nos, elég rég írtam és igazán most sincs sok kedvem írni, de valamikor pótolni kéne...
Úgy döntöttem ebben a bejegyzésben benne lesz az összes, régi blogomról mentett bejegyzés...
Ám előtte egy rövid ápdét
Utóbbi bejegyzésem után 1 hét szabin voltam. Sokat nem pihentem, és semmi nem történt. Itthon rohadtam aztán megint meló. Nagyjából ennyi volt.
Orrvérzéssel küzködök megint. Kicsi korom óta ezzel szenvedek, egy újabb appró kedvesség a sorstól.
Egy hete tamponálták a bal orrlukam, meg volt rajta valami kence, ami kiöli elvieg a hajszálereket, meg szedek orrvérzés ellen gyógyszert.... hát eddig mind2 failed.... pedig nem is fújom az orrom direkt emiatt, nem is piszkálom (mégjó...), és mégis ömlik, mintha artériás vérzés lenne... hát... majd meglátjuk mi lesz; elvérzek, vagy elmúlik... either way, I don't give a damn...
És eljött a várvavárt régi blogbejegyzések bemásolása....
2008. június 17.
In medias res
Asszem így kell írni...
Nos, mint ahogy a címben is írtam, a közepébe vágok... visszamenőleg majd fokozatosan írogatok magamról, életemről....
Ez most tulajdonképpen egy teszt bejegyzés, mert még életemben nem blogoltam és nemtom, hogy fog kinézni ez az egész...
Sokszor nekiálltam már a naplóírásnak, de mindig abbamaradt... okok: lustaság, feledékenység, "sz*rok rá"-ság, és időhiány...
Nem garantálom hogy rendszeresen fogok írni, de azért igyekszem... előfordulhat, hogy majd csak gondolatokat tűzdelgetek majd...
Előrebocsájtom, hogyha rossz paszban vagyok, akkor rámjön a káromkodás(megletősen tág szókinccsel), így ha valaki idetéved, ne ez legyen az első fikázási szempont...
Szóval kedd van...
csodás nap van ma, a madarak ciripelnek, a tücskök fütyörésznek...vagy valami ilyesmi...
Itt rohadok a boltban, amíg odakint kipufugófüst, gumicsikorgás, dudaszó, kurva anyád kiséretével hallható és érezhető.
Autósboltban dolgozok, alkatrészeket adok el régi szaroktól(lada, trabant, stb) egészen az újabb kocsikig... Mindamellett 25%ban tulajdonos vagyok, ami csak papíron érvényesül, de nem számít...
Álom ez a meló... minden nap 8tól 5ig itt rohadni, emberekkel, sokszor állatokkal foglalkozni, szakikkal és tudálékosz f*szokkal vitatkozni, 3 hetenként még szombaton is délig itt rohadni... hát nem erről álmodik mindenki?
Az egészben az a borzasztó, hogy 21 éves vagyok és semmi derülátásom nincs a jövőmmel kapcsolatban... pedig sokminden érdekel, foglalkoztat... vannak terveim is, amit szeretnék megvalósítani, de ilyen lehangolóerővel, amit a hétköznapok gyakorolnak rám, egyszerűen elmegy a kedvem mindentől...
Munkából hazaérve csak alszok estig, aztán a gép előtt kockulok(a vicc csak az hogy semmi kocka tulajdonságom és tudásom nincs).
Sokmindenről lesz mit mesélnem, ám tartalmát illetően, az idetévedők figyelmét felhívom, hogy életem, történeteim, és hétköznapjaim másról sem fognak szólni, szinte csak depresszióról(nem emo-ságról), lehangoltságról, rosszkedvről, fáradtságról, a világ, az emberek, és az élet iránt érzett undoromról... mindamellett előfordulhatnak jó napok, pozitív események, stb...
Ennek megfelelően olvassa bárki is... Kommenteket és fikázásokat kellő tolerálással fogadom. Ami nem tetszik, azt törlöm szívfájdalom nélkül. Ami a trollkodást illeti... detto... törlöm...
Öregem... kikészít ezaz EÜ(egészségügyi) csomag mizéria... ipse bejön, kéne 1 eü csomag. Mondom, ok, van, 2500-ba kerül...
Hú annyiért nem kell, köszi...kisétál...
Nemkell? Akkor bűntessenek meg 30k-ra vazeg.... felőlem... 3000-ről lett engedve 2500-ra...
Szimpla, ám beugratós kérdés: melyik éri meg jobban? 2500 és örülsz, hogy nem bűntetnek meg, vagy 32500 és idegesség? No? No comment...
Lesz még ma valami?
Délutánomat illetően, "változatos" tervem van... alvás, aztán TDU hajnalig... hm... lehet kajálok is valamit, vacsora címszó alatt...
Nos... mára, azaz egyelőre ennyi...
2008. június 18.
TELE VAN A @�OM!!!!
Kissé profilromboló, hogy már rögtön a második bejegyzésemben örjöngök, hogy tele a tököm és milyen szar napom van... dehát EZ VAN! Sajnos sok ilyen lesz...
Szerda van...
Reggel kelek, szakad az eső... valószínüleg ami elkezdődött tegnap este 10-kor...nagy tócsák, lassú forgalom, juhéj...Önmagában az esővel semmi bajom, hisz imádok esőben aludni, csakhát reggel ránézek az órára... 7:30... ójee, megint meló, megint 0% életkedv, megint világvége hangulat, megint és megint... ez így egész jó... de ez még nem minden.
A boltba beérve dühösen, de kevésbbe meglepetten veszem észre, hogy az egyik alkamazottunk megint késik. Egy újabb indok egy dühkitörésre...
K*rvára el vannak engedve... az egyik szarik a vevőkre, a másik rendszeresen késik és állandóan a társkereső oldalakon nyáladzik. Nem tudom, miért van ez engedve nekik... mindamellett pofátlanul túl vannak fizetve...nahde majd egyszer borul el úgy az agyam és válok "gonosz és igazságtalan" főnökké... kőkemény fizetésmegvonások lesznek, aztán majd lehet meggondolják, hogy folytatják-e, amit most csinálnak...
Tovább...
tegnap az egyikük(ügy döntöttem "A" és "B" alkalmazottaknak hívom őket, mert fene tudja, hogy idetéved-e valamelyik) "A" alkalmazottnak szabadnapja volt. Ez azért jó, mert ilyenkor
2-en vagyunk bent és naná, hogy ilyenkor jön be minden útszéli paraszt, szívfájdalommal (ezek a macerás ügyfelek)... de ez tegnap volt.
Ma "A" alkalmazott 8-tól 10-ig gyakorlatilag nem csinált semmit... Megitta a kis kávécskáját, megreggelizett(amivel legalább fél10-ig kéne várni, mert reggel sokan vannak), elszívott 2-3 cigit, majd odaál anyám elé, hogy menne fogorvoshoz, mert fáj a pici fogacskája... anyám persze elengedte...
Röpke 3 óra múlva visszajön, szétszabott fejjel. Anyám hazaengedte(kérdem magamban, mire fel?). Tegnap volt neki szabadnapja, miért nem akkor találta ki?! Ez nekem rohadt gyanus...
-Tömött foga volt, ami furcsa módon ma kezdett el neki fájni, ráadásul úgy, hogy már megreggelizett
-Azonnal fogorvoshoz ment, aztán haza... szintén gyanus
-Azonnal volt helye a fogorvosnál? Magánfogorvosnál? nah ezt nekem ne adja be senki... Nővérem rendszeresen jár fogdokihoz, mert szegény elég rossz fogazatot örökölt, de még így is napokat, heteket kell várni egy időpontra...
De "A" alkalmazottnak azonnal volt időpontja...érdekes...
Konklúzió: k*rvára nem akart ma dolgozni, valószínüleg már régebb óta fájt a foga , csak gondolom, "ravaszul" kifundálta, hogyha itt beadja, hogy mára van csak időpontja, akkor el lesz engedve... anyám bedőlt ennek...*sóhaj*
Anyám meg elment intézni a dolgait és valszeg nem is jön vissza zárásig. Úgyhogy fasza, megint 2-en vagyunk bent...
Tovább...
Én még otthon kijelentettem, hogy holnapra kérek egy szabadnapot, hogy kicsit kipihenjem az elmúlt napokat. Anyám kicsit hezitált, de meggyőztem, mikor utalgattam idegállapotomra és ha nem szeretné, hogy a 7végémet a korházban töltsem, akkor engedje meg, hogy itthon maradjak...
Ez lett volna eddig az 1etlen pozitív dolog a mai napban, ám miután "A" alkalmazott megjött a fogorvostól és "hattyú halála" módon kínlódott anyám előtt, nem csak hazaengedte, hanem még a holnapot is otthon töltheti... Mondom WTF??!! Holnap NEKEM van szabadnapom, nem neki...
Tovább...
Nővérem értesít, hogy van egy 23ezer forintos telefonszámlám emelt díjjas sms-ek miatt...
Újfent mondom WTF??!! Aztán rájöttem, hogy hetekkel ezelőtt láttam egy jó kis mobilos game-t, amire lehetett sms-t küldeni... aha, hát jól bekajáltam... az még hagyján, hogy nem küldték el a játékot, de még 1-2 napos rendszerességgel lehúztak engem pénzzel, sms formájában: kösz hogy ezt a szolgáltatást választottad, stb... és amit valóban küldtem sms-eket, az volt összesen 3 db. 1, amivel megrendeltem, és 2, amivel azon voltam, hogy lemondjam... úgyhogy fasza...
Nem tudom lesz-e még valami, de már jó volna lezárni ezt a napot, mert már megint az idegbaj határán vagyok...
2008. június 23.
The World has lost someone special
Hát... ez is elmúlt...
Pénteken volt apám temetése. Nem tudom lehet-e azt mondani egy temetésre, hogy szép... de mindenesetre igényes volt nagyon. Gyönyörű volt a búcsúztatás, szépek voltak a díszek, a koszorúk és sokan, nagyon sokan eljöttek. Nem tulzás, de több mint 100an voltunk. Apámnak rengeteg barátja, haverja, ismerőse, munkatársa, osztálytársa, katona és lövésztársa volt, meg persze mi, a család.Szegényt a rák vitte el röpke fél év alatt. Megtámadta a kór és későn lett észrevéve. Már menthetetlen volt, de azért mindent végigcsináltunk: kemoterápia, vérvétel, kúrák és csodaszerek; persze mind hasztalan.
Ilyenkor meg már csak találgat az ember... mi lett volna, ha... mi lett volna, ha eljárt volna évenkénti szűrésekre... lehet, hogy még lehetett volna tenni mindez ellen...
Bizony fél évig kínlódott, közben folyamatosan rosszabbodott...
Hiányozni fog... hisz még csak 21 vagyok, furcsa lesz, hogy már nincs köztünk...
Eddig nem is akartam erről írni, egyrészt nem akartam ezzel indítani, másrészt én a végsőkig reménykedtem valami csodában.
Zárásként kívánok neked békét és nyugalmat.
2008. június 24.
Jól eső dolgok
hát... jó késő van...de csak most tudok írni. Olyan rohadt meleg van egész nap, főleg a boltban, hogy nem tudok 1helyben meglenni. Délután meg iszonyat fáradt voltam/vagyok, hogy csak mostanra sikerült halasztani az ápdétet.
Nos... ami a mai napot illeti dióhéjban annyi, amennyit előbb írtam. Ma délelőtti és koradélutáni kinti hőmérséklet 38fok volt, levegőmozgás (aka: szellő) nélkül. Bent a boltban kb 32fok volt... van két ventillátor, ami kavarja ezt a meleg levegőt, de hideget nem csinál...ez van klímához vagyok szokva :P
Kész voltam, mint a lecke, 5 percenként mentem egy kis vízért...
Itthon hűtött szobák vártak, amitől rögtön visszajött életkedvem. Magamhoz vettem "némi" táplálékot, aztán 22:00-ig aludtam egyet...
Más...
Tegnap volt a névnapom. Nem vagyok meglepve, csak fel vagyok háborodva.
Családtagokon kívül senki nem kívánt nekem boldog névnapot. Azért ez püffedt... Barátaimmal mivan? Én igyekszem minden barátomat felköszönteni névnapján, az enyémet olyan rohadt nehéz megjegyezni?! Nem is kell megjegyezni, lehet naptárban látni.
Nőnapokor van a másik Zoltán nap. Én nem azt tartom, de érdekes, akkor valahogy mindenkinek feltűnik... csak a nőnap miatt... pofám leszakad...
Nem értem, miért szarik rám mindenki, amikor én mindig megteszek, vagy legalábbis megpróbálok mindent megtenni, morgás, vagy zokszó nélkül. Nem is arról van szó, hogy lovagolok a névnapon, csak azért a gesztus jól esett volna. Jól esett volna némi pozitívum ebben a búval baszott életemben!!!
De mind1, elmúlt...
Továbbra sem értem a barátaimat...
Felmegyek msn-re és általában 5-6 órát fent is vagyok... korábban mindig én kezdeményeztem beszélgetéseket, de utóbbi időkbe azt veszem észre, hogy itt is szarnak rám. Ha nem szólok, akkor tudomást sem vesznek rólam...
Ezt olvasom egyik kedves barátom neve mellett: srácok, mikor megyünk megint pancsolni a velenceibe?... jah, hogy voltak "pancsolni"... kurvajó. és nekem szólt valaki? Mégis mi a faszom van, én már egyáltalán nem számítok?!
Másik kedves barátom (lány), akivel korábban elég sokat szoktunk beszélni... már nem beszéltem vele kb egy hónapja... ez is fasza... én ezt nem értem... úgy érzem magam mint egy kölyökkutya... odarohanok a bottal, hogy játszanak, foglalkozzanak velem... ha meg nem megyek, akkor gondolják, hogy elvagyok?
Nem értem, viszont ezektől leszek mindig depressziós és minden életkedvem elmegy...
A most említett illetővel kb 2 éve ismerkedtem meg, ha jól emlékszem. Első látásra úgy gondoltam, hogy te jó ég, de aranyos... épp akkor volt barátja, úgyhogy természetesen határon belül maradtam, amúgy sem vagyok csajozó típus... sőt kezdeményezni sem szoktam(majd talán 1szer elmesélem, miért)... aztán nem sok idő után ők szakítottak, de ez nem is lényeges. Részemről úgy gondolom, jó barátok lettünk, sokat msn-eztünk, rajzokat küldözgettünk, stb...
Mindig azon tipródtam, hogy vajon valljak-e szerelmet, avagy ne...
"Sikeres" múltamból kifolyólag nem merem előhozni a témát nála. Félek, hogyha elutasít, akkor többet nem beszélünk, amit én nem élnék túl, akkor meg inkább maradjunk meg barátoknak. Így legalább tudok vele beszélni és láthatom is. Mondjuk, nem tudom, mindebből sejt-e valamit... mindenesetre ez ahelyzet... Ha meg esetleg igent mond, akkor nagyon össze kell szedjem magam, mert ha külsőleg nem is látszik, de egy roncs vagyok...
Visszatérve... 1 jó hónapja nem beszéltünk már, pedig fent van ő, csak nem tudom, hogy miért nem köszön rám... az odáig rendben van, hogy én vagyok a "férfi", akinek nyitnia kéne, de itt nem erről van szó... nem értem az ignorálás okát... és ez rohadtul fáj...
Neki ugye megvan a baráti társasága, eléggé ismert és sokan szeretik. Gyakorlatilag sosem unatkozhat, hiszen valaki mindig szóval tartja... velem ellentétben, akinek maréknyi baráti társasága van és még azok 90%-a szarik a fejemre...
Persze, ami a hétköznapjait illeti, nem tudhatom hogy telnek, így nem tudhatom, mikor milyen kedve van, tehát nem húzok senkire vizes lepedőt, csak azt látom, hogy nagyon elvan ő másokkal és velem nem beszélt már rég... nem tudom mi lesz így, én már nagyon a határaimon vagyok ezzel a kiborulásos dologgal.
Mára ennyi... hmm, már át is ugrottam a holnapba... jó lesz lassan lefeküdni...
Ehhez most nem tudok dátumot...
Már megint...
Asszem jobb címet nem is adhattam volna...
Ugyanis már megint hétfő van és már megint idegbeteg vagyok...persze ez nem újdonság... Tegnap strandoltunk barátokkal(erre még visszatérek) és iszonyat fáradt voltam és vagyok.
Amint megjöttem, azonnal le is feküdtem, mert állva is el tudtam volna aludni. Ez rossz, mert minél kimerültebb az ember annál kevésbbé tudja magát kipihenni, főleg, ha másnap korán kell kelni...
Anyám jófej volt, mert nem volt tekintettel ezen tényekre, ergo megint itt rohadok ebben a börtönben... Tiszta kóma vagyok, bármelyik pillanatban eldőlhetek, ráadásul úgy érzem magam, mint egy hontalan csöves... legalábbis ami a szagot illeti, ugyanis tegnap annyira fáradt voltam, hogy fürödni sem mentem el... Így még mindig érzem a jó kis klóros strandvizet magamon. Ami meg a hajamat illeti... no comment...
Szóval a reggel jó indult, kedvező feltételek, stb...Nyitás előtt 5 perccel csinálnám a frissítéseket, erre csörög a telefon... most felvegyem, vagy ne... végülis még nem nyitottunk...Nyitás 8-kor van, nem 7:54-kor...Mind1 felvettem, de látszott rajtam, hogy örjönghetnékem volt... persze tettem a megjegyzéseket, hogy az emberek nem ismerik az órát, vagy hogy a mikor nyitunk, ami persze anyámnak nem tetszett és lecseszett, hogy milyen hozzáállás, stb... Kurvára nincs igaza, mert egyáltalán nem az én hozzáállásommal van a baj. Ha 8 óra, akkor az k*rvaisten, hogy 8 óra.
A kocsi sem kezd el gurulni, anélkül, hogy beindítanánk. A pék sem ad előbb kenyeret, minthogy elkészülne, és a vegyesboltos sem fog egy túrórudiért 5 percel előbb kinyitni. Sopánkodik, hogy sokkal kevesebbet forgalmaztunk... de az nem ezért van, mert hozzáállási így vagy úgy... azért van mert nyakunkon van még 4 kurva autósbolt és köztük egy multi. Persze ennyi logika már nincs, csak van egy kis alkalom ok nélküli lebaszásra.
Ha már a hozzáállásnál tartunk...
Az milyen hogy "B" alkalmazott nyitásra ér be? Nah? A munkaidő 7:50-től kezdődik!!!! Ráadásul egész nap a társkereső oldalakon nyáladzik, de asszem ezt már írtam korábban. Anyám meg egy kurva szót nem szól ezért... nah akkor hogy is van ez? "A" alkalmazott meg baszik a vevőkre, zsebrebaszott kézzel és flegmán áll hozzájuk, mindemellett ő is vagy az alkalmi szexoldalakat bújja, vagy a szivar oldalakon lóg... nah és ezzel mivan?!
Én, aki minden tisztelettel, főleg a hülye Suzukisoknak 100szor magyarázom el ugyanazt higgadtan és udvariasan és ugrok ha nyikkan az ajtó... én vagyok lebaszva, ha morgok az idő miatt... Ez kurvára igazságos... és akkor egy ilyen dumát el mer engedni, hogy nem tetszik a hozzáállás... IGEN?!! Ha nem jövök haza pestről, csakazért, hogy ugyanazon kutyabérért(amiért eddig zokszavam nem volt) itt dolgozzak, hogy ezzel is segítsem a familiát, akkor mit csinált volna???!!! Simán mondhattam volna, hogy nekem jó ott és a copy sem rosszabb, mint ez... Asszem itt nem kicsi tartozás van irányomban köszönetmondásgyanánt... persze ezt sem hoztam fel soha, de félek rá kerül a sor...
Szóval erről ennyit....
Elnézést a nyers fogalmazásért, csak az ezt rühellem a legjobban...
Visszatérve a tegnapra...Kisebb baráti társaságom azon tagjai, akiknek bizony nem mindegy, hogy élek-e vagy halok, elhívtak strandolni. Ennek már nagyon örültem. Sokan nem voltunk ugyan, de szvsz éppen elegen. Ott volt Zelmor, Angel(újabban a Pepa nevet használja, de én Angelként ismertem meg, így nekem az is marad :D), Angel egy munkatársa, akit eddig nem ismertem, egyébként Zsolt :D, ott volt még Ein, és Misuteri is. Jól eltelt a nap, jókat úsztunk, kajáltunk, dumáltunk... nemtudom a többiek hogy vannak vele, de nekem nagyon sokat jelentett, hogy kicsit együtt lehettem a barátaimmal, úgyhogy ezt itt is szeretném megköszönni.
Köszönöm.
Kis kiegészítő a névnapos balhézásomhoz...
Másnap, szintén itt rohadva szétunom az agyam, mikor megcsörren a telefon. Angel sűrű elnézések közepedte köszöntött fel. Ez nagyon jól esett. -hogy nem csak egy sms, vagy mail, hanem személyesen felhív, a munkahelyéről csak ezért...
Köszönöm.
Nos ennyi mára... próbálom hideg fejjel túlélni ezt a napot és kipihenni magam holnapra...
2008. július 7.
Óh, hétfő...
Óda a hétfőhöz:
DÖGÖLJ MEG HÉTFŐ!!!
vége.
Kicsit komolyabbra fordítva a szót, megint egy fergeteges hétfőm van.
Nah kezdem:
B alkamazott megint nyitáskor esett be, ám ezúttal megkérdeztem, hogy a délutános műszakra jött-e... nemtudom, hogy reagálta le... nem is érdekel.
A alkalmazott 8:15-kor nekiállt reggelizni. Korábban már írtam, hogy ezzel mi a baj, kicsi kiegészítés, hogy 2 szelet kenyeret evett 8:45-ig. Ráadásul ez amolyan angol kenyér, kicsi és szögletes. Nahde nem vitte túlzásba, röpke fél óra alatt megette (hogy akadt volna a torkán...)
But wait, there's more... aztán elvonult cigivel a kezében wc-re... Mire megint az órámra néztem, megint eltelt fél óra és kitalált... Nem semmi, sokáig tart megenni és lassan is jön ki... ez már valami...
Aztán...bejött a nője(felesége, vagy exfelesége nemtom, nem is érdekel) és szépen elvoltak a konyhában, beszélgettek, nevetgéltek, és megint eltelt fél óra... Jah, rosszúl is írtam, hiszen, amíg kint az ajtó előtt várt rá, azalatt egy újabb fél órát töltött el a munkaidejéből...Végeredményben 10:15-re lett "munkakész" *röhög* állapotba.
Ez idő alatt B alkalmazott továbbra is a társkeresőn lógott... fura hangokat hallatva, egy-két nő láttán...Komolyan mondom, ez a munkamorál... másról nem is fog szólni a blogom?! OMG!!
Kicsit más...
Előfordul nálam, úgy is mint egy rossz "ciklus", hogy alkalmanként rámjön a depresszió.
Kb 5 éve van ez, összefüggéseket lehet keresni, gondolom sokat nem kell gondolkodni rajta...
Szóval, néha rámjön és akkor minden fáj, minden rossz és meg akarok halni a magánytól. Érdekes, most nyáron kicsit korán jött rám, ugyanis rendszerint ez Augusztusban fordul elő, akkor is a vége fele -itt szintén lehet összefüggéseket keresgélni-
Ma reggel tisztára úgy keltem, hogy ej de szar már megint a hangulatom, jah persze, Augusztus van... én barom...mind1, no comment...
Azt hiszem ennek orvoslásaképp, idén nyáron is megyek autókázni éjjelenként. Költséges (főleg most), de legalább lefoglal olyannyira, hogy nem gondolok semmire, főleg a magányra.
Ilyenkor hálás vagyok, hogy van kocsim, mert nélküle már biztos nem gépelnék itt épp alkarral és sértetlen nyakkal...
Korábban említett ismerősöm (lány)... ugye akkor azt írtam, hogy kb 1 hónapja nem beszéltünk... nos, azóta sem.
Én nem értem, hiszen össze nem vesztünk, rosszat nem mondtam... tudtommal barátok lennénk, csak ebben én annyira nem vagyok jó.
Segítsen valaki, barátok leszarják, azaz ignorálják egymást?
Ez legyen a hét kérdése. A nyeremény 1db hangszóró.
Mára különösebb lejegyezni valóm nincs, egy blogot még elolvasok, aztán ennyi... meló, kaja, alvás... how fun...
óh! Most hallom, A alkalmazott megint a f*sz fejét tömi... nah?...
2008. július 22.
Szabadság
hát igen, szabadságon vagyok ezen a héten... nemsok, de ennyi jár.
Ki kéne használnom ezt a kis időt, csakhát így, hogy barátok többsége szarik rám, elég nehéz szabadidős tevékenységet tervezni...
Van, aki melózik, van, aki épp ezen a héten van országon kívül, rájuk ez nem vonatkozik...
kis megjegyzés, hogy 3 órája vagyok fent msn-en, kb 20 ember van online, abból 2 elfoglalt, a többi elérhető... nos eddig senki nem érzett ingerenciát beszélgetésre velem...
Nem mondhatnám, hogy meg vagyok lepve, sőt ezzel gyakorlatilag semmi újjat nem mondtam.
Hát... igen rég nem írtam, igazság szerint nem is volt mit...
Telnek lassan a napok, mindjárt megint ősz lesz, ám azonban még hátra van egy macerás hónap... augusztus...
Nem tudom még hogy lesz a hangulatom, lehet sokat fogok írni, lehet nem írok semmit. Lenne miről, csak nem tudom, hogy mennyire leszek padlón.
Más...
kb 2 napja van 2 új kismacskánk...
A sztori úgy kezdődött, hogy néhány hete hoztunk haza 2 kismacskát, egyrészt, hogy a gyász kicsit könnyebben oldódjon, másrészt, hogy az öreg macska se unatkozzon. Nővérem egy barátnőjének a macskája 5 kismacskát szült, ebből 2-t nekünk adott.
Hát, aranyosak, nagyon is, csak iszonyatosan rosszak. Semmi nincs biztonságban, ami könnyű és mozdítható.
Előbb-utóbb abbahagyják, csak ilyenkor kell többet figyelni rájuk. Étvágyukra nincs panasz, a porszívó hozzájuk képest semmi...
Szóval volt 3 macskánk, ám 2 napja bedobtak a kerítésen egy fekete kismacskát, úgyhogy most van 4.
Aranyos a kis fekete, csak tiszta bolha volt, úgyhogy bebolhaporoztuk.
Anyám nem akar már 3 kismacskát, így majd keresztanyám elviszi egy kiállításra magával, hátha ott elviszi valaki. Keresztanyám egyébként macskatenyészettel foglalkozik, asszem maincoon macskáknak hívják azt a fajtát... mind1
Szóval megy a sürgés-forgás a macskák körül...
Más igazán nem történt, ami említésre méltó... jah de, Laci haverom nemrég átment kresszből. Gratula!!!
Mára ennyi...
Ehhez most megint nem tudok dátumot....
Véget ért a nyár
...legalábbis, ami engem illet...
véget ért a hét szabim és most megint melózok.
Ezt az egy hetet betudhatom vakációzásnak, ami kicsit elszomorít.
A hét eseményei:
Hát... mivel is kezdjem... gyakorlatilag pihenéssel és punnyadásal töltöttem a napjaimat. Tudom értelmesebben tölthettem volna, dehát ez vagyok én...
Nos, amit már akartam egy ideje, azt sikerült megcsinálni.
Egy kis kocsiápdét: Lefestettem a fékdobokat és féknyergeket. Hátul (ahol a dob van) fekete lett, elől meg (ahol a féknyereg van) piros. A kocsi maga metálzöld, tehát nem mutat rosszul a piros...
Még eredetileg a Puntora szereztem felniket, de végül a Bravóra került. Oz Superturismo Gt néven ismert. 4x100-as osztókör 14 colos. Az a helyzet, hogy a Punto gyári mérete 13-as és így a 14-es szépen mutatott volna rajta, csak időközben a Bravo-t megörököltem, így azt használom (Punto-t meg eladjuk), csakhogy a Bravo-nak 14-es a gyárija, így sokat nem dob rajta. Majd be kell szereznem egy 15-ös vagy 16-os garnitúrát, de ez szerintem már csak jövőnyáron lesz. Mind1, így is egész jól néz ki, mindamellett most a fékcuccok is le lettek fújva, úgyhogy most baba a gép :D.
Idénre tervezem még az audio kiépítést, meg a direktszűrőt. Jövőre, illetve késöbbre tervezem még: Spoilerezés körbe, persze csak szolidan, nem földigérő, mert ezeken a szar utakon nem tartana sokáig. Ugyanakkor a gyári szárny helyére egy jó kis drag-es szárnyat akarok. Tervezem még, hogy a motorháztetőt kicserélem carbon-osra (aki nem tudja mi az nézzen utána), már ha elérhető összegért megcsinálják. A motorba nagyon nem akarok belenyúlni, mert én használni akarom ezt kocsit még egy jó darabig, nem gyilkolni. Akkor tervezem még ugye a felniket, és ha már ott tartok, akkor lehet hátul is kicserélem a féket tárcsásra. Akkor tervezek még kisebb díszitéseket, meg apróságokat, de ezek mind hosszútávú tervezések. Nekem ez az egyik bogaram, de legalább van, ami lefoglal.
Punto-ért fáj nagyon a szívem, mert nagyon szerettem és a szívemhez nőtt... talán majd egyszer újra veszek egy 1-es Punto-t... majd egyszer...
Hm, mi történt még. Ó igen, Laci átment rutinból. Gratula neki.
Mi történt még... ja igen, tegnap, azaz ma hajnalban beszéltem Ádám haverommal, aki barátnőjével kimentek egy hétre németbe... és hát szakított vele a lány... részleteket nem tudok igazán, szegény haver eléggé levert most. Nem hinném, hogy ilyen nyarat, illetve ilyen nyaralást akart volna. És kicsit itt mintha tükörbe néztem volna, mert az eset ugyanaz, mint ami velem történt 5-6 éve, csak más körítéssel. Elég szar lesz most neki az elkövetkezendő hónapokban, de majd Lacival elvonjuk a figyelmét erről az egészről. Nem hagyjuk, hogy magába roskadjon. Majd elrángatjuk biliárdozni, dumálni, stb...
Tudom milyen szar ilyenkor egyedül maradni és nem akarom ugyanezt látni egy haveromon.
Mindamellett ez egy örök lecke lesz neki, hogy a nők mennyire vissza tudnak élni a bizalommal. Megadsz nekik mindent, a lelked, a szíved, de nekik az életed is kell, legalábbis mikor lapátra tesznek, az olyankor életet követel... sóhaj... rossz emlékek...
Hát nagyjából ezek történtek... most itt ülök, hál istennek nincs tömegnyomor, így legalább tudok egyszerre egy emberrel foglalkozni és nem kell ide-oda ugrálnom és még írni is van időm. Mára ennyi.
2008. augusztus 1.
RAGE RAGE RAGE
Kezdem azt gondolni, hogy blogcímet kéne változatnom "my life, enjoy"-ról, "things I rage about"-ra... mert komolyan mondom, vidám bejegyzésem sosem lesz...
Ki kéne találnom valamiféle rövidítést arra, hogy "megint idegbeteg" vagyok.
Péntek van, de felér egy hétfővel, sőt ami azt illeti a tegnapom is... pedig a mostani hétfőm egész türhető volt...
Rájöttem ám, hogy nem a napokkal van nekem bajom, hanem az életemmel. Valami megoldást kéne találni erre a problémára... mondjuk volt 2 sikertelen kisérletem... úgylátszik ez sem megy önszántamból... valószínüleg csak akkor sikerülhet, ha véletlen balesetként történik, csak azt úgy kéne, hogy ne számítsak rá, mert akkor nem hátrálok meg a gyávaságtól.
Ez eddigi legszarabb nyaram. Egész eddig minden nyaramat teljes mértékben ki tudtam élvezni. Szerettem, ha az elejétől a végéig szabad vagyok, csakhogy ennek már vége... hihetetlen szar, hogy a nyár már nem jelent semmit, csak ugyanazokat a munkanapokat... hiába, ez már a felnőtt lét része... ilyenkor örülnék egy "reset" gombnak... bár amilyen szar az életem, egy "off", vagy egy "standby" gomb is megtenné...Lehet ez most csak siránkozásnak tűnik, tisztában vagyok vele, hogy mindenkivel így van, hogy nyáron is melóznak, stb... de ez akkor is szar... legalább azt dolgozhatnám, amit én szeretnék... ne kellene emberekkel foglalkoznom, mert már szabályosan undorodom az emberektől...
Van egy mondás, nem tudom pontosan, de valahogy így szól: minél jobban ismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat... ha nem így van, akkor ezt én találtam ki :)
Meleg van, k*rvára meleg van, és ebben a börtönben semmi klíma nincs, de ezt asszem írtam korábban is... nincs levegő, fulladok, mindamellett harmadik napja valami gyomorbajom van, de ennek ellenére itt rohadok bent... de semmi baj, jól vagyok, mondjuk csak pillanatok kérdése, mikor vágódok el. Így is minden lépésnél leesik a vérnyomásom (tűnetek: minden fekete-fehérbe borul) és hála jó egyensúlyérzékemnek, nem borulok fel...
Tiszta Survivor, már csak kamerák kellenének :)
(megjegyzés: a szar szó nálam, mint az amcsik többségénél, elég sok szót helyettesít, bár ez szegényes lexikára vall... sajnálom...)
Gyomorbajom és hőgutám mellett most az idegbetegségem jön. Ezen bajaim miatt elggé levert vagyok és ilyenkor legalább egy minimális szimpátiát, vagy ignorálást várok... erre kapok baszogatást... Ez a mai "jó" hangulatom tulajdonképpen tegnap óta van, részben köszönhetően annak, hogy egyesek tekintet nélkül tesznek megjegyzéseket indokolatlanul, ami átlag napokon lepereg rólam, de ilyenkor mikor gyenge vagyok, az első rossz szóra dühös leszek. Szerencsére magamban szoktam dühöngeni, illetve itt.
Ez a blog felér nekem egy baráttal, aki meghallgatja a gondjaimat. Normális embereknek van kinek elmondaniuk, látszik én ebben is különbözöm...
Egyáltalán ez az otthonom? Végén még kiderül, hogy a Kriptonról jöttem, lol...
Most jöttem vissza szabiból, de megint pihenésre van szükségem... elgondolkodtam, mik azok, amik ezekre a gondjaimra megoldást jelentenének.
Elsősorban név, cím és telefonszám változtatás, így biztos, hogy senki nem fog már ismerni, ami azért jó, mert nem kell többet stresszelnem azon, hogy vajon mindent megteszek-e a barátaimért, mert így nem lennének barátaim.
Másodsorban el kellene mennem valami gyárba, ahol más dolgom sincs, csak monoton dolgozzak, vagy megrendelésre, mert így legalább nem kell emberekkel foglalkoznom, nem kell beszélnem velük, nem fogok minden alkalommal gyomorforgató undort érezni.
Legalább 15 órás munkaidő kéne, ami a napom legjavát lefoglalja, hogy már csak a kajára és az alvásra jusson időm...
Ami az utazást illeti, valami zárt, privát alagút kéne, az ablaktalan házamból, a szintén ablaktalan gyárig, hogy se egy emberrel, se fénnyel, se friss levegővel ne találkozzak.
Ha mindez megvalósulna, azt kell mondjam, nem lennék idegbeteg mások miatt, nem lenne magányérzetem, hisz nem is tudnék senkiről, így nem is hiányozna senki...
Talán majd következő életemben...
Autóprojetc
Korábban említett kocsiápdét tervekből úgy tűnik a direktszűrő lesz a soron következő. Ha minden igaz, akkor ma, vagy holnap felkerül a cucc.
Eredmény: minimális lőerő emelkedés, minimális motorhang emelkedés, kicsivel jobb teljesítmény, és valamivel harapósabb a kocsi idnuláskor, ami azért nem árt...
Mára/egyelőre ennyi...
Nah ezt most átellenőrizgetem és a többit majd új bejegyzésekben folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése