Kezdjük az elején. Az előző bejegyzésemhez némi kiegészítés:
Igen, végre nyugtom lesz mostantól. Azt hiszem végleg lezártnak tekinthetem életem azon szakaszát.
Konklúzió: hiba volt. Elkezdeni, ragaszkodni, és küzdeni a bennmaradásért. Nem érte meg. Nagyon nem.
Dehát az ember amíg él, tanul. Én is tanultam, méghozzá azt, hogy a bizalmamat soha senki nem fogja mégegyszer megkapni. Egyetlen embernek fogok majd csak megnyílni, a korboncnoknak... szó szerint, de ez még odébb lesz.
A másik tanulság, hogy mindennek ára van, minden tettnek következménye lesz. Ezt asszem nagyon nem is kell kiveséznem.
Mindezt leszámítva a múlt hetem elnyerte az általam gyakran kiosztott "Legszarabb Hét" díjjat.
Nagyon nem is részletezem, ha nem muszáj, dióhéjban csak annyi, hogy már hétfőn akartam ápdételni, csak idegbaj miatt nem is kezdtem bele; és ugyanez volt a többi napon is.
When the TV attacks!
Múlt hét szombaton anyámék lementek vidékre rokonokhoz, mert a családban az egyik gyerek most volt első áldozó vagy áldozat, vagy tökömtudja... tudjátok, már írtam erről... vidék, rokonok, vallás. meh, nah lényeg az, hogy nem voltak otthon, én meg relaxáltam egy kicsit.
Vasárnap nagyban kockulás közben egyszer csak hallok egy nagy reccsenést és már indult is a böhömnagy tv-m a gravitáció irányába. Mint egy ninja ugrottam ki székből, majd háttal megtartottam a már félig a levegőben lódó tv-t. Akkorát ütött rajtam, hogy majd kiköptem a tüdőmet, de nem volt időm fájlalni a hátam, mert a fejemen már koppant is a dvd lejátszó, ami a tv-vel együtt indult meg lefelé.
Az 5.1-es szettből 3 hangszórót a bal kezem 2 ujjával tartottam, a többivel, meg a másik kezemmel és persze a hátammal a tv-t tartottam. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy zacskón álltam, ami igen csúszós, ha alatta parketta van.
Mindenféle tervezkedés előtt valahogy ki kellett húznom a lábam alól a zacskót, anélkül, hogy megcsúszok. Azelőtt nem sok hasznát vettem a lábujjaimnak, hát most azokkal centinékt húztam arrébb a zacskót. Nagynehezen elértem, hogy stabil talajon álljak, innentől lehetett agyalni a következő lépésen.
A műveletet nagyban nehezítette az hogy a polc, amin a tv volt, az nem teljesen szakadt le, hanem csak előre billent és a hátulja becsípte a tv kábelt, a tv meg a nagy súlyával elszakította a kábelt. Szép nagy szikrát okádott majd kiverte a biztosítékot. Minden áram elment, szentségeltem is, hogy bazzeg remélem a gépnek emiatt nem lesz baja. Ugyanakkor meg mázli, hogy nem voltam az áram útjában, mert ha az elér, akkor most nem írogatnék itt, az tuti... felvillanyozó élmény lett volna. Gondoltam is, nah fasza, 5 nappal születés napom után agyonbasz az áram és még a tv is rámborul.
Következő merész húzás az volt, hogy a 2 kezemmel elengedtem a tv-t és csak a hátammal tartottam, miközben levettem a dvd lejátszót, meg a hangszóróit.
Nah megvolt, most jött az, hogy meg kéne fordulni. hát... háttal valamivel könnyebb volt tartani, beszarás határán voltam.
Ez a tv egy rééégi Sony tv, képcsöves, tehát rohadt nehéz.
Ő lenne az.2 ember kellett hozzá, hogy fel kerüljön a szobámba, én és Laci. Ráadásul ez a tv már pár költözést átélt.
Akkori hirtelen pánikomban és a adrenalin túltengésemben egymagam kaptam fel a tv-t és tettem arrébb... a krumpliszsák cipelés felüdülés volt ahhoz képest.
Még nem voltam kint az erdőből, valahogy ki kellett cibálni a folyosóra, csak az új ágyamtól(réggebben írtam, hogy lecseréltem) nem fért ki az ajtón.
Nah, ajtót le (tömör fa, nem éppen pihekönnyű), ágyat amennyire csak lehet arrébb húztam és már ki is tudtam rángatni a tv-t a folyosóra. Következett az áram visszakapcsolása, aztán a megbillent polc leműtése. A 4 műanyag csavarból 3 tört el.
Mondjuk erre gondolhattam volna anno, dehát néhány évet kibírt.
Nah most betekertem 4 fémcsavart, ami már egy viziló alatt sem fog leszakadni, biztonság kedvéért fúrok majd még 2 lukat, amibe szintén fémcsavar kerül majd.
Vicces dolog, hogy az ember még otthon sincs biztonságban, de ha belegondolok, hogy én sem vagyok otthon, lehet mire hazaérünk, addigra már hamuvá ég a ház.
Azóta a tv a folyosón van, ki kell majd rajta cserélni a kábelt, de hogy én mégegyszer le nem viszem a lépcsőn az fix.
A week of rage, and a week without my car
Nem elég, hogy az elmúlt hetem iszonyat szar volt, ráadásul nem is a saját kocsimmal kellett bejárnom.
Nővérem matchbox méretű rizsrakétájával kellett bejárnom, mert egyik nap szerelőhőz kellett vinnem. Anno nővérem benézett pesten egy jobbkezes utcát és telibeverték a kocsiját, amit ugyan a szervíz megjavított, csak épp az ajtózsanért felejtették el kicserélni. Szakavatott magyar Mitsubishi szerelők úgy gondolták, ha telenyomják zsírral, akkor majd jó lesz. Hát 3 hónapot jó is volt, csak aztán egyre hangosabban kattogott az ajtó, míg végül olyan hangja volt nyitáskor, mintha teljes erőből belerúgnánk. Ekkor jött el a zsanércsere ideje. Szerelőhaverunk egy nap alatt megcsinálta faszán, úgyhogy most megint simán nyílik és zár.
Ez idő alatt az én kocsim nővéremnél volt, aki pénteken hálából teletankolta a kocsimat. Majd délután jött a telefon, hogy rossz a központi zár. Nyomkodja a távirányítót, a kocsi pittyeg is, csak nem zár, maradt a kulcsos zárásos módszer. Itthon nézegettem, hogy mi az istentől lehet ez. Gondoltam elszakadt egy kábel a zsanér környékén, a sok nyitogatástól.
Ma gondoltam elviszem a szerelőhaverhoz, majd ő megbuherálja, és hamár ottvan a kocsi, akkor visszarakatom a lemezfelniket, mert úgy döntöttem az alut eladom és akkor azon fusson tovább a kocsi. Hazamegyek a lemezekért, miközben hallom hogy rohadt hangos hátul valami. A kalaptartóm az mindig is kopogott, de nem ennyire.
Rossz érzésem támadt, otthon megnéztem, hát bazzeg nyitva volt a csomagtér ajtó. Hát nem véletlen, hogy nem zárt a központi zár lol... Jó, legalább ez nem szorúl javításra.
Gyanítom nővérem azt hitte, hogy az a kar az ülés alatt a tankajtó nyitója, mint az ő kocsiján.
És így össze is állt a kép. Nah mázli, simán kivehették volna a mélyládát a kocsiból, még csak ablakot sem kellett volna törni érte.
Nah majd este folyt köv. mert most sok a dolog.
No visszatértem.
Kis kiegészítés mára, vagyis ahogy elnézem az időt, tegnapra: elkészültek a matricák, amiket annál a dekoros csajnál rendeltem.
Hogy milyen matrica? Nem más, mint a TTGL-ből ismert Gurren Brigade logó.
Szépen megy fel majd a kocsira, aztán kiváncsi vagyok, mennyien ismerik majd fel.
Örül a pici fejem. ^^
Hm, akartam még néhány dolgot írni délután... elfelejtettem... meh, mind1, majd ha eszembe jut, akkor majd írok.
Csakhogy vidámsággal zárjak, szeptember 21-én jön ki a TDU2!!!
Yaaay, már alig várom, bétára már feliratkoztam, majd meglátjuk, hogy benne leszek-e.
No, mára ennyi, peace, és véssétek eszetekbe, amit fentebb írtam. Még jól jöhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése