is crap....
Már igazán nem meglepő, hogy ünnepnapon is dolgozok. Ez megy, amióta csak itt vagyok.
Megint zsidózhatnék, de halál fölösleges, nem változtat a tényen, hogy itt baszom a délelöttömet.
Annyira jó úgy elindulni munkába, hogy rajtam kívül otthon mindenki még békésen alszik.
Azaz csak aludtak volna.
Mindig leírom, így a rend kedvéért most is leírom, hogy én nem csak 1 ébresztőre kelek.
A telefonom 5 percel korábbra van állítva, mint a sípolós óra. Ha az előbbire nem kelek fel, vagy nem óhajt ébreszteni (mert sajnos ilyen is van), akkor az utóbbi robbant ki az ágyból iszonyatos sípolásával.
Az évek alatt kiismertem magam és hajlamos vagyok arra, hogy kikapcsolom az telefonon az ébresztőt, majd visszafekszek aludni.
Ez azért van, mert ha nagyon mély alvásból kelek, akkor legalább egy 20 másodpercig nem vagyok észnél. Kell egy kis idő, amíg az agyam rebootol. Ilyenkor fordul elő, hogy kinyomom a telefont. Ennek elkerülése végett a szekrény tetejére teszem a telefont, hogy mire elérem, addigra 100% észnél legyek. Ez egy bevált módszer, de van, hogy az ébredés nem rajtam múlik. Van hogy a technika megmakacsolja magát és annak ellenére hogy beállítom, cseszik ébreszteni.
Ami az órát illeti, arra legtöbbször úgy kelek, hogy frászt kapok.
Annyira hangos az az óra, hogy nővérem is felébred rá.
Nah, a mai is egy ilyen nap volt.
Drága telefonom lázadt, nem ébresztett, 5 perc múlva sípolt az óra.
Nem akartam elhinni hogy ébredés van, így tovább tartott a kikapcsolás, mint általában.
Ezzel csak annyi a gáz, hogy sokáig sípol, mindenki felébred...
Meló fele jövet, egy faszparaszt Matízos kihajt elém, stop táblája ellenére... satufék, duda, anyázás az Árpádháziakig...
Remek. Ez kellett még a mai naphoz...
Egy dolog azért megmosolyogtatott.
A petárdákról és a tűzijátékról szóló szabályzat, ami pontosan kimutatja, hogy mégis milyen államforma megy piciny hazánkban.
A rendelet: "Petárdák használata továbbra is tilos, bűntetést von maga után."
Ez odáig rendben van, hogy házon kívül nem dobáljuk a petárdákat, mert veszélyesek.
Nahde otthon, az én udvaromban azt csinálok, ami nekem jól esik, ha gránátot, vagy atomot akarok otthon robbantani, abba senki bele nem szól.
"A tűzijáték December 31-én 18 órától másnap 6 óráig engedélyezett. A fel nem használt tűzijátékokat kötelező visszavinni az árusnak, akinek akár féláron is, de kötelező visszavásárolniuk".
LOL?
-Te, Magyarországnak mi az államformája?
-Demokratikus DIKTATÚRA bazzeg...
Sok seggfej. A tűzijáték ugyanolyan veszélyes, mint a petárda, ha nem veszélyesebb.
Asszem nem kell részleteznem miket tudnak művelni a selejtes darabok.
Azzal még nincs is baj, hogy meghatározzák, hogy mikor lehet fellődözni, de ne bassza már meg a kurvaisten, hogy kötelező legyen visszavinnem azt, amit nem lőttem fel. Ne nevettessetek már. Amit az ÉN pénzemből vásároltam, arról ÉN rendelkezem, nem egy rendelet, pláne, ha a saját udvarom lődözöm azt is.
Hát igen, felháborító Magyarország hozzánemértése és naivitása, de nem meglepő, ugyanakkor nevetséges és én jót nevettem rajta.
Tehát a terv: ma egész este petárdákat fogok otthon szórni, ami még tavalyról maradt és a rakétákat is már délután 5-kor kezdem el fellődözni és ha addig nem végzek, amíg indulnánk biliárdozni, akkor a többi marad másnapra. Ezt neked köcsög rendelet.
Nah, asszem kellő jókedvvel búcsúztatom az évet... mondjuk minden évem ilyen... nem mintha meglepne, csak kezd már egy kicsit unalmas lenni.
Igazán megérdemelnék én is egy kis boldogságot azt hiszem.
Peace, Happy Y2K11.
2010. december 31., péntek
2010. december 24., péntek
Xmas
Most túl fáradt vagyok, hogy hosszasan írjak arról, hogy mennyire nincs karácsonyi hangulatom és mennyire zsidóság megint végig melózni 2 ünnep között, meg ma is, meg 31.-én is...
Szóval... nem is tudok most igazán miről írni, még mindíg a gyász és a sokk hatása alatt vagyok.
Ennek ellenére nektek Boldog Karácsonyt kívánok és ha addig nem írnék, akkor Boldog Y2k11-et is.
Peace.
Szóval... nem is tudok most igazán miről írni, még mindíg a gyász és a sokk hatása alatt vagyok.
Ennek ellenére nektek Boldog Karácsonyt kívánok és ha addig nem írnék, akkor Boldog Y2k11-et is.
Peace.
2010. december 20., hétfő
In memoriam of a friend
Megemlékezés egy barátról.
Fájó szívvel kezdek bele ebbe a bejegyzésbe.
A mai napon van pont egy hónapja, hogy egy kedves barátom hosszú betegség után elhunyt.
Múlt hétvégén szereztem tudomást erről a tragédiáról, azóta sem tudok napirendre térni. Szintén csak akkor tudtam meg, hogy régebb óta betegeskedett.
Nem akartam elhinni. Nem akartam felfogni... és még most is csak értetlenül állok, akárhányszor belegondolok.
Még kezdő meet-es voltam, mikor vele és a többiekkel találkoztam. A természetes és családias fogadtatástól szinte azonnal mind a barátaim lettek.
Sok év telt el és én abbahagytam a meet-re járást.
Szépen, lassan megszakadt mindenkivel a kapcsolat.
De sosem felejtettem el őket. Számomra mindig is barátok maradtak...
És ő is.
Ahogy én őt megismertem, egy vidám, mosolygós lányt láttam. Sokszor nem találkoztunk, így sokmindent nem tudtam róla, de mérgesnek sosem láttam.
A tragédiáról más blogokról, illetve az iskolájában közzétett hírből szereztem tudomást.
Azok, akik közelebbi ismeretségben voltak vele, ők körüzenetet kaptak.
Ezen igazán nincs mit csodálkoznom, hisz lényegében én voltam az aki lassacskán eltávolodott tőlük.
Sok emlékem nincs vele kapcsolatban, csak 1, de az mintha tegnap lett volna.
Még ma is emlékszem, mikor a villamoson utazva ő és a többiek hangos kórusban énekelték a "tsukurimashou"-t.
Hihetetlen... addig az ember nem is veszi komolyan azt a tényt, hogy milyen az, ha valaki már nincs köztük, amíg meg nem történik.
Az olvasottak alapján sokat küzdött és hosszú időn keresztül. Végül őt is az a kór győzte le, ami apámat is, habár ő nem szenvedett ennyit.
Megtutam, hogy mikor lesz, illetve volt a temetése. Arról sajnos már lemaradtam, de mindenképp meg fogom látogatni a sírját.
Tény, hogy nem volt köztünk szorosabb barátság, de én mindig is barátnak tekintettem.
Mint barát, kötelességem leróni végső tiszteletemet iránta.
Vigyázni kell minden barátra, amíg lehet. Az ember mindig halogatja, hogy felkeressen egy régi ismerőst, míg nem végül rászánja magát, de lehet, hogy akkor már késő...
Vigyázni kell minden barátra...
Egy régebbi meet-ről maradt róla egy fényképem.
Én így fogok emlékezni rád. Mosolygósan és életvidáman.
Nyugodj békében, drága barátom.
Fájó szívvel kezdek bele ebbe a bejegyzésbe.
A mai napon van pont egy hónapja, hogy egy kedves barátom hosszú betegség után elhunyt.
Múlt hétvégén szereztem tudomást erről a tragédiáról, azóta sem tudok napirendre térni. Szintén csak akkor tudtam meg, hogy régebb óta betegeskedett.
Nem akartam elhinni. Nem akartam felfogni... és még most is csak értetlenül állok, akárhányszor belegondolok.
Még kezdő meet-es voltam, mikor vele és a többiekkel találkoztam. A természetes és családias fogadtatástól szinte azonnal mind a barátaim lettek.
Sok év telt el és én abbahagytam a meet-re járást.
Szépen, lassan megszakadt mindenkivel a kapcsolat.
De sosem felejtettem el őket. Számomra mindig is barátok maradtak...
És ő is.
Ahogy én őt megismertem, egy vidám, mosolygós lányt láttam. Sokszor nem találkoztunk, így sokmindent nem tudtam róla, de mérgesnek sosem láttam.
A tragédiáról más blogokról, illetve az iskolájában közzétett hírből szereztem tudomást.
Azok, akik közelebbi ismeretségben voltak vele, ők körüzenetet kaptak.
Ezen igazán nincs mit csodálkoznom, hisz lényegében én voltam az aki lassacskán eltávolodott tőlük.
Sok emlékem nincs vele kapcsolatban, csak 1, de az mintha tegnap lett volna.
Még ma is emlékszem, mikor a villamoson utazva ő és a többiek hangos kórusban énekelték a "tsukurimashou"-t.
Hihetetlen... addig az ember nem is veszi komolyan azt a tényt, hogy milyen az, ha valaki már nincs köztük, amíg meg nem történik.
Az olvasottak alapján sokat küzdött és hosszú időn keresztül. Végül őt is az a kór győzte le, ami apámat is, habár ő nem szenvedett ennyit.
Megtutam, hogy mikor lesz, illetve volt a temetése. Arról sajnos már lemaradtam, de mindenképp meg fogom látogatni a sírját.
Tény, hogy nem volt köztünk szorosabb barátság, de én mindig is barátnak tekintettem.
Mint barát, kötelességem leróni végső tiszteletemet iránta.
Vigyázni kell minden barátra, amíg lehet. Az ember mindig halogatja, hogy felkeressen egy régi ismerőst, míg nem végül rászánja magát, de lehet, hogy akkor már késő...
Vigyázni kell minden barátra...
Egy régebbi meet-ről maradt róla egy fényképem.
Én így fogok emlékezni rád. Mosolygósan és életvidáman.
Nyugodj békében, drága barátom.
2010. december 13., hétfő
On a little trip with a very special friend
Jó estét, jó szurkolást.
Lement ez a Bécsi kiruccanás is.
Fun volt, jól éreztem magam, Tanashi is és ez a lényeg.
Idén is rengeteg ember volt kint.
Most nem a vásárokhoz mentünk, hanem a várost jártuk be és 2 kávézót.
Hát igen; megint csak elkápráztat Bécs szépsége, színvonala és minden más tulajdonsága.
Ott még a legkisebb mellékutcában is hatalmas karácsonyi lámpák vannak.
A vendég szeretet példás, a kiszolgálás előkelő.
Ég és föld a különbség mocskos kis országunkhoz képest, pedig itt van a szomszédságban.
Azt hiszem, lenne mit tanulnunk tőlük.
Készült néhány kép is, aminek javát Tanashi készítette.
Ez töredéke a készült képeknek. Részemről nagyon szépnek találtam minden karácsonyi díszitést. Még az erős szél ellenére is élvezhető volt ez a kiruccanás.
Örülök, hogy összejött ez az utazás és annak még jobban örülök, hogy Tanashi is velem jött.
Hát igen, bánhatja is, aki ezt kihagyta, bizony szar dolog lehet kiesni a mézes bödönből, dehát ez van.
Tervezzük, hogy nyáron lehet megint kimegyünk, hogy lássuk a nyári verzióját is Bécsnek. FaTaL-al voltam már kint egy nyáron és szerintem idén is vele mennénk, ha lesz rá lehetőség.
Peace.
Lement ez a Bécsi kiruccanás is.
Fun volt, jól éreztem magam, Tanashi is és ez a lényeg.
Idén is rengeteg ember volt kint.
Most nem a vásárokhoz mentünk, hanem a várost jártuk be és 2 kávézót.
Hát igen; megint csak elkápráztat Bécs szépsége, színvonala és minden más tulajdonsága.
Ott még a legkisebb mellékutcában is hatalmas karácsonyi lámpák vannak.
A vendég szeretet példás, a kiszolgálás előkelő.
Ég és föld a különbség mocskos kis országunkhoz képest, pedig itt van a szomszédságban.
Azt hiszem, lenne mit tanulnunk tőlük.
Készült néhány kép is, aminek javát Tanashi készítette.
Ez töredéke a készült képeknek. Részemről nagyon szépnek találtam minden karácsonyi díszitést. Még az erős szél ellenére is élvezhető volt ez a kiruccanás.
Örülök, hogy összejött ez az utazás és annak még jobban örülök, hogy Tanashi is velem jött.
Hát igen, bánhatja is, aki ezt kihagyta, bizony szar dolog lehet kiesni a mézes bödönből, dehát ez van.
Tervezzük, hogy nyáron lehet megint kimegyünk, hogy lássuk a nyári verzióját is Bécsnek. FaTaL-al voltam már kint egy nyáron és szerintem idén is vele mennénk, ha lesz rá lehetőség.
Peace.
2010. december 6., hétfő
Eventful week
Szokás szerint csúszok a rendszeres update-el, de a múlt hét eseménydús volt és inkább tartogattam egy nagy bejegyzésbe az egészet.
CRASH!
Péntek éjjel negyed 1kor csengetnek. Elsőre azt hittem hogy a tv-ből jön, mert pont ment valami reklám. Lehallkítom, fülelek, mégegyszer csengetnek, de akkor már anyámék is kimentek az erkélyre.
Azt mondja rendőrök. Rendőrök? Wtf?
Lemegyünk.
Kérdezik: Azanger Lajos?
Nah gondoltam, Lajost elviszik valamiért, vagy mi?
Majd folytatják, hogy a fiával baleset történt csütörtök este 11kor, azaz néhány órával ezelőtt.
Haraszti és az 51-es út között átsodródott a szembesávba, majd le az árokba és fejreállt.
Kikerekedtek a szemeim.
Azt mondták, nem lett baja, kimászott, mentőt hívott, elvitték már, kórházban van, nekünk viszont el kéne mennünk a roncshoz, hogy elvontassuk onnan.
Nah gyorsan gép izzít, google, autómentés... semmi bazzeg...
Felhívom a tudakozót. A környéken kb. 10 várost mondtam, nem talált semmit... fasznak vagytok ti is.
Odaérünk. Hát a látvány nem volt szép... a árok alján ott a Honda fejreállva...
Ott voltak a helyszínelő rendőrök, meg azok a rendőrök, akik jöttek nekünk szólni.
A helyszínelőktől megtudtuk egy autómentős számát, késöbb kiderült, hogy Szigethalmi a srác és ismer is minket az autósboltból. Persze neten nem hírdeti magát, így nemcsoda, hogy nem találtam meg.
Közben megtudtuk, hogy Lajos fia (Lajos) melyik kórházban van.
Többször is be kellett telefonoznunk, mert folyt a kivizsgálás.
Egy enyhébb agyrázkódáson kívül nem lett nagyobb baja.
3 óra volt mire hazaértünk, negyed 4 mire le tudtam feküdni.
Aznap sokat nem aludtam.
Másnap, jobban mondva aznap délután bementünk meglátogatni. Megnyugodtunk, hogy ténleg nem lett nagyobb baja, csak a feje fájt.
Hát, az még fog is, főleg mert a Honda még banki hiteles és még 1 évnyi részlet van rajta, összességében 400k. Ezt az összeget majd egyben kell kifizetnie, amint a rendőröktől átmegy a jelentés a balesetről.
Emellett még számíthat egy 30-40k-s bűntetésre is, mert tuti, hogy nem tartotta be a sebesség korlátozást.
Ami a kocsit illeti, az még kb. 400k, ha újra használni akarja, mert van rajta mit javítani: szélvédő, oldalsó ablak, és sok karosszéria elem. A futómű nem sérült, talán a motor is megúszta, de a visszafelé folyó olajat ki kell pucolni. Az akksinak annyi.
Lesz mit vele csinálni, de ez legyen a legkevesebb, sokkal rosszabb is lehetett volna.
Nagy szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta.
Late night Taxi
Pénteken este 10kor felébredek a "délutáni" szunyálásból, látom sms. 2 is.
Tanashi írt, hogy már rég a Keletiben kellene lenniük, de a vonat Csornán áll már rég és hogy nincs-e kedvem értük menni, hogy ne kelljen éjjel bkv-zni.
Nah, gyorsan összekaptam magam, de tudtam, hogy nem 5 perc, amíg ideérnek mégha most el is indulnak. Vártam vagy fél/1 órát asszem, csak utána indultam el.
Hideg volt, nem kicsit, de hamar befűtött a kocsi.
Beérek 0:45-re. Ők még kb. 1 órányira voltak. Nekiálltam olvasni. Van egy ilyen régi utazós könyvem, abban is Japánról írnak. Ez valami könyvsorozat, de baromi régi...
Még jó, hogy magammal vittem. 1:40 körül elindulok a bejárathoz és hamarosan meg is jött a vonat. Tanashi és a lakótársa jöttek. Sajnos a lakótársnak elfelejtettem a nevét. Millió bocs, de nekem annyira szita az agyam, legközelebb, ha találkozunk, lehet mégegyszer be fogok mutatkozni, mert annyira rossz a rövidtávú memóriám.
Igyekszem megjegyezni a nevét, ha legközelebb megkérdezem.
Örültek nekem, hogy nem kellett abban a hidegben még a koszos buszra szállniuk.
Jól befűtött, kényelmes kis kocsim, meg a koszos, zötykölődős busz nem ugyanaz.
Tanashi többször is megköszönte, sőt még azt is megjegyezte, hogy életmentő vagyok.
Igazán nincs mit. Szívesen segítek barátoknak, ha szükség van rám, ez a legkevesebb.
Hehh... korábban volt pár ilyen, igaz akkor még rövidebb távokra kellett mennem, de többször... szép idők, hát igen, ez van.
Egyet elmondhatok, nekem külön öröm, ha az én segítségemet kérik, szívesen segítek és nem kell többször is bocsánatot kérni. Ha már egyszer megadatott az a lehetőség, hogy autóm van, akkor azt ki is kell használni.
Szóval mégegyszer, szívesen és bármikor, ok? Csak egy telefon.
New challenge
Szombaton voltunk elintézni a karácsonyi vásárlást és megláttam azt az 5000 darabos puzzle-t, amit még neten néztem... hát én ezt megveszem!
Meg is vettem. Újfent egy jó nagy fába vágtam a fejszémet.
Természetesen Ravensburger-t vettem, mert eddigi tapasztalatok szerint ez az egyik legjobb, a többség meg úgyis mind gagyik...
Hát... szombaton belekezdtem, vasárnap folytattam és még a felénél nem tartok, már ami a szelektálást illeti. Még el sem tudtam kezdeni összerakni a széleit.
Ez aztán kemény lesz, de ahogy a többivel is, ezzel is megbírkózok.
További infó majd a Kreatív blogomon.
Fucking jew!
Ma bejön a paraszt Mercis, hogy akksi kell neki. Mondom mennyi, sarkon fordul és kimegy, mindenféle "köszönöm, viszlát", vagy "bazdmeg ez drága" nélkül.
Mocskos bunkó zsidó paraszt... Mercije van, de neki drága 13k-ért az akksi... az ilyen még az anyját is megbaszná 2 fillérért. Meh...
Dióhéjben ezek történtek.
Peace.
CRASH!
Péntek éjjel negyed 1kor csengetnek. Elsőre azt hittem hogy a tv-ből jön, mert pont ment valami reklám. Lehallkítom, fülelek, mégegyszer csengetnek, de akkor már anyámék is kimentek az erkélyre.
Azt mondja rendőrök. Rendőrök? Wtf?
Lemegyünk.
Kérdezik: Azanger Lajos?
Nah gondoltam, Lajost elviszik valamiért, vagy mi?
Majd folytatják, hogy a fiával baleset történt csütörtök este 11kor, azaz néhány órával ezelőtt.
Haraszti és az 51-es út között átsodródott a szembesávba, majd le az árokba és fejreállt.
Kikerekedtek a szemeim.
Azt mondták, nem lett baja, kimászott, mentőt hívott, elvitték már, kórházban van, nekünk viszont el kéne mennünk a roncshoz, hogy elvontassuk onnan.
Nah gyorsan gép izzít, google, autómentés... semmi bazzeg...
Felhívom a tudakozót. A környéken kb. 10 várost mondtam, nem talált semmit... fasznak vagytok ti is.
Odaérünk. Hát a látvány nem volt szép... a árok alján ott a Honda fejreállva...
Ott voltak a helyszínelő rendőrök, meg azok a rendőrök, akik jöttek nekünk szólni.
A helyszínelőktől megtudtuk egy autómentős számát, késöbb kiderült, hogy Szigethalmi a srác és ismer is minket az autósboltból. Persze neten nem hírdeti magát, így nemcsoda, hogy nem találtam meg.
Közben megtudtuk, hogy Lajos fia (Lajos) melyik kórházban van.
Többször is be kellett telefonoznunk, mert folyt a kivizsgálás.
Egy enyhébb agyrázkódáson kívül nem lett nagyobb baja.
3 óra volt mire hazaértünk, negyed 4 mire le tudtam feküdni.
Aznap sokat nem aludtam.
Másnap, jobban mondva aznap délután bementünk meglátogatni. Megnyugodtunk, hogy ténleg nem lett nagyobb baja, csak a feje fájt.
Hát, az még fog is, főleg mert a Honda még banki hiteles és még 1 évnyi részlet van rajta, összességében 400k. Ezt az összeget majd egyben kell kifizetnie, amint a rendőröktől átmegy a jelentés a balesetről.
Emellett még számíthat egy 30-40k-s bűntetésre is, mert tuti, hogy nem tartotta be a sebesség korlátozást.
Ami a kocsit illeti, az még kb. 400k, ha újra használni akarja, mert van rajta mit javítani: szélvédő, oldalsó ablak, és sok karosszéria elem. A futómű nem sérült, talán a motor is megúszta, de a visszafelé folyó olajat ki kell pucolni. Az akksinak annyi.
Lesz mit vele csinálni, de ez legyen a legkevesebb, sokkal rosszabb is lehetett volna.
Nagy szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta.
Late night Taxi
Pénteken este 10kor felébredek a "délutáni" szunyálásból, látom sms. 2 is.
Tanashi írt, hogy már rég a Keletiben kellene lenniük, de a vonat Csornán áll már rég és hogy nincs-e kedvem értük menni, hogy ne kelljen éjjel bkv-zni.
Nah, gyorsan összekaptam magam, de tudtam, hogy nem 5 perc, amíg ideérnek mégha most el is indulnak. Vártam vagy fél/1 órát asszem, csak utána indultam el.
Hideg volt, nem kicsit, de hamar befűtött a kocsi.
Beérek 0:45-re. Ők még kb. 1 órányira voltak. Nekiálltam olvasni. Van egy ilyen régi utazós könyvem, abban is Japánról írnak. Ez valami könyvsorozat, de baromi régi...
Még jó, hogy magammal vittem. 1:40 körül elindulok a bejárathoz és hamarosan meg is jött a vonat. Tanashi és a lakótársa jöttek. Sajnos a lakótársnak elfelejtettem a nevét. Millió bocs, de nekem annyira szita az agyam, legközelebb, ha találkozunk, lehet mégegyszer be fogok mutatkozni, mert annyira rossz a rövidtávú memóriám.
Igyekszem megjegyezni a nevét, ha legközelebb megkérdezem.
Örültek nekem, hogy nem kellett abban a hidegben még a koszos buszra szállniuk.
Jól befűtött, kényelmes kis kocsim, meg a koszos, zötykölődős busz nem ugyanaz.
Tanashi többször is megköszönte, sőt még azt is megjegyezte, hogy életmentő vagyok.
Igazán nincs mit. Szívesen segítek barátoknak, ha szükség van rám, ez a legkevesebb.
Hehh... korábban volt pár ilyen, igaz akkor még rövidebb távokra kellett mennem, de többször... szép idők, hát igen, ez van.
Egyet elmondhatok, nekem külön öröm, ha az én segítségemet kérik, szívesen segítek és nem kell többször is bocsánatot kérni. Ha már egyszer megadatott az a lehetőség, hogy autóm van, akkor azt ki is kell használni.
Szóval mégegyszer, szívesen és bármikor, ok? Csak egy telefon.
New challenge
Szombaton voltunk elintézni a karácsonyi vásárlást és megláttam azt az 5000 darabos puzzle-t, amit még neten néztem... hát én ezt megveszem!
Meg is vettem. Újfent egy jó nagy fába vágtam a fejszémet.
Természetesen Ravensburger-t vettem, mert eddigi tapasztalatok szerint ez az egyik legjobb, a többség meg úgyis mind gagyik...
Hát... szombaton belekezdtem, vasárnap folytattam és még a felénél nem tartok, már ami a szelektálást illeti. Még el sem tudtam kezdeni összerakni a széleit.
Ez aztán kemény lesz, de ahogy a többivel is, ezzel is megbírkózok.
További infó majd a Kreatív blogomon.
Fucking jew!
Ma bejön a paraszt Mercis, hogy akksi kell neki. Mondom mennyi, sarkon fordul és kimegy, mindenféle "köszönöm, viszlát", vagy "bazdmeg ez drága" nélkül.
Mocskos bunkó zsidó paraszt... Mercije van, de neki drága 13k-ért az akksi... az ilyen még az anyját is megbaszná 2 fillérért. Meh...
Dióhéjben ezek történtek.
Peace.
2010. december 1., szerda
Ennek fele sem tréfa...
December 1. Havazik. Nem is kicsit.
Ilyen pontos még sosem volt az időjárás.
Érdekes, lehet beigazolódik a teoriám, miszerint, ha Szeptember előtt már itt volt a rossz idő és a hó is December előtt nem sokkal már leesett, akkor lehet, hogy jövő Márciusban már nem fogunk havat lapátolni és lehet, hogy 18-22 fok is lesz.
De szép lenne. És ha ez bejön, akkor idén végre talán fehér karácsonyunk lesz.
Ugyanakkor ez a korai havazás aggódalomra ad okot, mert ha sok esik, félő, hogy elnapolják a Bécsi utat. Nekem még nem lenne gond, mert el tudok jönni bármikor, de Tanashi-nak a vizsgái miatt nincs sok szabadideje. Hát, majd meglátjuk... már minden el van intézve, a jegy is megvan és már nagyon beleéltem magam. Nem örülnék neki, ha megszivatna minket az idő.
Nah akkor most jöjjön egy kis téli agytágító autó tulajdonosoknak.
Itt a tél gyerekek, röpködnek a mínuszok és esik az ónos eső és a hó.
Alap dolog, hogy a fagyállót le kell méretni, ha nem elég sűrű, akkor venni kell bele. Ablakmosó folyadékot érdemes télire cserélni, illetve hozzá lehet önteni a nyárihoz, csak akkor sűrűbbet kell. Asszem ez idáig elég egyértelmű.
Téli gumi, ez több magyarázatot nem igényel.
Aki szabad ég alatt parkol annak érdemes otthon tartani jégoldót, spray-t, vagy spricnit, tökmind1. Akinek kulccsal nyílik a kocsija, annak még zárjégoldót-olajzót érdemes tartani. Kell egy kaparó a kocsiba, meg egy otthonra, mert ugye nem mindig lehet kinyitni a kocsit annyira le van fagyva és akkor elég nagy szopás, ha csak a kocsiban van kaparó, nem igaz?
Akinek garázsa van, az valamennyire védett az efféle dolgoktól.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kocsit nem csak a garázsban szoktuk hagyni, hanem a munkahelyen is és akinek nincs fedett parkoló helye, azzal szintén előfordulhatnak a fagyásos gondok.
Érdemes a kocsiban tartani kefét, hogy legyen mivel letakarítani a havat.
FONTOS!!! Ha nem akarunk télen rendszeresen ablaktörlőt venni, akkor ügyeljünk arra, hogy a karokat hajtsuk fel, hogy a gumi ne faggyon hozzá az üveghez.
Sajnos sok olyan birka van, aki vagy szarik rá, vagy elfelejti, aztán jönnek be, "kell lapát, mert a fele a szélvédőn maradt, hö hö hö".
Van hogy ilyenkor megkérdezem: és ezzel most vicces akart lenni? Végülis vicces, hogy a saját hülyesége miatt kell pénzt költenie és még dicsekszik is vele.
meh... de az még a jobbik eset ha csak a gumit tépi le. Volt már olyan is, hogy annyira hozzá volt fagyva a lapát, hogy a törlőmotor csak küzdött és küzdött és szépen elhajlította az ablaktörlő kart.
Nah ez nagy szopás, mert amíg egy lapát garnitúra 2-12 ezer beszerezhető, addig egy kar akár 10-40 ezer is lehet darabonként.
Ablaktörlő karból nem igen csinálnak utángyártottat, ezért ilyen drága.
Ennek fényében, drága autóstársaim, figyeljünk oda ezekre az apróságokra.
Ami a téli vezetést illeti, azt már leírtam tavaly... look it up.
Végül, de nem utolsó sorban mutatom be téli dizájnomat. Szerintem fasza lett.
Peace
Ilyen pontos még sosem volt az időjárás.
Érdekes, lehet beigazolódik a teoriám, miszerint, ha Szeptember előtt már itt volt a rossz idő és a hó is December előtt nem sokkal már leesett, akkor lehet, hogy jövő Márciusban már nem fogunk havat lapátolni és lehet, hogy 18-22 fok is lesz.
De szép lenne. És ha ez bejön, akkor idén végre talán fehér karácsonyunk lesz.
Ugyanakkor ez a korai havazás aggódalomra ad okot, mert ha sok esik, félő, hogy elnapolják a Bécsi utat. Nekem még nem lenne gond, mert el tudok jönni bármikor, de Tanashi-nak a vizsgái miatt nincs sok szabadideje. Hát, majd meglátjuk... már minden el van intézve, a jegy is megvan és már nagyon beleéltem magam. Nem örülnék neki, ha megszivatna minket az idő.
Nah akkor most jöjjön egy kis téli agytágító autó tulajdonosoknak.
Itt a tél gyerekek, röpködnek a mínuszok és esik az ónos eső és a hó.
Alap dolog, hogy a fagyállót le kell méretni, ha nem elég sűrű, akkor venni kell bele. Ablakmosó folyadékot érdemes télire cserélni, illetve hozzá lehet önteni a nyárihoz, csak akkor sűrűbbet kell. Asszem ez idáig elég egyértelmű.
Téli gumi, ez több magyarázatot nem igényel.
Aki szabad ég alatt parkol annak érdemes otthon tartani jégoldót, spray-t, vagy spricnit, tökmind1. Akinek kulccsal nyílik a kocsija, annak még zárjégoldót-olajzót érdemes tartani. Kell egy kaparó a kocsiba, meg egy otthonra, mert ugye nem mindig lehet kinyitni a kocsit annyira le van fagyva és akkor elég nagy szopás, ha csak a kocsiban van kaparó, nem igaz?
Akinek garázsa van, az valamennyire védett az efféle dolgoktól.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kocsit nem csak a garázsban szoktuk hagyni, hanem a munkahelyen is és akinek nincs fedett parkoló helye, azzal szintén előfordulhatnak a fagyásos gondok.
Érdemes a kocsiban tartani kefét, hogy legyen mivel letakarítani a havat.
FONTOS!!! Ha nem akarunk télen rendszeresen ablaktörlőt venni, akkor ügyeljünk arra, hogy a karokat hajtsuk fel, hogy a gumi ne faggyon hozzá az üveghez.
Sajnos sok olyan birka van, aki vagy szarik rá, vagy elfelejti, aztán jönnek be, "kell lapát, mert a fele a szélvédőn maradt, hö hö hö".
Van hogy ilyenkor megkérdezem: és ezzel most vicces akart lenni? Végülis vicces, hogy a saját hülyesége miatt kell pénzt költenie és még dicsekszik is vele.
meh... de az még a jobbik eset ha csak a gumit tépi le. Volt már olyan is, hogy annyira hozzá volt fagyva a lapát, hogy a törlőmotor csak küzdött és küzdött és szépen elhajlította az ablaktörlő kart.
Nah ez nagy szopás, mert amíg egy lapát garnitúra 2-12 ezer beszerezhető, addig egy kar akár 10-40 ezer is lehet darabonként.
Ablaktörlő karból nem igen csinálnak utángyártottat, ezért ilyen drága.
Ennek fényében, drága autóstársaim, figyeljünk oda ezekre az apróságokra.
Ami a téli vezetést illeti, azt már leírtam tavaly... look it up.
Végül, de nem utolsó sorban mutatom be téli dizájnomat. Szerintem fasza lett.
Peace
2010. november 29., hétfő
It's final, we're really going to Vienna!
Igen! Most már biztos. 11-én megyünk ki Bécsbe. Úgy várom már, szinte már tavaly óta vártam, hogy újra kimehessünk.
Gyakorlatilag már minden el van intézve, már csak a pénzt kell utalni és kész.
A kocsit nővéremnél hagyom, ott biztonságban van és szépen elmetrózunk az indulóhelyig, pont ott tesz le.
Még Euro-t kell váltanom és gyakorlatilag útra kész vagyok.
The final week
A mai nappal elérkezett diétám utolsó hete. Hát, az áhitott 70kiló nem lesz meg, de a 75 az igen. Így is jó sokat fogytam, mert 85-86ról indultam.
Szóval, jeeeee, utolsó hét, ezt még ki kell bííírni!
Peace
Gyakorlatilag már minden el van intézve, már csak a pénzt kell utalni és kész.
A kocsit nővéremnél hagyom, ott biztonságban van és szépen elmetrózunk az indulóhelyig, pont ott tesz le.
Még Euro-t kell váltanom és gyakorlatilag útra kész vagyok.
The final week
A mai nappal elérkezett diétám utolsó hete. Hát, az áhitott 70kiló nem lesz meg, de a 75 az igen. Így is jó sokat fogytam, mert 85-86ról indultam.
Szóval, jeeeee, utolsó hét, ezt még ki kell bííírni!
Peace
2010. november 25., csütörtök
Vienna, here we come!!!
Legalábbis remélem.
Tavaly voltam kint és nagyon tetszett és mivel így is szarul jönnek ki az ünnepek idén, nem ártana feldobni valamivel.
Megintcsak abba a falba ütköztem, hogy karácsony és mivel lepjem meg Tanashi-t...
Ez egy örök fejfájás nekem, mert sosem tudom, mi lenne jó ajándék.
Gondoltam megkérdezem, hogy lenne-e kedve kimenni idén is. Tetszett neki is az ötlet és szívesen kimenne ő is.
Nah meg is van az ajándék, a Bécsi út! (meg még talán valami apróság)
2 apró probléma van ezzel az egésszel.
Volt haveromat, aki intézte tavaly ezt az utat év közben el küldtem melegebb éghajlatra. Részletekbe nem mennék bele, mert fölösleges. Dióhéjban: nem tetszett az a stílus, ahogyan hozzá állt dolgokhoz, annak ellenére, hogy én nem úgy beszéltem vele... mind1, elmúlt.
Ezt a problémát megoldandó, kersetem egy céget, akik szintén rendszeresen megrendezik ezt az utat.
Találtam is egyet és minden jónak tűnik.
A másik apróság, hogy Tanashi-nak jönnek a vizsgák és még nem tudja pontosan miből, mikor fog írni. Ez befolyásolja azt, hogy mikor tudnánk menni.
Ez azért baj, mert még nem tudom, hogy kell-e előre lefoglalni helyeket.
Nem lenne jó lecsúszni róla.
Még nem beszéltem a céggel, így a részleteket nem tudom, de asszem ma fel hívom őket, hogy tudjak mindent.
Emellett reménykedek, hogy Tanashi időben megtudja a vizsga időpontokat.
Remélem nem lesz olyan hideg, mint tavaly, de ha mégis, idén alaposan felkészülök rá.
Fényképezőhöz is viszek vagy 6 elemet és valószínüleg végig zabálom az összes, vagy legalábbis a kajás bódék javát.
Fucking diet, I can see the light...
Átkozott diéta, lassan már véget ér.
Még ez a hét és a következő, aztán véééééége...
Igazi kínszenvedés volt ez a hónap.
Mondanám, hogy sohatöbbet nem akarok sárgarépát látni, de attól tartok Januárban kezdhetem újra a diétát.
Jön a December, a nagy zabálások hónapja és tudom, hogy a kilóknak több mint a fele vissza is jön, de igyekszem odafigyelni.
Szinte biztos hogy Januárban megint diéta lesz, de azt már nem tervezem olyan drasztikusra, mint a mostanit.
Peace, until further update.
Tavaly voltam kint és nagyon tetszett és mivel így is szarul jönnek ki az ünnepek idén, nem ártana feldobni valamivel.
Megintcsak abba a falba ütköztem, hogy karácsony és mivel lepjem meg Tanashi-t...
Ez egy örök fejfájás nekem, mert sosem tudom, mi lenne jó ajándék.
Gondoltam megkérdezem, hogy lenne-e kedve kimenni idén is. Tetszett neki is az ötlet és szívesen kimenne ő is.
Nah meg is van az ajándék, a Bécsi út! (meg még talán valami apróság)
2 apró probléma van ezzel az egésszel.
Volt haveromat, aki intézte tavaly ezt az utat év közben el küldtem melegebb éghajlatra. Részletekbe nem mennék bele, mert fölösleges. Dióhéjban: nem tetszett az a stílus, ahogyan hozzá állt dolgokhoz, annak ellenére, hogy én nem úgy beszéltem vele... mind1, elmúlt.
Ezt a problémát megoldandó, kersetem egy céget, akik szintén rendszeresen megrendezik ezt az utat.
Találtam is egyet és minden jónak tűnik.
A másik apróság, hogy Tanashi-nak jönnek a vizsgák és még nem tudja pontosan miből, mikor fog írni. Ez befolyásolja azt, hogy mikor tudnánk menni.
Ez azért baj, mert még nem tudom, hogy kell-e előre lefoglalni helyeket.
Nem lenne jó lecsúszni róla.
Még nem beszéltem a céggel, így a részleteket nem tudom, de asszem ma fel hívom őket, hogy tudjak mindent.
Emellett reménykedek, hogy Tanashi időben megtudja a vizsga időpontokat.
Remélem nem lesz olyan hideg, mint tavaly, de ha mégis, idén alaposan felkészülök rá.
Fényképezőhöz is viszek vagy 6 elemet és valószínüleg végig zabálom az összes, vagy legalábbis a kajás bódék javát.
Fucking diet, I can see the light...
Átkozott diéta, lassan már véget ér.
Még ez a hét és a következő, aztán véééééége...
Igazi kínszenvedés volt ez a hónap.
Mondanám, hogy sohatöbbet nem akarok sárgarépát látni, de attól tartok Januárban kezdhetem újra a diétát.
Jön a December, a nagy zabálások hónapja és tudom, hogy a kilóknak több mint a fele vissza is jön, de igyekszem odafigyelni.
Szinte biztos hogy Januárban megint diéta lesz, de azt már nem tervezem olyan drasztikusra, mint a mostanit.
Peace, until further update.
2010. november 16., kedd
Innocent, MY ASS!
Rendszeresen hallani a közéletben és a médiában, hogy a nőket így meg úgy lenézik, lekezelik, stb.
Siralmazzák, hogy nincsenek megbecsülve, elmondják őket kurváknak, szajháknak, holott ők igenins ártatlan érző lények.
riiiight....
Tudomásomra jutott egy hír, aminek kénytelen voltam utánajárni, mert annyira abszúrd és erkölcstelen, hogy nem akartam elhinni.
Hiába, az erkölcstelenség mértéktelensége mindig képes engem meglepni.
Ezek után én lennék felháborodva, ha a fent említetteket továbbra is siralmaznák.
A hír:
Utcai szexelőket kaptak rajta Kőbányán.
Az érintettek 2 fiatal lány, amint egymást nyalják falják intim testrészeiket fényes nappal, a forgalmas metroállomás korlátjánál.
Különösebben nem zavarja őket a tömeg, ami minden egyes metró érkezésénél, vagy indulásánál őket körülveszik.
Magát a videót nem láttam, de a kép is elég volt, hogy meggyőzzön a hír igazság tartalmáról. Tovább erősítte ezt, hogy ma a rádióban is erről szól a reggeli hír kibeszélés. Innen is tudom, hogy sokan megálltak mobillal fényképezni, felvenni őket, sokan megrökönyödve mentek el mellettük, sokan még be is kiabálnak bizonyos dolgokat. Nem tudom, mint mondtam, nem láttam a felvételt és nem is szándékozom megnézni.
Nos, azt hiszem minden lekicsinyítésért rinyáló picsa most szépen befoghatja a mocskos pofáját.
Ilyen mértékű erkölcstelenség egyszerűen elfogadhatatlan, demoralizáló és társadalom bomlasztó.
Undorító...egyszerűen nem is lehet az ilyesmit feldolgozni ép ésszel.
Az a baj, manapság az attention whore-kodás legalább akkora divattá nőtte ki magát, mint a nyíltan felvállalt buziság, vagy az emók. Utóbbi az előbbi kategóriába tartozik, csak lassan különálló divatként is lehet értelmezni, de most nem erről van szó.
A hetóság bűntetni persze nem tudják a kurvák viselkedését, mert erre nincs igazán törvény...
Ha én találkoztam volna ilyesmivel, amellett, hogy le mocskos kurvázom mind2t, nem tartanám kizártnak, hogy felpoznám őket, sőt, habár elveim szerint nőre kezet nem emelek, de ezeket akár még teli ökölből, visszakézből álkapcson is basznám.
Csak azért nem lökném őket a metro alá, mert nem érné meg a bűntetést ez a 2 emberiség szégyene, pedig ezt érdemelnék.
Ilyenkor bánom, hogy a kommunista rendszerből nem maradt meg a társadalmi fegyelmezés, amikor ha valaki valami feltűnőt, erkölcstelenséget művel, akkor azt a rendőrök beviszik és halálra basztatják.
Bezárják néhány órára, vagy napokra, közben mennek a kérdezgetések, szíjjal való fenyítések.
Igen, ez hiányzik napjainkból.
Akkoriban, ha valaki ilyet mer csinálni, az biztos hogy még ki is végzik.
*sóhaj*Bár így menne ez mai is, asszem 2szer is meggondolák az emberek, hogy ki hogyan akar kitűnni.
Több szempontból is iszonyat az eset.
Tök fiatalok, szinte még kölykök, a jövő degenerációja bazzeg...
Mind2en picsák... a nyilvános szexnél csak egy undorítóbb létezik és az pedig ha egy pár azonos nemű csinálja, legyen az női vagy férfi páros.
Az ilyen emberi hulladékokat, seljeteket írtani kéne. Tűzzel, ciánnak, lőszerrel.
Végül azokat a következtetéseket lehet levonni, ami megint csak az én elméleteimet igazolják... mily meglepő.
Megint csak azzal a gondolattal játszok el, hogy bárcsak hatalmon lehetnék...meh...
Szóval igen, országunknak ismét van mivel büszkélkednie, köszönnettel a másik nemnek, akik közül sokan több respect-et akarnak, közben meg társaik ilyeneket művelnek.
*taps*
Ezzel a témával többet nem szeretnék foglalkozni, így ha kérhetem mellőzzük a szájhabzós kommenteket, mert
1. a fent említett miatt auto delete
2. nem válaszolok rá, mert a bejegyzés befejeztével leszarom a témát
3. a névtelen hozzászólás szintén auto delete, de ezt már rég tudjuk.
Whooah, we're half way there...
Diétám amellett, hogy kibírhatatlan, a tegnapi nappal ért el a feléhez. Eddig 6 és fél kilótól szabadultam meg. Szinte biztos, hogy a hónap végéig nem lesz meg az áhitott 70 kiló, de ha a 75 meglenne, én már annak is örülnék.
Ugye jön a December, a nagy zabálások hónapja.
Valamennyit tuti visszaszedek, de oda kell figyelnem, aztán lehet, hogy Januárban folytatom a diétát.
Régóta járt a felyemben, hogy le kéne adni néhány kilót, mert kezdett sok lenni, de minding leszartam konkrétan, majd egy reggel úgy keltem, hogy nah, mától zöldség diéta van! Hehh, ugyanilyen hirtelen elhatározással váltam meg hosszú hajamtól, amit néha azért bánok, mert fun volt.
A new hobby? maybe...
Tervezem, hogy kipróbálok egy új dolgot, ami ha bejön, könnyen hobbimmá válhat és kreativitásomat segítheti nagymértékben.
Sokadik hobbim lenne, de lehet ezzel még pénzt is tudnék keresni.
Színes üvegek, vágás, forrasztás, ragasztás; egyelőre ennyit mondok el róla, konkréttabbat majd akkor, ha már biztosan csinálni fogom.
Peace.
Siralmazzák, hogy nincsenek megbecsülve, elmondják őket kurváknak, szajháknak, holott ők igenins ártatlan érző lények.
riiiight....
Tudomásomra jutott egy hír, aminek kénytelen voltam utánajárni, mert annyira abszúrd és erkölcstelen, hogy nem akartam elhinni.
Hiába, az erkölcstelenség mértéktelensége mindig képes engem meglepni.
Ezek után én lennék felháborodva, ha a fent említetteket továbbra is siralmaznák.
A hír:
Utcai szexelőket kaptak rajta Kőbányán.
Az érintettek 2 fiatal lány, amint egymást nyalják falják intim testrészeiket fényes nappal, a forgalmas metroállomás korlátjánál.
Különösebben nem zavarja őket a tömeg, ami minden egyes metró érkezésénél, vagy indulásánál őket körülveszik.
Magát a videót nem láttam, de a kép is elég volt, hogy meggyőzzön a hír igazság tartalmáról. Tovább erősítte ezt, hogy ma a rádióban is erről szól a reggeli hír kibeszélés. Innen is tudom, hogy sokan megálltak mobillal fényképezni, felvenni őket, sokan megrökönyödve mentek el mellettük, sokan még be is kiabálnak bizonyos dolgokat. Nem tudom, mint mondtam, nem láttam a felvételt és nem is szándékozom megnézni.
Nos, azt hiszem minden lekicsinyítésért rinyáló picsa most szépen befoghatja a mocskos pofáját.
Ilyen mértékű erkölcstelenség egyszerűen elfogadhatatlan, demoralizáló és társadalom bomlasztó.
Undorító...egyszerűen nem is lehet az ilyesmit feldolgozni ép ésszel.
Az a baj, manapság az attention whore-kodás legalább akkora divattá nőtte ki magát, mint a nyíltan felvállalt buziság, vagy az emók. Utóbbi az előbbi kategóriába tartozik, csak lassan különálló divatként is lehet értelmezni, de most nem erről van szó.
A hetóság bűntetni persze nem tudják a kurvák viselkedését, mert erre nincs igazán törvény...
Ha én találkoztam volna ilyesmivel, amellett, hogy le mocskos kurvázom mind2t, nem tartanám kizártnak, hogy felpoznám őket, sőt, habár elveim szerint nőre kezet nem emelek, de ezeket akár még teli ökölből, visszakézből álkapcson is basznám.
Csak azért nem lökném őket a metro alá, mert nem érné meg a bűntetést ez a 2 emberiség szégyene, pedig ezt érdemelnék.
Ilyenkor bánom, hogy a kommunista rendszerből nem maradt meg a társadalmi fegyelmezés, amikor ha valaki valami feltűnőt, erkölcstelenséget művel, akkor azt a rendőrök beviszik és halálra basztatják.
Bezárják néhány órára, vagy napokra, közben mennek a kérdezgetések, szíjjal való fenyítések.
Igen, ez hiányzik napjainkból.
Akkoriban, ha valaki ilyet mer csinálni, az biztos hogy még ki is végzik.
*sóhaj*Bár így menne ez mai is, asszem 2szer is meggondolák az emberek, hogy ki hogyan akar kitűnni.
Több szempontból is iszonyat az eset.
Tök fiatalok, szinte még kölykök, a jövő degenerációja bazzeg...
Mind2en picsák... a nyilvános szexnél csak egy undorítóbb létezik és az pedig ha egy pár azonos nemű csinálja, legyen az női vagy férfi páros.
Az ilyen emberi hulladékokat, seljeteket írtani kéne. Tűzzel, ciánnak, lőszerrel.
Végül azokat a következtetéseket lehet levonni, ami megint csak az én elméleteimet igazolják... mily meglepő.
Megint csak azzal a gondolattal játszok el, hogy bárcsak hatalmon lehetnék...meh...
Szóval igen, országunknak ismét van mivel büszkélkednie, köszönnettel a másik nemnek, akik közül sokan több respect-et akarnak, közben meg társaik ilyeneket művelnek.
*taps*
Ezzel a témával többet nem szeretnék foglalkozni, így ha kérhetem mellőzzük a szájhabzós kommenteket, mert
1. a fent említett miatt auto delete
2. nem válaszolok rá, mert a bejegyzés befejeztével leszarom a témát
3. a névtelen hozzászólás szintén auto delete, de ezt már rég tudjuk.
Whooah, we're half way there...
Diétám amellett, hogy kibírhatatlan, a tegnapi nappal ért el a feléhez. Eddig 6 és fél kilótól szabadultam meg. Szinte biztos, hogy a hónap végéig nem lesz meg az áhitott 70 kiló, de ha a 75 meglenne, én már annak is örülnék.
Ugye jön a December, a nagy zabálások hónapja.
Valamennyit tuti visszaszedek, de oda kell figyelnem, aztán lehet, hogy Januárban folytatom a diétát.
Régóta járt a felyemben, hogy le kéne adni néhány kilót, mert kezdett sok lenni, de minding leszartam konkrétan, majd egy reggel úgy keltem, hogy nah, mától zöldség diéta van! Hehh, ugyanilyen hirtelen elhatározással váltam meg hosszú hajamtól, amit néha azért bánok, mert fun volt.
A new hobby? maybe...
Tervezem, hogy kipróbálok egy új dolgot, ami ha bejön, könnyen hobbimmá válhat és kreativitásomat segítheti nagymértékben.
Sokadik hobbim lenne, de lehet ezzel még pénzt is tudnék keresni.
Színes üvegek, vágás, forrasztás, ragasztás; egyelőre ennyit mondok el róla, konkréttabbat majd akkor, ha már biztosan csinálni fogom.
Peace.
2010. november 11., csütörtök
Fucking diet...
Nem volt könnyű elhatározás, de úgy döntöttem, hogy diétára fogom magam.
Nem híztam el, de van egy kis belem, amit le kéne adni.
Az van, hogy én egy lusta fasz vagyok, így a mozgás az ki van zárva, maradt a drasztikusabb megoldás.
Étrendemet leszűkítettem a következőkre:
Sárgarépa, karalábé (persze nyersen), alma, banán, főtt tojás, hajában (vagy héjában, kinek mi) főtt krumpli, konzerves hal és valami teljes kiörlésű búzából készült kenyérféle, ami olyan kb, mint egy liszt ízű keksz. Én csak borzasztó kenyérnek hívom.
Inni csakis bubitlan vizet iszok.
Kemény, nagyon kemény... a zöldségektől már rosszúl vagyok, a zabálásra való kísértés elviselhetetlen, de kibírom, ha beledöglök is.
Ezt az egészet erre az 1 hónapra tervezem, kiváncsi vagyok mennyi kiló megy le rólam.
Már múlt hét kedd óta csinálom, de nem akartam akkor leírni, mert még nem tudtam, hogy fogom-e bírni és nem akartam előre pofázni. :D
Nem tudom, mennyire lesz ez eredményes, de múlt hét kedden még 85 kiló voltam, most 80,5 vagyok. Nem semmi.
Anyám meg nővérem macerál, hogy valami táplálóbbat azért néha nem ártana ennem, de az van, ha ezt nem tartom be ilyen szigorúan, akkor szart sem ér az egész.
Mint mondtam a mozgás kizárva, illetve járnék én úszni, de 2 haverom közül egyik sem jön, én meg egyedül nem megyek, így patthelyzet.
Mind1, ha ez a diéta beválik, akkor lehet majd késöbb is alkalmazni.
Jön a December, a nagy zabálások hónapja... karácsony, szilveszter, stb...
Lehet majd Januárban kezdem újra az egészet.
Érdekes, annak ellenére, hogy szinte biztos voltam abban, hogy még pokrócabb leszek a kajahiánytól, egész jól vagyok. Kicsit sem vagyok morcosabb, mint általában.
Úgy tűnik engem nem az üres has tesz morcossá, hanem az emberek, de ezt mind tudjuk.
Szóval megy ez a diéta, egyelőre bírom, bár a kísértés nagy, de ez mind elhatározás kérdése.
Kis apropó, hogy ma nekem kellett főzni, ami mégjobban kínzott, de jelentem, túléltem.
Peace.
Nem híztam el, de van egy kis belem, amit le kéne adni.
Az van, hogy én egy lusta fasz vagyok, így a mozgás az ki van zárva, maradt a drasztikusabb megoldás.
Étrendemet leszűkítettem a következőkre:
Sárgarépa, karalábé (persze nyersen), alma, banán, főtt tojás, hajában (vagy héjában, kinek mi) főtt krumpli, konzerves hal és valami teljes kiörlésű búzából készült kenyérféle, ami olyan kb, mint egy liszt ízű keksz. Én csak borzasztó kenyérnek hívom.
Inni csakis bubitlan vizet iszok.
Kemény, nagyon kemény... a zöldségektől már rosszúl vagyok, a zabálásra való kísértés elviselhetetlen, de kibírom, ha beledöglök is.
Ezt az egészet erre az 1 hónapra tervezem, kiváncsi vagyok mennyi kiló megy le rólam.
Már múlt hét kedd óta csinálom, de nem akartam akkor leírni, mert még nem tudtam, hogy fogom-e bírni és nem akartam előre pofázni. :D
Nem tudom, mennyire lesz ez eredményes, de múlt hét kedden még 85 kiló voltam, most 80,5 vagyok. Nem semmi.
Anyám meg nővérem macerál, hogy valami táplálóbbat azért néha nem ártana ennem, de az van, ha ezt nem tartom be ilyen szigorúan, akkor szart sem ér az egész.
Mint mondtam a mozgás kizárva, illetve járnék én úszni, de 2 haverom közül egyik sem jön, én meg egyedül nem megyek, így patthelyzet.
Mind1, ha ez a diéta beválik, akkor lehet majd késöbb is alkalmazni.
Jön a December, a nagy zabálások hónapja... karácsony, szilveszter, stb...
Lehet majd Januárban kezdem újra az egészet.
Érdekes, annak ellenére, hogy szinte biztos voltam abban, hogy még pokrócabb leszek a kajahiánytól, egész jól vagyok. Kicsit sem vagyok morcosabb, mint általában.
Úgy tűnik engem nem az üres has tesz morcossá, hanem az emberek, de ezt mind tudjuk.
Szóval megy ez a diéta, egyelőre bírom, bár a kísértés nagy, de ez mind elhatározás kérdése.
Kis apropó, hogy ma nekem kellett főzni, ami mégjobban kínzott, de jelentem, túléltem.
Peace.
Don't trust 'em...
Nah szép.
Az előbb volt bent kolega egyik haverja. Beszélgetnek.
A hapsi épp válik.
A feleség kavart egy munkatársával, aki 45 éves, 11 évvel idősebb, mint a feleség.
Érdekes.
Ez megintcsak az én elméletemet támasztja alá.
Úgy látszik az ellenkező nemben sosem szabad megbízni.
1 éves kapcsolat?
5 éves kapcsolat?
10 éves kapcsolat?
Lófasz! Ezeknek már a házasság sem szent, bazzeg, annak ellenére, hogy örök hűséget fogadtak, van 2 gyerekük, nincs családi feszkó, a nő még ilyenkor is kicsapong.
Ilyen történetek hallatán mindig saját életem tapasztalatira kapok választ, vagy intő példát.
Ha belegondolok, hogy ha valaha is lesz valakim, abban még házasságban sem bízhatok.
Azért ezek fasza dolgok, és ilyenkor jönnek azok, hogy nem véletlen kurváznak a férfiak, de ha kurváznak, akkor minden hapsi szemét és így tovább...
Néha nem árt mindenkinek a saját házatáján söprögetni.
Ez a mi sorsunk, ha rendesek vagyunk, kihasználnak, kifacsarnak, majd ha megunják a banánt, akkor kidobnak.
Ebből is le lehet vonni a következtetéseket.
1. a kedvességet elfelejteni, élni, mint egy szemét és akkor nem ér meglepetésként a hátban a kés.
2. örök magányt vállalni, így lehet, hogy sosem tapasztaljuk meg a szeretetet, de a kihasználást és az átbaszást sem. Személyszerint én az utóbbit választottam, mert inkább ez, minthogy szemétként éljek, ugyanis a lelkiismeretem nem engedné az efajta életet.
Ez legyen a tanulság mára, gyerekek.
Peace.
Az előbb volt bent kolega egyik haverja. Beszélgetnek.
A hapsi épp válik.
A feleség kavart egy munkatársával, aki 45 éves, 11 évvel idősebb, mint a feleség.
Érdekes.
Ez megintcsak az én elméletemet támasztja alá.
Úgy látszik az ellenkező nemben sosem szabad megbízni.
1 éves kapcsolat?
5 éves kapcsolat?
10 éves kapcsolat?
Lófasz! Ezeknek már a házasság sem szent, bazzeg, annak ellenére, hogy örök hűséget fogadtak, van 2 gyerekük, nincs családi feszkó, a nő még ilyenkor is kicsapong.
Ilyen történetek hallatán mindig saját életem tapasztalatira kapok választ, vagy intő példát.
Ha belegondolok, hogy ha valaha is lesz valakim, abban még házasságban sem bízhatok.
Azért ezek fasza dolgok, és ilyenkor jönnek azok, hogy nem véletlen kurváznak a férfiak, de ha kurváznak, akkor minden hapsi szemét és így tovább...
Néha nem árt mindenkinek a saját házatáján söprögetni.
Ez a mi sorsunk, ha rendesek vagyunk, kihasználnak, kifacsarnak, majd ha megunják a banánt, akkor kidobnak.
Ebből is le lehet vonni a következtetéseket.
1. a kedvességet elfelejteni, élni, mint egy szemét és akkor nem ér meglepetésként a hátban a kés.
2. örök magányt vállalni, így lehet, hogy sosem tapasztaljuk meg a szeretetet, de a kihasználást és az átbaszást sem. Személyszerint én az utóbbit választottam, mert inkább ez, minthogy szemétként éljek, ugyanis a lelkiismeretem nem engedné az efajta életet.
Ez legyen a tanulság mára, gyerekek.
Peace.
2010. november 8., hétfő
My creative section
Igen, belevágtam.
Íme új blogom, ahol a kreatívkodásaimat fogom feltöltögetni.
My creative section
Sokat ne várjatok, nem vagyok egy művész.
Egyelőre még semmi nincs fent, mert oda max csak otthonról tudok feltölteni.
Lehet ma teszek is fel valamit.
Szóval itt eme új blog, akit érdekel, hogy miket művelek, azt szeretettel várom ott is.
Íme új blogom, ahol a kreatívkodásaimat fogom feltöltögetni.
My creative section
Sokat ne várjatok, nem vagyok egy művész.
Egyelőre még semmi nincs fent, mert oda max csak otthonról tudok feltölteni.
Lehet ma teszek is fel valamit.
Szóval itt eme új blog, akit érdekel, hogy miket művelek, azt szeretettel várom ott is.
2010. november 2., kedd
Halloween, and a lil' update
This is Halloween, this is Halloween
that's enough about that...
Eltelt ez a hétvége is.
Igazság az, hogy már rég írni akartam, csak most elég sűrű napjaim voltak.
Múlt hét előtti hétvégén nővéremmel lementünk rokonokhoz.
Sokminden nem változott. Unokabátyám vett egy retriever-t. Ő a világ leglustább kutyája, pedig nekik aztán még területük is van, ahol a kutya levezethetné a fölös energiáit, de az ebnek elég 10 méter futás is és már döglig is... Olyan jámbor, hogy a betörőknek is kulcsot másol, a macskával alszik együtt. Tehát fitt kutya és remek házörző.
Kis apropó, unokabátyámnak nőproblémája van, pontosabban egy 10 éves kapcsolat ért véget.
Részleteket nem írok, de a hallottak alapján 100%, hogy a lánykának van valakije. Miért is nem tud ez engem meglepni. 1 év, 3 év, 10 év? Lófasz, nem gondoljátok, hogy ezek ismerik a hűséget.
Unokabátyám nagy Volkswagen rajongó és a lány miatt el kellett adnia álmai autóját, amit sok év után megvehetett; és mégcsak nem is egy drága kocsiról van szó.
Szegénynek most szar, mert azért ő ragaszkodott a lányhoz, de mint én, ő is túl fogja magát tenni rajta.
Múlt hétvégén anyámék mentek le hozzájuk. Egyéb hozzáfűznivaló ehhez nincs.
It's fucking finally done!
Még tavaly talán, vagy tavaly előtt kaptam egy puzzle-t az akkor még barátaimtól.
3 dolog van, amit puzzle-ban utálok.
1. ha fesmény
2. ha háromnegyede egyszínű
3. ha nem Ravensburger.
Nos nekik sikerült mind3 kirtériumnak eleget tenni, mert egy ronda festményes képet kaptam, ahol a nagyrésze fekete és valami nevenincs márka.
Félreértés ne essék, direkt ez volt a cél, hogy vajon ezt is ki tudom-e rakni.
Hát jelentem alássan, KIRAKTAM! Kész, végre... pedig volt vele szopás rendesen.
Majd lefotózom és fel is rakom ide, ha nem felejtem el.
Ha már puzzle-ról van szó. Nővéremnek egyik barátnője is nagy puzzle fan. Ő is a Ravensburger-t preferálja, ám kapott ő is egy puzzle-t ami kifogott rajta. A márka stimmel, meg minden, csak ez egy speckós kiadás, az egész kép arany színű.
A világtörténelmet ábrázolja és földgömbbel, mindamellett fesmény.
Nem bírta kirakni, pedig még nyáron mutatta meg nekem és akkor is még csak a keretét rakta ki.
Feladta, odaadta nekem, hogy rakjam már ki neki. Oké, mondom, egy ilyen szopatós darab után egy arany puzzle nekem már meg se kottyan... mondtam ezt akkor...
El kell ismernem, ez is kellőképpen szivat/szivatott, viszont ha mindenki velem van, akkor ma, vagy holnap már el is készülök vele.
Vicc, hogy szombaton este kaptam meg.
Tervezem majd, ha lezajlottak az ünnepek, akkor nagy fába vágom a fejszémet és veszek egy 5000 darabosat.
Kemény lesz, de már ráedzettem. Kiraktam eddig 3db 3000 darabost. 2db 1000 darabost, meg azt a borzalmas 1500 darabosat is.
Készen állok egy nagyobb kihívásra, csak azt nem tudom, ha az is kész lesz, azt vajon hova tesszük fel, mert én eddig minden puzzle-omat bekereteztettem.
Meglátjuk.
Halloween pumpkin
1 évvel ezelőtt kezdtem el újra tököt faragni. Idén is terveztem és lestem a zöldségeseket, hogy kinél mi van. Idénre kerek tököt akartam.
Van egy 0-24 órás zöldéses kint a Műúton, pénteken láttam is hogy egymásra tornyosulva vannak a tökök, ha 200 nem volt ott, akkor 1 sem.
Nah megvan a nyertes, gondoltam, majd szombaton megveszem, hétfőn kifaragom.
Aha... mint tudjuk, ez nálam nem így működik, elmegyek a zöldségeshez, látom, hogy egyetlen tök maradt, az is valami mutáns formájú, amit ugye faragni nemigen lehet.
Remek. Mehettünk máshova.
Egy helyet talátunk, de ott csak fele méret volt és már az alja kezdett rohadni.
Hát ez sem úgy sült el, ahogy azt én szerettem volna.
Ez nem meglepő.
Mind1, megvettem, hétfőn kifaragtam, nem lett rossz, de ha olyat tudtam volna venni, amilyet pénteken kinéztem, akkor sokkal jobb is lehetett volna.
Nem baj, majd jövőre.
Érdekes, utánanéztem és nem jellemző mindenszentekkor tököt enni, ergo, azt a kb. 200 tököt mind faragásra vitték, ennek ellenére egyet sem láttam a házak előtt.
TDU2 big failure
Ezt már 1 hónapja meg akartam írni.
Ha jól emlékszem korábban már rage-eltem, hogy eltolták a kiadást majdnem egy fél évvel, illetve azt is írtam, hogy bekerültem a béta tesztbe. Nem biztos, lehet nem itt írtam, hanem máshol, mind1.
Szóval, játék kiadás helyett, köcsög konzolosok miatt most csak béta teszt van, aminek a második fordulójába bekerültem.
Nos... lelkesedésem, elégedettségem rovására ment.
Igen jellemző játék folytatásokra, hogy amilyen jó volt az elődje, olyan szar lett a folytatás...
Itt is ez a helyzet.
A grafika csilivill, csodaszép, meg minden.
A fizika fos. Vagy tegyék vissza a régit, vagy kezdjék előlről, CARS DON'T WORK THAT WAY!
A közösségi része nem lenne rossz, ha nem baszták volna tele fölösleges faszságokkal.
Most őszintén, ki a faszom fog kaszinózni menni egy autós játékban?
Akkor már inkább Sims, vagy Gta...
Sokan Sims Dirve Unlimited-nek fikázzák és én ezzel maximálisan egyetértek. Mászkálsz jobbra-balra az embereddel, rádaásul a séta iszonyat szarul lett megcsinálva. Atari inkább maradjon az autóknál, ahhoz jobban értenek, mint az emberekhez.
Ami a törést illeti. Meg lett igérve, hogy lesz törésmodell minden kocsihoz, még Ferrarihoz, meg Lambohoz is. Jah, törésmodell... 200km/h-val frontálisan csattanok egy forgalmi kocsival, vagy akármivel, eredmény: karcos, lepattogzott fényezés, a lökhárító töretlen, de lóg. HŰŰŰŰHAAAA!
Tiszta NFS 4 bazzeg, nemár...
Vagy legyen normálisan megcsinálva, vagy egyáltalán ne legyen.
Élethű karambol? Egy ilyen frontális ütközésnél a valóságban mind2 kocsi repülésnek indul, 600 átfordul, piruettezik, meg hasonlók, itt mivan?
A kocsi lesodródik az útról, az én kocsikm meg megáll egyhelyben, majd egy másodperc múlva elkezd sodródni. WTF?! Ehhez képest még az 1-ben is sokkal életthűbb volt a koccanás.
A rendőr rendszer egy faszság. Helikopter jön, ha lemész az útról? Rendben. El vagy kapva, ha nem vissza az útra x másodpercen belül? WTFF?!
Én nem tudom, hogy Atarinál mi a faszt művelnek, de bazzeg ilyen szarságokat 5 évvel ezelőtti játékban láttam utoljára.
Annyival, de annyival jobban meg tudtam volna ezt a játékot csinálni, legalábbis elméletben. Sokkal jobb rendszerem lenne mindenre, a rendőrök, a közösségi dolgokra, meg sok más apróságra. Minden ötletem simán megvalósítható lenne, nahde ki hallgat egyetlen véleményre ugyebár...
Ez a játék nem más, mint az NFS 4, a GTA SA, és a SIMS2 fúziója. Szar lett, sajnálom.
Nagyon megfontolom, hogy egyáltalán megvegyem-e.
Az 1 még mindig klasszisokkal jobb.
Pc problems/it'll never end...
Tulajdonképpen nem is pc problémáról van szó, hanem egy vincseszter problémáról.
Haldolik meg és az elmúlt egy hónapban azon küzködök, hogy mentsem róla ami menthető.
Az a baj, hogy minden kell róla, mert az nekem nem egy telepítős vincseszter volt, hanem szinte csak adattárolásra használtam, tehát elég sok cucc van rajta.
Félek, hogy nem fogok tudni mindent lementeni róla, mielőtt végleg bemondja az unalmast.
Bazzeg ezek a kurva pc-s gondok sosem múlnak el...
A new blog? Maybe
Régebben írtam, hogy lehet, hogy nyitok egy új blogot, ám akkor még problémák miatt akartam, aztán mégsem lett, de most megint agyalok rajta.
Ezúttal egy olyan blogon gondolkodok, ahova a cuccaimat tenném fel. A hobbijaimat.
Firkák, Puzzle-ok, stb.
Ha túl leszek ezen a vincseszter gondon és meg is maradnak a cuccok, akkor lesz is mit feltölteni, ha nem, akkor gáz van.
Majd meglátjuk.
that's enough about that...
Eltelt ez a hétvége is.
Igazság az, hogy már rég írni akartam, csak most elég sűrű napjaim voltak.
Múlt hét előtti hétvégén nővéremmel lementünk rokonokhoz.
Sokminden nem változott. Unokabátyám vett egy retriever-t. Ő a világ leglustább kutyája, pedig nekik aztán még területük is van, ahol a kutya levezethetné a fölös energiáit, de az ebnek elég 10 méter futás is és már döglig is... Olyan jámbor, hogy a betörőknek is kulcsot másol, a macskával alszik együtt. Tehát fitt kutya és remek házörző.
Kis apropó, unokabátyámnak nőproblémája van, pontosabban egy 10 éves kapcsolat ért véget.
Részleteket nem írok, de a hallottak alapján 100%, hogy a lánykának van valakije. Miért is nem tud ez engem meglepni. 1 év, 3 év, 10 év? Lófasz, nem gondoljátok, hogy ezek ismerik a hűséget.
Unokabátyám nagy Volkswagen rajongó és a lány miatt el kellett adnia álmai autóját, amit sok év után megvehetett; és mégcsak nem is egy drága kocsiról van szó.
Szegénynek most szar, mert azért ő ragaszkodott a lányhoz, de mint én, ő is túl fogja magát tenni rajta.
Múlt hétvégén anyámék mentek le hozzájuk. Egyéb hozzáfűznivaló ehhez nincs.
It's fucking finally done!
Még tavaly talán, vagy tavaly előtt kaptam egy puzzle-t az akkor még barátaimtól.
3 dolog van, amit puzzle-ban utálok.
1. ha fesmény
2. ha háromnegyede egyszínű
3. ha nem Ravensburger.
Nos nekik sikerült mind3 kirtériumnak eleget tenni, mert egy ronda festményes képet kaptam, ahol a nagyrésze fekete és valami nevenincs márka.
Félreértés ne essék, direkt ez volt a cél, hogy vajon ezt is ki tudom-e rakni.
Hát jelentem alássan, KIRAKTAM! Kész, végre... pedig volt vele szopás rendesen.
Majd lefotózom és fel is rakom ide, ha nem felejtem el.
Ha már puzzle-ról van szó. Nővéremnek egyik barátnője is nagy puzzle fan. Ő is a Ravensburger-t preferálja, ám kapott ő is egy puzzle-t ami kifogott rajta. A márka stimmel, meg minden, csak ez egy speckós kiadás, az egész kép arany színű.
A világtörténelmet ábrázolja és földgömbbel, mindamellett fesmény.
Nem bírta kirakni, pedig még nyáron mutatta meg nekem és akkor is még csak a keretét rakta ki.
Feladta, odaadta nekem, hogy rakjam már ki neki. Oké, mondom, egy ilyen szopatós darab után egy arany puzzle nekem már meg se kottyan... mondtam ezt akkor...
El kell ismernem, ez is kellőképpen szivat/szivatott, viszont ha mindenki velem van, akkor ma, vagy holnap már el is készülök vele.
Vicc, hogy szombaton este kaptam meg.
Tervezem majd, ha lezajlottak az ünnepek, akkor nagy fába vágom a fejszémet és veszek egy 5000 darabosat.
Kemény lesz, de már ráedzettem. Kiraktam eddig 3db 3000 darabost. 2db 1000 darabost, meg azt a borzalmas 1500 darabosat is.
Készen állok egy nagyobb kihívásra, csak azt nem tudom, ha az is kész lesz, azt vajon hova tesszük fel, mert én eddig minden puzzle-omat bekereteztettem.
Meglátjuk.
Halloween pumpkin
1 évvel ezelőtt kezdtem el újra tököt faragni. Idén is terveztem és lestem a zöldségeseket, hogy kinél mi van. Idénre kerek tököt akartam.
Van egy 0-24 órás zöldéses kint a Műúton, pénteken láttam is hogy egymásra tornyosulva vannak a tökök, ha 200 nem volt ott, akkor 1 sem.
Nah megvan a nyertes, gondoltam, majd szombaton megveszem, hétfőn kifaragom.
Aha... mint tudjuk, ez nálam nem így működik, elmegyek a zöldségeshez, látom, hogy egyetlen tök maradt, az is valami mutáns formájú, amit ugye faragni nemigen lehet.
Remek. Mehettünk máshova.
Egy helyet talátunk, de ott csak fele méret volt és már az alja kezdett rohadni.
Hát ez sem úgy sült el, ahogy azt én szerettem volna.
Ez nem meglepő.
Mind1, megvettem, hétfőn kifaragtam, nem lett rossz, de ha olyat tudtam volna venni, amilyet pénteken kinéztem, akkor sokkal jobb is lehetett volna.
Nem baj, majd jövőre.
Érdekes, utánanéztem és nem jellemző mindenszentekkor tököt enni, ergo, azt a kb. 200 tököt mind faragásra vitték, ennek ellenére egyet sem láttam a házak előtt.
TDU2 big failure
Ezt már 1 hónapja meg akartam írni.
Ha jól emlékszem korábban már rage-eltem, hogy eltolták a kiadást majdnem egy fél évvel, illetve azt is írtam, hogy bekerültem a béta tesztbe. Nem biztos, lehet nem itt írtam, hanem máshol, mind1.
Szóval, játék kiadás helyett, köcsög konzolosok miatt most csak béta teszt van, aminek a második fordulójába bekerültem.
Nos... lelkesedésem, elégedettségem rovására ment.
Igen jellemző játék folytatásokra, hogy amilyen jó volt az elődje, olyan szar lett a folytatás...
Itt is ez a helyzet.
A grafika csilivill, csodaszép, meg minden.
A fizika fos. Vagy tegyék vissza a régit, vagy kezdjék előlről, CARS DON'T WORK THAT WAY!
A közösségi része nem lenne rossz, ha nem baszták volna tele fölösleges faszságokkal.
Most őszintén, ki a faszom fog kaszinózni menni egy autós játékban?
Akkor már inkább Sims, vagy Gta...
Sokan Sims Dirve Unlimited-nek fikázzák és én ezzel maximálisan egyetértek. Mászkálsz jobbra-balra az embereddel, rádaásul a séta iszonyat szarul lett megcsinálva. Atari inkább maradjon az autóknál, ahhoz jobban értenek, mint az emberekhez.
Ami a törést illeti. Meg lett igérve, hogy lesz törésmodell minden kocsihoz, még Ferrarihoz, meg Lambohoz is. Jah, törésmodell... 200km/h-val frontálisan csattanok egy forgalmi kocsival, vagy akármivel, eredmény: karcos, lepattogzott fényezés, a lökhárító töretlen, de lóg. HŰŰŰŰHAAAA!
Tiszta NFS 4 bazzeg, nemár...
Vagy legyen normálisan megcsinálva, vagy egyáltalán ne legyen.
Élethű karambol? Egy ilyen frontális ütközésnél a valóságban mind2 kocsi repülésnek indul, 600 átfordul, piruettezik, meg hasonlók, itt mivan?
A kocsi lesodródik az útról, az én kocsikm meg megáll egyhelyben, majd egy másodperc múlva elkezd sodródni. WTF?! Ehhez képest még az 1-ben is sokkal életthűbb volt a koccanás.
A rendőr rendszer egy faszság. Helikopter jön, ha lemész az útról? Rendben. El vagy kapva, ha nem vissza az útra x másodpercen belül? WTFF?!
Én nem tudom, hogy Atarinál mi a faszt művelnek, de bazzeg ilyen szarságokat 5 évvel ezelőtti játékban láttam utoljára.
Annyival, de annyival jobban meg tudtam volna ezt a játékot csinálni, legalábbis elméletben. Sokkal jobb rendszerem lenne mindenre, a rendőrök, a közösségi dolgokra, meg sok más apróságra. Minden ötletem simán megvalósítható lenne, nahde ki hallgat egyetlen véleményre ugyebár...
Ez a játék nem más, mint az NFS 4, a GTA SA, és a SIMS2 fúziója. Szar lett, sajnálom.
Nagyon megfontolom, hogy egyáltalán megvegyem-e.
Az 1 még mindig klasszisokkal jobb.
Pc problems/it'll never end...
Tulajdonképpen nem is pc problémáról van szó, hanem egy vincseszter problémáról.
Haldolik meg és az elmúlt egy hónapban azon küzködök, hogy mentsem róla ami menthető.
Az a baj, hogy minden kell róla, mert az nekem nem egy telepítős vincseszter volt, hanem szinte csak adattárolásra használtam, tehát elég sok cucc van rajta.
Félek, hogy nem fogok tudni mindent lementeni róla, mielőtt végleg bemondja az unalmast.
Bazzeg ezek a kurva pc-s gondok sosem múlnak el...
A new blog? Maybe
Régebben írtam, hogy lehet, hogy nyitok egy új blogot, ám akkor még problémák miatt akartam, aztán mégsem lett, de most megint agyalok rajta.
Ezúttal egy olyan blogon gondolkodok, ahova a cuccaimat tenném fel. A hobbijaimat.
Firkák, Puzzle-ok, stb.
Ha túl leszek ezen a vincseszter gondon és meg is maradnak a cuccok, akkor lesz is mit feltölteni, ha nem, akkor gáz van.
Majd meglátjuk.
2010. október 11., hétfő
You never forget love, you just learn to live without it...
Újfent pezsgőbontás és tüzijáték. A mai napon 8. éve vagyok egyedül.
És hogy hogy érzem magam? Kifejezetten jól.
Rájöttem, hogy nekem kurvára nincs szükségem párkapcsolatra. Sokkal jobb nekem egyedül, minthogy valaki után futkossak rendszeresen.
Már egyáltalán nincs szükségem a szeretre. A bennem elfolytott vágy, hogy szeretetet adjak már túl régóta van elfolytva és gyűlöletté és bizalmatlansággá vált.
Senki se gondolja, hogy szenvedek, nem, rájöttem, hogy jobb nekem így. Van kocsim, van hobbim, ezek legalább annyiba kerülnek, mint egy barátnő, de egy barátnővel ellentétben ezek hálás dolgok, nem basznak át, nem lépnek le és van eredménye.
Belefáradtam abba, hogy mindig csak adok és adok és a végén ott vagyok hagyva a szarban.
Nem kell, nincs rá szükségem. Inkább foglalkozom a barátokkal, minthogy fussak egy párkapcsolat után, ami úgyis véget ér, mert a női nem nem ismeri a hűség fogalmát.
Szóval igen, 8 év, nem semmi, most már meg sem állok 10-ig.
Egy kis bölcsesség: Sosem felejted el a szerelmet, csupán megtanulsz élni nélküle...
Éjszaka napsütés várható.
Peace.
És hogy hogy érzem magam? Kifejezetten jól.
Rájöttem, hogy nekem kurvára nincs szükségem párkapcsolatra. Sokkal jobb nekem egyedül, minthogy valaki után futkossak rendszeresen.
Már egyáltalán nincs szükségem a szeretre. A bennem elfolytott vágy, hogy szeretetet adjak már túl régóta van elfolytva és gyűlöletté és bizalmatlansággá vált.
Senki se gondolja, hogy szenvedek, nem, rájöttem, hogy jobb nekem így. Van kocsim, van hobbim, ezek legalább annyiba kerülnek, mint egy barátnő, de egy barátnővel ellentétben ezek hálás dolgok, nem basznak át, nem lépnek le és van eredménye.
Belefáradtam abba, hogy mindig csak adok és adok és a végén ott vagyok hagyva a szarban.
Nem kell, nincs rá szükségem. Inkább foglalkozom a barátokkal, minthogy fussak egy párkapcsolat után, ami úgyis véget ér, mert a női nem nem ismeri a hűség fogalmát.
Szóval igen, 8 év, nem semmi, most már meg sem állok 10-ig.
Egy kis bölcsesség: Sosem felejted el a szerelmet, csupán megtanulsz élni nélküle...
Éjszaka napsütés várható.
Peace.
2010. október 6., szerda
THE 100th ENTRY
Petárdák és konfettik! Íme a 100. bejegyzésem.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok valami melett, amit elkezdek, főleg amiben ennyit kell írni.
A flanc és a díszítgetés most elmarad sajnos, még egy jópofa rajzzal is készültem volna, csak minimális rajztudásom éppen ilyenkor futott zátonyra és az 5. kidobott papír után elment a kedvem. Sokáig nem akartam halogatni, mert megint csak gyűlik az írnivaló és megint az lesz, hogy áh, leszarom, rég volt, nem írom le...
Úgyhogy sajnos ez a bejegyzés sem lesz külömb, mint a korábbiak.
Tortént egy s más az elmúlt napokban, jó is és jó sok rossz is, de ez a tendencia vall az én életemre.
Visiting a very special friend
Végre valahára eljutottunk Tanashival oda, hogy egyeztetni tudtunk egy időpontot talákára. Sajnos neki is rengeteg dolga van és amikor egy kicsit is ráér, akkor legtöbbszőr én nem tudok bemenni meló miatt.
Nahdemost végre összejött, már jó néhány dvd-t kellett vinnem neki, azok is szépen összegyűltek, persze az utolsó nap írtam ki mindet 1000rel.
Végre végig lejött az Fma Brotherhood jó minőségben, így odaadhattam neki.
Vittem még jó pár néznivalót, amik már korábban ki voltak írva, így egy darabig el lesz.
Nem volt egyszerű a beutazás, mert most nem otthon volt, hanem jóval messzebb.
Mégjó, hogy jó a tájékozódó képességem, mert külömben az életben nem találok oda.
Persze előző nap még ki Google maps-oztam a helyet, meg a kis térképemben is kikerestem, sőt, még Lajos GPS-ét is elvittem, biztos, ami biztos.
Odaértem, gond nélkül, szerencsére. Újabb 100xp nekem.
Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, annyira sokat, hogy estére fájt a torkom, bár ez nálam nem meglepő. Esetek többségében egyedül vagyok és nincs kivel beszélgetni, max msn-en gépelni, így el vagyok szokva a folyamatos beszédtől.
Sokmindenről volt szó, ami meglepő, hogy olyan hülyeségekről is bírtunk beszélni órákat, amikről mással nem. : )
Kellett már egy kis változás az örökös monotonitásból, arról nem beszélve, hogy most már ő a legfontosabb barát a számomra, így most már rá kell figyelnem és vigyáznom, ahogy csak tudok. Természetesen a ebben a rétegben Laci és Fatal is benne van, mielőtt valamelyikőtök szóvá tenné. : )
Rá kellett jönnöm, hogy minél kevesebb barátom van, annál többet tudok velük foglalkozni. és ez... jó ez így.
Remélem Tanashi is legalább annyira érezte jól magát, mint én. Hajlamos vagyok abba tévhitbe esni, hogy szórakoztatónak hiszem magam, közben más a helyzet.
A találkozó előtti éjjel is vele álmodtam, ami meglepett. Részletekbe nem megyek bele, mert én sem emlékszem már rá tisztán, meg egy kicsit zavarbaejtő is volt.
Átok a tudatalattimra.
All in all, jó volt úrja találkozni és remélem hamarosan megint összefutunk, hisz még meg kell mutatnod nekem azt a kávézót, amiről szó volt. 'kay?
Painting... finally done
Legutóbbi festő akcióm egyáltalán nem úgy zárult, ahogy én azt reméltem, míly meglepő.
Legalább egy hétig húzodott el a folyamat, mert valami mindig közbejött.
Viszont végre megvagyok vele, az ajtók és az ablakok a helyükön vannak és minden szép és fehér.
The extent of incompetence is fucking annoying!
A korábban említett direktszűrő beszereltetés lezajlott.
A címből gondolom már sejtitek, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy én akartam, legalább is nem olyan lett, mint amit megbeszéltünk.
Eredeti felállás az volt, hogy egy merevebb csövet raknak be, hogy ne ugráljon, meg egy új szűrőt. Annyi lett volna a dolog, hogy le esztergálnak egy csövet abban a méretben, ami ott meg lett beszélve, és ha a szűrő nem fér el, akkor az elejéből levágnak egy kicsit. Ennek ellenére ugyanazzal a régi szar gumiharmónikával rakták fel a szűrőt, amivel az előző fel volt rakva. Dühöngtem is, hogy bazzeg, direkt azért bezséltük meg a merev csövet, hogy ne ugráljon, szerinted mi a faszért volt a másik szűrő is kikötve gyorskötözővel?!
Most aki nem ért hozzá: a gumiharang az hajlékony, rugalmas, stb. A régi szűrőt ki kellett kötni, hogy ne rázkodjon. A merev cső ezért kellett volna.
Bazdmeg nem értem! Ha képtelenek ahhoz tartani magukat, amit megbeszéltünk, akkor mi a faszért vállalják el?!
Betelt a pohár. Fogom és viszem a Fiat szervízbe! Ott úgy is ismerősök vannak, szoktak nálunk vásárolni és nem egyszer ők szereztek be cuccokat a mi kocsiainkhoz.
Ott értik a dolgukat és értenek Magyarul is bazzeg!
Ha minden gond nélkül menne bazzeg, túl szép lenne, még a végén unatkoznék. ÚGY SZERETNÉK MÁR EGY KICSIT UNATKOZNI, BAZZEG!!!
You still hunt me in my dreams
Előző nap volt egy érdekes álmom. A Bajákiban voltam egy osztályban, olyan emberekkel, akiket soha nem láttam. Mindenkinek egy beceneve volt, mint valami online játékban. Senki nem használta a saját nevét, még a tanárok is csak a becenevünkön szólítottak minket. Érdekes volt, nekem már nem is tudom mi volt a nevem, de a padtársamnak az volt a beceneve, hogy "Alszik".
Volt egy lány, aki totál ismeretlen számomra, de álmomban barátkoztam vele.
Kb. 4-5 embert kiemeltek az osztályból és egy másikba vittek, mivel a lány is köztük volt, így én önkényesen is átmentem oda. Nem tudom, valami fegyelmi osztály lehetett.
Órák után, mindenki ment haza, a lépcsőn lefelé menet talákoztam egy ismerőssel, aki a valóságban volt az osztálytársam, álmomban nem. Rövid eszmecsere után, mentem ki a kocsihoz, de nem tudtam hogy hol álltam meg. Erre még visszatérek.
Gondolván, hogy Csepel pláza parkolójában álltam meg, elindultam oda, ám mikor elmentem a buszmegálló mellett, egy olyan ismerősöm mellett mentem el, akivel az életben többet soha nem akarok találkozni. Igyekeztem tudomást nem venni róla, de jött utánam és beszélt, hogy mit, pontosan már nem tudom, de végig 1es szám 3. személyben beszélt saját magáról. A Csepel plázát balról megkerülve, valami ismeretlen vízparthoz értem. Nem értettem, hogy hol vagyok, visszafordultam.
Jobbról akartam megkerül, de ő továbbra is követett, gondoltam keresztül megyek a plázán.
A pláza is totál másképp nézett ki, mint valóságban és magam sem tudom miért a lifthez mentem. Már nem követett, feladta, vagy elkeveredett a tömegben, nem tudom, nem érdekelt. Beszálltam, meg még néhányan, elindultunk felfelé.
Érdekes lift volt, nem volt a kabinnak fala, meg teteje, csak talpa. Fala csak a lift aknának volt. A fal elkezdett szűkülni és a tető amolyan tölcsér szerűen zsugorodott. Nem ijedtem megm, de furcsáltam, kicsit beljebb álltunk és átfértünk, nahde utána egy zárt tető felé mentünk, ami baromi lassan nyílt szét, lassabban, mint ahogyan mi mentük felfelé. Igyekeztem nem pánikolni, végülis felértünk az emletre, de utána már semmire nem emlékszem.
Ez a liftes dolog az egyik amire kitérnék: nem vagyok klausztrofóbiás, de álmomban rettegek a szűk helyektől és gyakran találom magam valamiféle szűk sötét csőben, vagy alagútban. Habár mindig próbálom higgadtan kezelni a dolgokat, valójában mindig szorongok akkor. Valóságban semmi ilyesmi nincs. Lehet ez is egy amolyan tudatalattis dolog.
A másik a kocsi keresős dolog: volt már párszor olyan álmom, hogy iskolából kijövet a kocsit keresem, hogy hova parkoltam és csak bolyongok. A suli, meg a kijárat, valósághű, de utána minden alkalommal totál más a környezet, másak a házak, az utcák. Végül sosem találom meg a kocsit, nem azért mert ellopták, hanem azért, mert nem emlékszem hova parkoltam vele. Szinén érdekes, hogy mindig csak a Bravo-t keresem, a mostani kocsimat. Sulis éveimben Trabantom, aztán egy Punto-m volt.
Fura...
Ami többi furcsaságot/kellemetlenséget illeti, úgy tűnik, hogy az emlékeim néha belekavarnak az álmaimba. Az ilyet nem szeretem, főleg ha olyanok jelennek meg álmomban, akiket nem akarok...
Down with sickness
Járvány van. Anyám és nővérem egy napon lettek betegek, de nagyon, majd 3 napra rá Lajos is elkapta, én marhajól voltam a héten, meg is jegyeztem mindig, hogy engem totál elkerült a betegség, megúszom, stb.
Meg a francokat... jövőhéten olyan beteg lettem, hogy az ágyból sem tudtam kimozdulni. Azon a héten végig beteg voltam, de a többi napon persze már dolgoztam.
Még most sem vagyok 100-as, de már határozottan jobban vagyok.
Mégegy apró kellemetlenség támadt meg engem a napokban, de elintézem, ha nem súlyosbodik, akkor nem is teszek róla további említést.
Summary
Hát bizony. 100 bejegyzés, több mint 2 év. Nem semmi, legalábbis magamhoz képest. Sokminden történt. Jó sokat írogattam.
Hát, eddig ment, következő cél a 200 bejegyzés. Hajrá!
Peace.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok valami melett, amit elkezdek, főleg amiben ennyit kell írni.
A flanc és a díszítgetés most elmarad sajnos, még egy jópofa rajzzal is készültem volna, csak minimális rajztudásom éppen ilyenkor futott zátonyra és az 5. kidobott papír után elment a kedvem. Sokáig nem akartam halogatni, mert megint csak gyűlik az írnivaló és megint az lesz, hogy áh, leszarom, rég volt, nem írom le...
Úgyhogy sajnos ez a bejegyzés sem lesz külömb, mint a korábbiak.
Tortént egy s más az elmúlt napokban, jó is és jó sok rossz is, de ez a tendencia vall az én életemre.
Visiting a very special friend
Végre valahára eljutottunk Tanashival oda, hogy egyeztetni tudtunk egy időpontot talákára. Sajnos neki is rengeteg dolga van és amikor egy kicsit is ráér, akkor legtöbbszőr én nem tudok bemenni meló miatt.
Nahdemost végre összejött, már jó néhány dvd-t kellett vinnem neki, azok is szépen összegyűltek, persze az utolsó nap írtam ki mindet 1000rel.
Végre végig lejött az Fma Brotherhood jó minőségben, így odaadhattam neki.
Vittem még jó pár néznivalót, amik már korábban ki voltak írva, így egy darabig el lesz.
Nem volt egyszerű a beutazás, mert most nem otthon volt, hanem jóval messzebb.
Mégjó, hogy jó a tájékozódó képességem, mert külömben az életben nem találok oda.
Persze előző nap még ki Google maps-oztam a helyet, meg a kis térképemben is kikerestem, sőt, még Lajos GPS-ét is elvittem, biztos, ami biztos.
Odaértem, gond nélkül, szerencsére. Újabb 100xp nekem.
Sokat, nagyon sokat beszélgettünk, annyira sokat, hogy estére fájt a torkom, bár ez nálam nem meglepő. Esetek többségében egyedül vagyok és nincs kivel beszélgetni, max msn-en gépelni, így el vagyok szokva a folyamatos beszédtől.
Sokmindenről volt szó, ami meglepő, hogy olyan hülyeségekről is bírtunk beszélni órákat, amikről mással nem. : )
Kellett már egy kis változás az örökös monotonitásból, arról nem beszélve, hogy most már ő a legfontosabb barát a számomra, így most már rá kell figyelnem és vigyáznom, ahogy csak tudok. Természetesen a ebben a rétegben Laci és Fatal is benne van, mielőtt valamelyikőtök szóvá tenné. : )
Rá kellett jönnöm, hogy minél kevesebb barátom van, annál többet tudok velük foglalkozni. és ez... jó ez így.
Remélem Tanashi is legalább annyira érezte jól magát, mint én. Hajlamos vagyok abba tévhitbe esni, hogy szórakoztatónak hiszem magam, közben más a helyzet.
A találkozó előtti éjjel is vele álmodtam, ami meglepett. Részletekbe nem megyek bele, mert én sem emlékszem már rá tisztán, meg egy kicsit zavarbaejtő is volt.
Átok a tudatalattimra.
All in all, jó volt úrja találkozni és remélem hamarosan megint összefutunk, hisz még meg kell mutatnod nekem azt a kávézót, amiről szó volt. 'kay?
Painting... finally done
Legutóbbi festő akcióm egyáltalán nem úgy zárult, ahogy én azt reméltem, míly meglepő.
Legalább egy hétig húzodott el a folyamat, mert valami mindig közbejött.
Viszont végre megvagyok vele, az ajtók és az ablakok a helyükön vannak és minden szép és fehér.
The extent of incompetence is fucking annoying!
A korábban említett direktszűrő beszereltetés lezajlott.
A címből gondolom már sejtitek, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy én akartam, legalább is nem olyan lett, mint amit megbeszéltünk.
Eredeti felállás az volt, hogy egy merevebb csövet raknak be, hogy ne ugráljon, meg egy új szűrőt. Annyi lett volna a dolog, hogy le esztergálnak egy csövet abban a méretben, ami ott meg lett beszélve, és ha a szűrő nem fér el, akkor az elejéből levágnak egy kicsit. Ennek ellenére ugyanazzal a régi szar gumiharmónikával rakták fel a szűrőt, amivel az előző fel volt rakva. Dühöngtem is, hogy bazzeg, direkt azért bezséltük meg a merev csövet, hogy ne ugráljon, szerinted mi a faszért volt a másik szűrő is kikötve gyorskötözővel?!
Most aki nem ért hozzá: a gumiharang az hajlékony, rugalmas, stb. A régi szűrőt ki kellett kötni, hogy ne rázkodjon. A merev cső ezért kellett volna.
Bazdmeg nem értem! Ha képtelenek ahhoz tartani magukat, amit megbeszéltünk, akkor mi a faszért vállalják el?!
Betelt a pohár. Fogom és viszem a Fiat szervízbe! Ott úgy is ismerősök vannak, szoktak nálunk vásárolni és nem egyszer ők szereztek be cuccokat a mi kocsiainkhoz.
Ott értik a dolgukat és értenek Magyarul is bazzeg!
Ha minden gond nélkül menne bazzeg, túl szép lenne, még a végén unatkoznék. ÚGY SZERETNÉK MÁR EGY KICSIT UNATKOZNI, BAZZEG!!!
You still hunt me in my dreams
Előző nap volt egy érdekes álmom. A Bajákiban voltam egy osztályban, olyan emberekkel, akiket soha nem láttam. Mindenkinek egy beceneve volt, mint valami online játékban. Senki nem használta a saját nevét, még a tanárok is csak a becenevünkön szólítottak minket. Érdekes volt, nekem már nem is tudom mi volt a nevem, de a padtársamnak az volt a beceneve, hogy "Alszik".
Volt egy lány, aki totál ismeretlen számomra, de álmomban barátkoztam vele.
Kb. 4-5 embert kiemeltek az osztályból és egy másikba vittek, mivel a lány is köztük volt, így én önkényesen is átmentem oda. Nem tudom, valami fegyelmi osztály lehetett.
Órák után, mindenki ment haza, a lépcsőn lefelé menet talákoztam egy ismerőssel, aki a valóságban volt az osztálytársam, álmomban nem. Rövid eszmecsere után, mentem ki a kocsihoz, de nem tudtam hogy hol álltam meg. Erre még visszatérek.
Gondolván, hogy Csepel pláza parkolójában álltam meg, elindultam oda, ám mikor elmentem a buszmegálló mellett, egy olyan ismerősöm mellett mentem el, akivel az életben többet soha nem akarok találkozni. Igyekeztem tudomást nem venni róla, de jött utánam és beszélt, hogy mit, pontosan már nem tudom, de végig 1es szám 3. személyben beszélt saját magáról. A Csepel plázát balról megkerülve, valami ismeretlen vízparthoz értem. Nem értettem, hogy hol vagyok, visszafordultam.
Jobbról akartam megkerül, de ő továbbra is követett, gondoltam keresztül megyek a plázán.
A pláza is totál másképp nézett ki, mint valóságban és magam sem tudom miért a lifthez mentem. Már nem követett, feladta, vagy elkeveredett a tömegben, nem tudom, nem érdekelt. Beszálltam, meg még néhányan, elindultunk felfelé.
Érdekes lift volt, nem volt a kabinnak fala, meg teteje, csak talpa. Fala csak a lift aknának volt. A fal elkezdett szűkülni és a tető amolyan tölcsér szerűen zsugorodott. Nem ijedtem megm, de furcsáltam, kicsit beljebb álltunk és átfértünk, nahde utána egy zárt tető felé mentünk, ami baromi lassan nyílt szét, lassabban, mint ahogyan mi mentük felfelé. Igyekeztem nem pánikolni, végülis felértünk az emletre, de utána már semmire nem emlékszem.
Ez a liftes dolog az egyik amire kitérnék: nem vagyok klausztrofóbiás, de álmomban rettegek a szűk helyektől és gyakran találom magam valamiféle szűk sötét csőben, vagy alagútban. Habár mindig próbálom higgadtan kezelni a dolgokat, valójában mindig szorongok akkor. Valóságban semmi ilyesmi nincs. Lehet ez is egy amolyan tudatalattis dolog.
A másik a kocsi keresős dolog: volt már párszor olyan álmom, hogy iskolából kijövet a kocsit keresem, hogy hova parkoltam és csak bolyongok. A suli, meg a kijárat, valósághű, de utána minden alkalommal totál más a környezet, másak a házak, az utcák. Végül sosem találom meg a kocsit, nem azért mert ellopták, hanem azért, mert nem emlékszem hova parkoltam vele. Szinén érdekes, hogy mindig csak a Bravo-t keresem, a mostani kocsimat. Sulis éveimben Trabantom, aztán egy Punto-m volt.
Fura...
Ami többi furcsaságot/kellemetlenséget illeti, úgy tűnik, hogy az emlékeim néha belekavarnak az álmaimba. Az ilyet nem szeretem, főleg ha olyanok jelennek meg álmomban, akiket nem akarok...
Down with sickness
Járvány van. Anyám és nővérem egy napon lettek betegek, de nagyon, majd 3 napra rá Lajos is elkapta, én marhajól voltam a héten, meg is jegyeztem mindig, hogy engem totál elkerült a betegség, megúszom, stb.
Meg a francokat... jövőhéten olyan beteg lettem, hogy az ágyból sem tudtam kimozdulni. Azon a héten végig beteg voltam, de a többi napon persze már dolgoztam.
Még most sem vagyok 100-as, de már határozottan jobban vagyok.
Mégegy apró kellemetlenség támadt meg engem a napokban, de elintézem, ha nem súlyosbodik, akkor nem is teszek róla további említést.
Summary
Hát bizony. 100 bejegyzés, több mint 2 év. Nem semmi, legalábbis magamhoz képest. Sokminden történt. Jó sokat írogattam.
Hát, eddig ment, következő cél a 200 bejegyzés. Hajrá!
Peace.
2010. szeptember 20., hétfő
Painting and stuff...
Kicsit megkésve, mint mindig, jelentem élek és enyhe túlzással virulok.
Előző firkám óta sokminden nem történt.
Volt egy kis otthoni festős melóm... megint...
Észrevettem, hogy az elmúlt 3-4 évben mindig volt valami festés.
Idén a kisház volt soron, apám volt műhely-szobája, ami majd nekem lesz kiállító szobám... egyszer.
Elkezdődött a rendbehozás hadművelet. Nekem az volt a feladatom, hogy a régi ablakokat csiszoljam át és fessem le. A csiszolás a legutálottabb dolog nálam, érthetően kevés kedvvel álltam neki. Lajos mutatott egy trükköt, jobban mondva módszert, hogy hogyan lehet egyszerűbben csiszolni - Flex-el.
Flexre csiszoló korongot rakott és pikk-pakk leszedett egy oldalt. Felcsillant a szemem, lehet megúszom izomláz nélkül?
Könnyűnek tűnik, de könnyű hibázni, vigyázni kell, nehogy belevágjak a fába, vagy nehogy hullámos legyen... utóbbi kifejezetten nehéz azoknak, akik azelőtt még nem csináltak hasonlót.
Végülis nem lett vészes és egész hamar megvolt a csiszolás, mivel sok él volt, így mindent nem tudtam géppel lenyomatni, a többit csak felületesen csiszoltam át papírral.
Szintén amatőr hiba részemről, hogy nem fedtem le semmit a szobában, így velem együtt minden más is vastag fűrész- és festékporban állt. Első alkalom után a tükör elé állva rémülten láttam a 40-50 éves énemet, amit a fehér festékpor a hajamban, szemöldökömben, és szempillámban eléggé öreges külsőt eredményezett nekem.
Alapos fürdés után is még festékport fújtam a zsebkendőbe.
Nagyjából megvoltam a festéssel, amikor anyám közölte a többi feladatot. Az ablak keretet is le kell festeni, ám előtte a rácsot kell valahogy leműtenem. Utóbbival baj nem volt, de a keret az barna volt és egyik oldala sem volt megközelíthető Flexkoronggal. Mondtam, hogy én ezt ugyan le nem csiszolom.
Vettem alapozót, lepucoltam a keretet, mert igencsak tele volt pókhálókkal és isten tudja még mivel. Alapozóval szépen lassan lekentem, a hátamat kezdte igénybevenni, ahogy a tetejével kínlódtam. Nemigen volt hova állni, így 1 lábbal a létrán, a másikkal a keret alján egyensúlyozva, bal kézzel a teraszon lévő hintaágyba kapaszkodva igyekeztem úgy festeni, hogy csepp ne menjen a szemüvegemre, vagy a képemre.
Alapozás kész, jött anyám, újabb feladat. A külső és a belső ajtót kéne még lecsiszolni és lefesteni, majd persze mindkét ajtónak a keretét is.
Elkezdődött az ajtó leszerelése, ami szimplán csak leemelés a zsanérokról, de mivel egy régi ajtóról van szó, benne 2 nagy, vastag üveggel, tömör fával, egyedül nem volt egyszerű kiszenvedni a helyéről. A korábbi festés megkímélése végett inkább a nyitott garázsban csiszoltam le az ajtókat.
Felváltva ment a folyamat:
-1ik flex felforrósodott, áttettem a korongot a másikra
-a másik flex is felforrósodott, mentem festeni az ablakkeretet
-ablakkeret kész, visszamegyek flexelni
-flexek felforrósodnak, vissza ajtókeretet alapozni és így tovább és így tovább...
A munkával még nem vagyok meg, a másik ajtóból még van mit lecsiszolni, aztán festeni, kis apróság még munkaközben, az egyik flexben eltört valami fogaskerék és nem igen vitte a korongot.
Ha mindenki velem van, akkor ma már befejezem a csiszolást is, és a festést is.
Mondjuk a festés az lehet átnyúlik a holnapba, mert nagyon lassan szárad a festék és nem akarom addig átfordítani az ajtót.
Ha ez is megvan, majd szerdán ránézek mindenre, hogy maradt-e valahol csík, vagy lefolyás.
Mindezek után végre idén is lezárhatom a festős szezont... remélem...
A szobát, azt Lajos festette ki, a tetőre a hungarocellt pedig anyámmal közösen rakták fel.
Fishing on a tiny island
Van az a bányató, korábban biztos említettem, ahova lejárunk pecázni.
Idén nyáron az időjárás nem volt túl kegyes. A sok zápor, a túl hirtelen, túl nagy mennyiségű esőt a tó nem bírta kipárologtatni és a talaj sem nyelte el, így minden eső után egyre több helyett vett el a partból.
Aztán jött az ősz a maga rossz idejével. Hideg és esős, így a tó továbbra is csak gyűjtötte a vizet.
Kb. 3 hete voltunk utoljára pecázni, szombaton Lajos kitalálta, jó idő van, menjünk.
Ok, mondtam, menjünk.
Hát eléggé gáz volt már ahogy a part kinézett, de az út oda még gázabb. Kijött a medréből a víz és az utat is jócskán belepte, azért a Toyota hegymenetben szépen átment rajta.
Viszont mikor odaértünk, meglepve láttuk, hogy már egy fekhelyni szárazföld sincs.
Érdekes pecázás volt, az egyik villa a vízben volt, a másik mocsárban.
Párszor sikerült a vízbe is belelépnem és pont az 5 éves kínai cipőmben voltam, ami mint a szita, úgy engedte be a vizet.
4 hallal azért sikerült visszatérnünk, nem voltak nagyon, de pont süthetők.
Talán idén most voltunk lent utoljára, mert ha megint jön egy esős hét... fenéket, egy esős nap is elég és már meg is szűnt a part.
Majd meglátjuk.
A stray kitten
Vasárnap reggel Lajos nyitotta ki a garázst és egy szürke, fekete csíkos, kb. 1-másfél hónapos kiskandúr került elő.
Vagy kitették, vagy elcsavargott a kis szőrmók, mert állapotából ítélve nevelt macska volt. Nem vakarózott, nem volt bolhás, nem volt csont és bőr és nem lehet levakarni rólunk, annyira hízeleg. Nem tudom, mit fogunk vele kezdeni, nekünk már van 4 macskánk, nem kell egy ötödik...
Megpróbáljuk elajándékozni, meg állatorvosnál kiteszek majd képeket, majd meglátjuk mi lesz.
Aranyos, meg minden, de tényleg nem kell még 1 macska.
Szóval, ha valakinek kell a kis vakarcs, az szóljon.
Nah, mára kb. ennyi, hey, a következő a 100. bejegyzés lesz. Wow.
Előző firkám óta sokminden nem történt.
Volt egy kis otthoni festős melóm... megint...
Észrevettem, hogy az elmúlt 3-4 évben mindig volt valami festés.
Idén a kisház volt soron, apám volt műhely-szobája, ami majd nekem lesz kiállító szobám... egyszer.
Elkezdődött a rendbehozás hadművelet. Nekem az volt a feladatom, hogy a régi ablakokat csiszoljam át és fessem le. A csiszolás a legutálottabb dolog nálam, érthetően kevés kedvvel álltam neki. Lajos mutatott egy trükköt, jobban mondva módszert, hogy hogyan lehet egyszerűbben csiszolni - Flex-el.
Flexre csiszoló korongot rakott és pikk-pakk leszedett egy oldalt. Felcsillant a szemem, lehet megúszom izomláz nélkül?
Könnyűnek tűnik, de könnyű hibázni, vigyázni kell, nehogy belevágjak a fába, vagy nehogy hullámos legyen... utóbbi kifejezetten nehéz azoknak, akik azelőtt még nem csináltak hasonlót.
Végülis nem lett vészes és egész hamar megvolt a csiszolás, mivel sok él volt, így mindent nem tudtam géppel lenyomatni, a többit csak felületesen csiszoltam át papírral.
Szintén amatőr hiba részemről, hogy nem fedtem le semmit a szobában, így velem együtt minden más is vastag fűrész- és festékporban állt. Első alkalom után a tükör elé állva rémülten láttam a 40-50 éves énemet, amit a fehér festékpor a hajamban, szemöldökömben, és szempillámban eléggé öreges külsőt eredményezett nekem.
Alapos fürdés után is még festékport fújtam a zsebkendőbe.
Nagyjából megvoltam a festéssel, amikor anyám közölte a többi feladatot. Az ablak keretet is le kell festeni, ám előtte a rácsot kell valahogy leműtenem. Utóbbival baj nem volt, de a keret az barna volt és egyik oldala sem volt megközelíthető Flexkoronggal. Mondtam, hogy én ezt ugyan le nem csiszolom.
Vettem alapozót, lepucoltam a keretet, mert igencsak tele volt pókhálókkal és isten tudja még mivel. Alapozóval szépen lassan lekentem, a hátamat kezdte igénybevenni, ahogy a tetejével kínlódtam. Nemigen volt hova állni, így 1 lábbal a létrán, a másikkal a keret alján egyensúlyozva, bal kézzel a teraszon lévő hintaágyba kapaszkodva igyekeztem úgy festeni, hogy csepp ne menjen a szemüvegemre, vagy a képemre.
Alapozás kész, jött anyám, újabb feladat. A külső és a belső ajtót kéne még lecsiszolni és lefesteni, majd persze mindkét ajtónak a keretét is.
Elkezdődött az ajtó leszerelése, ami szimplán csak leemelés a zsanérokról, de mivel egy régi ajtóról van szó, benne 2 nagy, vastag üveggel, tömör fával, egyedül nem volt egyszerű kiszenvedni a helyéről. A korábbi festés megkímélése végett inkább a nyitott garázsban csiszoltam le az ajtókat.
Felváltva ment a folyamat:
-1ik flex felforrósodott, áttettem a korongot a másikra
-a másik flex is felforrósodott, mentem festeni az ablakkeretet
-ablakkeret kész, visszamegyek flexelni
-flexek felforrósodnak, vissza ajtókeretet alapozni és így tovább és így tovább...
A munkával még nem vagyok meg, a másik ajtóból még van mit lecsiszolni, aztán festeni, kis apróság még munkaközben, az egyik flexben eltört valami fogaskerék és nem igen vitte a korongot.
Ha mindenki velem van, akkor ma már befejezem a csiszolást is, és a festést is.
Mondjuk a festés az lehet átnyúlik a holnapba, mert nagyon lassan szárad a festék és nem akarom addig átfordítani az ajtót.
Ha ez is megvan, majd szerdán ránézek mindenre, hogy maradt-e valahol csík, vagy lefolyás.
Mindezek után végre idén is lezárhatom a festős szezont... remélem...
A szobát, azt Lajos festette ki, a tetőre a hungarocellt pedig anyámmal közösen rakták fel.
Fishing on a tiny island
Van az a bányató, korábban biztos említettem, ahova lejárunk pecázni.
Idén nyáron az időjárás nem volt túl kegyes. A sok zápor, a túl hirtelen, túl nagy mennyiségű esőt a tó nem bírta kipárologtatni és a talaj sem nyelte el, így minden eső után egyre több helyett vett el a partból.
Aztán jött az ősz a maga rossz idejével. Hideg és esős, így a tó továbbra is csak gyűjtötte a vizet.
Kb. 3 hete voltunk utoljára pecázni, szombaton Lajos kitalálta, jó idő van, menjünk.
Ok, mondtam, menjünk.
Hát eléggé gáz volt már ahogy a part kinézett, de az út oda még gázabb. Kijött a medréből a víz és az utat is jócskán belepte, azért a Toyota hegymenetben szépen átment rajta.
Viszont mikor odaértünk, meglepve láttuk, hogy már egy fekhelyni szárazföld sincs.
Érdekes pecázás volt, az egyik villa a vízben volt, a másik mocsárban.
Párszor sikerült a vízbe is belelépnem és pont az 5 éves kínai cipőmben voltam, ami mint a szita, úgy engedte be a vizet.
4 hallal azért sikerült visszatérnünk, nem voltak nagyon, de pont süthetők.
Talán idén most voltunk lent utoljára, mert ha megint jön egy esős hét... fenéket, egy esős nap is elég és már meg is szűnt a part.
Majd meglátjuk.
A stray kitten
Vasárnap reggel Lajos nyitotta ki a garázst és egy szürke, fekete csíkos, kb. 1-másfél hónapos kiskandúr került elő.
Vagy kitették, vagy elcsavargott a kis szőrmók, mert állapotából ítélve nevelt macska volt. Nem vakarózott, nem volt bolhás, nem volt csont és bőr és nem lehet levakarni rólunk, annyira hízeleg. Nem tudom, mit fogunk vele kezdeni, nekünk már van 4 macskánk, nem kell egy ötödik...
Megpróbáljuk elajándékozni, meg állatorvosnál kiteszek majd képeket, majd meglátjuk mi lesz.
Aranyos, meg minden, de tényleg nem kell még 1 macska.
Szóval, ha valakinek kell a kis vakarcs, az szóljon.
Nah, mára kb. ennyi, hey, a következő a 100. bejegyzés lesz. Wow.
2010. szeptember 11., szombat
2010. szeptember 7., kedd
Peaceful days
Ritkán, vagy sokkal inkább egyáltalán nem írok, mikor nincs sok történés, vagy rage-lni való.
Elkezdődött az ősz és meglepően korán jött a hideg. Tv szerint 2 éve (azaz 2008-ban) 36 fokot mértek. Most meg van 16-17 fok... nem semmi.
Viszont, ha egész évben pontos lesz az időjárás, akkor talán nem fog havazni márciusban. Meglátjuk.
Találtam egy új webcomic-ot. Még nem ovastam végig, de eddig nagyon tetszik. Egyszerű rajzolású, mégis tetszetős. Zseniálisak a poénok, és van valami sztorija is, ami elég lassan halad és nem tudom mi lesz még belőle, de kisebb mellék sztorik, meg az 1 oldalas sztorik is tetszenek.
Itt található meg: Blip
Hétfőn viszem a kocsit szerelőhöz, mert végre van új direktszűrőm és tudnak hozzá csövet csinálni. Az előzőhöz ismerősnek nem sikerült 3-4 év alatt megcsinálni a csövet. Ez is egy lecke, hogy ismerősre ne bízzunk semmit.
Ha minden igaz, aznapra meg is lesz, de ha nem, akkor majd másnap. Nem SOS a dolog, lényeg, hogy végre meg legyen csinálva.
Oh, és még 1 apróság zárásnak, 1-2 hete firkantottam egy szörnyet Doom3-ból.
Íme.
Peace
Elkezdődött az ősz és meglepően korán jött a hideg. Tv szerint 2 éve (azaz 2008-ban) 36 fokot mértek. Most meg van 16-17 fok... nem semmi.
Viszont, ha egész évben pontos lesz az időjárás, akkor talán nem fog havazni márciusban. Meglátjuk.
Találtam egy új webcomic-ot. Még nem ovastam végig, de eddig nagyon tetszik. Egyszerű rajzolású, mégis tetszetős. Zseniálisak a poénok, és van valami sztorija is, ami elég lassan halad és nem tudom mi lesz még belőle, de kisebb mellék sztorik, meg az 1 oldalas sztorik is tetszenek.
Itt található meg: Blip
Hétfőn viszem a kocsit szerelőhöz, mert végre van új direktszűrőm és tudnak hozzá csövet csinálni. Az előzőhöz ismerősnek nem sikerült 3-4 év alatt megcsinálni a csövet. Ez is egy lecke, hogy ismerősre ne bízzunk semmit.
Ha minden igaz, aznapra meg is lesz, de ha nem, akkor majd másnap. Nem SOS a dolog, lényeg, hogy végre meg legyen csinálva.
Oh, és még 1 apróság zárásnak, 1-2 hete firkantottam egy szörnyet Doom3-ból.
Íme.
Peace
2010. augusztus 31., kedd
Summer summary
Ez a nyár is olyan hamar véget ért, akárcsak az összes többi.
Rövidke kis összegzés következik.
Végig melóztam, sehol nem voltam, 2 hét szabim volt, ami nem is volt szabi.
Ugye milyen rövid volt?
Az elmúlt 1-2 hét eléggé tartalmas volt. Végre vége a pc-s szopásnak... Azt hittem sosem lesz vége...
Nekem a gépcsere hamar lement, viszont ami céges gépeket illeti, nah azzal volt szopás, nem kevés.
Részletezni most valahogy nincs kedvem, de el lehet képzelni. A legnagyobb méreg ilyenkor az, hogy másra kell várnod, miközben marhasok dolgod lenne és addig nem is tudsz semmit sem csinálni. Mikor végre el tudtam kezdeni a munkát, akkor megint másra kellett várnom és így esnek ki napok, hetek, és már ott tartottunk, hogy már 1 hónapja szopunk azzal, hogy működjön a rendszer.
Nah most, azaz tegnap volt az a nap, hogy végre minden működik.
Ami 20.-át illeti, a sok keresztbetervezésnek és szartengernek köszönhetően idén depressziózás helyett dühöngés volt. Ez valamelyest jobb, mint a depressziózás. Idén még a Városligetbe sem mentem ki 8 év után előszőr. A tüzijátékra idén sem mentem.
Az a helyzet, hogy baráti társaságom 3 főre csökkent az idén és közülük 2 kb. annyira lusta mint én, ha nem lustább, a maradék 1 főt meg nemigen érdekli a tüzijátékok.
Így egyedül megintcsak nem volt hangulatom kimenni.
A szigettel kapcsolatban idén sem fűzök hozzá egyebet, mint halál az mindegyikre és halál a szigetre.
Volt alkalmam megnézni néhány embert, amint a szigetre igyekeznek. Nah az maga a fővárosi állatkert.
Elgondolkodtam, ez lehetne a legjobb alkalom! Az összes selejt ide gyűlik, utánuk le kéne zárni a szigetet és alulról felrobbantani. Szépen elsüllyedne az egész pereputtyal együtt. 2 legyet 1 csapásra. heh... csak reménykedhetek.
Véget ért a pokol hete is. Alkalmazott szabin volt, én meg anyám voltunk a boltban. Átvészeltem, bár sok cataflamomba és sok idegszálamba került.
Kocsimban hétvégén fékbetét csere volt, ami bizony már ráfért, mert már nyikorgott menet közben is. Ami a tárcsát illeti, az még kibírja a következő cseréig.
Dióhéjban ennyi volt a nyár. heh... tulajdonképpen, mióta melózok, nekem nincsen nyaram, hiszen végig melózom azt is, akárcsak az egész évet.
Végezetül, bemutatom az őszi dizájnt.
Peace
Rövidke kis összegzés következik.
Végig melóztam, sehol nem voltam, 2 hét szabim volt, ami nem is volt szabi.
Ugye milyen rövid volt?
Az elmúlt 1-2 hét eléggé tartalmas volt. Végre vége a pc-s szopásnak... Azt hittem sosem lesz vége...
Nekem a gépcsere hamar lement, viszont ami céges gépeket illeti, nah azzal volt szopás, nem kevés.
Részletezni most valahogy nincs kedvem, de el lehet képzelni. A legnagyobb méreg ilyenkor az, hogy másra kell várnod, miközben marhasok dolgod lenne és addig nem is tudsz semmit sem csinálni. Mikor végre el tudtam kezdeni a munkát, akkor megint másra kellett várnom és így esnek ki napok, hetek, és már ott tartottunk, hogy már 1 hónapja szopunk azzal, hogy működjön a rendszer.
Nah most, azaz tegnap volt az a nap, hogy végre minden működik.
Ami 20.-át illeti, a sok keresztbetervezésnek és szartengernek köszönhetően idén depressziózás helyett dühöngés volt. Ez valamelyest jobb, mint a depressziózás. Idén még a Városligetbe sem mentem ki 8 év után előszőr. A tüzijátékra idén sem mentem.
Az a helyzet, hogy baráti társaságom 3 főre csökkent az idén és közülük 2 kb. annyira lusta mint én, ha nem lustább, a maradék 1 főt meg nemigen érdekli a tüzijátékok.
Így egyedül megintcsak nem volt hangulatom kimenni.
A szigettel kapcsolatban idén sem fűzök hozzá egyebet, mint halál az mindegyikre és halál a szigetre.
Volt alkalmam megnézni néhány embert, amint a szigetre igyekeznek. Nah az maga a fővárosi állatkert.
Elgondolkodtam, ez lehetne a legjobb alkalom! Az összes selejt ide gyűlik, utánuk le kéne zárni a szigetet és alulról felrobbantani. Szépen elsüllyedne az egész pereputtyal együtt. 2 legyet 1 csapásra. heh... csak reménykedhetek.
Véget ért a pokol hete is. Alkalmazott szabin volt, én meg anyám voltunk a boltban. Átvészeltem, bár sok cataflamomba és sok idegszálamba került.
Kocsimban hétvégén fékbetét csere volt, ami bizony már ráfért, mert már nyikorgott menet közben is. Ami a tárcsát illeti, az még kibírja a következő cseréig.
Dióhéjban ennyi volt a nyár. heh... tulajdonképpen, mióta melózok, nekem nincsen nyaram, hiszen végig melózom azt is, akárcsak az egész évet.
Végezetül, bemutatom az őszi dizájnt.
Peace
2010. augusztus 17., kedd
Crappy vacation....again
Üdvözöljük a kedves versenyzőinket. Ma ismét árad a szartenger.
Nem fogom most napokra lebontani, mert fölösleges.
Szóval, múlt héten voltam szabin, miután szétbaszták nekem ezt a hetemet, lásd.: előző bejegyzés.
Természetesen az hét sem úgy telt, ahogy én azt szerettem volna. Nem volt sok tervem, pihenni akartam, ennyi. Hát nem sikerült.
Minden kibaszott nap kelhettem korán, hogy intézzem a céges gépet, aminek elkészülése nem rajtam múlt. A hét másik felében jöttek ki rokonok, ami szintén felrúgta az én pihenésemet. Még vasárnap is 8-kor kellett kelnem.
Ez a nyár eddig kibaszott kurva szar, már az előző szabim is szar volt, és a mostani is. Nem értem nekem miért nem járhat egy kis nyugalom. 1 kurva hetet akartam ebből az egész kibaszott nyárból, ebből az egész kibaszott évből, hogy egy kicsit pihenni tudjak. De nem, nekem nem jár ennyi, még 1 kurva nap sem. Így is voltam bent helyettesíteni 1-2 órára, illetve egész napra.
Úgyhogy azt kell mondjam, fasza egy szabadság volt ez bazzeg.
Fucking liar!
Mind tudjunk, hogy a héten pénteken van 20.-a. Eredetileg az volt megbeszélve, hogy 21.-én, azaz szombaton nem nyitunk ki, mert amúgy is csak fél nap és kutya sem jön be, mert mindenki hosszúhétvégézik, meg persze itt a környéken sem lesz nyitva semmi.
Nah, mint ma kiderült, mi mégis nyitva leszünk.
Fasza, nem csak a hetemet, a programjaimat baszták el, egészen pontosan Lajoska baszta el, mert ő hisztizte ki magának a hétvégét, amit én már 2 hónapja foglaltam le; szóval nem csak a hetem van elbaszva, most még a hétvégém is, miután a megbeszéltek alapján szerveztem a dolgaimat, most megint fel van rúgva. Anyám egy mocskos hazudozó és egy még mocskosabb zsidó.
Normális ember ilyen nem csinál. Gondolkodjunk már. Szombaton itt minden zárva lesz, az emberek nyaralnak, senki, SENKI nem fog dolgozni, erre mi nyitva leszünk....
Ilyenkor komolyan elgondolkodok anyám elméjének épségéről. Egyre több és több ehhez hasonló hülyeségeket csinál, úgy látszik nála korábban kezdődik a hülyülés, mint az átlagnál. Szerintem nem árt, ha lassan orvos is megvizsgálja.
Értelmetlen dolgokat csinál és mindenre csak én baszok rá. Hát ezt már nem sokáig fogom tűrni....
Pc problems
Most hogy a cég megkapta a régi gépem, szépen próbáltam minden programot visszapakolni, amiket használni szoktunk.
A Bárdi mégegy hetet csúszik, mert az az informatikus, aki ezt intézte volna, most szabin van...fasza...
Az Unix program telepítésével nem volt gond, a regisztrációval annál inkább...
Felhívom a Haraszti boltot, akiket mindig is szoktunk hívni. Ott azt mondták, hogy központot kellene hívni, mert ők adják ki a reges adatokat.
Hívom a központot, ők azt mondják, hogy a Csepeli kirendeltséget hívjam, mert az ő hálozatukba tartozunk.
Hívom a Csepelieket, ott adnak egy telefonszámot, ami egy informatikusé.
Hívom az informatikust, aki azt mondja, mivel mi a Harasztiaktól rendelünk, ezért őket kéne hívni, mert nekünk ők adják ki az adatokat.
Nah elmentek most már a picsába-mondtam. Körbetelefonálom fél Budapestet 3 kibaszott számsorért bazzeg és sehol sem képesek megmondani.
Hívom a Haraszti boltot, ott a kolega is csodálkozik a sok vadbarmon, hogy küldözgetnek ide-oda, amikor csak 3 számsort kellett volna lediktálni. Nah ő lekérte nekem az adatainkat és be tudtam végre regisztrálni. Végül azért mégjegyeztem, hogy 1 cégen belül milyen jól összedolgoznak.
Egyelőre ez a helyzet, várhatom a hétfőt, meg a gépest, akinek még lenne a gépen dolga és már tegnapra igérte kétszer is, hogy jön....
Nevetséges.
Hullámzik a szartenger rendesen bazzeg és nem tudom meddig bírom még, de már kurva unalmas minden bejegyzésben ugyanazt újra és újra leírni.
Jól esne egy kis változás....
KURVAJÓL ESNE!!!
Nem fogom most napokra lebontani, mert fölösleges.
Szóval, múlt héten voltam szabin, miután szétbaszták nekem ezt a hetemet, lásd.: előző bejegyzés.
Természetesen az hét sem úgy telt, ahogy én azt szerettem volna. Nem volt sok tervem, pihenni akartam, ennyi. Hát nem sikerült.
Minden kibaszott nap kelhettem korán, hogy intézzem a céges gépet, aminek elkészülése nem rajtam múlt. A hét másik felében jöttek ki rokonok, ami szintén felrúgta az én pihenésemet. Még vasárnap is 8-kor kellett kelnem.
Ez a nyár eddig kibaszott kurva szar, már az előző szabim is szar volt, és a mostani is. Nem értem nekem miért nem járhat egy kis nyugalom. 1 kurva hetet akartam ebből az egész kibaszott nyárból, ebből az egész kibaszott évből, hogy egy kicsit pihenni tudjak. De nem, nekem nem jár ennyi, még 1 kurva nap sem. Így is voltam bent helyettesíteni 1-2 órára, illetve egész napra.
Úgyhogy azt kell mondjam, fasza egy szabadság volt ez bazzeg.
Fucking liar!
Mind tudjunk, hogy a héten pénteken van 20.-a. Eredetileg az volt megbeszélve, hogy 21.-én, azaz szombaton nem nyitunk ki, mert amúgy is csak fél nap és kutya sem jön be, mert mindenki hosszúhétvégézik, meg persze itt a környéken sem lesz nyitva semmi.
Nah, mint ma kiderült, mi mégis nyitva leszünk.
Fasza, nem csak a hetemet, a programjaimat baszták el, egészen pontosan Lajoska baszta el, mert ő hisztizte ki magának a hétvégét, amit én már 2 hónapja foglaltam le; szóval nem csak a hetem van elbaszva, most még a hétvégém is, miután a megbeszéltek alapján szerveztem a dolgaimat, most megint fel van rúgva. Anyám egy mocskos hazudozó és egy még mocskosabb zsidó.
Normális ember ilyen nem csinál. Gondolkodjunk már. Szombaton itt minden zárva lesz, az emberek nyaralnak, senki, SENKI nem fog dolgozni, erre mi nyitva leszünk....
Ilyenkor komolyan elgondolkodok anyám elméjének épségéről. Egyre több és több ehhez hasonló hülyeségeket csinál, úgy látszik nála korábban kezdődik a hülyülés, mint az átlagnál. Szerintem nem árt, ha lassan orvos is megvizsgálja.
Értelmetlen dolgokat csinál és mindenre csak én baszok rá. Hát ezt már nem sokáig fogom tűrni....
Pc problems
Most hogy a cég megkapta a régi gépem, szépen próbáltam minden programot visszapakolni, amiket használni szoktunk.
A Bárdi mégegy hetet csúszik, mert az az informatikus, aki ezt intézte volna, most szabin van...fasza...
Az Unix program telepítésével nem volt gond, a regisztrációval annál inkább...
Felhívom a Haraszti boltot, akiket mindig is szoktunk hívni. Ott azt mondták, hogy központot kellene hívni, mert ők adják ki a reges adatokat.
Hívom a központot, ők azt mondják, hogy a Csepeli kirendeltséget hívjam, mert az ő hálozatukba tartozunk.
Hívom a Csepelieket, ott adnak egy telefonszámot, ami egy informatikusé.
Hívom az informatikust, aki azt mondja, mivel mi a Harasztiaktól rendelünk, ezért őket kéne hívni, mert nekünk ők adják ki az adatokat.
Nah elmentek most már a picsába-mondtam. Körbetelefonálom fél Budapestet 3 kibaszott számsorért bazzeg és sehol sem képesek megmondani.
Hívom a Haraszti boltot, ott a kolega is csodálkozik a sok vadbarmon, hogy küldözgetnek ide-oda, amikor csak 3 számsort kellett volna lediktálni. Nah ő lekérte nekem az adatainkat és be tudtam végre regisztrálni. Végül azért mégjegyeztem, hogy 1 cégen belül milyen jól összedolgoznak.
Egyelőre ez a helyzet, várhatom a hétfőt, meg a gépest, akinek még lenne a gépen dolga és már tegnapra igérte kétszer is, hogy jön....
Nevetséges.
Hullámzik a szartenger rendesen bazzeg és nem tudom meddig bírom még, de már kurva unalmas minden bejegyzésben ugyanazt újra és újra leírni.
Jól esne egy kis változás....
KURVAJÓL ESNE!!!
2010. augusztus 3., kedd
Pc upgrade, no vacation, webcomix, etc...
Hömpölyög a szartenger és megint kimosott magából néhány kellemes dolgot, amit mindjárt szépen részletezek is. Most is mint mindig több dologról is írok, nem feltétlen lesz sorrendben az idegbeteg és normál téma.
Kezdek azzal, ami a legfrissebb.
A lány, aki árulja a szűzességét
Ma hallom a rádióban, hogy van egy 18 éves lány, aki családja hátrányos helyzete miatt árulja a szűzességét. Röpke 30milla, vagy 50.
Kéremszépen Hölgyeim és Uraim, egy újabb riherongy kurvával bővült a már így is kellőképpen tágas, erkölcsi csődtömeg, prostituált társadalom.
Innentől kezdve a "lány" megnevezést "kurvára" változtatom, mert sértő lenne a többi lányra a korábbi megnevezés.
Szóval, a kurva tisztában van vele, hogy családja szarul él. Szülei azért kaparnak, hogy ne haljanak éhen, minden eshetőséget megragadva, hogy némi bevétel legyen. Más sem hiányzik a már így is kellő problémákkal bíró szülőknek, minthogy agyoniskolázott kurvájuk árulja a testét. Mondanom sem kell, hogy ez az én esetemben a "ki vagy tagadva, hagyd el a házat" címet nyerné el, szintén ugyanezt a díjat osztanám ki, ha esetleg fiam lenne és kiderülne, hogy buzi. Selejt nem kell a családba, nahde térjünk vissza a kurvára. Azt mondták anno nekem, hogy a lányok korábban érnek, ezért van az hogy azonos korosztályban a lányok sokkal értelmesebbek, mint a fiúk. Hát nem tudom... 18 éves koromban én ennél értelmesebb voltam.
Az én életfilozófiám szerint semmi nem kényszeríthet senkit prostitúcióra. Nincs az a nyomorúságos élet, ami arra késztethetné az embert, hogy saját testét árulja, nem beszélve a szűzességről. Egy 18 éves, nulla élettapasztalattal rendelkező, takony gyerek bazzeg, komolyan csak a szüleit sajnálom, hogy ilyen hülye kölykük van.
Mindamellett 30milla? Viccelsz? Ki az az elvetemült fasz, aki ennyi pénzt adna egy picsa szűzhártyáért? A szakmabeliek között némelyik veteránnál negyedannyiba sem kerül egy szolgáltatás. Nyilván ezt tv-ből tudom. Ha esetleg az átlag alá szabta volna a tarifát, valszeg kapásból lenne 20-30 jelentkező, akik ellicitálgatnak és abból is szép összeg jött volna össze, nahde mit várok én egy idióta kurvától.
Hehh, ha belegondolok hogy ebből egyszer anya lesz...
-Mami, te hogy vesztetted el a szűzességedet?
-Eladtam kicsim, nagyon jó üzlet volt, szerintem te is így csináld.
Summa summárum, szégyen, szánalamas, erkölcstelen, hülye, nem normális. Mást nemigen tudok hozzáfűzni. Jah, és kurva, ez majdnem lemaradt.
Pc upgrade
Végre elérkezett a várva várt alkalom. A project elindult, folyamatban van. Csütörtökön, ha minden igaz, megérkezik minden alkatrész és pénteken neki lehet állni az összeszerelésnek. Lesznek variálások, amit majd a következő bejegyzésemben fogok részletezni. Már alig várom.
Landscape after battle
2 hete volt egy kis ház tatarozás. Szükség volt rá, mert a szobám ablakának felső párkánya már igencsak lógott, vele együtt az eresz is és nem tudta elvezetni az esőt, mert pont folyásiránynak ellentétesen dőlt. Hát hiába, 23 éves ház és a fa az korhad, nahmeg nem beszélve arról, hogy mindig is volt ott egy madárfészek, télen a hó nyomta, olvadáskor meg a jégcsapok nehezítették, fagyáskor a jég nyomta. Eddig bírta.
Nahmost az az 1 hét, amíg a tetősök csinálták a dolgukat, addig a szobámban állt a bál. Fűrészporos volt minden, még jó, hogy a gépemet időben levittem. Végeredményben a fát cserélték ki lambériára, megcsinálták a szigetelést, utóbbit lefedték, így talán nem lesz az, hogy lent vastag pulcsiban vagyok, míg fent 1 szál gatyában.
Another fucked up vacation/no vacation
Mindenek előtt elmondom a felállást. Lajosnak, anyám párjának volt annyi fölös pénze, hogy vett egy nagy jetski-t, amibe 1 éven belül beleunt és nagyobbra vágyott, egy hajóra. Szép álmok, mi? Volt egy eladó hajó, ami jó árban volt, így megvette, úgy hogy a jetski be volt számítva és x összeget még ráfizetet. Nah ennyi a bevezető sztori. Én kurvára utálom a hajót. Fölösleges pénzkidobás a jelenlegi anyagi és gazdasági helyzetben, de úgy bassza el a pénzét, ahogy akarja, nem érdekel, úgysem vagyok ott, amikor elmennek hajókázni.
Nah és itt jön a történet lényege.
2 azaz KETTŐ hónappal ezelőtt kinéztem magamnak augusztusban a 16.-i hetet. Mondtam is előre, hogy én azon a héten szabira mennék. Erre az elmúlt 1-2 hétben probléma merült fel, hogy Lajoska és a többiek egy 4 napos hajókázásra akarnak menni, ami ütközik az én szabadságommal. Én ragaszkodtam ahhoz a héthez, mert csak 1 azaz EGY hetet akartam ebből a kibaszott hónapból, ebből a kibaszott nyárból. Itt a probléma a csütörtökkel van, mert akkor nem lenne meg a minimális 2 ember boltban.
Ezt a problémát meg lehetett volna oldani normálisan is, de persze rögtön támadni kellett és már azzal kezdte, hogy mit és mit nem csinálok, amíg ők ezt meg azt csinálják; és hogy anyám mikor tud pihenni, ő mikor tud pihenni és miért baszom el több ember pihenését, csak azért mert azon a héten szabira akarok menni.
És akkor benyög egy ilyen dumát, hogy rendben, akkor csütörtökön nem lesz kinyitva és a bevétel kiesése az én fizetésemből lesz levonva.
Előszőr is: akkor mentek el szabadságra, amikor akartok, míg én itt bent rohadok. Anyám akkor tiplizik le a boltból, amikor akar. Tény, hogy én hetente csütörtökönként kb fél nap után hazamegyek, de csak is azért, hogy kivegyem a részem a házimunkából, ezzel is segítve anyámat, nem ez nem számit, mi?....
Másodszor: jóval korábban lestoppoltam azt a hetet magamnak, így nem én baszom el másnak a szabadságát, hanem ti az enyémet, MÁR MEGINT!!!
Harmadszor: ragaszkodom ahhoz a héthez, mert lett volna 1-2 programom, ami egy olyan nagyon fontos személyt érint, akivel baromi ritkán tudok találkozni, hát most ez is csúszik, ki tudja meddig, hát kösz bazdmeg!
Negyedszer: MI A BÜDÖS, MOCSKOS KURVA ANYÁDAT KÉPZELSZ, TE SZARHÁZI KÖCSÖG?! Milyen jogon mondod meg, hogy kinek mi lesz a fizetésével?! Egy dolgot ne felejtsünk el, NEM OTTHON VAGY, világos?! Te itt csak egy megtűrt ember vagy, kurvára elszaladt veled a ló. Nekem te ne nyögjél be ilyen dumákat, mert mész a picsába a házunkból.
Ötödször: ami a csütörtöki bevételt illeti. Ingatag forgalmunk miatt kiszámíthatatlan egy napi bevételünk, így hiába akarod te levonatni a fizetésemből te kis fasz. Nem beszélve arról, hogy neked itt KURVÁRA NINCS beleszólásod.
Szóval ez a helyzet, a szabadságom már azelőtt halomra lett baszva, mielőtt még kivehettem volna. Meg lehetett volna mindezt normálisan is beszélni, de persze ez egyeseknek nem ment, én meg nem hagyom, hogy egy senkiházi az én otthonomban ilyesmiket beugasson. Ám még a balhé előtt felvonultam az emeletre és nem, nem azért mert megfutamodok, nemes egyszerűséggel azért, mert nem fogok vitát nyitni egy olyan emberrel, akiben az értelem kicsiny szikráját sem látni.
Kibaszott hajó, amióta megvan neki, azóta valamilyen formában én mindig rábaszok dolgokra, remélem veled együtt fog elsüllyedni.
Úgyhogy jelen állapot szerint minden csúszik, vagy elmarad. Ennek következményeképp Tanashi kérlek bocsáss meg, nem tudom, mikor leszek szabad. Mindenképpen egyeztetünk.
Webcomics are fun
Youtube-ba beleunva más szórakoztatást kerestem, hogy elüssem itt azt az időt, amikor üres a bolt. Korábban mangákat olvastam, de abba is kezdtem beleunni, majd 4chan-on láttam egyszer egy topikot amiben a webcomic-ok volt a téma, volnt néhány link és így jutottam el az elsőhöz. Questionable content. Egy zseniális webcomic néhány ember hétköznapjairól. Ez egy nagyon hosszú utat bejárt képregény. Aki elkezdi olvasni, az feltétlen az elejétől kezdje. Meglepő, hogy mennyit fejlődött az alkotó.
Azóta csak azon jár az agyam, hogy banyek csinálni kéne nekem is, tele vagyok ötletekkel és alkotásvággyal, ám ilyenkor jönnek azok a bizonyos falak.
1. nem tudok shop-olni.
2. weboldalt nem tudok csinálni.
3. nincs olyan barátom, aki ebben segíteni tudna, azaz volt, de már nincs.
Szóval így csak ábránd marad a dolog, annak ellenére, hogy már megrajzoltam néhány oldalt. Talán majd egyszer és is tudok webcomic-ot csinálni...
Másoknak is a figyelmébe ajánlom a következőket:
-Questionable Content
-Between Failures
-Nerf NOW!!
-Cuanta Vida
-Spinnerette!
-Alpha Luna
-AWKWARD ZOMBIE
Nah ezeket olvasom én is és ezek mind zseniálisak és tessék szépen olasni őket. Megéri, egytől-egyig.
Peace.
Kezdek azzal, ami a legfrissebb.
A lány, aki árulja a szűzességét
Ma hallom a rádióban, hogy van egy 18 éves lány, aki családja hátrányos helyzete miatt árulja a szűzességét. Röpke 30milla, vagy 50.
Kéremszépen Hölgyeim és Uraim, egy újabb riherongy kurvával bővült a már így is kellőképpen tágas, erkölcsi csődtömeg, prostituált társadalom.
Innentől kezdve a "lány" megnevezést "kurvára" változtatom, mert sértő lenne a többi lányra a korábbi megnevezés.
Szóval, a kurva tisztában van vele, hogy családja szarul él. Szülei azért kaparnak, hogy ne haljanak éhen, minden eshetőséget megragadva, hogy némi bevétel legyen. Más sem hiányzik a már így is kellő problémákkal bíró szülőknek, minthogy agyoniskolázott kurvájuk árulja a testét. Mondanom sem kell, hogy ez az én esetemben a "ki vagy tagadva, hagyd el a házat" címet nyerné el, szintén ugyanezt a díjat osztanám ki, ha esetleg fiam lenne és kiderülne, hogy buzi. Selejt nem kell a családba, nahde térjünk vissza a kurvára. Azt mondták anno nekem, hogy a lányok korábban érnek, ezért van az hogy azonos korosztályban a lányok sokkal értelmesebbek, mint a fiúk. Hát nem tudom... 18 éves koromban én ennél értelmesebb voltam.
Az én életfilozófiám szerint semmi nem kényszeríthet senkit prostitúcióra. Nincs az a nyomorúságos élet, ami arra késztethetné az embert, hogy saját testét árulja, nem beszélve a szűzességről. Egy 18 éves, nulla élettapasztalattal rendelkező, takony gyerek bazzeg, komolyan csak a szüleit sajnálom, hogy ilyen hülye kölykük van.
Mindamellett 30milla? Viccelsz? Ki az az elvetemült fasz, aki ennyi pénzt adna egy picsa szűzhártyáért? A szakmabeliek között némelyik veteránnál negyedannyiba sem kerül egy szolgáltatás. Nyilván ezt tv-ből tudom. Ha esetleg az átlag alá szabta volna a tarifát, valszeg kapásból lenne 20-30 jelentkező, akik ellicitálgatnak és abból is szép összeg jött volna össze, nahde mit várok én egy idióta kurvától.
Hehh, ha belegondolok hogy ebből egyszer anya lesz...
-Mami, te hogy vesztetted el a szűzességedet?
-Eladtam kicsim, nagyon jó üzlet volt, szerintem te is így csináld.
Summa summárum, szégyen, szánalamas, erkölcstelen, hülye, nem normális. Mást nemigen tudok hozzáfűzni. Jah, és kurva, ez majdnem lemaradt.
Pc upgrade
Végre elérkezett a várva várt alkalom. A project elindult, folyamatban van. Csütörtökön, ha minden igaz, megérkezik minden alkatrész és pénteken neki lehet állni az összeszerelésnek. Lesznek variálások, amit majd a következő bejegyzésemben fogok részletezni. Már alig várom.
Landscape after battle
2 hete volt egy kis ház tatarozás. Szükség volt rá, mert a szobám ablakának felső párkánya már igencsak lógott, vele együtt az eresz is és nem tudta elvezetni az esőt, mert pont folyásiránynak ellentétesen dőlt. Hát hiába, 23 éves ház és a fa az korhad, nahmeg nem beszélve arról, hogy mindig is volt ott egy madárfészek, télen a hó nyomta, olvadáskor meg a jégcsapok nehezítették, fagyáskor a jég nyomta. Eddig bírta.
Nahmost az az 1 hét, amíg a tetősök csinálták a dolgukat, addig a szobámban állt a bál. Fűrészporos volt minden, még jó, hogy a gépemet időben levittem. Végeredményben a fát cserélték ki lambériára, megcsinálták a szigetelést, utóbbit lefedték, így talán nem lesz az, hogy lent vastag pulcsiban vagyok, míg fent 1 szál gatyában.
Another fucked up vacation/no vacation
Mindenek előtt elmondom a felállást. Lajosnak, anyám párjának volt annyi fölös pénze, hogy vett egy nagy jetski-t, amibe 1 éven belül beleunt és nagyobbra vágyott, egy hajóra. Szép álmok, mi? Volt egy eladó hajó, ami jó árban volt, így megvette, úgy hogy a jetski be volt számítva és x összeget még ráfizetet. Nah ennyi a bevezető sztori. Én kurvára utálom a hajót. Fölösleges pénzkidobás a jelenlegi anyagi és gazdasági helyzetben, de úgy bassza el a pénzét, ahogy akarja, nem érdekel, úgysem vagyok ott, amikor elmennek hajókázni.
Nah és itt jön a történet lényege.
2 azaz KETTŐ hónappal ezelőtt kinéztem magamnak augusztusban a 16.-i hetet. Mondtam is előre, hogy én azon a héten szabira mennék. Erre az elmúlt 1-2 hétben probléma merült fel, hogy Lajoska és a többiek egy 4 napos hajókázásra akarnak menni, ami ütközik az én szabadságommal. Én ragaszkodtam ahhoz a héthez, mert csak 1 azaz EGY hetet akartam ebből a kibaszott hónapból, ebből a kibaszott nyárból. Itt a probléma a csütörtökkel van, mert akkor nem lenne meg a minimális 2 ember boltban.
Ezt a problémát meg lehetett volna oldani normálisan is, de persze rögtön támadni kellett és már azzal kezdte, hogy mit és mit nem csinálok, amíg ők ezt meg azt csinálják; és hogy anyám mikor tud pihenni, ő mikor tud pihenni és miért baszom el több ember pihenését, csak azért mert azon a héten szabira akarok menni.
És akkor benyög egy ilyen dumát, hogy rendben, akkor csütörtökön nem lesz kinyitva és a bevétel kiesése az én fizetésemből lesz levonva.
Előszőr is: akkor mentek el szabadságra, amikor akartok, míg én itt bent rohadok. Anyám akkor tiplizik le a boltból, amikor akar. Tény, hogy én hetente csütörtökönként kb fél nap után hazamegyek, de csak is azért, hogy kivegyem a részem a házimunkából, ezzel is segítve anyámat, nem ez nem számit, mi?....
Másodszor: jóval korábban lestoppoltam azt a hetet magamnak, így nem én baszom el másnak a szabadságát, hanem ti az enyémet, MÁR MEGINT!!!
Harmadszor: ragaszkodom ahhoz a héthez, mert lett volna 1-2 programom, ami egy olyan nagyon fontos személyt érint, akivel baromi ritkán tudok találkozni, hát most ez is csúszik, ki tudja meddig, hát kösz bazdmeg!
Negyedszer: MI A BÜDÖS, MOCSKOS KURVA ANYÁDAT KÉPZELSZ, TE SZARHÁZI KÖCSÖG?! Milyen jogon mondod meg, hogy kinek mi lesz a fizetésével?! Egy dolgot ne felejtsünk el, NEM OTTHON VAGY, világos?! Te itt csak egy megtűrt ember vagy, kurvára elszaladt veled a ló. Nekem te ne nyögjél be ilyen dumákat, mert mész a picsába a házunkból.
Ötödször: ami a csütörtöki bevételt illeti. Ingatag forgalmunk miatt kiszámíthatatlan egy napi bevételünk, így hiába akarod te levonatni a fizetésemből te kis fasz. Nem beszélve arról, hogy neked itt KURVÁRA NINCS beleszólásod.
Szóval ez a helyzet, a szabadságom már azelőtt halomra lett baszva, mielőtt még kivehettem volna. Meg lehetett volna mindezt normálisan is beszélni, de persze ez egyeseknek nem ment, én meg nem hagyom, hogy egy senkiházi az én otthonomban ilyesmiket beugasson. Ám még a balhé előtt felvonultam az emeletre és nem, nem azért mert megfutamodok, nemes egyszerűséggel azért, mert nem fogok vitát nyitni egy olyan emberrel, akiben az értelem kicsiny szikráját sem látni.
Kibaszott hajó, amióta megvan neki, azóta valamilyen formában én mindig rábaszok dolgokra, remélem veled együtt fog elsüllyedni.
Úgyhogy jelen állapot szerint minden csúszik, vagy elmarad. Ennek következményeképp Tanashi kérlek bocsáss meg, nem tudom, mikor leszek szabad. Mindenképpen egyeztetünk.
Webcomics are fun
Youtube-ba beleunva más szórakoztatást kerestem, hogy elüssem itt azt az időt, amikor üres a bolt. Korábban mangákat olvastam, de abba is kezdtem beleunni, majd 4chan-on láttam egyszer egy topikot amiben a webcomic-ok volt a téma, volnt néhány link és így jutottam el az elsőhöz. Questionable content. Egy zseniális webcomic néhány ember hétköznapjairól. Ez egy nagyon hosszú utat bejárt képregény. Aki elkezdi olvasni, az feltétlen az elejétől kezdje. Meglepő, hogy mennyit fejlődött az alkotó.
Azóta csak azon jár az agyam, hogy banyek csinálni kéne nekem is, tele vagyok ötletekkel és alkotásvággyal, ám ilyenkor jönnek azok a bizonyos falak.
1. nem tudok shop-olni.
2. weboldalt nem tudok csinálni.
3. nincs olyan barátom, aki ebben segíteni tudna, azaz volt, de már nincs.
Szóval így csak ábránd marad a dolog, annak ellenére, hogy már megrajzoltam néhány oldalt. Talán majd egyszer és is tudok webcomic-ot csinálni...
Másoknak is a figyelmébe ajánlom a következőket:
-Questionable Content
-Between Failures
-Nerf NOW!!
-Cuanta Vida
-Spinnerette!
-Alpha Luna
-AWKWARD ZOMBIE
Nah ezeket olvasom én is és ezek mind zseniálisak és tessék szépen olasni őket. Megéri, egytől-egyig.
Peace.
2010. július 19., hétfő
Summer, work, etc.
Kezdhetném megint azzal, hogy omg milyen rég nem írtam, stb stb...
hát kezdem is.
Az elmúlt 2 hetem nagyon sűrű volt és igazán alkalmam sem volt írni.
2 hete
Unokanővérem, aki Döbröcén lakik eljött hozzánk nyaralni 1 hétre. Eredetileg úgy volt, hogy nővérem lesz leve, csak nem úgy jött ki a lépés. Kata is csak akkor volt szabad, nővérem meg nem, így én maradtam pesztrának, illetve idegenvezetőnek.
Ebből egyértelműen következik, hogy azon a héten szabin vagyok, nahmármost mind tudjuk, hogy én hogy szeretem tölteni a szabadságaimat, hát azt elfelejthettem.
A hétfő egy dvd-zős nap volt, semmi különösöebb programmal.
Kedden be kellett jönnöm 2 órára, amíg anyám lefutja a bank és postajáratot.
Mondanom sem kell, az alatt a 2 óra alatt olyan szinten felbaszták az agyam, mintha egy rendes napot húztam volna le. Aznap már sokminden nem volt, kaját csináltunk és megnéztünk még 1 dvd-t.
Szerdán Lajos nem nyitott ki, mert kitalálta, hogy elmennek hajókázni, persze anyám, mint mágnes, ebből egyenesen-arányosan következik, nah mi következik: SZOPÁS BAZDMEG AZ KÖVETKEZIK, jöhettem be anyám helyett egy egész napra.
Eddig fasza a szabim, mi?
Szerda: szokásos, faszokkal teli nap, idegrohammal és szartengerrel zártam a napot.
Csütörtökre beterveztem 3 dolgot, amiből lehetett választani: Tropicarium, Fővárosi Állatkert, avagy Vidámpark.
Tropicarium maradt, mert az egy délelötti program és délutánra be volt tervezve, hogy mind lemegyünk arra a bizonyos tóra, ahol szoktunk pecázni. Kata meg anyám napoztak, úsztak, mi meg pecáztunk.
Tropicarium fun volt annak ellenére, hogy már sokadjára volt ott. Voltam már családtagokkal, távolabbi rokonokkal, nahmeg barátokkal, akikből ugyebár ma már nincs egy sem. Moving on... Estére egy színház volt tervben. A Spamelotot néztük meg, ami a Gyalog galopp filmet dolgozza fel. Zseniális alakítás volt, vicces volt, élvezhető. Habár csöppet felkészületlen voltam aznap, mert nem néztem át, hogy az ünneplőim közül melyik jön még rám. Hát, volt 1, ami ballagásról maradt meg, hát az sem most volt, nem is volt már jó, meg maradt egy vastag, béletelt... nah azt inkább nem, végül Lajosnak volt 1 nadrágja ami jó volt.
Nah majd folyt köv, mert most mennem kell.
Re, újra itt, igen, tudom, már másnap van, de sajna eléggé elfoglalt vagyok és csak most van egy kis időm írni, de erre majd még visszatérek.
Szóval ott hagytam abba, hogy felkészületlen voltam a színház napján.
Volt ugye a nadrág probléma, aztán jött a cipő, az még jó volt rám, de elő kellett kotorni, mert Isten tudja, hova lett rakva. Úgyhogy 3 perc késéssel indultunk felvenni nővérem egyik barátnőjét, aztán usgyi. Taksonyban veszem észre, hogy a benzin az utolsó vonal alatt van és már kivillan néha a lámpa is, nahbazzeg gyorsan tankolni kell. Az is lement, már 15 perc késében voltunk, amit a Soroksárin próbáltam lefaragni, ami nem volt könnyű a sűrű forgalom miatt, de persze csak befelé. Sok olyan köcsög is volt, akik kibérelték a belső sávot és gyök2vel mentek, azokat vagy ledudáltam, vagy a seggükbe álltam a kocsival, vagy az általam kinevezett 3. sávban (szembesávban) előztem meg. Kata közel állt ahhoz, hogy maga alá piszkítson. Odaértünk, éppen időben.
Az előadás nagyon fun volt. Aznapra ennyi.
Péntek az egy relaxálós nap volt, este nővérem elvitte Katát moziba, meg bulizni.
Szombaton természetesen melóztam.
Ezzel gyakorlatilag véget is ért az én hűdekibaszott jó szabadságom. Lejárt lemez, folyton ezt írnom, de kurvára nem pihentem ki magam.
Múlt hét
Alkalmazottunk ezen a héten szabin volt, ami már csak azért is fasza, mert ilyenkor köztudottan az átlagnál is örjöngősebbek a napjaim, de....
Meg is lepődtem magamon, hogy egész múlt héten nem voltam idegbeteg, pedig nagy volt a hajtás. Akartam már múlt héten írni, de olyan sűrűn voltunk, hogy lehetőségem nem volt rá.
Pc upgrade, bye bye money...
Nem tudom említettem-e már korábbi bejegyzésekben és most túl lusta is vagyok ahhoz, hogy utána nézzek, ezért ha már írtam, most leírom mégegyszer.
Jövő hónapban pc upgrade várható.
Csináltunk már költségvetést, durván 134K lesz a project. Hát iden, a pénz elszáll, a sírás meg a zsír pc megmarad.
Az a terv, hogy minden szart ki és mindenből a legújabbat be, vincsesztereket leszámítva. Azok maradnak, illetve bekerül majd egy 1 terrás az egyik helyére.
Muszáj, már ráfér a tuning, kezd öreg lenni. Talán a régi cuccokból jön vissza némi KP, Dani mondta is, hogy ezeket elkapkodják hamar. Hát, ha legalább 30K visszajönne, annak örülnék.
Szerencsére megengedhetem magamnak ezt a tuningot, hála a fizetésemnek, és annak, hogy néhány hónapja már nincs fölösleges kiadásom, a hobbim meg addig várat magára.
Ezzel a kis tuninggal felkészülök a TDU2-re, ami szeptember végén várható.
Nevetséges média, avagy, ne nézz filmet tévén
A minap ment a Taxi3 a TV2-n. Mindamellett, hogy nem tudok beleunni, felháborodva tapasztaltam, hogy a gecik agyon vagdosták a filmet. Azelőtt nem volt gond a 12-es karikával ellátott filmeknél egy-két bazdmeg, nahde most...
Amikor a monster truck átment a kocsikon, és 2 faszi veszekedett egy baleset miatt, kivágták, azaz jobban mondva átszinkronizálták azt a részt, mikor a 2 faszi egyszerre monda, hogy "a kocsim... bazmeg", ehelyett lett: "bepunnyadok, a kocsim". Hát ennek kibaszott sok értelme volt. Aztán volt az a rész, amikor a főnök kérdezi üldözés közben az újoncot, hogy "nem tud követni?", mire ő visszamondja, amit a főnök előtte mesélt, erre a főnök válasza volt, hogy "anyád szüljön sünt, te gyökér, nem engem kell követni...", nah ebből ki lett vágva az "anyád szüljön sünt, te gyökér" rész.
Könyörgöm, valaki magyarázza el nekem, hozzá nem értőnek, hogy mi a búbánatos faszomért kell tönkrebaszni a filmeket? Talán a 12-es karika miatt? Tegyenek rá 16-ost és akkor nem kell agyon vagdosni, vagy bizonyos jelenteket újraszinkronizálni. De most komolyan bazzeg ennyire olcsóbb agyonbaszni a filmet, mint kitenni rá a nagyobb korhatárt? Szépen kérem, ezt magyarázza el nekem valaki.
Ugyanakkor egy tanulsága van a dolognak, amit már párszor hallottam, de ezentúl én is megfogadom. TÉVÉBEN NEM NÉZEK FILMEKET! Amúgy sem tévézek sokat, mindig csak Discovery megy nálam, meg néha más, ha valami jó film van, de ez utóbbi mostantól megszűnik.
hát kezdem is.
Az elmúlt 2 hetem nagyon sűrű volt és igazán alkalmam sem volt írni.
2 hete
Unokanővérem, aki Döbröcén lakik eljött hozzánk nyaralni 1 hétre. Eredetileg úgy volt, hogy nővérem lesz leve, csak nem úgy jött ki a lépés. Kata is csak akkor volt szabad, nővérem meg nem, így én maradtam pesztrának, illetve idegenvezetőnek.
Ebből egyértelműen következik, hogy azon a héten szabin vagyok, nahmármost mind tudjuk, hogy én hogy szeretem tölteni a szabadságaimat, hát azt elfelejthettem.
A hétfő egy dvd-zős nap volt, semmi különösöebb programmal.
Kedden be kellett jönnöm 2 órára, amíg anyám lefutja a bank és postajáratot.
Mondanom sem kell, az alatt a 2 óra alatt olyan szinten felbaszták az agyam, mintha egy rendes napot húztam volna le. Aznap már sokminden nem volt, kaját csináltunk és megnéztünk még 1 dvd-t.
Szerdán Lajos nem nyitott ki, mert kitalálta, hogy elmennek hajókázni, persze anyám, mint mágnes, ebből egyenesen-arányosan következik, nah mi következik: SZOPÁS BAZDMEG AZ KÖVETKEZIK, jöhettem be anyám helyett egy egész napra.
Eddig fasza a szabim, mi?
Szerda: szokásos, faszokkal teli nap, idegrohammal és szartengerrel zártam a napot.
Csütörtökre beterveztem 3 dolgot, amiből lehetett választani: Tropicarium, Fővárosi Állatkert, avagy Vidámpark.
Tropicarium maradt, mert az egy délelötti program és délutánra be volt tervezve, hogy mind lemegyünk arra a bizonyos tóra, ahol szoktunk pecázni. Kata meg anyám napoztak, úsztak, mi meg pecáztunk.
Tropicarium fun volt annak ellenére, hogy már sokadjára volt ott. Voltam már családtagokkal, távolabbi rokonokkal, nahmeg barátokkal, akikből ugyebár ma már nincs egy sem. Moving on... Estére egy színház volt tervben. A Spamelotot néztük meg, ami a Gyalog galopp filmet dolgozza fel. Zseniális alakítás volt, vicces volt, élvezhető. Habár csöppet felkészületlen voltam aznap, mert nem néztem át, hogy az ünneplőim közül melyik jön még rám. Hát, volt 1, ami ballagásról maradt meg, hát az sem most volt, nem is volt már jó, meg maradt egy vastag, béletelt... nah azt inkább nem, végül Lajosnak volt 1 nadrágja ami jó volt.
Nah majd folyt köv, mert most mennem kell.
Re, újra itt, igen, tudom, már másnap van, de sajna eléggé elfoglalt vagyok és csak most van egy kis időm írni, de erre majd még visszatérek.
Szóval ott hagytam abba, hogy felkészületlen voltam a színház napján.
Volt ugye a nadrág probléma, aztán jött a cipő, az még jó volt rám, de elő kellett kotorni, mert Isten tudja, hova lett rakva. Úgyhogy 3 perc késéssel indultunk felvenni nővérem egyik barátnőjét, aztán usgyi. Taksonyban veszem észre, hogy a benzin az utolsó vonal alatt van és már kivillan néha a lámpa is, nahbazzeg gyorsan tankolni kell. Az is lement, már 15 perc késében voltunk, amit a Soroksárin próbáltam lefaragni, ami nem volt könnyű a sűrű forgalom miatt, de persze csak befelé. Sok olyan köcsög is volt, akik kibérelték a belső sávot és gyök2vel mentek, azokat vagy ledudáltam, vagy a seggükbe álltam a kocsival, vagy az általam kinevezett 3. sávban (szembesávban) előztem meg. Kata közel állt ahhoz, hogy maga alá piszkítson. Odaértünk, éppen időben.
Az előadás nagyon fun volt. Aznapra ennyi.
Péntek az egy relaxálós nap volt, este nővérem elvitte Katát moziba, meg bulizni.
Szombaton természetesen melóztam.
Ezzel gyakorlatilag véget is ért az én hűdekibaszott jó szabadságom. Lejárt lemez, folyton ezt írnom, de kurvára nem pihentem ki magam.
Múlt hét
Alkalmazottunk ezen a héten szabin volt, ami már csak azért is fasza, mert ilyenkor köztudottan az átlagnál is örjöngősebbek a napjaim, de....
Meg is lepődtem magamon, hogy egész múlt héten nem voltam idegbeteg, pedig nagy volt a hajtás. Akartam már múlt héten írni, de olyan sűrűn voltunk, hogy lehetőségem nem volt rá.
Pc upgrade, bye bye money...
Nem tudom említettem-e már korábbi bejegyzésekben és most túl lusta is vagyok ahhoz, hogy utána nézzek, ezért ha már írtam, most leírom mégegyszer.
Jövő hónapban pc upgrade várható.
Csináltunk már költségvetést, durván 134K lesz a project. Hát iden, a pénz elszáll, a sírás meg a zsír pc megmarad.
Az a terv, hogy minden szart ki és mindenből a legújabbat be, vincsesztereket leszámítva. Azok maradnak, illetve bekerül majd egy 1 terrás az egyik helyére.
Muszáj, már ráfér a tuning, kezd öreg lenni. Talán a régi cuccokból jön vissza némi KP, Dani mondta is, hogy ezeket elkapkodják hamar. Hát, ha legalább 30K visszajönne, annak örülnék.
Szerencsére megengedhetem magamnak ezt a tuningot, hála a fizetésemnek, és annak, hogy néhány hónapja már nincs fölösleges kiadásom, a hobbim meg addig várat magára.
Ezzel a kis tuninggal felkészülök a TDU2-re, ami szeptember végén várható.
Nevetséges média, avagy, ne nézz filmet tévén
A minap ment a Taxi3 a TV2-n. Mindamellett, hogy nem tudok beleunni, felháborodva tapasztaltam, hogy a gecik agyon vagdosták a filmet. Azelőtt nem volt gond a 12-es karikával ellátott filmeknél egy-két bazdmeg, nahde most...
Amikor a monster truck átment a kocsikon, és 2 faszi veszekedett egy baleset miatt, kivágták, azaz jobban mondva átszinkronizálták azt a részt, mikor a 2 faszi egyszerre monda, hogy "a kocsim... bazmeg", ehelyett lett: "bepunnyadok, a kocsim". Hát ennek kibaszott sok értelme volt. Aztán volt az a rész, amikor a főnök kérdezi üldözés közben az újoncot, hogy "nem tud követni?", mire ő visszamondja, amit a főnök előtte mesélt, erre a főnök válasza volt, hogy "anyád szüljön sünt, te gyökér, nem engem kell követni...", nah ebből ki lett vágva az "anyád szüljön sünt, te gyökér" rész.
Könyörgöm, valaki magyarázza el nekem, hozzá nem értőnek, hogy mi a búbánatos faszomért kell tönkrebaszni a filmeket? Talán a 12-es karika miatt? Tegyenek rá 16-ost és akkor nem kell agyon vagdosni, vagy bizonyos jelenteket újraszinkronizálni. De most komolyan bazzeg ennyire olcsóbb agyonbaszni a filmet, mint kitenni rá a nagyobb korhatárt? Szépen kérem, ezt magyarázza el nekem valaki.
Ugyanakkor egy tanulsága van a dolognak, amit már párszor hallottam, de ezentúl én is megfogadom. TÉVÉBEN NEM NÉZEK FILMEKET! Amúgy sem tévézek sokat, mindig csak Discovery megy nálam, meg néha más, ha valami jó film van, de ez utóbbi mostantól megszűnik.
2010. június 25., péntek
Car hit, SHOCK!
Ma elbeszélgettem egyik kedves vevőnkkel.
Az illetőnek Golfhoz kellett volna hátsó féktárcsa. Kikeresem, 2 félét hoz a program ugyanahhoz a típushoz, köbcentihez, motorkódhoz. A külömbség a méretben van.
-2 féle létezik. Le kell majd mérni, mert külömbözik a 2.
-Na és máshogy nem lehet kiszűrni?
-Nem sajnos, mert ugyanehhez a modelhez, ugyanezekkel az adatokkal mind2 jó, itt az a kérdés, hogy ezt spec melyikkel szerelték.
-Na és most szedjem le a kereket és álljak neki vonalzóval méregetni, mikor más dolgom is van?
-Hát... ez az eljárás, én nem tudhatom, hogy milyennel szerelték, mert nem az én kocsim, de nem kell itt rögtön szétszedni, hanem otthon, vagy szerelőnél-
-Áh! Nem érek rá, nekem legkésöbb holnap kell.
-Ehh, igen. Nem akarok vitát nyitni, de ez a baj az emberekkel, hogy mindig minden az utolsó pillanatban van kitalálva és alkatrész meg ADJURAMISTEN azonnal kell, de ez nem így működik. Nem tarthatunk minden kocsihoz minden alkatrészt, mert legalább egy Budapest méretű raktár kéne hozzá.
-Ez igaz...
Végül megegyeztünk abban, hogy megrendelem neki az egyik fajtát, ha nem jó, akkor a másikat... ha már nem képes ennyit megtenni a SAJÁT kocsijáért.
Meglepődtem saját magamon, hogy egyes beszólásain nem öntötte el a szar az agyamat.
"-Na és most szedjem le a kereket és álljak neki vonalzóval méregetni, mikor más dolgom is van?"
1. Igen bazdmeg az anyád, szedd le és mérd le, ha azt akarod, hogy jót rendeljek neked!
2. Nincs rá időd? Mi a faszért kellett az utolsó pillanatban kitalálni, hogy venni kell féktárcsát?!
3. Az az alap eljárás, hogy miután megvan a kellő információ, szépen mész és megméred, vagy megméreted.
4. De ha nem így álltál volna a dologhoz és ha szépen megkérsz, én is megcsinálom. Leszedem a kerekedet és lemérem neked a féktárcsádat.
Emberek! MIKOR KAPTOK MÁR VÍZTORONYHOZ?! Kölcsönös alázat nélkül nem lehet dolgozni!
TANULJÁTOK MÁR MEG!!
Aki vezet az tapasztal is
Mondá kedves postás ismerősünk, mikor elmeséltem a mai sorompós sztorit.
Megyek a sinek felé, előttem egy ilyen Opel Combo méretű kis puttonyos kocsi megy. Ahogy odaértünk, akkor váltott a lámpa pirosra, nah a puttonyos még átmehetett volna, mert már nagyon közel volt, lendületben volt, még lazán át tudott volna gurulni. Nem, satuzik, megáll. Én is megállok kb. 2 kocsi távolságra. Ennek több oka is van, pl.: amíg mi állunk, addig a keresztező utakról a kocsik mehetnek, amerre akarnak, illetve, mivel az emberek parasztok, ígyis-úgyis bepofátlankodnak, így meg legalább hagyok nekik helyett; aztán volt a mostani eset.
Emberünk annyira bent állt meg, hogy a kocsi eleje belógott a sinekig. Gondoltam, majd hátratolat, van 2 kocsi távolságnyi helye. Nem tolat. A sorompó megindul lefelé. Egy motoros mögötte integet, hogy hé, te barom tolass vissza mert rád ver a sorompó. Nem tolat. A sorompó koppan a kocsin, emberünk meg megindul, letörve a fele sorompót. Hát én csak tapsolni tudtam a balfasznak.... ekkora gyíkot....
Nahde ez még a jobbik eset, ha ez a fasz ottmarad, akkor még a hév is elsodorja, mert annyira bent volt a kocsi orra.
Erre mondta postán dolgozó ismerősünk: Aki vezet az tapasztal is, de annyi hülye van, hogy az hihetetlen.
Így van. No comment.
Car hit/when time stops
Tegnap megrázó tapasztalatban volt részem.
Szemtanúja voltam egy gázolásnak.
Megyek Pestre Taksonyon keresztül. Szemből jön egy Honda Civic, elhaladunk egymás mellett és ebben a pillanatban egy hatalmasat fékez, a gumi csakúgy órdított a betonon. Reflexből belenézek a visszapillantóba és csak annyit látok, hogy ott a Honda és 2 láb, amint átfordul a levegőben. Megállt az idő, képtelen voltam felfogni, amit látok. Félreálltam, ahol tudtam, majd kipattantam a kocsiból, telefonnal a kézben. Visszarohantam, addigra már körbeállták a lányt, aki nálam fiatalabb lehetett 1-2 évvel és az árokban feküdt. Fájdalmában sírt és mondogatta nyagyapjának, hogy az én hibám, az én hibám. Az összes szín kiment belőlem, elkezdtem tárcsázni a 112-t, de egy öltönyös ember már éppen beszélt velük. Sok ember volt, jobbnak láttam elmenni, miután már úgyis megtették a kötelezőket, én többet nem tudtam volna segíteni. A lányt meg sem néztem, nem volt bátorságom megnézni a sérüléseit, úgy sírt fájdalmában. Nem is kellett oda bámészkodó tömeg, így tudván, hogy úton van a mentő, visszamentem a kocsimhoz. Beültem.
Ahogy néztem ki a szélvédőn előttem újra és újra lepergett az a néhány pillanat, az hogy mekkorát repült szegény és hogy hogyan sírt és mondogatta, hogy az ő hibája.
Elmeséltem nővéremnek, megnyugtatott és elindultam a dolgomra.
Így utólag azt tudom mondani, hogy balszerencse és kölcsönös figyelmetlenség okozta a balesetet. A lány is körültekintés nélül lépett az útra és a Hondás sem a megfelelő sebességgel jött. Ha szabályosan jött volna, akkor elkerülhető lett volna a baleset. További figyelmetlenség, hogy kb. 100-200 méterre volt egy zebra. Ott mondjuk előbb-utóbb valaki átengedi.
Most azon rágódom, hogy ott kellett volna maradnom segíteni neki, megnyugtatni... de ledermedtem, megrökönyödtem... képtelen voltam bármit is tenni és ezért most utálom is magam. Ha kicsit több lett volna bennem, akkor ottmaradok, sőt elkísérem a kórházig... Remélem komolyabb baja a sokkon kívül nem lesz/lett.
Az a kép és a 2 hang azóta sem megy ki a fejemből... a fülsüketítő gumicsikorgás, a tompa koppanás és a látvány, ahogy a kocsi üti el a lányt, és a lány magatehetetlenül repül, mintha csak egy bábu lett volna. Rémisztő...
Gyógyülj meg, kívánom neked, hogy ne legyen semmi súlyos...
Az illetőnek Golfhoz kellett volna hátsó féktárcsa. Kikeresem, 2 félét hoz a program ugyanahhoz a típushoz, köbcentihez, motorkódhoz. A külömbség a méretben van.
-2 féle létezik. Le kell majd mérni, mert külömbözik a 2.
-Na és máshogy nem lehet kiszűrni?
-Nem sajnos, mert ugyanehhez a modelhez, ugyanezekkel az adatokkal mind2 jó, itt az a kérdés, hogy ezt spec melyikkel szerelték.
-Na és most szedjem le a kereket és álljak neki vonalzóval méregetni, mikor más dolgom is van?
-Hát... ez az eljárás, én nem tudhatom, hogy milyennel szerelték, mert nem az én kocsim, de nem kell itt rögtön szétszedni, hanem otthon, vagy szerelőnél-
-Áh! Nem érek rá, nekem legkésöbb holnap kell.
-Ehh, igen. Nem akarok vitát nyitni, de ez a baj az emberekkel, hogy mindig minden az utolsó pillanatban van kitalálva és alkatrész meg ADJURAMISTEN azonnal kell, de ez nem így működik. Nem tarthatunk minden kocsihoz minden alkatrészt, mert legalább egy Budapest méretű raktár kéne hozzá.
-Ez igaz...
Végül megegyeztünk abban, hogy megrendelem neki az egyik fajtát, ha nem jó, akkor a másikat... ha már nem képes ennyit megtenni a SAJÁT kocsijáért.
Meglepődtem saját magamon, hogy egyes beszólásain nem öntötte el a szar az agyamat.
"-Na és most szedjem le a kereket és álljak neki vonalzóval méregetni, mikor más dolgom is van?"
1. Igen bazdmeg az anyád, szedd le és mérd le, ha azt akarod, hogy jót rendeljek neked!
2. Nincs rá időd? Mi a faszért kellett az utolsó pillanatban kitalálni, hogy venni kell féktárcsát?!
3. Az az alap eljárás, hogy miután megvan a kellő információ, szépen mész és megméred, vagy megméreted.
4. De ha nem így álltál volna a dologhoz és ha szépen megkérsz, én is megcsinálom. Leszedem a kerekedet és lemérem neked a féktárcsádat.
Emberek! MIKOR KAPTOK MÁR VÍZTORONYHOZ?! Kölcsönös alázat nélkül nem lehet dolgozni!
TANULJÁTOK MÁR MEG!!
Aki vezet az tapasztal is
Mondá kedves postás ismerősünk, mikor elmeséltem a mai sorompós sztorit.
Megyek a sinek felé, előttem egy ilyen Opel Combo méretű kis puttonyos kocsi megy. Ahogy odaértünk, akkor váltott a lámpa pirosra, nah a puttonyos még átmehetett volna, mert már nagyon közel volt, lendületben volt, még lazán át tudott volna gurulni. Nem, satuzik, megáll. Én is megállok kb. 2 kocsi távolságra. Ennek több oka is van, pl.: amíg mi állunk, addig a keresztező utakról a kocsik mehetnek, amerre akarnak, illetve, mivel az emberek parasztok, ígyis-úgyis bepofátlankodnak, így meg legalább hagyok nekik helyett; aztán volt a mostani eset.
Emberünk annyira bent állt meg, hogy a kocsi eleje belógott a sinekig. Gondoltam, majd hátratolat, van 2 kocsi távolságnyi helye. Nem tolat. A sorompó megindul lefelé. Egy motoros mögötte integet, hogy hé, te barom tolass vissza mert rád ver a sorompó. Nem tolat. A sorompó koppan a kocsin, emberünk meg megindul, letörve a fele sorompót. Hát én csak tapsolni tudtam a balfasznak.... ekkora gyíkot....
Nahde ez még a jobbik eset, ha ez a fasz ottmarad, akkor még a hév is elsodorja, mert annyira bent volt a kocsi orra.
Erre mondta postán dolgozó ismerősünk: Aki vezet az tapasztal is, de annyi hülye van, hogy az hihetetlen.
Így van. No comment.
Car hit/when time stops
Tegnap megrázó tapasztalatban volt részem.
Szemtanúja voltam egy gázolásnak.
Megyek Pestre Taksonyon keresztül. Szemből jön egy Honda Civic, elhaladunk egymás mellett és ebben a pillanatban egy hatalmasat fékez, a gumi csakúgy órdított a betonon. Reflexből belenézek a visszapillantóba és csak annyit látok, hogy ott a Honda és 2 láb, amint átfordul a levegőben. Megállt az idő, képtelen voltam felfogni, amit látok. Félreálltam, ahol tudtam, majd kipattantam a kocsiból, telefonnal a kézben. Visszarohantam, addigra már körbeállták a lányt, aki nálam fiatalabb lehetett 1-2 évvel és az árokban feküdt. Fájdalmában sírt és mondogatta nyagyapjának, hogy az én hibám, az én hibám. Az összes szín kiment belőlem, elkezdtem tárcsázni a 112-t, de egy öltönyös ember már éppen beszélt velük. Sok ember volt, jobbnak láttam elmenni, miután már úgyis megtették a kötelezőket, én többet nem tudtam volna segíteni. A lányt meg sem néztem, nem volt bátorságom megnézni a sérüléseit, úgy sírt fájdalmában. Nem is kellett oda bámészkodó tömeg, így tudván, hogy úton van a mentő, visszamentem a kocsimhoz. Beültem.
Ahogy néztem ki a szélvédőn előttem újra és újra lepergett az a néhány pillanat, az hogy mekkorát repült szegény és hogy hogyan sírt és mondogatta, hogy az ő hibája.
Elmeséltem nővéremnek, megnyugtatott és elindultam a dolgomra.
Így utólag azt tudom mondani, hogy balszerencse és kölcsönös figyelmetlenség okozta a balesetet. A lány is körültekintés nélül lépett az útra és a Hondás sem a megfelelő sebességgel jött. Ha szabályosan jött volna, akkor elkerülhető lett volna a baleset. További figyelmetlenség, hogy kb. 100-200 méterre volt egy zebra. Ott mondjuk előbb-utóbb valaki átengedi.
Most azon rágódom, hogy ott kellett volna maradnom segíteni neki, megnyugtatni... de ledermedtem, megrökönyödtem... képtelen voltam bármit is tenni és ezért most utálom is magam. Ha kicsit több lett volna bennem, akkor ottmaradok, sőt elkísérem a kórházig... Remélem komolyabb baja a sokkon kívül nem lesz/lett.
Az a kép és a 2 hang azóta sem megy ki a fejemből... a fülsüketítő gumicsikorgás, a tompa koppanás és a látvány, ahogy a kocsi üti el a lányt, és a lány magatehetetlenül repül, mintha csak egy bábu lett volna. Rémisztő...
Gyógyülj meg, kívánom neked, hogy ne legyen semmi súlyos...
2010. június 24., csütörtök
Who needs enemies, when i have friends like you guys...
Június 23. Zoltán nap.
Felköszöntők száma: 0.
Köszönöm "barátaim", ez jól esett.
Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy szartok rám, érdekes mód, én tudok szánni egy-egy sms-t névnapokra, karácsonyra, húsvétra... születésnapra spec nem, mert elfelejthetem... de a névnap benne van a KIBASZOTT NAPTÁRBAN.
2 percig nem tart megírni egy üzenetet. Egyértelműen ennyit sem érdemlek...
Nem hisztit akarok csapni, csak egy ilyen dolog.... az hogy az embert felköszöntik, az egy gesztus. Az is egy gesztus, ha leszarnak, ez utóbbi kicsit szarul esik.
Mind1.
Bocsánatkérő, utólag felköszöntő sms, mail, vagy msn üzenet nem érdekel...
Jövőre lehet újra próbálkozni.
Én mindenesetre senkiről nem feledkezek meg.
Köszöntem.
Felköszöntők száma: 0.
Köszönöm "barátaim", ez jól esett.
Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy szartok rám, érdekes mód, én tudok szánni egy-egy sms-t névnapokra, karácsonyra, húsvétra... születésnapra spec nem, mert elfelejthetem... de a névnap benne van a KIBASZOTT NAPTÁRBAN.
2 percig nem tart megírni egy üzenetet. Egyértelműen ennyit sem érdemlek...
Nem hisztit akarok csapni, csak egy ilyen dolog.... az hogy az embert felköszöntik, az egy gesztus. Az is egy gesztus, ha leszarnak, ez utóbbi kicsit szarul esik.
Mind1.
Bocsánatkérő, utólag felköszöntő sms, mail, vagy msn üzenet nem érdekel...
Jövőre lehet újra próbálkozni.
Én mindenesetre senkiről nem feledkezek meg.
Köszöntem.
2010. június 19., szombat
New design / Feeling nostalgic
Megfigyelhető 1-2 napja, hogy megújúlt a kinézete a blogomnak.
Címkéket is adtam minden bejegyzéshez, ahogy azt mondtam is az előző bejegyzésben és most már lehet azokkal is keresni.
Úgy látom a majmolás manapság divat... Ehhez nincs is további komment.
7végén vidéken leszek, de nem leszek ott sokat, ma délután megyünk, holnap reggel jövünk. Keresztlányom volt itt a héten nővéremmel és most visszük vissza. Én csak azért megyek, hogy nővérem ne egyedül jöjjön vissza. Egyedül lenni minden esetben szar.
Hehh, most kapok csak víztoronyhoz: keresztlányom... baszki, nem semmi... 23 évesen keresztlányom van. Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő, nem csak nekem, hanem másoknak is.
Ráadásul 2 keresztlányom is van.
Iszonyatosan repül az idő, múlt hétvégén lementünk megnézni unokatestvérem nyaralóját (amit még nagyszülők hagytak rá).
Ott sem voltam már legalább 10 éve. Bazzeg ahogy sétáltam a part felé, meg bent a házban is olyan régi emlékek törtek elő. Bőgés határán voltam. Mennyi nyarat tölöttem ott pecázással.
Olyan közeliek voltak az emlékek, mintha minden most történt volna, pedig ez már 10 éve volt. 10 éve...
Nem semmi...
Címkéket is adtam minden bejegyzéshez, ahogy azt mondtam is az előző bejegyzésben és most már lehet azokkal is keresni.
Úgy látom a majmolás manapság divat... Ehhez nincs is további komment.
7végén vidéken leszek, de nem leszek ott sokat, ma délután megyünk, holnap reggel jövünk. Keresztlányom volt itt a héten nővéremmel és most visszük vissza. Én csak azért megyek, hogy nővérem ne egyedül jöjjön vissza. Egyedül lenni minden esetben szar.
Hehh, most kapok csak víztoronyhoz: keresztlányom... baszki, nem semmi... 23 évesen keresztlányom van. Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő, nem csak nekem, hanem másoknak is.
Ráadásul 2 keresztlányom is van.
Iszonyatosan repül az idő, múlt hétvégén lementünk megnézni unokatestvérem nyaralóját (amit még nagyszülők hagytak rá).
Ott sem voltam már legalább 10 éve. Bazzeg ahogy sétáltam a part felé, meg bent a házban is olyan régi emlékek törtek elő. Bőgés határán voltam. Mennyi nyarat tölöttem ott pecázással.
Olyan közeliek voltak az emlékek, mintha minden most történt volna, pedig ez már 10 éve volt. 10 éve...
Nem semmi...
2010. június 16., szerda
If only science could make it...
Nemsemmi az idei időjárás. Hetekig esik, majd 35fok kánikula, majd utána most megint esik és esik. Éghajlatunk lassan átmegy a trópusi kategóriába.
Hétfőre terveztem az írást, de megszokott módon, nem jött össze.
Hétfőn tartottam attól, hogy egy villámlás miatt elmegy az áram és az írásom is odalesz.
Tegnap egész egyszerűen hulla fáradt voltam, mint ahogy ma is, de ma már írni kell, mert csak gyűlik és elfelejtem...
Szóval, akartam némi kommentárt írni a 7végi sms raid-re, de úgy döntöttem leszarom.
Leszarom, hisz nincs értelme boncolgatni. Megmondtam, hogy befejeztem és békét akarok; és ezek után erre is törekszem, úgyhogy semmi dráma nem érdekel ezentúl, világos?!
Ezt a face-to-face fóbiát el lehet felejteni, mert én soha többet nem akarlak látni és arra mérget vehetsz, hogy nem fogok többet beautókázni hozzád.
Utolsó szó jogán szerettem volna még ennyit hozzáfűzni a dologhoz és ezzel (most már tényleg) végérvényesen lezárom ezt az egész drámát.
Hallani nem akarok erről többet!
Rain destroys everything
Csak tátom a számat, ahogy nézem a híradóban kicsi hazánk random településein mekkora károkat okoz/okozott a sok esőzés.
Nem akarom elhinni. Itt is ugyanannyi eső esett és csak nagyobb tócsák maradtak, tv-ben meg látom, hogy árvíz van, megáradtak a patakok, kiléptek a folyók a medrükből, tetőig áll a víz egyes helyeken.
Hihetetlen, hogy mennyire változatos a domborzat.
Mutatják a helikopteres felvételeket és azt látni, mintha az emberek szándékosan a vízbe építkeztek volna, annyira beborít mindent a víz.
Nem irigylem a póruljártakat. Csak őket ismétlem, mikor azt mondom, hogy egy élet munkája ázott el egyetlen esős héttől...
Felelősöket lehet keresni, meg okokat, de utólag már sokmindent nem lehet tenni.
Amit viszont nem fogadok el, az az a duma, hogy "váratlanul ért minket".
Miért bazzeg, ti nem néztek időjárás jelentést? Napokkal, hetekkel azelőtt ugatták, hogy hahó, kurvanagy esőzés jön, riasztás, stb. Nekem ne mondja senki, hogyha egy héttel előre szólnak, az túl váratlan.
Ugyanaz van, mint télen, mikor jött a nagy hóesés. Előre szóltak, az emberek beleszartak, aztán csak szívtak... tipikus magyar felelőtlen hozzáállás.
Nem mondom, hogy megérdemelték, de a semminél többet ért volna némi előkészület.
Hát, majd csak lesz valahogy.
H1N1 afterwards
Neten olvasom a cikket: "Átverték a világot a H1N1-gyel. Paul Flynn képviselő szerint a pánikkeltéssel tízmilliárd dollárt nyert a gyógyszeripar."
Most mit mondhatnék? Hát azt, hogy végig tudtam bazzeg. Erre ment ki az egész.
Nem is tudom már mikor írtam erről, de ha jól emlékszem volt néhány teóriám az egész H1N1 balhéval kapcsolatban. Mondjuk konkrétan erről nem beszéltem, amit most olvastam, de a sejtelmeim megközelítették a valóságot.
Ami a megbetegedéseket és az elhalálozásokat illeti, teljesen más betegségtől voltak. Kapóra jött a dolog, volt mire fogni. Talán innen jött az ötlet, hogy keltsenek pánikot világ-, vagy legalábbis európaszerte. Az emberek beszartak (már aki)és pengettek az ellenanyagért, ami gyakorlatilag csak egy kis vitaminbomba volt.
A gyógyszeripar megszedte magát a hülyékből, akik egymást taposták el, hogy minél hamarabb beoltassák magukat. Szánalmas... maga az ötlet is, de az mégszánalmasabb, hogy ezt az emberek bekajálták. Így már értem, hogy miért is nem vontak településeket karantén alá.
Olvasom tovább a cikket. Megkérdeztek embereket a vakcinával kapcsolatban. Olyat röhögtem a 2 balekon. Az egyik azzal büszkélkedett, hogy a társaságában egyedül ő nem lett beteg, mert beoltatta magát. A másik okostojás bölcsnek tartotta magát, hogy csak egyszer oltatta be magát(mert ugye több járvány is volt). A 3. illetőnek gyanús volt az egész, így nem kért az oltásból.
Nahmost az a kérdés, hogy mindezt azelőtt vagy azután nyilatkozták, hogy kiderült, hogy kamu az egész? Mert ha azelőtt, akkor minden rendben, az első 2 ember bekajálta, a 3. jól döntött, ha viszont leleplezés után nyilatkoztak, akkor a 3. csak süketelt, az első 2 meg méghülyébbnek nézhető ebben az esetben.
Summa summárum, az egész pánikkeltés arra volt jó, hogy kicsit megszedjék magukat a gyógyszergyártók. Engem az egész balhé nem érdekelt és nem is oltattam be magam, ami jó döntés volt, így legalább nem érzem magam madárnak.
Akik meg ebbe beleestek, azok meg megveregethetik a saját vállukat. Gratula emberek. Gratula gyógyszergyártók. Jó műsor volt.
If only science could make it...
A múltkori incidens óta nincs tv-m, amiből következik, hogy többet töprengek random dolgokon és íme a legutóbbi fejtörés eredménye:
Tudomány! Mit tud megcsinálni, mit csinálhatna, és mit nem fog tudni soha megcsinálni.
Az első eset egyszerű, hisz körülvesz minket, erre több szót nem is szánok.
Amit NEM tud megcsinálni a tudomány az egyértelműen az időutazás és a teleportáció.
Az időutazás lehetetlen, ha lehetséges lenne, akkor már megcsinálták volna a jövőben és már rég visszajöttek volna vele a tudósok. Most mindenki képzeljen el egy DeLorean-t. : )
A teleportációra hallottam már olyan megoldást, hogy sejt- vagy atomszétbontás és összerakás. Hát nemtom. Szétszedni egy embert, hogy A pontból B pontba vigyenek szerintem lehetetlen. Nem beszélve a hibalehetőségekről és a szennyeződésekről.
A teleportálás gyakorlatilag egy azonnali helyzet változtatás.
Egy olyan sebességű elmozdulás, amit csakúgy nyomtalanul nem lehet megcsinálni, hisz gondoljunk csak bele, a hangsebesség átlépése mekkora robajjal jár. Szerintem a teleportációra sosem leszünk képesek.
Viszont van 2 dolog, amit el tudnék képzelni, hogy a tudomány egyszer képes lesz megcsinálni.
Az egyik: az álomgép. Úgy képzeltem el, hogy képes az álmok rögzítésére, vagy generálására és kedv szerint álmok ismétlésére. Ha eljutna a tudomány odáig, hogy az agyat olyan szinten stimulálja, hogy képes legyen befolyásolni a képzeletet, akkor talán az álomgép nem is lehetetlen. Persze ez nem egy egyszerű eljárás, hiszen egyáltalán nem ismerjük az emberi agy rejtelmeit. Ugyanakkor fennáll a folyamattal járó kockázat veszélye. Amíg tökéletlen a technika, addig károsodhat az agy és akár halált is okozhatna. Nahde ennyire nem mentem bele a gondolkodásba, egyszerűen jó volna egy gép, ami rögzíteni tudná az álmokat, hogy az ember újra megnézhesse, amikor ébren van, ugyanis rengeteg álom van, ami elgondolkodtató. Nekem is jól jönne, mikor úgy kelek fel, hogy OMG bazzeg, mi a faszt álmodtam már megint...
Játszunk el a gondolattal, jó volna egy ilyen gép.
A másik: az emlék gép. Hasonló elven alapulna, mint az álomgép, szintén az emberi agy vizsgálatát igényli. A gondolat, hogy ez a gép képes lenne rég elfeledett emlékeket előhozni és kivetíteni egy kijelzőre. Gondoljunk csak bele, olyan emlékeket hozhatna elő, amikről fogalmunk sem volt. Ilyen például, hogy hogyan tapasztaltuk meg az első járásunkat, vagy hogy milyen volt a gyerekkor kezdete. De nem kell feltétlen a gyerekkorra gondolni, sok embernek (köztük nekem is) nagyon hamar kiesik az emlékezetéből a nemrég történtek is. Én például szeretnék visszaidézni bizonyos napokat akár tavalyról, akár 4-5 évvel ezelőttről. Szerintem ez is hasznos gép lenne, ha valaha a tudomány meg tudná csinálni.
Látjátok, ez van, ha nincs tv-m huzamosabb ideig.
VAAAAAH, a tv-met akarom!!
PS: ma minden bejegyzésemhez megcsináltam a címkéket, úgyhogy most hepi vagyok. ^^
Hétfőre terveztem az írást, de megszokott módon, nem jött össze.
Hétfőn tartottam attól, hogy egy villámlás miatt elmegy az áram és az írásom is odalesz.
Tegnap egész egyszerűen hulla fáradt voltam, mint ahogy ma is, de ma már írni kell, mert csak gyűlik és elfelejtem...
Szóval, akartam némi kommentárt írni a 7végi sms raid-re, de úgy döntöttem leszarom.
Leszarom, hisz nincs értelme boncolgatni. Megmondtam, hogy befejeztem és békét akarok; és ezek után erre is törekszem, úgyhogy semmi dráma nem érdekel ezentúl, világos?!
Ezt a face-to-face fóbiát el lehet felejteni, mert én soha többet nem akarlak látni és arra mérget vehetsz, hogy nem fogok többet beautókázni hozzád.
Utolsó szó jogán szerettem volna még ennyit hozzáfűzni a dologhoz és ezzel (most már tényleg) végérvényesen lezárom ezt az egész drámát.
Hallani nem akarok erről többet!
Rain destroys everything
Csak tátom a számat, ahogy nézem a híradóban kicsi hazánk random településein mekkora károkat okoz/okozott a sok esőzés.
Nem akarom elhinni. Itt is ugyanannyi eső esett és csak nagyobb tócsák maradtak, tv-ben meg látom, hogy árvíz van, megáradtak a patakok, kiléptek a folyók a medrükből, tetőig áll a víz egyes helyeken.
Hihetetlen, hogy mennyire változatos a domborzat.
Mutatják a helikopteres felvételeket és azt látni, mintha az emberek szándékosan a vízbe építkeztek volna, annyira beborít mindent a víz.
Nem irigylem a póruljártakat. Csak őket ismétlem, mikor azt mondom, hogy egy élet munkája ázott el egyetlen esős héttől...
Felelősöket lehet keresni, meg okokat, de utólag már sokmindent nem lehet tenni.
Amit viszont nem fogadok el, az az a duma, hogy "váratlanul ért minket".
Miért bazzeg, ti nem néztek időjárás jelentést? Napokkal, hetekkel azelőtt ugatták, hogy hahó, kurvanagy esőzés jön, riasztás, stb. Nekem ne mondja senki, hogyha egy héttel előre szólnak, az túl váratlan.
Ugyanaz van, mint télen, mikor jött a nagy hóesés. Előre szóltak, az emberek beleszartak, aztán csak szívtak... tipikus magyar felelőtlen hozzáállás.
Nem mondom, hogy megérdemelték, de a semminél többet ért volna némi előkészület.
Hát, majd csak lesz valahogy.
H1N1 afterwards
Neten olvasom a cikket: "Átverték a világot a H1N1-gyel. Paul Flynn képviselő szerint a pánikkeltéssel tízmilliárd dollárt nyert a gyógyszeripar."
Most mit mondhatnék? Hát azt, hogy végig tudtam bazzeg. Erre ment ki az egész.
Nem is tudom már mikor írtam erről, de ha jól emlékszem volt néhány teóriám az egész H1N1 balhéval kapcsolatban. Mondjuk konkrétan erről nem beszéltem, amit most olvastam, de a sejtelmeim megközelítették a valóságot.
Ami a megbetegedéseket és az elhalálozásokat illeti, teljesen más betegségtől voltak. Kapóra jött a dolog, volt mire fogni. Talán innen jött az ötlet, hogy keltsenek pánikot világ-, vagy legalábbis európaszerte. Az emberek beszartak (már aki)és pengettek az ellenanyagért, ami gyakorlatilag csak egy kis vitaminbomba volt.
A gyógyszeripar megszedte magát a hülyékből, akik egymást taposták el, hogy minél hamarabb beoltassák magukat. Szánalmas... maga az ötlet is, de az mégszánalmasabb, hogy ezt az emberek bekajálták. Így már értem, hogy miért is nem vontak településeket karantén alá.
Olvasom tovább a cikket. Megkérdeztek embereket a vakcinával kapcsolatban. Olyat röhögtem a 2 balekon. Az egyik azzal büszkélkedett, hogy a társaságában egyedül ő nem lett beteg, mert beoltatta magát. A másik okostojás bölcsnek tartotta magát, hogy csak egyszer oltatta be magát(mert ugye több járvány is volt). A 3. illetőnek gyanús volt az egész, így nem kért az oltásból.
Nahmost az a kérdés, hogy mindezt azelőtt vagy azután nyilatkozták, hogy kiderült, hogy kamu az egész? Mert ha azelőtt, akkor minden rendben, az első 2 ember bekajálta, a 3. jól döntött, ha viszont leleplezés után nyilatkoztak, akkor a 3. csak süketelt, az első 2 meg méghülyébbnek nézhető ebben az esetben.
Summa summárum, az egész pánikkeltés arra volt jó, hogy kicsit megszedjék magukat a gyógyszergyártók. Engem az egész balhé nem érdekelt és nem is oltattam be magam, ami jó döntés volt, így legalább nem érzem magam madárnak.
Akik meg ebbe beleestek, azok meg megveregethetik a saját vállukat. Gratula emberek. Gratula gyógyszergyártók. Jó műsor volt.
If only science could make it...
A múltkori incidens óta nincs tv-m, amiből következik, hogy többet töprengek random dolgokon és íme a legutóbbi fejtörés eredménye:
Tudomány! Mit tud megcsinálni, mit csinálhatna, és mit nem fog tudni soha megcsinálni.
Az első eset egyszerű, hisz körülvesz minket, erre több szót nem is szánok.
Amit NEM tud megcsinálni a tudomány az egyértelműen az időutazás és a teleportáció.
Az időutazás lehetetlen, ha lehetséges lenne, akkor már megcsinálták volna a jövőben és már rég visszajöttek volna vele a tudósok. Most mindenki képzeljen el egy DeLorean-t. : )
A teleportációra hallottam már olyan megoldást, hogy sejt- vagy atomszétbontás és összerakás. Hát nemtom. Szétszedni egy embert, hogy A pontból B pontba vigyenek szerintem lehetetlen. Nem beszélve a hibalehetőségekről és a szennyeződésekről.
A teleportálás gyakorlatilag egy azonnali helyzet változtatás.
Egy olyan sebességű elmozdulás, amit csakúgy nyomtalanul nem lehet megcsinálni, hisz gondoljunk csak bele, a hangsebesség átlépése mekkora robajjal jár. Szerintem a teleportációra sosem leszünk képesek.
Viszont van 2 dolog, amit el tudnék képzelni, hogy a tudomány egyszer képes lesz megcsinálni.
Az egyik: az álomgép. Úgy képzeltem el, hogy képes az álmok rögzítésére, vagy generálására és kedv szerint álmok ismétlésére. Ha eljutna a tudomány odáig, hogy az agyat olyan szinten stimulálja, hogy képes legyen befolyásolni a képzeletet, akkor talán az álomgép nem is lehetetlen. Persze ez nem egy egyszerű eljárás, hiszen egyáltalán nem ismerjük az emberi agy rejtelmeit. Ugyanakkor fennáll a folyamattal járó kockázat veszélye. Amíg tökéletlen a technika, addig károsodhat az agy és akár halált is okozhatna. Nahde ennyire nem mentem bele a gondolkodásba, egyszerűen jó volna egy gép, ami rögzíteni tudná az álmokat, hogy az ember újra megnézhesse, amikor ébren van, ugyanis rengeteg álom van, ami elgondolkodtató. Nekem is jól jönne, mikor úgy kelek fel, hogy OMG bazzeg, mi a faszt álmodtam már megint...
Játszunk el a gondolattal, jó volna egy ilyen gép.
A másik: az emlék gép. Hasonló elven alapulna, mint az álomgép, szintén az emberi agy vizsgálatát igényli. A gondolat, hogy ez a gép képes lenne rég elfeledett emlékeket előhozni és kivetíteni egy kijelzőre. Gondoljunk csak bele, olyan emlékeket hozhatna elő, amikről fogalmunk sem volt. Ilyen például, hogy hogyan tapasztaltuk meg az első járásunkat, vagy hogy milyen volt a gyerekkor kezdete. De nem kell feltétlen a gyerekkorra gondolni, sok embernek (köztük nekem is) nagyon hamar kiesik az emlékezetéből a nemrég történtek is. Én például szeretnék visszaidézni bizonyos napokat akár tavalyról, akár 4-5 évvel ezelőttről. Szerintem ez is hasznos gép lenne, ha valaha a tudomány meg tudná csinálni.
Látjátok, ez van, ha nincs tv-m huzamosabb ideig.
VAAAAAH, a tv-met akarom!!
PS: ma minden bejegyzésemhez megcsináltam a címkéket, úgyhogy most hepi vagyok. ^^
2010. június 7., hétfő
A lil' update
Nem is én lennék, ha megint nem azzal kezdeném, hogy rég nem írtam, pedig így van. Sokminden kimaradt, sokminden összegyűlt.
Kezdjük az elején. Az előző bejegyzésemhez némi kiegészítés:
Igen, végre nyugtom lesz mostantól. Azt hiszem végleg lezártnak tekinthetem életem azon szakaszát.
Konklúzió: hiba volt. Elkezdeni, ragaszkodni, és küzdeni a bennmaradásért. Nem érte meg. Nagyon nem.
Dehát az ember amíg él, tanul. Én is tanultam, méghozzá azt, hogy a bizalmamat soha senki nem fogja mégegyszer megkapni. Egyetlen embernek fogok majd csak megnyílni, a korboncnoknak... szó szerint, de ez még odébb lesz.
A másik tanulság, hogy mindennek ára van, minden tettnek következménye lesz. Ezt asszem nagyon nem is kell kiveséznem.
Mindezt leszámítva a múlt hetem elnyerte az általam gyakran kiosztott "Legszarabb Hét" díjjat.
Nagyon nem is részletezem, ha nem muszáj, dióhéjban csak annyi, hogy már hétfőn akartam ápdételni, csak idegbaj miatt nem is kezdtem bele; és ugyanez volt a többi napon is.
When the TV attacks!
Múlt hét szombaton anyámék lementek vidékre rokonokhoz, mert a családban az egyik gyerek most volt első áldozó vagy áldozat, vagy tökömtudja... tudjátok, már írtam erről... vidék, rokonok, vallás. meh, nah lényeg az, hogy nem voltak otthon, én meg relaxáltam egy kicsit.
Vasárnap nagyban kockulás közben egyszer csak hallok egy nagy reccsenést és már indult is a böhömnagy tv-m a gravitáció irányába. Mint egy ninja ugrottam ki székből, majd háttal megtartottam a már félig a levegőben lódó tv-t. Akkorát ütött rajtam, hogy majd kiköptem a tüdőmet, de nem volt időm fájlalni a hátam, mert a fejemen már koppant is a dvd lejátszó, ami a tv-vel együtt indult meg lefelé.
Az 5.1-es szettből 3 hangszórót a bal kezem 2 ujjával tartottam, a többivel, meg a másik kezemmel és persze a hátammal a tv-t tartottam. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy zacskón álltam, ami igen csúszós, ha alatta parketta van.
Mindenféle tervezkedés előtt valahogy ki kellett húznom a lábam alól a zacskót, anélkül, hogy megcsúszok. Azelőtt nem sok hasznát vettem a lábujjaimnak, hát most azokkal centinékt húztam arrébb a zacskót. Nagynehezen elértem, hogy stabil talajon álljak, innentől lehetett agyalni a következő lépésen.
A műveletet nagyban nehezítette az hogy a polc, amin a tv volt, az nem teljesen szakadt le, hanem csak előre billent és a hátulja becsípte a tv kábelt, a tv meg a nagy súlyával elszakította a kábelt. Szép nagy szikrát okádott majd kiverte a biztosítékot. Minden áram elment, szentségeltem is, hogy bazzeg remélem a gépnek emiatt nem lesz baja. Ugyanakkor meg mázli, hogy nem voltam az áram útjában, mert ha az elér, akkor most nem írogatnék itt, az tuti... felvillanyozó élmény lett volna. Gondoltam is, nah fasza, 5 nappal születés napom után agyonbasz az áram és még a tv is rámborul.
Következő merész húzás az volt, hogy a 2 kezemmel elengedtem a tv-t és csak a hátammal tartottam, miközben levettem a dvd lejátszót, meg a hangszóróit.
Nah megvolt, most jött az, hogy meg kéne fordulni. hát... háttal valamivel könnyebb volt tartani, beszarás határán voltam.
Ez a tv egy rééégi Sony tv, képcsöves, tehát rohadt nehéz.
Ő lenne az.
2 ember kellett hozzá, hogy fel kerüljön a szobámba, én és Laci. Ráadásul ez a tv már pár költözést átélt.
Akkori hirtelen pánikomban és a adrenalin túltengésemben egymagam kaptam fel a tv-t és tettem arrébb... a krumpliszsák cipelés felüdülés volt ahhoz képest.
Még nem voltam kint az erdőből, valahogy ki kellett cibálni a folyosóra, csak az új ágyamtól(réggebben írtam, hogy lecseréltem) nem fért ki az ajtón.
Nah, ajtót le (tömör fa, nem éppen pihekönnyű), ágyat amennyire csak lehet arrébb húztam és már ki is tudtam rángatni a tv-t a folyosóra. Következett az áram visszakapcsolása, aztán a megbillent polc leműtése. A 4 műanyag csavarból 3 tört el.
Mondjuk erre gondolhattam volna anno, dehát néhány évet kibírt.
Nah most betekertem 4 fémcsavart, ami már egy viziló alatt sem fog leszakadni, biztonság kedvéért fúrok majd még 2 lukat, amibe szintén fémcsavar kerül majd.
Vicces dolog, hogy az ember még otthon sincs biztonságban, de ha belegondolok, hogy én sem vagyok otthon, lehet mire hazaérünk, addigra már hamuvá ég a ház.
Azóta a tv a folyosón van, ki kell majd rajta cserélni a kábelt, de hogy én mégegyszer le nem viszem a lépcsőn az fix.
A week of rage, and a week without my car
Nem elég, hogy az elmúlt hetem iszonyat szar volt, ráadásul nem is a saját kocsimmal kellett bejárnom.
Nővérem matchbox méretű rizsrakétájával kellett bejárnom, mert egyik nap szerelőhőz kellett vinnem. Anno nővérem benézett pesten egy jobbkezes utcát és telibeverték a kocsiját, amit ugyan a szervíz megjavított, csak épp az ajtózsanért felejtették el kicserélni. Szakavatott magyar Mitsubishi szerelők úgy gondolták, ha telenyomják zsírral, akkor majd jó lesz. Hát 3 hónapot jó is volt, csak aztán egyre hangosabban kattogott az ajtó, míg végül olyan hangja volt nyitáskor, mintha teljes erőből belerúgnánk. Ekkor jött el a zsanércsere ideje. Szerelőhaverunk egy nap alatt megcsinálta faszán, úgyhogy most megint simán nyílik és zár.
Ez idő alatt az én kocsim nővéremnél volt, aki pénteken hálából teletankolta a kocsimat. Majd délután jött a telefon, hogy rossz a központi zár. Nyomkodja a távirányítót, a kocsi pittyeg is, csak nem zár, maradt a kulcsos zárásos módszer. Itthon nézegettem, hogy mi az istentől lehet ez. Gondoltam elszakadt egy kábel a zsanér környékén, a sok nyitogatástól.
Ma gondoltam elviszem a szerelőhaverhoz, majd ő megbuherálja, és hamár ottvan a kocsi, akkor visszarakatom a lemezfelniket, mert úgy döntöttem az alut eladom és akkor azon fusson tovább a kocsi. Hazamegyek a lemezekért, miközben hallom hogy rohadt hangos hátul valami. A kalaptartóm az mindig is kopogott, de nem ennyire.
Rossz érzésem támadt, otthon megnéztem, hát bazzeg nyitva volt a csomagtér ajtó. Hát nem véletlen, hogy nem zárt a központi zár lol... Jó, legalább ez nem szorúl javításra.
Gyanítom nővérem azt hitte, hogy az a kar az ülés alatt a tankajtó nyitója, mint az ő kocsiján.
És így össze is állt a kép. Nah mázli, simán kivehették volna a mélyládát a kocsiból, még csak ablakot sem kellett volna törni érte.
Nah majd este folyt köv. mert most sok a dolog.
No visszatértem.
Kis kiegészítés mára, vagyis ahogy elnézem az időt, tegnapra: elkészültek a matricák, amiket annál a dekoros csajnál rendeltem.
Hogy milyen matrica? Nem más, mint a TTGL-ből ismert Gurren Brigade logó.
Szépen megy fel majd a kocsira, aztán kiváncsi vagyok, mennyien ismerik majd fel.
Örül a pici fejem. ^^
Hm, akartam még néhány dolgot írni délután... elfelejtettem... meh, mind1, majd ha eszembe jut, akkor majd írok.
Csakhogy vidámsággal zárjak, szeptember 21-én jön ki a TDU2!!!
Yaaay, már alig várom, bétára már feliratkoztam, majd meglátjuk, hogy benne leszek-e.
No, mára ennyi, peace, és véssétek eszetekbe, amit fentebb írtam. Még jól jöhet.
Kezdjük az elején. Az előző bejegyzésemhez némi kiegészítés:
Igen, végre nyugtom lesz mostantól. Azt hiszem végleg lezártnak tekinthetem életem azon szakaszát.
Konklúzió: hiba volt. Elkezdeni, ragaszkodni, és küzdeni a bennmaradásért. Nem érte meg. Nagyon nem.
Dehát az ember amíg él, tanul. Én is tanultam, méghozzá azt, hogy a bizalmamat soha senki nem fogja mégegyszer megkapni. Egyetlen embernek fogok majd csak megnyílni, a korboncnoknak... szó szerint, de ez még odébb lesz.
A másik tanulság, hogy mindennek ára van, minden tettnek következménye lesz. Ezt asszem nagyon nem is kell kiveséznem.
Mindezt leszámítva a múlt hetem elnyerte az általam gyakran kiosztott "Legszarabb Hét" díjjat.
Nagyon nem is részletezem, ha nem muszáj, dióhéjban csak annyi, hogy már hétfőn akartam ápdételni, csak idegbaj miatt nem is kezdtem bele; és ugyanez volt a többi napon is.
When the TV attacks!
Múlt hét szombaton anyámék lementek vidékre rokonokhoz, mert a családban az egyik gyerek most volt első áldozó vagy áldozat, vagy tökömtudja... tudjátok, már írtam erről... vidék, rokonok, vallás. meh, nah lényeg az, hogy nem voltak otthon, én meg relaxáltam egy kicsit.
Vasárnap nagyban kockulás közben egyszer csak hallok egy nagy reccsenést és már indult is a böhömnagy tv-m a gravitáció irányába. Mint egy ninja ugrottam ki székből, majd háttal megtartottam a már félig a levegőben lódó tv-t. Akkorát ütött rajtam, hogy majd kiköptem a tüdőmet, de nem volt időm fájlalni a hátam, mert a fejemen már koppant is a dvd lejátszó, ami a tv-vel együtt indult meg lefelé.
Az 5.1-es szettből 3 hangszórót a bal kezem 2 ujjával tartottam, a többivel, meg a másik kezemmel és persze a hátammal a tv-t tartottam. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy zacskón álltam, ami igen csúszós, ha alatta parketta van.
Mindenféle tervezkedés előtt valahogy ki kellett húznom a lábam alól a zacskót, anélkül, hogy megcsúszok. Azelőtt nem sok hasznát vettem a lábujjaimnak, hát most azokkal centinékt húztam arrébb a zacskót. Nagynehezen elértem, hogy stabil talajon álljak, innentől lehetett agyalni a következő lépésen.
A műveletet nagyban nehezítette az hogy a polc, amin a tv volt, az nem teljesen szakadt le, hanem csak előre billent és a hátulja becsípte a tv kábelt, a tv meg a nagy súlyával elszakította a kábelt. Szép nagy szikrát okádott majd kiverte a biztosítékot. Minden áram elment, szentségeltem is, hogy bazzeg remélem a gépnek emiatt nem lesz baja. Ugyanakkor meg mázli, hogy nem voltam az áram útjában, mert ha az elér, akkor most nem írogatnék itt, az tuti... felvillanyozó élmény lett volna. Gondoltam is, nah fasza, 5 nappal születés napom után agyonbasz az áram és még a tv is rámborul.
Következő merész húzás az volt, hogy a 2 kezemmel elengedtem a tv-t és csak a hátammal tartottam, miközben levettem a dvd lejátszót, meg a hangszóróit.
Nah megvolt, most jött az, hogy meg kéne fordulni. hát... háttal valamivel könnyebb volt tartani, beszarás határán voltam.
Ez a tv egy rééégi Sony tv, képcsöves, tehát rohadt nehéz.
Ő lenne az.2 ember kellett hozzá, hogy fel kerüljön a szobámba, én és Laci. Ráadásul ez a tv már pár költözést átélt.
Akkori hirtelen pánikomban és a adrenalin túltengésemben egymagam kaptam fel a tv-t és tettem arrébb... a krumpliszsák cipelés felüdülés volt ahhoz képest.
Még nem voltam kint az erdőből, valahogy ki kellett cibálni a folyosóra, csak az új ágyamtól(réggebben írtam, hogy lecseréltem) nem fért ki az ajtón.
Nah, ajtót le (tömör fa, nem éppen pihekönnyű), ágyat amennyire csak lehet arrébb húztam és már ki is tudtam rángatni a tv-t a folyosóra. Következett az áram visszakapcsolása, aztán a megbillent polc leműtése. A 4 műanyag csavarból 3 tört el.
Mondjuk erre gondolhattam volna anno, dehát néhány évet kibírt.
Nah most betekertem 4 fémcsavart, ami már egy viziló alatt sem fog leszakadni, biztonság kedvéért fúrok majd még 2 lukat, amibe szintén fémcsavar kerül majd.
Vicces dolog, hogy az ember még otthon sincs biztonságban, de ha belegondolok, hogy én sem vagyok otthon, lehet mire hazaérünk, addigra már hamuvá ég a ház.
Azóta a tv a folyosón van, ki kell majd rajta cserélni a kábelt, de hogy én mégegyszer le nem viszem a lépcsőn az fix.
A week of rage, and a week without my car
Nem elég, hogy az elmúlt hetem iszonyat szar volt, ráadásul nem is a saját kocsimmal kellett bejárnom.
Nővérem matchbox méretű rizsrakétájával kellett bejárnom, mert egyik nap szerelőhőz kellett vinnem. Anno nővérem benézett pesten egy jobbkezes utcát és telibeverték a kocsiját, amit ugyan a szervíz megjavított, csak épp az ajtózsanért felejtették el kicserélni. Szakavatott magyar Mitsubishi szerelők úgy gondolták, ha telenyomják zsírral, akkor majd jó lesz. Hát 3 hónapot jó is volt, csak aztán egyre hangosabban kattogott az ajtó, míg végül olyan hangja volt nyitáskor, mintha teljes erőből belerúgnánk. Ekkor jött el a zsanércsere ideje. Szerelőhaverunk egy nap alatt megcsinálta faszán, úgyhogy most megint simán nyílik és zár.
Ez idő alatt az én kocsim nővéremnél volt, aki pénteken hálából teletankolta a kocsimat. Majd délután jött a telefon, hogy rossz a központi zár. Nyomkodja a távirányítót, a kocsi pittyeg is, csak nem zár, maradt a kulcsos zárásos módszer. Itthon nézegettem, hogy mi az istentől lehet ez. Gondoltam elszakadt egy kábel a zsanér környékén, a sok nyitogatástól.
Ma gondoltam elviszem a szerelőhaverhoz, majd ő megbuherálja, és hamár ottvan a kocsi, akkor visszarakatom a lemezfelniket, mert úgy döntöttem az alut eladom és akkor azon fusson tovább a kocsi. Hazamegyek a lemezekért, miközben hallom hogy rohadt hangos hátul valami. A kalaptartóm az mindig is kopogott, de nem ennyire.
Rossz érzésem támadt, otthon megnéztem, hát bazzeg nyitva volt a csomagtér ajtó. Hát nem véletlen, hogy nem zárt a központi zár lol... Jó, legalább ez nem szorúl javításra.
Gyanítom nővérem azt hitte, hogy az a kar az ülés alatt a tankajtó nyitója, mint az ő kocsiján.
És így össze is állt a kép. Nah mázli, simán kivehették volna a mélyládát a kocsiból, még csak ablakot sem kellett volna törni érte.
Nah majd este folyt köv. mert most sok a dolog.
No visszatértem.
Kis kiegészítés mára, vagyis ahogy elnézem az időt, tegnapra: elkészültek a matricák, amiket annál a dekoros csajnál rendeltem.
Hogy milyen matrica? Nem más, mint a TTGL-ből ismert Gurren Brigade logó.
Szépen megy fel majd a kocsira, aztán kiváncsi vagyok, mennyien ismerik majd fel.
Örül a pici fejem. ^^
Hm, akartam még néhány dolgot írni délután... elfelejtettem... meh, mind1, majd ha eszembe jut, akkor majd írok.
Csakhogy vidámsággal zárjak, szeptember 21-én jön ki a TDU2!!!
Yaaay, már alig várom, bétára már feliratkoztam, majd meglátjuk, hogy benne leszek-e.
No, mára ennyi, peace, és véssétek eszetekbe, amit fentebb írtam. Még jól jöhet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)