Mega update after a long time

Úgy látszik minden évben lesz egy ilyen nagyobb szünetem... bár idén nem volt szándékos. Annyi minden történt és olyan sűrűn, hogy sem alkalmam, sem esélyem nem volt leülni és írni egy normális bejegyzést.
Ez most valszeg hosszú lesz. Lesz itt minden, vidám, és durva is...

Kezdjük az elején.  

Tiffany Lamp Complete
Végre elkészült a Tiffany lámpám. Jó sok munka volt vele, de végre befejeztem. Sok para faktor volt, de végül is jól sikerült. Igazából a felrakásnál dől el minden, hogy jól vágtam-e ki a sablon, az üveget, jól csiszoltam-e be. Meg is dicsérték a munkámat, mert annyira precízen dolgoztam, hogy végül egy elemet sem kellett újra vágnom, minden illeszkedett mindenhova. Azt mondták, az ilyesmi nem jellemző kezdőknél, aminek én külön örülök. ^^
A forrasztásomon van még mit fejlődni. Valamiért nekem ez az olvasztott fémmel való dolgozás annyira idegen. Minden áron úgy akarok dolgozni vele, minta festenék, átmegyek rajta vagy 5-ször, pedig sokkal inkább a folytonosságra kéne törekedni. Nah mind1, még van időm fejlődni. Most hogy ez kész, megint tartok egy hosszabb szünetet, ugyanis eddig ez volt a legdrágább tanfolyam és mellette még a benzin is rekord áron volt. Kicsit megint gyűjtögetnem kell, aztán folytathatom. A következő már a mozaik lesz. Ha ezzel is végeztem, akkor lehet kiváltom a kellő papírokat, hogy üzemelhessek. Van is egy járható út, amihez nem kell semmilyen vizsgát tennem, de erről majd, ha már aktuális lesz.

Íme néhány kép:
Kivágott, becsiszolt panel (1 a 3-ból).

Kivágott, becsiszolt és befóliázott panel.

Az első lépések a kaptafán, pontforrasztással megfogva.

Leforrasztva a kaptafán, már majdnem kész. :)

És itt 100% készen. Leantikolva, lemosva, lelakkozva. A talp az nem az enyém, nem is vettem hozzá, mert drága és nem érné meg, ha úgy is eladom.

És egy közelebbi kép. Meg vagyok elégedve, tetszik.

Cool wheels again
Húsvétkor elhoztuk a felnijeimet és végre felrakattam rá az új gumikat. Most megint egész vagányan néz ki a kocsi. Az új gumi nagyon durva, úgy kapaszkodik az aszfaltba, mint a tépőzár. Ilyet sem tapasztaltam még. Az előző gumi már olyan volt sportcipőben a jégpályán... kellett mára a csere.

So many questions!
Tumblr-emen elszaporodtak a kérdések, olyannyira, hogy be kellett zárjam a question box-ot. Most van kb. 40 kérdés, amire válaszolnom kell. Jól lemaradtam, de sajnos nem direkt, amit majd lejjebb ki is fejtek, hogy miért.

Painting and a little change
 Igen, jön a jó idő és én idén is ecsetet ragadtam, illetve hengert... Kilátásban volt már egy szobafestés, emellett én egy kis átalakítást is beterveztem. Az átalakítás alatt azt értem, hogy kivágom a batár tv-met a polcról és az lesz az új munka asztalom, ahol makettezhetek, rajzolhatok, stb. Úgy terveztem, hogy ahol a tv volt, oda a 2 szekrény közé csináltatok 2 polcot és kész is. A tv lekerült a pincébe, helyette vettem egy kicsi, lapos tv-t, ami a radiátor fölé, a falra fog kerülni.
Mindezen átalakítások feltétele volt a szobafestés. Elvállaltam, hogy megcsinálom a saját szobámat. Szerencsére a múltkoriból maradt is minden, festék, henger...

Nekiestem egy szombaton a szobámnak és összerámoltam mindent dobozokba, közben kiszórtam minden szart, amire nincs már nincs szükségem. Így járt 2 fotó is, ami a fájó múltra emlékeztetnek, akárhányszor ránézek, úgyhogy repült. Egy batár doboznyi lemezeket (cd/dvd) szedtem össze, aminek átválogatása majd egy újabb hétvégét igényel. Lehordtam mindent a pincébe, kapcsolókat, lámpa búrát leszedtem, falról a polcokat leszereltem, ágyat szétszedtem, levittem, már csak a bútorok maradtak a szobámban, amit aztán középre összetoltam. Ezen feladatokkal szépen el is ment a hétvégém és a festés csak ezután jött, persze előtte mindent le kellett fóliázni.
Mivel falat (pláne tapétát) még sosem festettem, így mindenhol több festék volt, mint a falon, de haladtam. Nap végére kicsit elborzadtam, mert rohadt foltosnak láttam az egészet. Aggodalmam alaptalan volt, mert aztán teljesen egyenletesre megszáradt. A festés elkészült, fóliát felszedtem, bútorokat visszatologattam. Az ágyam helyett csak egy matracot és annak a tartóját hoztam fel, mert az ágyam nekem már nem kell, túl nagy abba a kicsi szobába, nem lehetett az ajtót rendesen kinyitni, ráadásul alvótársam sosem lesz, így nekem bőven elég egy kicsi is.
Pc a helyén, bútorok a helyén, LEGO-t visszarámoltam. Ahogy mondtam, a lemezek átválogatása bizony elvett egy egész hétvégét. Több mint 200 lemezt vágtam ki. Volt egy, amin még régi fényképek voltak, anime talikról, meg a régi társasággal való nyaralásokról. Természetesen az a lemez is repült, csak ez ráadásul még darabokban. Végül aztán megtartottam 4 lemezt, amin még akad 1-2 hasznos cucc.

Íme néhány kép a káosz közepéről, vagyis a szobámról még festés előtt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, makettek, pónis dísztárgyak, LEGO, rajzok, és javarészt rendetlenség. :D

Festés folyamatban.

Néhány bútort a fürdőbe kellett vinni.

A bútorok a helyén és lassan kerülnek vissza a cuccok fontossági sorrendben, PC és utána minden más. :D

Itt volt a tv-m, ez lesz mostantól a munka asztalom.

Sajnos innentől kicsit leállt minden, mert jött a tavaszi Hunbrony meet (aminek persze nagyon örültem), meg utána a betegségek sorozata...  


Hunbrony Spring Meet/Picnic
Mindennél jobban vártam ezt a meet-et, mert most nem kötött programok voltak, hanem csak egy egész napos piknik a Margit szigeten. Annyira vártam már, hogy gondoltam készülök némi meglepetéssel és sütök cupcake-et. A sütésfőzést megelőzte egy alapanyag beszerző hadjárat. Természetesen nem lehetett mindent beszerezni, de anyám jóvoltából másból oldottunk meg dolgokat. Mivel a cupcake-ből 2 adag nem sok, így egy másik sütit is akartam csinálni. Nővérem jóvoltából egy citromos, mandulás kockát, amit aztán fel lehet szeletelni több darabba. Nos ez a süti sajnos nem sikerült... összeesett a tészta... nem is vittem magammal. Ami viszont a cupcake-eket illeti... Az alapja sima muffin, amibe vanília és eper kivonat helyett, vaníliás cukrot és eperlekvárt raktunk. A krémje epres volt, itt is kivonat helyett lekvárt, illetve a tömény, édes ellen sima eper puddingot használtunk. Ezek mind anyám ötletei voltak, segített is az elkészítésben, de a javát azért én csináltam. Meet reggelére lehült a krém, amit anyám rányomott a muffinokra, míg én készülődtem.

Csak kellő komolysággal, a gyilkos kötényben. :D

Dö szíriusz close-up. :D

Look at them bicsezz!

Hűtőtáskába pakoltam mindent és elindultam. Még sosem voltam egyedül a Margit szigeten kocsival, így kicsit aggódva indultam el. Előző este alaposan kiveséztem az útvonalat Google Earth segítségével és biztonság kedvéért vittem térképet is. Totál egyszerű volt, simán odataláltam. Egy kis várakozás után a parkolóban megjelent a csorda is és jöttek is páran, hogy segítsenek a sok cuccot odacipelni. Utólag is thx Falling, Kolibry és Shark. :) A csoporthoz érve látom, hogy baromi sokan eljöttek. Kicsik és nagyok is, és ami a lényeg, lányok is :) YAY FOR THE PEGASISTERS!

A profi pék, csak épp a kész süteményt felejtettem el lefotózni, de Falling megmentett ezzel a képpel. :D

A napom csúcspontja, megjelent FLUTTERSHY! Némi noszogatásra a többiektől, azért 1-2 közös kép is készült. Best day ever! ^^

I'll protect you! :)

Gyorsan körbekínáltam a cupcake-eket, amiknek nem várt sikerük lett. Néhány ember el volt ájulva tőle, aminek nagyon örültem. :) Poén, hogy én még csak meg sem kóstoltam, mert rohanás volt. Kértem is, hogy legalább 1-et hagyjanak nekem. Azt kell mondjam, tényleg jó lett, sokkal jobb, mint vártam. Gyűlt a nép, rengetegen voltunk, jóval többen, mint az előző meet-en. Nem győzöm szajkózni, hogy mennyivel másabb ez a társaság, mint más fandom tagjai, mert itt mindenki kedves mindenkihez. Vannak klikkek, de nem az van, mint anno anime-s bagázsnál, hogy az egyik klikk utálja a másikat és nekem mind2 klikkben van barátom... Itt semmi ilyesmi nincs, én legalább is nem vettem észre.
Dél után jöttek a versenyek, amiket inkább dokumentáltam, mint sem hogy részt vettem volna. Yay lustaság! Született pár mulatságos kép. Utána jött a tombola sorsolás, amin egy faja lámpát nyertem. Fél 7 körül jöttem el, mert már nagyon fáradt voltam (mivel hajnali 4-kor tudtam csak lefeküdni). Gábority eljött velem, mert ő meg a Keletihez igyekezett volna, hogy elérje a vonatot. Elvittem, bár esélyes volt, hogy lekéssük, ám utolsó pillanatban elérte. Majd elindultam haza. Egész úton vigyorogtam, mint a tejbetök, annyira jól éreztem magam, annyira jó volt látni a többieket. Nagyon szeretem ezt a csoportot. A meet-ről bővebben ITT olvashattok.  


First my throat, and after that, my KIDNEY?! WTF?!!
Meet-ről hazajövet meg mertem enni egy kicsi jégkrémet, másnapra a Wilkinson késkészlet már ott volt a torkomban. Szép, más sem hiányzott, mint egy újabb betegség. Arra a hétre reszeltek minden programomnak és tervemnek... Fetrengés volt egész héten. Hétvégére rendbejöttem, már készültem is, hogy akkor újra a visszarázódok a rajzolnivalókba és folytatom tumblr-t is.
Éjjel lefekvés előtt filmet néztem, közben szotyiztam. Egyszer csak elkezdett fájni a jobb oldalam egyre jobban és jobban. Nem gondoltam rosszra, gondoltam, valami kis görcs lehet, mindjárt elmúlik. Nem múlt, gondoltam, oké, akkor inkább lefekszem. Ez volt 1 körül. 2-ig fetrengtem az ágyamban, a fájdalom csak nőtt és nőtt. Kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, vakbélgyulladás... biztos a szotyitól... 2 után nem bírtam tovább, keltettem anyámékat, hogy csináljanak valamit, hívják az ügyeletet, vagy a mentőket. Nah innen indult a pokol. Mindenki ébren, én már lent a nappaliban tekergőzök a kíntól a kanapén. Úton volt az orvosi ügyelet, a fájdalom már elviselhetetlen volt. A karfát rúgdostam már kínomban, a víz kivert és a légzés is baromi nehezen ment. Megállapította a doki, hogy akut gyulladás, valszeg vakbél. Szóltak is a betegszállítóknak, akik 10-15 perc múlva kint is voltak. Ez alatt lefordultam a kanapéról és a földön fetrengtem, majd rámjött a hányinger is. Minden tünet stimmelt, tuti vakbél... Az a 10-15 perc egy örökkévalóságnak tűnt. 4-kor kiértek a mentők és már indultunk is. Jó messzire jöttünk be a városba, de sajnos közelebb nem volt ügyeletes kórház. Sűrgősségire fel is vettek, mentem a kórterembe, ment a vizsgálat, vettek vért, közben bekötöttek egy infúziót, amiben bitang erős fájdalomcsillapító és görcsoldó volt. Ott mondta a doki, hogy valószínű vese. Kikerekedtek a szemeim. Vese??!! Remek, nem elég, hogy csillagokat látok a fájdalomtól, ráadásul halálra is rémültem... Mondta a doki, hogy valszeg vesehomok, vagy kő. Miután végre hatott a görcsoldó, kezdtem fellélegezni egy kicsit. Már nem görcsölt annyira, de éreztem. El lettem küldve 1-2 vizsgálatra, ultrahangra. Utóbbin megállapították, hogy a jobb vesevezetékemen tágulat van, ami valszeg homoktól van. Ez után kellett menni vizeletet adni. Legnagyobb rémületemre, véres volt. Nah itt ment ki belőlem minden szín. Egy jó 5 percre megállt a világ...

Halálosan megijedtem, talán még ennyire soha.

Reggel 7-8 körül jöttünk el, felírtak egy vese tisztító gyógyszert, meg egy görcsoldót, amiket majd szednem kell. Meg lettem nyugtatva, hogy a véres vizelet az csak a homok távozásával járó irritáció és a görcsös gyulladás eredménye. Otthon lefeküdtem, valamikor késő délután keltem és kezdtem is vedelni, mint állat és csinálni mindenféle kúrát, ami a gyógyuláshoz kellett. Másnap kellett még menni a helyi SZTK-ba, urulógiára, nem tudom miért, gondolom ugyanazért az ultrahangos vizsgálatért. Reggelre megint brutálisan begörcsöltem. Nem hatott a görcsoldó, vettem be rá fájdalom csillapítót, az sem hatott. Anyám vitt be, mert ilyen állapotban nem hogy vezetni, de rendesen járni nem tudtam. Szerencsére az SZTK-ban van ismerősünk, így elintézte, hogy soron kívül bekerüljek. Szerencse is, mert a váróterem dugig volt emberrel. Bent megint hányingerem lett, de mivel semmit nem ettem előző nap, így csak víz jött ki belőlem. Kaptam ott is fájdalomcsillapítót és görcsoldót, majd leküldtek röntgenre. Vicc, hogy a pesti kórházban ez senkinek nem jutott az eszébe... A röntgenen nem volt semmi, ami azt jelenti, hogy ha kő is, annyira kicsi, hogy nem lehet látni. A gyógyszer hatott, ám távozás előtt kaptam egy doboz erős görcsoldó kapszulát. Mondta a doki, ha ez nem mulassza el a következőt, akkor kórház. Otthon továbbra sem volt étvágyam, és csütörtökig nem is ettem semmit, de tényleg semmit... Doki mondta, hogy üvegbe ürítsek, hogy lássam, mennyire tisztulok, vagy hogy mi jön ki. Neten találtam különb féle gyógytea recepteket, ami vizelethajtásra van és hasznos. Ki is próbáltam és a hatás sem maradt el, egyetlen gond, hogy ezek a teát iszonyatosan pocsékak és ihatatlanok. Ennek ellenére 2 litert gyorsan le kellett húznom, másfél óra alatt le is ment. Csütörtökön tudtam enni 4 falatot az ebédből, meg reggelire 3 kicsi harapást a zsömléből.
Pénteken nekem kellett volna bent lennem, mert anyámnak kertészkedni valója volt. Ez alapban nem is akaszt már ki, mert ismerjük a rutint. Minden más az én egészségem előtt. Sajnos péntek reggel megint egy iszonyatos görcs tört rám reggel fél 6-tól. Megint olyan görcs, amitől járni sem, állni sem, feküdni sem tudtam...
Együttérzésből kaptam a baszogatást, hogy szedjem össze magam és öltözzek, mert menni kell be. Kedves, mi?
Megkaptam persze azt is, hogy ha melózni kell menni, akkor begörcsölök, amit szintén megköszöntem az együttérzés nevében, mire nővérem ugatott le, mint egy utolsó szemetet. Ott és akkor meg akartam halni. Hát kell ez nekem? Kínoktól fetrengek, erre még lebasznak, számon kérnek, cseszegetnek... komolyan, rúgjatok még belém, lehet már meg sem érezném... miért is adtuk le apám pisztolyát... mennyivel könnyebb lett volna inkább, ha elteszem magam láb alól és nem kell ezt hallgassam. Iszonyatosat csalódtam a saját anyámban és nővéremben, kívántam, hogy ők is egyszer érezzék át ezt, hogy tudják mennyire elviselhetetlen. A kapszula amit bevettem, lassan kezdet hatni, de csak annyira, hogy újra tudtam járni. Mondtam anyámnak, hogy vigyen be melóhelyre, nekem mind1, hol fetrengek, ő meg mehet kertészkedni...
Út közben újra és újra megkaptam, hogy mennyire szarok az egész boltra, mennyire felelőtlen vagyok, stb stb. Pont ez kellett még a kínjaimhoz... Kurvára kíváncsi lennék, mit csináltak volna, ha nem jövök haza pestről... kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg a számítógépes problémákat, a névjegykártyákat, reklám matricákat, a rendszeres autókázást áruért... csak néhány apróság, amiért soha nem csak hogy egy köszönömöt nem kaptam, hanem mintha nem is én intéztem volna el ezeket.
Bent a boltban még jócskán görcsöltem, kolléga kérdezte is, hogy minek vagyok itt, ha nem vagyok jól, mire mondtam, hogy anyámnak kertet kell gondoznia, nem gondolod, hogy egy vesegörcs előbbre való. Pár perc múlva wc-re kellett mennem és olyan mértékű véres, hordalékos cucc jött ki belőlem, mint még soha. Meg is mutattam anyámnak, majd én én kezdtem el a magamét. Minden ami eddig felgyülemlett bennem az elmúlt 4-5 évben most felszínre tört... gyenge voltam, eddig mindent elnyomtam, de most kitört... kiborultam... Mondtam neki, hogy most mondja, hogy rájátszok, most mondja, hogy azért görcsölök, mert munkába kell jönni, MOST MONDJA, HOGY SZAROK AZ EGÉSZRE!!!! innentől már a könnyeimet sem tudtam megfékezni, közben mondtam a magamét... szerinted könnyű úgy meglenni minden nap, hogy a tőlem telhető legjobbat és a legnagyobb felelősséggel teszem, majd számon vagyok kérve és meg vagyok vádolva, hogy nem érdekel az egész... szerinted annyira könnyű ezt a sok szart lenyelni, amit 4-5 éve folyamatosan kapok... mindig mindent elintéztem, még azt is ami nem az én dolgom lett volna, kedves vagyok mindenkivel és segítőkész... eljárok alkatrészekért, elintézek minden gépes problémát, elintéztem a névjegykártyát, a matricákat, elintéztem hogy jó másolónk legyen, mindent megcsinálok amit kell, erre újra meg újra megkapom, hogy szarok az egészre... szerinted ez az egész nekem mégis hogy esik, mégis milyen reakciót vársz tőlem ezekre, ha nem ellenségeset?!... kb eddig jutottam...
Nézett is anyám, tudtam én, hogy nem tudott ő semmiről és most talán valami eljutott a tudatáig, viszont haragudtam magamra, hogy hagytam, hogy kiboruljak... azt hittem ennél azért erősebb vagyok...

