Kicsit megkésve, mint mindig, jelentem élek és enyhe túlzással virulok.
Előző firkám óta sokminden nem történt.
Volt egy kis otthoni festős melóm... megint...
Észrevettem, hogy az elmúlt 3-4 évben mindig volt valami festés.
Idén a kisház volt soron, apám volt műhely-szobája, ami majd nekem lesz kiállító szobám... egyszer.
Elkezdődött a rendbehozás hadművelet. Nekem az volt a feladatom, hogy a régi ablakokat csiszoljam át és fessem le. A csiszolás a legutálottabb dolog nálam, érthetően kevés kedvvel álltam neki. Lajos mutatott egy trükköt, jobban mondva módszert, hogy hogyan lehet egyszerűbben csiszolni - Flex-el.
Flexre csiszoló korongot rakott és pikk-pakk leszedett egy oldalt. Felcsillant a szemem, lehet megúszom izomláz nélkül?
Könnyűnek tűnik, de könnyű hibázni, vigyázni kell, nehogy belevágjak a fába, vagy nehogy hullámos legyen... utóbbi kifejezetten nehéz azoknak, akik azelőtt még nem csináltak hasonlót.
Végülis nem lett vészes és egész hamar megvolt a csiszolás, mivel sok él volt, így mindent nem tudtam géppel lenyomatni, a többit csak felületesen csiszoltam át papírral.
Szintén amatőr hiba részemről, hogy nem fedtem le semmit a szobában, így velem együtt minden más is vastag fűrész- és festékporban állt. Első alkalom után a tükör elé állva rémülten láttam a 40-50 éves énemet, amit a fehér festékpor a hajamban, szemöldökömben, és szempillámban eléggé öreges külsőt eredményezett nekem.
Alapos fürdés után is még festékport fújtam a zsebkendőbe.
Nagyjából megvoltam a festéssel, amikor anyám közölte a többi feladatot. Az ablak keretet is le kell festeni, ám előtte a rácsot kell valahogy leműtenem. Utóbbival baj nem volt, de a keret az barna volt és egyik oldala sem volt megközelíthető Flexkoronggal. Mondtam, hogy én ezt ugyan le nem csiszolom.
Vettem alapozót, lepucoltam a keretet, mert igencsak tele volt pókhálókkal és isten tudja még mivel. Alapozóval szépen lassan lekentem, a hátamat kezdte igénybevenni, ahogy a tetejével kínlódtam. Nemigen volt hova állni, így 1 lábbal a létrán, a másikkal a keret alján egyensúlyozva, bal kézzel a teraszon lévő hintaágyba kapaszkodva igyekeztem úgy festeni, hogy csepp ne menjen a szemüvegemre, vagy a képemre.
Alapozás kész, jött anyám, újabb feladat. A külső és a belső ajtót kéne még lecsiszolni és lefesteni, majd persze mindkét ajtónak a keretét is.
Elkezdődött az ajtó leszerelése, ami szimplán csak leemelés a zsanérokról, de mivel egy régi ajtóról van szó, benne 2 nagy, vastag üveggel, tömör fával, egyedül nem volt egyszerű kiszenvedni a helyéről. A korábbi festés megkímélése végett inkább a nyitott garázsban csiszoltam le az ajtókat.
Felváltva ment a folyamat:
-1ik flex felforrósodott, áttettem a korongot a másikra
-a másik flex is felforrósodott, mentem festeni az ablakkeretet
-ablakkeret kész, visszamegyek flexelni
-flexek felforrósodnak, vissza ajtókeretet alapozni és így tovább és így tovább...
A munkával még nem vagyok meg, a másik ajtóból még van mit lecsiszolni, aztán festeni, kis apróság még munkaközben, az egyik flexben eltört valami fogaskerék és nem igen vitte a korongot.
Ha mindenki velem van, akkor ma már befejezem a csiszolást is, és a festést is.
Mondjuk a festés az lehet átnyúlik a holnapba, mert nagyon lassan szárad a festék és nem akarom addig átfordítani az ajtót.
Ha ez is megvan, majd szerdán ránézek mindenre, hogy maradt-e valahol csík, vagy lefolyás.
Mindezek után végre idén is lezárhatom a festős szezont... remélem...
A szobát, azt Lajos festette ki, a tetőre a hungarocellt pedig anyámmal közösen rakták fel.
Fishing on a tiny island
Van az a bányató, korábban biztos említettem, ahova lejárunk pecázni.
Idén nyáron az időjárás nem volt túl kegyes. A sok zápor, a túl hirtelen, túl nagy mennyiségű esőt a tó nem bírta kipárologtatni és a talaj sem nyelte el, így minden eső után egyre több helyett vett el a partból.
Aztán jött az ősz a maga rossz idejével. Hideg és esős, így a tó továbbra is csak gyűjtötte a vizet.
Kb. 3 hete voltunk utoljára pecázni, szombaton Lajos kitalálta, jó idő van, menjünk.
Ok, mondtam, menjünk.
Hát eléggé gáz volt már ahogy a part kinézett, de az út oda még gázabb. Kijött a medréből a víz és az utat is jócskán belepte, azért a Toyota hegymenetben szépen átment rajta.
Viszont mikor odaértünk, meglepve láttuk, hogy már egy fekhelyni szárazföld sincs.
Érdekes pecázás volt, az egyik villa a vízben volt, a másik mocsárban.
Párszor sikerült a vízbe is belelépnem és pont az 5 éves kínai cipőmben voltam, ami mint a szita, úgy engedte be a vizet.
4 hallal azért sikerült visszatérnünk, nem voltak nagyon, de pont süthetők.
Talán idén most voltunk lent utoljára, mert ha megint jön egy esős hét... fenéket, egy esős nap is elég és már meg is szűnt a part.
Majd meglátjuk.
A stray kitten
Vasárnap reggel Lajos nyitotta ki a garázst és egy szürke, fekete csíkos, kb. 1-másfél hónapos kiskandúr került elő.
Vagy kitették, vagy elcsavargott a kis szőrmók, mert állapotából ítélve nevelt macska volt. Nem vakarózott, nem volt bolhás, nem volt csont és bőr és nem lehet levakarni rólunk, annyira hízeleg. Nem tudom, mit fogunk vele kezdeni, nekünk már van 4 macskánk, nem kell egy ötödik...
Megpróbáljuk elajándékozni, meg állatorvosnál kiteszek majd képeket, majd meglátjuk mi lesz.
Aranyos, meg minden, de tényleg nem kell még 1 macska.
Szóval, ha valakinek kell a kis vakarcs, az szóljon.
Nah, mára kb. ennyi, hey, a következő a 100. bejegyzés lesz. Wow.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése