Rutin és genyóság

Kissé kételkedve kezdem meg ezt a bejegyzést, ugyanis most is, mint általában melóhelyen vagyok, és itt írok...

Szombaton este 7-8 körül meglátogattam Tanashi-t a jócskán elmaradott karácsonyi ajándékommal, aminek remélem sok hasznát fogja venni. Már megnyugodtam, hogy karácsony óta végre most tudtunk találkozni, mert már készítettem elő a húsvéti csomagolást...
Beautókáztam, közben jött a telefon Lacitól, hogy akarunk-e menni biliárdozni... Mondom, persze, miért ne, de miért szombaton?
Újabban vasárnaponként járunk, mert akkor majdnem fele annyiba kerül, mint szombaton... mind1.
Mondtam, hogy most sokkal fontosabb dolgom van, de aztán tőlem mehetünk. Megérkeztem, Tana-chan lejött (cute as always), beszélgettünk egy kicsit, szegény meg volt fázva /így puszit nem kaptam, de majd remélhetőleg pótoljuk;) én legalábbis számonkérem;)/.
Ajándékot, meg a dvd-ket átadtam, aztán lassan eljöttem.
Ez volt a napom, nem is, a hetem.... vagyis a hónapom csúcspontja.

Rutin
Elindultam a Lurdyhoz és a következő kocsisor volt: egy Bravo, egy tuning Opel, hátul egy kemény, piacon vásárolt kályhacsővel, amin egy otthon felragasztott, majd út közben félig leégett Remus felirat díszelgett és úgy pörgette azt az 1,2-es, kb. 66 lóerős motort, hogy azt még az osztrákok is hallották.
Utána egy 206-os Peugeot, Lexus hátsó lámpával és női sofőrrel, a sor végén meg én...
Nah... megyünk, megyünk, nézegetek kifelé, hátha tudok előzni, közben hallom, hogy a tuning Opelos túráztatja a motort, jelezve, hogy ő most felszállna, csak kevés a hely. A Bravos kivonul a buszsávba, az Opel kilő... majd hirtelen a Bravos, mindenféle irányjelzés, vagy körültekintés nélkül megindul vissza a sávjába, közben a Peugeot utolérte, ergo el kellett volna őt engedni.
Ha nincs annyi rutinja a nőnek, hogy erős (de nem satu) fékezéssel, dudaszóval és enyhe lehúzódással jelezzen a Bravosnak, hogy anyádat csinálsz, akkor bizony összemennek, én meg mindezt páholyból nézhettem végig.
Utána már nem akartam megelőzni a Peugeot-ot, szegény így is meg lehetett rémülve rendesen. Mindenesetre szép reakció volt, gratula, hogy megóvta a kocsiját.

Lurdynál találkoztam Ádámmal, meg Lacival. Biliárdban most elvertek, mint a kutyát, dehát most nem is ott járt az eszem.
Ugye mivel külön kocsival jöttünk, meg általában más útvonalon jövünk a Lurdyhoz, így nem egy irányban indultunk haza... de így is kalandos volt mind2 útvonal...

Genyóság
Csepel, vasúti átjárós kereszteződés, a plázától balra.
Van 2 sáv, a belső, meg a külső. Utóbbiban általában teherautók, buszok, meg kis Alonso-k szoktak menni(akik onnan akarnak előzni). Ez a sáv a buszmegálló után nemsokkal megszűnik.
Állok a pirosnál a belsőben. Mit ad isten, jött egy kis Schumacher. Általában nem adok az efajta aljanépre, de aznap vidám voltam és csöppet szeleburdi, gondoltam, nahjó, adjunk neki... Belestem balra, láttam senki nem jön.
Zöld, elrajtolunk, a kis Schumacher a saját sávjában fordul, én meg levágva a kanyart, bedrifteltem a szembesávban, majd kicsit ráléptem a gázra, majd visszalassultam 80-ra. Schumi utolért, csöppet be volt pöccenve, a lökhárítómtól kb. 3 centire jött mögöttem, amikor beleléptem a fékbe, majd, mintha egy gödröt kerültem volna, rántottam a kormányon. Shcumi ugyanígy tesz, csak ő satufékkel és teligatyával. Röhögésem visszafolytásával küzködtem erősen. Csepeli Tesco-nál elengedtem, hadd repesszen, majd hirtelen a semmiből jött még egy Schumacher, aki már ugyan záróvonalon előzött, de ez nemigen szegte kedvét. Következő kanyarban már el is tűntek.
Auchan-hoz közeledve, kék villogó fényeket látok, mondom wtf, lelassítok 40-re. Mire odaérek, észreveszem, hogy a rend hűséges őrei bizony a Schumacher testvéreket igazoltatja, valszeg azt egyeztették, hogy melyikük versenyideje volt jobb...
Sík ideg volt mind2. Lassan, lehúzott ablakkal elgurulok, majd egy szemkontaktust követően hangosan röhögve továbbgurulok. Tudom, iszonyat genyó vagyok, de ettől vagyok én én. Szombatról ennyit.

Egy kis apropó mára.
Boltunkkal szemközti oldalon (azaz a túloldalon) van egy kisebb parkoló. Ott van egy állatorvosi rendelő, pc-s bolt, textiles, meg egy elektromos bolt. Balra tőlünk van a Miklósi elágazás, ahonnan jobbra könnyen, balra viszont lehetetlen kifordulni. Sokan azt csinálják, jobbra kijönnek, befordulnak abba a parkolóba, ott megfordulnak és vissza az útra.
Ugyanez történt, jött egy kis Fiat-os (talán Panda lehetett), megjegyezném, női sofőrrel. Megfordul és várja, hogy valaki kiengedje. Egy Jetta-s kiengedte. Művelt és udvarias (tehát nem paraszt) embereknél ilyenkor szokás intéssel, vagy ha az úgy vélt, hogy nem látható, akkor vészvillogóval megköszönni az udvariasságot.
Nos, a kedves Turbónagyinak nagyon imponálhatott az udvariasság, ugyanis, amíg ablakból szemmel bírtam követni, addig folyamatosan villogott neki a vészvillogója... nice... gondoltam arra vár, hogy majd visszakattan, mint irányjelzéskor.

Végszónak, hadd mondjam el, hogy összesen 23-szor szakítottam félbe az írást(direkt számoltam), amitől iszonyat idegbeteg tudok lenni. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy ennyien jönnek, de mikor egésznap senki nem jön, és elkezdek blogot írni, Murphy jóvoltából rögtön akkor jönnek ezren... ez már csak azért is jó, mert mikor írok, akkor van ihlet, ha megzavarnak, hála rossz rövidtávú memóriámnak, mindent elfelejtek, majd mikor végre megint leülök, csak bambulok, hogy mit is akartam írni...

Ne akkor gyertek be, mikor blogot írok, baze!!!