2009. március 30., hétfő

Freaky dreams rou....ah fuck it...

Ritka szar éjszakám volt...

Rég volt már, hogy nem bárányt, hanem perceket számoltam... baromi hosszú éjszaka volt.
Nem bírtam elaludni, forgolódtam, fájt a fejem, melegem volt...
Lecsavartam a radiátort, kinyitottam az ablakot, (fangörlök örömére) félmeztelenül aludtam... azaz próbáltam...
Kivételesen az eső nyugtató hangja sem segített.
3 órakor az járt a fejemben, megint milyen zombi leszek...
Fél 5kor végre sikerül elaludnom.

Innentől kaphatná a bejegyzésem a Freaky dreams legújabb epizódját, de annyira fáradt vagyok és annyi mindnen baromság tömörült abba a szűk félórába, hogy most inkább hagyom is.

5kor felkelek, iszonyat szomjas vagyok... baracklé elfogyott, mountain dew elfogyott... lemenni nem akarok, mert akkor megint nyomkodni kell a riasztót, az meg hangos.
Vajon nővéremnél van-e valami?... átmegyek (btw nővérem pesten van, ergo nemgáz az átmászkálás a másik szobába), látom bubitlan víz... jobb mint az üres poharat inni... töltök, kortyolok... hát nem kellett sok hogy pofazacskó vákumnyomásos mosást végezzek a monitoron... Mi a faszom ez?!-hangzott el a kérdés a fejemben, majd a vaksötétben hunyorogtam a palackra.
Figyelem, reklám jön. Ó bazzeg!!!! Ez Theodora, a ku.... a többit a fantáziátokra bízom... btw nővérem is utálja, ő mindig azt a Nestlé féle bubitlan vizet issza... mi fenét keresett nála Theodora.
Nah ez is jól sült el, gondoltam és visszafeküdtem, némi szenderedés reményében...
Az órát ébresztés előtt 1 perccel kapcsoltam le, kiüvegsedett szemekkel, majdnem bejátszottam azt a McDonalds-os reklámot, mikor a srác zombimódban kidobja a szennyest a wc-be és a szennyestartóba ürít... már nem is tudom, hogy ezt a hétfő számlájára írjam, vagy a fáradtságoméra...
But wait, there's more!
Kedves macsekom a szobám előtt várt, hízelgő kis nyávogással jelezte ottlétét. Szasz, macs, hangzott a válasz, majd indultam befelé megkerülve a macskát. Sajnos ráléptem a farkára, amit kevésbbé hízelgő nyávogással jelzett majd búcsúképp egy szép sormintát hímzett a lábamba.
Anyámék lent, a szokásos "jó reggelt" helyett a "kurva anyád, az Isten basszon teherbe, te kibaszott macska, lenyesem minden rohadt karmodat, már amelyik nem maradt bennem" szavakat hallották tőlem.
Vérrel átitatott zoknimat ki kellett cserélnem.
Majd levánszorogtam, felvázoltam mi történt, meg azt is, hogy kb fél órát aludtam összesen.

Ha esetleg valahol durvább helyesírás hibáim lennének, vagy zagyvaságot írnék, azt majd kijavítom, bár azután, hogy itt melóhelyen, a jelenlétire azt írtam, hogy Pécsi Zoltánné, már semmin nem lepődnék meg.

Jelenleg, iszonyat fáradt vagyok és most már rosszúl is érzem magam. Reggelit nem ettem és lehet még vacsorát sem fogok...
Anyámnak még nem vázoltam fel távozási szándékomat... ha továbbra is rosszúl vagyok, akkor szeretnék 2 után lelépni... kiváncsi vagyok, hogy fogadja.
Ha megint beköhög egy "menjek orvoshoz papírért" szöveget, akkor nem garantálom, hogy nem fakadok ki.

Soha rosszabb napot... remélem másnak sem lesz... mára ennyi...

U.I.: Fatal, ne röhögj!

2009. március 24., kedd

Freaky dreams round 2...

Megintcsak egy nagyon fura álmom volt, ami ébredés után elgondolkodtatott... annyira, hogy el is késtem melóhelyről...
Mindenre nem emlékszem belőle sajnos. Egy buszon vagyok, de nem egy átlagos ikarus féle buszon. Olyan emberek vesznek körül, akiket soha nem láttam eddig, de álmomban mégis ismertem őket.
Megérkezünk egy szűk Pesti utcába, ahol a sok magas és ismeretlen épület közül megismerem a lakásomat. Meg is említem, "itt a lakásom". Furcsa volt, mert körülötte csupa olyan épület volt, ami a valóságban nincs ott.
Nem tudom miért, olyan Londoninak hatott a környezet, holott soha nem voltam Londonban.

Majd képszakadás... egy lakásban vagyok, ahol keresztanyám fogad ebéddel... szintén fura, mert valóságban keresztanyámék egy családi házban laknak, tőlünk átlósan, az utca túloldalán.
Majd megint képszakadás, megint egy ismeretlen lakásban vagyok. Rajtam kívül még 2 ismeretlen ember volt ott, de mint a buszon lévőknél, őket is ismertem...
Majd az egyik ajtón kilép Tanashi...

nos...

úgy, ahogy eddig még nem láttam.... nem meztelenül, mielőtt bárki rosszra gondolna... ugyanakkor elgondolkodtam, hogy élénk vizuális készségem ilyenkor áldás-e vagy átok...
Szintén furcsaság vele kapcsolatban, hogy a haja olyan volt, mint régebben, nem az a stílus, mint most...
A legurcsább az volt, hogy álmomban tisztában voltam azzal, hogy nem stimmelnek a dolgok, mégis olyan természetesen viselkedtem, meg sétálgattam egyik helyről a másikra, mintha már lettem volna ott...
Megint képszakadás... a szobámban vagyok, saját magamat látom az ágyon hanyattfekve aludni... felülnézetből...
Így csak akkor fekszek, ha csak pihentetem a szemem, így nem szoktam aludni... Ha így fekszek, akkor az azt jelenti, hogy perceken belül kellni kell... láttam is mellettem, hogy az óra 7:02-t mutat...

még 3 perc...

Csörög az óra és hirtelen a felülnézetből a valóságban találom magam...

Kikészítenek az ilyen álmok... jobb szeretem, mikor mélyalvásban vagyok és nem álmodok semmit... megint hullafáradt vagyok, egyáltalán nem pihentem ki magam és még most is az jár a fejemben, amiket álmomban láttam...
meh...

2009. március 23., hétfő

work in progress...

Egy újabb hét kezdődött... kicsit nehézkesen... éjszaka nem aludtam valami jól, agyam járt, mint a gép, kicsit sem tudtam takarékra tenni...
Ma reggel olyan szemem volt mint egy drogosnak... szemenként 4 ráncot számoltam és olyan véraláfutásos volt a szemem, mint Vegitának a sorozat elején...

Más
Szegény Angelt is szerencsétlenségek tömkelege éri, most spec a munkahelyével kapcsolatban.
Személyes üzenet: szólj kérlek, mikor mindennek vége, mert szeretném végre megmondani a magamét a főnöknek.

Más
Hétvégén kis sikerélménnyel gazdagodtam, bár küzdelmes pár órát vett igénybe.
Mostanság TF2 helyett Tdu-zok és Diablo2-zök(nem röhögni). Diablo2 nagy kedvencem, időnként előkaparom, hogy végigjátszam újra és újra, ám most meggyűlt a bajom a karakter inventory-jával... lényegében azzal, hogy rohadt kevés a hely, nem győztem zsúfolni a gem-eket és a charm-okat...
Szerencsémre találtam neten modot, ami igencsak megnöveli a helyet mind inventory-ban és a személyes ládában...jah és a cube-ban is.
A küzdelmek nem a mod telepítésével, hanem a használatával voltak. Miután informatikai analfabéta vagyok (pl.: a crack fogalmát 14 évesen, használatát 16 évesen tanultam meg... do I need to say more?); régóta ismert diablo fan pc géniusz haverom segítségét kértem és kb másfél órás kemény küzdelmek, néhány doboz nyugatató (neki), és tömérdek patch és crack letöltése után sem akart menni. Végeredményben már annyira jólinformált lettem, hogy másnap újra nekifutottam... Mentésemet backup-oltam, a játékot újraraktam, leszedtem az 1.11-es patch-et és a hozzá való crack-et, telepítettem, majd felraktam a modot... kipróbáltam új karival és SUCCESS!!! Nem fagy ki, és megvan a giga inventory... yeeee... visszaraktam a mentést és úgy is működött, és a cuccaim sem tűntek el... úgyhogy hepi vagyok, nem kell zsúfolgatni és nem kell minden fontos cuccot eladni...
Thx a segíséget PegarD.

Más
Ami az elmúlt időben folytatott tömény agyalást illeti... továbbra is folytatom de lassan az eredményhez érek...sajnos...
Talán még 1 beszélgetésre lesz szükségem, mielőtt dönteni fogok...
Nem lesz egyszerű... részletekről nem nyilatkozom, sem itt sem msn-en...

--------------------- ANNOUNCEMENT TIME!!! ---------------------

Észrevettem, hogy csak akkor írok szinte, ha valamin dühöngök, vagy depizek, ergo hogy valami kis életet vigyek kicsiny blogomba, indítok egy "A Hét szövege, vagy beszólása" rovatot, ami random msn beszélgetés részlete, vagy imageboard-okról (4chan, magyarchan) 1-2 beszólás lesz.
Alkalmankén lehet linkelek youtube videókat és talán 1-2 random viccet is bemásolok.
Ez utóbbi nem napi rendszerességgel lesz, mert úgysem tudnám betartani, ezért nem is igérgetem... nem szeretnék úgy járni, hogy elmaradok 1 havi adaggal, aztán egy bejegyzésem csak viccekből álljon.

Apróbetűs rész: nem vállalok felelősséget a rasszista viccekért(néger, cigány, zsidó), a buzi és az emo (tulajdonképpen a kettő ugyanaz, hehehe....) viccekért, a szőke viccekért, és... hát nem hinném, hogy rendőrök olvasnák ezt a blogot, úgyhogy rájuk kár kitérni. A viccek célja a nevettetés, akinek nem tetszik annak nem kell olvasnia és/vagy nem rendelkezik humorérzékkel.

majd re...

2009. március 17., kedd

thinking...

Mostanság erősen járatom az agyam...
azért is nem írtam semmi újat...
és most is nagyon agyalok...

hogy min, vagy kin, az egyelőre maradjon titok...
annyi biztos, hogy nehéz döntés lesz...

2009. március 13., péntek

Flat animals...

Reggel, a börtön felé, az út szélén látok egy kivasalt macskát, ami már tegnap is ott volt, csak azóta basztak eltüntetni. Minden alkalommal iszony és síráshatár kerülget, mikor kivasalt háziállatokat látok... ilyenkor belegondolok, vajon én mit tennék, ha én kerülnék hasonló helyzetbe...

1 éve nyáron, éjjel autókáztam és már hazafelé vettem az irányt, lefordultam a benzinkútnál, a sinek mellett. A közvilágitás igen botrányos, de ez inkább a bosszantó, ám kevésbbé meglepő kategóriába tartozik.
Egyik kanyarban észreveszek egy kismacskát, amint átrohan az úton. A rohan talán túlzás, mert még nagyon kölyök volt, sokkal inkább totyogott... kis fekete, lábai fehérek, mintha zoknia lenne és a hasa is fehér volt. Hála az égnek, hogy egy ilyen kis falatnyi macskát észrevettem koromsötétben.
A satufék kevés lett volna, már akkor láttam, hisz kevesebb, mint 1 méterre ment át az úton... maradt a lehajtás az útról.
Végeredményben mindketten megúsztuk, de annak jobban örültem, hogy a macskának nem lett semmi baja... inkább darabokra töröm a kocsimat (lehajtva az útról), minthogy elüssek egy állatot.

Kb. 1 órára nyitás után ülhettem újra kocsiba, mert le kellett vinnem egy kispolski kuplung szerkezetet Ráckevére a másik autósboltba. Odafele útbaesett régi általános iskolám... hát azt sem láttam jónéhány éve...
Út közben, megintcsak egy elgázolt macskát látok, ez ráadásul kisebb volt, mint amit a Mű úton gázoltak el...
Ráckeve fele botrányosan szar volt az út... kb. olyan lehetett, mint a holdon autókázni, legalább annyi és akkora kráterek voltak; de megoldották ezt a problémát, végig táblázták az összes göndröt oda-vissza... gondoltam remek, ezzel el is fogytak az összes ilyen táblák a környéken... Ezen az úton nyaranként, éjjel szoktam néha-néha autókázni, de most ahogy kinéz... 80-al nem lehet menni, nemhogy 100-al és ilyen szlalomot még vérsenyoktatáson sem várnak el, mint amit oda-vissza levágtam...

Elindulok vissza, látom, hogy ismétcsak egy kivasalt valami volt az úton... felismerni nem tudtam, mert ez azon kivasalt állat kategóriába tartozik, amit nem csak elcsaptak, hanem 3-szor, 4-szer bizony át is fordult a keréken, majd egyszercsak elveszti a tapadását a kerékkel szemben és így kerül a betonra...
Méretét illetve is ellentmondásos az elképzelés. Vagy egy nagyobb macska, vagy egy kisebb róka lehetett. Sokat szerencsére nem csodálhattam, mert az útra kellett figyelnem... jobb is, mert lehet, ha tovább nézem, bizony az átplasztikázott kis Vuk mellé fektettem volna a testvérét...

Csakhogy egy kis apropó legyen a dologban, mielőtt visszaértem volna, megint a Mű úton mentem, akaratlanul is lenéztem a tegnap reggeli kivasalt macskára, ám meglepett, hogy nem a békés 1 centis vastagságú pózban feküdt, mint eddig, hanem kb. a Ráckevei kis Vukhoz hasonlóan nézett ki... legalábbis a feje...
Ezeket az állatokat már csak azért is jobban sajnálom, mert ha 1-2 héten belül kijön a dögszállító és amit még fel tudnak vakarni ezekből a prémpamacsokból, abból bizony szappant csinálnak.

Jó étvágyat mindenkinek.

2009. március 9., hétfő

Not much 2...

Az az igazság, hogy az elmúlt napok történéseit már kibeszéltem sok emberrel, így értelmét nem látom leírni.

Ha valaki külön kérné, annak majd msn-en...
Több kommentem most egyelőre nincs.

2009. március 2., hétfő

Rutin és genyóság

Kissé kételkedve kezdem meg ezt a bejegyzést, ugyanis most is, mint általában melóhelyen vagyok, és itt írok...

Szombaton este 7-8 körül meglátogattam Tanashi-t a jócskán elmaradott karácsonyi ajándékommal, aminek remélem sok hasznát fogja venni. Már megnyugodtam, hogy karácsony óta végre most tudtunk találkozni, mert már készítettem elő a húsvéti csomagolást...
Beautókáztam, közben jött a telefon Lacitól, hogy akarunk-e menni biliárdozni... Mondom, persze, miért ne, de miért szombaton?
Újabban vasárnaponként járunk, mert akkor majdnem fele annyiba kerül, mint szombaton... mind1.
Mondtam, hogy most sokkal fontosabb dolgom van, de aztán tőlem mehetünk. Megérkeztem, Tana-chan lejött (cute as always), beszélgettünk egy kicsit, szegény meg volt fázva /így puszit nem kaptam, de majd remélhetőleg pótoljuk;) én legalábbis számonkérem;)/.
Ajándékot, meg a dvd-ket átadtam, aztán lassan eljöttem.
Ez volt a napom, nem is, a hetem.... vagyis a hónapom csúcspontja.

Rutin
Elindultam a Lurdyhoz és a következő kocsisor volt: egy Bravo, egy tuning Opel, hátul egy kemény, piacon vásárolt kályhacsővel, amin egy otthon felragasztott, majd út közben félig leégett Remus felirat díszelgett és úgy pörgette azt az 1,2-es, kb. 66 lóerős motort, hogy azt még az osztrákok is hallották.
Utána egy 206-os Peugeot, Lexus hátsó lámpával és női sofőrrel, a sor végén meg én...
Nah... megyünk, megyünk, nézegetek kifelé, hátha tudok előzni, közben hallom, hogy a tuning Opelos túráztatja a motort, jelezve, hogy ő most felszállna, csak kevés a hely. A Bravos kivonul a buszsávba, az Opel kilő... majd hirtelen a Bravos, mindenféle irányjelzés, vagy körültekintés nélkül megindul vissza a sávjába, közben a Peugeot utolérte, ergo el kellett volna őt engedni.
Ha nincs annyi rutinja a nőnek, hogy erős (de nem satu) fékezéssel, dudaszóval és enyhe lehúzódással jelezzen a Bravosnak, hogy anyádat csinálsz, akkor bizony összemennek, én meg mindezt páholyból nézhettem végig.
Utána már nem akartam megelőzni a Peugeot-ot, szegény így is meg lehetett rémülve rendesen. Mindenesetre szép reakció volt, gratula, hogy megóvta a kocsiját.

Lurdynál találkoztam Ádámmal, meg Lacival. Biliárdban most elvertek, mint a kutyát, dehát most nem is ott járt az eszem.
Ugye mivel külön kocsival jöttünk, meg általában más útvonalon jövünk a Lurdyhoz, így nem egy irányban indultunk haza... de így is kalandos volt mind2 útvonal...

Genyóság
Csepel, vasúti átjárós kereszteződés, a plázától balra.
Van 2 sáv, a belső, meg a külső. Utóbbiban általában teherautók, buszok, meg kis Alonso-k szoktak menni(akik onnan akarnak előzni). Ez a sáv a buszmegálló után nemsokkal megszűnik.
Állok a pirosnál a belsőben. Mit ad isten, jött egy kis Schumacher. Általában nem adok az efajta aljanépre, de aznap vidám voltam és csöppet szeleburdi, gondoltam, nahjó, adjunk neki... Belestem balra, láttam senki nem jön.
Zöld, elrajtolunk, a kis Schumacher a saját sávjában fordul, én meg levágva a kanyart, bedrifteltem a szembesávban, majd kicsit ráléptem a gázra, majd visszalassultam 80-ra. Schumi utolért, csöppet be volt pöccenve, a lökhárítómtól kb. 3 centire jött mögöttem, amikor beleléptem a fékbe, majd, mintha egy gödröt kerültem volna, rántottam a kormányon. Shcumi ugyanígy tesz, csak ő satufékkel és teligatyával. Röhögésem visszafolytásával küzködtem erősen. Csepeli Tesco-nál elengedtem, hadd repesszen, majd hirtelen a semmiből jött még egy Schumacher, aki már ugyan záróvonalon előzött, de ez nemigen szegte kedvét. Következő kanyarban már el is tűntek.
Auchan-hoz közeledve, kék villogó fényeket látok, mondom wtf, lelassítok 40-re. Mire odaérek, észreveszem, hogy a rend hűséges őrei bizony a Schumacher testvéreket igazoltatja, valszeg azt egyeztették, hogy melyikük versenyideje volt jobb...
Sík ideg volt mind2. Lassan, lehúzott ablakkal elgurulok, majd egy szemkontaktust követően hangosan röhögve továbbgurulok. Tudom, iszonyat genyó vagyok, de ettől vagyok én én. Szombatról ennyit.

Egy kis apropó mára.
Boltunkkal szemközti oldalon (azaz a túloldalon) van egy kisebb parkoló. Ott van egy állatorvosi rendelő, pc-s bolt, textiles, meg egy elektromos bolt. Balra tőlünk van a Miklósi elágazás, ahonnan jobbra könnyen, balra viszont lehetetlen kifordulni. Sokan azt csinálják, jobbra kijönnek, befordulnak abba a parkolóba, ott megfordulnak és vissza az útra.
Ugyanez történt, jött egy kis Fiat-os (talán Panda lehetett), megjegyezném, női sofőrrel. Megfordul és várja, hogy valaki kiengedje. Egy Jetta-s kiengedte. Művelt és udvarias (tehát nem paraszt) embereknél ilyenkor szokás intéssel, vagy ha az úgy vélt, hogy nem látható, akkor vészvillogóval megköszönni az udvariasságot.
Nos, a kedves Turbónagyinak nagyon imponálhatott az udvariasság, ugyanis, amíg ablakból szemmel bírtam követni, addig folyamatosan villogott neki a vészvillogója... nice... gondoltam arra vár, hogy majd visszakattan, mint irányjelzéskor.

Végszónak, hadd mondjam el, hogy összesen 23-szor szakítottam félbe az írást(direkt számoltam), amitől iszonyat idegbeteg tudok lenni. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy ennyien jönnek, de mikor egésznap senki nem jön, és elkezdek blogot írni, Murphy jóvoltából rögtön akkor jönnek ezren... ez már csak azért is jó, mert mikor írok, akkor van ihlet, ha megzavarnak, hála rossz rövidtávú memóriámnak, mindent elfelejtek, majd mikor végre megint leülök, csak bambulok, hogy mit is akartam írni...

Ne akkor gyertek be, mikor blogot írok, baze!!!