Mega update after a long time

Úgy látszik minden évben lesz egy ilyen nagyobb szünetem... bár idén nem volt szándékos. Annyi minden történt és olyan sűrűn, hogy sem alkalmam, sem esélyem nem volt leülni és írni egy normális bejegyzést.
Ez most valszeg hosszú lesz. Lesz itt minden, vidám, és durva is...

Kezdjük az elején.  

Tiffany Lamp Complete
Végre elkészült a Tiffany lámpám. Jó sok munka volt vele, de végre befejeztem. Sok para faktor volt, de végül is jól sikerült. Igazából a felrakásnál dől el minden, hogy jól vágtam-e ki a sablon, az üveget, jól csiszoltam-e be. Meg is dicsérték a munkámat, mert annyira precízen dolgoztam, hogy végül egy elemet sem kellett újra vágnom, minden illeszkedett mindenhova. Azt mondták, az ilyesmi nem jellemző kezdőknél, aminek én külön örülök. ^^
A forrasztásomon van még mit fejlődni. Valamiért nekem ez az olvasztott fémmel való dolgozás annyira idegen. Minden áron úgy akarok dolgozni vele, minta festenék, átmegyek rajta vagy 5-ször, pedig sokkal inkább a folytonosságra kéne törekedni. Nah mind1, még van időm fejlődni. Most hogy ez kész, megint tartok egy hosszabb szünetet, ugyanis eddig ez volt a legdrágább tanfolyam és mellette még a benzin is rekord áron volt. Kicsit megint gyűjtögetnem kell, aztán folytathatom. A következő már a mozaik lesz. Ha ezzel is végeztem, akkor lehet kiváltom a kellő papírokat, hogy üzemelhessek. Van is egy járható út, amihez nem kell semmilyen vizsgát tennem, de erről majd, ha már aktuális lesz.

Íme néhány kép:
Kivágott, becsiszolt panel (1 a 3-ból).

Kivágott, becsiszolt és befóliázott panel.

Az első lépések a kaptafán, pontforrasztással megfogva.

Leforrasztva a kaptafán, már majdnem kész. :)

És itt 100% készen. Leantikolva, lemosva, lelakkozva. A talp az nem az enyém, nem is vettem hozzá, mert drága és nem érné meg, ha úgy is eladom.

És egy közelebbi kép. Meg vagyok elégedve, tetszik.

Cool wheels again
Húsvétkor elhoztuk a felnijeimet és végre felrakattam rá az új gumikat. Most megint egész vagányan néz ki a kocsi. Az új gumi nagyon durva, úgy kapaszkodik az aszfaltba, mint a tépőzár. Ilyet sem tapasztaltam még. Az előző gumi már olyan volt sportcipőben a jégpályán... kellett mára a csere.

So many questions!
Tumblr-emen elszaporodtak a kérdések, olyannyira, hogy be kellett zárjam a question box-ot. Most van kb. 40 kérdés, amire válaszolnom kell. Jól lemaradtam, de sajnos nem direkt, amit majd lejjebb ki is fejtek, hogy miért.

Painting and a little change
 Igen, jön a jó idő és én idén is ecsetet ragadtam, illetve hengert... Kilátásban volt már egy szobafestés, emellett én egy kis átalakítást is beterveztem. Az átalakítás alatt azt értem, hogy kivágom a batár tv-met a polcról és az lesz az új munka asztalom, ahol makettezhetek, rajzolhatok, stb. Úgy terveztem, hogy ahol a tv volt, oda a 2 szekrény közé csináltatok 2 polcot és kész is. A tv lekerült a pincébe, helyette vettem egy kicsi, lapos tv-t, ami a radiátor fölé, a falra fog kerülni.
Mindezen átalakítások feltétele volt a szobafestés. Elvállaltam, hogy megcsinálom a saját szobámat. Szerencsére a múltkoriból maradt is minden, festék, henger...

Nekiestem egy szombaton a szobámnak és összerámoltam mindent dobozokba, közben kiszórtam minden szart, amire nincs már nincs szükségem. Így járt 2 fotó is, ami a fájó múltra emlékeztetnek, akárhányszor ránézek, úgyhogy repült. Egy batár doboznyi lemezeket (cd/dvd) szedtem össze, aminek átválogatása majd egy újabb hétvégét igényel. Lehordtam mindent a pincébe, kapcsolókat, lámpa búrát leszedtem, falról a polcokat leszereltem, ágyat szétszedtem, levittem, már csak a bútorok maradtak a szobámban, amit aztán középre összetoltam. Ezen feladatokkal szépen el is ment a hétvégém és a festés csak ezután jött, persze előtte mindent le kellett fóliázni.
Mivel falat (pláne tapétát) még sosem festettem, így mindenhol több festék volt, mint a falon, de haladtam. Nap végére kicsit elborzadtam, mert rohadt foltosnak láttam az egészet. Aggodalmam alaptalan volt, mert aztán teljesen egyenletesre megszáradt. A festés elkészült, fóliát felszedtem, bútorokat visszatologattam. Az ágyam helyett csak egy matracot és annak a tartóját hoztam fel, mert az ágyam nekem már nem kell, túl nagy abba a kicsi szobába, nem lehetett az ajtót rendesen kinyitni, ráadásul alvótársam sosem lesz, így nekem bőven elég egy kicsi is.
Pc a helyén, bútorok a helyén, LEGO-t visszarámoltam. Ahogy mondtam, a lemezek átválogatása bizony elvett egy egész hétvégét. Több mint 200 lemezt vágtam ki. Volt egy, amin még régi fényképek voltak, anime talikról, meg a régi társasággal való nyaralásokról. Természetesen az a lemez is repült, csak ez ráadásul még darabokban. Végül aztán megtartottam 4 lemezt, amin még akad 1-2 hasznos cucc.

Íme néhány kép a káosz közepéről, vagyis a szobámról még festés előtt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, makettek, pónis dísztárgyak, LEGO, rajzok, és javarészt rendetlenség. :D

Festés folyamatban.

Néhány bútort a fürdőbe kellett vinni.

A bútorok a helyén és lassan kerülnek vissza a cuccok fontossági sorrendben, PC és utána minden más. :D

Itt volt a tv-m, ez lesz mostantól a munka asztalom.

Sajnos innentől kicsit leállt minden, mert jött a tavaszi Hunbrony meet (aminek persze nagyon örültem), meg utána a betegségek sorozata...  


Hunbrony Spring Meet/Picnic
Mindennél jobban vártam ezt a meet-et, mert most nem kötött programok voltak, hanem csak egy egész napos piknik a Margit szigeten. Annyira vártam már, hogy gondoltam készülök némi meglepetéssel és sütök cupcake-et. A sütésfőzést megelőzte egy alapanyag beszerző hadjárat. Természetesen nem lehetett mindent beszerezni, de anyám jóvoltából másból oldottunk meg dolgokat. Mivel a cupcake-ből 2 adag nem sok, így egy másik sütit is akartam csinálni. Nővérem jóvoltából egy citromos, mandulás kockát, amit aztán fel lehet szeletelni több darabba. Nos ez a süti sajnos nem sikerült... összeesett a tészta... nem is vittem magammal. Ami viszont a cupcake-eket illeti... Az alapja sima muffin, amibe vanília és eper kivonat helyett, vaníliás cukrot és eperlekvárt raktunk. A krémje epres volt, itt is kivonat helyett lekvárt, illetve a tömény, édes ellen sima eper puddingot használtunk. Ezek mind anyám ötletei voltak, segített is az elkészítésben, de a javát azért én csináltam. Meet reggelére lehült a krém, amit anyám rányomott a muffinokra, míg én készülődtem.

Csak kellő komolysággal, a gyilkos kötényben. :D

Dö szíriusz close-up. :D

Look at them bicsezz!

Hűtőtáskába pakoltam mindent és elindultam. Még sosem voltam egyedül a Margit szigeten kocsival, így kicsit aggódva indultam el. Előző este alaposan kiveséztem az útvonalat Google Earth segítségével és biztonság kedvéért vittem térképet is. Totál egyszerű volt, simán odataláltam. Egy kis várakozás után a parkolóban megjelent a csorda is és jöttek is páran, hogy segítsenek a sok cuccot odacipelni. Utólag is thx Falling, Kolibry és Shark. :) A csoporthoz érve látom, hogy baromi sokan eljöttek. Kicsik és nagyok is, és ami a lényeg, lányok is :) YAY FOR THE PEGASISTERS!

A profi pék, csak épp a kész süteményt felejtettem el lefotózni, de Falling megmentett ezzel a képpel. :D

A napom csúcspontja, megjelent FLUTTERSHY! Némi noszogatásra a többiektől, azért 1-2 közös kép is készült. Best day ever! ^^

I'll protect you! :)

Gyorsan körbekínáltam a cupcake-eket, amiknek nem várt sikerük lett. Néhány ember el volt ájulva tőle, aminek nagyon örültem. :) Poén, hogy én még csak meg sem kóstoltam, mert rohanás volt. Kértem is, hogy legalább 1-et hagyjanak nekem. Azt kell mondjam, tényleg jó lett, sokkal jobb, mint vártam. Gyűlt a nép, rengetegen voltunk, jóval többen, mint az előző meet-en. Nem győzöm szajkózni, hogy mennyivel másabb ez a társaság, mint más fandom tagjai, mert itt mindenki kedves mindenkihez. Vannak klikkek, de nem az van, mint anno anime-s bagázsnál, hogy az egyik klikk utálja a másikat és nekem mind2 klikkben van barátom... Itt semmi ilyesmi nincs, én legalább is nem vettem észre.
Dél után jöttek a versenyek, amiket inkább dokumentáltam, mint sem hogy részt vettem volna. Yay lustaság! Született pár mulatságos kép. Utána jött a tombola sorsolás, amin egy faja lámpát nyertem. Fél 7 körül jöttem el, mert már nagyon fáradt voltam (mivel hajnali 4-kor tudtam csak lefeküdni). Gábority eljött velem, mert ő meg a Keletihez igyekezett volna, hogy elérje a vonatot. Elvittem, bár esélyes volt, hogy lekéssük, ám utolsó pillanatban elérte. Majd elindultam haza. Egész úton vigyorogtam, mint a tejbetök, annyira jól éreztem magam, annyira jó volt látni a többieket. Nagyon szeretem ezt a csoportot. A meet-ről bővebben ITT olvashattok.  


