Múlt hét pénteken néztem meg Tanashival másodjára a Transformers 3-at.
Mindamellett, hogy olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, mert végre félév után újra találkoztam Tanashival, ez a bejegyzés most mégis inkább a filmről, az elődökről, a bénábbnál bénább kritikákról, saját és globális véleményekről fog szólni.
1 tény (ami nem a filmhez tartozik), nincs olyan blog, amiben legalább egyszer ne írtak volna filmjellemzést, vagy véleményt, így az én blogom sem maradhat ki a sorból.
Előre bocsátom, nem vagyok szakavatott, de itt is, mint az életfilozófiában, a józan ész és a magán véleményem írom le.
Nagy ász lehetett, aki kitalálta a Transformers-eket, szerintem ő maga sem gondolta volna, hogy ilyen sok év után még mindig sikereket arat.
Én mindig is semleges voltam a Transformers-el kapcsolatban. Tudtam, hogy van, de nem őrültem meg érte, voltak játékaim, amikről nemrégiben derítettem ki, hogy eredeti Transformers-ek voltak.
Annyira nem hatott a gyerekkoromra a sorozat, hogy mostanáig, vagyis az első mozifilmig nem is nagyon kutattam utána.
Anno inkább a "Challenge of the gobots"-ot néztem, lehet csak azért, mert anno Cartoon Network ezt adta.
Nekem mind a 3 film tetszett, igen a 2 is. Tulajdonképpen nem értem a sok habzószájú "szakértőt", hogy mégis mi kivetni való volt a 2-ben...
Igen, tény hogy a 3 film lebontható 3 fő elemre, rejtett transformers technológia, egy kurvaerős gonosz robot, ha nem tesznek semmit, a Földnek annyi; ennek ellenére jól fel volt építve mind a 3 film.
Sokan kritizálták a poénokat, igen valóban hiányzott belőle a kifigurázásos viccek, meg a fingós viccek, amikhez a sok agyoniskolázott hozzászokott a Family guy-ból...
Poénok terén is kihoztak belőle mindent, amit ki lehetett szerintem.
Ami a 3. részt illeti, baromi hosszú lett, egész egyszerűen azért, mert Bay úgy gondolta, mindent megmutat részletesen, precízen, hogy sok retardált fasz, akik kritizálták a 2-t rájöjjenek, mekkorát tévedtek.
A film első harmadában Bay bemutatja az ő és a filmmel kapcsolatos rögös utat (sikerek, kudarcok), Sam és a munkaszerzés rögös útjával. Bay-nek sok szarságon kellett átmennie, addig híresztelték, hogy szar lett a 2, míg ő maga is rábólintott, hogy igen, szar lett.
LÓFASZT LETT SZAR! Bay tudta, meg a sok kis balfasz is tudhatta volna. Ha annyira szar lett volna, nem hozott volna dollármiliókat a film. Hozott, ami azt illeti, nem is keveset. Szóval, negatív kritika ide vagy oda, a második rész is ugyanolyan kasszasiker lett, mint az 1, úgyhogy a sok kis habzószájú monitorfej, akiknek nem valósultak meg kisded vágyai a filmmel kapcsolatban bevehetik a nyeles aszpirint.
Erre Bay a 3. résszel rá is kontrázott, pont azzal, hogy mindent kurvahosszúra nyújtott. Ez az egyik ok, a másik meg, mivel az első rész óta megint annyit fejlődött a grafika, hogy már olyan éles, részletes képet tudtak összehozni, amit nem kellett gyorsan mozgatni, hogy ne látszódjon, hogy mű. Ezt bizonyítja a sok belassított jelenet, főleg azok, ahol nem csak egy képen van a grafika és az ember, hanem ahol kontaktusban is vannak, pl.: amikor az autópályán Bee átalakul, kilökve ezzel Sam-et, majd visszaalakuláskor sértetlenül visszakerül az ülésbe, illetve, amikor Sam Starscream-el "harcol" és Bee elkapja Sam-et zuhanás közben.
Szólhattak volna még a film előtt, hogy legalább 5-10 tiszta alsót tegyünk el váltás ruhaként, mert ezeknél a jeleneteknél (szerencsére csak elvi szinten) rendszersen a pantallómba rittyentettem.
3 pont volt, ami nálam kiverte a biztosítékot:
-mikor Sentinel elárulja az autóbotokat és megöli Ironhide-ot
-mikor az autóbotok űrhajóját felrobbantották és az álcák elkezdtek puszítani
-mikor Optimus azt mondta: kinyírjuk mind!
Amin vizsont meglepődtem, hogy mikor az űrhíd elkezdte áthozni Cybertron-t, Megatron örvendett, hogy végre megmenekült a bolygójuk. Érdekes, akkor most Megatron jó vagy gonosz? A kérdés nyitott.
További részleteket nem emelek ki, hogy "ó az milyen ószom volt, mikor...", mert szerintem fölösleges. Meg kell nézni a filmet és mindenki eldöntheti, hogy kinek mi tetszett, vagy mi nem.
Bevallom én magam is a rage-elő fikázósokhoz tartozok egy bizonyos szintig.
Amikor kezdett divat lenni a játék-, képregény adaptáció, azóta szigorú elbírálással tekintek az alkotások felé.
Az egész (részemről) a Tomb Raider-el kezdődött, ami egy rakat fos lett, majd jött a Resident Evil, aminek szintén semmi köze nem volt a játékhoz, vagy annak bármely töredékéhez, vagy hálózatához.
Jött a Spiderman és vele együtt egy új divat, miszerint tegyünk egy nyálas szájú buzit a szuperhős szerepébe.... omfg.... ezt bizonyítandó jött az új Superman... fos lett, sajnálom.
Volt a 2 új Batman, rakás szar, jött a Dragon Ball, förmedvény, de most komolyan, eleve az bazzeg, hogy amcsik dolgoznak fel egy Japán anime-t?! Ebből már jó nem sülhet ki.... így is lett... szintén zenész a Tekken film. Azt hittem telihányom a monitort, miközben néztem.
Ott voltak az X-men filmek, Daredevil, Speed Racer, stb...
Ezeket mind a halálba fikáztam, amikor megláttam és sokszor nem csak azért mert fos volt a fordítás, a nevek, a hangok, a szerelpőgárda, hanem azért mert maga a film szarul lett megcsinálva, nem volt hű az alap dolgokhoz az adott alkotással kapcsolatban. Tőlem mindegy milyen sztorit írnak a filmhez, de ha az alap dolgok eltérnek a feldolgozott anyagtól akkor azt megette a fene.
Aztán jött a Transformers 1. Maga a megvalósítás, meg hogy ki kicsoda, mi a szerepe, hogy került ide, azaz minden tökéletes volt a maga nemében, tetszett. Eredeti nyelven persze, mert a magyar az itt is fos volt, nem csak a hangok, hanem a robotok nevei is. Bazzeg Ironhide az VASÖKÖL nem Acélfej... mind1...
Ez után kezdtem el művelődni mindennel kapcsolatban ami Transformers. Mára már elég sokmindent tudok és igyekszem pótolni a lemaradásomat. Szépen töltöm le a sorozatokat, olvasok infós és fan oldalakat.
Mindezek tudatában néztem meg újra az 1-et, majd jött a 2 és most a 3.
Végre azt tudom mondani, hogy van egy film adaptáció, amiben különösebb kivetni valót nem találok.
Summa summárum gratulálok Michael Bay, szép munka volt.
Ezzel a 3. résszel véget értek a Transformers filmek, legalábbis ezt ígérték. Gyakorlatilag mindenhez nyúltak az eredeti szálakat illetően: Megatron érkezése, feléledése, bukása; az ősi 13, köztük The Fallen (A Bukott); Sentinel Prime és az űrkapuja, és maga Cybertron.
Minden megvolt, vagy mégsem?
Mi a helyzet Unicron-nal? Bay-nek vajon eszébe jut/jutott?
Még nyitott a kérdés, lehet 4-5 év múlva lesz egy visszatérés és abban lehet Unicron jön el a bolygónkért. Ki tudja? A filmipar kiszámíthatatlan. Én mindenesetre kiváncsi lennék vajon Bay azt hogy oldaná meg.
Szintén kiváncsi vagyok, hogy vajon mikor jön az első crossover film. Mikor lesz egy jó DC vs Marvel, meg hasonlók. Ha ezek elkezdődnek simán el tudok képzelni egy crossover filmet, amiben a Transformers-ek lesznek az egyik oldalon.
Meglátjuk.
Hát, fejben bővebb részletezést vezettem le, mint most itt, de ez velem mindig így van. De jó volna gondolattal blogot írni, minden ami fontos, jól megfogalmazott gondolat azonnal le lenne írva és nem veszne feledésbe. Sajnos akárhányszor leülök írni, csak a morzsák maradnak meg a szita agyamnak köszönhetően az adott témából...
Szintén probléma, hogy akárhányszor leülök írni, abban a pillanatban belendül a forgalom és percenként kell felállnom, így a gondolatok 80%-a odavész...
Mind1, amit leírtam, leírtam. Lehet ugatni ha valakinek nem tetszik valami, amit leírtam, az akkor is úgy van.
Ez az én véleményem.
Peace.
2011. július 29., péntek
2011. július 24., vasárnap
2011. július 19., kedd
FUCK THE WORLD! I'M BACK!!!
Visszatértem és akad is bőven mondanivalóm.
Ilyen hosszú megszakítás még nem volt kis blogom fennállása óta, ennek 2 fő oka van:
1. Kurva lusta vagyok. Akartam egy néhány képsoros rajzot csinálni, amiben felvillantom szentimentalista mivoltomat, de az a helyzet, hogy meló után semmihez nincs kedvem, így képtelen vagyok folyamatosan egy dologra koncentrálni és azzal haladni. Akartam egy kis lelkizős bejegyzést csinálni, aminek hangulatát igazán az a pár oldalas kis képregény dobta volna föl, de mivel már lassan 2 hónapja semmi haladás nincs az első oldaltól, így úgy döntöttem, hagyom a francba....
2. Rájöttem, hogy halál fölösleges törnöm magam a rajzzal, elvégre célt nem érek el vele, akinek szólt volna, kurvára nem érdemli meg a fáradalmat, és emiatt szünetelnem kellett a bejegyzéseket, pedig sok dolog történt...
Majd ha lesz időm, meg kedvem, szépen lassan folytatom a rajzot és ha elkap egy lelkizős hullám, talán feltöltöm...
Being the good guy is not beneficial
Ez az új mottóm újra és újra beigazolódik és kis gondolkodás után rájöttem, hogy ez nem csak a jelenre, hanem bizony az elmúlt 10 évre is rendszeresen igaz volt.
Ez van, az emberek önzők, kihasználják az önzetleneket, a jókat és belőlük is rossz és bizalmatlan embert faragnak.
Hát ez lettem most én is. Picsába a jófejséggel, az önzetlen kedvességgel! Minek? MI A FASZNAK?! Hisz kurvára nem éri meg. Minek kínlódjak éveket, hogy helyes úton tereljek embereket, a legnagyobb jóindulattal, amikor előbb-utóbb úgyis elkorcsosodik mind! Társadalom?! Lófaszt! Saját önnön gyengeségük miatt; és azt állítják, ezeket különbféle érzések váltják ki! Lófaszt! Ráfogni a gyengeséget az "érzésekre" kurva gyenge kifogás és egyben fogalomzavar!
De hát kinek magyarázzam, minek magyarázzam?! Értelmetlen és süket fülekre talál.
Nem túlzás az az állítás, hogy az egész világ erkölcstelen és elkorcsosult, persze most is, mint mindig tisztelet a kivételnek, mégha vajnyi kevés is van belőlük.
10 év barátság, szép idő volt, vége lett. Én már tavaly lezártam volna az egészet, mert elindult egy visszafordíthatatlan folyamat ami a barátságunk közé állt.
Idén mégis megadtam az esélyt a barátság felélesztésére, ráadásul úgy, hogy nem én kezdeményeztem.
Füstbement... megintcsak nem rajtam múlott, de megtörtént.
Megintcsak nem én buktam el..........oké, ez egy kicsit túlzás, én is elbuktam.
Elbuktam mint barát, mert habár minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem tudtam megóvni attól, hogy a romlás útjára lépjen. Ami még szomorúbb, hogy tisztában volt azzal, milyen útra tévedt, ám mégis belevágott.... én viszont oda már nem követem.
Ezzel gyakorlatilag (és reményeim szerint) végleg véget ért a barátságunk.
Nem mondom, hogy kár volt azért a 10 évért, mert igen is jó volt, sok szép emléket őriztem meg, de egy valamit nem árt megtanulni az életről, semmi sem tart örökké.
Ennek fényében engedlek újfent és utoljára utadra és... nos írhatnám, hogy remélem a legjobbakat, de végre lehetek annyira önző, hogy azt írjam, nem remélek semmit.
2 deaths in the family
Igaz a tavalyi évet neveztem el a búcsú évének, ám úgy tűnik a búcsúzkodás idén is folytatódik, legalábbis, ami az első félévet illeti, ugyanis az elmúlt 1 hónapban 2 macskámtól is búcsút kellett vegyek.
A kedvenc és egyetlen kandúromat kb. 1 hónapja ütötték el, testvérét kevesebb mint 1 hete.
Mind2 gázolót napokig átkoztam és kívánom, hogy mind2 családja hasonló körülmények között, esetükben egy kaminon, vagy tehervonat okozza brutális haláluk. Azt kívánom a 2 gázoló mindezt lássa és csak utána haljon meg. Akkor talán kiegyenlítődik az a fájdalom, amit ők okoztak nekem azzal, hogy megölték két családtagomat...
A 4 macskából csak 2 maradt meg. Julie, a két testvér anyja és Gigi, a befogadott, ma már veterán korú nagymamamacska. Remélem nekik nem esik bajuk. Nem kizárt, hogyha bármelyiküket is elveszítem, elkezdek örjöngeni, fegyverrel a kezemben fogok szarrá lőni random embereket, amíg engem is le nem lőnek.
Nagyon a szívemhez nőttek az állataim és elég rosszúl viselem az elvesztésüket.
Néha arra gondolok, hogy ma már nem szabad semmihez sem kötődni, nem szabad drága holmit venni, amire mindig is vágytunk, nem szabad állatot tartani, ami életünk részéve válik, mert elvesztésük iszonyatos kínokat tud okozni és ebbe bizony sokan bele is őrülnek.... 1 hónap alatt 2 macska, én is az őrület határán vagyok....
A pénz nem boldogít....
akinek nincs, azt nem is....
Nekem sincs most pénzem és én sem vagyok boldog.
Sajnos még mindig tart a szűkösködés, köszönhetően az Áprilisnak...
Nagynehezen összekapartam a biztosításra a 200 rugót, még nővéremnek is tartoztam egy 10-essel, amit azóta rendeztem.
Azóta sincs semmi pénzem, illetve 1 tankolásra még van, aztán erre a hónapra vége.
Kitaláltam, hogy azt fogom csinálni, hogy 4 és fél hónapig a lakbért fogom félretenni.
1 havi lakbér 45k.
4 hónap = 180k.
Az 5. hónapból már csak egy 20ast kell hozzátennem és megis van a következő évi biztosítás pénz.
Azt elzárom és a fizumat meg be tudom oszatni faszán, csak még ezt a hónapot kell kibírnom valahogy.
Már nincs sok hátra.
A weekend at the Balaton or a movie with a very important friend?
Elég egyértelmű, nem? Naná, hogy a mozit választom. Tulajdonképpen nem is a mozi a lényeg, hanem hogy végre újra láthatom Tanashi-t. Már február óta próbálok összehozni egy találkozót sikertlenül és már tiszta lelkibeteg vagyok.
De most végre megint láthatom és már most boldog vagyok ^____^!!
Balatonra bármikor lemehetek, de Tanashi-val nem találkozok túl gyakran, így minden adandó alkalmat meg kell ragadni.
Hehh, még a tavalyi Bécsi adventi képeket sem adtam oda neki.... el ne felejtsem kiírni!
Történtek még dolgok, pl.: unokahúgom ballagása, nővérem 30. születésnapja, stb... de most szerintem ennyi elég egy bejegyzésbe. Ha túl sokat írok, még a végén elmegy a kedvem az írástól és megint nem update-elek 2 hónapig.
Ha nem felejtem el és lesz hozzá kedvem, akkor írok még az elmúlt 2 hónap történéseiről.
Egyelőre ennyi.
ps.: tudom, hogy mindjárt vége a nyárnak, de azért még egy nyári dizájnt összedobok, remélem tetszik.
Peace
Ilyen hosszú megszakítás még nem volt kis blogom fennállása óta, ennek 2 fő oka van:
1. Kurva lusta vagyok. Akartam egy néhány képsoros rajzot csinálni, amiben felvillantom szentimentalista mivoltomat, de az a helyzet, hogy meló után semmihez nincs kedvem, így képtelen vagyok folyamatosan egy dologra koncentrálni és azzal haladni. Akartam egy kis lelkizős bejegyzést csinálni, aminek hangulatát igazán az a pár oldalas kis képregény dobta volna föl, de mivel már lassan 2 hónapja semmi haladás nincs az első oldaltól, így úgy döntöttem, hagyom a francba....
2. Rájöttem, hogy halál fölösleges törnöm magam a rajzzal, elvégre célt nem érek el vele, akinek szólt volna, kurvára nem érdemli meg a fáradalmat, és emiatt szünetelnem kellett a bejegyzéseket, pedig sok dolog történt...
Majd ha lesz időm, meg kedvem, szépen lassan folytatom a rajzot és ha elkap egy lelkizős hullám, talán feltöltöm...
Being the good guy is not beneficial
Ez az új mottóm újra és újra beigazolódik és kis gondolkodás után rájöttem, hogy ez nem csak a jelenre, hanem bizony az elmúlt 10 évre is rendszeresen igaz volt.
Ez van, az emberek önzők, kihasználják az önzetleneket, a jókat és belőlük is rossz és bizalmatlan embert faragnak.
Hát ez lettem most én is. Picsába a jófejséggel, az önzetlen kedvességgel! Minek? MI A FASZNAK?! Hisz kurvára nem éri meg. Minek kínlódjak éveket, hogy helyes úton tereljek embereket, a legnagyobb jóindulattal, amikor előbb-utóbb úgyis elkorcsosodik mind! Társadalom?! Lófaszt! Saját önnön gyengeségük miatt; és azt állítják, ezeket különbféle érzések váltják ki! Lófaszt! Ráfogni a gyengeséget az "érzésekre" kurva gyenge kifogás és egyben fogalomzavar!
De hát kinek magyarázzam, minek magyarázzam?! Értelmetlen és süket fülekre talál.
Nem túlzás az az állítás, hogy az egész világ erkölcstelen és elkorcsosult, persze most is, mint mindig tisztelet a kivételnek, mégha vajnyi kevés is van belőlük.
10 év barátság, szép idő volt, vége lett. Én már tavaly lezártam volna az egészet, mert elindult egy visszafordíthatatlan folyamat ami a barátságunk közé állt.
Idén mégis megadtam az esélyt a barátság felélesztésére, ráadásul úgy, hogy nem én kezdeményeztem.
Füstbement... megintcsak nem rajtam múlott, de megtörtént.
Megintcsak nem én buktam el..........oké, ez egy kicsit túlzás, én is elbuktam.
Elbuktam mint barát, mert habár minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem tudtam megóvni attól, hogy a romlás útjára lépjen. Ami még szomorúbb, hogy tisztában volt azzal, milyen útra tévedt, ám mégis belevágott.... én viszont oda már nem követem.
Ezzel gyakorlatilag (és reményeim szerint) végleg véget ért a barátságunk.
Nem mondom, hogy kár volt azért a 10 évért, mert igen is jó volt, sok szép emléket őriztem meg, de egy valamit nem árt megtanulni az életről, semmi sem tart örökké.
Ennek fényében engedlek újfent és utoljára utadra és... nos írhatnám, hogy remélem a legjobbakat, de végre lehetek annyira önző, hogy azt írjam, nem remélek semmit.
2 deaths in the family
Igaz a tavalyi évet neveztem el a búcsú évének, ám úgy tűnik a búcsúzkodás idén is folytatódik, legalábbis, ami az első félévet illeti, ugyanis az elmúlt 1 hónapban 2 macskámtól is búcsút kellett vegyek.
A kedvenc és egyetlen kandúromat kb. 1 hónapja ütötték el, testvérét kevesebb mint 1 hete.
Mind2 gázolót napokig átkoztam és kívánom, hogy mind2 családja hasonló körülmények között, esetükben egy kaminon, vagy tehervonat okozza brutális haláluk. Azt kívánom a 2 gázoló mindezt lássa és csak utána haljon meg. Akkor talán kiegyenlítődik az a fájdalom, amit ők okoztak nekem azzal, hogy megölték két családtagomat...
A 4 macskából csak 2 maradt meg. Julie, a két testvér anyja és Gigi, a befogadott, ma már veterán korú nagymamamacska. Remélem nekik nem esik bajuk. Nem kizárt, hogyha bármelyiküket is elveszítem, elkezdek örjöngeni, fegyverrel a kezemben fogok szarrá lőni random embereket, amíg engem is le nem lőnek.
Nagyon a szívemhez nőttek az állataim és elég rosszúl viselem az elvesztésüket.
Néha arra gondolok, hogy ma már nem szabad semmihez sem kötődni, nem szabad drága holmit venni, amire mindig is vágytunk, nem szabad állatot tartani, ami életünk részéve válik, mert elvesztésük iszonyatos kínokat tud okozni és ebbe bizony sokan bele is őrülnek.... 1 hónap alatt 2 macska, én is az őrület határán vagyok....
A pénz nem boldogít....
akinek nincs, azt nem is....
Nekem sincs most pénzem és én sem vagyok boldog.
Sajnos még mindig tart a szűkösködés, köszönhetően az Áprilisnak...
Nagynehezen összekapartam a biztosításra a 200 rugót, még nővéremnek is tartoztam egy 10-essel, amit azóta rendeztem.
Azóta sincs semmi pénzem, illetve 1 tankolásra még van, aztán erre a hónapra vége.
Kitaláltam, hogy azt fogom csinálni, hogy 4 és fél hónapig a lakbért fogom félretenni.
1 havi lakbér 45k.
4 hónap = 180k.
Az 5. hónapból már csak egy 20ast kell hozzátennem és megis van a következő évi biztosítás pénz.
Azt elzárom és a fizumat meg be tudom oszatni faszán, csak még ezt a hónapot kell kibírnom valahogy.
Már nincs sok hátra.
A weekend at the Balaton or a movie with a very important friend?
Elég egyértelmű, nem? Naná, hogy a mozit választom. Tulajdonképpen nem is a mozi a lényeg, hanem hogy végre újra láthatom Tanashi-t. Már február óta próbálok összehozni egy találkozót sikertlenül és már tiszta lelkibeteg vagyok.
De most végre megint láthatom és már most boldog vagyok ^____^!!
Balatonra bármikor lemehetek, de Tanashi-val nem találkozok túl gyakran, így minden adandó alkalmat meg kell ragadni.
Hehh, még a tavalyi Bécsi adventi képeket sem adtam oda neki.... el ne felejtsem kiírni!
Történtek még dolgok, pl.: unokahúgom ballagása, nővérem 30. születésnapja, stb... de most szerintem ennyi elég egy bejegyzésbe. Ha túl sokat írok, még a végén elmegy a kedvem az írástól és megint nem update-elek 2 hónapig.
Ha nem felejtem el és lesz hozzá kedvem, akkor írok még az elmúlt 2 hónap történéseiről.
Egyelőre ennyi.
ps.: tudom, hogy mindjárt vége a nyárnak, de azért még egy nyári dizájnt összedobok, remélem tetszik.
Peace
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)