Visszatértem és akad is bőven mondanivalóm.
Ilyen hosszú megszakítás még nem volt kis blogom fennállása óta, ennek 2 fő oka van:
1. Kurva lusta vagyok. Akartam egy néhány képsoros rajzot csinálni, amiben felvillantom szentimentalista mivoltomat, de az a helyzet, hogy meló után semmihez nincs kedvem, így képtelen vagyok folyamatosan egy dologra koncentrálni és azzal haladni. Akartam egy kis lelkizős bejegyzést csinálni, aminek hangulatát igazán az a pár oldalas kis képregény dobta volna föl, de mivel már lassan 2 hónapja semmi haladás nincs az első oldaltól, így úgy döntöttem, hagyom a francba....
2. Rájöttem, hogy halál fölösleges törnöm magam a rajzzal, elvégre célt nem érek el vele, akinek szólt volna, kurvára nem érdemli meg a fáradalmat, és emiatt szünetelnem kellett a bejegyzéseket, pedig sok dolog történt...
Majd ha lesz időm, meg kedvem, szépen lassan folytatom a rajzot és ha elkap egy lelkizős hullám, talán feltöltöm...
Being the good guy is not beneficial
Ez az új mottóm újra és újra beigazolódik és kis gondolkodás után rájöttem, hogy ez nem csak a jelenre, hanem bizony az elmúlt 10 évre is rendszeresen igaz volt.
Ez van, az emberek önzők, kihasználják az önzetleneket, a jókat és belőlük is rossz és bizalmatlan embert faragnak.
Hát ez lettem most én is. Picsába a jófejséggel, az önzetlen kedvességgel! Minek? MI A FASZNAK?! Hisz kurvára nem éri meg. Minek kínlódjak éveket, hogy helyes úton tereljek embereket, a legnagyobb jóindulattal, amikor előbb-utóbb úgyis elkorcsosodik mind! Társadalom?! Lófaszt! Saját önnön gyengeségük miatt; és azt állítják, ezeket különbféle érzések váltják ki! Lófaszt! Ráfogni a gyengeséget az "érzésekre" kurva gyenge kifogás és egyben fogalomzavar!
De hát kinek magyarázzam, minek magyarázzam?! Értelmetlen és süket fülekre talál.
Nem túlzás az az állítás, hogy az egész világ erkölcstelen és elkorcsosult, persze most is, mint mindig tisztelet a kivételnek, mégha vajnyi kevés is van belőlük.
10 év barátság, szép idő volt, vége lett. Én már tavaly lezártam volna az egészet, mert elindult egy visszafordíthatatlan folyamat ami a barátságunk közé állt.
Idén mégis megadtam az esélyt a barátság felélesztésére, ráadásul úgy, hogy nem én kezdeményeztem.
Füstbement... megintcsak nem rajtam múlott, de megtörtént.
Megintcsak nem én buktam el..........oké, ez egy kicsit túlzás, én is elbuktam.
Elbuktam mint barát, mert habár minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem tudtam megóvni attól, hogy a romlás útjára lépjen. Ami még szomorúbb, hogy tisztában volt azzal, milyen útra tévedt, ám mégis belevágott.... én viszont oda már nem követem.
Ezzel gyakorlatilag (és reményeim szerint) végleg véget ért a barátságunk.
Nem mondom, hogy kár volt azért a 10 évért, mert igen is jó volt, sok szép emléket őriztem meg, de egy valamit nem árt megtanulni az életről, semmi sem tart örökké.
Ennek fényében engedlek újfent és utoljára utadra és... nos írhatnám, hogy remélem a legjobbakat, de végre lehetek annyira önző, hogy azt írjam, nem remélek semmit.
2 deaths in the family
Igaz a tavalyi évet neveztem el a búcsú évének, ám úgy tűnik a búcsúzkodás idén is folytatódik, legalábbis, ami az első félévet illeti, ugyanis az elmúlt 1 hónapban 2 macskámtól is búcsút kellett vegyek.
A kedvenc és egyetlen kandúromat kb. 1 hónapja ütötték el, testvérét kevesebb mint 1 hete.
Mind2 gázolót napokig átkoztam és kívánom, hogy mind2 családja hasonló körülmények között, esetükben egy kaminon, vagy tehervonat okozza brutális haláluk. Azt kívánom a 2 gázoló mindezt lássa és csak utána haljon meg. Akkor talán kiegyenlítődik az a fájdalom, amit ők okoztak nekem azzal, hogy megölték két családtagomat...
A 4 macskából csak 2 maradt meg. Julie, a két testvér anyja és Gigi, a befogadott, ma már veterán korú nagymamamacska. Remélem nekik nem esik bajuk. Nem kizárt, hogyha bármelyiküket is elveszítem, elkezdek örjöngeni, fegyverrel a kezemben fogok szarrá lőni random embereket, amíg engem is le nem lőnek.
Nagyon a szívemhez nőttek az állataim és elég rosszúl viselem az elvesztésüket.
Néha arra gondolok, hogy ma már nem szabad semmihez sem kötődni, nem szabad drága holmit venni, amire mindig is vágytunk, nem szabad állatot tartani, ami életünk részéve válik, mert elvesztésük iszonyatos kínokat tud okozni és ebbe bizony sokan bele is őrülnek.... 1 hónap alatt 2 macska, én is az őrület határán vagyok....
A pénz nem boldogít....
akinek nincs, azt nem is....
Nekem sincs most pénzem és én sem vagyok boldog.
Sajnos még mindig tart a szűkösködés, köszönhetően az Áprilisnak...
Nagynehezen összekapartam a biztosításra a 200 rugót, még nővéremnek is tartoztam egy 10-essel, amit azóta rendeztem.
Azóta sincs semmi pénzem, illetve 1 tankolásra még van, aztán erre a hónapra vége.
Kitaláltam, hogy azt fogom csinálni, hogy 4 és fél hónapig a lakbért fogom félretenni.
1 havi lakbér 45k.
4 hónap = 180k.
Az 5. hónapból már csak egy 20ast kell hozzátennem és megis van a következő évi biztosítás pénz.
Azt elzárom és a fizumat meg be tudom oszatni faszán, csak még ezt a hónapot kell kibírnom valahogy.
Már nincs sok hátra.
A weekend at the Balaton or a movie with a very important friend?
Elég egyértelmű, nem? Naná, hogy a mozit választom. Tulajdonképpen nem is a mozi a lényeg, hanem hogy végre újra láthatom Tanashi-t. Már február óta próbálok összehozni egy találkozót sikertlenül és már tiszta lelkibeteg vagyok.
De most végre megint láthatom és már most boldog vagyok ^____^!!
Balatonra bármikor lemehetek, de Tanashi-val nem találkozok túl gyakran, így minden adandó alkalmat meg kell ragadni.
Hehh, még a tavalyi Bécsi adventi képeket sem adtam oda neki.... el ne felejtsem kiírni!
Történtek még dolgok, pl.: unokahúgom ballagása, nővérem 30. születésnapja, stb... de most szerintem ennyi elég egy bejegyzésbe. Ha túl sokat írok, még a végén elmegy a kedvem az írástól és megint nem update-elek 2 hónapig.
Ha nem felejtem el és lesz hozzá kedvem, akkor írok még az elmúlt 2 hónap történéseiről.
Egyelőre ennyi.
ps.: tudom, hogy mindjárt vége a nyárnak, de azért még egy nyári dizájnt összedobok, remélem tetszik.
Peace
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése