The best weekend

Kissé haboztam megkezdeni ezt a bejegyzést, mert iszonyat álmos vagyok és maga az ébren maradás is eléggé nehéz, nemhogy értelmesen írni.
Lehet ráhajtom a fejem a billentyűzetre és bealszok... akkor viszont igen hosszú bejegyzés lesz ez 2-3 betüből.
Nah, megpróbálok ébren maradni.

The best weekend

Annyi hét/hónap szartenger után vééééégre azt modhatom, hogy nagyon jó hétvégém volt.
Hét közben ki lett találva, hogy hétvégén kimegyünk a tóra (Lajos egyik haverjáé és van hozzá kulcsunk ^^).
Kérdezték, hogy van-e kedvem kimenni. Mondtam -minek-. A víz még jéghideg, úszni nem lehet. Nézzem azt hogy a Lajos hogyan Jetski-zik? Inkább maradok otthon és alszok.
Aztán felvetették a pecázást.
Felcsillant a szemem.
Hmm... végülis halak vannak a tóban, a tó magánterület, ergo halőr nem jöhet be (merthát engedélyem az nincs ^^). Rendben, mehetünk.
10-kor kimentünk és 5-6 körül jöttünk haza. Jó volt, békés volt, csendes volt, sok halat fogtam és itt végre rájöttem, hogy fenekezni is van értelme.
Fél napig úszóztam, majd egy rohadék hal miatt lett egy nagy gubanc a botomon.
Leültem kibogozni, már vagy 1 órája kínlódtam vele, szinte már saját magamat is összekötöztem, a horgon a csonti meg kezdett bebábozódni.
Lajosnak volt bedobva egy fenekező, várva a nagy halat.
Anyám jön, kérdi mi ujság. Mondom -gubancolok.
Abban a pillanatban a kapásjelző levágódik a damilról, én meg kiabálok anyámnak, hogy -Kapás, kapás! Rántsd be, rántsd be!!
Anyám művészi tehetséggel rántott egy marhanagyot azon a boton, ami be sem volt dobva.
-A másik, a másik, gyorsan!!! (megjegyzem, én akkor épp nem tudtam felkelni, mert beborított a botom damilja)
Anyám ránt egyet, addigra Lajos is megjelent, én is feltápászkodtam és szép lassan kiemeltük a halat.
Szép darab volt, egy 41 centis kínai ponty. A nap fogása.
Volt öröm.
Lenyugodtak a kedélyek, Lajos bedobta a fenekezőt én meg tovább bogóztam, de meguntam.
Összeraktam a másik botomat, az előbbit majd otthon kibogózom valahogy.
Volt nekem is 1-2 szép méretes halam, de persze fele akkora sem, mint a ponty.
Igazság szerint én sosem a nagy halra mentem, mindig is kis halakat fogtam, nekem az elég volt.
Aznap volt egy nagyobb halam, ami kb. pont a fele volt a pontynak. Nah, kifogtam életem legnagyobb halát.
Azt terveztük, hogy másnap is ki kéne jönni, de délutántól estig.

Hazamentünk, anyám nekiáll megpucolni a halakat, majd paprikás liszben kisütőtte őket.
Én közben lezuhanyoztam.
Elégedett voltam azzal a nappal, terveztem, hogy leküldök 4-5 halat, aztán egy nyugis tv-zős-gépezős estét tartok.
Aztán megcsörrent a telefon. FaTaL volt az, kérdezte, hogy akarok-e menni biliárdozni. Oh, persze, fél óra és mehetünk.
4-5 hal helyett csak 3 halat ettem, kellett helyet hagyni a hamburgereknek.
Lement a biliárd is. Elég béna voltam most... hát mindig nem mehet jól.
Ez volt a szombat.

Vasárnap.
Készülődés, most jöttek velünk a szomszédok is, de anyám most otthon maradt.
Elraktam a másik fenekezős botot, mert most nem akartam úszózni.
Szépen jöttek a kapások. Lajos átszerelte az úszós botot fenekezősre, mert ő 2 bottal pecázik, mondtam ok, de azt a botot nem éppen fenekezésre találták ki. Nem baj az, mondja, bírja ez.
A második felcsalizás után bedobáskor nem nyitotta meg az orsón a féket és az egész szerelék leszakadt és szépen elrepült, bele a vízbe. Az a bot onnantól pihent a kocsiban.
Lajos másik fenekezősének meg kerregett az orsója, szar volt a tekerő, kezdett szétmenni. Nap végére, lecserélte az orsót, a pihenő boton lévővel és azzal folytatta.
Már úgy tűnt nagyobb hal nem lesz, amikor a kapásjelző a botomon lerepült, mint a villám utánakaptam a botnak és berántottam.
Kifogtam életem első és legnagyobb tükörpontyát. 35 centis példány volt. Tombolt ám az adrenalin, ahogy rángatta a damilt, persze a végén én győztem.
Ezt is hazavittük, anyám megpucolta, de most nem sütötte ki, majd máskor fogja.
Aznap este még megnéztem a heti hetest és lefeküdtem.
Rendesen elfáradtam most hétvégén, de nagyon rég nem volt már ilyen jó hétvégém.
Rég nem tudtam így élvezni a hétvégét. Nagyon kellett ez már, nagyon kellett.

Hétfő.

A hétfő elég sűrű volt, ezért is nem tudtam írni.
Meló után még nem ért véget a tennivaló, otthon ugyanis a szobámnak estem és kiszórtam a régi képregényeimet, amiket már vagy 9 éve ki sem nyitottam.
2 böhömnagy doboz telt meg Garfield-al, Superman és Batman-nel és még sok mással.
El is ment a délután, estére lettem csak kész, úgyhogy a tegnapra szánt pihenés még várat magára, ezért is vagyok ma naaaagyon fáradt.
Alig várom, hogy véget érjen a nap, mert szerintem otthon kidőlök és reggelig fel sem kelek.


Message for a fag

Csak nem megsértettem piciny, érzékeny lelkecskédet azzal, hogy lefikáztam a wow-ot?
Most mond meg, milyen csúnya vagyok...

Btw, ennyire nincs életed aranyapám, hogy az én blogomon trollkodsz rendszerint?
őszintén szánlak öregem.
Részben irigyellek is, nemsok embernek adatik meg az, hogy nulla munkával, anyuci minden szart alá tol.
Remélem azért egyszer lesz tapasztalatod, milyen is a valódi élet fiacskám... amikor saját háztartásodat vezeted, saját autódat tartod fenn szaros minimálbár alatti fizetésből, vaaaagy családi vállalkozásban, felsővezetésben melózol.
oh wait, anyuci nem enged ki a meleg családi fészekből, hogy is csinálhatnál bármi önállót is, amikor 0-24 órás felügyeletben vagy? ^^
Tudod anyuci sem fog örökké élni, kiváncsi leszek ki lesz az, aki majd akkor kitörli a szart a seggedből, habáááár lehet addigra megint összeszedsz egy olyan ragaszkodó, sajnos kicsit elvakult lányt, aki majd rendszeresen kijár hozzád (lol, érted, a csaj jár a pasihoz, igazi black night vaze) és minden hülyeségedet és mások elötti rendszeres megalázást lenyeli.
A saját érdekedben remélem, hogy kibaszott nagy mázli vezeti majd utadat, mert egyszer kerülsz szembe azzal, hogy nincs ki dédelgessen, kurvanehéz lesz már a te korodban megtanulni az önállóságot.

A valódi életben az istenkomplexusod már nem fog segíteni.

Btw, magasról szarok az exed bocsánatára.
Ez az utolsó alkalom, hogy szót fecsérlek rád, ezentúl már csak ignore, delete lesz, tehát kár erőltetni a bölcsészetet.

Nah pusszantás.