2008. december 29., hétfő

A börtön ablakába.... soha nem süt...... be a nap....

tovább nem tudom...

Igen, megint itt rohadok ebben a börtönben és itt fogok rohadni még legalább 20 évet.
Fő az optimizmus.

Ja igen, Merry fucking christmas to all...
Mint mondtam, nem volt karácsonyi hangulatom, és ez szenteste sem jött meg... már max csak jövőre...
Tulajdonképpen örülhetnék, hisz csak ma meg holnap vagyok bent, aztán készülök a szilveszteri lanapartira, de az a helyzet, amint a bolt közelébe érek, elfog egy mély undor...

Jó rég nem írtam, az igazat megvalva nem is volt mit. Olvasgattam véletlenszerűen ismerősök (legalábbis azok, akiket kezdő otaku koromban imsertem meg, és azóta nemigen láttam) blogjait. Hát igen, itt látszik az iskolázottsági külömbség, amíg én 2-es érettségivel ilyen low class blogot írok, addig a többi komunikációs és bölcsész egyetemista frappáns és fordulatos sorokat írnak, mindenféle művészi idézésekkel.
Hát igen, ilyen tőlem nem telik...

Hamarosan lezárul az év. Várom? Nem várom? Szerintem tökmindegy. Ha várom, akkor mindjárt itt van, ha nem, akkor is jön...
Tudom hogy esélytelen, de remélem a következő évem legalább egy árnyalattal boldogabb... uramisten, "boldogot" írtam? "jót" akartam. hehe... boldogság nem igen jár nekem, így csak a jóban reménykedhetek... már az is elég lenne.
Nah elég az érvágásból mára.
Nem tudom mikor írok legközelebb, mindenesetre happy fucking Y2K9 for all.

2008. december 12., péntek

The show must go on...

Olyan rég nem írtam, hogy már a jelszavam is elfelejtettem... 4-5 próbálkozásra azért sikerült.

Eddig eltelt időben sokminden nem történt... közeleg a karácsony, idén valahogy nem várom... erről is a munka tehet.
Egyik hétvégén feldíszítettük a házat, úgyhogy esténként úszik a fényben.
Tegnap megvettem a Barcsay féle anatómia könyvet Tanashinak karácsonyra. Sokszor hallottam, hogy "A rajzosok bibliájának" hívják. Mindamellett baromi drága egy könyv... persze ezt Tanashinak nem kell tudnia ;).
Ami a többieket illeti, fogalmam nincs, mit vegyek, így reménykedem, hogy ők kitalálják, mit szeretnének.

Más
A minap rám írt msn-en Ádám haverom volt barátnője. Gondoltam, WTF?
Kérdezte mi hír velem, hogy megy sorom, stb...szintén WTF?
Aztán végeredményben kiderült, hogy csak a bűntudatát akarta oszlatni, ami szép és jó, de nem a haverok felé kéne pedálozni, hanem inkább ahhoz az emberhez, akinek hazavágta az életét.
Ez az eset gyanusan hasonlít az én esetemre... nálam annyi különbség volt, hogy egyből nekem írt és nem 2-3 hónap múlva, hanem bő 1 év után... ráadásul sms-ben -lol- sms-ben öregem, komolyan, ez a 21. század legszemélyesebb társalgási módszere. nah mind1, hál istennek már közöm nincs hozzá.
Ha már őt emlegetem, észrevettem, hogy egy bizonyos magyarchanon, Anonymous-ok kedvence lett. Gratulálni tudok, ha valaki egy szenny-imageboard-on lesz híres, bár ahogyan az okosak mondják, ki mint vet....

Más
Sziveszterre már megvettem a fegyverarzenált. 1 db 44-es rakéta pack, 1 db 19-es kisebb pack, és egy vetőcsöves 12 db-os tüzijáték pack. Ilyenkor örülök igazán a csempészárunak.
Érdekes, hogy, habár kint csinálják és feketén hozzák be, kizárólag magyar nyelvű leírás van hozzá... azért érdekes, mert nekünk meg rengeteg olyan termékünk van (főleg autóápolási), amit egyenesen a gyártótól veszünk, mégsincs magyar nyelvű leírás hozzá, mindig utólag kell beszerezni hozzá. Nevetséges...
Egy újabb dolog, ami miatt Magyarhon FAILS!

nah, azért megint összegyűlt néhány sor, úgyhogy egy darabig megint nem írok :D.
Ha esetleg Karácsonyig, vagy Szilveszterig nem írnék, akkor Boldog Karácsonyt és Boldog Y2k9 mindenki.

2008. november 24., hétfő

Write my blog, I must...

nah... végre gépnél... beszarás ez a hétfő eddig... az alkalmazottak tűntetőlegesen odaragadtak a gépekhez és nem hajlandók felkelni onnan...
mikor már 2nél többen vannak bent, akkor nagynehezen...
Meh... no raging today... most valahogy nincs kedvem hozzá...

Igen, megint egy lusta disznó voltam. Nem írtam, régi bejegyzéseket igértem, bemásolom... nem másoltam be. For this, I'll stand in the corner... later.

Nah, mik történtek? Most nagyon mély és megeröltető gondolkodásba esem... all the Jedis are going to feel this one

...Szóval... Domino day. Yee megdőlt a rekord, gratula Mr. Domino.

És most agyhalál... ezt utálom. Nagynehezen leülök ide és mindent elfelejtek, amit le akartam írni. Kéne egy diktafon, amire rámondom a dolgokat, aztán itt mindent szépen leírni... Oh well...

Minap szedtem le egy 8 és fél gigás Dos Games Collection-t, telistele régi klasszikus Dosjátékokkal, oh yeah... aztán haver kiábrándított, dosbox nélkül 80%-a el sem fog indulni. ARGH!!!

Más
Beszéljünk a társkeresőkről...
Tapasztalataim a felhasználókról...
Előszőr is; nem csalódtam -sajnos- abban a kijelentésemben, hogy az emberek nem tudják, mit jelent az erkölcs... sóhaj... aki ismer, gyakorlatilag tudja a véleményemet erről...
Másodszor; jelen társkeresőn, ahol regelve vagyok, van a menü alatt különféle lehetőség...
Barátnak jelölés, levél írás, puszi küldés(wtf lol), képek véleményezése, stb... ezen lehetőségekkel lehet értesíteni a kiszemelt "áldozatot" szándékainkról. Ez mind szép és jó, csak egyesek nem rendeltetésszerűen használják...
Harmadszor; 9-15 ÉVES EMBEREK MI A FASZNAK REGISZTRÁLNAK ILYEN HELYRE?!
Jó, ok, nem baj, csak akkor engem ne szekáljanak; könyörgöm, leírtam érthetően abba a rohadt rublikába (magamról címszó alatt), hogy KÖLYKÖK, DOHÁNYOSOK, és PIÁSOK kíméljenek. Nem tudom, lehet én vagyok beképzelt egy 3-mas érettségimmel, de olyan k*rva nehéz megérteni, amit oda leírok?! Úgy tűnik igen.

Más
Team Fortress 2
Egészen függő lettem, magával ragadott teljesen, úgyhogy egy darabig TDU-t hanyagolom.
Sajátos humor, nagyon jól megcsinált karakterek. Az arcmimikák nagyon jók, minden kifejezés tisztán kivehető. 9 külömböző class, mind a saját előnyével és hátrányával.

Más

1-2 dolog azért bevillan, miközben írogatok. Többek közt az is, hogy múlt héten, melóból eljövögettem, mert volt otthon egy kis házimunka, amit meg kell mondjam, nem bántam.
Örültem, hogy eljöhettem. Egyszerűen annyira ellenszenves nekem ez a hely... tényleg, mint egy börtön...
Ahogy otthon lapátoltam a földet a talicskába, vagy porszívóztam a házban, vagy akár Angelnél ahogy raktam össze a komódot úgy éreztem, könnyedebb vagyok, több bennem az élet... egy kicsit. Örültem, hogy nem kellett embereket kiszolgáni, nem kellett minden egyes hülyének magyarázkodni, jobbra-balra telefonálgani...
Jó kis kiszabott munka, amiben nem kellett másokkal közreműködni, hanem csak céltudatosan csinálni. Angelnek is mondtam, hogy simán el tudnám képzelni a napjaimat, hogy komódokat rakok össze... Lehet hogy pszichológushoz kénne mennem...

Hamarosan jön a karácsony...a közönség feszülten várja hősünk hozzáfűznivalóját, és és ÉS: meh...
Szóval erről ennyit... valahogy még nincs karácsonyi hangulatom.
Ami a szilvesztert illeti, valszeg lesz programom... ilyen sem volt még.
Egyelőre ennyi.

2008. november 10., hétfő

Riszálom úgyis úgyis...

Nos, úgy döntöttem minden korábbi bejegyzésemet a régi blogomról be fogom másolni ide... majd otthon.

Más

Múlt hét csütörtökön szabadnapos voltam.
Angel megkért, hogy menjek be és segítsek neki elvinni egy komódot a csepeli Jysk-ből (nemtom jól írom-e) hozzájuk.
Mikor odaértem, még beszélgettünk kicsit.
Igencsak sokkoló hírrel világosítottak fel. Részleteket inkább nem modok, mert OMG és hagyne... még a most sem tudok napirendre térni... csak ezek futnak át az agyamon...EEEEW, GOD!!! How much lower can someone get?....
Megérkeztünk a Jysk-hez és nekálltunk bepakolni. A művelet nem volt egyszerű.
Sikeresen beértünk Angel-hez. Zel segített felvinni és nekiálltam összerakni. Ráment gyakorlatilag az egész napom, de végül kész lett.
Szerszámügyileg felkészületlenek voltunk. Én, mert nem vittem semmit :D, Angel-nek meg egy cserélhető fejes csavarhúzón kívül mása nemigen volt. A kalapácsot egy centivel helyettesítettem, késöbb maradt a csavarhúzó vastagabbik oldala. Az ujjam bánta a nem megfelelő szerszámot, 10-ből 2-szer rávágtam a hüvejkujjamra, Angel helyettem is felszisszent minden találatnál :D, holott nekem fájt igazán.
Sajnos késöbb vettük észre, hogy a fikókok takarólapjait fordítva tettem fel -___-... ezt sem tudom hiba nélkül elvégezni...
Mindenesetre használható, csak azok a lapok nem a lesimított oldalukat mutatják. Majd valamelyik 7végén visszamegyek és megcsinálom.

Más

Szombaton voltam moziban azzal a bizonyos kedves ismerősömmel, akiről már korábban is írtam. Madagaszkár 2-t néztük meg. Jó volt a film, sok poénos jelenettel, de igazán az volt a lényeg, hogy vele mehettem.
Én mint nagy "lovag", "fémparipámmal" bementem érte, majd el Campona (egyébként az Aréna Pláza igencsak közelebb lett volna... úgy 20-30kilóméterrel, de nembaaaj, majd legközelebb :D) és onnan vissza, majd haza. A kilóméterek meglesznek.
Csepelen, a temetővel szemben egy kigyulladt virágosbódét láttunk. Rajtunk kívül volt ott már pár kocsi, úgyhogy mi nem álltunk meg. Kicsit arrébb már jöttek is a tűzoltók. Vajon miért kaphatott lángra? Gyújtogatók? Misuteri desu...
Elmondhatom végre, hogy nagyon is jól éreztem magam, és mindez neki köszönhető. Remélhetőleg ő is jól érezte magát, hisz tulajdonképpen ez volt a lényeg.

Egyelőre ennyi.
Majd otthon ápdételek .................talán :P

2008. november 3., hétfő

here we go again...

Ezennel megnyitom új blogomat.
Korábban volt már egy, csak egyéb okok miatt töröltem.
Még nem tudom, hogy a régi bejegyzéseket beteszem-e ide.
Rengeteg idő telt el, sokminden történt.

Voltak napok, amikor úgy éreztem, azonnal le kell írnom az aznapi gondjaimat, ám az idő elteltével minden elmúlt, így nemigen lesznek visszamenőleg ápdétek.

Ha már úgyis benne vagyok

Hétfő van; ezzel mindent el is mondtam.
Az elmúlt 1-2 hétben igen elfoglaltak voltunk. Elkezdtünk Suzukihoz gyári meg utángyártott alkatrészeket árulni. Vettünk egy nagyobb készletet a fogyandókból (lámpák, szűrők, fékalkatrészek, stb). Remélem beindul.

Más
Elkezdtem Team Frotress-ezni. Nem tudom, hogy ezt írtam-e már korábban. Nem mondom, hogy jó vagyok, de lassan kezdek belejönni. Egész jó játék, ráadásul barátaim is sokszor vannak online.

Ma elég tompa az agyam, nemigen tudok miről írni, főleg értelmesen, úgyhogy mára ennyi.