2011. december 28., szerda

My Little Christmas

Igen, elmúlt ez is, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vége is lett...

A két ünnep között, a változatosság kedvéért dolgoznom kell, ám így akad némi időm írni (jobb híján).

The tree, and the gifts
Szal karácsony... előző bejegyzésben már leírtam, hogy milyen lelkesedéssel várom, hát ez még 24-én sem változott.
Hazaértem melóból, rá 1 órára fel lett díszítve a fa. Nevetségesen kicsi fa lett véve, ami nálam már instant hangulat kill. Na nem baj, talán jövőre.
5 óra körül volt ajándék bontás.
Én ezt a szemüveget kaptam, amiről már korábban írtam, ez lett megbeszélve, erre volt szükségem, ezt kaptam. Mindenki beleadta a maga részét és részemről ennyi elég is volt. Meglepetésként ért, hogy anyáméktól még kaptam egy faja pulcsit is.

Lajosnak az ajándék szerzés egyszerre volt könnyű és nehéz.
Már hetekkel ezelőtt kitalálta, hogy tetőmonitort akar a Toyotába, amin lehet dvd-zni, stb... hogy mégis mi a francnak, nem tudom, halál fölösleges, nah mind1... Megtanultam, hogy nála ne keressek logikát, ha ő valamit a fejébe vesz.
Szerencsétlenségére amit talált(ár, méret, érték arányban nagyon is jó), az már kifutott termék volt, mindenhol már csak a képe volt fent. 1 hétig vadásztam, sehol nem volt. Kénytelen volt lemondani róla, viszont itt jön a másik probléma, hogy akkor mégis mit vegyünk neki?
Még nyáron említette, hogy anno, még a másik családjával volt kint olaszban, neheztelte, hogy az összes pénz a gyerekre lett költve és nem tudott magának megengedni egy RC kishajót. Nah én ezt megjegyeztem és bizony jól tettem.
Kisebb kutatás után találtam egy egész faja modellt, ami jól is megy, jól is néz ki és nem túl drága.
Ami anyámat illeti, ő a törött szemüvege helyett kapott egy újat.
Nővérem botmixert akart, hát kapott.

Mint minden évben Lajos idén is nagyzolni akart, hát vett egy xbox-ot kinect szettel, meg hozzá egy táncos játékot.
Itt érényesül a kereskedelmi csatornák szenny műsorának hatása. Anyámnak tetszett, hogy a Való Világban (a valóságshow-ban, ha valaki nem tudná, nahde ki ne tudná...) egy ilyen játékkal játszanak, illetve az tetszett meg neki, hogy van ez a játék, amit nem fotelból játszol, hanem teljes mértékben részt veszel benne.
A koncepció jó, de ezért megvenni egy új konzolt meg a pereputtyát... közel 100rugóért... pont most, amikor elég szar a helyzet, nah mind1, ő tudja.
Sosem xbox-oztam és már előre féltem hogy nekem kell beüzemelnem, így is lett, nah mondtam, akkor használati útmutatót ide, mert fingom nincs, hogy működik. Ez van, én Playstation-ös vagyok, nem xbox-os...
Sok fölösleges faszságot kell rajta beállítani, de nagyjából megcsináltam...
A Kinect szetthez járt még1 játék, ami valami kaland játék volt és az jóval nagyobb sikert aratott. Nem is csoda, abban nem táncikálni kellet, hanem ugrálni különbféle módokon. Még nekem is tetszett, méghozzá annyira, hogy egész este azzal játszottunk.
Azóta is be van durranva a vádlim.
Másnap Lajos alakított, mert épp forgott benne a lemez, mire ő elemelte az egyik sarkát a földtől, hogy megnézze hátul a csatlakozókat. Természetesen kicsúszott a kezéből és a kb. másfél centis eséstől lett 2 kicsi (tényleg kicsi) karc a lemezen.
És itt mutatkozik meg a túl érzékeny rendszer. A játéknak pont az egyik szakaszánál mindig leáll, hogy "corrupted disc". Mekkora rakás fos, nekem Ps-re van egy játékom, aminek a lemeze olyan karcos, hogy a körmöm megakad benne és gond nélkül lehet vele játszani, szóval jah... itt is látszik a különbség.

Drama in the crew
Nem akarok minden részletre kitérni, csak dióhéjban.
Karácsony napján és másnap kitört a vihar. 2-en összekaptak, úgy hogy egyikük elhagyta a csoportot, valszeg végleg, többen is nekiálltak drámázni és aki csak online volt, az próbált békíteni, meg vígasztalni, köztük én is.
Gőzerővel gépeltem minden érintettnek, változó sikerrel.
Nem véletlen, karácsony van, mindenki érzékenyebb az átlagnál és hisztisebb is és néhány embernél ez ki is borult.

Inchay ez most neked szól: sajnálom, hogy kiléptél, meg azt is, hogy nem sikerült megyezned Falling-al. Jó munkát végeztél, mint szervező, mint nyáj terelő.
Azt, hogy így döntöttél, tiszteletben tartjuk, mindenesetre hiányozni fogsz a csoportból (és ezt asszem nem csak én gondolom így).
Ég veled, bro, azért majd néha nézz be hozzánk.

A többiek meg remélem szépen lassan megnyugszanak és minden vissza áll a megszokott kerékvágásba.
Akinek külön írtam privátba, nektek komolyan mondtam, ha valami gond van, nekem nyugodtan panaszkodhattok. Szívesen meghallgatok minden féle problémát és igyekszem segíteni. Ezt csináltam én azelőtt is még a másik baráti körben, persze, mikor még megvolt...

All in all, szokásos karácsony volt és a szilveszter is szokásos lesz. Same old, same old...

1 dolognak viszont örülök, idén nem ért engem semmilyen váratlan, kellemetlen üzenet. Végre tényleg békés volt a karácsonyom és úgy tűnik ezután is nyugtom lesz.
Thank god...

Ha addig nem írnék akkor happy Y2K12.
Peace

2011. december 23., péntek

It's christmas... again...

Érdekes, hogy az elmúlt 2-3 évemben egyáltalán nem volt ünnepi hangulatom.
Ez sajnos idén is így van.
Holnap van szenteste és egyáltalán nem izgat, ráadásul idén még Tanashi-nak sem vettem semmit.
Mondjuk ehhez hozzá tartozik, hogy utoljára nyáron, vagy ősszel beszéltünk.
Én nem akartam zavarni, elvégre utolsó félévében van, vizsgák hada, stb; de azért jól esett volna legalább egyszer felkeres...
Így most nem tudom mi van, mert nem beszéltük meg, nem tudom, hogy fogunk-e ajándékozni, vagy sem. Idén még Bécsbe sem mentünk ki. Talán majd nyáron.
Mindenesetre, ha nem beszélnénk, itt kívánok neked nagyon boldog karácsonyt. :)

Az idei tél elég light-os lett eddig. 1szer havazott csak eddig, az is már elolvadt, nem volt még olyan dermesztő hideg, meg a szélvihar is valamelyest elmaradt, bár ami késik, nem múlik...
Ami még feltűnt ebben a félévben, hogy mire leesett, hogy vége a nyárnak, már November volt, mire leesett, hogy vége az ősznek, már karácsony van... baromi gyorsan elszállt ez az idő, mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, a 9 óra munkaidő elég hamar elmegy, meló után kaja, alvás, gépezés, alvás... Ebből áll az életem, így gyorsan telnek az évek.

Olvasgattam a régebbi karácsonyi előtti bejegyzéseimet és vagy semleges, vagy idegbeteg voltam, most vagy semleges, vagy túl fáradt vagyok. Valahogy nem sikerült jó hangulatban fogadni az ünnepeket az elmúlt években, ám idén 1 valaminek örülhetek, mégpedig annak, hogy az ünnep nyugalmát nem fogja megzavarni semmilyen üzenet... legalábbis nagyon remélem.
Az új közösség alapelve a Love and Tolerance, de ha megint jön egy tavalyihoz hasonló üzenet, azt olvasás nélkül törlöm a francba.

Szóval holnap szenteste, magamra kell erőltetni némi karácsonyi hangulatot, meg némi mosolyt.
Utóbbiban egy kép segít, amit tegnap raktam rá a telefonomra, így akárhányszor ránézek, az érzelem nélküli fapofámra csak sikerül mosolyt csalnia.


Boldog Karácsonyt.
Peace.

2011. december 20., kedd

My second little brony meet

Első sorban Falling, utólagos engedelmeddel, felhasználnék kicsit lejjebb 2 képet. :)

Szóval eljött a számomra második (egyébként a harmadik) brony meet.
Most jóval többen voltunk, mint legutóbb és most végre néhány pegasister is tarkította a sausage fest-et, aminek én külön örülök.
Viszont a mai napig rejtély számomra, hogy miért van ilyen kevés pegasister. Elvégre egy lányoknak szóló meséről van szó... mind1, rejtély.

A gyülekező a Népligetben volt szokás szerint, majd onnan indultunk az Örsre, ahol is ettünk-ittunk és mentünk is tovább bowlingozni. Kb. 5 éve bowlingozhattam utoljára, így fun volt megint szerencsétlenkedni a pályán.
Ami szemet szúrt nekem, hogy ott volt közel 40-50 csoport tag és annyira más volt velük lenni. Hogy értsétek, anno 6 emberrel, nem titok, osztálytársakkal mentünk és ott az volt, ha valaki bénázott, ki volt röhögve, ha jót gurított, le lett ugatva, hogy mázlista, stb; erre itt, ha valaki jót gurított, azonnal jött a tapsvihar.
Egyszerűen nem tudtam ezzel a dologgal mit kezdeni, furcsa volt, hogy egy olyan low színvonalon kívül létezhet más is. Jól esett, sosem volt még ilyen.

Bowling után átmentünk abba a kocsma/étterembe, ahol legutóbb voltunk. 45 emberre lett lefoglalózva, ami koponyánként egy ezres, nemrossz, viszont azt az ezrest el is lehetett fogyasztani. Én 1 kávéval és 2 baracklével 990ft-ért limiten belül maradtam.
Olyan 7-8 körül eljöttem, mert onnantól kezdődött a komolyabb ivászat, amiben én továbbra sem veszek részt. Meg kell hagyni, hogy a brony-k diszkrét piások, úgyhogy tolerálható a viselkedés. Sokszor volt régen, hogy a sok piás között baromi szarul éreztem magam és ott meg is fogadtam, hogy olyan összejövetelre, buliba nem megyek, ahol piálás van.
Ezért elég sok közös progtamból hanyagolva lettem. Hehh, értitek, a pia fontosabb mint egy ember, nem rossz.
Ám itt még ez is más volt! Igen, volt aki ivott, de nem voltak vészesek, senkivel nem gyűlt meg a bajom, totál normális volt mindenki. Meg voltam lepve.

All in all, nagyon jól éreztem magam és igyekszem a következő meet-et sem kihagyni.
Annyival másabb ez a társaság, mint anno az éretlen anime-sek.
Köszönöm a meet-et Falling-nak, köszönöm a kiváló szervezést, nyájterelést Inchay-nek, és köszönöm a kellemes társaságot az összes brony-nak és pegasister-nek.
I had fun guys, thanks. ^^

Végül 2 csoportkép a sok közül:





Peace.

2011. december 9., péntek

Winter is here

Hát... az új dizájnon kívül nem sokminden történt eddig...
-A diéta véget ért, leadtam 6 kilót, tavasszal folyt köv.
-Baromira nem leszek kész a képregénnyel a meet-re...
-Blogspot újabban szarakszik... 4 blogot követek, ebből múlt héten kitöröltem 2-t, de azóta összevissza jeleníti meg újra, amiket kitöröltem, vagy egyiket sem... nem tudom mi lehet...

Mind1. Enjoy the winter design.

Peace.

2011. december 2., péntek

New glasses. Shit! I CAN SEE!!!

Tegnap vettem magamhoz az új szemüvegemet és baszki... LÁTOK!
Végre olyan jól látok távolra, mint közelre, végre nem kell áthajolnom a pulton, hogy lássam az árakat a szembe lévő polcon. Feels great.
Szintén előnyös, hogy ez a karácsonyi ajándékom, így nem nekem kellett a 41k-t kifizetni érte. Bizony, 41k. Azért ilyen baromi drága, mert mivel ez a szemüveg nekem állandó lesz, ezért én olyat akartam, ami napfény hatására elsötétül.
Mivel én szinte mindig napszemüvegben vagyok, baromira zavarna, ha csak sima lencséje lenne, így meg dupla win.

Ma kivételesen happy vagyok.
Peace.

2011. november 28., hétfő

Final week, or is it?

Múltkorihoz hozzáfűznék annyit, hogy a hét nem kapta meg a "hell week" címet, mert a csütörtök és péntek nem volt vészes.

Ez a hét az utolsó a diéta hónapból. A tavalyihoz képest idén feleakkora sikerrel zárom a dolgot. Sajnos jóval kevesebb ment le rólam, mint azt vártam volna.
Azon agyalok, talán majd tavasszal újra nekifutok és akkor már némi testmozgást is beiktatok. Vagy bringázni fogok, vagy csak sétálni nagyokat, a futás kizárva, majd futok ha kergetnek...

Azon is gondolkodtam, hogy kitolom a diétát karácsonyig, de az van, hogy már annyit szenvedtem az éhezéssel, hogy egy fél hónapra nincs értelme folytatni, ráadásul tuti nem menne le a többi fölös kiló.
Ha vissza is jön, akkor majd tavasszal ledolgozom.
Hülyeség is ilyenkor diétázni, mert hideg van, nem tudok sehova se menni, csak otthon ülni, vagy aludni, az meg úgy nem az igazi.

Szóval... utolsó hét, ezt még kibírom, aztán egy darabig szünet.

2011. november 23., szerda

Hell week... I'm sure of it now...

Ma megint meg akarok halni... ez a hét tuti ki fogja érdemelni a "Pokol hete" címet...

2011. november 21., hétfő

Longest week / Hunbrony meet

Jellemző rám, hogyha történik velem valami jó, egészen addig nem írok róla, amíg nem jön hozzá valami, amiért megint örjöngeni lehetne...

Éééés ez a helyzet most is.
Az élet nem engedi meg nekem hogy egy kicsit is boldog legyek, hogy egy jó 10 év után végre megint emberek közé, egy találkozóra elmegyek, neeeem, az öröm kb. addig tart amíg haza nem érek...

Nahde még a szartenger előtt legyen egy kis vidámság.
2 hete volt a második (ám nekem még csak az első) Hunbrony meet. Izgatottan vártam, hogy mégis milyen emberek lesznek ott és akárcsak anno az anime meet-eken, itt is elég sokféle ember volt. Ez nem feltétlenül rossz, sőt.
Érdekes volt látni, hogy egy efajta rajzilm sorozatért mennyien őrülnek meg, velem együtt.
Kissé csalódottan ám kevésbbe meglepetten láttam, hogy 1 lány sem jelent meg.
Nem is csoda, közel 60-as lélekszámú kis csoportunkban nagyon kevés lány van, ami manapság totál érthető, nem mintha a becsajozás lett volna a fő csapás iránya, mindenesetre jó lett volna ismerkedni a másik nemből is pár emberrel.

A gyülekező a Népligetben volt, onnan mentünk át a Lurdy-ba. A program szerint reggeli után mozi, aztán westend és így tovább.
Életem egyik legpocsékabb filmjét néztem meg, de hála a társaságnak végig röhögtük, így nem volt vészes. Mozi után indultunk volna a Westend-be, viszont az útvonal érdekes volt. Hátul, a parkoló felé indult a társaság, majd balra el, át 2-3 zebrán, csakhogy az 1-es villamosnál visszamenjünk 2-3 zebrán. Betudtam reggeli tornának a kis túrát.
Népligetnél leszakadtunk a csordától, mert jegyvásárlás miatt mi megálltunk, de nemgond, a Westend-nél utolértük őket. Ott egy játékbolt előtt vártunk, míg a többiek póni felderítő hadjáratra indultak.
Onnan egy kis kocsma-étterem szerüségbe mentünk, ahol mindenki kedvére rendelgetett ezt-azt.
Késöbb jött a csoportos karaoke, amihez én nem voltam elég részeg (és valszeg soha nem is leszek), így elbújva az alsó sorokban hallgattam a kellően mély hangszínen előadott Winter Wrapup című számot.
Ezután még egy darabig maradtunk, aztán elkezdtünk szállingózni hazafele.

Összegezve a napot, fun volt, jól éreztem magam, sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, és reményeim szerint talán 1-2 barátra is szert teszek előbb vagy utóbb.
Már csak azért is élveztem azt a napot, mert mint mondtam korábban, baromi rég nem voltam sem meet-en, sem emberek között, viszont most hogy egy új társaságra találtam, talán most már lezárhatom az anime-s múltamat és a vele járó fájdalmas emlékeket.

Innentől indul a lavina...
Itt a bolt környékén láttam a héten egy kismacskát mászkálni, ami azért gáz, mert baromi forgalamas ez a hely és ismerve az emberi kegyetlenséget, feltűnés nélkül el fogják gázolni.
Törtem is a fejem, hogy basszus, csak haza kéne vinni szegényt, hisz még kölyök és tök egyedül itt mászkál össze-vissza, de végül nem vittem haza.
Szombat éjszaka, mikor jöttem vissza a meet-ről, a bolthoz érve látok egy kis fekete-fehér valamit az út szélen feküdni.
A kismacska volt... holtan, eltaposva, a belei kiszakadva, a feje összeroncsolódva...
Azonnal összeszorult a szívem és napokig magamat hibáztattam. Ha aznap hazaviszem...
Valaki mondja meg nekem, ez miért fer? Miért fer, hogy egy szerencsétlen kölyök állat, anyjától és a testvéreitől elszakítva kell bolyongjon egy forgalmas útszakaszon csak azért hogy végül elüssék?
Az én hibám... ha aznap hazaviszem, megmenthettem volna...

Longest week
Ahogy már korábban is említettem, ebben a hónapban diétázom, ami eléggé megkeseríti a napjaimat, de az elmúlt hét szinte egy örökkévalóság volt...
Csak azért nem érdemelte ki a "Pokol hete" címet, mert nem egy örjöngős hét volt, sokkal inkább fárasztó és stresszes.
Egész héten olyan rendelések voltak, amik előlegesek, nem biztos hogy jó a kocsiba, stb... ilyenkor megy a stresszelés, hogy vajon jó lesz? Vajon visszahozzák? Ha visszahozzák, akkor vajon találok valami mást helyette, hacsak addig el nem intézte máshol?
Szerencsére nem voltak fennakadások, de maga a stressz felemésztett arra a hétre...

Volt közben Tanashi névnapja is, küldtem is sms-t (mind2 számára), írtam neki FB-n, viszont nem jött válasz egyikre sem. Kezdtem bepánikolni, már azt mondogattam magamban, nemár hogy vele is történt valami... megőrülök... Majd 1 napra rá jött a válasz, megnyugodtam. Vele sem beszéltem már ezer éve és azóta sem, pedig kiváncsi vagyok hogy van, hogy bírja az utolsó félévét, stb...
Nem is értem, a napi 24 órából 9 óra meló, nahde hova tűnik el a többi? Miért nincs időm soha senkire? Vagy ha van akkor miért van mindig éjjel 2 óra?
Remélem azért hamarosan tudunk majd egy kicsit beszélgetni.

Bad start
Ez a hétfő nem indult valami jól, ami szintén megszokott szánalmas kicsi életemben...
Kevesebb mint 1 órája voltunk nyitva és én már tömegmészárlós hangulatban voltam.
Ez rossz jel, tény, hogy minden hétfőm pocsék, ha meg nem akkor a kedd bepótolja, de ha már korán reggel eljutok egy bizonyos idegállapotba, az általában azt jelenti, hogy az egész hetem ilyen lesz. Megelőlegezem ez a hetet a "Pokol hete" címre, majd meglátjuk igazam lett-e...

Más most nem jut eszembe, peace.

2011. november 2., szerda

Hell starts once again...

November... tavaly ez a hónap volt maga a pokol és idén is az lesz, ugyanis ismét diétába kezdtem.
Talán most nem lesz annyira kemény, mint tavaly, de még meglátom, mindenesetre ég veled olajban sült kaja, kenyér, sajt és egyéb felvágottak és üdv újra sárgarépa...

Ez naaaaaaaaaagyon hosszú hónap lesz...

A tavalyi eseményről itt lehet olvasni.

Szóval, here we go, hajrá én...

Peace

2011. október 29., szombat

Pony attack!

Ahogyan az előző bejegyzésemben ígértem, íme néhány MLP-s kép.


Íme egy csoportkép 2010-2011 egyik legsikeresebb rajzfilm sorozatából.


Az ellenállás haszontalan, ha elkezded, függő leszel.

Fluttershy, I'm in love....


Desktop Ponies. Ilyen az asztalom. Mindig.


Pony Creator-ban készített én. A neve Scarred Spike, korábban Spike Allhearts volt, a többi majd a készülő fanfic-emben lesz olvasható. *wink*


My little pony figures. Egyelőre csak négy, de meg fogom szerezni a többit is.


And last but not least, az első MLP-s fanart-om. A többit itt találjátok.

Ennyi mára, peace.

2011. október 28., péntek

I'm a Brony, and I'm fucking proud of it!

Hát igen, ezt is már hetek óta meg akarom írni... eléggé melós volt ez a hónap és nem volt sok időm, meg fáradt is volt (meg lusta is persze).

Mellékesen a másik blogomra is rálestem és már 1000 éve nem update-eltem azt sem... hiába, nem könnyű 2 blogot életben tartani, ha már 1-re is ritkán írok, de igérem, pótolni fogom.
Habár megfontolom, hogy egyáltalán folytassam-e, mert röpke 2-3 év után rájöttem, hogy lehet Deviantart-on képeket feltölteni (nem semmi teljesítmény, mi?) és így kissé céltalanná vált a kreatív blogom... Ezt majd még meggondolom...

Nahde most vissza a lényeghez.

Brony lettem... nem tudom, hogy, vagy miként történt, de az lettem.

Kezdem az elején.
Szokásos lapozgatás az image board-okon, görgetek... görgetek... meglátok egy thread-et, amiben a kezdő képen a közismert (ám általam messze elkerült) pónik vannak új stílusban megrajzolva, mondom "mi a franc ez, My little pony és a Pindúr Pandúrok fúziója? Meh, lányos hülyeség, biztos valaki trollkodásból nyomja tele képekkel a board-ot." Továbbgörgetek.

Eltelt egy hónap, szokásos görgetés, megint meglátom ugyanazt a thread-et. "Nem hiszem el, ez a thread még él?... meh", továbbgörgetek...

Újabb hónap telt el, még mindig él a thread. "Ilyen nincs, baromi kevés thread él ilyen sokáig." Kiváncsiságból megnyitottam. Görgetek... Pónis képek, semmi extra, néhány átshoppolt kép, nah, már furry-s fanartok is vannak, meg pár gif...
Ahogy olvasom a hozzászólásokat, ilyen sorokat látok: "manliest show evar", "I'm so gay for mlp now", "me want cupcakes"...
"Mindenki megőrült? Nem hiszem el, amit látok"... bezárom az oldalt.

Újabb hónap, a thread még mindig él, lassan eléri a kép limit-et.
Előnt az agyfasz, "nem, ilyen nincs öregem, hogy az istenbe? Vagy valami über troll bump-ol folyamatosan, vagy femanon raid, vagy tényleg megőrültek az emberek"...
Meglátok egy linket, ami az első epizód. "Nem hiszem el, hogy ezt csinálom" és rákattintok a linkre... "oké, egy rész, EGY rész, kibírom, ha szar, akkor bedőltem és hagyom a francba."
Megnéztem, jobb volt, mint amire számítottam, "de nem hagyom magam átverni, ez még mindig egy lánymese!"
"Nocsak, folytatásos... oké, még egy rész belefér."
Pár óra elteltével azon kapom magam, hogy kb. a 14. résznél járok, hajnali fél 4 van és nekem 7-kor kelnem kéne, mert meló van.
"Mi történt? 14. rész? WHAT THE HELL?!" Szép lassan be kellett lássam, hogy függővé váltam.
"Lauren Faust, mit tettél velem?!"
Fontolóra vettem, hogy vajon megéri-e lefeküdni, aztán úgy voltam vele, tök fölösleges, már így is totál zombi leszek egész nap.
Így is lett, hulla voltam és a részek alatt elhangzott dalok jártak a fejemben és annyit mormogtam magamban, meg sokszor a vevőknek is, hogy "pónik.... póóónik, nézni... pónikat..."
Meló után másnap reggelig csak aludtam, álmomban Poniville-ben voltam.
Másnap meló után tiszta és kipihent fejjel megint leültem a sorozat elé, hogy megértsem, miért váltam függővé.
"Rájövök, ha beledöglök is..."
Reménytelen, nem tudom hogyan és miként, de megszállott lettem.
Nem akartam elhinni... ezt senki nem tudhatja meg...
Újra elkezdtem nézegetni az image board-okat és csak ontotta magából a pónikat, én meg 1-től 1-ig végignéztem mindet.
Ott ismerkedtem meg a Brony fogalmával, meg azzal a ténnyel, hogy a célcsoportnál jóval nagyobb sikert aratott a férfi közönség köreiben. A korosztály a kb. 13-tól 30-ig lőhető be, de akadtak jóval idősebbek is.
Megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok az egyetlen 24 éves, aki pónifüggő lett...

Szóval így kezdődött az egész.
Kis idő után rátaláltam a Hun Brony oldalra. Rálesek chat-re, látom a többi brony lelkesen beszélget, szerepjátékozik, stb.
Csináltam profilt és csatlakoztam a chat-hez, Facebook-on csatlakoztam HB csoporthoz.
Mindez kb. 1-2 nappal a nagy Brony meet előtt volt. Gondoltam, egyelőre kihagyom, mert még nagyon új vagyok, de majd a következőre elmegyek.
1 héten belül be is vettek a csoportba FB-n.
Nah, hivatalosan is tag vagyok! yay.

Innen indult a lavina:
-nonstop póni témák, linkek képekhez, videókhoz, gifekhez, stb
-megcsináltam a saját pónimat a pony creator-ral
-elkezdtem megírni életem legelső fanfic-jét, ami még piszkozatként, folytatásra várva lapul a gépemen
-leszedtem a Desktop Ponies-t, elárasztva az asztalomat rohangáló és repkedő pónikkal
-elkezdtem pónis fanartokat firkálni
-szállóigévé váltak nálam a "yay" és az "ee-yup" szavak
-a "brofist"-et felváltotta a "brohoof"
-a "facepalm"-ot felváltotta a "facehoof"

...végül és ez eddig a legdurvább:
-megvettem a Sparban kapható pónifigurákból 4-et (mivel több nem volt épp) és mikor a kasszánál megkérdezte a nő(ráadásul fiatal), hogy "a huginak lesz?", azt válaszoltam "nem, ők az ENYÉMEK!" és eljöttem, mint egy BOSS.
Btw, tervezem beszerezni a többieket is.

Szóval ez van, BÜSZKE BRONY lettem.

...és a mai napig nem értem, hogy a francba lehettem pónifüggő...
Lauren Faust... nem tudom, mit tettél velem, de képtelen vagyok ellenállni annak, amit alkottál.

Otthon még posztolok néhány képet, egyelőre ennyi.
Peace

2011. október 11., kedd

Just one more year

Bizony, már csak 1 évet kell várni, hogy elérjem a mágikus 10. évemet.
Idén még csak 9 éve, hogy egyedül vagyok.
Mit mondhatnék, igazság szerint ugyanúgy érzem magam, mint tavaly ilyenkor, akit érdekel, olvassa el az akkori bejegyzésemet.
Mindent ugyanúgy gondolok, mint akkor.

Röviden tömören: kurvajól megvagyok egyedül, nincs szükségem párkapcsolatra. Minek sóvárogjak boldogság után, amikor úgysem lehetek az. Meg kell tanulni szeretet nélkül élni. Eddig jól megy. Aki nem bírja, az akassza fel magát.

Peace.

2011. október 10., hétfő

Another late update

Rednszerint csúszok az írással, de ez tőlem már megszokott.

A beígért regélés most elmarad, mert hála szita agyamnak, a felét elfelejtettem, amiről írni akartam.

Nagyvonalakban annyi van, hogy nemsokára lesz egy újabb kocsi karbantartás. Nemsokára elérem a 100ezredik kilóméteremet és mivel a multkori motormosásnál lejött az a matrica, amire olajcserénél írjuk a kilóméter állást, így arra gondoltunk, legyen kerek számnál, így követni is könnyebb.
A fékeket sem árt megnézni, mert nyáron elég sokat nyikorgott, ami betudható a melegnek is, de simán lehet, hogy már kopottak a betétek. Gondolkozom a tárcsa cserében is, de azt még meg kell nézni, kell-e egyáltalán.

A másik dolog, hogy megint szarul megy a bolt, annak ellenére, hogy hónap eleje van, alig vannak vevők, ami kurvára gáz.
Még gázabb, hogy a napi limitnek még csak a fele sem jön össze. Ez így nem lesz jó.
Anyámnál is ilyenkor megszólal a vészriasztó. Persze ilyenkor én vagyok elővéve, hogy rakosgassam ki a karosszériákat hirdetésekre, meg ilyenek, nem érti meg, hogy az egész nem úgy működik, ahogy ő azt elképzeli.
Költségkímélésképp elkezdtünk spórolni idebent a fűtéssel, úgy, hogy konkrétan nem fűtünk. Ezzel nem lenne baj, vastagon öltözök, stb, csak nem gondoltam, hogy már most ilyen hideg lesz itt. Baromi nehéz reszkető ujjakkal gépelni, minden második szavam után javítanom kell....

Ami a hétvégi fahordást illeti, nem volt annyira vészes, mint gondoltam. Előre be lettem paráztatva, hogy akár még vasárnap is pakolhatjuk; gondoltam, WTF, valami nyerges vontatóval hoznak fát, vagy mi?... Ennek ellenére fél 3-ra készen lettünk, igaz nem hozták el mindet, de a második kanyar kevesebb, mint ami most jött, így azzal sem lesz gáz szerintem.

Kötőhártya gyulladással szenvedek 1 hete, igaz csak csütörtök óta van rá szemcseppem.
Elsőször másra gyanakodtunk, mert ha nekem begyullad a szemem, az azzal jár, hogy akkorára dagad, mintha bevertek volna párat, de semmi ilyesmi nem volt.
Könnyezett mint állat, ennek ellenére úgy éreztem, mintha ki lenne száradva, az egész szemem vérágas volt, akkorákat és olyan sokat kellett pislognom, mint aki idegrángásból pislogna...
Allergiára gondoltunk, mert miért ne... nem ér elég szarság életem során, miért is ne lehetne egy újabb allergiám... szerencsére nem az, de ez annyiban nem vígasztal, hogy az orvos javaslata ellenére nem tudom pihentetni. Hogy is tudnám, hiszen melózni kell, én meg nem fogom ki kérni magam, ha már anyám eszébe nem jutott, hogy hazaküldjön, az már elég szomorú. Emellett a fos forgalom mellett meg igazán lehet nélkülözni 1 embert, főleg mivel anyám szinte minden nap lelép.
Meh, lerágott csont, már dühöngtem érte eleget korábbi bejegyzésekben.

Nos, kb. ennyi lett volna, persze részletesebben, plussz még amit elfelejtettem, de az már mind1.
Fáradt vagyok, pihentetnem kéne a szememet, de nem tudom... a szemcsepp is baromi lasan hat, vagy nem hat, nem tudom, változást nem vettem észre csütörtök óta...

Holnap évforduló, yay...
Until then, Peace.

2011. október 5., szerda

It's about time

Nos, megint eltelt egy kis idő és csak gyűlnek a cselekmények, jók és rosszak is.
Kell egy nap, hogy leírjak mindent, ami lehet eltolódik a hétvégére.
Bár, ha jobban belegondolok, hétvégén is munka lesz, csak otthon... remek.
Hát ha lesz időm, ígérem írok, addig is itt az ideje megcsinálni az őszi dizájnt, remélem tetszik.

Peace.

2011. szeptember 26., hétfő

Another death in the family

Valami nagy szemétséget követhettem el előző életemben, hogy a sors most engem így büntet rendszeresen.

2 hete eltűnt Julie macskánk. Nem jött este kajálni és másnap sem került elő, gondoltuk biztos csavarog.
Másnap sem jött haza, kezdett megint elszorulni a szívem, borzasztó érzés lett úrrá rajtam... csak őt ne... jak Julie-t ne...

Tudtam, hogy már sosem jön haza, de tovább hitegettem magam azzal, hogy lehet hogy valahova véletlen bezárták, de majd hazajön. Gigi macskánk is eltűnt egyszer 1 hétre, és mikor már kezdtünk lemondani róla, akkor egyszer csak hazajött.
Reménykedtem, hogy hátha Julie is hazajön, de tudtam hogy nem fog...
Vártam 1 hetet, gondoltam még akár csoda is történhet, ha meg nem, akkor hétfőn gyújtok neki mécsest... sajnos így is lett...
Eltűnt, nincs többé. Azt sem tudom mi történt vele... elütötték? Valami elkapta? Nem tudom, semmi nyomát nem találtuk.

Ő volt a legkedvesebb macskám... annyi mindenen ment már keresztül és még olyan fiatal volt...

Ég veled Juile... nyugodj békében....

2011. szeptember 12., hétfő

Back to Hell...

azaz vissza a pokolba...

Most ért véget az én várva várt szabim. Baromi gyorsan elment, simán kibírtam volna még 1 hetet otthon.
Annyira jó volt távol lenni ettől a börtöntől.
De most megint ittvagyok... és az év végéig valszeg nem is lesz több szabim, hála a tiffany tanfolyamnak.
Tiffany tanfolyamot emlegetve, lassan kapargathatom össze a szerszámokra és berendezésekre a pénzt, ha hamarosan el akarok kezdeni dolgozni...

Nah nézzük mi történt az elmúlt 2 hétben.

Hell week
Asszem ez nem igényel különösebb magyarázatot.
Drága kolega ezen a nyáron harmadjára is elment szabira, ami azt jelenti, hogy megint anyámmal fogok dolgozni... fasza...
A megelőlegezett "bizalmam" a héttel kapcsolatban nem volt hiábavaló... Szar hét volt, azt kell mondjam, habár most nem is az a Rage-lős, hajamat tépem szálanként az idegtől hét volt.
Volt, hogy felment a vérnyomásom 1-2 embertől, de nem volt olyan vészes.
A szombattól viszont féltem. Nővérem intézett anyáméknak egy 5 csillagos szállodába egy hétvégét és mivel a cégük ott őriz, ezért kb féláron volt minden.
Nővéremmel megbeszéltük, hogy a költségeket elfelezzük, nem is ez a baj... a baj a szombattal volt.
Pénteken már szobát kellett foglalni, így 3-kor bezártunk, viszont szombaton nyitva vagyunk és kolega szabin van... így abban maradtunk, hogy nővérem lesz bent velem, ami
-jó, mert van egy töltelék ember, aki figyeli a vevőket, ha esetleg többen vannak.
-rossz, mert tényleg csak egy töltelék ember és nekem kell mindenkihez rohangálnom.
Így is lett, pokoli volt a szombat, azt hittem, megőrülök, el se hittem, hogy vége lett...

An almost perfect vacation
Megváltás volt, hogy nem kellett a melóra gondolnom 1 héten keresztül.
A hétfőmet azzal kezdtem, hogy bementem Pestre, a Lurdyba, hogy körbenézzek abban a modell és hobbi boltban.
Talán még nem mondtam, de néhány hónapja kiváncsiságból vettem egy vadászgép makettet.
Gyerekkoromban 2szer kaptam makettet, de mind2 ugyanúgy végezte: egy nagy kupacba raktam az egészet és rányomtam az összes ragasztót. Hiába, akkor még nem volt türelmem ezekhez, nahmeg a ragasztók is elég szarok voltak, órák kellettek, hogy összefogjon 2 elemet, volt olyan is, ami csak marta a műanyagot, de nem ragasztotta.
Ezen tapasztalatok után félve vettem meg azt a vadászgépet, meg hozzá a ragasztót.
Otthon nekiálltam és meglepődtem, milyen jól megy és már tudom, hogy miért. A ragasztón múlt majdnem minden. Büszke voltam magamra, mikor kész lett és csak 1-2 dolgot rontottam el benne, de erről részletesebben majd a másik blogon.
Szóval ezen a korábbi sikeren felbuzdulva úgy döntöttem teszek még 1-2 próbát, így most benéztem abba boltba és el is hoztam még 1 vadászgépet, meg a Ferrari makettet.
Tulajdonképpen ennyi volt a hétfő.

Kedd reggelemet egy kis angol csevejjel kezdtem, mikor felhívtam a LEGO Customer Service-t. Volt némi problémám 2 hiányzó elemmel, de erről is majd inkább a másik blogomon írok.
Most csak azért említem meg, mert Service-s csaj megdícsérte az angol tudásomat, ami jól esett a májamnak.
Aznap elintéztem a már rég betervezett bevásárlást is.

A szerda egész korán kezdődött, konkrétan fél 1 és 1 között.
Épp készültem volna egy kis éjjeli City Ville-hez még fekvés előtt, mire FaTaL haverom rámírt msn-en, hogy kéne egy kis s.o.s. taxizás Csepelre a cégükhöz. Mondtam, miért ne, elvégre szabin vagyok, így 2 környékén már bent is voltunk. Valami szereveres macera volt, mind1 is, nem értek hozzá, de meg kellett oldani még a másnapi nyitás előtt. Végzett, indultunk haza.
A Csepeli Tesco-nál jártunk, mikor a lámpánál, a túloldalon egy csaj integet a kocsi felé. Lehúzom az ablakot, megkérdezem mit akar, mire legnagyobb meglepetésemre megszólal angolul. El volt tévedve, a belvárosba akart eljutni, csak itt kötött ki és nem tudja, merre induljon és hogyan. 3 óra körül volt, akkor talán már az éjszakai járatok sem járnak, így FaTaL-al közös megegyezés alapján megfordultam és elvittük a csajt.
Borárosig vittük el, onnan már fog találni járatokat, hotelt, amit akar. Út közben beszélgettünk.
A lány 25 éves, végig stoppolta magát fél Európán csak hogy megkössön itt egy szerződést, egyébként ő egy művész, olajfestéssel foglalkozik. Ezért is jött ide, mert itt kapott valami lehetőséget.
Ő volt a második ember a héten, aki megdícsérte az angol tudásomat, sőt ahogyan használom az angolt, arra annyit mondott, hogy 'You're funny'. Dagadt a májam.
Örült, hogy végre volt valaki, aki meg mert szólalni angolul és még segített is neki, én meg örültem, hogy segíthettem valakinek, azaz aznap már rögtön 2 embernek.
Megköszönte mind2nknek a fuvart meg a segítséget, azt elindultunk haza, most már tutira. Hát, volt vagy 4 mire hazaértünk és én valami 5, fél 6 körül feküdtem le.
A csaj megkért, hogy majd vegyem fel Facebook-on ismerősnek, megtörtént.
Kb. délután 2-3 körül keltem fel, más kaland nem volt aznap.

Csütörtökön már kezdett elromlani a szabim... anyám azzal keltett reggel telefonon, hogy vigyem el a Seat-ot (ami a Lajosé) és hozzak abból az akciós szén brikettből, ami most van a Bauhaus-nál.
Ezzel csak 2 kis bajom volt:
1. Utálom a Seat-ot, mert baromi szar vezetni, hiába autómata, meg akkora mint anyám Chrysler-e, akkor sem érzem a kocsit biztonságosnak.
2. Anyám elfelejtette mondani, hogy 1 csomag brikett 25 kilós és 15 csomagot kellett hozzak.
Asszem kis matekkal ki lehet számolni, hogy mekkora tömeget pakoltam fel, otthon le egyedül. Volt is bajom, de megoldottam.
Gondoltam, nah akkor nap hátralevő részében döglés lesz. Megmosakodtam, átöltöztem, mire csörrent megint az a rohadt telefon... Most bútorért kellett menjek, szintén a Seat-al... For fucks sake! Megint vissza melós ruhába, megint elindultam azzal a rakás szarral...
Mondjuk a bútorok nem voltak nehezek, csak nagyok és semmi fogás nem volt rajtuk... nembaj, ezt is megoldottam.
A kellemes magányt már csak 2 óráig élvezhettem otthon, mert már délután volt és hamarosan jöttek anyámék melóból... nem mintha ezzel különösebb gond lenne, csak ha már szabin vagyok, akkor jó kicsit egyedül lenni otthon.

Péntekre megbeszéltünk egy találkozót egy már nagyon régen látott óriással. Ez kicsit visszahozta a jókedvemet. LL, vagyis Lord Lynxx egy jó haverom még középsuliból, akit azóta nem is láttam. Emlékeztem hogy magas volt, de állítom, hogy az elmúlt években nyújtó padon aludt...
El van, dolgozik, gamel, párkapcsolatban van már néhány éve (lucky bastard).
Sushi-ztunk egyet, aztán játékteremben marhultunk, dumáltunk sokat. Jó volt újra látni már egy rég látott arcot, főleg mivel msn-en is félévenként max 1szer beszéltünk és akkor is tervezgettük, hogy ütközünk, de most végre sikerült összehozni.
Rendszeres olvasóim "széles" társasága bővült még 1 emberrel. Have fun reading this crap. :D

Szombaton kezdődött a tortúra. Korábban említettem, hogy egy idős rokon fog kiköltözni hozzánk a kisházba, amit teljesen felújítottunk... eljött a költözés ideje.
Még sajogtak a tagjaim a csütörtöki szénpakolástól, erre most jött az újabb megpróbáltatás.
Mivel a rokon otthonról jön el, így az unokája, aki addig albérletben lakott, fogja a lakást birtokba venni.
Ergo volt 2 őspanel, ami annyit jelent, hogy magasak az emeletek és egyikben sincs lift, oh yeah! Mind 2 panel 3. emeletén vannak a lakások, az unoka lakásából jött a hűtő, a mosógép, és a nyitható nagy ágy, meg 1-2 kisebb bútor.
Fasza volt cipelni ezeket, főleg mivel szűk volt a lépcső följáró és a folyosó is.
Felpakoltunk az utánfutóra, átmentünk a másik lakáshoz, ott minden lepakoltunk. A másik lakásból is jött az előzőnél nagyobb és nehezebb hűtő, nagyobb és nehezebb mosógép és ágy... aztán amit az előző lakástól hoztunk, azt meg fel kellett vinni... Ez is megvolt, amit lehoztunk, felpakoltuk az utánfutóra.
Nincs szó, ami pontosan kifejezhetné, hogy mennyire elfáradtunk, főleg én, mert bennem még ott volt a csütörtöki balhé...
Ám még nem volt vége a pakolásnak... hazamentünk és ott meg mindent bepakoltunk a kisházba... aznap este, mint a kivágott fa, borultam az ágyba.

A vasárnap a maga monoton módján és gyorsan el is telt. Még mindig fájt minden tagom és már előre átkoztam a hétfőt és a melóhelyet, de főleg azt, hogy véget ért a szabadságom...

Back in Hell
Hát most újfent itt rohadok...
A bejegyzést hétfőn kezdtem el írni, de nagy volt a fennforgás, így mára maradt a befejezés. Elég szar hétfőm volt, bár ezt már megszokhattuk. Öregem... mikor lesz már újév?.... ebben az évben már nincs több szabad hét, sem szabad nap....

Kitartás én, kitartás....

Peace.

2011. szeptember 1., csütörtök

Customer of the week

Vásárlás végén:

Én: Zacskót adjak?
Vevő: Nem, utálom, csak szennyezik a környezetet, nem is értem, miért nem tíltják ezeket. Mindenki csak dobálja el és iszonyatosan károsítja a környezetet...(hablaty hablaty)
Én: Van önnek autója?
Vevő: Igen, van, de...
Én: Köszönöm, nincs több kérdésem, viszlát. (eljövök a pulttól)

no comment...

2011. augusztus 29., hétfő

1 hard week before vacation

hoo boy...

This will be the longest week ever....

hoo boy...

2011. augusztus 27., szombat

When money has wings... 2

Az ember azt hinné, hogy 450 forinttal kibírja a hónapból hátralévő néhány napot, erre tessék.... 1 héten belül 2 névnap és 1 születésnap...

Így nehéz lesz ahhoz tartani magam, hogy nem nyúlok a bérleti díjhoz... meh....



Plussz vicc: ezt a 4-5 soros bejegyzést sem tudtam zavartalanul megírni. 5ször sikerült megzavarniuk a kedves embereknek... nevetséges...

2011. augusztus 25., csütörtök

August

Hát... pörögnek az események, én meg szépen maradok le az update-el.
Tekintettel a kinti sivatagi melegre és az útépítés okozta forgalmi katasztrófára, megkísérlek írni valamit.

Lassan véget ér az Augusztus is, hamar elment a nyár, ami tulajdonképpen annyira nem is volt nyár. Sokszor volt hideg, eső, szél... de most úgy tűnik, ezen a héten akar mindent bepótolni 40fokos meleggel...
Tegnap meló után szarul is voltam, izzadtam, kirázott a hideg, a klíma nem tudott elég hideget fújni, és a fejem is kb 5kilóval volt nehezebb... de túléltem.

Painting.... how I hate it...
Kezdem az elején. Van a kisház, amit mi sufninak, meg tárolónak használtunk, és anyám kitalálta, hogy egyik rokonunk, aki bőven túl van már a 70-en, megérdemli, hogy a zajos, büdős városból kiköltözzön ide, a nyugiba. Az idős rokon tulajdonképpen az anyai ágon a nagyapám testvére (húga, vagy nővére, nem tudom).
Bele is fogtunk a nagy kisház felújításnak, kipakoltunk, megcsináltattuk a fűtést, vizet, mindent, új ablakok, csempék, stb. Egész fasza kis házikó lett belőle.
Sok dologban nem voltam ott, így ha mást nem, legalább némi festést bevállaltam.
Így kezdődött a 2-3 hetes alapozás, festés, agyfasz időszak.
Elkezdtem szépen alapozóval lekenni az ajtókat, az ajtók kereteit, meg 1 ablak keretet. Szépen lassan haladtam a dologgal és itt a hangsúly a lassú szón van, mert mivel a fal is frissen volt festve, így vigyázni kellett arra, hogy ott ahol a fa meg a fal találkozik, nehogy összekenjem a friss festést.
Pluszz apropó, hogy festét közben, szinte minden nap jött az asztalos és mindig csinált valami új dolgot, amit még anyámék intéztek, amit utána szintén le kellett festeni.
Mivel nap mint nap jöttek az új cuccok, így a meglévővel sem haladtam valami jól, de legalább szépen, precízen tudtam csinálni.

Shitstorm, and a washing machine
Eközben volt egy kis kitérőm is Pest irányába, mert nővéremnél volt néhány elintéznivaló. Konkrétan egy postai látogatást kellett tenni, erről többet nem is írok, mert nem is fontos.
Ezután nővérem azt szerette volna, hogy csináljam meg a laptopját, hogy a kép és a hang a tv-jén keresztül menjen. Előbbi sikerült is, de az utóbbihoz kellett egy átalakító csatlakozó, azaz mehetek majd be mégegyszer, yay....
Az utolsó dolog egy kis mosógép szerelésnek indult, de egy komplett, atomjaira szétszerelés lett belőle. Egy felültöltős gépről van szó, ami már 5-6 éves és a fenti gumi, hála a kiváló vízünknek rohadni, penészedni, vízkövesedni kezdett.
Már néhány hete megvolt a cseredarab, csak nem volt, ki kicserélje.
Megnéztem, 'oh, ez halál egyszerű, fent a kerethez néhány torziós csavar (torx, akinek ez jobban tetszik) fogja, alul gondolom meg valami rugós rögzítés lehet'.
Ezzel a gondolattal zárult le a vasárnap.
Szerdán bementem, hogy mindezt megcsinájam, vittem torz kulcs szettet, más tulajdonképpen nem is kellett.
Bárcsak meggondoltam volna ezt mégegyszer...
Elkezdtem szétszedni a mosógépet. Keret lekerült, gumi kikerült. Botrányosan ocsmány állapotban volt már, ráfért a csere.
Nah a visszaszerelés nem volt egyszerű. Jól gondoltam, alúl rugós megoldás van, már ami a rögzítést illeti, csak ez ilyen bowdenes rugós.
Úgy kell elképzelni, hogy van egy műanyag ház, amiben van egy hosszú csavar, aminek tekerésével lehet állítani a bowden feszességén. Miután baromi nehezen akart csak visszamenni az új gumi a helyére, így kénytelen voltam koppanásig kitekerni a csavart. Itt jött a baj, sajnos drága mosógép gyártók csak a feszítő felét csinálták meg menetesre és a másik lyukat, ahol a csavar megy be ott sima maradt, így mikor ideális szögbe került az egész, a csavar fogta magát és kamikaze módon kirepült a helyéről, bele a mosógépdob ...............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................mögé...

FFFFFFFFFFFFFFFFUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU!!!!!!!4

Aki nem érti, annak elmagyarázom, van a dob, amibe a ruhákat tesszük, stimt? Nah, a csavar nem abba, hanem az mögé bírt esni, amiben ez a dob forgott. Ez csak azért probléma, mert semmivel nem lehet utánanyúlni... ééééés itt kezdődött az "atomjaira szétszerelés"...
Mivel nővéremnek egy csavarhúzóján kívül, más szerszáma nem volt, így a folyamat megrekedt.
Megbeszéltük, hogy másnap bemegyek és megcsinálok mindent, ám, mire hazaértem, addigra megint totál más lett minden...
Megint és megint bassza meg, megint sikerült nekem kereszbeszervezni.
Anyám ráadásul még le is ótvarozta a munkámat, meg hogy túl lassan haladok vele, meg holnap festés és mosógép szerelés helyett be kell menjek melózni, mert ő lesz otthon és csinálja ami még maradt munka a kisházban...
Mondtam kurvajó, mert már megint nem ez lett megbeszélve, nővéremnek tovább kell várnia, hogy megcsináljam a mosógépét, a festék és az ecsetek meg be fognak száradni.
Hiába soroltam, hogy miért nem jó pont most kereszbeszervezni, anyám nem hallgatott rám, as usual...
Elöntötte a szar az agyamat, 'oké bazdmeg'-mondtam 'akkor úgy fested le a többi szarságot, ahogy akarod, én befejeztem'!
'Azt akarod, hogy szép legyen, vagy azt hogy gyorsan legyen kész, mert ha kell én fél nap alatt összecsapom az egészet, de azt akkor te is lehányod, meg én is, mert olyan ocsmány lesz'!
Lassú munka, igen, lassú munka, mert ha arra hajtunk hogy igényes legyen és szép, akkor azt precízen kell megcsinálni, hogy ne legyen csíkos és ne kenjem össze a kibaszott falat; és akkor még ott van a kibaszott asztalos is, aki minden nap hoz valami szart, amit szintén le kell fessek, mégis hogy a faszomba várja, hogy haladjak?!

Másnap meló után a szar kiürült annyira a fejemből, hogy anyám kérésére segítettem neki a festésben, de az eredményt meg lehetett nézni.
Ahol én festettem az szép volt, egyenletes és nem kentem össze a falat, ahol ő kent bazzeg az foltos volt, csíkos és a fal is festékes lett. 'Hát gratulálok bazzeg, remélem most kurvabüszke vagy magadra. Hálásan köszönöm, hogy összebasztad az eddigi munkámat ezzel a szarral, amit te festésnek nevezel'....
Kis apropó még, hogy csütörtök volt, úgyhogy a festés és a mosógép szerelés mellett még porszívózni is kellett, de mindez ugrott, mert anyámnak megint kurvára otthon kellett maradnia.... meg sem lepődök már ezen, csak minden alkalommal felbassza az agyamat....

Pénteken dél körül el kellett jöjjek melóból, mert még mindig akadt festenivaló.
Szombaton volt 20.-a, amit én szintén festéssel töltöttem, amíg anyámék elmentek egész napra hajókázni. Nem is baj, jobb is hogy 20.-án van ami elvonja a gondolataimat, mert lassan megint évforduló lesz és nem tudom, mennyire leszek depressziós, habár amióta eldobtam a "jófiú" címem, azóta nagyjából beleszarok mindenbe, amit nem tartok fontosnak, vagy jövedelmezőnek, így lehet, hogy az évfordulóval sem fogok törődni annyira...
A tűzijátékból sem láttam semmit, amit egy kicsit azért bántam... nah mind1, majd jövőre talán...
Vasárnap is volt festenivaló, de akkor csak ajtókat kellett fessek, viszont ezeket majd késöbb vágni kell, mert a csempék miatt már nem lehet visszarakni őket a zsanérjukba, így nem tudtam a helyükön festeni őket.
Maradt a falhoz támasztott megoldás, ami csak azért szopás, mert egy napig szárad, addig meg nem tudok mit csinálni a másik oldalával... nah mind1, lekentem az egyik oldalt, aztán indultam be nővéremhez.
Felfegyverkeztem mindenféle szerszámmal, gondolván a legrosszabbra is, kalapácsot is raktam el.
Életemben nem szedtem még szét mosógépet, de nem tűnt túl bonyolúltnak.
Leszedtem az egyik oldalsó elemet, látom, hogy a nagy dob keretet a túl oldalon lehet leszedni.... fasza, fordíthattam meg a gépet és szedhettem le a másik oldalsó elemet.
Minehhez hozzáteszem, hogy a folyamat egy kurvakicsi fürdőszobánam zajlott (elvégre egy Pesti lakásról van szó), ahol levegő nem járt, meleg volt, ajtót nem lehetett kinyitni, mert nem fértem volna el, szal minden fasza volt...
Kicsavartam a dob keretének minden csavarját, kihúztam 1-2 csatlakozót, leszedtem az ékszíjat, ami segít hajtani a dobot, maradt a nagykerék, ami egy nagy csavarral volt rögzítve. Hiába feszültem neki, az istenért sem akart mozdulni... megakadtam...
Jött a feszegetős megoldás, kifeszítettem a keret oldalát, csak annyira, hogy belássak, de a csavart nem találtam... majd kicsit lejjebb kezdtem feszegetni és akkor hallom, hogy gurul a csavar, 'Zsír! Megvan!', azzal kiesett belőle és kezdhettem összerakni a gépet...
Globális törvény, hogy szétszedni mindig könnyebb, mint összerakni, szoptam is vele pár órát, míg végül elértem az eredeti feladathoz, a gumi cseréhez. Rutinosan nem raktam még vissza a két oldalsó elemet, ezzel is könnyebben hozzáférhetek a gumihoz. Sikerült kicserélni, visszaraktam mindent, csináltam egy próba centrifugázást és úgy tűnik minden fasza... nos, 100%-osan majd csak az első mosás után lehetünk biztosak.
Csak késöbb tűnt fel, hogy elbasztam az egész vasárnapomat és kb. fél 10 körül értem haza. Mondanom sem kell, hulla voltam.

Egész héten a festéssel szarakodtam, csütörtökön idegbeteg voltam és a hétvégét is végig melóztam, semmi pihenés.
Plussz apropóként, pont azon a héten kezdtem leszokni a rednszeres délutáni alvásról.
Korábban már tuti írtam, de nekem abból áll a napom, hogy meló után kaja, alvás 9-10-ig, aztán gépezés éjjel 2ig, nah ezen próbálok most változtatni. Sajnos az elmúlt hét kissé megnehezítette ezt, így hétfőn kénytelen voltam délután ledőlni, ám este sem keltem fel... iszonyat kimerült voltam.
Ami a festést illeti, a tegnapi nappal elmondhatom, hogy kész vagyok, nincs több... el sem hiszem... már rohadtul untam, ráadásul a bal kezem már görcsben volt, mert folyon a kezemben volt a festékes doboz, úgy mászkáltam. Nem akartam a földre rakni, az új csempére, mert tuti összekentem volna.
De most már vééééége!!! Remélem, NAGYON remélem, hogy idén többet már nem kell festenem.

A long awaited vacation
Még sosem vártam a szabadságomat annyira, mint most... már Augusztus elején megbeszéltük, sőt be is írtuk, hogy mikor megyek szabira, így ha törik, ha szakad, Szeptember 5.-étől szabin vagyok.
Baromira rámfér már, de előtte még egy jó szar hét jön még.
Drága kolléga most nyáron eddig 2szer volt szabin két hónapon belül, 1-1 hétre.
Párszor már leírtam, milyen szar, mikor csak én és anyám vagyunk itt egész nap, egész héten...
Nos, a szabim előtti héten, kolléga elmegy még 1 hétre... űberfasza... mire eljutok oda, hogy én vagyok szabin, már totál idegroncs leszek megint...
Itt is van egy kis apropó, hivatalosan nekem már nem is lehetne egy egész hét szabadságom, mert elfogytak a napjaim a Tiffany oktatás miatt.
Az ugyebár úgy nézett ki, hogy majdnem minden hét csütörtök és péntek, szóval még örülhetek, hogy egyáltalán van 1 egész hetem pihenni ebben az évben...
Újfent áhitozom iskolai éveim után, amikor a nyarat elejétől a végéig kiélvezhettem...
Kurvaszar felnőttnek lenni, ha ezt korábban tudom, sokkal aktívabb gyerekkorom lett volna... de hát ki tudja ezt előre, nem?
Mondjuk ha lenne egy reset gomb....*sóhaj*

Egy dologban reménykedem, hogy a gondosan megtervezett szabimat nem akadályozza majd semmi, mert ha megint keresztbeszervezés lesz, akár csak egy nap, én tényleg eret vágok magamon... komolyan...

Nah megint jó sokat pofáztam, és persze megint nem zavartalanul, mert hiába van kint 40fok meg útépítés, ha leülök blogolni, az emberek fejében jelez egy microchip, hogy azonnal jönni kell az autósboltba, 2 perenként... meh...

Peace.

2011. augusztus 10., szerda

Just the usual...

Nem terveztem nagyszabású bejegyzést, viszont hogy hű legyek a szokásomhoz, idén is kívánom a Sziget és pereputtya pusztulását.

Előbb-utóbb csak beérik az átkom, sok emberre hatott már, csak sokáig kell kivánni, talán még néhány év.
Nem baj, kitartóan fogom továbbra is gyűlöni azt az erkölcsi fertőt.

Peace.

2011. augusztus 2., kedd

Why are you still haunting my dreams?!

Just get the hell out of my dreams, and leave me alone already!!!

2011. július 29., péntek

When the good guys say: we'll kill them all!

Múlt hét pénteken néztem meg Tanashival másodjára a Transformers 3-at.
Mindamellett, hogy olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, mert végre félév után újra találkoztam Tanashival, ez a bejegyzés most mégis inkább a filmről, az elődökről, a bénábbnál bénább kritikákról, saját és globális véleményekről fog szólni.

1 tény (ami nem a filmhez tartozik), nincs olyan blog, amiben legalább egyszer ne írtak volna filmjellemzést, vagy véleményt, így az én blogom sem maradhat ki a sorból.
Előre bocsátom, nem vagyok szakavatott, de itt is, mint az életfilozófiában, a józan ész és a magán véleményem írom le.

Nagy ász lehetett, aki kitalálta a Transformers-eket, szerintem ő maga sem gondolta volna, hogy ilyen sok év után még mindig sikereket arat.
Én mindig is semleges voltam a Transformers-el kapcsolatban. Tudtam, hogy van, de nem őrültem meg érte, voltak játékaim, amikről nemrégiben derítettem ki, hogy eredeti Transformers-ek voltak.
Annyira nem hatott a gyerekkoromra a sorozat, hogy mostanáig, vagyis az első mozifilmig nem is nagyon kutattam utána.
Anno inkább a "Challenge of the gobots"-ot néztem, lehet csak azért, mert anno Cartoon Network ezt adta.

Nekem mind a 3 film tetszett, igen a 2 is. Tulajdonképpen nem értem a sok habzószájú "szakértőt", hogy mégis mi kivetni való volt a 2-ben...
Igen, tény hogy a 3 film lebontható 3 fő elemre, rejtett transformers technológia, egy kurvaerős gonosz robot, ha nem tesznek semmit, a Földnek annyi; ennek ellenére jól fel volt építve mind a 3 film.
Sokan kritizálták a poénokat, igen valóban hiányzott belőle a kifigurázásos viccek, meg a fingós viccek, amikhez a sok agyoniskolázott hozzászokott a Family guy-ból...
Poénok terén is kihoztak belőle mindent, amit ki lehetett szerintem.

Ami a 3. részt illeti, baromi hosszú lett, egész egyszerűen azért, mert Bay úgy gondolta, mindent megmutat részletesen, precízen, hogy sok retardált fasz, akik kritizálták a 2-t rájöjjenek, mekkorát tévedtek.

A film első harmadában Bay bemutatja az ő és a filmmel kapcsolatos rögös utat (sikerek, kudarcok), Sam és a munkaszerzés rögös útjával. Bay-nek sok szarságon kellett átmennie, addig híresztelték, hogy szar lett a 2, míg ő maga is rábólintott, hogy igen, szar lett.
LÓFASZT LETT SZAR! Bay tudta, meg a sok kis balfasz is tudhatta volna. Ha annyira szar lett volna, nem hozott volna dollármiliókat a film. Hozott, ami azt illeti, nem is keveset. Szóval, negatív kritika ide vagy oda, a második rész is ugyanolyan kasszasiker lett, mint az 1, úgyhogy a sok kis habzószájú monitorfej, akiknek nem valósultak meg kisded vágyai a filmmel kapcsolatban bevehetik a nyeles aszpirint.
Erre Bay a 3. résszel rá is kontrázott, pont azzal, hogy mindent kurvahosszúra nyújtott. Ez az egyik ok, a másik meg, mivel az első rész óta megint annyit fejlődött a grafika, hogy már olyan éles, részletes képet tudtak összehozni, amit nem kellett gyorsan mozgatni, hogy ne látszódjon, hogy mű. Ezt bizonyítja a sok belassított jelenet, főleg azok, ahol nem csak egy képen van a grafika és az ember, hanem ahol kontaktusban is vannak, pl.: amikor az autópályán Bee átalakul, kilökve ezzel Sam-et, majd visszaalakuláskor sértetlenül visszakerül az ülésbe, illetve, amikor Sam Starscream-el "harcol" és Bee elkapja Sam-et zuhanás közben.
Szólhattak volna még a film előtt, hogy legalább 5-10 tiszta alsót tegyünk el váltás ruhaként, mert ezeknél a jeleneteknél (szerencsére csak elvi szinten) rendszersen a pantallómba rittyentettem.
3 pont volt, ami nálam kiverte a biztosítékot:
-mikor Sentinel elárulja az autóbotokat és megöli Ironhide-ot
-mikor az autóbotok űrhajóját felrobbantották és az álcák elkezdtek puszítani
-mikor Optimus azt mondta: kinyírjuk mind!
Amin vizsont meglepődtem, hogy mikor az űrhíd elkezdte áthozni Cybertron-t, Megatron örvendett, hogy végre megmenekült a bolygójuk. Érdekes, akkor most Megatron jó vagy gonosz? A kérdés nyitott.

További részleteket nem emelek ki, hogy "ó az milyen ószom volt, mikor...", mert szerintem fölösleges. Meg kell nézni a filmet és mindenki eldöntheti, hogy kinek mi tetszett, vagy mi nem.

Bevallom én magam is a rage-elő fikázósokhoz tartozok egy bizonyos szintig.
Amikor kezdett divat lenni a játék-, képregény adaptáció, azóta szigorú elbírálással tekintek az alkotások felé.
Az egész (részemről) a Tomb Raider-el kezdődött, ami egy rakat fos lett, majd jött a Resident Evil, aminek szintén semmi köze nem volt a játékhoz, vagy annak bármely töredékéhez, vagy hálózatához.
Jött a Spiderman és vele együtt egy új divat, miszerint tegyünk egy nyálas szájú buzit a szuperhős szerepébe.... omfg.... ezt bizonyítandó jött az új Superman... fos lett, sajnálom.
Volt a 2 új Batman, rakás szar, jött a Dragon Ball, förmedvény, de most komolyan, eleve az bazzeg, hogy amcsik dolgoznak fel egy Japán anime-t?! Ebből már jó nem sülhet ki.... így is lett... szintén zenész a Tekken film. Azt hittem telihányom a monitort, miközben néztem.
Ott voltak az X-men filmek, Daredevil, Speed Racer, stb...
Ezeket mind a halálba fikáztam, amikor megláttam és sokszor nem csak azért mert fos volt a fordítás, a nevek, a hangok, a szerelpőgárda, hanem azért mert maga a film szarul lett megcsinálva, nem volt hű az alap dolgokhoz az adott alkotással kapcsolatban. Tőlem mindegy milyen sztorit írnak a filmhez, de ha az alap dolgok eltérnek a feldolgozott anyagtól akkor azt megette a fene.

Aztán jött a Transformers 1. Maga a megvalósítás, meg hogy ki kicsoda, mi a szerepe, hogy került ide, azaz minden tökéletes volt a maga nemében, tetszett. Eredeti nyelven persze, mert a magyar az itt is fos volt, nem csak a hangok, hanem a robotok nevei is. Bazzeg Ironhide az VASÖKÖL nem Acélfej... mind1...
Ez után kezdtem el művelődni mindennel kapcsolatban ami Transformers. Mára már elég sokmindent tudok és igyekszem pótolni a lemaradásomat. Szépen töltöm le a sorozatokat, olvasok infós és fan oldalakat.
Mindezek tudatában néztem meg újra az 1-et, majd jött a 2 és most a 3.
Végre azt tudom mondani, hogy van egy film adaptáció, amiben különösebb kivetni valót nem találok.

Summa summárum gratulálok Michael Bay, szép munka volt.

Ezzel a 3. résszel véget értek a Transformers filmek, legalábbis ezt ígérték. Gyakorlatilag mindenhez nyúltak az eredeti szálakat illetően: Megatron érkezése, feléledése, bukása; az ősi 13, köztük The Fallen (A Bukott); Sentinel Prime és az űrkapuja, és maga Cybertron.
Minden megvolt, vagy mégsem?
Mi a helyzet Unicron-nal? Bay-nek vajon eszébe jut/jutott?
Még nyitott a kérdés, lehet 4-5 év múlva lesz egy visszatérés és abban lehet Unicron jön el a bolygónkért. Ki tudja? A filmipar kiszámíthatatlan. Én mindenesetre kiváncsi lennék vajon Bay azt hogy oldaná meg.

Szintén kiváncsi vagyok, hogy vajon mikor jön az első crossover film. Mikor lesz egy jó DC vs Marvel, meg hasonlók. Ha ezek elkezdődnek simán el tudok képzelni egy crossover filmet, amiben a Transformers-ek lesznek az egyik oldalon.
Meglátjuk.

Hát, fejben bővebb részletezést vezettem le, mint most itt, de ez velem mindig így van. De jó volna gondolattal blogot írni, minden ami fontos, jól megfogalmazott gondolat azonnal le lenne írva és nem veszne feledésbe. Sajnos akárhányszor leülök írni, csak a morzsák maradnak meg a szita agyamnak köszönhetően az adott témából...
Szintén probléma, hogy akárhányszor leülök írni, abban a pillanatban belendül a forgalom és percenként kell felállnom, így a gondolatok 80%-a odavész...

Mind1, amit leírtam, leírtam. Lehet ugatni ha valakinek nem tetszik valami, amit leírtam, az akkor is úgy van.
Ez az én véleményem.

Peace.

2011. július 24., vasárnap

2011. július 19., kedd

FUCK THE WORLD! I'M BACK!!!

Visszatértem és akad is bőven mondanivalóm.

Ilyen hosszú megszakítás még nem volt kis blogom fennállása óta, ennek 2 fő oka van:

1. Kurva lusta vagyok. Akartam egy néhány képsoros rajzot csinálni, amiben felvillantom szentimentalista mivoltomat, de az a helyzet, hogy meló után semmihez nincs kedvem, így képtelen vagyok folyamatosan egy dologra koncentrálni és azzal haladni. Akartam egy kis lelkizős bejegyzést csinálni, aminek hangulatát igazán az a pár oldalas kis képregény dobta volna föl, de mivel már lassan 2 hónapja semmi haladás nincs az első oldaltól, így úgy döntöttem, hagyom a francba....

2. Rájöttem, hogy halál fölösleges törnöm magam a rajzzal, elvégre célt nem érek el vele, akinek szólt volna, kurvára nem érdemli meg a fáradalmat, és emiatt szünetelnem kellett a bejegyzéseket, pedig sok dolog történt...
Majd ha lesz időm, meg kedvem, szépen lassan folytatom a rajzot és ha elkap egy lelkizős hullám, talán feltöltöm...

Being the good guy is not beneficial
Ez az új mottóm újra és újra beigazolódik és kis gondolkodás után rájöttem, hogy ez nem csak a jelenre, hanem bizony az elmúlt 10 évre is rendszeresen igaz volt.
Ez van, az emberek önzők, kihasználják az önzetleneket, a jókat és belőlük is rossz és bizalmatlan embert faragnak.
Hát ez lettem most én is. Picsába a jófejséggel, az önzetlen kedvességgel! Minek? MI A FASZNAK?! Hisz kurvára nem éri meg. Minek kínlódjak éveket, hogy helyes úton tereljek embereket, a legnagyobb jóindulattal, amikor előbb-utóbb úgyis elkorcsosodik mind! Társadalom?! Lófaszt! Saját önnön gyengeségük miatt; és azt állítják, ezeket különbféle érzések váltják ki! Lófaszt! Ráfogni a gyengeséget az "érzésekre" kurva gyenge kifogás és egyben fogalomzavar!
De hát kinek magyarázzam, minek magyarázzam?! Értelmetlen és süket fülekre talál.
Nem túlzás az az állítás, hogy az egész világ erkölcstelen és elkorcsosult, persze most is, mint mindig tisztelet a kivételnek, mégha vajnyi kevés is van belőlük.

10 év barátság, szép idő volt, vége lett. Én már tavaly lezártam volna az egészet, mert elindult egy visszafordíthatatlan folyamat ami a barátságunk közé állt.
Idén mégis megadtam az esélyt a barátság felélesztésére, ráadásul úgy, hogy nem én kezdeményeztem.
Füstbement... megintcsak nem rajtam múlott, de megtörtént.
Megintcsak nem én buktam el..........oké, ez egy kicsit túlzás, én is elbuktam.
Elbuktam mint barát, mert habár minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem tudtam megóvni attól, hogy a romlás útjára lépjen. Ami még szomorúbb, hogy tisztában volt azzal, milyen útra tévedt, ám mégis belevágott.... én viszont oda már nem követem.
Ezzel gyakorlatilag (és reményeim szerint) végleg véget ért a barátságunk.

Nem mondom, hogy kár volt azért a 10 évért, mert igen is jó volt, sok szép emléket őriztem meg, de egy valamit nem árt megtanulni az életről, semmi sem tart örökké.
Ennek fényében engedlek újfent és utoljára utadra és... nos írhatnám, hogy remélem a legjobbakat, de végre lehetek annyira önző, hogy azt írjam, nem remélek semmit.

2 deaths in the family
Igaz a tavalyi évet neveztem el a búcsú évének, ám úgy tűnik a búcsúzkodás idén is folytatódik, legalábbis, ami az első félévet illeti, ugyanis az elmúlt 1 hónapban 2 macskámtól is búcsút kellett vegyek.
A kedvenc és egyetlen kandúromat kb. 1 hónapja ütötték el, testvérét kevesebb mint 1 hete.
Mind2 gázolót napokig átkoztam és kívánom, hogy mind2 családja hasonló körülmények között, esetükben egy kaminon, vagy tehervonat okozza brutális haláluk. Azt kívánom a 2 gázoló mindezt lássa és csak utána haljon meg. Akkor talán kiegyenlítődik az a fájdalom, amit ők okoztak nekem azzal, hogy megölték két családtagomat...
A 4 macskából csak 2 maradt meg. Julie, a két testvér anyja és Gigi, a befogadott, ma már veterán korú nagymamamacska. Remélem nekik nem esik bajuk. Nem kizárt, hogyha bármelyiküket is elveszítem, elkezdek örjöngeni, fegyverrel a kezemben fogok szarrá lőni random embereket, amíg engem is le nem lőnek.
Nagyon a szívemhez nőttek az állataim és elég rosszúl viselem az elvesztésüket.

Néha arra gondolok, hogy ma már nem szabad semmihez sem kötődni, nem szabad drága holmit venni, amire mindig is vágytunk, nem szabad állatot tartani, ami életünk részéve válik, mert elvesztésük iszonyatos kínokat tud okozni és ebbe bizony sokan bele is őrülnek.... 1 hónap alatt 2 macska, én is az őrület határán vagyok....

A pénz nem boldogít....
akinek nincs, azt nem is....
Nekem sincs most pénzem és én sem vagyok boldog.
Sajnos még mindig tart a szűkösködés, köszönhetően az Áprilisnak...
Nagynehezen összekapartam a biztosításra a 200 rugót, még nővéremnek is tartoztam egy 10-essel, amit azóta rendeztem.
Azóta sincs semmi pénzem, illetve 1 tankolásra még van, aztán erre a hónapra vége.
Kitaláltam, hogy azt fogom csinálni, hogy 4 és fél hónapig a lakbért fogom félretenni.
1 havi lakbér 45k.
4 hónap = 180k.
Az 5. hónapból már csak egy 20ast kell hozzátennem és megis van a következő évi biztosítás pénz.
Azt elzárom és a fizumat meg be tudom oszatni faszán, csak még ezt a hónapot kell kibírnom valahogy.
Már nincs sok hátra.

A weekend at the Balaton or a movie with a very important friend?
Elég egyértelmű, nem? Naná, hogy a mozit választom. Tulajdonképpen nem is a mozi a lényeg, hanem hogy végre újra láthatom Tanashi-t. Már február óta próbálok összehozni egy találkozót sikertlenül és már tiszta lelkibeteg vagyok.
De most végre megint láthatom és már most boldog vagyok ^____^!!
Balatonra bármikor lemehetek, de Tanashi-val nem találkozok túl gyakran, így minden adandó alkalmat meg kell ragadni.
Hehh, még a tavalyi Bécsi adventi képeket sem adtam oda neki.... el ne felejtsem kiírni!

Történtek még dolgok, pl.: unokahúgom ballagása, nővérem 30. születésnapja, stb... de most szerintem ennyi elég egy bejegyzésbe. Ha túl sokat írok, még a végén elmegy a kedvem az írástól és megint nem update-elek 2 hónapig.
Ha nem felejtem el és lesz hozzá kedvem, akkor írok még az elmúlt 2 hónap történéseiről.

Egyelőre ennyi.

ps.: tudom, hogy mindjárt vége a nyárnak, de azért még egy nyári dizájnt összedobok, remélem tetszik.
Peace

2011. június 15., szerda

I'm still alive, bitchez!

Right now I'm on hiatus but I'll be back. I've got a lot to talk about.
Many things happened so far:
-the death of my cat
-the loss of a uselessly revived friendship
-some paint jobs around the house
-some thoughts about the summer (weather, vacation, etc.)

Rest assured, I will be back soon!

2011. május 2., hétfő

When money has wings...

Iszonyat költséges hónapon vagyok túl...

Ez az Április maga volt az anyagi csőd.
Hol is kezdjem?

Tanfolyam: 45.000,-
Tankolás (tanfolyam miatt 2szer 1 hónapban): 2x 15.000,-
Lámpatalp (ami mint kiderült nem része a tanfolyam költségének): 10.000,-
Fog fúrás, tömés: 9.000,-
Fogkő leszedés: 12.000,-
Új forgalmi engedély (mikor, ha nem most jár le...): 20.000,-
Új nadrág (unokahúgom ballagására): 5.500,-
Lakásköltség (víz, vagy villanyóra, nemtom most melyik, de lejárt a szerződés a céggel, ki kell cserélni): 17.000,-
Anyák napi ajándék: 5.000,-
Végösszeg: 153.500,-

Olyan volt ez a hónap, mint egy rossz álom, ráadásul van egy bitzosításom is, amibe évente 200k-t kell befizetni, ám a fentiekkel feléltem mindazt, amit eddig összekapartam... remek...
Vicc, hogy nyáron van a határidő, Június, vagy Július, nem is tudom, de tökmind1, érdekes lesz összedni 200k-t addig.
És persze még nincs meg minden, mert pl. a fogdoki azt mondta vegyek egy elektromos fogkefét, nem akármilyet, hanem 3D-set. Abból is az a bizonyos típus majdnem 30k, hát nagyon fasza.

Heh, mit nekem barátnő, szórom én a pénzt nélkülük is...




Előző bejegyzéshez a rajz még mindig nem készült el, talán majd ha ráveszem magam, befejezem.
Ami a bejegyzést illeti, azóta van egy új mottóm, ami akárcsak az előző (Irony is my best friend), ez is leírja gyakorlatilag az egész életemet: "Being the good guy is not beneficial"
Hm, szerintem kiteszem a másik alá a címhez.

Peace

2011. április 26., kedd

A fatal lightning from the feared dark clouds.... / being the good guy is not beneficial

They say, fighting in a losing battle is useless, but you must never give up...

but i have too many wounds...

I'm bleeding too much...

there is no more strength in me to keep on fighting.



I can barely stand...

my legs are shaking...

my arms are weak...

and my soul is leaving me...


The problem is, the one that makes me suffer is the same person I'm fighting for...


I should have started sooner, maybe then...

but it's too late now...


I give up.


I have to give up...

for the second and final time.


I'm sorry.


I really am...




All in all, I know now, that being the good guy is not beneficial...


it has never been...




Eredetileg lett volna még egy rajz is, csak nem készült el... lehet nem is fog. Sajnos ez van, ha nincs tehetség...

2011. április 18., hétfő

I've made up my mind...

most már csak azon kell gondolkodjak, hogy hogyan tálaljam...

2011. április 12., kedd

Dark clouds approaching

Nem sok dolog történ az elmúlt napokban, így eddig nem is írtam.
Nem mondom, hogy lassan telnek a napok, mert igen is rohan az idő, csak most egy kicsit eseménytelen.
Igaz, minden napra jutnak gyökerek, akik felidegesítenek, de ma már nem is foglalkozok annyira velük, hogy itt leírjak minden esetet.
Most vettem észre, ami a világban, vagy a hétköznapokban történik, amikről mindenki beszél, azokról sosem írok. Például nem írtam semmit sem a Japánban történt katasztrófáról, pedig mint imádott és áhitott országom, igen mélyen érintett, hogy ekkora baj van náluk.
Amint a híradóban megláttam, hogy mi történt, rögtön eszembe jutott egy lány. Egy lány, akivel még az egyetem gólyatáborában ismerkedtem meg.
Persze miután otthagytam az egyetemet, semmit nem beszéltünk, de tudtam, hogy már kijutott és kint is volt néhány évet, szóval mikor megláttam, mi történt, rögtön az járt a fejemben, "uram isten, vajon ő most kint van?"...
Szerencsére már egy ideje itthon volt. Nem sokat beszéltünk utána sem, de jó tudni, hogy jól van.

Lassan 3. hete csinálják itt a hévátjárót. FaTaL haverommal kicsit korán örültünk, mert amiket kigondoltunk (2 dolgot), természetesen nem azt csinálják...
Tervben volt egy felüljáró, kb. ugyanaz a megoldás, mint miklóson, hogy a hév elmegy felül, a kocsik meg alul, ezzel is megszűnne az a hatalmas sor minden egyes piros lámpánál.
A másik tippünk az volt, hogy olyan gumis megoldást csinálnak az átjáróra, mint ami a Csepel pláza előtt van.
Nem, marad a szar minőségű aszfalt, yeeeee.... adok neki kb. 1 évet és ugyanolyan gödrös szar lesz, mint volt.
Ez az egész balhé úgy megy végbe, hogy egy darabig az egyik sávot zárják le, utána a másikat, addig is munkások irányítják a forgalmat tárcsákkal.
Szóval mostanság kerülök Tököl, vagy Miklós fele... remek...

Nem tudom ezekről a dolgokról miért nem írtam eddig...
Szerintem közrejátszik az, hogy egy nehéz döntés előtt állok, ami már 1-2 hete foglalkoztat...
Félek meghozni ezt a döntést, mert sok vitával és fájdalommal fog járni, de nem tudok mit csinálni... egyelőre ennyit erről, ha már tényleg aktuális lesz, talán bővebben is tudok majd írni róla, addig is csak gyötör a dolog...
Nem szívesen teszem, főleg, hogy végre megint rendben mennek a dolgok, de ez egyszer múszáj leszek egy kicsit a saját érzéseimet figyelembe venni, igen, most önző leszek...

2011. március 31., csütörtök

Updating

Nem tudom miért hagyom hogy összegyűljön a sok írnivaló, de ez van.

Most is mint az előző bejegyzésnél, ha valami kimaradt, azt vagy pótlom, vagy kimarad.

Nah vágjunk bele

Not appendicitis, thank God...
A történet úgy kezdődik, hogy csütörtökön be lettem küldve a kórházba, persze drága háziorvos azt elfelejtette mondani, hogy a kórház csak délig ügyeletes, utána nem fogadnak, így hiába is mentünk be nővéremmel 5 után...
Szájhuzogatva, de drága portás/doki/vagy ki a tököm talált nekünk egy másik kórházat, ahol tudnak velem foglalkozni. Átmentünk.

Ott felvilágosítottak, hogy a vakbél az nem 2 hét, hanem max 2 nap és olyan fájdalommal jár, hogy leülök.
Ergo nem vakbél.
Végeztek mindenféle vizsgálatot, vizelet, vérvétel, ultrahang.
Ott megvárhattuk az eredményeket, és minden rendben van.
A doki azt mondta, hogy menjek vissza a háziorvoshoz, kérjek beutalót gyomortükrözésre, mert más tippje nincs, lehet fekély.
Remek.

Itt időt kapni egy gyomortükrözésre kb 1 hónap. Szintén remek, gondoltam, addig felfordulok.
Szerencsémre szombaton volt egy szabad hely, gyorsan el is végezték.
Iszonyatosan szar volt, nem kívánom senkinek.
Ott sem találtak semmit, azaz szervi bajom nincs.
A doki szerint csak vírusról lehet szó, ami valszeg a gyomromra ment, folytassam 1-2 napig még a diétát és rendbejövök.
Ennek megfelelően cselekedtem.

A mai nap elmondhatom, hogy jól vagyok, azaz végre vége van.

Spring has come, it's time to go out Round 2
Említettem korábban, hogy itt a jó idő, ideje bringázni.
A héten hoztam el a szerelőtől és már nyüstölöm is.
Ülés lecserélve, a váltó kicserélve a kormányon marokváltóra, szarv a kormányon, fék elől-hátul mindenestül lecserélve, pedáltengely lötyögés megszűntetve.
Minden jó lett, bár a váltó kicsit fura 1-2 sebességnél, majd azt még be kell állíttatni.

Napi 20km-t tervezek, amit igyekszem betartani, idővel növelni.
Tegnap kezdtem el és ma is voltam, a lábaim majd leszakadnak, de nincs mese, csinálni kell.
Remélem őszig kitartok.

Me hunt!
Szintén a jó idő velejárója, hogy előkerülnek a macskák és idén van vagy 6-7 dög, amik átmászkálnak, jelölgetnek és felzabálják a mi macskáink kajáját.
Tegnap leszedtem a távcsövet a légpuskáról és hétvégen szépen elkezdem seggbelődözni az idegen dögöket, hogy többet ne járjanak át.
Sajnálom, a sicc nem elég, ha kaját találnak, úgyis átmászkálnak, de ha tudják, hogy itt egy skúló is jár a seggbe az ingyen kaja mellé, talán elkerülnek minket.
Nem megölni akarom a macskákat, csak elzavarni.

Egyelőre szerintem ennyi, remélem nem felejtettem el semmit.
Peace.

2011. március 24., csütörtök

Appendicitis? GREAT!!!

Gyors bejegyzés!

A mai napon megyek be az üllői útra, a sebészetre.
Valószínüleg vakbélgyulladásom van.

2 hete kezdődött, gyomorrontásra gondoltam, ennek megfelelően keztem el koplalni, de nem volt javulás.

Érdekes, hogy a sok tünetből csak a gyomorfájás van meg (éppen elég 1ébként).
További tünetei:
-étvágytalanság (majd éhen döglök)
-hányigner/hányás (semmi)
-láz (semmi, legalábbis nem érzem lázasnak magam)

Szóval érdekes. Szarul vagyok kellőképpen, főleg mivel rendesen nem ettem már 2-3 napja.

Kurvára fosok a műtéttől, még akkor is ha endoszkóppal csinálják, ami köztudottan semmiség.
Remélem altatnak, nem akarok ébren lenni, miközben bennem matatnak.

Szóval ez van most.

Ha lesz update, akkor jól sikerült, ha nem, akkor gáz van.
Peace

2011. március 16., szerda

Many things

Elég sokminden történt az elmúlt napokban. Megpróbálok mindenre emlékezni és leírni.

Peace and a movie
Azt hiszem végre kijelenthetem, hogy Pepával ismét szent a béke.
Ennek megkoronázásaképp pénteken moziztunk egyet.
Mozi után sokmindenről beszéltünk. Rögtön mélyvízben kezdtem, mert sajnos most megint gondok vannak nála, így azonnal aktiválnom kellett "segítek, ahogy tudok" funkciómat.
Részleteket nem írok, mert nem igazán tartozik másokra, mindenesetre azon vagyok, segítsek neki, hogy tudjon felejteni és talpra álljon.
Már látok pozitív előrelépéseket, amiknek örülök.

Még korábban volt egy nagyon jó döntése, amit már rég meg kellett volna lépnie. Megszabadult egy istenkomplexusos kolonctól, aki rendszerint szarba sem vette és rendszerint megalázta mások előtt.

Mivel nőnapkor nem tudtam bemenni, így utólagosan adtam át ajándékom. Még az első tanfolyamon csináltam 2 kis extra munkát, amit már akkor ajándéknak szántam, csak nem volt eddig alkalom, amiért odaadhattam volna.
Az egyiket Pepa kapta, a másikat Tanashi-nak szánom.

Remélem Pepával minden olyan lesz, mint amilyen régen volt, legalábbis igyekszem ezt elérni.

Car problems once again...
Újfent problémás szerelésbe kezdtem bele.
Tulajdonképpen nem életbevágóan fontos javítgatásokról van szó, de természetesen ezek sem mennek zökkenőmentesen...

Pár apróságot akartam megcsinálni, és mivel jön a jó idő, egy délutánt kihasználtam.
A középső panelt 2 kis izzó világítja, amiből a balos nem égett már egy ideje.
Leszedtem a panelt és meglepetésemre, nem volt kiégve, csak ki volt csúszva a foglalatból, visszaraktam. Látom ám, hogy a másik foglalat meg eléggé kokszos. Amint megmozdítottam a 2 fül letört...remek, lehet szerezni új foglalatot.
A következő az a balos ablakemelő kapcsoló cseréje lett volna, mert már az sem világított. Szétszedtem és látom, hogy ez nem izzó, hanem a panelon van valami ledféle. Ezt is be kell szerezni valahonnan.
A bal ajtóba is kéne kárpit, mert a kilincs körül meg van repedve.
Szokásos küszöb védő műanyag mizéria, ami lassan 2 éve tart, ma megrendeltem a gyárit, miután belefáradtam a vadászatba...
A műszerfal borító műanyagot majd akkor cserélem, ha meglesz a küszöb műanyag.

Eztán jöttek a gondok. Voltam annyira pancser, hogy a vészvillogó kapcsolót rosszúl raktam vissza. 2 csatlakozó megy rá, én meg elfelejtettem megjelölni melyik megy alulra és melyik megy felülre. Természetesen rosszat próbáltam felülre rakni, következménye néhány kicsapott biztosíték volt, amire csak késöbb jöttem rá.

A vadászat elkezdődött, az ajtóborítás és az ablakemelő kapcsolót nem lesz egyszerű beszerezni... már látom, hogy ez is évekig fog tartani... meh...

Izzófoglalatot kaptam egy helyről, amiért egy fillért nem kértek el, tökre örültem neki. Mikor el kellett érte mennem, akkor derült ki, hogy nincs indexem, se vészvillogóm. Mielőtt rájöhettem volna, hogy a biztosítékok mentek ki, már beszereztem egy másik vészvillogó kapcsolót...én fasz...

Szóval megy most megint a szopás... hihetetlen, hogy csak pár apróságot akartam megcsinálni, de már megint eltelt legalább 2 hét és szét van kapva a műszerfal.
Ilyenkor gondolok arra, hogy lehet jobb lett volna egy tömegautó, tény hogy mind szarok, de legalább minden van hozzá, utángyártott, bontott, új...
A Bravo-val az van, hogy ami most kéne, abból utángyártott nem létezik, bontottat mindig korán lenyúlják, a gyári meg rohadt drága... jellemző...

It's done!
Végre elkészült az 5000 darabos puzzle-om. Nagyon büszke vagyok magamra. Durván 3 hónap alatt kiraktam. Baromi nagy, 1m x 1,5m.
Majd lefotózom és rakom is fel a másik blogomra, majd jöhet a ragasztás és keretezés.
Viszont szerintem egy darabig most pihentetem a puzzle témát. Rengeteg időmet emésztette fel. Azt sem tartom kizártnak, hogy legközelebb megint karácsonykor kezdek neki egy újnak.

New work in progress
Korábban említettem már, hogy járok Tiffany (ólomüvegezés, díszüvegezés) tanfolyamra.
Első munkám már fent van, most készül a második, ami vagy holnap, vagy pénteken el is készül. Majd azt is feltöltöm.
A következő alkalom majd Áprilisban lesz, amikor is a lámpabúrát fogom megtanulni.
Ahogy elnéztem nem lesz egyszerű, de megtanulom!

New design
Eljött végre a tavasz és vele a jó idő is, tény hogy most a következő napok kicsit esősek lesznek, de úgy gondolom ideje dizájnt váltani.
Igazság szerint le kéne mentenem a korábbi dizájnokat, mert aki késöbb kezdi el olvasni a blogot, csak azt olvassa, hogy igen, új dizájn, nahde milyen volt az előző.
Másrészről, mivel nem saját a dizájn, hanem a választhatók közül szoktam válogatni, így talán nincs is értelme mentegetni... fene tudja, lehet majd egyszer elkezdem mentegetni őket.
Addig is, ejoy the new design.

Spring has come, it's time to go out
Mint mondtam, itt a jó idő. Szerencsére most hétfőn és kedden is egész jó idő volt.
Kedden elő is szedtem a bringámat. Úgy döntöttem, idén minél hamarabb el akarok kezdeni bringázni, mert az elmúlt 2 évben mindig akkor jött rám a biciklizhetnék, mikor már vége volt a nyárnak és jöttek az esős napok.
Mielőtt elkezdenék bringázni, el kell végezzek/végeztessek némi javítgatást.
Kell egy új ülés, mert ez már olyan, mintha betonon ülnék. Meg kell nézni a pedáltengelyt, mert lötyög egy kicsit. Váltót akarok cseréltetni, mert már nem vesz minden sebességet. Féket is akarok cserélni, mert már merevek a bowdenek és már fogni sem fog nagyon...

Idén azt is tervezem, hogy kezelésbe veszem egy kicsit tohonya testemet. Nem mintha lenne kinek tetszenem, de már unom, hogy belem van, és semmi izomom nincs.
Természetesen nem kell rögtön egy Swarci edzőprogramra gondolni, egyelőre kijárok rendszeresen bringázni, meg el kéne járni úszni (amit továbbra sem vagyok hajlandó egyedül csinálni), és még ott van a pincében porosodó kondigép, amire legalább 1-2 órát rá kéne szánni.
Merész tervek ezek tőlem, de valamit csinálni kell, diétától nem lesz karom...
Meglátjuk mennyire lesz kitartásom.

No, asszem mindent leírtam, amit akartam, ha valami kimaradt, azt vagy később leírom, vagy feledésbe merül.

Peace

2011. március 9., szerda

Something familiar..........and painful

Egy ismerős érzés öntött el. Fájdalmas érzés. Vegyes gondolatok kavarognak a fejemben és bizonytalannak érzem magam.

Rég nem éreztem magam így. Nem tudom mi van és miért... de rohadtul zavar és fáj...

2011. március 1., kedd

The gruesome death of a small dog

Nagyon elhanyagoltam kicsiny blogomat az utóbbi időkben.
Ennek oka főleg a fáradtság, mellék oka a lustaság.
Most is dögfáradt vagyok, így még az átlag szarnál is szarabb lesz a fogalmazásom.

Sok apróbb esemény történt, a legtöbbről nem is érdemes írni.

Egyike a soknak, hogy végeztem a tanfolyam első szakaszával, részleteket a Kreatív blogomon olvashattok.
Elnyerte a tetszésemet a dolog, csak iszonyat drága, nem csak maga a tanfolyam, hanem a beutazás is, köszönhetően a 360 forint feletti benzináraknak.
Mindezek ellenére ezt nem fogom a felénél abbagagyni, mert most végre kezdem érezni a lehetőséget a szabadulásra.
Még naaaagyon hosszú folyamat lesz ez, de megvan rá az esély.
Ha sikerül és bejön, akkor végre kitörhetek ebből az átkozott monotonitásból és ebből az átkozott autósboltból. *sóhaj* Bár már ott tartanánk.

New design? Not yet...
El kéne kezdeni megcsinálni az új, tavaszi dizájnt, de egyelőre még várat magára.
A mai naptól van hivatalosan tavasz, de mivel kint még mindig fagy van és mínuszok, ráadásul most még havazik is, így a dolog kicsit csúszik.
Egyébként ez az hideg megdönteni látszik "a pontos időjárás" teóriámat, miszerint tavaly szeptembertől az idő a naptárhoz hűen napra pontos volt.
Ezt bár bővebben is kifejtettem korábbi bejegyzésekben, mégegyszer nem fogom... lustaság, ez van.

Work awaits
Igazán jöhetne már a jó idő, mert már nagyon unom a havat, a jeget, és a fagyos szelet. Ráadásul 1000 dolgom lenne a kocsival, de ahhoz egy tartós 10 fok feletti idő kéne és egy hétvége.
Be kéne rakatni a karácsonyra kapott erősítőt. Ez legalább 1 napos dolog.
Szét akarok szedni egy csomó mindent az utastérben.
Szét kell kapni a műszerfalat, a középső panelt, és a 2 ajtót.
A középső panelben a kiégett izzókat kéne kicserélni, valamivel ki kéne tömni a rádiót, hogy ne zörögjön menet közben, mert halálra idegesít. Ki kéne cserélni a műszerfal keretet végre, már lassan 2 éve megvan az új, de eddig még nem volt rá érkezésem, hogy kicseréljem. Vele együtt ki kéne cserélni a bal küszöb védő műanyagot, amit már 3. éve keresek. Attól tartok meg kell rendeljem a gyárit.
A 2 ajtót szét kéne szedni, megolajozni/zsírozni a zár motorját, az ablakemelő motorját, a bal ajtóban az ablakemelő gombban kicserélni az izzót, a jobb ajtóban a zárszerkezetet megnézni, mert szarul zár.
Hát igen, lenne mit csinálni...
Siess tavasz, siess!

Tdu 2
Tesztelgetem és valszeg meg is fogom venni, de meh....
Szép meg jó meg minden, de nem az igazi. Nekem még mindig jobban tetszik az 1.
Nincs meg az a hangulata, vagy nemtom...
Azt vettem észre, hogy az 1-ben szinte minden figyelmet a kocsikra és környezetükre fordítottak, amíg a 2-ben inkább az eseményekre.
Ez megmutatkozik pl. a kerékforgásban. Nem szép. Van 3 állás. Van az alap, van a lassú gurulás és van a totál szétmosódott gyors gurulás. Ilyet még a korai Gran Turismo-kban láttam. Kissé igénytelenné teszi az egészet és ez még csak 1 kis tényező a sok közül.
Most nem kezdem el sorolni, hogy mi tetszik és mi nem, de minden negativitás ellenére valszeg megveszem, hogy tudjak majd haverokkal online furikázni.
Ott legalább ingyenes a benzin.

The gruesome death of a small dog
Mamámnak már régóta nem volt kutyája és úgy volt vele, hogy nem is kell neki.
Nem is olyan rég egy kis szobacirkáló mászkált a háza körül, gondolta nem zavarja el, valaki biztos keresi, majd elviszik, stb, de a kutyáért nem jött senki.
Befogadta. Rögtön megszerette. Elvitte beoltatni, megkozmetikázni egy kicsit.
Meglepetésére az állatorvos egy chip-et talált a kutyában, de nem volt regisztrálva, azaz nem tudni, kinek a kutyája volt.
Késöbb kiderült, hogy azért, mert ugyan fajta tiszta kutyáról van szó, az alsó fogsorából 1 foga nem volt meg és 1 kicsit beljebb nőtt ki.
Nem tudom milyen fajta volt, de egy kis méretű kutyáról van szó, rövid orra van, de nem az az ocsmány, röfögős fajta. A szőre kicsit ember szerű, göndör, szürkés, a fejénél fekete. Olyan volt, mint egy mini oroszlán.
Ez az eb egy nagyon jó vérmérsékletű, nyugodt, szelíd kutya volt, pont mamámnak való. Tudta cipelni magával és legalább nem volt egyedül.

Nos, tegnap értesültünk róla, hogy Pami már nincs többé.
Mamám szomszédságában van 3 nagy dög kutya, amik már nem egyszer öltek meg kutyát, haraptak meg embert, gazdájuk nem egyszer fel lett jelentve miattuk, de még mindig nem lett elaltatva egyik sem, mert kellenek oda a cigányok miatt...
Pami kint mászkált, szaglászott és óvatlanul a kerítéshez ment, a 3 dög meg elkapta, átcincálták a kerítésen, ezalatt letépték a fejét...
Mamám zokogva hívta anyámat, hogy mi történt. Oda sem tudott menni, mert a dögök örjöngtek a kerítésnél...
Borzasztó...
Asszem, ha más nem, majd én teszek a 3 mocskos korcs ellen. Kinyírom mindet. Mivel éles fegyverem nincs, csak légpuskám, így marad a patkányméreg.
Meg fogom csinálni, nem normális 3 batárnagy vérengző dögöt tartani, amikkel már többször is meggyűlt a baj. Gondoljunk csak bele, ha egy gyereket kapnak el, asszem nem kell részleteznem...
El lesznek itézve a dögök... garantálom.

2011. február 16., szerda

Fucking Jews!

Tele a faszom a mai nappal...
Egész nap zsidóknak írom a kibaszott párszáz forintos számlákat!

Számoljatok ám el mindent az utolsó fillérig bazzeg, mert a végén még amiatt a 620 forint miatt fogtok tönkremenni!

Kurva zsidók bazdmeg...

A másik köcsög meg, bejön 1 db izzóért, ami kerek 1 százas. Odabasz egy 20ezrest. Más nincs nála, csak 60ft.
Mondtam: -nem tudok visszaadni.
-Miért nem?
-Mert nem vagyok bank bazdmeg, hogy a faszomba gondolod, hogy 100ft-os termékért 20ezressel fizetsz?! Itt az izzó, vidd a picsába!

Elvitte én meg bedobtam a 100-ast a kasszába a pénztárcából, MERT NEKEM VAN APRÓM!!!
Ennél már csak az lett volna jobb, ha még számlát is kért volna, a mai átlag után nem lett volna meglepő...

Ma: FASZ KIVAN!

2011. február 14., hétfő

Fuck Valentine's day!

Mondhatnám, hogy ez a nap is olyan, mint a többi, hogy nekem semmit nem jelent, de nem mondhatom.
Mondhatnám, hogy örülök, hogy ilyenkor melózok, nem megyek sehova, így nem dühít a sok álszent párocskák álszent turbékolása ezen a napon, de nem mondhatom.

Nem mondhatom, mert egy világnap elől nem lehet elbújni azzal, hogy leszarom, nem érdekel és utálom is, mert ilyenkor még a csapból is ez folyik.
Mégha nem is nézek tv-t, vagy nem is hallgatok rádiót, akkor is a szembesülsz vele, mert elég kimenni és sétálni egy 2 percet.

A társadalom és a modern technika így is elintézi a magamfajta, örök magányra ítélt embereket nap mint nap, erre még ennek külön egy világnapot is rendeznek, hát köszönjük szépen.

Ezt a napot max úgy lehet elkerülni, ha az ember fel sem kel, de persze ezt szintén nem lehet, mert dolgozni kell...
Még ezzel sem lenne baj, ha egész nap bent vagyok, de ma kell mennem vásárolni.
Fasza lesz megint látni a sok párt egymást nyalni falni.

Úgy lenne igazságos, ha boltok a sok valentin napi kacatok mellett mondjuk mérget, vagy borotvapengéket is árulnának, így legalább elmondhatják, hogy gondoltak mindenkire.

All in all: FUCK VALENTINE'S DAY!
Peace

2011. január 28., péntek

The most The most The most!!!

The most GORE!!!


The most LEWD!!!


The most AWESOME!!!



BERSERK!!!!!

do I need to say more?

2011. január 25., kedd

Death of a kitten

Múlt hétvégén feltűnt hogy az 5. macskánk hiányzik.
Késöbb megtudtam, hogy elütötték. Bemászott utána keresztszüleim kertjébe, meglátták és rögtön állatorvoshoz vitték, de már menthetetlen volt. El kellett altatni.

Szegény kis vakarcs még tavaly ősz körül jött hozzánk. Hiába próbáltuk elzavarni, ő ragaszkodott hozzánk. Végül nálunk maradt. Nem terveztünk egy 5. macskát és minél hamarabb örökbe akartuk adni, persze senkinek nem kell ilyenkor macska.

Nagyon sovány volt, de hamar összeszedte magát. Barátságos volt, imádta ha felvettük, sokszor ott aludt el a kezemben.

Mivel nem akartuk megtartani, így nevet sem adtunk neki. Én vakarcsnak hívtam mindig.

Nem így akartunk tőle megválni, de legalább addig is jó dolga volt nálunk.







Nyugodj békében kis vakarcs.

2011. január 19., szerda

Idiocy and a lil' update

Igazán nem akartam erről írni, mert őszintén leszarom, sőt örülök, hogy fogynak, pusztulnak a sok retardáltak, de az a helyzet, hogy már sokadik napja még a csapból is ez folyik, úgyhogy most következzék némi fejtágítás és vélemény a hétvégi balhéról.

Mint mondtam örülök és kurvára nem tudom sajnálni tömegben agyontaposott lányokat.
Legyen akárki a felelős a probléma jóval mélyebb, mint ahogy azt az átlag emberek gondolják.
Most nem kezdek el regényt írni, hogy miért van ez és mi a baj a mai társadalom fiatalabb régióival, mert sosem érnék a végére.
A probléma sokoldalú és sajnos már kezelhetetlen.
A Facebook-on lánclevelező, szervezkedő szülők figyelmét felhívnám, hogy ennél még csak rosszabb lesz a helyzet és nagyon aranyos amit próbálnak szervezni, de mint mondtam, a helyzet kezelhetetlen és már rég elkéstek az egésszel. Több évtizedes generációs próbléma ez, amit képtelenség a gyökerekik visszamenőleg kontrolálni.
Egyet lehet tenni, készen kell állni néhány előre megásott sírgödrökkel, mert lehet, hogy a következő szombat esti buli után a maga kölykét kell majd eltemetni.
Ez van.
A mai taknyok minden egyes bulit életük utolsó napjának élik meg, ennek fényében a szó átvitt és szó szerinti értelmében is szétbasszák a saját és társaik testét, egészségét.
Mindegy nekik, hogy másnap vagy harmadnap emlékeznek-e egyáltalán, hogy mit csináltak, lényeg, hogy a mámor megmaradjon a fejükben, meg a tudat, hogy "BAZDMEG MEKKORA BULI VOLT"...
Ahogy az elején megjegyeztem, az ilyen halálhíreknek külön örülök, de hiába, mert ha egy degenrált meghal, akkor rögtön megjelenik helyette 2.

Nah, most hogy ezt leírtam, ezzel a témával nem óhajtok többet foglalkozni. Szépen kérem az idetévedő, dühös, habzószájú olvasókat, hogy kíméljenek a kommenteléstől, mert autodelete van, oké? Lezártam ezt a témát, innentől leszarom, nem akarok vele foglalkozni. Köszönöm.

A chance to restore an old friendship?
Maybe.
Egyelőre még mindig van bennem kétely. A telefonos beszélgetéstől és a személyes találkozótól egyelőre még félek. A tavalyi balhé után nem tudom, hogy meg mernék-e jelenni előtte. Úgy érzem, hogy még dukál nekem egy nagy pofánvágás.
Egyelőre marad a gépelős kommunikáció. Kis előrelépés, hogy msn-re visszavettem.
Lassú léptekkel haladunk előre. Majd meglátjuk mi lesz.

A lil' update
Véget ért a leltározás, legalábbis ami a Bárdis készletet illeti. Kész lettem vele szerintem egész hamar, már csak a ki- és bevételezések vannak hátra. Remélem idén békénhagynak a keleti árukészlettel, mert ahhoz kurvára nincsen lust-om.

Múlt héten kezdtem el azt a bizonyos tanfolyamot, ami ha bejön, akkor 1 új hobbival bővül a tárlatom. Sokan már tudják, mi az, ám ide majd csak akkor írom le, ha elkészül a munkám, amit ott csinálok, csakhogy képpel is alá tudjam támasztani a hobbi pozitív tulajdonságait az előítéletekkel szemben.
A tanfolyam nem volt olcsó és ha foglalkozni akarok ezzel a késöbbiekben, akkor a felszerelés is baromi drága lesz. Egyelőre nagyon érdekel és már várom, hogy a saját munkámat csinálhassam.
Meglátjuk, mi sül ki belőle.

Nah, megint eleget írtam, úgyhogy egyelőre ennyi.
Peace.

2011. január 10., hétfő

Quote of the week

Russell Peters:
-The smaller your dick, the more you'll fuck in your life. You don't believe me? Look at the 2 largest populations in the world.

2011. január 9., vasárnap

Roneri time!

Ezt találtam egy channel boardon.
Magamra ismertem.
Jót nevettem a képen...



de mikor másodszorra néztem végig, kissé már elkenődtem.