Újfent pezsgőbontás és tüzijáték. A mai napon 8. éve vagyok egyedül.
És hogy hogy érzem magam? Kifejezetten jól.
Rájöttem, hogy nekem kurvára nincs szükségem párkapcsolatra. Sokkal jobb nekem egyedül, minthogy valaki után futkossak rendszeresen.
Már egyáltalán nincs szükségem a szeretre. A bennem elfolytott vágy, hogy szeretetet adjak már túl régóta van elfolytva és gyűlöletté és bizalmatlansággá vált.
Senki se gondolja, hogy szenvedek, nem, rájöttem, hogy jobb nekem így. Van kocsim, van hobbim, ezek legalább annyiba kerülnek, mint egy barátnő, de egy barátnővel ellentétben ezek hálás dolgok, nem basznak át, nem lépnek le és van eredménye.
Belefáradtam abba, hogy mindig csak adok és adok és a végén ott vagyok hagyva a szarban.
Nem kell, nincs rá szükségem. Inkább foglalkozom a barátokkal, minthogy fussak egy párkapcsolat után, ami úgyis véget ér, mert a női nem nem ismeri a hűség fogalmát.
Szóval igen, 8 év, nem semmi, most már meg sem állok 10-ig.
Egy kis bölcsesség: Sosem felejted el a szerelmet, csupán megtanulsz élni nélküle...
Éjszaka napsütés várható.
Peace.
2010. október 11., hétfő
2010. október 6., szerda
THE 100th ENTRY
Petárdák és konfettik! Íme a 100. bejegyzésem.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok valami melett, amit elkezdek, főleg amiben ennyit kell írni.
A flanc és a díszítgetés most elmarad sajnos, még egy jópofa rajzzal is készültem volna, csak minimális rajztudásom éppen ilyenkor futott zátonyra és az 5. kidobott papír után elment a kedvem. Sokáig nem akartam halogatni, mert megint csak gyűlik az írnivaló és megint az lesz, hogy áh, leszarom, rég volt, nem írom le...
Úgyhogy sajnos ez a bejegyzés sem lesz külömb, mint a korábbiak.
Tortént egy s más az elmúlt napokban, jó is és jó sok rossz is, de ez a tendencia vall az én életemre.
Visiting a very special friend
Végre valahára eljutottunk Tanashival oda, hogy egyeztetni tudtunk egy időpontot talákára. Sajnos neki is rengeteg dolga van és amikor egy kicsit is ráér, akkor legtöbbszőr én nem tudok bemenni meló miatt.
Nahdemost végre összejött, már jó néhány dvd-t kellett vinnem neki, azok is szépen összegyűltek, persze az utolsó nap írtam ki mindet 1000rel.
Végre végig lejött az Fma Brotherhood jó minőségben, így odaadhattam neki.
Vittem még jó pár néznivalót, amik már korábban ki voltak írva, így egy darabig el lesz.
Nem volt egyszerű a beutazás, mert most nem otthon volt, hanem jóval messzebb.
Mégjó, hogy jó a tájékozódó képességem, mert külömben az életben nem találok oda.
Persze előző nap még ki Google maps-oztam a helyet, meg a kis térképemben is kikerestem, sőt, még Lajos GPS-ét is elvittem, biztos, ami biztos.
Odaértem, gond nélkül, szerencsére. Újabb 100xp nekem.
Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, annyira sokat, hogy estére fájt a torkom, bár ez nálam nem meglepő. Esetek többségében egyedül vagyok és nincs kivel beszélgetni, max msn-en gépelni, így el vagyok szokva a folyamatos beszédtől.
Sokmindenről volt szó, ami meglepő, hogy olyan hülyeségekről is bírtunk beszélni órákat, amikről mással nem. : )
Kellett már egy kis változás az örökös monotonitásból, arról nem beszélve, hogy most már ő a legfontosabb barát a számomra, így most már rá kell figyelnem és vigyáznom, ahogy csak tudok. Természetesen a ebben a rétegben Laci és Fatal is benne van, mielőtt valamelyikőtök szóvá tenné. : )
Rá kellett jönnöm, hogy minél kevesebb barátom van, annál többet tudok velük foglalkozni. és ez... jó ez így.
Remélem Tanashi is legalább annyira érezte jól magát, mint én. Hajlamos vagyok abba tévhitbe esni, hogy szórakoztatónak hiszem magam, közben más a helyzet.
A találkozó előtti éjjel is vele álmodtam, ami meglepett. Részletekbe nem megyek bele, mert én sem emlékszem már rá tisztán, meg egy kicsit zavarbaejtő is volt.
Átok a tudatalattimra.
All in all, jó volt úrja találkozni és remélem hamarosan megint összefutunk, hisz még meg kell mutatnod nekem azt a kávézót, amiről szó volt. 'kay?
Painting... finally done
Legutóbbi festő akcióm egyáltalán nem úgy zárult, ahogy én azt reméltem, míly meglepő.
Legalább egy hétig húzodott el a folyamat, mert valami mindig közbejött.
Viszont végre megvagyok vele, az ajtók és az ablakok a helyükön vannak és minden szép és fehér.
The extent of incompetence is fucking annoying!
A korábban említett direktszűrő beszereltetés lezajlott.
A címből gondolom már sejtitek, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy én akartam, legalább is nem olyan lett, mint amit megbeszéltünk.
Eredeti felállás az volt, hogy egy merevebb csövet raknak be, hogy ne ugráljon, meg egy új szűrőt. Annyi lett volna a dolog, hogy le esztergálnak egy csövet abban a méretben, ami ott meg lett beszélve, és ha a szűrő nem fér el, akkor az elejéből levágnak egy kicsit. Ennek ellenére ugyanazzal a régi szar gumiharmónikával rakták fel a szűrőt, amivel az előző fel volt rakva. Dühöngtem is, hogy bazzeg, direkt azért bezséltük meg a merev csövet, hogy ne ugráljon, szerinted mi a faszért volt a másik szűrő is kikötve gyorskötözővel?!
Most aki nem ért hozzá: a gumiharang az hajlékony, rugalmas, stb. A régi szűrőt ki kellett kötni, hogy ne rázkodjon. A merev cső ezért kellett volna.
Bazdmeg nem értem! Ha képtelenek ahhoz tartani magukat, amit megbeszéltünk, akkor mi a faszért vállalják el?!
Betelt a pohár. Fogom és viszem a Fiat szervízbe! Ott úgy is ismerősök vannak, szoktak nálunk vásárolni és nem egyszer ők szereztek be cuccokat a mi kocsiainkhoz.
Ott értik a dolgukat és értenek Magyarul is bazzeg!
Ha minden gond nélkül menne bazzeg, túl szép lenne, még a végén unatkoznék. ÚGY SZERETNÉK MÁR EGY KICSIT UNATKOZNI, BAZZEG!!!
You still hunt me in my dreams
Előző nap volt egy érdekes álmom. A Bajákiban voltam egy osztályban, olyan emberekkel, akiket soha nem láttam. Mindenkinek egy beceneve volt, mint valami online játékban. Senki nem használta a saját nevét, még a tanárok is csak a becenevünkön szólítottak minket. Érdekes volt, nekem már nem is tudom mi volt a nevem, de a padtársamnak az volt a beceneve, hogy "Alszik".
Volt egy lány, aki totál ismeretlen számomra, de álmomban barátkoztam vele.
Kb. 4-5 embert kiemeltek az osztályból és egy másikba vittek, mivel a lány is köztük volt, így én önkényesen is átmentem oda. Nem tudom, valami fegyelmi osztály lehetett.
Órák után, mindenki ment haza, a lépcsőn lefelé menet talákoztam egy ismerőssel, aki a valóságban volt az osztálytársam, álmomban nem. Rövid eszmecsere után, mentem ki a kocsihoz, de nem tudtam hogy hol álltam meg. Erre még visszatérek.
Gondolván, hogy Csepel pláza parkolójában álltam meg, elindultam oda, ám mikor elmentem a buszmegálló mellett, egy olyan ismerősöm mellett mentem el, akivel az életben többet soha nem akarok találkozni. Igyekeztem tudomást nem venni róla, de jött utánam és beszélt, hogy mit, pontosan már nem tudom, de végig 1es szám 3. személyben beszélt saját magáról. A Csepel plázát balról megkerülve, valami ismeretlen vízparthoz értem. Nem értettem, hogy hol vagyok, visszafordultam.
Jobbról akartam megkerül, de ő továbbra is követett, gondoltam keresztül megyek a plázán.
A pláza is totál másképp nézett ki, mint valóságban és magam sem tudom miért a lifthez mentem. Már nem követett, feladta, vagy elkeveredett a tömegben, nem tudom, nem érdekelt. Beszálltam, meg még néhányan, elindultunk felfelé.
Érdekes lift volt, nem volt a kabinnak fala, meg teteje, csak talpa. Fala csak a lift aknának volt. A fal elkezdett szűkülni és a tető amolyan tölcsér szerűen zsugorodott. Nem ijedtem megm, de furcsáltam, kicsit beljebb álltunk és átfértünk, nahde utána egy zárt tető felé mentünk, ami baromi lassan nyílt szét, lassabban, mint ahogyan mi mentük felfelé. Igyekeztem nem pánikolni, végülis felértünk az emletre, de utána már semmire nem emlékszem.
Ez a liftes dolog az egyik amire kitérnék: nem vagyok klausztrofóbiás, de álmomban rettegek a szűk helyektől és gyakran találom magam valamiféle szűk sötét csőben, vagy alagútban. Habár mindig próbálom higgadtan kezelni a dolgokat, valójában mindig szorongok akkor. Valóságban semmi ilyesmi nincs. Lehet ez is egy amolyan tudatalattis dolog.
A másik a kocsi keresős dolog: volt már párszor olyan álmom, hogy iskolából kijövet a kocsit keresem, hogy hova parkoltam és csak bolyongok. A suli, meg a kijárat, valósághű, de utána minden alkalommal totál más a környezet, másak a házak, az utcák. Végül sosem találom meg a kocsit, nem azért mert ellopták, hanem azért, mert nem emlékszem hova parkoltam vele. Szinén érdekes, hogy mindig csak a Bravo-t keresem, a mostani kocsimat. Sulis éveimben Trabantom, aztán egy Punto-m volt.
Fura...
Ami többi furcsaságot/kellemetlenséget illeti, úgy tűnik, hogy az emlékeim néha belekavarnak az álmaimba. Az ilyet nem szeretem, főleg ha olyanok jelennek meg álmomban, akiket nem akarok...
Down with sickness
Járvány van. Anyám és nővérem egy napon lettek betegek, de nagyon, majd 3 napra rá Lajos is elkapta, én marhajól voltam a héten, meg is jegyeztem mindig, hogy engem totál elkerült a betegség, megúszom, stb.
Meg a francokat... jövőhéten olyan beteg lettem, hogy az ágyból sem tudtam kimozdulni. Azon a héten végig beteg voltam, de a többi napon persze már dolgoztam.
Még most sem vagyok 100-as, de már határozottan jobban vagyok.
Mégegy apró kellemetlenség támadt meg engem a napokban, de elintézem, ha nem súlyosbodik, akkor nem is teszek róla további említést.
Summary
Hát bizony. 100 bejegyzés, több mint 2 év. Nem semmi, legalábbis magamhoz képest. Sokminden történt. Jó sokat írogattam.
Hát, eddig ment, következő cél a 200 bejegyzés. Hajrá!
Peace.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok valami melett, amit elkezdek, főleg amiben ennyit kell írni.
A flanc és a díszítgetés most elmarad sajnos, még egy jópofa rajzzal is készültem volna, csak minimális rajztudásom éppen ilyenkor futott zátonyra és az 5. kidobott papír után elment a kedvem. Sokáig nem akartam halogatni, mert megint csak gyűlik az írnivaló és megint az lesz, hogy áh, leszarom, rég volt, nem írom le...
Úgyhogy sajnos ez a bejegyzés sem lesz külömb, mint a korábbiak.
Tortént egy s más az elmúlt napokban, jó is és jó sok rossz is, de ez a tendencia vall az én életemre.
Visiting a very special friend
Végre valahára eljutottunk Tanashival oda, hogy egyeztetni tudtunk egy időpontot talákára. Sajnos neki is rengeteg dolga van és amikor egy kicsit is ráér, akkor legtöbbszőr én nem tudok bemenni meló miatt.
Nahdemost végre összejött, már jó néhány dvd-t kellett vinnem neki, azok is szépen összegyűltek, persze az utolsó nap írtam ki mindet 1000rel.
Végre végig lejött az Fma Brotherhood jó minőségben, így odaadhattam neki.
Vittem még jó pár néznivalót, amik már korábban ki voltak írva, így egy darabig el lesz.
Nem volt egyszerű a beutazás, mert most nem otthon volt, hanem jóval messzebb.
Mégjó, hogy jó a tájékozódó képességem, mert külömben az életben nem találok oda.
Persze előző nap még ki Google maps-oztam a helyet, meg a kis térképemben is kikerestem, sőt, még Lajos GPS-ét is elvittem, biztos, ami biztos.
Odaértem, gond nélkül, szerencsére. Újabb 100xp nekem.
Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, annyira sokat, hogy estére fájt a torkom, bár ez nálam nem meglepő. Esetek többségében egyedül vagyok és nincs kivel beszélgetni, max msn-en gépelni, így el vagyok szokva a folyamatos beszédtől.
Sokmindenről volt szó, ami meglepő, hogy olyan hülyeségekről is bírtunk beszélni órákat, amikről mással nem. : )
Kellett már egy kis változás az örökös monotonitásból, arról nem beszélve, hogy most már ő a legfontosabb barát a számomra, így most már rá kell figyelnem és vigyáznom, ahogy csak tudok. Természetesen a ebben a rétegben Laci és Fatal is benne van, mielőtt valamelyikőtök szóvá tenné. : )
Rá kellett jönnöm, hogy minél kevesebb barátom van, annál többet tudok velük foglalkozni. és ez... jó ez így.
Remélem Tanashi is legalább annyira érezte jól magát, mint én. Hajlamos vagyok abba tévhitbe esni, hogy szórakoztatónak hiszem magam, közben más a helyzet.
A találkozó előtti éjjel is vele álmodtam, ami meglepett. Részletekbe nem megyek bele, mert én sem emlékszem már rá tisztán, meg egy kicsit zavarbaejtő is volt.
Átok a tudatalattimra.
All in all, jó volt úrja találkozni és remélem hamarosan megint összefutunk, hisz még meg kell mutatnod nekem azt a kávézót, amiről szó volt. 'kay?
Painting... finally done
Legutóbbi festő akcióm egyáltalán nem úgy zárult, ahogy én azt reméltem, míly meglepő.
Legalább egy hétig húzodott el a folyamat, mert valami mindig közbejött.
Viszont végre megvagyok vele, az ajtók és az ablakok a helyükön vannak és minden szép és fehér.
The extent of incompetence is fucking annoying!
A korábban említett direktszűrő beszereltetés lezajlott.
A címből gondolom már sejtitek, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy én akartam, legalább is nem olyan lett, mint amit megbeszéltünk.
Eredeti felállás az volt, hogy egy merevebb csövet raknak be, hogy ne ugráljon, meg egy új szűrőt. Annyi lett volna a dolog, hogy le esztergálnak egy csövet abban a méretben, ami ott meg lett beszélve, és ha a szűrő nem fér el, akkor az elejéből levágnak egy kicsit. Ennek ellenére ugyanazzal a régi szar gumiharmónikával rakták fel a szűrőt, amivel az előző fel volt rakva. Dühöngtem is, hogy bazzeg, direkt azért bezséltük meg a merev csövet, hogy ne ugráljon, szerinted mi a faszért volt a másik szűrő is kikötve gyorskötözővel?!
Most aki nem ért hozzá: a gumiharang az hajlékony, rugalmas, stb. A régi szűrőt ki kellett kötni, hogy ne rázkodjon. A merev cső ezért kellett volna.
Bazdmeg nem értem! Ha képtelenek ahhoz tartani magukat, amit megbeszéltünk, akkor mi a faszért vállalják el?!
Betelt a pohár. Fogom és viszem a Fiat szervízbe! Ott úgy is ismerősök vannak, szoktak nálunk vásárolni és nem egyszer ők szereztek be cuccokat a mi kocsiainkhoz.
Ott értik a dolgukat és értenek Magyarul is bazzeg!
Ha minden gond nélkül menne bazzeg, túl szép lenne, még a végén unatkoznék. ÚGY SZERETNÉK MÁR EGY KICSIT UNATKOZNI, BAZZEG!!!
You still hunt me in my dreams
Előző nap volt egy érdekes álmom. A Bajákiban voltam egy osztályban, olyan emberekkel, akiket soha nem láttam. Mindenkinek egy beceneve volt, mint valami online játékban. Senki nem használta a saját nevét, még a tanárok is csak a becenevünkön szólítottak minket. Érdekes volt, nekem már nem is tudom mi volt a nevem, de a padtársamnak az volt a beceneve, hogy "Alszik".
Volt egy lány, aki totál ismeretlen számomra, de álmomban barátkoztam vele.
Kb. 4-5 embert kiemeltek az osztályból és egy másikba vittek, mivel a lány is köztük volt, így én önkényesen is átmentem oda. Nem tudom, valami fegyelmi osztály lehetett.
Órák után, mindenki ment haza, a lépcsőn lefelé menet talákoztam egy ismerőssel, aki a valóságban volt az osztálytársam, álmomban nem. Rövid eszmecsere után, mentem ki a kocsihoz, de nem tudtam hogy hol álltam meg. Erre még visszatérek.
Gondolván, hogy Csepel pláza parkolójában álltam meg, elindultam oda, ám mikor elmentem a buszmegálló mellett, egy olyan ismerősöm mellett mentem el, akivel az életben többet soha nem akarok találkozni. Igyekeztem tudomást nem venni róla, de jött utánam és beszélt, hogy mit, pontosan már nem tudom, de végig 1es szám 3. személyben beszélt saját magáról. A Csepel plázát balról megkerülve, valami ismeretlen vízparthoz értem. Nem értettem, hogy hol vagyok, visszafordultam.
Jobbról akartam megkerül, de ő továbbra is követett, gondoltam keresztül megyek a plázán.
A pláza is totál másképp nézett ki, mint valóságban és magam sem tudom miért a lifthez mentem. Már nem követett, feladta, vagy elkeveredett a tömegben, nem tudom, nem érdekelt. Beszálltam, meg még néhányan, elindultunk felfelé.
Érdekes lift volt, nem volt a kabinnak fala, meg teteje, csak talpa. Fala csak a lift aknának volt. A fal elkezdett szűkülni és a tető amolyan tölcsér szerűen zsugorodott. Nem ijedtem megm, de furcsáltam, kicsit beljebb álltunk és átfértünk, nahde utána egy zárt tető felé mentünk, ami baromi lassan nyílt szét, lassabban, mint ahogyan mi mentük felfelé. Igyekeztem nem pánikolni, végülis felértünk az emletre, de utána már semmire nem emlékszem.
Ez a liftes dolog az egyik amire kitérnék: nem vagyok klausztrofóbiás, de álmomban rettegek a szűk helyektől és gyakran találom magam valamiféle szűk sötét csőben, vagy alagútban. Habár mindig próbálom higgadtan kezelni a dolgokat, valójában mindig szorongok akkor. Valóságban semmi ilyesmi nincs. Lehet ez is egy amolyan tudatalattis dolog.
A másik a kocsi keresős dolog: volt már párszor olyan álmom, hogy iskolából kijövet a kocsit keresem, hogy hova parkoltam és csak bolyongok. A suli, meg a kijárat, valósághű, de utána minden alkalommal totál más a környezet, másak a házak, az utcák. Végül sosem találom meg a kocsit, nem azért mert ellopták, hanem azért, mert nem emlékszem hova parkoltam vele. Szinén érdekes, hogy mindig csak a Bravo-t keresem, a mostani kocsimat. Sulis éveimben Trabantom, aztán egy Punto-m volt.
Fura...
Ami többi furcsaságot/kellemetlenséget illeti, úgy tűnik, hogy az emlékeim néha belekavarnak az álmaimba. Az ilyet nem szeretem, főleg ha olyanok jelennek meg álmomban, akiket nem akarok...
Down with sickness
Járvány van. Anyám és nővérem egy napon lettek betegek, de nagyon, majd 3 napra rá Lajos is elkapta, én marhajól voltam a héten, meg is jegyeztem mindig, hogy engem totál elkerült a betegség, megúszom, stb.
Meg a francokat... jövőhéten olyan beteg lettem, hogy az ágyból sem tudtam kimozdulni. Azon a héten végig beteg voltam, de a többi napon persze már dolgoztam.
Még most sem vagyok 100-as, de már határozottan jobban vagyok.
Mégegy apró kellemetlenség támadt meg engem a napokban, de elintézem, ha nem súlyosbodik, akkor nem is teszek róla további említést.
Summary
Hát bizony. 100 bejegyzés, több mint 2 év. Nem semmi, legalábbis magamhoz képest. Sokminden történt. Jó sokat írogattam.
Hát, eddig ment, következő cél a 200 bejegyzés. Hajrá!
Peace.
2010. szeptember 20., hétfő
Painting and stuff...
Kicsit megkésve, mint mindig, jelentem élek és enyhe túlzással virulok.
Előző firkám óta sokminden nem történt.
Volt egy kis otthoni festős melóm... megint...
Észrevettem, hogy az elmúlt 3-4 évben mindig volt valami festés.
Idén a kisház volt soron, apám volt műhely-szobája, ami majd nekem lesz kiállító szobám... egyszer.
Elkezdődött a rendbehozás hadművelet. Nekem az volt a feladatom, hogy a régi ablakokat csiszoljam át és fessem le. A csiszolás a legutálottabb dolog nálam, érthetően kevés kedvvel álltam neki. Lajos mutatott egy trükköt, jobban mondva módszert, hogy hogyan lehet egyszerűbben csiszolni - Flex-el.
Flexre csiszoló korongot rakott és pikk-pakk leszedett egy oldalt. Felcsillant a szemem, lehet megúszom izomláz nélkül?
Könnyűnek tűnik, de könnyű hibázni, vigyázni kell, nehogy belevágjak a fába, vagy nehogy hullámos legyen... utóbbi kifejezetten nehéz azoknak, akik azelőtt még nem csináltak hasonlót.
Végülis nem lett vészes és egész hamar megvolt a csiszolás, mivel sok él volt, így mindent nem tudtam géppel lenyomatni, a többit csak felületesen csiszoltam át papírral.
Szintén amatőr hiba részemről, hogy nem fedtem le semmit a szobában, így velem együtt minden más is vastag fűrész- és festékporban állt. Első alkalom után a tükör elé állva rémülten láttam a 40-50 éves énemet, amit a fehér festékpor a hajamban, szemöldökömben, és szempillámban eléggé öreges külsőt eredményezett nekem.
Alapos fürdés után is még festékport fújtam a zsebkendőbe.
Nagyjából megvoltam a festéssel, amikor anyám közölte a többi feladatot. Az ablak keretet is le kell festeni, ám előtte a rácsot kell valahogy leműtenem. Utóbbival baj nem volt, de a keret az barna volt és egyik oldala sem volt megközelíthető Flexkoronggal. Mondtam, hogy én ezt ugyan le nem csiszolom.
Vettem alapozót, lepucoltam a keretet, mert igencsak tele volt pókhálókkal és isten tudja még mivel. Alapozóval szépen lassan lekentem, a hátamat kezdte igénybevenni, ahogy a tetejével kínlódtam. Nemigen volt hova állni, így 1 lábbal a létrán, a másikkal a keret alján egyensúlyozva, bal kézzel a teraszon lévő hintaágyba kapaszkodva igyekeztem úgy festeni, hogy csepp ne menjen a szemüvegemre, vagy a képemre.
Alapozás kész, jött anyám, újabb feladat. A külső és a belső ajtót kéne még lecsiszolni és lefesteni, majd persze mindkét ajtónak a keretét is.
Elkezdődött az ajtó leszerelése, ami szimplán csak leemelés a zsanérokról, de mivel egy régi ajtóról van szó, benne 2 nagy, vastag üveggel, tömör fával, egyedül nem volt egyszerű kiszenvedni a helyéről. A korábbi festés megkímélése végett inkább a nyitott garázsban csiszoltam le az ajtókat.
Felváltva ment a folyamat:
-1ik flex felforrósodott, áttettem a korongot a másikra
-a másik flex is felforrósodott, mentem festeni az ablakkeretet
-ablakkeret kész, visszamegyek flexelni
-flexek felforrósodnak, vissza ajtókeretet alapozni és így tovább és így tovább...
A munkával még nem vagyok meg, a másik ajtóból még van mit lecsiszolni, aztán festeni, kis apróság még munkaközben, az egyik flexben eltört valami fogaskerék és nem igen vitte a korongot.
Ha mindenki velem van, akkor ma már befejezem a csiszolást is, és a festést is.
Mondjuk a festés az lehet átnyúlik a holnapba, mert nagyon lassan szárad a festék és nem akarom addig átfordítani az ajtót.
Ha ez is megvan, majd szerdán ránézek mindenre, hogy maradt-e valahol csík, vagy lefolyás.
Mindezek után végre idén is lezárhatom a festős szezont... remélem...
A szobát, azt Lajos festette ki, a tetőre a hungarocellt pedig anyámmal közösen rakták fel.
Fishing on a tiny island
Van az a bányató, korábban biztos említettem, ahova lejárunk pecázni.
Idén nyáron az időjárás nem volt túl kegyes. A sok zápor, a túl hirtelen, túl nagy mennyiségű esőt a tó nem bírta kipárologtatni és a talaj sem nyelte el, így minden eső után egyre több helyett vett el a partból.
Aztán jött az ősz a maga rossz idejével. Hideg és esős, így a tó továbbra is csak gyűjtötte a vizet.
Kb. 3 hete voltunk utoljára pecázni, szombaton Lajos kitalálta, jó idő van, menjünk.
Ok, mondtam, menjünk.
Hát eléggé gáz volt már ahogy a part kinézett, de az út oda még gázabb. Kijött a medréből a víz és az utat is jócskán belepte, azért a Toyota hegymenetben szépen átment rajta.
Viszont mikor odaértünk, meglepve láttuk, hogy már egy fekhelyni szárazföld sincs.
Érdekes pecázás volt, az egyik villa a vízben volt, a másik mocsárban.
Párszor sikerült a vízbe is belelépnem és pont az 5 éves kínai cipőmben voltam, ami mint a szita, úgy engedte be a vizet.
4 hallal azért sikerült visszatérnünk, nem voltak nagyon, de pont süthetők.
Talán idén most voltunk lent utoljára, mert ha megint jön egy esős hét... fenéket, egy esős nap is elég és már meg is szűnt a part.
Majd meglátjuk.
A stray kitten
Vasárnap reggel Lajos nyitotta ki a garázst és egy szürke, fekete csíkos, kb. 1-másfél hónapos kiskandúr került elő.
Vagy kitették, vagy elcsavargott a kis szőrmók, mert állapotából ítélve nevelt macska volt. Nem vakarózott, nem volt bolhás, nem volt csont és bőr és nem lehet levakarni rólunk, annyira hízeleg. Nem tudom, mit fogunk vele kezdeni, nekünk már van 4 macskánk, nem kell egy ötödik...
Megpróbáljuk elajándékozni, meg állatorvosnál kiteszek majd képeket, majd meglátjuk mi lesz.
Aranyos, meg minden, de tényleg nem kell még 1 macska.
Szóval, ha valakinek kell a kis vakarcs, az szóljon.
Nah, mára kb. ennyi, hey, a következő a 100. bejegyzés lesz. Wow.
Előző firkám óta sokminden nem történt.
Volt egy kis otthoni festős melóm... megint...
Észrevettem, hogy az elmúlt 3-4 évben mindig volt valami festés.
Idén a kisház volt soron, apám volt műhely-szobája, ami majd nekem lesz kiállító szobám... egyszer.
Elkezdődött a rendbehozás hadművelet. Nekem az volt a feladatom, hogy a régi ablakokat csiszoljam át és fessem le. A csiszolás a legutálottabb dolog nálam, érthetően kevés kedvvel álltam neki. Lajos mutatott egy trükköt, jobban mondva módszert, hogy hogyan lehet egyszerűbben csiszolni - Flex-el.
Flexre csiszoló korongot rakott és pikk-pakk leszedett egy oldalt. Felcsillant a szemem, lehet megúszom izomláz nélkül?
Könnyűnek tűnik, de könnyű hibázni, vigyázni kell, nehogy belevágjak a fába, vagy nehogy hullámos legyen... utóbbi kifejezetten nehéz azoknak, akik azelőtt még nem csináltak hasonlót.
Végülis nem lett vészes és egész hamar megvolt a csiszolás, mivel sok él volt, így mindent nem tudtam géppel lenyomatni, a többit csak felületesen csiszoltam át papírral.
Szintén amatőr hiba részemről, hogy nem fedtem le semmit a szobában, így velem együtt minden más is vastag fűrész- és festékporban állt. Első alkalom után a tükör elé állva rémülten láttam a 40-50 éves énemet, amit a fehér festékpor a hajamban, szemöldökömben, és szempillámban eléggé öreges külsőt eredményezett nekem.
Alapos fürdés után is még festékport fújtam a zsebkendőbe.
Nagyjából megvoltam a festéssel, amikor anyám közölte a többi feladatot. Az ablak keretet is le kell festeni, ám előtte a rácsot kell valahogy leműtenem. Utóbbival baj nem volt, de a keret az barna volt és egyik oldala sem volt megközelíthető Flexkoronggal. Mondtam, hogy én ezt ugyan le nem csiszolom.
Vettem alapozót, lepucoltam a keretet, mert igencsak tele volt pókhálókkal és isten tudja még mivel. Alapozóval szépen lassan lekentem, a hátamat kezdte igénybevenni, ahogy a tetejével kínlódtam. Nemigen volt hova állni, így 1 lábbal a létrán, a másikkal a keret alján egyensúlyozva, bal kézzel a teraszon lévő hintaágyba kapaszkodva igyekeztem úgy festeni, hogy csepp ne menjen a szemüvegemre, vagy a képemre.
Alapozás kész, jött anyám, újabb feladat. A külső és a belső ajtót kéne még lecsiszolni és lefesteni, majd persze mindkét ajtónak a keretét is.
Elkezdődött az ajtó leszerelése, ami szimplán csak leemelés a zsanérokról, de mivel egy régi ajtóról van szó, benne 2 nagy, vastag üveggel, tömör fával, egyedül nem volt egyszerű kiszenvedni a helyéről. A korábbi festés megkímélése végett inkább a nyitott garázsban csiszoltam le az ajtókat.
Felváltva ment a folyamat:
-1ik flex felforrósodott, áttettem a korongot a másikra
-a másik flex is felforrósodott, mentem festeni az ablakkeretet
-ablakkeret kész, visszamegyek flexelni
-flexek felforrósodnak, vissza ajtókeretet alapozni és így tovább és így tovább...
A munkával még nem vagyok meg, a másik ajtóból még van mit lecsiszolni, aztán festeni, kis apróság még munkaközben, az egyik flexben eltört valami fogaskerék és nem igen vitte a korongot.
Ha mindenki velem van, akkor ma már befejezem a csiszolást is, és a festést is.
Mondjuk a festés az lehet átnyúlik a holnapba, mert nagyon lassan szárad a festék és nem akarom addig átfordítani az ajtót.
Ha ez is megvan, majd szerdán ránézek mindenre, hogy maradt-e valahol csík, vagy lefolyás.
Mindezek után végre idén is lezárhatom a festős szezont... remélem...
A szobát, azt Lajos festette ki, a tetőre a hungarocellt pedig anyámmal közösen rakták fel.
Fishing on a tiny island
Van az a bányató, korábban biztos említettem, ahova lejárunk pecázni.
Idén nyáron az időjárás nem volt túl kegyes. A sok zápor, a túl hirtelen, túl nagy mennyiségű esőt a tó nem bírta kipárologtatni és a talaj sem nyelte el, így minden eső után egyre több helyett vett el a partból.
Aztán jött az ősz a maga rossz idejével. Hideg és esős, így a tó továbbra is csak gyűjtötte a vizet.
Kb. 3 hete voltunk utoljára pecázni, szombaton Lajos kitalálta, jó idő van, menjünk.
Ok, mondtam, menjünk.
Hát eléggé gáz volt már ahogy a part kinézett, de az út oda még gázabb. Kijött a medréből a víz és az utat is jócskán belepte, azért a Toyota hegymenetben szépen átment rajta.
Viszont mikor odaértünk, meglepve láttuk, hogy már egy fekhelyni szárazföld sincs.
Érdekes pecázás volt, az egyik villa a vízben volt, a másik mocsárban.
Párszor sikerült a vízbe is belelépnem és pont az 5 éves kínai cipőmben voltam, ami mint a szita, úgy engedte be a vizet.
4 hallal azért sikerült visszatérnünk, nem voltak nagyon, de pont süthetők.
Talán idén most voltunk lent utoljára, mert ha megint jön egy esős hét... fenéket, egy esős nap is elég és már meg is szűnt a part.
Majd meglátjuk.
A stray kitten
Vasárnap reggel Lajos nyitotta ki a garázst és egy szürke, fekete csíkos, kb. 1-másfél hónapos kiskandúr került elő.
Vagy kitették, vagy elcsavargott a kis szőrmók, mert állapotából ítélve nevelt macska volt. Nem vakarózott, nem volt bolhás, nem volt csont és bőr és nem lehet levakarni rólunk, annyira hízeleg. Nem tudom, mit fogunk vele kezdeni, nekünk már van 4 macskánk, nem kell egy ötödik...
Megpróbáljuk elajándékozni, meg állatorvosnál kiteszek majd képeket, majd meglátjuk mi lesz.
Aranyos, meg minden, de tényleg nem kell még 1 macska.
Szóval, ha valakinek kell a kis vakarcs, az szóljon.
Nah, mára kb. ennyi, hey, a következő a 100. bejegyzés lesz. Wow.
2010. szeptember 11., szombat
2010. szeptember 7., kedd
Peaceful days
Ritkán, vagy sokkal inkább egyáltalán nem írok, mikor nincs sok történés, vagy rage-lni való.
Elkezdődött az ősz és meglepően korán jött a hideg. Tv szerint 2 éve (azaz 2008-ban) 36 fokot mértek. Most meg van 16-17 fok... nem semmi.
Viszont, ha egész évben pontos lesz az időjárás, akkor talán nem fog havazni márciusban. Meglátjuk.
Találtam egy új webcomic-ot. Még nem ovastam végig, de eddig nagyon tetszik. Egyszerű rajzolású, mégis tetszetős. Zseniálisak a poénok, és van valami sztorija is, ami elég lassan halad és nem tudom mi lesz még belőle, de kisebb mellék sztorik, meg az 1 oldalas sztorik is tetszenek.
Itt található meg: Blip
Hétfőn viszem a kocsit szerelőhöz, mert végre van új direktszűrőm és tudnak hozzá csövet csinálni. Az előzőhöz ismerősnek nem sikerült 3-4 év alatt megcsinálni a csövet. Ez is egy lecke, hogy ismerősre ne bízzunk semmit.
Ha minden igaz, aznapra meg is lesz, de ha nem, akkor majd másnap. Nem SOS a dolog, lényeg, hogy végre meg legyen csinálva.
Oh, és még 1 apróság zárásnak, 1-2 hete firkantottam egy szörnyet Doom3-ból.
Íme.
Peace
Elkezdődött az ősz és meglepően korán jött a hideg. Tv szerint 2 éve (azaz 2008-ban) 36 fokot mértek. Most meg van 16-17 fok... nem semmi.
Viszont, ha egész évben pontos lesz az időjárás, akkor talán nem fog havazni márciusban. Meglátjuk.
Találtam egy új webcomic-ot. Még nem ovastam végig, de eddig nagyon tetszik. Egyszerű rajzolású, mégis tetszetős. Zseniálisak a poénok, és van valami sztorija is, ami elég lassan halad és nem tudom mi lesz még belőle, de kisebb mellék sztorik, meg az 1 oldalas sztorik is tetszenek.
Itt található meg: Blip
Hétfőn viszem a kocsit szerelőhöz, mert végre van új direktszűrőm és tudnak hozzá csövet csinálni. Az előzőhöz ismerősnek nem sikerült 3-4 év alatt megcsinálni a csövet. Ez is egy lecke, hogy ismerősre ne bízzunk semmit.
Ha minden igaz, aznapra meg is lesz, de ha nem, akkor majd másnap. Nem SOS a dolog, lényeg, hogy végre meg legyen csinálva.
Oh, és még 1 apróság zárásnak, 1-2 hete firkantottam egy szörnyet Doom3-ból.
Íme.
Peace
2010. augusztus 31., kedd
Summer summary
Ez a nyár is olyan hamar véget ért, akárcsak az összes többi.
Rövidke kis összegzés következik.
Végig melóztam, sehol nem voltam, 2 hét szabim volt, ami nem is volt szabi.
Ugye milyen rövid volt?
Az elmúlt 1-2 hét eléggé tartalmas volt. Végre vége a pc-s szopásnak... Azt hittem sosem lesz vége...
Nekem a gépcsere hamar lement, viszont ami céges gépeket illeti, nah azzal volt szopás, nem kevés.
Részletezni most valahogy nincs kedvem, de el lehet képzelni. A legnagyobb méreg ilyenkor az, hogy másra kell várnod, miközben marhasok dolgod lenne és addig nem is tudsz semmit sem csinálni. Mikor végre el tudtam kezdeni a munkát, akkor megint másra kellett várnom és így esnek ki napok, hetek, és már ott tartottunk, hogy már 1 hónapja szopunk azzal, hogy működjön a rendszer.
Nah most, azaz tegnap volt az a nap, hogy végre minden működik.
Ami 20.-át illeti, a sok keresztbetervezésnek és szartengernek köszönhetően idén depressziózás helyett dühöngés volt. Ez valamelyest jobb, mint a depressziózás. Idén még a Városligetbe sem mentem ki 8 év után előszőr. A tüzijátékra idén sem mentem.
Az a helyzet, hogy baráti társaságom 3 főre csökkent az idén és közülük 2 kb. annyira lusta mint én, ha nem lustább, a maradék 1 főt meg nemigen érdekli a tüzijátékok.
Így egyedül megintcsak nem volt hangulatom kimenni.
A szigettel kapcsolatban idén sem fűzök hozzá egyebet, mint halál az mindegyikre és halál a szigetre.
Volt alkalmam megnézni néhány embert, amint a szigetre igyekeznek. Nah az maga a fővárosi állatkert.
Elgondolkodtam, ez lehetne a legjobb alkalom! Az összes selejt ide gyűlik, utánuk le kéne zárni a szigetet és alulról felrobbantani. Szépen elsüllyedne az egész pereputtyal együtt. 2 legyet 1 csapásra. heh... csak reménykedhetek.
Véget ért a pokol hete is. Alkalmazott szabin volt, én meg anyám voltunk a boltban. Átvészeltem, bár sok cataflamomba és sok idegszálamba került.
Kocsimban hétvégén fékbetét csere volt, ami bizony már ráfért, mert már nyikorgott menet közben is. Ami a tárcsát illeti, az még kibírja a következő cseréig.
Dióhéjban ennyi volt a nyár. heh... tulajdonképpen, mióta melózok, nekem nincsen nyaram, hiszen végig melózom azt is, akárcsak az egész évet.
Végezetül, bemutatom az őszi dizájnt.
Peace
Rövidke kis összegzés következik.
Végig melóztam, sehol nem voltam, 2 hét szabim volt, ami nem is volt szabi.
Ugye milyen rövid volt?
Az elmúlt 1-2 hét eléggé tartalmas volt. Végre vége a pc-s szopásnak... Azt hittem sosem lesz vége...
Nekem a gépcsere hamar lement, viszont ami céges gépeket illeti, nah azzal volt szopás, nem kevés.
Részletezni most valahogy nincs kedvem, de el lehet képzelni. A legnagyobb méreg ilyenkor az, hogy másra kell várnod, miközben marhasok dolgod lenne és addig nem is tudsz semmit sem csinálni. Mikor végre el tudtam kezdeni a munkát, akkor megint másra kellett várnom és így esnek ki napok, hetek, és már ott tartottunk, hogy már 1 hónapja szopunk azzal, hogy működjön a rendszer.
Nah most, azaz tegnap volt az a nap, hogy végre minden működik.
Ami 20.-át illeti, a sok keresztbetervezésnek és szartengernek köszönhetően idén depressziózás helyett dühöngés volt. Ez valamelyest jobb, mint a depressziózás. Idén még a Városligetbe sem mentem ki 8 év után előszőr. A tüzijátékra idén sem mentem.
Az a helyzet, hogy baráti társaságom 3 főre csökkent az idén és közülük 2 kb. annyira lusta mint én, ha nem lustább, a maradék 1 főt meg nemigen érdekli a tüzijátékok.
Így egyedül megintcsak nem volt hangulatom kimenni.
A szigettel kapcsolatban idén sem fűzök hozzá egyebet, mint halál az mindegyikre és halál a szigetre.
Volt alkalmam megnézni néhány embert, amint a szigetre igyekeznek. Nah az maga a fővárosi állatkert.
Elgondolkodtam, ez lehetne a legjobb alkalom! Az összes selejt ide gyűlik, utánuk le kéne zárni a szigetet és alulról felrobbantani. Szépen elsüllyedne az egész pereputtyal együtt. 2 legyet 1 csapásra. heh... csak reménykedhetek.
Véget ért a pokol hete is. Alkalmazott szabin volt, én meg anyám voltunk a boltban. Átvészeltem, bár sok cataflamomba és sok idegszálamba került.
Kocsimban hétvégén fékbetét csere volt, ami bizony már ráfért, mert már nyikorgott menet közben is. Ami a tárcsát illeti, az még kibírja a következő cseréig.
Dióhéjban ennyi volt a nyár. heh... tulajdonképpen, mióta melózok, nekem nincsen nyaram, hiszen végig melózom azt is, akárcsak az egész évet.
Végezetül, bemutatom az őszi dizájnt.
Peace
2010. augusztus 17., kedd
Crappy vacation....again
Üdvözöljük a kedves versenyzőinket. Ma ismét árad a szartenger.
Nem fogom most napokra lebontani, mert fölösleges.
Szóval, múlt héten voltam szabin, miután szétbaszták nekem ezt a hetemet, lásd.: előző bejegyzés.
Természetesen az hét sem úgy telt, ahogy én azt szerettem volna. Nem volt sok tervem, pihenni akartam, ennyi. Hát nem sikerült.
Minden kibaszott nap kelhettem korán, hogy intézzem a céges gépet, aminek elkészülése nem rajtam múlt. A hét másik felében jöttek ki rokonok, ami szintén felrúgta az én pihenésemet. Még vasárnap is 8-kor kellett kelnem.
Ez a nyár eddig kibaszott kurva szar, már az előző szabim is szar volt, és a mostani is. Nem értem nekem miért nem járhat egy kis nyugalom. 1 kurva hetet akartam ebből az egész kibaszott nyárból, ebből az egész kibaszott évből, hogy egy kicsit pihenni tudjak. De nem, nekem nem jár ennyi, még 1 kurva nap sem. Így is voltam bent helyettesíteni 1-2 órára, illetve egész napra.
Úgyhogy azt kell mondjam, fasza egy szabadság volt ez bazzeg.
Fucking liar!
Mind tudjunk, hogy a héten pénteken van 20.-a. Eredetileg az volt megbeszélve, hogy 21.-én, azaz szombaton nem nyitunk ki, mert amúgy is csak fél nap és kutya sem jön be, mert mindenki hosszúhétvégézik, meg persze itt a környéken sem lesz nyitva semmi.
Nah, mint ma kiderült, mi mégis nyitva leszünk.
Fasza, nem csak a hetemet, a programjaimat baszták el, egészen pontosan Lajoska baszta el, mert ő hisztizte ki magának a hétvégét, amit én már 2 hónapja foglaltam le; szóval nem csak a hetem van elbaszva, most még a hétvégém is, miután a megbeszéltek alapján szerveztem a dolgaimat, most megint fel van rúgva. Anyám egy mocskos hazudozó és egy még mocskosabb zsidó.
Normális ember ilyen nem csinál. Gondolkodjunk már. Szombaton itt minden zárva lesz, az emberek nyaralnak, senki, SENKI nem fog dolgozni, erre mi nyitva leszünk....
Ilyenkor komolyan elgondolkodok anyám elméjének épségéről. Egyre több és több ehhez hasonló hülyeségeket csinál, úgy látszik nála korábban kezdődik a hülyülés, mint az átlagnál. Szerintem nem árt, ha lassan orvos is megvizsgálja.
Értelmetlen dolgokat csinál és mindenre csak én baszok rá. Hát ezt már nem sokáig fogom tűrni....
Pc problems
Most hogy a cég megkapta a régi gépem, szépen próbáltam minden programot visszapakolni, amiket használni szoktunk.
A Bárdi mégegy hetet csúszik, mert az az informatikus, aki ezt intézte volna, most szabin van...fasza...
Az Unix program telepítésével nem volt gond, a regisztrációval annál inkább...
Felhívom a Haraszti boltot, akiket mindig is szoktunk hívni. Ott azt mondták, hogy központot kellene hívni, mert ők adják ki a reges adatokat.
Hívom a központot, ők azt mondják, hogy a Csepeli kirendeltséget hívjam, mert az ő hálozatukba tartozunk.
Hívom a Csepelieket, ott adnak egy telefonszámot, ami egy informatikusé.
Hívom az informatikust, aki azt mondja, mivel mi a Harasztiaktól rendelünk, ezért őket kéne hívni, mert nekünk ők adják ki az adatokat.
Nah elmentek most már a picsába-mondtam. Körbetelefonálom fél Budapestet 3 kibaszott számsorért bazzeg és sehol sem képesek megmondani.
Hívom a Haraszti boltot, ott a kolega is csodálkozik a sok vadbarmon, hogy küldözgetnek ide-oda, amikor csak 3 számsort kellett volna lediktálni. Nah ő lekérte nekem az adatainkat és be tudtam végre regisztrálni. Végül azért mégjegyeztem, hogy 1 cégen belül milyen jól összedolgoznak.
Egyelőre ez a helyzet, várhatom a hétfőt, meg a gépest, akinek még lenne a gépen dolga és már tegnapra igérte kétszer is, hogy jön....
Nevetséges.
Hullámzik a szartenger rendesen bazzeg és nem tudom meddig bírom még, de már kurva unalmas minden bejegyzésben ugyanazt újra és újra leírni.
Jól esne egy kis változás....
KURVAJÓL ESNE!!!
Nem fogom most napokra lebontani, mert fölösleges.
Szóval, múlt héten voltam szabin, miután szétbaszták nekem ezt a hetemet, lásd.: előző bejegyzés.
Természetesen az hét sem úgy telt, ahogy én azt szerettem volna. Nem volt sok tervem, pihenni akartam, ennyi. Hát nem sikerült.
Minden kibaszott nap kelhettem korán, hogy intézzem a céges gépet, aminek elkészülése nem rajtam múlt. A hét másik felében jöttek ki rokonok, ami szintén felrúgta az én pihenésemet. Még vasárnap is 8-kor kellett kelnem.
Ez a nyár eddig kibaszott kurva szar, már az előző szabim is szar volt, és a mostani is. Nem értem nekem miért nem járhat egy kis nyugalom. 1 kurva hetet akartam ebből az egész kibaszott nyárból, ebből az egész kibaszott évből, hogy egy kicsit pihenni tudjak. De nem, nekem nem jár ennyi, még 1 kurva nap sem. Így is voltam bent helyettesíteni 1-2 órára, illetve egész napra.
Úgyhogy azt kell mondjam, fasza egy szabadság volt ez bazzeg.
Fucking liar!
Mind tudjunk, hogy a héten pénteken van 20.-a. Eredetileg az volt megbeszélve, hogy 21.-én, azaz szombaton nem nyitunk ki, mert amúgy is csak fél nap és kutya sem jön be, mert mindenki hosszúhétvégézik, meg persze itt a környéken sem lesz nyitva semmi.
Nah, mint ma kiderült, mi mégis nyitva leszünk.
Fasza, nem csak a hetemet, a programjaimat baszták el, egészen pontosan Lajoska baszta el, mert ő hisztizte ki magának a hétvégét, amit én már 2 hónapja foglaltam le; szóval nem csak a hetem van elbaszva, most még a hétvégém is, miután a megbeszéltek alapján szerveztem a dolgaimat, most megint fel van rúgva. Anyám egy mocskos hazudozó és egy még mocskosabb zsidó.
Normális ember ilyen nem csinál. Gondolkodjunk már. Szombaton itt minden zárva lesz, az emberek nyaralnak, senki, SENKI nem fog dolgozni, erre mi nyitva leszünk....
Ilyenkor komolyan elgondolkodok anyám elméjének épségéről. Egyre több és több ehhez hasonló hülyeségeket csinál, úgy látszik nála korábban kezdődik a hülyülés, mint az átlagnál. Szerintem nem árt, ha lassan orvos is megvizsgálja.
Értelmetlen dolgokat csinál és mindenre csak én baszok rá. Hát ezt már nem sokáig fogom tűrni....
Pc problems
Most hogy a cég megkapta a régi gépem, szépen próbáltam minden programot visszapakolni, amiket használni szoktunk.
A Bárdi mégegy hetet csúszik, mert az az informatikus, aki ezt intézte volna, most szabin van...fasza...
Az Unix program telepítésével nem volt gond, a regisztrációval annál inkább...
Felhívom a Haraszti boltot, akiket mindig is szoktunk hívni. Ott azt mondták, hogy központot kellene hívni, mert ők adják ki a reges adatokat.
Hívom a központot, ők azt mondják, hogy a Csepeli kirendeltséget hívjam, mert az ő hálozatukba tartozunk.
Hívom a Csepelieket, ott adnak egy telefonszámot, ami egy informatikusé.
Hívom az informatikust, aki azt mondja, mivel mi a Harasztiaktól rendelünk, ezért őket kéne hívni, mert nekünk ők adják ki az adatokat.
Nah elmentek most már a picsába-mondtam. Körbetelefonálom fél Budapestet 3 kibaszott számsorért bazzeg és sehol sem képesek megmondani.
Hívom a Haraszti boltot, ott a kolega is csodálkozik a sok vadbarmon, hogy küldözgetnek ide-oda, amikor csak 3 számsort kellett volna lediktálni. Nah ő lekérte nekem az adatainkat és be tudtam végre regisztrálni. Végül azért mégjegyeztem, hogy 1 cégen belül milyen jól összedolgoznak.
Egyelőre ez a helyzet, várhatom a hétfőt, meg a gépest, akinek még lenne a gépen dolga és már tegnapra igérte kétszer is, hogy jön....
Nevetséges.
Hullámzik a szartenger rendesen bazzeg és nem tudom meddig bírom még, de már kurva unalmas minden bejegyzésben ugyanazt újra és újra leírni.
Jól esne egy kis változás....
KURVAJÓL ESNE!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)