A nap folyamán még párszor megfordultam a WC-ben, mikor egyszer csak kifordult egy pici kavics, majd hirtelen a görcs kezdett enyhülni, majd szinte teljesen el is tűnt. Azóta nem éreztem, hogy erősebben fájt volna, vagy görcsölt volna, úgyhogy úgy érzem, ebből is felgyógyultam, viszont mostantól oda kell figyeljek, hogy eleget igyak és mozogjak.

Nagyjából ezek történtek az elmúlt 1 hónapban. Elég sűrű volt, nem? Remélem több hasonló negatív kalandban nem lesz már részem, viszont alig várom már a következő meet-et.

Meglepetés!

Megint csinálok cupcake-et és most lesz más ízesítésben is (persze, ha sikerül).


Addig is Peace!

Easter... meh...

A címből is sejthető mennyire vagyok/voltam lelkes.

Minden évben szokás, hogy lemegyünk vidékre rokonokhoz húsvétra. Nekem igazából már semmit nem jelent a húsvét, csak azt, hogy utána még 1 hétig sonkát eszünk főtt színes tojással, amitől igazán nekem már másnap herótom van.

Idén még az idővel is megszívtuk, mert egész hétvégén szar idő volt, végig bent voltunk. Engem majd megevett a fene...
Az egész hétvégét elvesztegetettnek tekintem, mert semmivel nem haladtam, amivel szerettem volna.
Legjobb lett volna otthon maradni és akkor egyedül a nyugiban tudtam volna firkászni.

A május is elég sűrű lesz, unokaöcsém ballag, anyám öccse betölti az 50-et, én a 25-öt.
Lesz lemászkálás megint.

Ami talán jó ebből a hétvégéből az az, hogy elhoztuk a felniket, amikre ma fel is kerülnek a gumik és időtől függően vagy ma, vagy majd a hétvégén fel is teszem a kocsira.

Eközben a fővárosban meg con volt, holdfény con, vagy mi...
Csoport tagok a mane6-ból öltöztek be, ami egész jó lett, láttam 1-2 képet.
A con-okat továbbra is kerülöm. Igazából a legelső con-ra kellett volna elmenni, mert akkor még jó lehetett, ma már túl nagy divat lett az egész. Külföld majmolása a köbön, ráadásul, ha meglátom a mai fiatalokat, hogy hogyan néznek ki (akár jelmez akár nem, utóbbi mondjuk még durvább), akkor felébred bennem a mészáros hajlam...
Mindamellett azért sem megyek, mert nem akarok olyanokkal találkozni, akiket a büdös életben nem akarok újra látni.
Ezek az apróságok tönkre tudják tenni nekem az egész programot, szóval inkább hanyagolom. Ebből már kinőttem.

A piknik meet-et már alig várom. Igyekszem elcsípni nővéremet és anyámat, hogy segítsenek sütit sütni. Én csinálom persze, de csak az ő felügyeletükkel, jah és ők fogják először megkóstolni.
Egy dologban reménykedem, hogy jó időnk lesz.

Most hétvégén tervezem a szobám festését, ami nem kis előkészületeket igényel.
Tekintettel a sok csetreszemre, lesz mit dobozolni, óvatosan elpakolni, mielőtt akár 1 bútort is el tudnék mozdítani.
Továbbá tervezek némi átalakítást. Ahol most van a batár tv-m, oda akarok egy "munka asztalt" csinálni. Ott tudok majd makettezni, rajzolni, stb.
Úgy tervezem, hogy a tv onnan eltűnik, rakok fel két sarok polcot, amire majd lehet pakolni az eszközöket (vágó, ragasztó, csiszoló, stb), fölé meg 2 egész polcot teszek, ahova majd mennek a kész munkák.
Hogy ne legyek tv nélkül, fogok venni egy vékony tv-t, amit a falra lehet akasztani, nah az megy majd az ágyam fölé és ennyi.
Lesz munka dögivel. Szobát még sosem festettem, hát meglátjuk milyen lesz.

Ennyi mára/egyelőre,
utólag is Boldog Nyulat, amihez Fluttershy is hozzájárul:

Daaaaaw :3

Peace

I'm on Tumblr!

Hosszas kihagyás után egy újabb update.

Elég sűrű mostanság minden napom.
Egyik meglepetés ér a másik után.
Nem elég, hogy gyártom a rekveszt artokat, erre most be lettem véve egy csoportba (a Hunbrony csoporton belül), ami egy igen híres fic-et szándékozik meganimálni.
Feladatom, hogy rajzoljak, mást úgysem tudok. :)
Kíváncsi leszek mi lesz a dologból.

A betegségen úgy ahogy túl vagyok, bár azóta is érzek valami nyomást a gégém alatt, mintha egy gombóc lenne ott és ha beszélek, rögtön köhögési ingert érzek.
Fuck that, ha nem öl meg, csak erősít, ha mégis, ez van.

Ritka jó üzletet csináltam. 45k-ért vettem 4 zsír új Hankook gumit, ami baromi jó ár és már éppen ideje volt. Szálkás már 2 gumi a kocsin és nagyon búg.

A tiffany lámpámmal is jól haladok, ezen a héten jön a forrasztás és ha mindenki velem van, akkor minden jó lesz. A lámpa ezután eladásra megy, még nem tudom mennyiért, de jó volna valamit visszakapni az egészből.
Ezután jön pár hónap szünet, míg nem lesz pénzem a következő tanfolyamra.
Kiderült, hogy nem kell okj-s képzés, ha műhelyet nyitok, nem boltot. Elég lesz egy oklevél is hozzá és azzal kiváltom a szükséges papírokat, utána jöhetnek a berendezések és az alapanyagok és kezdődhet a meló. *le sigh*... bár már ott tartanék.

Mlp óta rohamosan elszaporodtak a tumblr-ek, amiken is kérdezni lehet és art-al válaszolnak. Elhatároztam, hogy én is indítok egyet.
Nos itt is, mint mindenhol, nekem van a legnehezebb dolgom, mivel nem tudok shop-ot használni (meg sincs), sem tableten rajzolni, így marad a sima ceruza rajz és a paint... kínlódás, kínlódás hátán, de nem akarok kimaradni ebből a tumblr-es dologból, olyan régóta akarok én ilyet csinálni, nem hagyom hogy a technika az utamba álljon.
Igazából tableten rajzolni megtanulnék, csak ahhoz valami komolyabb berendezés kéne, mint ami most van, mert az számomra kezelhetetlen...
Majd meglátjuk.
Egész jól beindult, el vagyok árasztva kérdésekkel, amikre alig győzök rajzolni.
Check it out: Ask Shy and Spike

Magam alatt vágom a fát... rekveszt artok, fic project, és tumblr... előbb-utóbb végem lesz...

Peace

My third little brony meet

Eljött ennek is az ideje és én már türelmetlenül vártam.

Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.

Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...

A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P

A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.

Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^


Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.

Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.

Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.

Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D

Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...

Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.

7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.

All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D

Íme egy videó és néhány kép:


...we're all hoofed!


végre az enyém, olyan szép és aranyos^^


egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D


Hubbera cidere


Inchay, Mac, és Falling cidere


A csoportkép (amit otthon hagytam...)


Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D


és ezzel :D


My little swag :D


Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.

Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.

Valentineeeer... uh I mean, Hearts and Hooves day! :D

Screw real world. If I can't be happy here, there's always fantasy world!
At least there I can find true love.



May all you find your Very Special Somepony.

Peace.

It was just a bad dream...

I woke with a silent scream. My head was covered in sweat, my heart was beating fast.
I looked around, and realized it was all a bad dream.

-Are you alright?- Fluttershy asked, while she woke up slowly.
-I'm... okay...-
-Did you have a nightmare?-
-Yeah, the worst kind... a memory from long ago.-

I dreamt about her again... We were best friends for a long time, we were almost like a brother and sister. We always helped each other. Whenever she needed someone to help, or lend a shoulder I was there for her, whenever I needed someone to drive away my sadness, she was there for me. We were really good friends.
But then she started changing. She started acting weird. She has done some things I never though she would. I tried to understand, I tried to stop her. No matter how many times I told her that she will regret what she was doing, she didn't listen.
We started to separate. We talked and met less...
I just couldn't follow her on the path she chose...
Our frienship ended. She kept blaming me, she made me feel guilty...
She was one of the reasons I had to leave my hometown.

-Allhearts?- Fluttershy asked and raised her hoof gently to my face. -Are you... are you alright? You' re crying.-
I wiped my eyes.
-She's... she's still haunting me. She was yelling... she said, that is't all my fault, and she sent those 3 to torment me...-

It didn't actually happened like that, but in my dream she was like a demon and those 3 were her minions.

Tears started running from my eyes again. Fluttershy wiped them off gently and wrapped her hooves around me. Her warmth calmed me down.

-It's okay... she can't hurt you anymore. It was just a bad dream.-



This was just a fic but the dream actually happened last night...

My second little brony meet

Első sorban Falling, utólagos engedelmeddel, felhasználnék kicsit lejjebb 2 képet. :)

Szóval eljött a számomra második (egyébként a harmadik) brony meet.
Most jóval többen voltunk, mint legutóbb és most végre néhány pegasister is tarkította a sausage fest-et, aminek én külön örülök.
Viszont a mai napig rejtély számomra, hogy miért van ilyen kevés pegasister. Elvégre egy lányoknak szóló meséről van szó... mind1, rejtély.

A gyülekező a Népligetben volt szokás szerint, majd onnan indultunk az Örsre, ahol is ettünk-ittunk és mentünk is tovább bowlingozni. Kb. 5 éve bowlingozhattam utoljára, így fun volt megint szerencsétlenkedni a pályán.
Ami szemet szúrt nekem, hogy ott volt közel 40-50 csoport tag és annyira más volt velük lenni. Hogy értsétek, anno 6 emberrel, nem titok, osztálytársakkal mentünk és ott az volt, ha valaki bénázott, ki volt röhögve, ha jót gurított, le lett ugatva, hogy mázlista, stb; erre itt, ha valaki jót gurított, azonnal jött a tapsvihar.
Egyszerűen nem tudtam ezzel a dologgal mit kezdeni, furcsa volt, hogy egy olyan low színvonalon kívül létezhet más is. Jól esett, sosem volt még ilyen.

Bowling után átmentünk abba a kocsma/étterembe, ahol legutóbb voltunk. 45 emberre lett lefoglalózva, ami koponyánként egy ezres, nemrossz, viszont azt az ezrest el is lehetett fogyasztani. Én 1 kávéval és 2 baracklével 990ft-ért limiten belül maradtam.
Olyan 7-8 körül eljöttem, mert onnantól kezdődött a komolyabb ivászat, amiben én továbbra sem veszek részt. Meg kell hagyni, hogy a brony-k diszkrét piások, úgyhogy tolerálható a viselkedés. Sokszor volt régen, hogy a sok piás között baromi szarul éreztem magam és ott meg is fogadtam, hogy olyan összejövetelre, buliba nem megyek, ahol piálás van.
Ezért elég sok közös progtamból hanyagolva lettem. Hehh, értitek, a pia fontosabb mint egy ember, nem rossz.
Ám itt még ez is más volt! Igen, volt aki ivott, de nem voltak vészesek, senkivel nem gyűlt meg a bajom, totál normális volt mindenki. Meg voltam lepve.

All in all, nagyon jól éreztem magam és igyekszem a következő meet-et sem kihagyni.
Annyival másabb ez a társaság, mint anno az éretlen anime-sek.
Köszönöm a meet-et Falling-nak, köszönöm a kiváló szervezést, nyájterelést Inchay-nek, és köszönöm a kellemes társaságot az összes brony-nak és pegasister-nek.
I had fun guys, thanks. ^^

Végül 2 csoportkép a sok közül:





Peace.

Pony attack!

Ahogyan az előző bejegyzésemben ígértem, íme néhány MLP-s kép.


Íme egy csoportkép 2010-2011 egyik legsikeresebb rajzfilm sorozatából.


Az ellenállás haszontalan, ha elkezded, függő leszel.

Fluttershy, I'm in love....


Desktop Ponies. Ilyen az asztalom. Mindig.


Pony Creator-ban készített én. A neve Scarred Spike, korábban Spike Allhearts volt, a többi majd a készülő fanfic-emben lesz olvasható. *wink*


My little pony figures. Egyelőre csak négy, de meg fogom szerezni a többit is.


And last but not least, az első MLP-s fanart-om. A többit itt találjátok.

Ennyi mára, peace.

I'm a Brony, and I'm fucking proud of it!

Hát igen, ezt is már hetek óta meg akarom írni... eléggé melós volt ez a hónap és nem volt sok időm, meg fáradt is volt (meg lusta is persze).

Mellékesen a másik blogomra is rálestem és már 1000 éve nem update-eltem azt sem... hiába, nem könnyű 2 blogot életben tartani, ha már 1-re is ritkán írok, de igérem, pótolni fogom.
Habár megfontolom, hogy egyáltalán folytassam-e, mert röpke 2-3 év után rájöttem, hogy lehet Deviantart-on képeket feltölteni (nem semmi teljesítmény, mi?) és így kissé céltalanná vált a kreatív blogom... Ezt majd még meggondolom...

Nahde most vissza a lényeghez.

Brony lettem... nem tudom, hogy, vagy miként történt, de az lettem.

Kezdem az elején.
Szokásos lapozgatás az image board-okon, görgetek... görgetek... meglátok egy thread-et, amiben a kezdő képen a közismert (ám általam messze elkerült) pónik vannak új stílusban megrajzolva, mondom "mi a franc ez, My little pony és a Pindúr Pandúrok fúziója? Meh, lányos hülyeség, biztos valaki trollkodásból nyomja tele képekkel a board-ot." Továbbgörgetek.

Eltelt egy hónap, szokásos görgetés, megint meglátom ugyanazt a thread-et. "Nem hiszem el, ez a thread még él?... meh", továbbgörgetek...

Újabb hónap telt el, még mindig él a thread. "Ilyen nincs, baromi kevés thread él ilyen sokáig." Kiváncsiságból megnyitottam. Görgetek... Pónis képek, semmi extra, néhány átshoppolt kép, nah, már furry-s fanartok is vannak, meg pár gif...
Ahogy olvasom a hozzászólásokat, ilyen sorokat látok: "manliest show evar", "I'm so gay for mlp now", "me want cupcakes"...
"Mindenki megőrült? Nem hiszem el, amit látok"... bezárom az oldalt.

Újabb hónap, a thread még mindig él, lassan eléri a kép limit-et.
Előnt az agyfasz, "nem, ilyen nincs öregem, hogy az istenbe? Vagy valami über troll bump-ol folyamatosan, vagy femanon raid, vagy tényleg megőrültek az emberek"...
Meglátok egy linket, ami az első epizód. "Nem hiszem el, hogy ezt csinálom" és rákattintok a linkre... "oké, egy rész, EGY rész, kibírom, ha szar, akkor bedőltem és hagyom a francba."
Megnéztem, jobb volt, mint amire számítottam, "de nem hagyom magam átverni, ez még mindig egy lánymese!"
"Nocsak, folytatásos... oké, még egy rész belefér."
Pár óra elteltével azon kapom magam, hogy kb. a 14. résznél járok, hajnali fél 4 van és nekem 7-kor kelnem kéne, mert meló van.
"Mi történt? 14. rész? WHAT THE HELL?!" Szép lassan be kellett lássam, hogy függővé váltam.
"Lauren Faust, mit tettél velem?!"
Fontolóra vettem, hogy vajon megéri-e lefeküdni, aztán úgy voltam vele, tök fölösleges, már így is totál zombi leszek egész nap.
Így is lett, hulla voltam és a részek alatt elhangzott dalok jártak a fejemben és annyit mormogtam magamban, meg sokszor a vevőknek is, hogy "pónik.... póóónik, nézni... pónikat..."
Meló után másnap reggelig csak aludtam, álmomban Poniville-ben voltam.
Másnap meló után tiszta és kipihent fejjel megint leültem a sorozat elé, hogy megértsem, miért váltam függővé.
"Rájövök, ha beledöglök is..."
Reménytelen, nem tudom hogyan és miként, de megszállott lettem.
Nem akartam elhinni... ezt senki nem tudhatja meg...
Újra elkezdtem nézegetni az image board-okat és csak ontotta magából a pónikat, én meg 1-től 1-ig végignéztem mindet.
Ott ismerkedtem meg a Brony fogalmával, meg azzal a ténnyel, hogy a célcsoportnál jóval nagyobb sikert aratott a férfi közönség köreiben. A korosztály a kb. 13-tól 30-ig lőhető be, de akadtak jóval idősebbek is.
Megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok az egyetlen 24 éves, aki pónifüggő lett...

Szóval így kezdődött az egész.
Kis idő után rátaláltam a Hun Brony oldalra. Rálesek chat-re, látom a többi brony lelkesen beszélget, szerepjátékozik, stb.
Csináltam profilt és csatlakoztam a chat-hez, Facebook-on csatlakoztam HB csoporthoz.
Mindez kb. 1-2 nappal a nagy Brony meet előtt volt. Gondoltam, egyelőre kihagyom, mert még nagyon új vagyok, de majd a következőre elmegyek.
1 héten belül be is vettek a csoportba FB-n.
Nah, hivatalosan is tag vagyok! yay.

Innen indult a lavina:
-nonstop póni témák, linkek képekhez, videókhoz, gifekhez, stb
-megcsináltam a saját pónimat a pony creator-ral
-elkezdtem megírni életem legelső fanfic-jét, ami még piszkozatként, folytatásra várva lapul a gépemen
-leszedtem a Desktop Ponies-t, elárasztva az asztalomat rohangáló és repkedő pónikkal
-elkezdtem pónis fanartokat firkálni
-szállóigévé váltak nálam a "yay" és az "ee-yup" szavak
-a "brofist"-et felváltotta a "brohoof"
-a "facepalm"-ot felváltotta a "facehoof"

...végül és ez eddig a legdurvább:
-megvettem a Sparban kapható pónifigurákból 4-et (mivel több nem volt épp) és mikor a kasszánál megkérdezte a nő(ráadásul fiatal), hogy "a huginak lesz?", azt válaszoltam "nem, ők az ENYÉMEK!" és eljöttem, mint egy BOSS.
Btw, tervezem beszerezni a többieket is.

Szóval ez van, BÜSZKE BRONY lettem.

...és a mai napig nem értem, hogy a francba lehettem pónifüggő...
Lauren Faust... nem tudom, mit tettél velem, de képtelen vagyok ellenállni annak, amit alkottál.

Otthon még posztolok néhány képet, egyelőre ennyi.
Peace