2011. október 29., szombat

Pony attack!

Ahogyan az előző bejegyzésemben ígértem, íme néhány MLP-s kép.


Íme egy csoportkép 2010-2011 egyik legsikeresebb rajzfilm sorozatából.


Az ellenállás haszontalan, ha elkezded, függő leszel.

Fluttershy, I'm in love....


Desktop Ponies. Ilyen az asztalom. Mindig.


Pony Creator-ban készített én. A neve Scarred Spike, korábban Spike Allhearts volt, a többi majd a készülő fanfic-emben lesz olvasható. *wink*


My little pony figures. Egyelőre csak négy, de meg fogom szerezni a többit is.


And last but not least, az első MLP-s fanart-om. A többit itt találjátok.

Ennyi mára, peace.

2011. október 28., péntek

I'm a Brony, and I'm fucking proud of it!

Hát igen, ezt is már hetek óta meg akarom írni... eléggé melós volt ez a hónap és nem volt sok időm, meg fáradt is volt (meg lusta is persze).

Mellékesen a másik blogomra is rálestem és már 1000 éve nem update-eltem azt sem... hiába, nem könnyű 2 blogot életben tartani, ha már 1-re is ritkán írok, de igérem, pótolni fogom.
Habár megfontolom, hogy egyáltalán folytassam-e, mert röpke 2-3 év után rájöttem, hogy lehet Deviantart-on képeket feltölteni (nem semmi teljesítmény, mi?) és így kissé céltalanná vált a kreatív blogom... Ezt majd még meggondolom...

Nahde most vissza a lényeghez.

Brony lettem... nem tudom, hogy, vagy miként történt, de az lettem.

Kezdem az elején.
Szokásos lapozgatás az image board-okon, görgetek... görgetek... meglátok egy thread-et, amiben a kezdő képen a közismert (ám általam messze elkerült) pónik vannak új stílusban megrajzolva, mondom "mi a franc ez, My little pony és a Pindúr Pandúrok fúziója? Meh, lányos hülyeség, biztos valaki trollkodásból nyomja tele képekkel a board-ot." Továbbgörgetek.

Eltelt egy hónap, szokásos görgetés, megint meglátom ugyanazt a thread-et. "Nem hiszem el, ez a thread még él?... meh", továbbgörgetek...

Újabb hónap telt el, még mindig él a thread. "Ilyen nincs, baromi kevés thread él ilyen sokáig." Kiváncsiságból megnyitottam. Görgetek... Pónis képek, semmi extra, néhány átshoppolt kép, nah, már furry-s fanartok is vannak, meg pár gif...
Ahogy olvasom a hozzászólásokat, ilyen sorokat látok: "manliest show evar", "I'm so gay for mlp now", "me want cupcakes"...
"Mindenki megőrült? Nem hiszem el, amit látok"... bezárom az oldalt.

Újabb hónap, a thread még mindig él, lassan eléri a kép limit-et.
Előnt az agyfasz, "nem, ilyen nincs öregem, hogy az istenbe? Vagy valami über troll bump-ol folyamatosan, vagy femanon raid, vagy tényleg megőrültek az emberek"...
Meglátok egy linket, ami az első epizód. "Nem hiszem el, hogy ezt csinálom" és rákattintok a linkre... "oké, egy rész, EGY rész, kibírom, ha szar, akkor bedőltem és hagyom a francba."
Megnéztem, jobb volt, mint amire számítottam, "de nem hagyom magam átverni, ez még mindig egy lánymese!"
"Nocsak, folytatásos... oké, még egy rész belefér."
Pár óra elteltével azon kapom magam, hogy kb. a 14. résznél járok, hajnali fél 4 van és nekem 7-kor kelnem kéne, mert meló van.
"Mi történt? 14. rész? WHAT THE HELL?!" Szép lassan be kellett lássam, hogy függővé váltam.
"Lauren Faust, mit tettél velem?!"
Fontolóra vettem, hogy vajon megéri-e lefeküdni, aztán úgy voltam vele, tök fölösleges, már így is totál zombi leszek egész nap.
Így is lett, hulla voltam és a részek alatt elhangzott dalok jártak a fejemben és annyit mormogtam magamban, meg sokszor a vevőknek is, hogy "pónik.... póóónik, nézni... pónikat..."
Meló után másnap reggelig csak aludtam, álmomban Poniville-ben voltam.
Másnap meló után tiszta és kipihent fejjel megint leültem a sorozat elé, hogy megértsem, miért váltam függővé.
"Rájövök, ha beledöglök is..."
Reménytelen, nem tudom hogyan és miként, de megszállott lettem.
Nem akartam elhinni... ezt senki nem tudhatja meg...
Újra elkezdtem nézegetni az image board-okat és csak ontotta magából a pónikat, én meg 1-től 1-ig végignéztem mindet.
Ott ismerkedtem meg a Brony fogalmával, meg azzal a ténnyel, hogy a célcsoportnál jóval nagyobb sikert aratott a férfi közönség köreiben. A korosztály a kb. 13-tól 30-ig lőhető be, de akadtak jóval idősebbek is.
Megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok az egyetlen 24 éves, aki pónifüggő lett...

Szóval így kezdődött az egész.
Kis idő után rátaláltam a Hun Brony oldalra. Rálesek chat-re, látom a többi brony lelkesen beszélget, szerepjátékozik, stb.
Csináltam profilt és csatlakoztam a chat-hez, Facebook-on csatlakoztam HB csoporthoz.
Mindez kb. 1-2 nappal a nagy Brony meet előtt volt. Gondoltam, egyelőre kihagyom, mert még nagyon új vagyok, de majd a következőre elmegyek.
1 héten belül be is vettek a csoportba FB-n.
Nah, hivatalosan is tag vagyok! yay.

Innen indult a lavina:
-nonstop póni témák, linkek képekhez, videókhoz, gifekhez, stb
-megcsináltam a saját pónimat a pony creator-ral
-elkezdtem megírni életem legelső fanfic-jét, ami még piszkozatként, folytatásra várva lapul a gépemen
-leszedtem a Desktop Ponies-t, elárasztva az asztalomat rohangáló és repkedő pónikkal
-elkezdtem pónis fanartokat firkálni
-szállóigévé váltak nálam a "yay" és az "ee-yup" szavak
-a "brofist"-et felváltotta a "brohoof"
-a "facepalm"-ot felváltotta a "facehoof"

...végül és ez eddig a legdurvább:
-megvettem a Sparban kapható pónifigurákból 4-et (mivel több nem volt épp) és mikor a kasszánál megkérdezte a nő(ráadásul fiatal), hogy "a huginak lesz?", azt válaszoltam "nem, ők az ENYÉMEK!" és eljöttem, mint egy BOSS.
Btw, tervezem beszerezni a többieket is.

Szóval ez van, BÜSZKE BRONY lettem.

...és a mai napig nem értem, hogy a francba lehettem pónifüggő...
Lauren Faust... nem tudom, mit tettél velem, de képtelen vagyok ellenállni annak, amit alkottál.

Otthon még posztolok néhány képet, egyelőre ennyi.
Peace

2011. október 11., kedd

Just one more year

Bizony, már csak 1 évet kell várni, hogy elérjem a mágikus 10. évemet.
Idén még csak 9 éve, hogy egyedül vagyok.
Mit mondhatnék, igazság szerint ugyanúgy érzem magam, mint tavaly ilyenkor, akit érdekel, olvassa el az akkori bejegyzésemet.
Mindent ugyanúgy gondolok, mint akkor.

Röviden tömören: kurvajól megvagyok egyedül, nincs szükségem párkapcsolatra. Minek sóvárogjak boldogság után, amikor úgysem lehetek az. Meg kell tanulni szeretet nélkül élni. Eddig jól megy. Aki nem bírja, az akassza fel magát.

Peace.

2011. október 10., hétfő

Another late update

Rednszerint csúszok az írással, de ez tőlem már megszokott.

A beígért regélés most elmarad, mert hála szita agyamnak, a felét elfelejtettem, amiről írni akartam.

Nagyvonalakban annyi van, hogy nemsokára lesz egy újabb kocsi karbantartás. Nemsokára elérem a 100ezredik kilóméteremet és mivel a multkori motormosásnál lejött az a matrica, amire olajcserénél írjuk a kilóméter állást, így arra gondoltunk, legyen kerek számnál, így követni is könnyebb.
A fékeket sem árt megnézni, mert nyáron elég sokat nyikorgott, ami betudható a melegnek is, de simán lehet, hogy már kopottak a betétek. Gondolkozom a tárcsa cserében is, de azt még meg kell nézni, kell-e egyáltalán.

A másik dolog, hogy megint szarul megy a bolt, annak ellenére, hogy hónap eleje van, alig vannak vevők, ami kurvára gáz.
Még gázabb, hogy a napi limitnek még csak a fele sem jön össze. Ez így nem lesz jó.
Anyámnál is ilyenkor megszólal a vészriasztó. Persze ilyenkor én vagyok elővéve, hogy rakosgassam ki a karosszériákat hirdetésekre, meg ilyenek, nem érti meg, hogy az egész nem úgy működik, ahogy ő azt elképzeli.
Költségkímélésképp elkezdtünk spórolni idebent a fűtéssel, úgy, hogy konkrétan nem fűtünk. Ezzel nem lenne baj, vastagon öltözök, stb, csak nem gondoltam, hogy már most ilyen hideg lesz itt. Baromi nehéz reszkető ujjakkal gépelni, minden második szavam után javítanom kell....

Ami a hétvégi fahordást illeti, nem volt annyira vészes, mint gondoltam. Előre be lettem paráztatva, hogy akár még vasárnap is pakolhatjuk; gondoltam, WTF, valami nyerges vontatóval hoznak fát, vagy mi?... Ennek ellenére fél 3-ra készen lettünk, igaz nem hozták el mindet, de a második kanyar kevesebb, mint ami most jött, így azzal sem lesz gáz szerintem.

Kötőhártya gyulladással szenvedek 1 hete, igaz csak csütörtök óta van rá szemcseppem.
Elsőször másra gyanakodtunk, mert ha nekem begyullad a szemem, az azzal jár, hogy akkorára dagad, mintha bevertek volna párat, de semmi ilyesmi nem volt.
Könnyezett mint állat, ennek ellenére úgy éreztem, mintha ki lenne száradva, az egész szemem vérágas volt, akkorákat és olyan sokat kellett pislognom, mint aki idegrángásból pislogna...
Allergiára gondoltunk, mert miért ne... nem ér elég szarság életem során, miért is ne lehetne egy újabb allergiám... szerencsére nem az, de ez annyiban nem vígasztal, hogy az orvos javaslata ellenére nem tudom pihentetni. Hogy is tudnám, hiszen melózni kell, én meg nem fogom ki kérni magam, ha már anyám eszébe nem jutott, hogy hazaküldjön, az már elég szomorú. Emellett a fos forgalom mellett meg igazán lehet nélkülözni 1 embert, főleg mivel anyám szinte minden nap lelép.
Meh, lerágott csont, már dühöngtem érte eleget korábbi bejegyzésekben.

Nos, kb. ennyi lett volna, persze részletesebben, plussz még amit elfelejtettem, de az már mind1.
Fáradt vagyok, pihentetnem kéne a szememet, de nem tudom... a szemcsepp is baromi lasan hat, vagy nem hat, nem tudom, változást nem vettem észre csütörtök óta...

Holnap évforduló, yay...
Until then, Peace.

2011. október 5., szerda

It's about time

Nos, megint eltelt egy kis idő és csak gyűlnek a cselekmények, jók és rosszak is.
Kell egy nap, hogy leírjak mindent, ami lehet eltolódik a hétvégére.
Bár, ha jobban belegondolok, hétvégén is munka lesz, csak otthon... remek.
Hát ha lesz időm, ígérem írok, addig is itt az ideje megcsinálni az őszi dizájnt, remélem tetszik.

Peace.