First my throat, and after that, my KIDNEY?! WTF?!!
Meet-ről hazajövet meg mertem enni egy kicsi jégkrémet, másnapra a Wilkinson késkészlet már ott volt a torkomban. Szép, más sem hiányzott, mint egy újabb betegség. Arra a hétre reszeltek minden programomnak és tervemnek... Fetrengés volt egész héten. Hétvégére rendbejöttem, már készültem is, hogy akkor újra a visszarázódok a rajzolnivalókba és folytatom tumblr-t is.
Éjjel lefekvés előtt filmet néztem, közben szotyiztam. Egyszer csak elkezdett fájni a jobb oldalam egyre jobban és jobban. Nem gondoltam rosszra, gondoltam, valami kis görcs lehet, mindjárt elmúlik. Nem múlt, gondoltam, oké, akkor inkább lefekszem. Ez volt 1 körül. 2-ig fetrengtem az ágyamban, a fájdalom csak nőtt és nőtt. Kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, vakbélgyulladás... biztos a szotyitól... 2 után nem bírtam tovább, keltettem anyámékat, hogy csináljanak valamit, hívják az ügyeletet, vagy a mentőket. Nah innen indult a pokol. Mindenki ébren, én már lent a nappaliban tekergőzök a kíntól a kanapén. Úton volt az orvosi ügyelet, a fájdalom már elviselhetetlen volt. A karfát rúgdostam már kínomban, a víz kivert és a légzés is baromi nehezen ment. Megállapította a doki, hogy akut gyulladás, valszeg vakbél. Szóltak is a betegszállítóknak, akik 10-15 perc múlva kint is voltak. Ez alatt lefordultam a kanapéról és a földön fetrengtem, majd rámjött a hányinger is. Minden tünet stimmelt, tuti vakbél... Az a 10-15 perc egy örökkévalóságnak tűnt. 4-kor kiértek a mentők és már indultunk is. Jó messzire jöttünk be a városba, de sajnos közelebb nem volt ügyeletes kórház. Sűrgősségire fel is vettek, mentem a kórterembe, ment a vizsgálat, vettek vért, közben bekötöttek egy infúziót, amiben bitang erős fájdalomcsillapító és görcsoldó volt. Ott mondta a doki, hogy valószínű vese. Kikerekedtek a szemeim. Vese??!! Remek, nem elég, hogy csillagokat látok a fájdalomtól, ráadásul halálra is rémültem... Mondta a doki, hogy valszeg vesehomok, vagy kő. Miután végre hatott a görcsoldó, kezdtem fellélegezni egy kicsit. Már nem görcsölt annyira, de éreztem. El lettem küldve 1-2 vizsgálatra, ultrahangra. Utóbbin megállapították, hogy a jobb vesevezetékemen tágulat van, ami valszeg homoktól van. Ez után kellett menni vizeletet adni. Legnagyobb rémületemre, véres volt. Nah itt ment ki belőlem minden szín. Egy jó 5 percre megállt a világ...

Halálosan megijedtem, talán még ennyire soha.

Reggel 7-8 körül jöttünk el, felírtak egy vese tisztító gyógyszert, meg egy görcsoldót, amiket majd szednem kell. Meg lettem nyugtatva, hogy a véres vizelet az csak a homok távozásával járó irritáció és a görcsös gyulladás eredménye. Otthon lefeküdtem, valamikor késő délután keltem és kezdtem is vedelni, mint állat és csinálni mindenféle kúrát, ami a gyógyuláshoz kellett. Másnap kellett még menni a helyi SZTK-ba, urulógiára, nem tudom miért, gondolom ugyanazért az ultrahangos vizsgálatért. Reggelre megint brutálisan begörcsöltem. Nem hatott a görcsoldó, vettem be rá fájdalom csillapítót, az sem hatott. Anyám vitt be, mert ilyen állapotban nem hogy vezetni, de rendesen járni nem tudtam. Szerencsére az SZTK-ban van ismerősünk, így elintézte, hogy soron kívül bekerüljek. Szerencse is, mert a váróterem dugig volt emberrel. Bent megint hányingerem lett, de mivel semmit nem ettem előző nap, így csak víz jött ki belőlem. Kaptam ott is fájdalomcsillapítót és görcsoldót, majd leküldtek röntgenre. Vicc, hogy a pesti kórházban ez senkinek nem jutott az eszébe... A röntgenen nem volt semmi, ami azt jelenti, hogy ha kő is, annyira kicsi, hogy nem lehet látni. A gyógyszer hatott, ám távozás előtt kaptam egy doboz erős görcsoldó kapszulát. Mondta a doki, ha ez nem mulassza el a következőt, akkor kórház. Otthon továbbra sem volt étvágyam, és csütörtökig nem is ettem semmit, de tényleg semmit... Doki mondta, hogy üvegbe ürítsek, hogy lássam, mennyire tisztulok, vagy hogy mi jön ki. Neten találtam különb féle gyógytea recepteket, ami vizelethajtásra van és hasznos. Ki is próbáltam és a hatás sem maradt el, egyetlen gond, hogy ezek a teát iszonyatosan pocsékak és ihatatlanok. Ennek ellenére 2 litert gyorsan le kellett húznom, másfél óra alatt le is ment. Csütörtökön tudtam enni 4 falatot az ebédből, meg reggelire 3 kicsi harapást a zsömléből.
Pénteken nekem kellett volna bent lennem, mert anyámnak kertészkedni valója volt. Ez alapban nem is akaszt már ki, mert ismerjük a rutint. Minden más az én egészségem előtt. Sajnos péntek reggel megint egy iszonyatos görcs tört rám reggel fél 6-tól. Megint olyan görcs, amitől járni sem, állni sem, feküdni sem tudtam...
Együttérzésből kaptam a baszogatást, hogy szedjem össze magam és öltözzek, mert menni kell be. Kedves, mi?
Megkaptam persze azt is, hogy ha melózni kell menni, akkor begörcsölök, amit szintén megköszöntem az együttérzés nevében, mire nővérem ugatott le, mint egy utolsó szemetet. Ott és akkor meg akartam halni. Hát kell ez nekem? Kínoktól fetrengek, erre még lebasznak, számon kérnek, cseszegetnek... komolyan, rúgjatok még belém, lehet már meg sem érezném... miért is adtuk le apám pisztolyát... mennyivel könnyebb lett volna inkább, ha elteszem magam láb alól és nem kell ezt hallgassam. Iszonyatosat csalódtam a saját anyámban és nővéremben, kívántam, hogy ők is egyszer érezzék át ezt, hogy tudják mennyire elviselhetetlen. A kapszula amit bevettem, lassan kezdet hatni, de csak annyira, hogy újra tudtam járni. Mondtam anyámnak, hogy vigyen be melóhelyre, nekem mind1, hol fetrengek, ő meg mehet kertészkedni...
Út közben újra és újra megkaptam, hogy mennyire szarok az egész boltra, mennyire felelőtlen vagyok, stb stb. Pont ez kellett még a kínjaimhoz... Kurvára kíváncsi lennék, mit csináltak volna, ha nem jövök haza pestről... kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg a számítógépes problémákat, a névjegykártyákat, reklám matricákat, a rendszeres autókázást áruért... csak néhány apróság, amiért soha nem csak hogy egy köszönömöt nem kaptam, hanem mintha nem is én intéztem volna el ezeket.
Bent a boltban még jócskán görcsöltem, kolléga kérdezte is, hogy minek vagyok itt, ha nem vagyok jól, mire mondtam, hogy anyámnak kertet kell gondoznia, nem gondolod, hogy egy vesegörcs előbbre való. Pár perc múlva wc-re kellett mennem és olyan mértékű véres, hordalékos cucc jött ki belőlem, mint még soha. Meg is mutattam anyámnak, majd én én kezdtem el a magamét. Minden ami eddig felgyülemlett bennem az elmúlt 4-5 évben most felszínre tört... gyenge voltam, eddig mindent elnyomtam, de most kitört... kiborultam... Mondtam neki, hogy most mondja, hogy rájátszok, most mondja, hogy azért görcsölök, mert munkába kell jönni, MOST MONDJA, HOGY SZAROK AZ EGÉSZRE!!!! innentől már a könnyeimet sem tudtam megfékezni, közben mondtam a magamét... szerinted könnyű úgy meglenni minden nap, hogy a tőlem telhető legjobbat és a legnagyobb felelősséggel teszem, majd számon vagyok kérve és meg vagyok vádolva, hogy nem érdekel az egész... szerinted annyira könnyű ezt a sok szart lenyelni, amit 4-5 éve folyamatosan kapok... mindig mindent elintéztem, még azt is ami nem az én dolgom lett volna, kedves vagyok mindenkivel és segítőkész... eljárok alkatrészekért, elintézek minden gépes problémát, elintéztem a névjegykártyát, a matricákat, elintéztem hogy jó másolónk legyen, mindent megcsinálok amit kell, erre újra meg újra megkapom, hogy szarok az egészre... szerinted ez az egész nekem mégis hogy esik, mégis milyen reakciót vársz tőlem ezekre, ha nem ellenségeset?!... kb eddig jutottam...
Nézett is anyám, tudtam én, hogy nem tudott ő semmiről és most talán valami eljutott a tudatáig, viszont haragudtam magamra, hogy hagytam, hogy kiboruljak... azt hittem ennél azért erősebb vagyok...

A nap folyamán még párszor megfordultam a WC-ben, mikor egyszer csak kifordult egy pici kavics, majd hirtelen a görcs kezdett enyhülni, majd szinte teljesen el is tűnt. Azóta nem éreztem, hogy erősebben fájt volna, vagy görcsölt volna, úgyhogy úgy érzem, ebből is felgyógyultam, viszont mostantól oda kell figyeljek, hogy eleget igyak és mozogjak.

Nagyjából ezek történtek az elmúlt 1 hónapban. Elég sűrű volt, nem? Remélem több hasonló negatív kalandban nem lesz már részem, viszont alig várom már a következő meet-et.

Meglepetés!

Megint csinálok cupcake-et és most lesz más ízesítésben is (persze, ha sikerül).


Addig is Peace!

And that's how another friendship ends....

...there are several ways to lose a friendship.


It can end in a big fight...


and it can end, when the two of you........



simply forget each other......

My third little brony meet

Eljött ennek is az ideje és én már türelmetlenül vártam.

Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.

Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...

A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P

A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.

Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^


Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.

Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.

Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.

Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D

Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...

Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.

7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.

All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D

Íme egy videó és néhány kép:


...we're all hoofed!


végre az enyém, olyan szép és aranyos^^


egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D


Hubbera cidere


Inchay, Mac, és Falling cidere


A csoportkép (amit otthon hagytam...)


Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D


és ezzel :D


My little swag :D


Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.

Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.

Summary Y2K11

Mint minden évben, idén is csinálok egy éves összesítőt.
Tulajdonképpen akár pár szóval is summázhatnám az egész évemet, de nem akarok trehány lenni.

Lement a szilveszter, haverokkal mentünk biliárdozni, éjfélkor otthon fellőttük a rakétákat(erről van videó is, csak még nem töltöttem fel).
Nagyjából ennyi...

Summary 2011

Akárcsak tavaly, idén is sok szenvedésben volt részem, több tragédia is ért, voltak boldogabb napok, lezárásra kerültek bizonyos dolgok (végre), aztán jött egy új kezdet, egy új társaság, ahol jól (és fontosnak) érzem magam.
Persze az örömömet beárnyékolja egy újabb nehéz döntés... bár ez mind azon a beszélgetésen múlik, ami lassan elkerülhetetlen lesz. Lehet hogy elveszítek egy újabb barátot?

Január
Szokásos protokol: leltár, évzárás, év értékelés, sötöbö.
Elkezdtem a tiffany tanfolyamot, amihez még a mai napig is sok reményt fűzök.

Elkövettem életem második legnagyobb hülyeségét, a szívemre hallgattam és megadtam az esélyt, hogy újra kezdjünk egy elveszett barátságot (hiba volt, naaaagy hiba).

Megvolt az év első tragédiája, elpusztult Vakarcs, a kis fogadott macskánk... elütötték...

Február
A februárom elég dühöngős volt. Sok volt a hülye, a zsidó, akik külön élvezettel hergeltek minden nap.
Volt még 1 kisebb rage-elésem a Valentin nap miatt, de az minden évben van, úgyhogy ez nem újdonság.

Március
A Március eseménydús volt, kezdve azzal, hogy nagymamám nemrég befogadott kutyáját a szomszéd vérebek szétcincálták. Szép látvány volt.

Életem második legnagyobb hülyesége folytatódott azzal, hogy újra szent lett a béke és visszatért a barátság. Én kis naív, azt hittem, hogy mindenki érdemel még egy esélyt, hát ez egy újabb drága lecke volt, hogy EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT!
Nem baj, ebből is tanultam, több ilyen nem lesz.

Jött a jó idő és vele egy elhatározás, hogy brinágra ülök; így is lett és szépen gyűjtögettem a kilómétereket.

Volt még pár apróság, mint pl.: autós problémák, fals pánik gyomorbajokat illetően, újabb elkészült tiffany-s munkák, megcsináltam az 5000 darabos puzzle-omat, stb.

Április
Japánban történt néhány katasztrófa, ami a mai napig is érezhető náluk. Szegények, nem irigylem őket, ezért is szar szigetországban lakni, nem beszélve arról, hogy pont törés vonalon vannak. Ez volt eddig a legnagyobb földrengésük és félő, hogy lesz még.

Minden csoda 3 napig tart, vagy csak 1 hónapig? Nah igen, már itt éreztem, hogy gáz lesz és fel is adom, szintén itt jöttem rá, hogy jófiúnak lenni nem kifizetődő.

Ebben a hónapban elég tetemes mennyiségü pénzt sikerült elköltenem...
Köztük van ugye a tanfolyam, a benzin, egy nem várt fogászat, stb stb... egy pár hónapra földhöz vágott ez a nagy kiadás.

Május
A születésnapomon kívül sokminden nem történt, leszámítva a stresszelést meg a sok depressziót...

Június
Sok minden történt, köztük egy újabb tragédia. Elütötték az egyik macskámat.
Bejegyzés ebben a hónapban nemigen volt, mert fentebb említett okok miatt még mindig túl depis voltam, hogy rávegyem magam az írásra.
Szünetelt is az írás majdnem egy hónapig.

Július
Ebben a hónapban megtanultam, hogy senkihez és semmihez nem szabad kötődni érzelmileg, mert egy újabb szerettemet, az előző hónapban elütött kandúr testvérét ütötték most el. Még most is hiányoznak nekem, hiányuk örökké tátongó lyukat hagytak a szívemben.

Transformers lázban égtem, megnéztem a 3. részt és mint egy kis fangörl, körbeujjongtam. El is kezdtem művelődni belőle, ma már elég sok mindent tudok róla.

Augusztus
Ez volt a legmelósabb hónap.
A kisházat lakhatóvá kellett varázsolnunk, mert nagynénémet kiköltöztettük pestről.
Volt minden mi szem-szájnak ingere. Nekem főleg a festős melók jutottak, ami mint tudjunk, nem mentek zökkenőmentesen.
Közben volt még egy kisebb mosógép szerelésem is, ajh, nem is akarok emlékezni rá...

Szeptember
Kivettem az egyetlen szabimat, ami kivételesen nem lett totál szar. Tudtam pihenni is, volt némi kalandom is, volt egy stopposom, havert is taxiznom kellett, fun volt.
Összegfutottam egy régi ismerőssel, akit ha már arcról nem is, de magasságáról már messziről meg lehet ismerni :D.
Ám hétvégén borult minden, mert elkezdődött a költöztetés. Kemény volt, de túl lettünk rajta...

A hónap végén bekövetkezett az újabb tragédia. A legszeretettebb macskám, Julie eltűnt és nem jött haza. Valószínüleg meghalt, hogy hogyan és mikor, nem tudjuk, mert sosem találtuk meg. Már csak Gigi marad nekünk, aki meg már eléggé öreg, pár éve lehet még talán, aztán ő sem lesz többet...

Október
Kötőhártya gyulladás, yay.
Szokásos évforduló, immáron a 9.
Idén lesz a mágikus 10. Mondtam én, hogy meglesz, most már csak új célt kéne kitűzni, mondjuk a 15-öt, vagy a 20-at; habár fasz tudja, hogy fogok-e még 10 évet élni... Fő az optimizmus.

Ebben a hónapban váltam 100% brony-vá és KIBASZOTT BÜSZKE VAGYOK RÁ.
Gyökerestül megváltozott az életem. Soha nem lettem még ennyire rabja egy sorozatnak, pláne nem egy lányos sorozatnak.
Megismerkedtem a Hunbrony csoporttal, telis tele brony-kkal, meg néhány pegasister-rel.
Hálával tartozom a sorsnak, hogy a sok szarság, kínlódás, szenvedés és depresszió után jött e megváltás.
Továbbá hálával tartozom Lauren Faust-nak, aki megalkotta eme csodát;
és végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok a csoportnak, hogy befogadtak és velem együtt valljuk töretlenül a 'Love and Tolerance' eszményt.
Köszönöm, hogy vagytok. Végre lezárhatom a múltam, elfelejthetem azt, aki sok örömet, de annál nagyobb fájdalmat okozott nekem az elmúlt 2 évben.
Végre... ki merem mondani? IGEN! Végre boldog vagyok, hogy tartozok valahova és már nem akarom minden héten felkötni magam.
Mégegyszer! KÖSZÖNÖM!!

November
A pokol hónapja. Megint diétáztam egy hónapot, aminek 6 és fél kiló minusz lett az eredménye. Tavasszal igyekszem ezt fenntartani némi kerékpározással.

A diéta kínjait feloldozta az első Brony meet-em, ahol habár nem ismertem senkit, felettébb jól éreztem magam.
A jó hangulatomat hamar lelombozta annak a kismacskának az elgázolt teteme, amit azelőtt 1-2 nappal láttam rohangálni a kocsik között. Törtem magam, hogy haza vigyem-e, aztán már túl késő volt. Még most is mardos a bűntudat.

December
Hivatalosan és véglegesen szemüveges lettem. Nincs mese, nem láttam már messzire, most viszont sokkal jobb.

Jelentkeztem egy pályázatra, amit Falling hírdetett meg, nem sejtve hogy mekkora fába is vágom a fejszémet. Nem is lettem volna kész, ha nem tolja ki a határidőt a hónap végéig.
Nem is a díjért csinálom, hanem kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Majd kiváncsi leszek, milyen eredményt ért el. DA-ra addig nem teszem ki, amíg nem volt ereményhirdetés.

Lement a karácsonyi Brony meet is. Megint nagyon jól éreztem magam és most még többen voltunk, mint azelőtt. Jelenleg 88 tagunk van, hehe, gyűlünk, gyűlünk. :)

A karácsonyról tulajdonképpen nemrég írtam, szóval most nem fogok ctrl+c, ctrl+v-zni.


Az évet értékelve, sokat szenvedtem, sokat depiztem idén is, de hála ennek a csoportnak, visszatért belém az élet és már van miért felkelnem minden nap. Remélem ez az érzés sokáig megmarad.

Még egy apróság a korábbi drámához. Minden renden van újra, újfent Isten hozott köztünk Inchay :D.

Boldog Békés Új Évet kívánok minden bro-nak és sis-nek, találkozunk Februárban ;)


Peace.

Who needs enemies, when i have friends like you guys...

Június 23. Zoltán nap.
Felköszöntők száma: 0.

Köszönöm "barátaim", ez jól esett.

Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy szartok rám, érdekes mód, én tudok szánni egy-egy sms-t névnapokra, karácsonyra, húsvétra... születésnapra spec nem, mert elfelejthetem... de a névnap benne van a KIBASZOTT NAPTÁRBAN.
2 percig nem tart megírni egy üzenetet. Egyértelműen ennyit sem érdemlek...

Nem hisztit akarok csapni, csak egy ilyen dolog.... az hogy az embert felköszöntik, az egy gesztus. Az is egy gesztus, ha leszarnak, ez utóbbi kicsit szarul esik.
Mind1.

Bocsánatkérő, utólag felköszöntő sms, mail, vagy msn üzenet nem érdekel...
Jövőre lehet újra próbálkozni.
Én mindenesetre senkiről nem feledkezek meg.

Köszöntem.

Wisdoms and a goodbye

The path of the righteous man is beset on all sides by the iniquities of the selfish and the tyranny of evil men.

Blessed is he, who in the name of charity and good will, shepherds the weak through the valley of darkness, for he is truly his brother's keeper and the finder of lost children.



And I will strike down upon thee with great vengeance and furious anger those who would attempt to poison and destroy my brothers.

And you will know my name is the Lord when I lay my vengeance upon thee.







People people people!
Y'all sufferin' ain't 'cha?
Thats because you can't think!
Brains people, please try to use them.
If yo' don't wanna live your lives regretin' an' sufferin' everything, then please people!
Hey, are y'all listenin'?!
People please, use your brains.









Hm, I guess it is over. There is no need for me anymore.
You have already found my substitude, who will drive you, where ever you want.

He will even comfort you, more than I ever could.


It's okay, it is better this way.


For the future, no one will ever have my trust, so there won't be any disappointment.


I guess, what happened so far, I should forget everything and get a new start.

It will be difficult to forget all those good times, but I have to, in order to get a new, clean start.


For you, I only wish that you will live a happy life, and forget about me completely.

Reach your goals, and achieve your dreams.


I thank you for all those years.





I thank you for being my friend.

For a friend...

Replying to this: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdvxLq1G9nA6Lsyxdq-isajMJLaULdj7I-V9JCD1TxvEzsPFSBP3k7AqBBhFElyo5r7TUnBrxaBJvYxKc-fPoGHaUj-DfEPI0Y80CZfBLAbHPq8SggOPmHYXzciIZIIzoS_Hr0wlrhBak/s1600-h/2010_01_19.jpg

on a little trip with friends

Hogy honnan lehet tudni, hogy jönnek az ünnepek?
Mindenki rohan ajándékok után?
Minden ház este fényárban pompázik?
Egymás hegyén-hátán állnak a karácsonyi bódék tereken?
Neeeem.
Onnan lehet tudni, hogy jönnek az ünnepek, hogy éjjelenként 3 és 4 óra között a betörők csörgetik a vezetékes telefont, ezzel is csekkolva, hogy vajon minden éjjel otthon tartózkodunk-e és hogy egyáltalán felébredünk-e a csörgetésekre. Jó, mi?
Velünk csak azért járnak rosszúl, mert nem piti riasztó rendszerünk van, ergo nem ajánlatos próbálkozni.

Elkezdődtek a keményebb minuszok, ma már a hó is szállingózik.
Csak abban reménykedek, hogy csak a karácsonyunk lesz fehér, azután minden szépen elolvad.

Nah és most itt abba is hagyom, mert 2 kibaszott szót nem tudok leírni anélkül, hogy fel kelljen innen állnom, bezzeg eddig basztak bejönni. Faszkivan, ráadásul megint tízezresekkel jön a sok mocskos köcsög. Szóval majd re, ha kiürült a szar az agyamból.

Hát re... igen, 2 nap is eltelt.
Az a helyzet, otthon már lement az agyvíz, csak nem akartam azt a kevés szabadidőmet is írkálással tölteni, másnap meg persze megint idegbajos voltam.
Most nekifutok megint, remélhetőleg befejezem, mielőtt a sok ugrálástól megint ideg leszek.

on a little trip with friends
Korábban emlegett Bécsi utazáson is túl vagyok. Jól éreztük magunkat, szép volt, főleg este, amikor a felkapcsolták a lámpákat. Rengeteg kis boltocska volt a kastély előtt, meg más helyeken. Annyi minden volt, az ember simán otthagyna egy vagyont, anélkül hogy észbe kapna.
Egyetlen dologgal volt csak bajom és azok természetesen az emberek voltak. Annyian voltak ott mint a pápa szentbeszédén...
Nekem ez egyenlő a halállal, de túlétem.
Iszonyatosan hideg volt, dehát milyen legyen az idő decemberben? Meleg? Ki lehetett azt is bírni.

Remélem még nyáron lesz alkalmam kimenni, mert azért a zöld táj mégiscsak szebb, mint a kopár verzió.

Leesett az első hó
Igen, ma reggel kinéztem az ablakon a szokásos 1 helyett 2szer káromkodtam...
A havazás egy aljas esemény, mert mikor még gyerek az ember, akkor örül, ha van sok, mehet ki játszani, hóembert építeni, stb; nahde ha felnő az ember, úgy megutálja a havat, mintha szarból lenne... minden alkalommal ellapátolni, kocsiról a lesöpörni, alatta a jeget levakargatni, a csúszós út miatt gyök2-vel menni... minden autótulajdonos álma ez.

Nah sügérkék figyelem, elmondom, mit kell tenni a hóban való közlekedés előtt és közben.
Leesett a hó, odamegyünk a kocsihoz, látjuk, hogy beborítja a hó. (Figyelem, ez főleg azokra vonatkozik, akik szabad ég alatt parkolnak)
Első teendő, hogy kesztyűt vegyünk, mert hosszas folyamat lesz a takarítás, persze csak ha megfelelő eljárás szerint csináljuk.
Egy nagyobb kefével álljunk neki lesöpörni a havat, lehetőleg a TETŐTŐL kezdve. A tetőt azért érdemes lesöpörni, mert ha egy élesebbet fékezünk menet közben, akkor mindent magunk elé tálaljuk. Ugye ezt senki nem akarja.
Legrövidebb az lenne, ha azt mondanám, hogy az egész kocsit le kell söpörni, de mivel az autó tulajdonosok 80%-a gyökér, így részletesen írom le.
Tehát, első a tető, utána az ablakok, az ÖSSZES, nem csak az első meg a hátsó, hanem az ÖSSZES!
Nem árt ha az ember lát oldalra, mert esetleges sávváltáskor nem szeretnénk egymásra kenni az autónkat.
A következő a lámpák lennének, de mivel a motor melegszik, így ráfolyhat a motorháztetőről a hó a lámpákra, tehát előbb a motorháztetőt söpörjük le, utána a lámpákat. Miután mindent lesöpörtünk és eselteg jég volt a hó alatt, akkor ugyanezt a folyamatot kell megismételni, a tető kivételével.
Gyengébbek kedvéért: Szélvédő első-hátsó, oldal ablakok, visszapillantó tükrök, lámpák.
Ok, a kocsi útrakész. Ami a vezetést illeti ilyen időben, azt nagyvonalakban elmondtam egy régebbi bejegyzésemben.

Remélem több hó nem esik és ez is hamar elolvad.
Peace.

The limits of stupidity...

Yo reggelt, napot, estét, karácsonyt, hanukát, húsvétot, kinek milye van, nekem szar napom van, mint mindig.

Egy kis ápdét.

Egyik legkedvesebb barátomat, Szandrát (Pepa) lapátra tette Péter (Zelmor), ami nem kicsit megviselte szegény lányt. Véleményemet nem fejtem ki csakis azért, mert tekintettel vagyok Szandrára, de annyit elmondhatok, hogy 5 év hűség (és még nem részletezem mi) után nem ezt érdemelte volna.
Kezd lassan rutinommá válni, hogy lelket ápolok (már amennyire tőlem telik), ugyanis korábban említettem, hogy Fatal haverom is kosarat kapott, azt hiszem 1 év után, akkor őt kellett ápolni, most meg Szandrát kell. *sóhaj*
Szívesen teszem, hisz nem arra vannak a barátok, hogy egymást békénhagyják.

nah majd folyt köv, most mennem kell.

no, megint ittvagyok, most van másnap 1:45
Visszatérve a korábbi gondolatmenethez, igyekszem arra törekedni, hogy ne legyen egyedül, hisz tudom mennyire rossz is az. Akármilyen segítség kell, rám mindig lehet számítani.

H1N1 Round 2
Kicsiny hazánkban kijelentették, hogy már járvány szinten tombol ez a szar.
És bazzeg, megint kinek lett igaza? Hát nekem!
Köcsög mexikóiakra rábaszták volna a karantént, ebből az egészből semmit sem éreztünk volna...
Vajon mikor lesz az emberekben meg a "józan ész"? Mint mondtam, sokadik névtelen senki vagyok, egy szaros érettségivel és nekem sokkal több eszem van, mint a felső vezetőségnek?! Szánalom...

The limits of stupidity...
Szerencse, hogy erről most írok, mert ha ezt melóhelyen kezdtem volna kifejteni, akkor sűrű bazdmegelések lettek volna a sorok közt.
Holnap, azaz ma, csütörtökön egész Miklós területén reggel 8körültől délutánig nem lesz áram, azaz nincs pc, nincs net, nincs telefon, nincs kassza, nincs világítás, ergo ki se kéne nyitnunk.
És bazzeg ittjön az okosság má megin...
Figyeljetek.
Kocsiakksiról (100Ah), inverterrel akarják a pc-ket, meg a netet üzemeltetni.
Nahmost itt jönnek a problémák.
1. A pc váltakozó áramú, a kocsiakksik csak egyenáramúak, ergo a kábelek megolvadhatnak, illetve az akksik tönkremehetnek. Egy 100Ah-ás akksi 30-40ezer körül mozog, az invertert passzolom, de az sem olcsó.
2. Attól még kasszánk nem lesz, ergo írogathatunk minden szart papíros tömbbe....fasza....
3. Világítás sem lesz. Nálunk kibaszott sötét van, még verőfényes napsütésben is, így kellenek a lámpák. Elől még hagyján, nahde hátra hogy a faszomba fogunk menni alkatrészt keresni?
Alkalmazottnak volt egy szarkasztikus megjegyzése, amivel kivételesen egyetértek, fejlámpát kell hozni, mint a bányászok... komolyona, lol...
4. Agregátor. Megkérdeztem 2 ismerőst erről az akksi powerelt pc használatról és mind2en óva intettek, ám egyikük azt javasolta, béreljünk agregátort, azzal semmi gáz nem lesz. Ok, ezt az infót szépen megtartom magamnak, nem szólok erről a lehetőségről. Had baszódjon szét a pc, a kábel, az inverter, az akksi, leszarom, jó lecke lesz majd anyámnak, ugyanis végérvényesen tele a tököm a pénzhajhászatával. Anyám akkora zsidó lett az elmúlt évek alatt, hogy engem teljesen az őrületbe kerget. Egyik faszsága nagyobb, mint a másik és nem veszi észre, hogy nem a bevétel, hanem a kiadás gyarapodik, és persze minden faszsága végén (amit végig elleneztem) csak annyit mondok mindig, hogy én megmondtam, már megint nekem lett igazam, megérte anyukám, megérte? Ezekre általában nincs válasz, de nem is tanul belőle, mint ahogy azt a mai nap is bizonyítani fogja.
Nem említettem ugye mindezeknek az anyagai vonzatát. Ezzel a nappal kb 2szer annyit költünk majd az áramhasználatra (mármint akksi használat, utána töltés, stb), mint egy átlag napon és háromszor több lesz a kiadásunk, mint amennyi bevételünk.
Szánalom, komolyan, nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel, csak kiakaszt, idegbeteg leszek, harcolok ellene, megdönthetetlen és szakértők által alátámasztott érvekkel magyarázkodom, hogy mit miért ne!, majd leszarom, mert nem használ semmit, amit pofázok, a végén meg nyugtázom, hogy megint nekem volt igazam, csakhogy ez nem elégtétel, mert a kiadások miatt, anyám állandóan istenezik, amitől szintén a falra tudok mászni.
Mondogatja néha, hogy jaj most milesz... Hát mi lenne? Imádkozz ahoz a kurva istenedhez megváltásért, nyavajogj, ahogy minden kibaszott magyar, attól jobb lesz. És természetesen ilyenkor én vagyok a szemétláda...

öregem, de jó lesz innen egyszer elmenni...