Megint itt, megint tamponált orral.... iszonyat szar... így aludni sem lehet.
Doki ma felvidított, hogy ha azt akarom hogy ez az egész használjon, az egész orromban ki kéne írtani az ereket...
Lehet az lesz... mert ha ezek után is vérezni fog az orrom, akkor kigyilkoltatom az utolsó eret is az orromból.
nah, itt a folytatás.:
2008. augusztus 11.
What happened so far...
Tegnap akartam megírni ezt a bejegyzést, csak belefeldtem a játékba (TDU).
Hát végre lezajlottak a szabadságolások, sajnos az enyém is.
A múlt hetet túléltem hál'istennek, ám nem volt eseménytelen. Nővérem cége benne volt egy vodafonos csomagban, amiben egymást közt ingyen beszéltek és kaptak nagyon olcsón hozzá mobilt, nah meg minél több annál olcsóbb számlázás, stb.
Nos, ebbe a csomagba kaptam én is egy sim kártyát és így a telfonálásaimat finanszírozza a cég 5000 forintig, ami azért jó, mert átlag 800 forintnál többet nem szoktam beszélni... a népszerűség átka...
Ám vodkafon jófej és bár 2 éves módosítás mentes hűség nyilatkozat lett kötve velük, kitalálták, hogy hát ez mégsem üzlet nekik és egymást közt is percdíjjat akartak számolni... lol mi? Azonnal felmondták a szerződést, vissza az összes sim és mobil, már aki azóta nem adta el. Ennyit a vodáról.
Most pannonnál lett ugyanilyen csomag megkötve, ugyanazon feltételekkel és kaptam én is egy pannonos simet, csakhát mint utólag kiderült, az én mobilom nem kártyafüggetlen...
Nah ez volt az előzmény...
Nővérem munkatársának van egy haverja aki telefonokat kódoltat ki. Hát nővérem jófejségből fölajánlotta. 3000Ft és ki van kódolva... csakhogy ez nem ment ilyen egyszerűen. Vasárnap elvitték a mobilt, hétfőre igérték, szerda lett belőle... ez idáig rendben van. Amikor visszakaptam, nem volt rajta a 2 gigás 5000ft-os pendrive-om, meg egy kis ezüst műanyag karika, ami a fényképező oldalon van. Rögtön visszaküldtem az embert ahhoz a haverhoz, hogy nagyon gyorsan kerítse elő... hát mit ad isten, nincs meg... vajon hova lehetett... olyan idegbeteg voltam, szívem szerint személyesen mentem volna oda felgyújtani a helyet. Lehet, hogy nem kellett volna rajtahagynom, de ez nekem telefon tartozék, és fene gondolta volna, hogy ilyet meg mer játszani, főleg ha bármikor elkaphatom érte. KIBASZOTT GERINCTELENEK AZ EMBEREK ÉS UTÁLOM ŐKET EZÉRT.
Úgyhogy ez lett egy 13000ft-os, ami 2 pendrive-ot tartalmaz(mert muszáj még1et vennem), meg magát a kódolást. Tiszta szívemből kívánom az ilyen gerinctelen szarházi szemét tetvedéknek, hogy kapjon egy apeh ellenőrzést, bűntessék százezrekre, menjen tönkre a boltja, hagyja el a családja, árverezzék el a házát, lakjon a híd alatt és késeljék meg a huligánok... röviden, kívánom, hogy DÖGÖLJÖN MEG. És mindezt egy pendrive-ért... kemény vagyok :D
Pénteken azon gondolkotam, hogy 1000 éve nem ettem egy jó sushi-t. Gondoltam meló után bemegyek a városba enni egy jót. Nagy meglepetésemre nővérem állít be délután egy doboz sushi-val. Mekkora véletlen, lol, nem is mondtam senkinek, csak gondoltam rá. Nővérem engesztelésként hozta a pendrive-ért. Nagyon jól esett. Ez már valamicskét feldobta a hetemet.
Aznap este nekiültem, hogy TDU-zok egy jót, előtte rálesztem msn-re, senkit nem érdekel, hogy online vagyok, még "őt" sem. Már nyúltam a dvd meghajtó felé, erre felugrik egy ablak. "Ő" az...Hellóka-köszön... meglepődtem, előszőr azt hittem mellékattintott. Kicsi hezitálással visszaköszöntem. Kb 3-4 órán át beszélgettünk, a dvd-t rögtön visszahajítottam a tokba. Annyira megörültem, hogy beköszönt, hónapok óta nem beszéltünk, azt hittem, hogy végleg ignorált engem. Nagyon jól esett, hogy beszéltem vele, teljesen jó hangulatom lett, a hét dolgai miatt már nem is idegeskedtem, leszakadhatott volna az ég, az sem érdekelt volna. :)
Szombaton egy kis barát vígasztalás volt betáblázva. Korábban említettem, hogy haveromat lapátra tették, hát... így hogy láttam személyesen... eléggé a padlón van. Remélem túl lesz rajta.
Egyelőre ennyi, most melózom, kicsit mehetne gyorsabban az idő -szokásos munkahangulat- :)
2008. augusztus 13.
...mintha egy darabot kitéptek volna a szívemből...
21 éves vagyok. 17 éves koromban szereztem meg a jogosítványomat.
Első autóm egy Trabant volt. Ezen az autón tanultam meg vezetni, ezzel szereztem a rutinomat és a tapasztalatomat.
Késöbb megörököltem nővérem sokat tört Fiat Punto-ját. Azzal mentem a városba, vidékre. Azzal vittem haverokat biliárdozni.
Azt vettem észre a hetek, hónapok folyamán, hogy egyre jobban kötődöm a kocsihoz, egyre jobban szeretem, egy nap nem telt el, hogy hozzá ne érjek, ránézzek és egy elégedett sóhajtással nyugtázzam, hogy igen, itt vagy nekem.
Nem egy versenyautó, nem is megy valami gyorsan. 1.1-es motorja van, 55 lóerős, nem volt sokkal gyorsabb, mint a Trabantom. Klíma nem volt benne, a kormány sem volt szervós... nekem mégis megfelelt. Amit elvártam tőle, azt gond nélkül teljesítette, ahova menni akartam, gond nélkül elvitt... sosem állt le, sosem hagyott cserben.
Akkoriban még nem nagyon melóztam, csak zsebpénzből gazdálkodtam; mégis vettem rá sokmindent. Kezdtem a hangrendszerrel. Mp3-as rádió, hangszórókkal... nagyon jól szólt. Vettem rá kipufogót... egy kicsi sportdobot, ami szépen felszereltek nekem. Teljesen más hangja lett. Mély, erős és félelmet keltő hangja volt. Igazi vadállat lett. Akárhova mentem, mindenki felfigyelt a hangra és döbbenten nézték, hogy egy ilyen kisautó micsoda hangot ad ki. Nem véletlen, én akartam, hogy feltűnő legyen, azt akartam, hogy mindenki lássa a kocsimat. Annyira szerettem, hogy mindenkinek meg akartam mutatni. Késöbb vettem rá krómbetétes hátsólámpákat, ami szintén nagyott dobott a kinézetén. Belül is kicicomáztam egy kicsit. Főbb irány a fekete-kék kombináció volt, amit kormányvédővel, ülésvédővel, ővpárnával, ledes belső lámpával és egy kis belső neonnal valósítottam meg. Gondozgattam, vigyáztam rá, mint a szemem fényére. Rengetegszer lerajzoltam. Barátnő híjján, legtöbb időmet vele töltöttem, volt hogy csakúgy céltalanul autókáztam vele éjszakánként.
Sok barátom csak csodálkozott, hogy tud valaki ennyire szeretni egy autót. Legtöbbjüket nem érdeklik a kocsik, így sokszor hiába beszéltem róla, nemigen volt mit hozzáfűzniük.
Néhány hónapja azonban megörököltem anyám Fiat Bravo-ját. Teljesen más kategória. 1.6-os motor, 100 lóerő, klímás, szervós és riasztós. Így hogy már enyém a Bravo, a Punto-t el kell adni. Fáj érte a szívem, hiszen nagyon szerettem azt a kocsit. Hiába, addig nincs igénye az embernek a jobbra, amíg bele nem ül egy jobb kocsiba. Annyira furdal a lelkiismeret, hiszen lelkileg nagyon kötődtem a Punto-hoz és azaz érzésem, ez olyan, mintha egy lyukas zoknim lenne, amit kidobok, mert van új, dehát nem tudok mit csinálni, 2 kocsit nem tarthatok, hiszen nagyon drága lenne fenntartani... így kénytelen voltam a kicsit modernebbet választani. Ez alatt a pár hónap alatt leponyvázva állt, vártuk, hogy valaki megvegye. Mindennap, mikor megjöttem melóból, megláttam és már fájt is érte a szívem. A héten ki lett találva, hogy jöjjünk be azzal melózni, mert addig is a bolt előtt áll, többen látják, hogy eladó. Ma be is jöttünk vele, még kisem tettük a papírt, már volt is egy érdeklődő és nagyon úgy tűnik, hogy megveszi. Délután készpénzben ki is fizeti.
Úgy érzem, elérkezett a búcsú ideje...végleg...
Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyrészt örülök, hogy elviszik, mert legalább használni fogják és nem megy enyészetbe...
ugyanakkor hirtelen ürességet keztem érezni, megjelentek előttem az emlékek, a kalandok, az első gyorshajtásos bűntetésem, a téli csúszkálás a parkolóban... erős fájdalmat érzek... mintha egy darabot kitéptek volna a szívemből...
2008. augusztus 18.
Zoo, friends, and stuff...
Megint hétfő...
Ez a hét kemény lesz. Anyámék most vannak 1 hét szabin, így nekem kell majd mindent csinálnom. Nyitás, zárás, árubeszerzés, postajárat és mivel nincs felügyelet, az alkalmazottak helyett is dolgozhatok. Valószínüleg napi 3-4 nyugtatót elfogyasztok majd.
Szerán 20.-a... rettegek... csütörtökön szabin vagyok 1 napot, asszem szükségem is lesz rá...
Nahde valami vidámságot is, vasárnap voltam állatkertben a barátaimmal. 6-an mentünk a Bp-i állatkertbe. Egész pofás lett, igaz már voltam ott kb 2-szer, 3-szor. Az idő kegyes volt hozzánk, rengeteg ember volt, amit én nem szeretek, sok túrista, sok hülye magyar...(a farkast lekutyázni, nah no comment)
Jól elvoltunk, jófej társaság és aminek a legjobban örülök, hogy engem is elhívtak.
Szegény Angel (Pepa) megfázott, jobbulást neki.
Én dögfáradtan és farkaséhesen értem haza, miután kizabáltam a hűtő felét, elvonultam aludni, hogy kipihenjem magam, illetve felkészüljek erre a hétre.
Mi történt még... Zelmor nagyon rágja a fülem, hogy játszak Team Fortress 2-t, nála ki is próbáltam... nemtom, nekem ez olyan mint az UT, vagy a Quake... de lehet megveszem, legalább lennénk többen csapatban, ám egyelőre most TDU lefoglal.
Ó, és még 1 jóhír...
Véget ért a fertő... azaz a sziget.
Minden évben elkap az undor, meg a dühroham, amikor kezdődik. Undoríto, erkölcstelen hányinger az egész.
Lényege? Vedelj, amennyi csak beléd fér, szívd szét az agyad és basszál fűvel-fával... ennyi... és ennek fesztivált csinálnak, komolyan... ez kicsit kiábrándító, dehát ez Magyarország, azaz jobban mondva a mai fiatalság... sokszor kezdem azt hinni, hogy a normális embereket elzárták valahol és helyette itt ez a szenny...
A mai embereknek NINCS erkölcsi értékrendjük.
hm, ez eredetileg egy vidám bejegyzésnek lett tervezve, mégis sikerült rage-elnem egy sort...
De akkor lezárom vidáman, örülök, hogy együtt lehettem a barátaimmal és köszönöm, hogy gondoltak rám.
2008. augusztus 22.
20th of August
Sunny weather, slight breeze. Birds are singing, people walking around... talking... laughing...
I look around, and everything seems happy.
And there I am... standing at the same spot, where I stood 6 years ago, when I made my confession to her...
Nostalgic feelings... as I tink of the good times we spent together...
I start to feel deep pain in my heart... the same pain I feel every year.
And though I'm not aware why do I come back here every year, yet I am here again. It's like a bad habit... like smoking... you hate it, you don't want it, but you light up one anyway, because you can't escape it.
I like sunglasses, it's easy to hide your tears with it.
I remember I set my watch 1 hour early, so I could delay the time untill the fireworks.
I wanted her to have a perfect date. That day was our first date, and from that day, we started our relationship.
I don't want to continue my story right now, because I'm starting to feel the pain again.
I stood there for 2 hours.
I left the grove with a last sigh.
That night, after I watched the fireworks on tv, I got into my car, and I went out for a ride... a ride, to clear my head... to pass some time...to not to think about, how miserable I am.
I really want this to stop. This whole thing repeats itself. My friends keep asking, why am I doing this... I don't know... There's no stoping to this...
I feel pathetic...
Ehhez megint nincs dátum
Szerelem van kilátásban, avagy Horoszkóp kontra Real life
Horoszkóp... nincs róla jó véleményem.
Én ikrek vagyok. Azt mondják, hogy az ikreknek mondott jóslat 2 féleképpen érvényesül.
Az ikrek egyik felére általában beteljesül, a másik felére vagy a szöges ellentéte valósul meg, vagy egyáltalán nem történik semmi.
Nos én az utóbbi vagyok... nekem, ami eddig jóslat volt, az sosem valósult meg, de legtöbbször az ellentéte valósult meg.
Élő példa erre: 5 jóslásból 4 azt mondja mindig, hogy siker és most figyeljeketek, szerelem...hát mit ne mondjak... nem mondok semmit.
Ma reggel tök véletlenül láttam a Mokkában egy jóslást jövőhétre...
Ikrek. Az ikrekre boldogság vár a jövőhéten, szerelem van kilátásban, sőt a túlválaszték is előfordulhat.
Első reakcióm, nah erre befizetek, aztán lefordultam a székről, annyira nevettem.
Szóval jövőhét, mi? Nah akkor majd megborotválkozok és szép ruhát veszek fel... szinte már látom is... álmaim barátnője bejön EGY AUTÓSBOLTBA(lol)... itt SZIGETHALMON(lol)... és szerelmet vall... lol?
Szóval... igen... erre befizetek.
Más...Ezt a bejegyzésemet délelőtt óta meg akartam írni, csak a 2 jófej és munkavágytól túltengő alkalmazott befészkelte magát a 2 géphez, így nemcsak esélyem nem volt írni, de egész nap rohangálhattam vevőről vevőre, rohangálhattam a telefonokhoz... persze ez is csak akkor van, ha anyám nincs itt... nahde rábasznak, mert mindent jelentek odahaza... habár... ennek rendszerint nem lesz következménye... nemszámít, gyűlik, csak gyűlik, annál édesebb lesz majd a bosszú.
Nem vagyok haragtartó, csak nem felejtek és szeretek mindent meghálálni...*evil snicker*
Más...Napról napra egyre nagyobb ingerenciám van a rajzolásra... amióta melózok, letettem a ceruzát és teljesen megzuhant az a minimális rajztudásom is, ami azelőtt volt.
Mindezek ellenére már farkasszemezek a ceruzával... nagyon szeretnék újra rajzolni, annyi elmaradt project-em van még és jönnek sorban az új ötletek... csakhogy meló óta *sóhaj* semmi időm nincs. Egy újabb jó tulajdonsága ennek a munkának.
Más...Mostanság nincs mit böngészgetni, amikor épp nem jön senki, úgyhogy azon morfondírozok, hogy heccből trollkodni fogok 1-2 emo/anti emo forumon...*megint evil snicker*
egyelőre ennyi...
2008. szeptember 1.
Horoszkóp vs Real Life Round 1
Nah, visszatérve az előző bejegyzéshez, ím eljött az a bizonyos szerelemmel teli hét. Hát lássuk.
Igyekszem mindennap jelentést adni.
Round 1
Nyertem, méghozzá flawless victory...
Eddig ugyanis semmi nem volt, és bátran ki merem jelenteni, hogy nem is lesz semmi.
Más...
Szeptember 1. Sokaknak sokat mond, sokaknak semmi újat.
Sokaknak vége a nyári szünetnek és mennek iskolába.
Sokaknak csak egy újabb hétfő és mivel hónap eleje, fizetés nap.
Nos én pont azok közé tartozom, akiknek nem mond semmi ez a nap.
Nekem nem ért véget a nyári szünet, hisz el sem kezdődött és már soha nem is fog... éljen a felnőtt lét.
Ami kicsit jó ebben a napban, hogy megkaptam a fizut...
Más...
Majd elfelejtettem. Legutóbb említettem, hogy egyre nagyobb vágyam van rajzolni. Hát eddig nem rajzoltam semmit, de ma vettem pausz papírt... nem tudom miért, de ez már lehet, hogy haladás... ki tudja, lehet újra ceruzát ragadok.
2008. szeptember 2.
Horoszkóp vs Real Life Round 2
day 2...
I win, double flawless...
Ma sem történt semmi...
2008. szeptember 4.
Horoszkóp vs Real Life Round 3 and 4
Írtam volna tegnap is, csak hála alkalmazottaknak nem volt rá lehetőségem. Újfent befészkelték magukat a gépekhez. Nahmind1.
Meló után otthon voltam, aludtam... kicsit ki voltam...borulva...
Szóval pótlólag: Round 3
I win, Flawless counter 3
Nagyajából ennyi.
Ma pedig: Round 4
I win, Flawless counter 4.
Hm, most már csak a péntek van hátra, hogy bebizonyosodjon, hogy az ezotéria valójában mit is ér. Valszeg megint nekem lesz igazam.
Mára ennyi.
2008. szeptember 11.
Egy kis pótlás
Igazi lusta disznó vagyok, hogy nem írtam egy jó ideje, csak az elmúlt hét eléggé kikészített mint idegileg, mint fizikailag és lehetőségem sem volt nagyon írni...
Nahjó az utóbbi az csak a lustaságom palástolása.
Lezárva az előző hetet...
Final round, Round 5
I win, flawless counter 5
Fatality!!!
Real life owns Esoteria
Nos... nem mondhatnám, hogy meglepődtem, csak azt sajnálom, hogy nem volt kivel fogadni.
Más...
Úgy tűnik csődbe megyünk. Bizony. Lassan lehúzhatjuk a rolót.
Anyám pánikol jobbra-balra, és meg csak bólogatok, bizony megint nekem volt igazam.
Azért reménykedtem benne, hogy még legalább 5 évig kitart a bolt...
A probléma oka? A multik... annyi van belőlük, mint a cigányokból, behálóznak minden boltot és szerelőt és persze a szerelő is ugyanannyi százalékot kap, mint a boltos és az árut kiviszik a gödörhöz.... így már szinte egy szerelő sem jön hozzánk, az emberek legtöbbje meg vagy rábízza az alkatrész vásárlást a szerelőkre, vagy mennek a multikhoz... úgyhogy a napjaink megvannak számlálva.
Más...
1-2 hete nem beszéltünk. Igaz, most én nem kerestem. Sajnos ez idő alatt eléggé mélyponton voltam, és nem akartam a problémáimmal fárasztani.
Utóbbi napokban, azt látom, neki is zűrösek a najpai. Tegnap előtt ráköszöntem, megkérdeztem, hogy van, van-e valami újság... sajnos pont rossz hangulata volt, így gondolom sok kedve nem volt a beszélgetéshez. Remélem azért majd elmondja, mi történt.
Végezetül összegzem az elmúlt napokat.
Hát dióhéjban csak annyit, hogy megint csak idegeskedéssel teltek el.
Olyan alapvető emberi hiányosságok vannak, mind a kocsitulajdonosokban, mind az alkalmazottakban(én sem vagyok tökéletes), hogy az már hihetetlen.
"Fiam, ha körülötted mindenki hülye, az már gyanus"... van benne valami.
2008. szeptember 12.
Guess what, I'm pissed...again
Igen, megint idegbeteg vagyok és nem tudom meddig tudom ezt még elviselni... pedig ha minden terv szerint halad, akkor még 5 évig...
Anyám meg az élettársának van valami szerelő haverjuk és annak a fia valamiféle animációs cuccal foglalkozik. Főként játékokhoz csinálnak videókat, meg ehhez hasonlóval foglalkoznak.
Ez idáig oké... és akkor anyámék előállnak azzal, hogy jó volna oda elnéznem, hogy hogy meg mint... mondtam, ok sort kerítünk rá.
Ma meg már telefonszámot is adtak, hogy akkor hívjam fel és beszéljek meg egy találkozót... jó, megdumáltuk... micsoda? vigyek referencia anyagot???!!!! -Minek? O_O-
Most mégis mivan? Ki mondta, hogy új állás céljából megyek oda? Mit beszéltek ezek meg a hátam mögött?? És mivan itt? Ki akarnak rúgni, vagy mi a faszom van? Ez már megint rohadt gyanus és nem tetszik. Annyit mondtam, hogy hmm, érdekes és nem azt, hogy ó bárcsak ott dolgozhatnék... majd meglátjuk, eddig ez egy dolog.
Más
Reggelenként, amikor még nem nagyon, vagy egyáltalán nem jönnek be, akkor van egy kis idő tv-zni. Rendszeresen nálunk a TV2 megy(hűha, reklám), és a mokkát szoktuk nézni. A mokkába mindig meghívják xy asztrológusnőt. Nevet nem mondok, mert nem akarom sérteni az image-ét, azzal, hogy egy kontár és szart nem ér, amiket "jósolgat".
"Nagy meglepetésemre" nekem megintcsak azt jósolta, hogy szerelemben nagy szerencse és bő választék vár rám... kitört belőlem a mániákus röhögés...
Levezetni nem fogom a jövőhetemet, mint, ahogy az előző alkalommal, de valszeg ugyanarra számíthatok, amit akkor írtam...
Megint csak annyit jegyeztem meg... nah erre befizetek... ez az egy azért kicsit feldobta a napomat, rég nevettem ilyen jót, ilyen mélyről jövőt...
Más
Szokásos gond A alkalmazottal, kávézik, eszik, cigizik, 1 órát szarik, gépezik és néha megemeli magát, ha jönnek be...
Mai kiemelt eset: dolgom volt hátul, mire előrejöttem, látom, hogy a vevő már vagy 5 perce a boltban van és vár. Elnézek balra, hát naná, hogy A alkalmazott be van görnyedve a monitor mögé (jó taktika, mert így a vevők nem látják őt)... nem sok kellett, hogy kitörjön belőlem, a -Hé bazdmeg, öt perce bent van valaki, nem tűnt fel?!- szöveg... de nem, békésen odamentem a vevőhöz és kiszolgáltam...
no comment... egyszerűen no comment... ez megint egy dolog...
Más
Álatalában én megyek ki a postára elintézni a feladnivalót, elhozni, ami a postafiókban van és hozni váltót. Ez idáig rendben is van, még akkor is ha ezt napi rendszerességgel kell csinálnom, nahde hogy 1 nap 30-szor forduljak, az már kurvára nincs rendben... a probléma oka persze megint a két "beleszarós" alkalmazott.
Vásárolnak valami piti cuccot, ami párszázas tétel... tegyük fel 320Ft... a vevő ad egy 10-est és azt várja hogy abból adjunk vissza. Persze ezek nem mondják, hogy elnézést, nincs kisebb, nem fogok tudni visszaadni, stb... nem ezek elveszik a 10-est...
3-4 ilyen vevő és már megint nincs váltó a gépben és én vagyok kizavarva, szemrehányóan megjegyezve, hogy hé, nincs apró... HÁT BASSZÁTOK MEG!!! Ha nem fogadnátok el a 10-est 320Ft-ért minden egyes vevőtől, talán lenne apró...
nah meg a stílus, ahogy ezt mondják... hát basszátok meg, menjetek ki ti!!!!
Ha meg persze ezt megemlítem, kapom a lebaszást, főleg anyámtól, hogy ha nincs, ki kell menni, stb stb... -hát kösz, hogy megint az én oldalamon vagy.
A postás csaj bezzeg tök igazat ad nekem. Ő is meséli, hogy bizony ő is ki van akadva, amikor 1-2 ezres számlákkat 20ezresekkel fizetnek. Azt mondja, ez nem bank, ők is csak abból tudnak visszaadni, amit a vevők hagynak ott... ez tök igaz... és öregem, egy gyakorlatilag idegen nő igazat ad, a saját anyám meg 21 éve mindenben ellenem van... jó mi? Azért ez jól tud esni minden alkalommal. Nah, ez is egy dolog...
Ez idáig 3 említett dolog, ami keményen megeddzi az idegrendszerem, persze van több is, csak nem akarom fosni a szót.
Egy ilyen nap után, ami már szinte rendszeres, idegbetegen, kimerülten és minden életkedvtől megfosztva megyek haza... otthon, ezen okok miatt, már semmihez nincs erőm, türelmem... lefekszek és alszok. Persze ezt is megkapom, hogy miért alszok ennyit... de egyedül akkor vagyok higgadt, amikor alszok... sajnos manapság már arra sem számíthatok, hogy bárkivel beszéljek, mert
1.: szarnak rám,
2.:nem érnek rá,
3.: az a kevés, aki rá is ér, azokat meg nem akarom a problémáimmal fárasztani, mert felét úgysem értik meg és, ha folyton csak panaszkodok, akkor elegük lesz belőlem... szóval ez így elég nehéz... és nem is azzal van a gond, hogy majdnem napi rendszerességgel kiborulok, hanem azzal, hogy kurvára egyedül vagyok...
pedig, én megtennék mindent egy társért...
2008. szeptember 24.
Egy kis ápdét
Sokminden nem történt az elmúlt időben, így vártam, hogy legalább annyi dolog gyűljön hogy értelme legyen új bejegyzést írni.
Első és egyik legfontosabb hír: Angel-nek (Szandra, vagy Pepa, vagy ahogy tetszik :D) szülinapja lesz a 7végén.
Természetesen nem maradhat el az ajándék. Nálam ez nagyon fontos dolog, hogy legalább ennyivel meg tudjam becsülni, tisztelni a barátaimat.
A neheze mindig maga az ajándék, ami évről évre nagyobb és nagyobb fejfájást okoz. Idén például kinézett magának egy plüss patk... izé, ő, hö- hörcsögöt...jah hörcsögöt...
Első ránézésre a frász kivert, de ha neki tetszik...
A probléma az hogy csak külföldön kapható, illetve meg lehet rendelni, csak ahoz bankkártya kell, ami nekem nincs(megszűntettem, mert volt egy kis problémám kedves CIB bank szolgáltatásaival). Végeredményben annyiban maradtunk, hogy megrendeli magának és én odaadom az árát... tudom, ez így kicsit elrontja az ajándékozás boldog illúzióját, de ezt csak így lehetett megoldani.
Más
Sokadjára és nagy filózás eredményeképp, adtam még 1 esélyt egy társkereső oldalnak. Sok reményt nem fűzök hozzá, de legalább ott látnak és nem maradok "észrevétlen"... miután nem járok sehova... majd meglátjuk.
Más
Azaz animációs "cég", amit korábban említettem... nos még nem voltam ott, váratlan betegségek, meg "kedves" alkalmazottak (nemtom mire fel) szbadságolása közbejött...
Ha minden igaz, holnap megyek be... nemtom, még mindig nincs hozzá sok kedvem, ami meg a referencia anyagot illeti... nos azt már mondtam.
Más
Sok szekálás és nyaggatás után, megvettem Team Fortress 2-t... megmondom őszintén, nem voltam elájulva a játéktól. Nekem (mondjon bárki, bármit) tisztára UT, vagy Quake az egész... csak gyorsabb. Grafikára szép, de nem fogott meg, a karakterek... hát... megjelenésükben, meg képességükben külöjmböznek ugyan, de minden másra tökegyformák... mind kicsit idióta és röhejes. Végeredményben az a véleményem, ha már "valós" fegyverek vannak benne és arénás, akkor már inkább Counter Strike.
Mindezek ellenére megvettem, mert barátok noszogattak, hogy menjek játszani... én meg igyekszem nem kihúzni magam a közösségből, főleg mivel ők maguk hívtak és nem nekem kellett kérnem.
Egyelőre még TDU-val játszom, de nemsokára felteszem TF2-t, aztán rettegjetek. *evil snicker*
Nincs dátum
Start your engines!
Kishijján Olasz-Német találkozó volt ma reggel; azaz egy szar merci majdnem lezúzta a kocsimat.
Az eset úgy esett, hogy gurulok a parkoló kijáratánál, amikor balról jön a merci. Épeszű ember a következőt nyugtázza: mivel nincs kitáblázva, hogy melyik út a felsőbbrendű, így egyértelműen a jobbkézszabály érvényesül.
Höhö, gondolom én. Úgy tűnik van még egy kis jegyzet a kresszben, hogy a merciknek minden irányból elsőbbségük van.
Szóval... nekem volt elsőbbségem, de mercis olyan természetes gurult volna ki, hogy egy kisebb kormányrántással, meg az Árpádháziakig visszamenő anyázással kerültem el a balesetet. Természetesen neki áll feljebb, de ezzel már nem foglalkoztam, ő járna rosszabbúl, szót se róla...
Komolyan mondom nem értem ezeket az újgazdag pöcsöket.
Megpróbálok az ő agyával gondolkodni. Nos, van egy fullextrás tizenx milliós mercim. -Lássukcsak, mivel is tudnak büszkélkedni a németek...hm... ó igen, Porsche-val. Tyűha. - Látom, hogy jön jobbról egy Fiat Bravo.-Lássuk az olaszok mivel büszkélkedhetnek... mondjuk... Ferrari, Lamborghini, Pagani és ne is folytassam, szóval eleve merci owned.- Ugyan, nekem mercim van, majd biztos elenged és nem győz majd csodálkozni, milyen jó kocsim van...na...hé, hát ez... hát ez... nem engedett el... micsoda pofátlanság. Dehát nekem MERCIM van!!!
Valami ilyesmi zaljott le kedves ficsúrunk agyában... no comment...
És végül az utolsó, szintén dátum nélkül
Not much...
Mit is írjak, hol is kezdjem...
sokminden nem történt...
Ami viszont a legfontosabb; megérkeztek Angel-nek a hörcsögök, amiket rendelt, de elvileg én adom neki, ezért én fizetem. Ez aztán az összetett mondat. :D
Lezárva azt a bizonyos animációs céglátogatást:
Megbeszéltük az időt és a helyet. Hajógyári sziget, ahol a hév megáll, ott találkozunk és majd megmutatja merre kell menni...
Ok. El is indultam, nővérem navigálásával oda is értem.
Jah, fontos megjegyzés és erre szánok néhány sort... a 6-os villamoson tömegnyomor volt as usual. Egyik megállónál felszállt egy Emogörl... lássuk csak, talpig fekete, ezzel semmi újat nem mondtam...
Ami a gatyát illeti, térdtől a lábszárközépig volt egy kis kihagyás, amit két oldalt valami cipőfűzőszerüség kötött össze... NC... továbbmegyek, bal oldalán a gatyának volt egy lekrómozot őőő... bilincs?! WTF?! és hol a stukker meg a gumibot, omg...kezdtem félni... más csillogó fémalkatrész is található volt a nadrágon, meg a fejen... az orrába fekete piercing volt, amin egy lánc lógott, ami a fülbevalótól indult.
Mekkora ötlet, más a zsebében hordja a kulcstartót, de ez egy forradalmi megoldás, így legalább szem előtt van és nehezebb ellopni... a szemöldökceruza helytelen használatáról tanuskodott a szem alatt vastagon kisatírozott rész. A legalapvetőbb dolgot a végére hagytam... egyik szeme sír, a másik haj.
Testtartásra kicsit olyan mint a galamb, mikor jár, előrenyújott fej, jaj szegény csigolyák, ferde hát és a padlólemezen nem gyárilag felszerelt, félbetépett rágógumipapírral való szemezés. Azthittem itt vége, but wait, there's more... csörgött a telefonja, csengőhangot nem tudtam beazonosítani, de sokat nem kell agyalni, hogy honnan származhatott. Felvette a telefont és akkor tárult sokat látott, ártatlan kis szemeim elé a koromfeketére festett köröm... a frász kerülgetett... kinézetre a csaj, bocsánat, kislány kb. 13-14-nek nézett ki és van rá egy 10-esem, hogy nem is volt idősebb...
Megjegyzem, anti vagyok(a jellemzésből már ki lehetett találni XD), de én nem az a fajta vagyok, aki beugat. Én megtartom magamnak a véleményemet, illetve itt adok neki hangot...izé betűt... Nem kötök beléjük, semmi közöm hozzájuk. Enjoy your fucked up life...
Konklúzió: el vagyok keseredve... 21 vagyok, nem mondhatom magam tapasztalt, idős embernek, de el vagyok keseredve... hogy néznek ki a mostani fiatalok? Ráadásul miért? Nah ebbe nem megyek bele, ez nem egy antiemo blog...mindenesetre már szinte látom előre a véletlen idetévedt, világfájdalom erzést szimuláló GYEREKEKET, amint habbzó szájjal írják, anyázással teli megjegyzéseiket...XD
Visszatérve: szóval bebarangoltam. Hívom az embert...1 csörgés, 2 csörgés....8csörgés, 9... nem veszi fel. Szobrozok fél órát, közben nővérem hív, hogyha végzek, akkor 2 utcával arrébb van az irodájuk, majd menjek be, hazavisz... dejófej... nah ilyen nővérrel is csak én dicsekedhetek.
Szóval második próba, 1 csörgés, 2 csörgés....8csörgés, 9... megint semmi... ok, I'm pissed...Ez faszán megtúrázatot engem, jólvan, semmi gond. Bementem nővéremhez és hazajöttünk. Egészen estig ez a szarházi vissza sem hívott. Eltelt egy hét és még mindig semmi. Ez egy 'kocsog'.
Apja egy fanyűvő, aki be szokott hozzánk járni és anyámék ismerik. A minap bejött és érdeklődött, hogy mi a helyzet. Válaszul csak annyit mondtam, hogy fasza kirándulás volt a semmiért és hogy csókoltatom a kicsi fiát...
Az ilyen embereket kurvára utálom, legalább egy telefont eresztett volna meg a "nagy cégvezető", hogy bocsi, hogy potyára jöttél be, ne haragudj... áh, lófaszt...
Nemszámít, elmúlt, mostmár ha könyörög sem megyek be...
Más
Hétvégén rokonoknál voltunk, mert falubucsu volt. Sajnos már nem olyan jó, mint anno gyerekkoromban. Nem volt céllövölde, se ringlis... volt egy légvár, néhány bóvli bolt, azt csókolom... ehh, ez sem a régi már...
no, ennyi volt előző blogomban, úgyhogy aki/akik eddig maceráltak hogy pótoljak, azok most örülhetnek :P
egyelőre ennyi.
2009. július 30., csütörtök
2009. július 28., kedd
promises should be kept -round 1-
nos, elég rég írtam és igazán most sincs sok kedvem írni, de valamikor pótolni kéne...
Úgy döntöttem ebben a bejegyzésben benne lesz az összes, régi blogomról mentett bejegyzés...
Ám előtte egy rövid ápdét
Utóbbi bejegyzésem után 1 hét szabin voltam. Sokat nem pihentem, és semmi nem történt. Itthon rohadtam aztán megint meló. Nagyjából ennyi volt.
Orrvérzéssel küzködök megint. Kicsi korom óta ezzel szenvedek, egy újabb appró kedvesség a sorstól.
Egy hete tamponálták a bal orrlukam, meg volt rajta valami kence, ami kiöli elvieg a hajszálereket, meg szedek orrvérzés ellen gyógyszert.... hát eddig mind2 failed.... pedig nem is fújom az orrom direkt emiatt, nem is piszkálom (mégjó...), és mégis ömlik, mintha artériás vérzés lenne... hát... majd meglátjuk mi lesz; elvérzek, vagy elmúlik... either way, I don't give a damn...
És eljött a várvavárt régi blogbejegyzések bemásolása....
2008. június 17.
In medias res
Asszem így kell írni...
Nos, mint ahogy a címben is írtam, a közepébe vágok... visszamenőleg majd fokozatosan írogatok magamról, életemről....
Ez most tulajdonképpen egy teszt bejegyzés, mert még életemben nem blogoltam és nemtom, hogy fog kinézni ez az egész...
Sokszor nekiálltam már a naplóírásnak, de mindig abbamaradt... okok: lustaság, feledékenység, "sz*rok rá"-ság, és időhiány...
Nem garantálom hogy rendszeresen fogok írni, de azért igyekszem... előfordulhat, hogy majd csak gondolatokat tűzdelgetek majd...
Előrebocsájtom, hogyha rossz paszban vagyok, akkor rámjön a káromkodás(megletősen tág szókinccsel), így ha valaki idetéved, ne ez legyen az első fikázási szempont...
Szóval kedd van...
csodás nap van ma, a madarak ciripelnek, a tücskök fütyörésznek...vagy valami ilyesmi...
Itt rohadok a boltban, amíg odakint kipufugófüst, gumicsikorgás, dudaszó, kurva anyád kiséretével hallható és érezhető.
Autósboltban dolgozok, alkatrészeket adok el régi szaroktól(lada, trabant, stb) egészen az újabb kocsikig... Mindamellett 25%ban tulajdonos vagyok, ami csak papíron érvényesül, de nem számít...
Álom ez a meló... minden nap 8tól 5ig itt rohadni, emberekkel, sokszor állatokkal foglalkozni, szakikkal és tudálékosz f*szokkal vitatkozni, 3 hetenként még szombaton is délig itt rohadni... hát nem erről álmodik mindenki?
Az egészben az a borzasztó, hogy 21 éves vagyok és semmi derülátásom nincs a jövőmmel kapcsolatban... pedig sokminden érdekel, foglalkoztat... vannak terveim is, amit szeretnék megvalósítani, de ilyen lehangolóerővel, amit a hétköznapok gyakorolnak rám, egyszerűen elmegy a kedvem mindentől...
Munkából hazaérve csak alszok estig, aztán a gép előtt kockulok(a vicc csak az hogy semmi kocka tulajdonságom és tudásom nincs).
Sokmindenről lesz mit mesélnem, ám tartalmát illetően, az idetévedők figyelmét felhívom, hogy életem, történeteim, és hétköznapjaim másról sem fognak szólni, szinte csak depresszióról(nem emo-ságról), lehangoltságról, rosszkedvről, fáradtságról, a világ, az emberek, és az élet iránt érzett undoromról... mindamellett előfordulhatnak jó napok, pozitív események, stb...
Ennek megfelelően olvassa bárki is... Kommenteket és fikázásokat kellő tolerálással fogadom. Ami nem tetszik, azt törlöm szívfájdalom nélkül. Ami a trollkodást illeti... detto... törlöm...
Öregem... kikészít ezaz EÜ(egészségügyi) csomag mizéria... ipse bejön, kéne 1 eü csomag. Mondom, ok, van, 2500-ba kerül...
Hú annyiért nem kell, köszi...kisétál...
Nemkell? Akkor bűntessenek meg 30k-ra vazeg.... felőlem... 3000-ről lett engedve 2500-ra...
Szimpla, ám beugratós kérdés: melyik éri meg jobban? 2500 és örülsz, hogy nem bűntetnek meg, vagy 32500 és idegesség? No? No comment...
Lesz még ma valami?
Délutánomat illetően, "változatos" tervem van... alvás, aztán TDU hajnalig... hm... lehet kajálok is valamit, vacsora címszó alatt...
Nos... mára, azaz egyelőre ennyi...
2008. június 18.
TELE VAN A @�OM!!!!
Kissé profilromboló, hogy már rögtön a második bejegyzésemben örjöngök, hogy tele a tököm és milyen szar napom van... dehát EZ VAN! Sajnos sok ilyen lesz...
Szerda van...
Reggel kelek, szakad az eső... valószínüleg ami elkezdődött tegnap este 10-kor...nagy tócsák, lassú forgalom, juhéj...Önmagában az esővel semmi bajom, hisz imádok esőben aludni, csakhát reggel ránézek az órára... 7:30... ójee, megint meló, megint 0% életkedv, megint világvége hangulat, megint és megint... ez így egész jó... de ez még nem minden.
A boltba beérve dühösen, de kevésbbe meglepetten veszem észre, hogy az egyik alkamazottunk megint késik. Egy újabb indok egy dühkitörésre...
K*rvára el vannak engedve... az egyik szarik a vevőkre, a másik rendszeresen késik és állandóan a társkereső oldalakon nyáladzik. Nem tudom, miért van ez engedve nekik... mindamellett pofátlanul túl vannak fizetve...nahde majd egyszer borul el úgy az agyam és válok "gonosz és igazságtalan" főnökké... kőkemény fizetésmegvonások lesznek, aztán majd lehet meggondolják, hogy folytatják-e, amit most csinálnak...
Tovább...
tegnap az egyikük(ügy döntöttem "A" és "B" alkalmazottaknak hívom őket, mert fene tudja, hogy idetéved-e valamelyik) "A" alkalmazottnak szabadnapja volt. Ez azért jó, mert ilyenkor
2-en vagyunk bent és naná, hogy ilyenkor jön be minden útszéli paraszt, szívfájdalommal (ezek a macerás ügyfelek)... de ez tegnap volt.
Ma "A" alkalmazott 8-tól 10-ig gyakorlatilag nem csinált semmit... Megitta a kis kávécskáját, megreggelizett(amivel legalább fél10-ig kéne várni, mert reggel sokan vannak), elszívott 2-3 cigit, majd odaál anyám elé, hogy menne fogorvoshoz, mert fáj a pici fogacskája... anyám persze elengedte...
Röpke 3 óra múlva visszajön, szétszabott fejjel. Anyám hazaengedte(kérdem magamban, mire fel?). Tegnap volt neki szabadnapja, miért nem akkor találta ki?! Ez nekem rohadt gyanus...
-Tömött foga volt, ami furcsa módon ma kezdett el neki fájni, ráadásul úgy, hogy már megreggelizett
-Azonnal fogorvoshoz ment, aztán haza... szintén gyanus
-Azonnal volt helye a fogorvosnál? Magánfogorvosnál? nah ezt nekem ne adja be senki... Nővérem rendszeresen jár fogdokihoz, mert szegény elég rossz fogazatot örökölt, de még így is napokat, heteket kell várni egy időpontra...
De "A" alkalmazottnak azonnal volt időpontja...érdekes...
Konklúzió: k*rvára nem akart ma dolgozni, valószínüleg már régebb óta fájt a foga , csak gondolom, "ravaszul" kifundálta, hogyha itt beadja, hogy mára van csak időpontja, akkor el lesz engedve... anyám bedőlt ennek...*sóhaj*
Anyám meg elment intézni a dolgait és valszeg nem is jön vissza zárásig. Úgyhogy fasza, megint 2-en vagyunk bent...
Tovább...
Én még otthon kijelentettem, hogy holnapra kérek egy szabadnapot, hogy kicsit kipihenjem az elmúlt napokat. Anyám kicsit hezitált, de meggyőztem, mikor utalgattam idegállapotomra és ha nem szeretné, hogy a 7végémet a korházban töltsem, akkor engedje meg, hogy itthon maradjak...
Ez lett volna eddig az 1etlen pozitív dolog a mai napban, ám miután "A" alkalmazott megjött a fogorvostól és "hattyú halála" módon kínlódott anyám előtt, nem csak hazaengedte, hanem még a holnapot is otthon töltheti... Mondom WTF??!! Holnap NEKEM van szabadnapom, nem neki...
Tovább...
Nővérem értesít, hogy van egy 23ezer forintos telefonszámlám emelt díjjas sms-ek miatt...
Újfent mondom WTF??!! Aztán rájöttem, hogy hetekkel ezelőtt láttam egy jó kis mobilos game-t, amire lehetett sms-t küldeni... aha, hát jól bekajáltam... az még hagyján, hogy nem küldték el a játékot, de még 1-2 napos rendszerességgel lehúztak engem pénzzel, sms formájában: kösz hogy ezt a szolgáltatást választottad, stb... és amit valóban küldtem sms-eket, az volt összesen 3 db. 1, amivel megrendeltem, és 2, amivel azon voltam, hogy lemondjam... úgyhogy fasza...
Nem tudom lesz-e még valami, de már jó volna lezárni ezt a napot, mert már megint az idegbaj határán vagyok...
2008. június 23.
The World has lost someone special
Hát... ez is elmúlt...
Pénteken volt apám temetése. Nem tudom lehet-e azt mondani egy temetésre, hogy szép... de mindenesetre igényes volt nagyon. Gyönyörű volt a búcsúztatás, szépek voltak a díszek, a koszorúk és sokan, nagyon sokan eljöttek. Nem tulzás, de több mint 100an voltunk. Apámnak rengeteg barátja, haverja, ismerőse, munkatársa, osztálytársa, katona és lövésztársa volt, meg persze mi, a család.Szegényt a rák vitte el röpke fél év alatt. Megtámadta a kór és későn lett észrevéve. Már menthetetlen volt, de azért mindent végigcsináltunk: kemoterápia, vérvétel, kúrák és csodaszerek; persze mind hasztalan.
Ilyenkor meg már csak találgat az ember... mi lett volna, ha... mi lett volna, ha eljárt volna évenkénti szűrésekre... lehet, hogy még lehetett volna tenni mindez ellen...
Bizony fél évig kínlódott, közben folyamatosan rosszabbodott...
Hiányozni fog... hisz még csak 21 vagyok, furcsa lesz, hogy már nincs köztünk...
Eddig nem is akartam erről írni, egyrészt nem akartam ezzel indítani, másrészt én a végsőkig reménykedtem valami csodában.
Zárásként kívánok neked békét és nyugalmat.
2008. június 24.
Jól eső dolgok
hát... jó késő van...de csak most tudok írni. Olyan rohadt meleg van egész nap, főleg a boltban, hogy nem tudok 1helyben meglenni. Délután meg iszonyat fáradt voltam/vagyok, hogy csak mostanra sikerült halasztani az ápdétet.
Nos... ami a mai napot illeti dióhéjban annyi, amennyit előbb írtam. Ma délelőtti és koradélutáni kinti hőmérséklet 38fok volt, levegőmozgás (aka: szellő) nélkül. Bent a boltban kb 32fok volt... van két ventillátor, ami kavarja ezt a meleg levegőt, de hideget nem csinál...ez van klímához vagyok szokva :P
Kész voltam, mint a lecke, 5 percenként mentem egy kis vízért...
Itthon hűtött szobák vártak, amitől rögtön visszajött életkedvem. Magamhoz vettem "némi" táplálékot, aztán 22:00-ig aludtam egyet...
Más...
Tegnap volt a névnapom. Nem vagyok meglepve, csak fel vagyok háborodva.
Családtagokon kívül senki nem kívánt nekem boldog névnapot. Azért ez püffedt... Barátaimmal mivan? Én igyekszem minden barátomat felköszönteni névnapján, az enyémet olyan rohadt nehéz megjegyezni?! Nem is kell megjegyezni, lehet naptárban látni.
Nőnapokor van a másik Zoltán nap. Én nem azt tartom, de érdekes, akkor valahogy mindenkinek feltűnik... csak a nőnap miatt... pofám leszakad...
Nem értem, miért szarik rám mindenki, amikor én mindig megteszek, vagy legalábbis megpróbálok mindent megtenni, morgás, vagy zokszó nélkül. Nem is arról van szó, hogy lovagolok a névnapon, csak azért a gesztus jól esett volna. Jól esett volna némi pozitívum ebben a búval baszott életemben!!!
De mind1, elmúlt...
Továbbra sem értem a barátaimat...
Felmegyek msn-re és általában 5-6 órát fent is vagyok... korábban mindig én kezdeményeztem beszélgetéseket, de utóbbi időkbe azt veszem észre, hogy itt is szarnak rám. Ha nem szólok, akkor tudomást sem vesznek rólam...
Ezt olvasom egyik kedves barátom neve mellett: srácok, mikor megyünk megint pancsolni a velenceibe?... jah, hogy voltak "pancsolni"... kurvajó. és nekem szólt valaki? Mégis mi a faszom van, én már egyáltalán nem számítok?!
Másik kedves barátom (lány), akivel korábban elég sokat szoktunk beszélni... már nem beszéltem vele kb egy hónapja... ez is fasza... én ezt nem értem... úgy érzem magam mint egy kölyökkutya... odarohanok a bottal, hogy játszanak, foglalkozzanak velem... ha meg nem megyek, akkor gondolják, hogy elvagyok?
Nem értem, viszont ezektől leszek mindig depressziós és minden életkedvem elmegy...
A most említett illetővel kb 2 éve ismerkedtem meg, ha jól emlékszem. Első látásra úgy gondoltam, hogy te jó ég, de aranyos... épp akkor volt barátja, úgyhogy természetesen határon belül maradtam, amúgy sem vagyok csajozó típus... sőt kezdeményezni sem szoktam(majd talán 1szer elmesélem, miért)... aztán nem sok idő után ők szakítottak, de ez nem is lényeges. Részemről úgy gondolom, jó barátok lettünk, sokat msn-eztünk, rajzokat küldözgettünk, stb...
Mindig azon tipródtam, hogy vajon valljak-e szerelmet, avagy ne...
"Sikeres" múltamból kifolyólag nem merem előhozni a témát nála. Félek, hogyha elutasít, akkor többet nem beszélünk, amit én nem élnék túl, akkor meg inkább maradjunk meg barátoknak. Így legalább tudok vele beszélni és láthatom is. Mondjuk, nem tudom, mindebből sejt-e valamit... mindenesetre ez ahelyzet... Ha meg esetleg igent mond, akkor nagyon össze kell szedjem magam, mert ha külsőleg nem is látszik, de egy roncs vagyok...
Visszatérve... 1 jó hónapja nem beszéltünk már, pedig fent van ő, csak nem tudom, hogy miért nem köszön rám... az odáig rendben van, hogy én vagyok a "férfi", akinek nyitnia kéne, de itt nem erről van szó... nem értem az ignorálás okát... és ez rohadtul fáj...
Neki ugye megvan a baráti társasága, eléggé ismert és sokan szeretik. Gyakorlatilag sosem unatkozhat, hiszen valaki mindig szóval tartja... velem ellentétben, akinek maréknyi baráti társasága van és még azok 90%-a szarik a fejemre...
Persze, ami a hétköznapjait illeti, nem tudhatom hogy telnek, így nem tudhatom, mikor milyen kedve van, tehát nem húzok senkire vizes lepedőt, csak azt látom, hogy nagyon elvan ő másokkal és velem nem beszélt már rég... nem tudom mi lesz így, én már nagyon a határaimon vagyok ezzel a kiborulásos dologgal.
Mára ennyi... hmm, már át is ugrottam a holnapba... jó lesz lassan lefeküdni...
Ehhez most nem tudok dátumot...
Már megint...
Asszem jobb címet nem is adhattam volna...
Ugyanis már megint hétfő van és már megint idegbeteg vagyok...persze ez nem újdonság... Tegnap strandoltunk barátokkal(erre még visszatérek) és iszonyat fáradt voltam és vagyok.
Amint megjöttem, azonnal le is feküdtem, mert állva is el tudtam volna aludni. Ez rossz, mert minél kimerültebb az ember annál kevésbbé tudja magát kipihenni, főleg, ha másnap korán kell kelni...
Anyám jófej volt, mert nem volt tekintettel ezen tényekre, ergo megint itt rohadok ebben a börtönben... Tiszta kóma vagyok, bármelyik pillanatban eldőlhetek, ráadásul úgy érzem magam, mint egy hontalan csöves... legalábbis ami a szagot illeti, ugyanis tegnap annyira fáradt voltam, hogy fürödni sem mentem el... Így még mindig érzem a jó kis klóros strandvizet magamon. Ami meg a hajamat illeti... no comment...
Szóval a reggel jó indult, kedvező feltételek, stb...Nyitás előtt 5 perccel csinálnám a frissítéseket, erre csörög a telefon... most felvegyem, vagy ne... végülis még nem nyitottunk...Nyitás 8-kor van, nem 7:54-kor...Mind1 felvettem, de látszott rajtam, hogy örjönghetnékem volt... persze tettem a megjegyzéseket, hogy az emberek nem ismerik az órát, vagy hogy a mikor nyitunk, ami persze anyámnak nem tetszett és lecseszett, hogy milyen hozzáállás, stb... Kurvára nincs igaza, mert egyáltalán nem az én hozzáállásommal van a baj. Ha 8 óra, akkor az k*rvaisten, hogy 8 óra.
A kocsi sem kezd el gurulni, anélkül, hogy beindítanánk. A pék sem ad előbb kenyeret, minthogy elkészülne, és a vegyesboltos sem fog egy túrórudiért 5 percel előbb kinyitni. Sopánkodik, hogy sokkal kevesebbet forgalmaztunk... de az nem ezért van, mert hozzáállási így vagy úgy... azért van mert nyakunkon van még 4 kurva autósbolt és köztük egy multi. Persze ennyi logika már nincs, csak van egy kis alkalom ok nélküli lebaszásra.
Ha már a hozzáállásnál tartunk...
Az milyen hogy "B" alkalmazott nyitásra ér be? Nah? A munkaidő 7:50-től kezdődik!!!! Ráadásul egész nap a társkereső oldalakon nyáladzik, de asszem ezt már írtam korábban. Anyám meg egy kurva szót nem szól ezért... nah akkor hogy is van ez? "A" alkalmazott meg baszik a vevőkre, zsebrebaszott kézzel és flegmán áll hozzájuk, mindemellett ő is vagy az alkalmi szexoldalakat bújja, vagy a szivar oldalakon lóg... nah és ezzel mivan?!
Én, aki minden tisztelettel, főleg a hülye Suzukisoknak 100szor magyarázom el ugyanazt higgadtan és udvariasan és ugrok ha nyikkan az ajtó... én vagyok lebaszva, ha morgok az idő miatt... Ez kurvára igazságos... és akkor egy ilyen dumát el mer engedni, hogy nem tetszik a hozzáállás... IGEN?!! Ha nem jövök haza pestről, csakazért, hogy ugyanazon kutyabérért(amiért eddig zokszavam nem volt) itt dolgozzak, hogy ezzel is segítsem a familiát, akkor mit csinált volna???!!! Simán mondhattam volna, hogy nekem jó ott és a copy sem rosszabb, mint ez... Asszem itt nem kicsi tartozás van irányomban köszönetmondásgyanánt... persze ezt sem hoztam fel soha, de félek rá kerül a sor...
Szóval erről ennyit....
Elnézést a nyers fogalmazásért, csak az ezt rühellem a legjobban...
Visszatérve a tegnapra...Kisebb baráti társaságom azon tagjai, akiknek bizony nem mindegy, hogy élek-e vagy halok, elhívtak strandolni. Ennek már nagyon örültem. Sokan nem voltunk ugyan, de szvsz éppen elegen. Ott volt Zelmor, Angel(újabban a Pepa nevet használja, de én Angelként ismertem meg, így nekem az is marad :D), Angel egy munkatársa, akit eddig nem ismertem, egyébként Zsolt :D, ott volt még Ein, és Misuteri is. Jól eltelt a nap, jókat úsztunk, kajáltunk, dumáltunk... nemtudom a többiek hogy vannak vele, de nekem nagyon sokat jelentett, hogy kicsit együtt lehettem a barátaimmal, úgyhogy ezt itt is szeretném megköszönni.
Köszönöm.
Kis kiegészítő a névnapos balhézásomhoz...
Másnap, szintén itt rohadva szétunom az agyam, mikor megcsörren a telefon. Angel sűrű elnézések közepedte köszöntött fel. Ez nagyon jól esett. -hogy nem csak egy sms, vagy mail, hanem személyesen felhív, a munkahelyéről csak ezért...
Köszönöm.
Nos ennyi mára... próbálom hideg fejjel túlélni ezt a napot és kipihenni magam holnapra...
2008. július 7.
Óh, hétfő...
Óda a hétfőhöz:
DÖGÖLJ MEG HÉTFŐ!!!
vége.
Kicsit komolyabbra fordítva a szót, megint egy fergeteges hétfőm van.
Nah kezdem:
B alkamazott megint nyitáskor esett be, ám ezúttal megkérdeztem, hogy a délutános műszakra jött-e... nemtudom, hogy reagálta le... nem is érdekel.
A alkalmazott 8:15-kor nekiállt reggelizni. Korábban már írtam, hogy ezzel mi a baj, kicsi kiegészítés, hogy 2 szelet kenyeret evett 8:45-ig. Ráadásul ez amolyan angol kenyér, kicsi és szögletes. Nahde nem vitte túlzásba, röpke fél óra alatt megette (hogy akadt volna a torkán...)
But wait, there's more... aztán elvonult cigivel a kezében wc-re... Mire megint az órámra néztem, megint eltelt fél óra és kitalált... Nem semmi, sokáig tart megenni és lassan is jön ki... ez már valami...
Aztán...bejött a nője(felesége, vagy exfelesége nemtom, nem is érdekel) és szépen elvoltak a konyhában, beszélgettek, nevetgéltek, és megint eltelt fél óra... Jah, rosszúl is írtam, hiszen, amíg kint az ajtó előtt várt rá, azalatt egy újabb fél órát töltött el a munkaidejéből...Végeredményben 10:15-re lett "munkakész" *röhög* állapotba.
Ez idő alatt B alkalmazott továbbra is a társkeresőn lógott... fura hangokat hallatva, egy-két nő láttán...Komolyan mondom, ez a munkamorál... másról nem is fog szólni a blogom?! OMG!!
Kicsit más...
Előfordul nálam, úgy is mint egy rossz "ciklus", hogy alkalmanként rámjön a depresszió.
Kb 5 éve van ez, összefüggéseket lehet keresni, gondolom sokat nem kell gondolkodni rajta...
Szóval, néha rámjön és akkor minden fáj, minden rossz és meg akarok halni a magánytól. Érdekes, most nyáron kicsit korán jött rám, ugyanis rendszerint ez Augusztusban fordul elő, akkor is a vége fele -itt szintén lehet összefüggéseket keresgélni-
Ma reggel tisztára úgy keltem, hogy ej de szar már megint a hangulatom, jah persze, Augusztus van... én barom...mind1, no comment...
Azt hiszem ennek orvoslásaképp, idén nyáron is megyek autókázni éjjelenként. Költséges (főleg most), de legalább lefoglal olyannyira, hogy nem gondolok semmire, főleg a magányra.
Ilyenkor hálás vagyok, hogy van kocsim, mert nélküle már biztos nem gépelnék itt épp alkarral és sértetlen nyakkal...
Korábban említett ismerősöm (lány)... ugye akkor azt írtam, hogy kb 1 hónapja nem beszéltünk... nos, azóta sem.
Én nem értem, hiszen össze nem vesztünk, rosszat nem mondtam... tudtommal barátok lennénk, csak ebben én annyira nem vagyok jó.
Segítsen valaki, barátok leszarják, azaz ignorálják egymást?
Ez legyen a hét kérdése. A nyeremény 1db hangszóró.
Mára különösebb lejegyezni valóm nincs, egy blogot még elolvasok, aztán ennyi... meló, kaja, alvás... how fun...
óh! Most hallom, A alkalmazott megint a f*sz fejét tömi... nah?...
2008. július 22.
Szabadság
hát igen, szabadságon vagyok ezen a héten... nemsok, de ennyi jár.
Ki kéne használnom ezt a kis időt, csakhát így, hogy barátok többsége szarik rám, elég nehéz szabadidős tevékenységet tervezni...
Van, aki melózik, van, aki épp ezen a héten van országon kívül, rájuk ez nem vonatkozik...
kis megjegyzés, hogy 3 órája vagyok fent msn-en, kb 20 ember van online, abból 2 elfoglalt, a többi elérhető... nos eddig senki nem érzett ingerenciát beszélgetésre velem...
Nem mondhatnám, hogy meg vagyok lepve, sőt ezzel gyakorlatilag semmi újjat nem mondtam.
Hát... igen rég nem írtam, igazság szerint nem is volt mit...
Telnek lassan a napok, mindjárt megint ősz lesz, ám azonban még hátra van egy macerás hónap... augusztus...
Nem tudom még hogy lesz a hangulatom, lehet sokat fogok írni, lehet nem írok semmit. Lenne miről, csak nem tudom, hogy mennyire leszek padlón.
Más...
kb 2 napja van 2 új kismacskánk...
A sztori úgy kezdődött, hogy néhány hete hoztunk haza 2 kismacskát, egyrészt, hogy a gyász kicsit könnyebben oldódjon, másrészt, hogy az öreg macska se unatkozzon. Nővérem egy barátnőjének a macskája 5 kismacskát szült, ebből 2-t nekünk adott.
Hát, aranyosak, nagyon is, csak iszonyatosan rosszak. Semmi nincs biztonságban, ami könnyű és mozdítható.
Előbb-utóbb abbahagyják, csak ilyenkor kell többet figyelni rájuk. Étvágyukra nincs panasz, a porszívó hozzájuk képest semmi...
Szóval volt 3 macskánk, ám 2 napja bedobtak a kerítésen egy fekete kismacskát, úgyhogy most van 4.
Aranyos a kis fekete, csak tiszta bolha volt, úgyhogy bebolhaporoztuk.
Anyám nem akar már 3 kismacskát, így majd keresztanyám elviszi egy kiállításra magával, hátha ott elviszi valaki. Keresztanyám egyébként macskatenyészettel foglalkozik, asszem maincoon macskáknak hívják azt a fajtát... mind1
Szóval megy a sürgés-forgás a macskák körül...
Más igazán nem történt, ami említésre méltó... jah de, Laci haverom nemrég átment kresszből. Gratula!!!
Mára ennyi...
Ehhez most megint nem tudok dátumot....
Véget ért a nyár
...legalábbis, ami engem illet...
véget ért a hét szabim és most megint melózok.
Ezt az egy hetet betudhatom vakációzásnak, ami kicsit elszomorít.
A hét eseményei:
Hát... mivel is kezdjem... gyakorlatilag pihenéssel és punnyadásal töltöttem a napjaimat. Tudom értelmesebben tölthettem volna, dehát ez vagyok én...
Nos, amit már akartam egy ideje, azt sikerült megcsinálni.
Egy kis kocsiápdét: Lefestettem a fékdobokat és féknyergeket. Hátul (ahol a dob van) fekete lett, elől meg (ahol a féknyereg van) piros. A kocsi maga metálzöld, tehát nem mutat rosszul a piros...
Még eredetileg a Puntora szereztem felniket, de végül a Bravóra került. Oz Superturismo Gt néven ismert. 4x100-as osztókör 14 colos. Az a helyzet, hogy a Punto gyári mérete 13-as és így a 14-es szépen mutatott volna rajta, csak időközben a Bravo-t megörököltem, így azt használom (Punto-t meg eladjuk), csakhogy a Bravo-nak 14-es a gyárija, így sokat nem dob rajta. Majd be kell szereznem egy 15-ös vagy 16-os garnitúrát, de ez szerintem már csak jövőnyáron lesz. Mind1, így is egész jól néz ki, mindamellett most a fékcuccok is le lettek fújva, úgyhogy most baba a gép :D.
Idénre tervezem még az audio kiépítést, meg a direktszűrőt. Jövőre, illetve késöbbre tervezem még: Spoilerezés körbe, persze csak szolidan, nem földigérő, mert ezeken a szar utakon nem tartana sokáig. Ugyanakkor a gyári szárny helyére egy jó kis drag-es szárnyat akarok. Tervezem még, hogy a motorháztetőt kicserélem carbon-osra (aki nem tudja mi az nézzen utána), már ha elérhető összegért megcsinálják. A motorba nagyon nem akarok belenyúlni, mert én használni akarom ezt kocsit még egy jó darabig, nem gyilkolni. Akkor tervezem még ugye a felniket, és ha már ott tartok, akkor lehet hátul is kicserélem a féket tárcsásra. Akkor tervezek még kisebb díszitéseket, meg apróságokat, de ezek mind hosszútávú tervezések. Nekem ez az egyik bogaram, de legalább van, ami lefoglal.
Punto-ért fáj nagyon a szívem, mert nagyon szerettem és a szívemhez nőtt... talán majd egyszer újra veszek egy 1-es Punto-t... majd egyszer...
Hm, mi történt még. Ó igen, Laci átment rutinból. Gratula neki.
Mi történt még... ja igen, tegnap, azaz ma hajnalban beszéltem Ádám haverommal, aki barátnőjével kimentek egy hétre németbe... és hát szakított vele a lány... részleteket nem tudok igazán, szegény haver eléggé levert most. Nem hinném, hogy ilyen nyarat, illetve ilyen nyaralást akart volna. És kicsit itt mintha tükörbe néztem volna, mert az eset ugyanaz, mint ami velem történt 5-6 éve, csak más körítéssel. Elég szar lesz most neki az elkövetkezendő hónapokban, de majd Lacival elvonjuk a figyelmét erről az egészről. Nem hagyjuk, hogy magába roskadjon. Majd elrángatjuk biliárdozni, dumálni, stb...
Tudom milyen szar ilyenkor egyedül maradni és nem akarom ugyanezt látni egy haveromon.
Mindamellett ez egy örök lecke lesz neki, hogy a nők mennyire vissza tudnak élni a bizalommal. Megadsz nekik mindent, a lelked, a szíved, de nekik az életed is kell, legalábbis mikor lapátra tesznek, az olyankor életet követel... sóhaj... rossz emlékek...
Hát nagyjából ezek történtek... most itt ülök, hál istennek nincs tömegnyomor, így legalább tudok egyszerre egy emberrel foglalkozni és nem kell ide-oda ugrálnom és még írni is van időm. Mára ennyi.
2008. augusztus 1.
RAGE RAGE RAGE
Kezdem azt gondolni, hogy blogcímet kéne változatnom "my life, enjoy"-ról, "things I rage about"-ra... mert komolyan mondom, vidám bejegyzésem sosem lesz...
Ki kéne találnom valamiféle rövidítést arra, hogy "megint idegbeteg" vagyok.
Péntek van, de felér egy hétfővel, sőt ami azt illeti a tegnapom is... pedig a mostani hétfőm egész türhető volt...
Rájöttem ám, hogy nem a napokkal van nekem bajom, hanem az életemmel. Valami megoldást kéne találni erre a problémára... mondjuk volt 2 sikertelen kisérletem... úgylátszik ez sem megy önszántamból... valószínüleg csak akkor sikerülhet, ha véletlen balesetként történik, csak azt úgy kéne, hogy ne számítsak rá, mert akkor nem hátrálok meg a gyávaságtól.
Ez eddigi legszarabb nyaram. Egész eddig minden nyaramat teljes mértékben ki tudtam élvezni. Szerettem, ha az elejétől a végéig szabad vagyok, csakhogy ennek már vége... hihetetlen szar, hogy a nyár már nem jelent semmit, csak ugyanazokat a munkanapokat... hiába, ez már a felnőtt lét része... ilyenkor örülnék egy "reset" gombnak... bár amilyen szar az életem, egy "off", vagy egy "standby" gomb is megtenné...Lehet ez most csak siránkozásnak tűnik, tisztában vagyok vele, hogy mindenkivel így van, hogy nyáron is melóznak, stb... de ez akkor is szar... legalább azt dolgozhatnám, amit én szeretnék... ne kellene emberekkel foglalkoznom, mert már szabályosan undorodom az emberektől...
Van egy mondás, nem tudom pontosan, de valahogy így szól: minél jobban ismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat... ha nem így van, akkor ezt én találtam ki :)
Meleg van, k*rvára meleg van, és ebben a börtönben semmi klíma nincs, de ezt asszem írtam korábban is... nincs levegő, fulladok, mindamellett harmadik napja valami gyomorbajom van, de ennek ellenére itt rohadok bent... de semmi baj, jól vagyok, mondjuk csak pillanatok kérdése, mikor vágódok el. Így is minden lépésnél leesik a vérnyomásom (tűnetek: minden fekete-fehérbe borul) és hála jó egyensúlyérzékemnek, nem borulok fel...
Tiszta Survivor, már csak kamerák kellenének :)
(megjegyzés: a szar szó nálam, mint az amcsik többségénél, elég sok szót helyettesít, bár ez szegényes lexikára vall... sajnálom...)
Gyomorbajom és hőgutám mellett most az idegbetegségem jön. Ezen bajaim miatt elggé levert vagyok és ilyenkor legalább egy minimális szimpátiát, vagy ignorálást várok... erre kapok baszogatást... Ez a mai "jó" hangulatom tulajdonképpen tegnap óta van, részben köszönhetően annak, hogy egyesek tekintet nélkül tesznek megjegyzéseket indokolatlanul, ami átlag napokon lepereg rólam, de ilyenkor mikor gyenge vagyok, az első rossz szóra dühös leszek. Szerencsére magamban szoktam dühöngeni, illetve itt.
Ez a blog felér nekem egy baráttal, aki meghallgatja a gondjaimat. Normális embereknek van kinek elmondaniuk, látszik én ebben is különbözöm...
Egyáltalán ez az otthonom? Végén még kiderül, hogy a Kriptonról jöttem, lol...
Most jöttem vissza szabiból, de megint pihenésre van szükségem... elgondolkodtam, mik azok, amik ezekre a gondjaimra megoldást jelentenének.
Elsősorban név, cím és telefonszám változtatás, így biztos, hogy senki nem fog már ismerni, ami azért jó, mert nem kell többet stresszelnem azon, hogy vajon mindent megteszek-e a barátaimért, mert így nem lennének barátaim.
Másodsorban el kellene mennem valami gyárba, ahol más dolgom sincs, csak monoton dolgozzak, vagy megrendelésre, mert így legalább nem kell emberekkel foglalkoznom, nem kell beszélnem velük, nem fogok minden alkalommal gyomorforgató undort érezni.
Legalább 15 órás munkaidő kéne, ami a napom legjavát lefoglalja, hogy már csak a kajára és az alvásra jusson időm...
Ami az utazást illeti, valami zárt, privát alagút kéne, az ablaktalan házamból, a szintén ablaktalan gyárig, hogy se egy emberrel, se fénnyel, se friss levegővel ne találkozzak.
Ha mindez megvalósulna, azt kell mondjam, nem lennék idegbeteg mások miatt, nem lenne magányérzetem, hisz nem is tudnék senkiről, így nem is hiányozna senki...
Talán majd következő életemben...
Autóprojetc
Korábban említett kocsiápdét tervekből úgy tűnik a direktszűrő lesz a soron következő. Ha minden igaz, akkor ma, vagy holnap felkerül a cucc.
Eredmény: minimális lőerő emelkedés, minimális motorhang emelkedés, kicsivel jobb teljesítmény, és valamivel harapósabb a kocsi idnuláskor, ami azért nem árt...
Mára/egyelőre ennyi...
Nah ezt most átellenőrizgetem és a többit majd új bejegyzésekben folytatom...
Úgy döntöttem ebben a bejegyzésben benne lesz az összes, régi blogomról mentett bejegyzés...
Ám előtte egy rövid ápdét
Utóbbi bejegyzésem után 1 hét szabin voltam. Sokat nem pihentem, és semmi nem történt. Itthon rohadtam aztán megint meló. Nagyjából ennyi volt.
Orrvérzéssel küzködök megint. Kicsi korom óta ezzel szenvedek, egy újabb appró kedvesség a sorstól.
Egy hete tamponálták a bal orrlukam, meg volt rajta valami kence, ami kiöli elvieg a hajszálereket, meg szedek orrvérzés ellen gyógyszert.... hát eddig mind2 failed.... pedig nem is fújom az orrom direkt emiatt, nem is piszkálom (mégjó...), és mégis ömlik, mintha artériás vérzés lenne... hát... majd meglátjuk mi lesz; elvérzek, vagy elmúlik... either way, I don't give a damn...
És eljött a várvavárt régi blogbejegyzések bemásolása....
2008. június 17.
In medias res
Asszem így kell írni...
Nos, mint ahogy a címben is írtam, a közepébe vágok... visszamenőleg majd fokozatosan írogatok magamról, életemről....
Ez most tulajdonképpen egy teszt bejegyzés, mert még életemben nem blogoltam és nemtom, hogy fog kinézni ez az egész...
Sokszor nekiálltam már a naplóírásnak, de mindig abbamaradt... okok: lustaság, feledékenység, "sz*rok rá"-ság, és időhiány...
Nem garantálom hogy rendszeresen fogok írni, de azért igyekszem... előfordulhat, hogy majd csak gondolatokat tűzdelgetek majd...
Előrebocsájtom, hogyha rossz paszban vagyok, akkor rámjön a káromkodás(megletősen tág szókinccsel), így ha valaki idetéved, ne ez legyen az első fikázási szempont...
Szóval kedd van...
csodás nap van ma, a madarak ciripelnek, a tücskök fütyörésznek...vagy valami ilyesmi...
Itt rohadok a boltban, amíg odakint kipufugófüst, gumicsikorgás, dudaszó, kurva anyád kiséretével hallható és érezhető.
Autósboltban dolgozok, alkatrészeket adok el régi szaroktól(lada, trabant, stb) egészen az újabb kocsikig... Mindamellett 25%ban tulajdonos vagyok, ami csak papíron érvényesül, de nem számít...
Álom ez a meló... minden nap 8tól 5ig itt rohadni, emberekkel, sokszor állatokkal foglalkozni, szakikkal és tudálékosz f*szokkal vitatkozni, 3 hetenként még szombaton is délig itt rohadni... hát nem erről álmodik mindenki?
Az egészben az a borzasztó, hogy 21 éves vagyok és semmi derülátásom nincs a jövőmmel kapcsolatban... pedig sokminden érdekel, foglalkoztat... vannak terveim is, amit szeretnék megvalósítani, de ilyen lehangolóerővel, amit a hétköznapok gyakorolnak rám, egyszerűen elmegy a kedvem mindentől...
Munkából hazaérve csak alszok estig, aztán a gép előtt kockulok(a vicc csak az hogy semmi kocka tulajdonságom és tudásom nincs).
Sokmindenről lesz mit mesélnem, ám tartalmát illetően, az idetévedők figyelmét felhívom, hogy életem, történeteim, és hétköznapjaim másról sem fognak szólni, szinte csak depresszióról(nem emo-ságról), lehangoltságról, rosszkedvről, fáradtságról, a világ, az emberek, és az élet iránt érzett undoromról... mindamellett előfordulhatnak jó napok, pozitív események, stb...
Ennek megfelelően olvassa bárki is... Kommenteket és fikázásokat kellő tolerálással fogadom. Ami nem tetszik, azt törlöm szívfájdalom nélkül. Ami a trollkodást illeti... detto... törlöm...
Öregem... kikészít ezaz EÜ(egészségügyi) csomag mizéria... ipse bejön, kéne 1 eü csomag. Mondom, ok, van, 2500-ba kerül...
Hú annyiért nem kell, köszi...kisétál...
Nemkell? Akkor bűntessenek meg 30k-ra vazeg.... felőlem... 3000-ről lett engedve 2500-ra...
Szimpla, ám beugratós kérdés: melyik éri meg jobban? 2500 és örülsz, hogy nem bűntetnek meg, vagy 32500 és idegesség? No? No comment...
Lesz még ma valami?
Délutánomat illetően, "változatos" tervem van... alvás, aztán TDU hajnalig... hm... lehet kajálok is valamit, vacsora címszó alatt...
Nos... mára, azaz egyelőre ennyi...
2008. június 18.
TELE VAN A @�OM!!!!
Kissé profilromboló, hogy már rögtön a második bejegyzésemben örjöngök, hogy tele a tököm és milyen szar napom van... dehát EZ VAN! Sajnos sok ilyen lesz...
Szerda van...
Reggel kelek, szakad az eső... valószínüleg ami elkezdődött tegnap este 10-kor...nagy tócsák, lassú forgalom, juhéj...Önmagában az esővel semmi bajom, hisz imádok esőben aludni, csakhát reggel ránézek az órára... 7:30... ójee, megint meló, megint 0% életkedv, megint világvége hangulat, megint és megint... ez így egész jó... de ez még nem minden.
A boltba beérve dühösen, de kevésbbe meglepetten veszem észre, hogy az egyik alkamazottunk megint késik. Egy újabb indok egy dühkitörésre...
K*rvára el vannak engedve... az egyik szarik a vevőkre, a másik rendszeresen késik és állandóan a társkereső oldalakon nyáladzik. Nem tudom, miért van ez engedve nekik... mindamellett pofátlanul túl vannak fizetve...nahde majd egyszer borul el úgy az agyam és válok "gonosz és igazságtalan" főnökké... kőkemény fizetésmegvonások lesznek, aztán majd lehet meggondolják, hogy folytatják-e, amit most csinálnak...
Tovább...
tegnap az egyikük(ügy döntöttem "A" és "B" alkalmazottaknak hívom őket, mert fene tudja, hogy idetéved-e valamelyik) "A" alkalmazottnak szabadnapja volt. Ez azért jó, mert ilyenkor
2-en vagyunk bent és naná, hogy ilyenkor jön be minden útszéli paraszt, szívfájdalommal (ezek a macerás ügyfelek)... de ez tegnap volt.
Ma "A" alkalmazott 8-tól 10-ig gyakorlatilag nem csinált semmit... Megitta a kis kávécskáját, megreggelizett(amivel legalább fél10-ig kéne várni, mert reggel sokan vannak), elszívott 2-3 cigit, majd odaál anyám elé, hogy menne fogorvoshoz, mert fáj a pici fogacskája... anyám persze elengedte...
Röpke 3 óra múlva visszajön, szétszabott fejjel. Anyám hazaengedte(kérdem magamban, mire fel?). Tegnap volt neki szabadnapja, miért nem akkor találta ki?! Ez nekem rohadt gyanus...
-Tömött foga volt, ami furcsa módon ma kezdett el neki fájni, ráadásul úgy, hogy már megreggelizett
-Azonnal fogorvoshoz ment, aztán haza... szintén gyanus
-Azonnal volt helye a fogorvosnál? Magánfogorvosnál? nah ezt nekem ne adja be senki... Nővérem rendszeresen jár fogdokihoz, mert szegény elég rossz fogazatot örökölt, de még így is napokat, heteket kell várni egy időpontra...
De "A" alkalmazottnak azonnal volt időpontja...érdekes...
Konklúzió: k*rvára nem akart ma dolgozni, valószínüleg már régebb óta fájt a foga , csak gondolom, "ravaszul" kifundálta, hogyha itt beadja, hogy mára van csak időpontja, akkor el lesz engedve... anyám bedőlt ennek...*sóhaj*
Anyám meg elment intézni a dolgait és valszeg nem is jön vissza zárásig. Úgyhogy fasza, megint 2-en vagyunk bent...
Tovább...
Én még otthon kijelentettem, hogy holnapra kérek egy szabadnapot, hogy kicsit kipihenjem az elmúlt napokat. Anyám kicsit hezitált, de meggyőztem, mikor utalgattam idegállapotomra és ha nem szeretné, hogy a 7végémet a korházban töltsem, akkor engedje meg, hogy itthon maradjak...
Ez lett volna eddig az 1etlen pozitív dolog a mai napban, ám miután "A" alkalmazott megjött a fogorvostól és "hattyú halála" módon kínlódott anyám előtt, nem csak hazaengedte, hanem még a holnapot is otthon töltheti... Mondom WTF??!! Holnap NEKEM van szabadnapom, nem neki...
Tovább...
Nővérem értesít, hogy van egy 23ezer forintos telefonszámlám emelt díjjas sms-ek miatt...
Újfent mondom WTF??!! Aztán rájöttem, hogy hetekkel ezelőtt láttam egy jó kis mobilos game-t, amire lehetett sms-t küldeni... aha, hát jól bekajáltam... az még hagyján, hogy nem küldték el a játékot, de még 1-2 napos rendszerességgel lehúztak engem pénzzel, sms formájában: kösz hogy ezt a szolgáltatást választottad, stb... és amit valóban küldtem sms-eket, az volt összesen 3 db. 1, amivel megrendeltem, és 2, amivel azon voltam, hogy lemondjam... úgyhogy fasza...
Nem tudom lesz-e még valami, de már jó volna lezárni ezt a napot, mert már megint az idegbaj határán vagyok...
2008. június 23.
The World has lost someone special
Hát... ez is elmúlt...
Pénteken volt apám temetése. Nem tudom lehet-e azt mondani egy temetésre, hogy szép... de mindenesetre igényes volt nagyon. Gyönyörű volt a búcsúztatás, szépek voltak a díszek, a koszorúk és sokan, nagyon sokan eljöttek. Nem tulzás, de több mint 100an voltunk. Apámnak rengeteg barátja, haverja, ismerőse, munkatársa, osztálytársa, katona és lövésztársa volt, meg persze mi, a család.Szegényt a rák vitte el röpke fél év alatt. Megtámadta a kór és későn lett észrevéve. Már menthetetlen volt, de azért mindent végigcsináltunk: kemoterápia, vérvétel, kúrák és csodaszerek; persze mind hasztalan.
Ilyenkor meg már csak találgat az ember... mi lett volna, ha... mi lett volna, ha eljárt volna évenkénti szűrésekre... lehet, hogy még lehetett volna tenni mindez ellen...
Bizony fél évig kínlódott, közben folyamatosan rosszabbodott...
Hiányozni fog... hisz még csak 21 vagyok, furcsa lesz, hogy már nincs köztünk...
Eddig nem is akartam erről írni, egyrészt nem akartam ezzel indítani, másrészt én a végsőkig reménykedtem valami csodában.
Zárásként kívánok neked békét és nyugalmat.
2008. június 24.
Jól eső dolgok
hát... jó késő van...de csak most tudok írni. Olyan rohadt meleg van egész nap, főleg a boltban, hogy nem tudok 1helyben meglenni. Délután meg iszonyat fáradt voltam/vagyok, hogy csak mostanra sikerült halasztani az ápdétet.
Nos... ami a mai napot illeti dióhéjban annyi, amennyit előbb írtam. Ma délelőtti és koradélutáni kinti hőmérséklet 38fok volt, levegőmozgás (aka: szellő) nélkül. Bent a boltban kb 32fok volt... van két ventillátor, ami kavarja ezt a meleg levegőt, de hideget nem csinál...ez van klímához vagyok szokva :P
Kész voltam, mint a lecke, 5 percenként mentem egy kis vízért...
Itthon hűtött szobák vártak, amitől rögtön visszajött életkedvem. Magamhoz vettem "némi" táplálékot, aztán 22:00-ig aludtam egyet...
Más...
Tegnap volt a névnapom. Nem vagyok meglepve, csak fel vagyok háborodva.
Családtagokon kívül senki nem kívánt nekem boldog névnapot. Azért ez püffedt... Barátaimmal mivan? Én igyekszem minden barátomat felköszönteni névnapján, az enyémet olyan rohadt nehéz megjegyezni?! Nem is kell megjegyezni, lehet naptárban látni.
Nőnapokor van a másik Zoltán nap. Én nem azt tartom, de érdekes, akkor valahogy mindenkinek feltűnik... csak a nőnap miatt... pofám leszakad...
Nem értem, miért szarik rám mindenki, amikor én mindig megteszek, vagy legalábbis megpróbálok mindent megtenni, morgás, vagy zokszó nélkül. Nem is arról van szó, hogy lovagolok a névnapon, csak azért a gesztus jól esett volna. Jól esett volna némi pozitívum ebben a búval baszott életemben!!!
De mind1, elmúlt...
Továbbra sem értem a barátaimat...
Felmegyek msn-re és általában 5-6 órát fent is vagyok... korábban mindig én kezdeményeztem beszélgetéseket, de utóbbi időkbe azt veszem észre, hogy itt is szarnak rám. Ha nem szólok, akkor tudomást sem vesznek rólam...
Ezt olvasom egyik kedves barátom neve mellett: srácok, mikor megyünk megint pancsolni a velenceibe?... jah, hogy voltak "pancsolni"... kurvajó. és nekem szólt valaki? Mégis mi a faszom van, én már egyáltalán nem számítok?!
Másik kedves barátom (lány), akivel korábban elég sokat szoktunk beszélni... már nem beszéltem vele kb egy hónapja... ez is fasza... én ezt nem értem... úgy érzem magam mint egy kölyökkutya... odarohanok a bottal, hogy játszanak, foglalkozzanak velem... ha meg nem megyek, akkor gondolják, hogy elvagyok?
Nem értem, viszont ezektől leszek mindig depressziós és minden életkedvem elmegy...
A most említett illetővel kb 2 éve ismerkedtem meg, ha jól emlékszem. Első látásra úgy gondoltam, hogy te jó ég, de aranyos... épp akkor volt barátja, úgyhogy természetesen határon belül maradtam, amúgy sem vagyok csajozó típus... sőt kezdeményezni sem szoktam(majd talán 1szer elmesélem, miért)... aztán nem sok idő után ők szakítottak, de ez nem is lényeges. Részemről úgy gondolom, jó barátok lettünk, sokat msn-eztünk, rajzokat küldözgettünk, stb...
Mindig azon tipródtam, hogy vajon valljak-e szerelmet, avagy ne...
"Sikeres" múltamból kifolyólag nem merem előhozni a témát nála. Félek, hogyha elutasít, akkor többet nem beszélünk, amit én nem élnék túl, akkor meg inkább maradjunk meg barátoknak. Így legalább tudok vele beszélni és láthatom is. Mondjuk, nem tudom, mindebből sejt-e valamit... mindenesetre ez ahelyzet... Ha meg esetleg igent mond, akkor nagyon össze kell szedjem magam, mert ha külsőleg nem is látszik, de egy roncs vagyok...
Visszatérve... 1 jó hónapja nem beszéltünk már, pedig fent van ő, csak nem tudom, hogy miért nem köszön rám... az odáig rendben van, hogy én vagyok a "férfi", akinek nyitnia kéne, de itt nem erről van szó... nem értem az ignorálás okát... és ez rohadtul fáj...
Neki ugye megvan a baráti társasága, eléggé ismert és sokan szeretik. Gyakorlatilag sosem unatkozhat, hiszen valaki mindig szóval tartja... velem ellentétben, akinek maréknyi baráti társasága van és még azok 90%-a szarik a fejemre...
Persze, ami a hétköznapjait illeti, nem tudhatom hogy telnek, így nem tudhatom, mikor milyen kedve van, tehát nem húzok senkire vizes lepedőt, csak azt látom, hogy nagyon elvan ő másokkal és velem nem beszélt már rég... nem tudom mi lesz így, én már nagyon a határaimon vagyok ezzel a kiborulásos dologgal.
Mára ennyi... hmm, már át is ugrottam a holnapba... jó lesz lassan lefeküdni...
Ehhez most nem tudok dátumot...
Már megint...
Asszem jobb címet nem is adhattam volna...
Ugyanis már megint hétfő van és már megint idegbeteg vagyok...persze ez nem újdonság... Tegnap strandoltunk barátokkal(erre még visszatérek) és iszonyat fáradt voltam és vagyok.
Amint megjöttem, azonnal le is feküdtem, mert állva is el tudtam volna aludni. Ez rossz, mert minél kimerültebb az ember annál kevésbbé tudja magát kipihenni, főleg, ha másnap korán kell kelni...
Anyám jófej volt, mert nem volt tekintettel ezen tényekre, ergo megint itt rohadok ebben a börtönben... Tiszta kóma vagyok, bármelyik pillanatban eldőlhetek, ráadásul úgy érzem magam, mint egy hontalan csöves... legalábbis ami a szagot illeti, ugyanis tegnap annyira fáradt voltam, hogy fürödni sem mentem el... Így még mindig érzem a jó kis klóros strandvizet magamon. Ami meg a hajamat illeti... no comment...
Szóval a reggel jó indult, kedvező feltételek, stb...Nyitás előtt 5 perccel csinálnám a frissítéseket, erre csörög a telefon... most felvegyem, vagy ne... végülis még nem nyitottunk...Nyitás 8-kor van, nem 7:54-kor...Mind1 felvettem, de látszott rajtam, hogy örjönghetnékem volt... persze tettem a megjegyzéseket, hogy az emberek nem ismerik az órát, vagy hogy a mikor nyitunk, ami persze anyámnak nem tetszett és lecseszett, hogy milyen hozzáállás, stb... Kurvára nincs igaza, mert egyáltalán nem az én hozzáállásommal van a baj. Ha 8 óra, akkor az k*rvaisten, hogy 8 óra.
A kocsi sem kezd el gurulni, anélkül, hogy beindítanánk. A pék sem ad előbb kenyeret, minthogy elkészülne, és a vegyesboltos sem fog egy túrórudiért 5 percel előbb kinyitni. Sopánkodik, hogy sokkal kevesebbet forgalmaztunk... de az nem ezért van, mert hozzáállási így vagy úgy... azért van mert nyakunkon van még 4 kurva autósbolt és köztük egy multi. Persze ennyi logika már nincs, csak van egy kis alkalom ok nélküli lebaszásra.
Ha már a hozzáállásnál tartunk...
Az milyen hogy "B" alkalmazott nyitásra ér be? Nah? A munkaidő 7:50-től kezdődik!!!! Ráadásul egész nap a társkereső oldalakon nyáladzik, de asszem ezt már írtam korábban. Anyám meg egy kurva szót nem szól ezért... nah akkor hogy is van ez? "A" alkalmazott meg baszik a vevőkre, zsebrebaszott kézzel és flegmán áll hozzájuk, mindemellett ő is vagy az alkalmi szexoldalakat bújja, vagy a szivar oldalakon lóg... nah és ezzel mivan?!
Én, aki minden tisztelettel, főleg a hülye Suzukisoknak 100szor magyarázom el ugyanazt higgadtan és udvariasan és ugrok ha nyikkan az ajtó... én vagyok lebaszva, ha morgok az idő miatt... Ez kurvára igazságos... és akkor egy ilyen dumát el mer engedni, hogy nem tetszik a hozzáállás... IGEN?!! Ha nem jövök haza pestről, csakazért, hogy ugyanazon kutyabérért(amiért eddig zokszavam nem volt) itt dolgozzak, hogy ezzel is segítsem a familiát, akkor mit csinált volna???!!! Simán mondhattam volna, hogy nekem jó ott és a copy sem rosszabb, mint ez... Asszem itt nem kicsi tartozás van irányomban köszönetmondásgyanánt... persze ezt sem hoztam fel soha, de félek rá kerül a sor...
Szóval erről ennyit....
Elnézést a nyers fogalmazásért, csak az ezt rühellem a legjobban...
Visszatérve a tegnapra...Kisebb baráti társaságom azon tagjai, akiknek bizony nem mindegy, hogy élek-e vagy halok, elhívtak strandolni. Ennek már nagyon örültem. Sokan nem voltunk ugyan, de szvsz éppen elegen. Ott volt Zelmor, Angel(újabban a Pepa nevet használja, de én Angelként ismertem meg, így nekem az is marad :D), Angel egy munkatársa, akit eddig nem ismertem, egyébként Zsolt :D, ott volt még Ein, és Misuteri is. Jól eltelt a nap, jókat úsztunk, kajáltunk, dumáltunk... nemtudom a többiek hogy vannak vele, de nekem nagyon sokat jelentett, hogy kicsit együtt lehettem a barátaimmal, úgyhogy ezt itt is szeretném megköszönni.
Köszönöm.
Kis kiegészítő a névnapos balhézásomhoz...
Másnap, szintén itt rohadva szétunom az agyam, mikor megcsörren a telefon. Angel sűrű elnézések közepedte köszöntött fel. Ez nagyon jól esett. -hogy nem csak egy sms, vagy mail, hanem személyesen felhív, a munkahelyéről csak ezért...
Köszönöm.
Nos ennyi mára... próbálom hideg fejjel túlélni ezt a napot és kipihenni magam holnapra...
2008. július 7.
Óh, hétfő...
Óda a hétfőhöz:
DÖGÖLJ MEG HÉTFŐ!!!
vége.
Kicsit komolyabbra fordítva a szót, megint egy fergeteges hétfőm van.
Nah kezdem:
B alkamazott megint nyitáskor esett be, ám ezúttal megkérdeztem, hogy a délutános műszakra jött-e... nemtudom, hogy reagálta le... nem is érdekel.
A alkalmazott 8:15-kor nekiállt reggelizni. Korábban már írtam, hogy ezzel mi a baj, kicsi kiegészítés, hogy 2 szelet kenyeret evett 8:45-ig. Ráadásul ez amolyan angol kenyér, kicsi és szögletes. Nahde nem vitte túlzásba, röpke fél óra alatt megette (hogy akadt volna a torkán...)
But wait, there's more... aztán elvonult cigivel a kezében wc-re... Mire megint az órámra néztem, megint eltelt fél óra és kitalált... Nem semmi, sokáig tart megenni és lassan is jön ki... ez már valami...
Aztán...bejött a nője(felesége, vagy exfelesége nemtom, nem is érdekel) és szépen elvoltak a konyhában, beszélgettek, nevetgéltek, és megint eltelt fél óra... Jah, rosszúl is írtam, hiszen, amíg kint az ajtó előtt várt rá, azalatt egy újabb fél órát töltött el a munkaidejéből...Végeredményben 10:15-re lett "munkakész" *röhög* állapotba.
Ez idő alatt B alkalmazott továbbra is a társkeresőn lógott... fura hangokat hallatva, egy-két nő láttán...Komolyan mondom, ez a munkamorál... másról nem is fog szólni a blogom?! OMG!!
Kicsit más...
Előfordul nálam, úgy is mint egy rossz "ciklus", hogy alkalmanként rámjön a depresszió.
Kb 5 éve van ez, összefüggéseket lehet keresni, gondolom sokat nem kell gondolkodni rajta...
Szóval, néha rámjön és akkor minden fáj, minden rossz és meg akarok halni a magánytól. Érdekes, most nyáron kicsit korán jött rám, ugyanis rendszerint ez Augusztusban fordul elő, akkor is a vége fele -itt szintén lehet összefüggéseket keresgélni-
Ma reggel tisztára úgy keltem, hogy ej de szar már megint a hangulatom, jah persze, Augusztus van... én barom...mind1, no comment...
Azt hiszem ennek orvoslásaképp, idén nyáron is megyek autókázni éjjelenként. Költséges (főleg most), de legalább lefoglal olyannyira, hogy nem gondolok semmire, főleg a magányra.
Ilyenkor hálás vagyok, hogy van kocsim, mert nélküle már biztos nem gépelnék itt épp alkarral és sértetlen nyakkal...
Korábban említett ismerősöm (lány)... ugye akkor azt írtam, hogy kb 1 hónapja nem beszéltünk... nos, azóta sem.
Én nem értem, hiszen össze nem vesztünk, rosszat nem mondtam... tudtommal barátok lennénk, csak ebben én annyira nem vagyok jó.
Segítsen valaki, barátok leszarják, azaz ignorálják egymást?
Ez legyen a hét kérdése. A nyeremény 1db hangszóró.
Mára különösebb lejegyezni valóm nincs, egy blogot még elolvasok, aztán ennyi... meló, kaja, alvás... how fun...
óh! Most hallom, A alkalmazott megint a f*sz fejét tömi... nah?...
2008. július 22.
Szabadság
hát igen, szabadságon vagyok ezen a héten... nemsok, de ennyi jár.
Ki kéne használnom ezt a kis időt, csakhát így, hogy barátok többsége szarik rám, elég nehéz szabadidős tevékenységet tervezni...
Van, aki melózik, van, aki épp ezen a héten van országon kívül, rájuk ez nem vonatkozik...
kis megjegyzés, hogy 3 órája vagyok fent msn-en, kb 20 ember van online, abból 2 elfoglalt, a többi elérhető... nos eddig senki nem érzett ingerenciát beszélgetésre velem...
Nem mondhatnám, hogy meg vagyok lepve, sőt ezzel gyakorlatilag semmi újjat nem mondtam.
Hát... igen rég nem írtam, igazság szerint nem is volt mit...
Telnek lassan a napok, mindjárt megint ősz lesz, ám azonban még hátra van egy macerás hónap... augusztus...
Nem tudom még hogy lesz a hangulatom, lehet sokat fogok írni, lehet nem írok semmit. Lenne miről, csak nem tudom, hogy mennyire leszek padlón.
Más...
kb 2 napja van 2 új kismacskánk...
A sztori úgy kezdődött, hogy néhány hete hoztunk haza 2 kismacskát, egyrészt, hogy a gyász kicsit könnyebben oldódjon, másrészt, hogy az öreg macska se unatkozzon. Nővérem egy barátnőjének a macskája 5 kismacskát szült, ebből 2-t nekünk adott.
Hát, aranyosak, nagyon is, csak iszonyatosan rosszak. Semmi nincs biztonságban, ami könnyű és mozdítható.
Előbb-utóbb abbahagyják, csak ilyenkor kell többet figyelni rájuk. Étvágyukra nincs panasz, a porszívó hozzájuk képest semmi...
Szóval volt 3 macskánk, ám 2 napja bedobtak a kerítésen egy fekete kismacskát, úgyhogy most van 4.
Aranyos a kis fekete, csak tiszta bolha volt, úgyhogy bebolhaporoztuk.
Anyám nem akar már 3 kismacskát, így majd keresztanyám elviszi egy kiállításra magával, hátha ott elviszi valaki. Keresztanyám egyébként macskatenyészettel foglalkozik, asszem maincoon macskáknak hívják azt a fajtát... mind1
Szóval megy a sürgés-forgás a macskák körül...
Más igazán nem történt, ami említésre méltó... jah de, Laci haverom nemrég átment kresszből. Gratula!!!
Mára ennyi...
Ehhez most megint nem tudok dátumot....
Véget ért a nyár
...legalábbis, ami engem illet...
véget ért a hét szabim és most megint melózok.
Ezt az egy hetet betudhatom vakációzásnak, ami kicsit elszomorít.
A hét eseményei:
Hát... mivel is kezdjem... gyakorlatilag pihenéssel és punnyadásal töltöttem a napjaimat. Tudom értelmesebben tölthettem volna, dehát ez vagyok én...
Nos, amit már akartam egy ideje, azt sikerült megcsinálni.
Egy kis kocsiápdét: Lefestettem a fékdobokat és féknyergeket. Hátul (ahol a dob van) fekete lett, elől meg (ahol a féknyereg van) piros. A kocsi maga metálzöld, tehát nem mutat rosszul a piros...
Még eredetileg a Puntora szereztem felniket, de végül a Bravóra került. Oz Superturismo Gt néven ismert. 4x100-as osztókör 14 colos. Az a helyzet, hogy a Punto gyári mérete 13-as és így a 14-es szépen mutatott volna rajta, csak időközben a Bravo-t megörököltem, így azt használom (Punto-t meg eladjuk), csakhogy a Bravo-nak 14-es a gyárija, így sokat nem dob rajta. Majd be kell szereznem egy 15-ös vagy 16-os garnitúrát, de ez szerintem már csak jövőnyáron lesz. Mind1, így is egész jól néz ki, mindamellett most a fékcuccok is le lettek fújva, úgyhogy most baba a gép :D.
Idénre tervezem még az audio kiépítést, meg a direktszűrőt. Jövőre, illetve késöbbre tervezem még: Spoilerezés körbe, persze csak szolidan, nem földigérő, mert ezeken a szar utakon nem tartana sokáig. Ugyanakkor a gyári szárny helyére egy jó kis drag-es szárnyat akarok. Tervezem még, hogy a motorháztetőt kicserélem carbon-osra (aki nem tudja mi az nézzen utána), már ha elérhető összegért megcsinálják. A motorba nagyon nem akarok belenyúlni, mert én használni akarom ezt kocsit még egy jó darabig, nem gyilkolni. Akkor tervezem még ugye a felniket, és ha már ott tartok, akkor lehet hátul is kicserélem a féket tárcsásra. Akkor tervezek még kisebb díszitéseket, meg apróságokat, de ezek mind hosszútávú tervezések. Nekem ez az egyik bogaram, de legalább van, ami lefoglal.
Punto-ért fáj nagyon a szívem, mert nagyon szerettem és a szívemhez nőtt... talán majd egyszer újra veszek egy 1-es Punto-t... majd egyszer...
Hm, mi történt még. Ó igen, Laci átment rutinból. Gratula neki.
Mi történt még... ja igen, tegnap, azaz ma hajnalban beszéltem Ádám haverommal, aki barátnőjével kimentek egy hétre németbe... és hát szakított vele a lány... részleteket nem tudok igazán, szegény haver eléggé levert most. Nem hinném, hogy ilyen nyarat, illetve ilyen nyaralást akart volna. És kicsit itt mintha tükörbe néztem volna, mert az eset ugyanaz, mint ami velem történt 5-6 éve, csak más körítéssel. Elég szar lesz most neki az elkövetkezendő hónapokban, de majd Lacival elvonjuk a figyelmét erről az egészről. Nem hagyjuk, hogy magába roskadjon. Majd elrángatjuk biliárdozni, dumálni, stb...
Tudom milyen szar ilyenkor egyedül maradni és nem akarom ugyanezt látni egy haveromon.
Mindamellett ez egy örök lecke lesz neki, hogy a nők mennyire vissza tudnak élni a bizalommal. Megadsz nekik mindent, a lelked, a szíved, de nekik az életed is kell, legalábbis mikor lapátra tesznek, az olyankor életet követel... sóhaj... rossz emlékek...
Hát nagyjából ezek történtek... most itt ülök, hál istennek nincs tömegnyomor, így legalább tudok egyszerre egy emberrel foglalkozni és nem kell ide-oda ugrálnom és még írni is van időm. Mára ennyi.
2008. augusztus 1.
RAGE RAGE RAGE
Kezdem azt gondolni, hogy blogcímet kéne változatnom "my life, enjoy"-ról, "things I rage about"-ra... mert komolyan mondom, vidám bejegyzésem sosem lesz...
Ki kéne találnom valamiféle rövidítést arra, hogy "megint idegbeteg" vagyok.
Péntek van, de felér egy hétfővel, sőt ami azt illeti a tegnapom is... pedig a mostani hétfőm egész türhető volt...
Rájöttem ám, hogy nem a napokkal van nekem bajom, hanem az életemmel. Valami megoldást kéne találni erre a problémára... mondjuk volt 2 sikertelen kisérletem... úgylátszik ez sem megy önszántamból... valószínüleg csak akkor sikerülhet, ha véletlen balesetként történik, csak azt úgy kéne, hogy ne számítsak rá, mert akkor nem hátrálok meg a gyávaságtól.
Ez eddigi legszarabb nyaram. Egész eddig minden nyaramat teljes mértékben ki tudtam élvezni. Szerettem, ha az elejétől a végéig szabad vagyok, csakhogy ennek már vége... hihetetlen szar, hogy a nyár már nem jelent semmit, csak ugyanazokat a munkanapokat... hiába, ez már a felnőtt lét része... ilyenkor örülnék egy "reset" gombnak... bár amilyen szar az életem, egy "off", vagy egy "standby" gomb is megtenné...Lehet ez most csak siránkozásnak tűnik, tisztában vagyok vele, hogy mindenkivel így van, hogy nyáron is melóznak, stb... de ez akkor is szar... legalább azt dolgozhatnám, amit én szeretnék... ne kellene emberekkel foglalkoznom, mert már szabályosan undorodom az emberektől...
Van egy mondás, nem tudom pontosan, de valahogy így szól: minél jobban ismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat... ha nem így van, akkor ezt én találtam ki :)
Meleg van, k*rvára meleg van, és ebben a börtönben semmi klíma nincs, de ezt asszem írtam korábban is... nincs levegő, fulladok, mindamellett harmadik napja valami gyomorbajom van, de ennek ellenére itt rohadok bent... de semmi baj, jól vagyok, mondjuk csak pillanatok kérdése, mikor vágódok el. Így is minden lépésnél leesik a vérnyomásom (tűnetek: minden fekete-fehérbe borul) és hála jó egyensúlyérzékemnek, nem borulok fel...
Tiszta Survivor, már csak kamerák kellenének :)
(megjegyzés: a szar szó nálam, mint az amcsik többségénél, elég sok szót helyettesít, bár ez szegényes lexikára vall... sajnálom...)
Gyomorbajom és hőgutám mellett most az idegbetegségem jön. Ezen bajaim miatt elggé levert vagyok és ilyenkor legalább egy minimális szimpátiát, vagy ignorálást várok... erre kapok baszogatást... Ez a mai "jó" hangulatom tulajdonképpen tegnap óta van, részben köszönhetően annak, hogy egyesek tekintet nélkül tesznek megjegyzéseket indokolatlanul, ami átlag napokon lepereg rólam, de ilyenkor mikor gyenge vagyok, az első rossz szóra dühös leszek. Szerencsére magamban szoktam dühöngeni, illetve itt.
Ez a blog felér nekem egy baráttal, aki meghallgatja a gondjaimat. Normális embereknek van kinek elmondaniuk, látszik én ebben is különbözöm...
Egyáltalán ez az otthonom? Végén még kiderül, hogy a Kriptonról jöttem, lol...
Most jöttem vissza szabiból, de megint pihenésre van szükségem... elgondolkodtam, mik azok, amik ezekre a gondjaimra megoldást jelentenének.
Elsősorban név, cím és telefonszám változtatás, így biztos, hogy senki nem fog már ismerni, ami azért jó, mert nem kell többet stresszelnem azon, hogy vajon mindent megteszek-e a barátaimért, mert így nem lennének barátaim.
Másodsorban el kellene mennem valami gyárba, ahol más dolgom sincs, csak monoton dolgozzak, vagy megrendelésre, mert így legalább nem kell emberekkel foglalkoznom, nem kell beszélnem velük, nem fogok minden alkalommal gyomorforgató undort érezni.
Legalább 15 órás munkaidő kéne, ami a napom legjavát lefoglalja, hogy már csak a kajára és az alvásra jusson időm...
Ami az utazást illeti, valami zárt, privát alagút kéne, az ablaktalan házamból, a szintén ablaktalan gyárig, hogy se egy emberrel, se fénnyel, se friss levegővel ne találkozzak.
Ha mindez megvalósulna, azt kell mondjam, nem lennék idegbeteg mások miatt, nem lenne magányérzetem, hisz nem is tudnék senkiről, így nem is hiányozna senki...
Talán majd következő életemben...
Autóprojetc
Korábban említett kocsiápdét tervekből úgy tűnik a direktszűrő lesz a soron következő. Ha minden igaz, akkor ma, vagy holnap felkerül a cucc.
Eredmény: minimális lőerő emelkedés, minimális motorhang emelkedés, kicsivel jobb teljesítmény, és valamivel harapósabb a kocsi idnuláskor, ami azért nem árt...
Mára/egyelőre ennyi...
Nah ezt most átellenőrizgetem és a többit majd új bejegyzésekben folytatom...
2009. július 2., csütörtök
Life RPG (...but you end up playing it...)
Game start.
Warning, once the game started, it can not be stopped. The only way to stop the game is to kill your character. This game can cause massive depression and exhaustion psychosis. Enjoy the game.
Main menu: Start
Options (not available)
Settings (not available)
Exit
Start.
Choose your character. Attention! In this game, you can not choose your character, or your gender. The game will randomly choose for you. Your chosen character can not be changed.
Chapter x: Age: 22
Status: working at your family's car parts shop. You hate your job, but you are doing it adeptly. Every day in your life is like hell itself. You sometimes wonder about quiting this game, but you end up playing it...
Day x: Hp:100 (healt points)
Rp:3 (rage points)
Mood: average
Mental status: average
Mission 1: getting up and getting ready for work.
07:10am. Enemy appeared! *Beep Beep Beep* (digital clockmonster. lvl: 2, spec: respawns at every morning, except on sundays).
Monster attacks. Damage received: 1.
You attack. Damage given: 12. The monster is dead. Exp:+0,2. Rp:+1.
You wash your face, and get dressed. You go downstairs. You prepare a glass of peach juice, and a special health protecting potion (aka: Actimel, strawberry flavoured) Health restored.
As you prepare yourself mentally, you watch a magical box, containing old people, talking in gibberish (aka: Mokka. A tv program mostly about politics.) Rp:+1.
07:38am.
Special moves -> Summoning
Summoning a metal transport creature. (aka: car)
Creature summoned: Mystical, metalgreen creature, Fiat Bravo. He is your favourite creature.
Mood: +5
07:57am.
You arrive to the shop. You start charging up the mystical machines (aka:computer), that can locate almost every metal transport creature, and you can summon parts to these creatures with it. Neat.
Mission 1 complete. Exp: +20
Mission 2: work.
08:00am. You open the family shop.
You wait for random leveled costumers to come in. -you are hoping that they are not Droids-
Note: the creatures called Droids are pretty harmful to your health, and mental health. Better to avoid them.
Random curse struck! Time Bind! Time passes really really slow... Damage received: 0,5 per 15 minutes. Rp: +2 per hour.
Random costumer arrives. You can handle his order. He paid 2650gold and left. Succes rate: +1
Warning, once the game started, it can not be stopped. The only way to stop the game is to kill your character. This game can cause massive depression and exhaustion psychosis. Enjoy the game.
Main menu: Start
Options (not available)
Settings (not available)
Exit
Start.
Choose your character. Attention! In this game, you can not choose your character, or your gender. The game will randomly choose for you. Your chosen character can not be changed.
Chapter x: Age: 22
Status: working at your family's car parts shop. You hate your job, but you are doing it adeptly. Every day in your life is like hell itself. You sometimes wonder about quiting this game, but you end up playing it...
Day x: Hp:100 (healt points)
Rp:3 (rage points)
Mood: average
Mental status: average
Mission 1: getting up and getting ready for work.
07:10am. Enemy appeared! *Beep Beep Beep* (digital clockmonster. lvl: 2, spec: respawns at every morning, except on sundays).
Monster attacks. Damage received: 1.
You attack. Damage given: 12. The monster is dead. Exp:+0,2. Rp:+1.
You wash your face, and get dressed. You go downstairs. You prepare a glass of peach juice, and a special health protecting potion (aka: Actimel, strawberry flavoured) Health restored.
As you prepare yourself mentally, you watch a magical box, containing old people, talking in gibberish (aka: Mokka. A tv program mostly about politics.) Rp:+1.
07:38am.
Special moves -> Summoning
Summoning a metal transport creature. (aka: car)
Creature summoned: Mystical, metalgreen creature, Fiat Bravo. He is your favourite creature.
Mood: +5
07:57am.
You arrive to the shop. You start charging up the mystical machines (aka:computer), that can locate almost every metal transport creature, and you can summon parts to these creatures with it. Neat.
Mission 1 complete. Exp: +20
Mission 2: work.
08:00am. You open the family shop.
You wait for random leveled costumers to come in. -you are hoping that they are not Droids-
Note: the creatures called Droids are pretty harmful to your health, and mental health. Better to avoid them.
Random curse struck! Time Bind! Time passes really really slow... Damage received: 0,5 per 15 minutes. Rp: +2 per hour.
Random costumer arrives. You can handle his order. He paid 2650gold and left. Succes rate: +1
Random costumer arrives. Curse! He is a Droid!. His order for parts are messed up. You don't understand a thing he says. Damage received: 5. Mental status: dropping...
You try to settle his order. He ordered a special part, you need to get yourself.
Damage received: 12. Mental status: grimly, still dropping.
The Droid left. You have bad thoughts about the creature that is responsible for this droid to be born (aka: his mother).
Random miracle! You can choose, wheter you want to skip time to 17:00pm.
You have skipped time. Damage received: 65. Mental status: hate humanity. Mood: very pissed.
Mission 2 completed. Exp: +125
You are at home. Your only wish for today is to sleep.
22:00pm. You get up. You charge up your machine, the same type you use at your shop, but this one is better.
You find some of your friends through a portal, where people can meet each other in spirit
(aka: msn).
You share your experiences about today, and your feelings of lonelyness.
Pity received from 3 friends. Negligence received from 1 friend.
02:00am. You go to bed, thinking about the same cursed days that awaits for you.
End of the day status: Hp: 13
Rp:394
Mood: depressed, lonely, shameful.
Mental status: unstable, near to a nervous break-down.
Your last thoughts for the day:
You are thinking about quiting the game, but you end up playing it.
You always end up playing it.
Forever...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)