Hát Boldog Új Évet mindenkinek... azaz boldogabbat, ha lehet...
Guess what, megint itt vagyok, oh te drága börtön, hogy hiányoztál.
Elteltek az ünnepek, az emberek újra visszaálnak monoton kis életvitelükbe.
Elmúlt a karácsony, elmúlt a szilveszter, velük együtt az ünnepi hangulat... már akinek, nekem nem volt mi elmúljon...
A karácsony nyugis volt...
Az újévi lanparti nagyjó volt. Elvoltunk... habár 3 napot terveztem, Lacinak már 2-ik nap 6-ra haza kellett mennie, mert anyja már károgott neki, hogy mennyi dolga van otthon.
Nem igazán értem a 40-es, 50-es szülőket, ennyire irígyek saját gyerekük fiatalságára és sajnálják tőlük a szórakozást? Mondjuk ugyanúgy Laci is hibás, mert 20 éves (asszem 20) kora ellenére még mindig anyuci dirigál?.........mind1, nem tartozik rám.
Szóval jó volt az a két nap, a tüzijátékot fellődöztem, az egyik csomagolása kigyulladt, a vetőcsövesből pedig az egyik lövedék selejtes volt... nem lőtt ki, hanem már derékmagasságban szétrobbant. Szép zöld fényárban úszott az utca, de semmi veszély nem volt, elég messze álltam. Másnap szembesültem a maradványokkal, meg az égből pottyant darabokkal... mint egy lövészárok, de megérte.
Magyarhonról:
Szilveszterkor, éjfél után 1 órán belül 6 haláleset volt. 24 óra alatt meg kb még 22. És még aggódnak a túlnépesedés miat... meh...
Ez is szintén a piáról kialakított teóriámat igazolja... hát igen.
Szombaton mehettem nővéremért, aki Erdélyben töltötte a szilvesztert. Nagy meglepetésemre, csodálatos tájékozódási készségem ellenére, egyből odataláltam a reptérre. Ott aztán csak néztem, mert közel, s távol sehol egy gép sem volt és nem hallottam semmit... érdekes.
A szombat nagyjából ennyi.
Tegnap be kellett mennem csepelre, mert Angelt haza kellett fuvaroznom a cuccaival együtt. Nem volt sok, de annyit BKV-n azért mégse vigyen... Érkezés után még vagy 2 órát beszéltünk. Kibeszéltük a régi munkahelyünket (Copy Generalt), jó és rossz emlékeket egyaránt. Rég beszétünk, jólesett. Délután szülők megérkeztek a balatonról. Még kedden mentek le és egész vasárnapig lent voltak, gyakorlatilag ezért is tudtam megszervezni a lanpartit.
Még nap vége előtt este beszéltem msn-en Tanashi-val. Nagyon jó volt vele megint beszélni, vele is elég rég beszéltem. Nem irigylem szegényt, jönnek neki a vizsgák töményen... mint a legtöbb egyetemista/főiskolásnak idén sem igazán élvezhették a téli szünetet.
Kitartás Tanashi.
Mára ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése