Final week, or is it?

Múltkorihoz hozzáfűznék annyit, hogy a hét nem kapta meg a "hell week" címet, mert a csütörtök és péntek nem volt vészes.

Ez a hét az utolsó a diéta hónapból. A tavalyihoz képest idén feleakkora sikerrel zárom a dolgot. Sajnos jóval kevesebb ment le rólam, mint azt vártam volna.
Azon agyalok, talán majd tavasszal újra nekifutok és akkor már némi testmozgást is beiktatok. Vagy bringázni fogok, vagy csak sétálni nagyokat, a futás kizárva, majd futok ha kergetnek...

Azon is gondolkodtam, hogy kitolom a diétát karácsonyig, de az van, hogy már annyit szenvedtem az éhezéssel, hogy egy fél hónapra nincs értelme folytatni, ráadásul tuti nem menne le a többi fölös kiló.
Ha vissza is jön, akkor majd tavasszal ledolgozom.
Hülyeség is ilyenkor diétázni, mert hideg van, nem tudok sehova se menni, csak otthon ülni, vagy aludni, az meg úgy nem az igazi.

Szóval... utolsó hét, ezt még kibírom, aztán egy darabig szünet.

Hell week... I'm sure of it now...

Ma megint meg akarok halni... ez a hét tuti ki fogja érdemelni a "Pokol hete" címet...

Longest week / Hunbrony meet

Jellemző rám, hogyha történik velem valami jó, egészen addig nem írok róla, amíg nem jön hozzá valami, amiért megint örjöngeni lehetne...

Éééés ez a helyzet most is.
Az élet nem engedi meg nekem hogy egy kicsit is boldog legyek, hogy egy jó 10 év után végre megint emberek közé, egy találkozóra elmegyek, neeeem, az öröm kb. addig tart amíg haza nem érek...

Nahde még a szartenger előtt legyen egy kis vidámság.
2 hete volt a második (ám nekem még csak az első) Hunbrony meet. Izgatottan vártam, hogy mégis milyen emberek lesznek ott és akárcsak anno az anime meet-eken, itt is elég sokféle ember volt. Ez nem feltétlenül rossz, sőt.
Érdekes volt látni, hogy egy efajta rajzilm sorozatért mennyien őrülnek meg, velem együtt.
Kissé csalódottan ám kevésbbe meglepetten láttam, hogy 1 lány sem jelent meg.
Nem is csoda, közel 60-as lélekszámú kis csoportunkban nagyon kevés lány van, ami manapság totál érthető, nem mintha a becsajozás lett volna a fő csapás iránya, mindenesetre jó lett volna ismerkedni a másik nemből is pár emberrel.

A gyülekező a Népligetben volt, onnan mentünk át a Lurdy-ba. A program szerint reggeli után mozi, aztán westend és így tovább.
Életem egyik legpocsékabb filmjét néztem meg, de hála a társaságnak végig röhögtük, így nem volt vészes. Mozi után indultunk volna a Westend-be, viszont az útvonal érdekes volt. Hátul, a parkoló felé indult a társaság, majd balra el, át 2-3 zebrán, csakhogy az 1-es villamosnál visszamenjünk 2-3 zebrán. Betudtam reggeli tornának a kis túrát.
Népligetnél leszakadtunk a csordától, mert jegyvásárlás miatt mi megálltunk, de nemgond, a Westend-nél utolértük őket. Ott egy játékbolt előtt vártunk, míg a többiek póni felderítő hadjáratra indultak.
Onnan egy kis kocsma-étterem szerüségbe mentünk, ahol mindenki kedvére rendelgetett ezt-azt.
Késöbb jött a csoportos karaoke, amihez én nem voltam elég részeg (és valszeg soha nem is leszek), így elbújva az alsó sorokban hallgattam a kellően mély hangszínen előadott Winter Wrapup című számot.
Ezután még egy darabig maradtunk, aztán elkezdtünk szállingózni hazafele.

Összegezve a napot, fun volt, jól éreztem magam, sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, és reményeim szerint talán 1-2 barátra is szert teszek előbb vagy utóbb.
Már csak azért is élveztem azt a napot, mert mint mondtam korábban, baromi rég nem voltam sem meet-en, sem emberek között, viszont most hogy egy új társaságra találtam, talán most már lezárhatom az anime-s múltamat és a vele járó fájdalmas emlékeket.

Innentől indul a lavina...
Itt a bolt környékén láttam a héten egy kismacskát mászkálni, ami azért gáz, mert baromi forgalamas ez a hely és ismerve az emberi kegyetlenséget, feltűnés nélkül el fogják gázolni.
Törtem is a fejem, hogy basszus, csak haza kéne vinni szegényt, hisz még kölyök és tök egyedül itt mászkál össze-vissza, de végül nem vittem haza.
Szombat éjszaka, mikor jöttem vissza a meet-ről, a bolthoz érve látok egy kis fekete-fehér valamit az út szélen feküdni.
A kismacska volt... holtan, eltaposva, a belei kiszakadva, a feje összeroncsolódva...
Azonnal összeszorult a szívem és napokig magamat hibáztattam. Ha aznap hazaviszem...
Valaki mondja meg nekem, ez miért fer? Miért fer, hogy egy szerencsétlen kölyök állat, anyjától és a testvéreitől elszakítva kell bolyongjon egy forgalmas útszakaszon csak azért hogy végül elüssék?
Az én hibám... ha aznap hazaviszem, megmenthettem volna...

Longest week
Ahogy már korábban is említettem, ebben a hónapban diétázom, ami eléggé megkeseríti a napjaimat, de az elmúlt hét szinte egy örökkévalóság volt...
Csak azért nem érdemelte ki a "Pokol hete" címet, mert nem egy örjöngős hét volt, sokkal inkább fárasztó és stresszes.
Egész héten olyan rendelések voltak, amik előlegesek, nem biztos hogy jó a kocsiba, stb... ilyenkor megy a stresszelés, hogy vajon jó lesz? Vajon visszahozzák? Ha visszahozzák, akkor vajon találok valami mást helyette, hacsak addig el nem intézte máshol?
Szerencsére nem voltak fennakadások, de maga a stressz felemésztett arra a hétre...

Volt közben Tanashi névnapja is, küldtem is sms-t (mind2 számára), írtam neki FB-n, viszont nem jött válasz egyikre sem. Kezdtem bepánikolni, már azt mondogattam magamban, nemár hogy vele is történt valami... megőrülök... Majd 1 napra rá jött a válasz, megnyugodtam. Vele sem beszéltem már ezer éve és azóta sem, pedig kiváncsi vagyok hogy van, hogy bírja az utolsó félévét, stb...
Nem is értem, a napi 24 órából 9 óra meló, nahde hova tűnik el a többi? Miért nincs időm soha senkire? Vagy ha van akkor miért van mindig éjjel 2 óra?
Remélem azért hamarosan tudunk majd egy kicsit beszélgetni.

Bad start
Ez a hétfő nem indult valami jól, ami szintén megszokott szánalmas kicsi életemben...
Kevesebb mint 1 órája voltunk nyitva és én már tömegmészárlós hangulatban voltam.
Ez rossz jel, tény, hogy minden hétfőm pocsék, ha meg nem akkor a kedd bepótolja, de ha már korán reggel eljutok egy bizonyos idegállapotba, az általában azt jelenti, hogy az egész hetem ilyen lesz. Megelőlegezem ez a hetet a "Pokol hete" címre, majd meglátjuk igazam lett-e...

Más most nem jut eszembe, peace.

Hell starts once again...

November... tavaly ez a hónap volt maga a pokol és idén is az lesz, ugyanis ismét diétába kezdtem.
Talán most nem lesz annyira kemény, mint tavaly, de még meglátom, mindenesetre ég veled olajban sült kaja, kenyér, sajt és egyéb felvágottak és üdv újra sárgarépa...

Ez naaaaaaaaaagyon hosszú hónap lesz...

A tavalyi eseményről itt lehet olvasni.

Szóval, here we go, hajrá én...

Peace