Megintcsak nem írtam egy ideje.
Múlt héten, alkalmazottunk szabin volt, így még előző hétvégén felkészítettem az idegrendszeremet arra a hétre. A tréning kevés volt, mert a hétfőt is világvége és tömegmészárlós hangulattal zártam...
A hét többi napja türhető volt.
Pénteken behalt a gép.
Csütörtökön bénán léptek ki, pontosabban ki sem léptek, mert egész éjjel bekapcsolva maradt, amit másnap dél körül elégelt meg a gép... az alaplap csöppet megkozmált...
Egy kis rage, csakhogy ne térjünk el a megszokottól.
Intézkedtem, hogy mihamarabb meg legyen csinálva a gép. Nővérem szerencsére beugrott a helyemre arra az 1 órára, amíg átvittem Csepelre a gépet, majd késöbb telefonoztam ismerősnek, akié a bolt, hogy szóljon az emberire, hogy minél hamarabb intézkedjenek.
Végülis már 6kor kész volt a gép, csakhogy a bolt 7ig volt nyitva. Tény, hogy egyedül ezen tudunk keresgélni, de a másikon is van 1-2 jó program, tehát a szombati fél napot még kibírtuk volna 1 géppel.
Eredetileg ennyibe is maradtunk ismerőssel; szombaton meló után megyek a gépért...
Hát naná, hogy anyámék megint külön szervezkedtek és még én lettem lecseszve, hogy miért nem hoztam el a gépet... csak azért b.meg mert 1 óra alatt nem értem volna be Csepelre, főleg 5 után, mikor mindenki hazamegy. Szóval hála a különszervezkedésnek, szombaton már üzemben volt a gép... azaz csak lett volna. Igaz olyan megoldást kértem, hogy a mentések, meg a telepítések ne szálljanak el, a főprogramunkat mégsem tudtuk használni. Bonyolult rendszer, totál nem értem, milyen barom megoldás, így nem is részletezem, mindenesetre hétfőn kellett rendszergazdákkal és programozókkal beszélnem a Bárdi központnál.
Ha 7szer nem telefonáltam be, akkor 1szer sem...
Szóval a lényeg, a lebaszás és a külön szervezkedés szart sem ért, ergo, természetesen MEGINT nekem lett igazam, de legalább nem nekem kellett elmenni a gépért... én jóljártam.
Még egy rövid fun story a végére:
Direkt nem írtam hétfőn és kedden, tartva a hét elei rush-tól... gondoltam majd ma, hisz tegnap meg tegnapelőtt 10ig a lélek sem jött be. Persze... ahogy azt Móriczka elképzeli... 2-3 szavanként állhattam fel, mert naná hogy akkor jönnek ezren, mikor leülök írni...
Nos most elég sokára kerültem megint ide, természetesen mindent elfelejtettem, amit még írni akartam, így mára, vagy legalábbis egyelőre ennyi.
Rohadjanak meg az emberek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése