eltünni a sok eső miatt. Hehh, amit akkor fogtunk halak még mindig élnek. Egy rekeszben vannak, állandóan cseréljük a vizüket meg etetjük őket. Csak azért maradtak meg, mert a hideg miatt már anyám nem akartam megpucolni őket.
Kis kiegészítésképp: Decemberben majdnem megfagytak. Legalább 5-10 centis jeget törtem le róluk, de szerencsére mind túlélte. Azóta a kisházban vannak, ott van egy kis fűtés is, így már tuti nem fagynak meg.
Hozzánk került egy kismacska, aki fogalmam sincs honnan kerül elő, de annyira barátságos volt, hogy hiába zavartuk, nem akart elmenni, azóta itt van a nyakunkon. Neve nincs, mert eredetileg nem akartuk megtartani, én vakarcsnak hívom, annak ellenére, hogy már kezd nagy lenni. Anyámék még mindig el akarják paterolni, ami érthető, mert 5 macska már sok, de hova és kinek adjuk? Menhelyen meg inkább kutyákat tartanak...
Jah, TDU2 nem jelent meg, mert nem lettek készen vele időben.

Október
Legnagyobb meglepetésemre megírtam a 100. bejegyzésemet. Nem gondoltam volna, hogy lesz valami, amit rendszeresen fogok csinálni.
Tanashi-nak kiírtam az FMA Brotherhood-ot, amit már rég kért tőlem és azóta folyamatosan szedtem le, ahogy jött egy új rész.
A hónap közepére végre végeztem minden festős munkával, már nagyon untam...
11.-én "ünnepeltem" 8. évfordulóját a magányomnak, de rá is jöttem, hogy sokkal jobb nekem egyedül, egy párkapcsolat sok fejfájással jár és mégtöbb költséggel...

November
Befejeztem azt a nagyon fejfájós puzzle-t, amit még 1-2 éve kaptam akkori barátaimtól.
Miután nagy bánatomra nem jött ki TDU2, kiadták a bétát, amire késöbb be is kerültem, de minden lelkesedésem hiábavaló volt. Nagy rakás szar lett a game és szinte biztos, hogy nem fogom megvenni, ha elkészül. Maradok az 1-nél, klasszisokkal jobb.
Ebben a hónapban vettem fontólóra, hogy csinálok még1 blogot, ahova a kreatívkodásaimat töltögetem majd fel. Jut is eszembe, lassan nem ártana update-elni, mert már rég nem töltöttem fel semmit.
Szintén ebben a hónapban kezdtem el a diétámat, amit meglepő mód szigorúan betartottam és sikerült is leadnom néhány kilót. YAY!
Felvetettem az ötletet Tanashi-nak, hogy ki kéne menni idén is Bécsbe az adventi napokra. Örült az ötletnek, úgyhogy kezdtem is szervezkedni.

December
A havazás napra pontos volt, elsején leesett az eslő hó.
Kalandos volt a hónap eleje. Egyrészről, egyik éjjel mehettünk Lajos fiának kocsiját visszaállítani az útra, mert lesodródott és felborult, majd másnap mentünk látogatni.
A kocsit leszámítva semmi vészes nem történt.
Másrészről meg volt egy késő esti taxizásom. Tanashi és a lakótársa jöttek volna haza, csak az időjárás miatt több helyen is elakadtak a vonattal. Kimentem értük a Keletibe, majd hazavittem őket.
Megvettem életem első 5000db-os puzzle-ját, ami egyben egy új és eddig a legnagyobb kihívásom.
Lement a Bécsi kiruccanás is. Én jól éreztem magam, remélem Tanashi is, elvégre neki szántam az utat karácsonyi ajándéknak.

Néhány nappal szereztem tudomást, hogy egy régi ismerősöm hosszú betegeskedés után elhuynt egy hónappal azelőtt. Sokkolt a hír, és még a mai napig nem térek magamhoz. Nekem ő mindig is barát volt, annak ellenére, hogy rég nem beszéltünk és sajnos már soha nem is fogunk. El akarok menni a sírjához, hogy mégegyszer utoljára megemlékezzek róla.

Ezek után jött a karácsony, meg a szilveszer.

Hát ez volt nekem 2010. Ez egy dühöngős és búcsuzkodós év volt, amit jó lezárni.

Most érdekes dolgok történnek. Egy év után lehet hogy új esélyt adok egy barátságnak, ami fájdalmasan ért véget?

Nem én nyitottam és meg is lepett. Nem tudom egyelőre, hogy mi legyen. Sok bennem a kétség és a bizonytalanság. Nagy harc folyik most a fejemben és nem könnyű újra nyitnom. Egyik oldalról az eszem azt mondja, hogy legyek óvatos, a másik oldalról meg a lelkiismeretem azt mondja, hogy mindenki megérdemel mégegy esélyt.
Nem tudom. Nem lesz egy rövid folyamat, annyi biztos. Ennek kell még egy kis idő, hogy alakuljon, aztán meglátjuk... mondjuk azzal már megadtam a lehetőséget a változásra, hogy válaszoltam az üzenetre.
Nem egyszerű...
De majd meglátjuk.

All in all, Happy Y2k11 mindenkinek mégegyszer és remélem, hogy ez az évem azért valamivel jobb lesz, mint a tavalyi. A remény hal meg utoljára.

Peace.

Xmas

Most túl fáradt vagyok, hogy hosszasan írjak arról, hogy mennyire nincs karácsonyi hangulatom és mennyire zsidóság megint végig melózni 2 ünnep között, meg ma is, meg 31.-én is...

Szóval... nem is tudok most igazán miről írni, még mindíg a gyász és a sokk hatása alatt vagyok.

Ennek ellenére nektek Boldog Karácsonyt kívánok és ha addig nem írnék, akkor Boldog Y2k11-et is.

Peace.

On a little trip with a very special friend

Jó estét, jó szurkolást.

Lement ez a Bécsi kiruccanás is.
Fun volt, jól éreztem magam, Tanashi is és ez a lényeg.
Idén is rengeteg ember volt kint.
Most nem a vásárokhoz mentünk, hanem a várost jártuk be és 2 kávézót.
Hát igen; megint csak elkápráztat Bécs szépsége, színvonala és minden más tulajdonsága.
Ott még a legkisebb mellékutcában is hatalmas karácsonyi lámpák vannak.
A vendég szeretet példás, a kiszolgálás előkelő.
Ég és föld a különbség mocskos kis országunkhoz képest, pedig itt van a szomszédságban.
Azt hiszem, lenne mit tanulnunk tőlük.

Készült néhány kép is, aminek javát Tanashi készítette.











Ez töredéke a készült képeknek. Részemről nagyon szépnek találtam minden karácsonyi díszitést. Még az erős szél ellenére is élvezhető volt ez a kiruccanás.
Örülök, hogy összejött ez az utazás és annak még jobban örülök, hogy Tanashi is velem jött.

Hát igen, bánhatja is, aki ezt kihagyta, bizony szar dolog lehet kiesni a mézes bödönből, dehát ez van.

Tervezzük, hogy nyáron lehet megint kimegyünk, hogy lássuk a nyári verzióját is Bécsnek. FaTaL-al voltam már kint egy nyáron és szerintem idén is vele mennénk, ha lesz rá lehetőség.

Peace.

Eventful week

Szokás szerint csúszok a rendszeres update-el, de a múlt hét eseménydús volt és inkább tartogattam egy nagy bejegyzésbe az egészet.

CRASH!
Péntek éjjel negyed 1kor csengetnek. Elsőre azt hittem hogy a tv-ből jön, mert pont ment valami reklám. Lehallkítom, fülelek, mégegyszer csengetnek, de akkor már anyámék is kimentek az erkélyre.
Azt mondja rendőrök. Rendőrök? Wtf?
Lemegyünk.
Kérdezik: Azanger Lajos?
Nah gondoltam, Lajost elviszik valamiért, vagy mi?
Majd folytatják, hogy a fiával baleset történt csütörtök este 11kor, azaz néhány órával ezelőtt.
Haraszti és az 51-es út között átsodródott a szembesávba, majd le az árokba és fejreállt.
Kikerekedtek a szemeim.
Azt mondták, nem lett baja, kimászott, mentőt hívott, elvitték már, kórházban van, nekünk viszont el kéne mennünk a roncshoz, hogy elvontassuk onnan.
Nah gyorsan gép izzít, google, autómentés... semmi bazzeg...
Felhívom a tudakozót. A környéken kb. 10 várost mondtam, nem talált semmit... fasznak vagytok ti is.

Odaérünk. Hát a látvány nem volt szép... a árok alján ott a Honda fejreállva...
Ott voltak a helyszínelő rendőrök, meg azok a rendőrök, akik jöttek nekünk szólni.
A helyszínelőktől megtudtuk egy autómentős számát, késöbb kiderült, hogy Szigethalmi a srác és ismer is minket az autósboltból. Persze neten nem hírdeti magát, így nemcsoda, hogy nem találtam meg.
Közben megtudtuk, hogy Lajos fia (Lajos) melyik kórházban van.
Többször is be kellett telefonoznunk, mert folyt a kivizsgálás.
Egy enyhébb agyrázkódáson kívül nem lett nagyobb baja.
3 óra volt mire hazaértünk, negyed 4 mire le tudtam feküdni.
Aznap sokat nem aludtam.

Másnap, jobban mondva aznap délután bementünk meglátogatni. Megnyugodtunk, hogy ténleg nem lett nagyobb baja, csak a feje fájt.
Hát, az még fog is, főleg mert a Honda még banki hiteles és még 1 évnyi részlet van rajta, összességében 400k. Ezt az összeget majd egyben kell kifizetnie, amint a rendőröktől átmegy a jelentés a balesetről.
Emellett még számíthat egy 30-40k-s bűntetésre is, mert tuti, hogy nem tartotta be a sebesség korlátozást.
Ami a kocsit illeti, az még kb. 400k, ha újra használni akarja, mert van rajta mit javítani: szélvédő, oldalsó ablak, és sok karosszéria elem. A futómű nem sérült, talán a motor is megúszta, de a visszafelé folyó olajat ki kell pucolni. Az akksinak annyi.
Lesz mit vele csinálni, de ez legyen a legkevesebb, sokkal rosszabb is lehetett volna.
Nagy szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta.


Late night Taxi
Pénteken este 10kor felébredek a "délutáni" szunyálásból, látom sms. 2 is.
Tanashi írt, hogy már rég a Keletiben kellene lenniük, de a vonat Csornán áll már rég és hogy nincs-e kedvem értük menni, hogy ne kelljen éjjel bkv-zni.
Nah, gyorsan összekaptam magam, de tudtam, hogy nem 5 perc, amíg ideérnek mégha most el is indulnak. Vártam vagy fél/1 órát asszem, csak utána indultam el.
Hideg volt, nem kicsit, de hamar befűtött a kocsi.
Beérek 0:45-re. Ők még kb. 1 órányira voltak. Nekiálltam olvasni. Van egy ilyen régi utazós könyvem, abban is Japánról írnak. Ez valami könyvsorozat, de baromi régi...
Még jó, hogy magammal vittem. 1:40 körül elindulok a bejárathoz és hamarosan meg is jött a vonat. Tanashi és a lakótársa jöttek. Sajnos a lakótársnak elfelejtettem a nevét. Millió bocs, de nekem annyira szita az agyam, legközelebb, ha találkozunk, lehet mégegyszer be fogok mutatkozni, mert annyira rossz a rövidtávú memóriám.
Igyekszem megjegyezni a nevét, ha legközelebb megkérdezem.
Örültek nekem, hogy nem kellett abban a hidegben még a koszos buszra szállniuk.
Jól befűtött, kényelmes kis kocsim, meg a koszos, zötykölődős busz nem ugyanaz.
Tanashi többször is megköszönte, sőt még azt is megjegyezte, hogy életmentő vagyok.
Igazán nincs mit. Szívesen segítek barátoknak, ha szükség van rám, ez a legkevesebb.
Hehh... korábban volt pár ilyen, igaz akkor még rövidebb távokra kellett mennem, de többször... szép idők, hát igen, ez van.
Egyet elmondhatok, nekem külön öröm, ha az én segítségemet kérik, szívesen segítek és nem kell többször is bocsánatot kérni. Ha már egyszer megadatott az a lehetőség, hogy autóm van, akkor azt ki is kell használni.
Szóval mégegyszer, szívesen és bármikor, ok? Csak egy telefon.

New challenge
Szombaton voltunk elintézni a karácsonyi vásárlást és megláttam azt az 5000 darabos puzzle-t, amit még neten néztem... hát én ezt megveszem!
Meg is vettem. Újfent egy jó nagy fába vágtam a fejszémet.
Természetesen Ravensburger-t vettem, mert eddigi tapasztalatok szerint ez az egyik legjobb, a többség meg úgyis mind gagyik...
Hát... szombaton belekezdtem, vasárnap folytattam és még a felénél nem tartok, már ami a szelektálást illeti. Még el sem tudtam kezdeni összerakni a széleit.
Ez aztán kemény lesz, de ahogy a többivel is, ezzel is megbírkózok.
További infó majd a Kreatív blogomon.

Fucking jew!
Ma bejön a paraszt Mercis, hogy akksi kell neki. Mondom mennyi, sarkon fordul és kimegy, mindenféle "köszönöm, viszlát", vagy "bazdmeg ez drága" nélkül.
Mocskos bunkó zsidó paraszt... Mercije van, de neki drága 13k-ért az akksi... az ilyen még az anyját is megbaszná 2 fillérért. Meh...

Dióhéjben ezek történtek.
Peace.

Rage before christmas

Baromi sok ünnepi hangulattal és kibaszott "jó" kedvvel kezdem mostani ragestorm-omat. Már hétfőn akartam írni, de nem volt rá alkalmam, mert rush volt.
Minden fasznak ilyenkor kell SOS minden. Ilyenkor jönnek be gyorsan akksiért, fagyállóért, téli ablakmosóért, ablaktörlőért, utóbbiért csak azért mert a sok fasz a klasszikus "ráfagyott a szélvédőre és mikor bekapcsoltam, letépte a gumit a lapátról" esetet játszotta el.
Vicc, hogy 5-ből 4 azt szeretné, ha fent említettekből mindent ki is cserélnénk nekik.
Általában nemgond, de mikor sokan vannak, kint meg kibaszott minuszok, akkor egyértelműen nem fogunk emberenként pöcsölni mindenkivel. Van aki ezt megérti, van aki ezt zokon veszi, utóbbiak menjenek a picsába.

Hétfő
Azzal a tudattal jövünk be, hogy valszeg egy jólelkű hókotrós sem fordult be ide, hogy elvigye azt a "kis" havat, ami neki nem megterhelő, a fűtött volán mögött, nekünk viszont igen, mivel nem csak hideg volt, hanem az a rohadt szél is fújt.
Hát nem csalódtam abban, hogy megint csalódnom kellett, természetesen ott volt a méteres hó.
Neki is álltam eltakarítani, már kb. a felénél jártam, mikor hülye picsa az X5-össel jött be és rámdudált, türelmetlenül, meg sem várta, amíg elviszem azt a sort a lapáttal.
A biztosíték elszakadt:
-Jó, hogy el nem ütsz, bazdmeg. Mielőtt még elküldenél a kurva anyámba, csak megsúgom, hogy ezt az egészet, miattatok, köcsögök miatt lapátolom el, igazán honorálhatnád egy néma köszönömmel, dudálás helyett.
Aztán valamit magyarázott meg mutogatott, mire én:
-Tudod mit? Az karácsonyra való tekintettel takarodj innen a náthás picsába. Közben egy lapát hóval jeleztem neki, hogy nem viccből kértem őt a távozásra, mert ha továbbra is magyaráz, meg integet, akkor rászórom azt a lapát sáros, jeges havat.
A hölgyemény távozott.
Nagyszerű, mennyi is az idő? Hmm, 7:45? Nah! Király, még csak ki sem nyitottunk, már fel is baszták az agyam.
Gondoltam kiírom magamból, de esélyem nem volt, mert amint kinyitottunk, már áradt be a sok birka. Remek nap volt, nagyon élveztem.

Tegnap
Fejfájás egész nap, emellett a hétfői rutin.

Ma
A mai napom korán reggel, ébredés előtt fél órával már el van baszva. Kezdve azzal, hogy korábban kelő nővérem tank módjára közlekedett és felkapcsolta, majd égve hagyta a villanyt a lépcsőnél, amivel szemben van a szobám ajtaja, ami üvegablakos, amivel szemben van bent az ágyam; ergo kb. fél 7kor már ébren voltam és rólam köztudott, hogy már attól tiszta ideg leszek, ha akár 1 perccel is korábban felkelek, mint amennyire az ébresztő be van állítva. Elvesztegett percnek tekintem és idegeskedek rajta, nah, ma reggel fél órát vesztegettem el nem alvással.
Gondoltam felkelek, kimegyek és rávágok a kapcsolóra, tudatosítva az egész házzal, hogy rám már megint nem voltak tekintettel, de nem akartam ránézni az órára, mert mint mondtam, hogyha korábban vagyok fent, mint kéne, akkor rámjön az örjöngés.

A másik apróság, hogy a 2 kibaszott kölyökmacska, annyira kipihent volt, hogy a lépcsőn kergették egymást fel és le, nem számoltam, de kb. 10-szer.
Majdnem elfelejtettem említeni, hogy Lajos reggel 6-kor tudott nekiállni kipucolni a kazánt, amivel semmi gond nincs. A kazán a pincében van, a gond az, hogy nyitva hagyta az ajtót és olyan fasz módjára kezdte el kipucolni a kazánt, hogy a füsttől bekapcsolt a szénmonoxid riasztó, ami kb. 2-szer hangosabb, a mozgásérzékelős riasztónknál.
Kellemes ébredésem megvolt.

Reggeli rutin nálam, hogy egy bögre kakaóval leülök a tv elé és amíg próbálok feléledni, nézem az időjárást, a híreket és talán 1 vagy 2 rovatot a mokkában.

Anyám meg Lajos fel-alá mászkál, ami rendben is van. Lajos korábban indul, mert ő Ráckevére megy. Szokásuk, hogy ki-be mászkálnak, mert még ezt a zacskót kell vinni, mert még a kaja ittmaradt, mert még hoppá, a reggeli vitaminok kimaradtak, meg még indulás előtt rá kell gyújtani... és mindeközben az ajtó tárva nyitva van és jön be a huzat.
Szépen kérem, hogy az ajtót csukják be, mert jön be a hideg.
Egy "jó jó"-val el vagyok intézve és továbbra is nyitva marad az ajtó. Felkelek, persze már megint idegesen és szabályosan bebaszom az ajtót, csak úgy belereng a ház, majd jön Lajos és leugat, hogy miért csapkodom az ajtót. Azért bazdmeg, mert kértem, hogy csukjátok be, de basztatok rám megint. Erre tovább magyaráz, nem akartam neki mondani, hogy ő mégis milyen alapon ugat be nekem. Ő itt egy vendég egyelőre, nehogy azt higgye már, hogy ő ide faszán befészkelte magát és ő császár, hehe, lófaszt!

No, eljutottam ma is oda, hogy 7:45-re már tele van a faszom a mai nappal és olyan a hangulatom, mint egy végig idegbetegeskedett nap végén.
Poén a mai napban is, hogy anyám dél körül megint tiplizik haza, mert sütni kell, meg készülni a karácsonyra, stb. Ez érthető, de miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni?
Egész múlt héten alig jött be ember, de neki most (meg tegnap) kell letipliznie, amikor rush van.
Jah, és holnap is, igen 24-én is nyitva leszünk fél1-ig. A zsidóság netovábbja.
Szóval igen, kurvajó a hangulatom már megint, és már megint karácsony előtt.
Ha a holnapi napom is így kezdődik, vagy hasonlóan szar lesz, akkor tuti felgyújtom a karácsonyfát, meg a házat és kimegyek lövöldözni az utcára...
Békés Boldog Karácsonyt mindenkinek.

on a little trip with friends

Hogy honnan lehet tudni, hogy jönnek az ünnepek?
Mindenki rohan ajándékok után?
Minden ház este fényárban pompázik?
Egymás hegyén-hátán állnak a karácsonyi bódék tereken?
Neeeem.
Onnan lehet tudni, hogy jönnek az ünnepek, hogy éjjelenként 3 és 4 óra között a betörők csörgetik a vezetékes telefont, ezzel is csekkolva, hogy vajon minden éjjel otthon tartózkodunk-e és hogy egyáltalán felébredünk-e a csörgetésekre. Jó, mi?
Velünk csak azért járnak rosszúl, mert nem piti riasztó rendszerünk van, ergo nem ajánlatos próbálkozni.

Elkezdődtek a keményebb minuszok, ma már a hó is szállingózik.
Csak abban reménykedek, hogy csak a karácsonyunk lesz fehér, azután minden szépen elolvad.

Nah és most itt abba is hagyom, mert 2 kibaszott szót nem tudok leírni anélkül, hogy fel kelljen innen állnom, bezzeg eddig basztak bejönni. Faszkivan, ráadásul megint tízezresekkel jön a sok mocskos köcsög. Szóval majd re, ha kiürült a szar az agyamból.

Hát re... igen, 2 nap is eltelt.
Az a helyzet, otthon már lement az agyvíz, csak nem akartam azt a kevés szabadidőmet is írkálással tölteni, másnap meg persze megint idegbajos voltam.
Most nekifutok megint, remélhetőleg befejezem, mielőtt a sok ugrálástól megint ideg leszek.

on a little trip with friends
Korábban emlegett Bécsi utazáson is túl vagyok. Jól éreztük magunkat, szép volt, főleg este, amikor a felkapcsolták a lámpákat. Rengeteg kis boltocska volt a kastély előtt, meg más helyeken. Annyi minden volt, az ember simán otthagyna egy vagyont, anélkül hogy észbe kapna.
Egyetlen dologgal volt csak bajom és azok természetesen az emberek voltak. Annyian voltak ott mint a pápa szentbeszédén...
Nekem ez egyenlő a halállal, de túlétem.
Iszonyatosan hideg volt, dehát milyen legyen az idő decemberben? Meleg? Ki lehetett azt is bírni.

Remélem még nyáron lesz alkalmam kimenni, mert azért a zöld táj mégiscsak szebb, mint a kopár verzió.

Leesett az első hó
Igen, ma reggel kinéztem az ablakon a szokásos 1 helyett 2szer káromkodtam...
A havazás egy aljas esemény, mert mikor még gyerek az ember, akkor örül, ha van sok, mehet ki játszani, hóembert építeni, stb; nahde ha felnő az ember, úgy megutálja a havat, mintha szarból lenne... minden alkalommal ellapátolni, kocsiról a lesöpörni, alatta a jeget levakargatni, a csúszós út miatt gyök2-vel menni... minden autótulajdonos álma ez.

Nah sügérkék figyelem, elmondom, mit kell tenni a hóban való közlekedés előtt és közben.
Leesett a hó, odamegyünk a kocsihoz, látjuk, hogy beborítja a hó. (Figyelem, ez főleg azokra vonatkozik, akik szabad ég alatt parkolnak)
Első teendő, hogy kesztyűt vegyünk, mert hosszas folyamat lesz a takarítás, persze csak ha megfelelő eljárás szerint csináljuk.
Egy nagyobb kefével álljunk neki lesöpörni a havat, lehetőleg a TETŐTŐL kezdve. A tetőt azért érdemes lesöpörni, mert ha egy élesebbet fékezünk menet közben, akkor mindent magunk elé tálaljuk. Ugye ezt senki nem akarja.
Legrövidebb az lenne, ha azt mondanám, hogy az egész kocsit le kell söpörni, de mivel az autó tulajdonosok 80%-a gyökér, így részletesen írom le.
Tehát, első a tető, utána az ablakok, az ÖSSZES, nem csak az első meg a hátsó, hanem az ÖSSZES!
Nem árt ha az ember lát oldalra, mert esetleges sávváltáskor nem szeretnénk egymásra kenni az autónkat.
A következő a lámpák lennének, de mivel a motor melegszik, így ráfolyhat a motorháztetőről a hó a lámpákra, tehát előbb a motorháztetőt söpörjük le, utána a lámpákat. Miután mindent lesöpörtünk és eselteg jég volt a hó alatt, akkor ugyanezt a folyamatot kell megismételni, a tető kivételével.
Gyengébbek kedvéért: Szélvédő első-hátsó, oldal ablakok, visszapillantó tükrök, lámpák.
Ok, a kocsi útrakész. Ami a vezetést illeti ilyen időben, azt nagyvonalakban elmondtam egy régebbi bejegyzésemben.

Remélem több hó nem esik és ez is hamar elolvad.
Peace.

A börtön ablakába.... soha nem süt...... be a nap....

tovább nem tudom...

Igen, megint itt rohadok ebben a börtönben és itt fogok rohadni még legalább 20 évet.
Fő az optimizmus.

Ja igen, Merry fucking christmas to all...
Mint mondtam, nem volt karácsonyi hangulatom, és ez szenteste sem jött meg... már max csak jövőre...
Tulajdonképpen örülhetnék, hisz csak ma meg holnap vagyok bent, aztán készülök a szilveszteri lanapartira, de az a helyzet, amint a bolt közelébe érek, elfog egy mély undor...

Jó rég nem írtam, az igazat megvalva nem is volt mit. Olvasgattam véletlenszerűen ismerősök (legalábbis azok, akiket kezdő otaku koromban imsertem meg, és azóta nemigen láttam) blogjait. Hát igen, itt látszik az iskolázottsági külömbség, amíg én 2-es érettségivel ilyen low class blogot írok, addig a többi komunikációs és bölcsész egyetemista frappáns és fordulatos sorokat írnak, mindenféle művészi idézésekkel.
Hát igen, ilyen tőlem nem telik...

Hamarosan lezárul az év. Várom? Nem várom? Szerintem tökmindegy. Ha várom, akkor mindjárt itt van, ha nem, akkor is jön...
Tudom hogy esélytelen, de remélem a következő évem legalább egy árnyalattal boldogabb... uramisten, "boldogot" írtam? "jót" akartam. hehe... boldogság nem igen jár nekem, így csak a jóban reménykedhetek... már az is elég lenne.
Nah elég az érvágásból mára.
Nem tudom mikor írok legközelebb, mindenesetre happy fucking Y2K9 for all.

The show must go on...

Olyan rég nem írtam, hogy már a jelszavam is elfelejtettem... 4-5 próbálkozásra azért sikerült.

Eddig eltelt időben sokminden nem történt... közeleg a karácsony, idén valahogy nem várom... erről is a munka tehet.
Egyik hétvégén feldíszítettük a házat, úgyhogy esténként úszik a fényben.
Tegnap megvettem a Barcsay féle anatómia könyvet Tanashinak karácsonyra. Sokszor hallottam, hogy "A rajzosok bibliájának" hívják. Mindamellett baromi drága egy könyv... persze ezt Tanashinak nem kell tudnia ;).
Ami a többieket illeti, fogalmam nincs, mit vegyek, így reménykedem, hogy ők kitalálják, mit szeretnének.

Más
A minap rám írt msn-en Ádám haverom volt barátnője. Gondoltam, WTF?
Kérdezte mi hír velem, hogy megy sorom, stb...szintén WTF?
Aztán végeredményben kiderült, hogy csak a bűntudatát akarta oszlatni, ami szép és jó, de nem a haverok felé kéne pedálozni, hanem inkább ahhoz az emberhez, akinek hazavágta az életét.
Ez az eset gyanusan hasonlít az én esetemre... nálam annyi különbség volt, hogy egyből nekem írt és nem 2-3 hónap múlva, hanem bő 1 év után... ráadásul sms-ben -lol- sms-ben öregem, komolyan, ez a 21. század legszemélyesebb társalgási módszere. nah mind1, hál istennek már közöm nincs hozzá.
Ha már őt emlegetem, észrevettem, hogy egy bizonyos magyarchanon, Anonymous-ok kedvence lett. Gratulálni tudok, ha valaki egy szenny-imageboard-on lesz híres, bár ahogyan az okosak mondják, ki mint vet....

Más
Sziveszterre már megvettem a fegyverarzenált. 1 db 44-es rakéta pack, 1 db 19-es kisebb pack, és egy vetőcsöves 12 db-os tüzijáték pack. Ilyenkor örülök igazán a csempészárunak.
Érdekes, hogy, habár kint csinálják és feketén hozzák be, kizárólag magyar nyelvű leírás van hozzá... azért érdekes, mert nekünk meg rengeteg olyan termékünk van (főleg autóápolási), amit egyenesen a gyártótól veszünk, mégsincs magyar nyelvű leírás hozzá, mindig utólag kell beszerezni hozzá. Nevetséges...
Egy újabb dolog, ami miatt Magyarhon FAILS!

nah, azért megint összegyűlt néhány sor, úgyhogy egy darabig megint nem írok :D.
Ha esetleg Karácsonyig, vagy Szilveszterig nem írnék, akkor Boldog Karácsonyt és Boldog Y2k9 mindenki.