Another death in the family

Valami nagy szemétséget követhettem el előző életemben, hogy a sors most engem így büntet rendszeresen.

2 hete eltűnt Julie macskánk. Nem jött este kajálni és másnap sem került elő, gondoltuk biztos csavarog.
Másnap sem jött haza, kezdett megint elszorulni a szívem, borzasztó érzés lett úrrá rajtam... csak őt ne... jak Julie-t ne...

Tudtam, hogy már sosem jön haza, de tovább hitegettem magam azzal, hogy lehet hogy valahova véletlen bezárták, de majd hazajön. Gigi macskánk is eltűnt egyszer 1 hétre, és mikor már kezdtünk lemondani róla, akkor egyszer csak hazajött.
Reménykedtem, hogy hátha Julie is hazajön, de tudtam hogy nem fog...
Vártam 1 hetet, gondoltam még akár csoda is történhet, ha meg nem, akkor hétfőn gyújtok neki mécsest... sajnos így is lett...
Eltűnt, nincs többé. Azt sem tudom mi történt vele... elütötték? Valami elkapta? Nem tudom, semmi nyomát nem találtuk.

Ő volt a legkedvesebb macskám... annyi mindenen ment már keresztül és még olyan fiatal volt...

Ég veled Juile... nyugodj békében....

Back to Hell...

azaz vissza a pokolba...

Most ért véget az én várva várt szabim. Baromi gyorsan elment, simán kibírtam volna még 1 hetet otthon.
Annyira jó volt távol lenni ettől a börtöntől.
De most megint ittvagyok... és az év végéig valszeg nem is lesz több szabim, hála a tiffany tanfolyamnak.
Tiffany tanfolyamot emlegetve, lassan kapargathatom össze a szerszámokra és berendezésekre a pénzt, ha hamarosan el akarok kezdeni dolgozni...

Nah nézzük mi történt az elmúlt 2 hétben.

Hell week
Asszem ez nem igényel különösebb magyarázatot.
Drága kolega ezen a nyáron harmadjára is elment szabira, ami azt jelenti, hogy megint anyámmal fogok dolgozni... fasza...
A megelőlegezett "bizalmam" a héttel kapcsolatban nem volt hiábavaló... Szar hét volt, azt kell mondjam, habár most nem is az a Rage-lős, hajamat tépem szálanként az idegtől hét volt.
Volt, hogy felment a vérnyomásom 1-2 embertől, de nem volt olyan vészes.
A szombattól viszont féltem. Nővérem intézett anyáméknak egy 5 csillagos szállodába egy hétvégét és mivel a cégük ott őriz, ezért kb féláron volt minden.
Nővéremmel megbeszéltük, hogy a költségeket elfelezzük, nem is ez a baj... a baj a szombattal volt.
Pénteken már szobát kellett foglalni, így 3-kor bezártunk, viszont szombaton nyitva vagyunk és kolega szabin van... így abban maradtunk, hogy nővérem lesz bent velem, ami
-jó, mert van egy töltelék ember, aki figyeli a vevőket, ha esetleg többen vannak.
-rossz, mert tényleg csak egy töltelék ember és nekem kell mindenkihez rohangálnom.
Így is lett, pokoli volt a szombat, azt hittem, megőrülök, el se hittem, hogy vége lett...

An almost perfect vacation
Megváltás volt, hogy nem kellett a melóra gondolnom 1 héten keresztül.
A hétfőmet azzal kezdtem, hogy bementem Pestre, a Lurdyba, hogy körbenézzek abban a modell és hobbi boltban.
Talán még nem mondtam, de néhány hónapja kiváncsiságból vettem egy vadászgép makettet.
Gyerekkoromban 2szer kaptam makettet, de mind2 ugyanúgy végezte: egy nagy kupacba raktam az egészet és rányomtam az összes ragasztót. Hiába, akkor még nem volt türelmem ezekhez, nahmeg a ragasztók is elég szarok voltak, órák kellettek, hogy összefogjon 2 elemet, volt olyan is, ami csak marta a műanyagot, de nem ragasztotta.
Ezen tapasztalatok után félve vettem meg azt a vadászgépet, meg hozzá a ragasztót.
Otthon nekiálltam és meglepődtem, milyen jól megy és már tudom, hogy miért. A ragasztón múlt majdnem minden. Büszke voltam magamra, mikor kész lett és csak 1-2 dolgot rontottam el benne, de erről részletesebben majd a másik blogon.
Szóval ezen a korábbi sikeren felbuzdulva úgy döntöttem teszek még 1-2 próbát, így most benéztem abba boltba és el is hoztam még 1 vadászgépet, meg a Ferrari makettet.
Tulajdonképpen ennyi volt a hétfő.

Kedd reggelemet egy kis angol csevejjel kezdtem, mikor felhívtam a LEGO Customer Service-t. Volt némi problémám 2 hiányzó elemmel, de erről is majd inkább a másik blogomon írok.
Most csak azért említem meg, mert Service-s csaj megdícsérte az angol tudásomat, ami jól esett a májamnak.
Aznap elintéztem a már rég betervezett bevásárlást is.

A szerda egész korán kezdődött, konkrétan fél 1 és 1 között.
Épp készültem volna egy kis éjjeli City Ville-hez még fekvés előtt, mire FaTaL haverom rámírt msn-en, hogy kéne egy kis s.o.s. taxizás Csepelre a cégükhöz. Mondtam, miért ne, elvégre szabin vagyok, így 2 környékén már bent is voltunk. Valami szereveres macera volt, mind1 is, nem értek hozzá, de meg kellett oldani még a másnapi nyitás előtt. Végzett, indultunk haza.
A Csepeli Tesco-nál jártunk, mikor a lámpánál, a túloldalon egy csaj integet a kocsi felé. Lehúzom az ablakot, megkérdezem mit akar, mire legnagyobb meglepetésemre megszólal angolul. El volt tévedve, a belvárosba akart eljutni, csak itt kötött ki és nem tudja, merre induljon és hogyan. 3 óra körül volt, akkor talán már az éjszakai járatok sem járnak, így FaTaL-al közös megegyezés alapján megfordultam és elvittük a csajt.
Borárosig vittük el, onnan már fog találni járatokat, hotelt, amit akar. Út közben beszélgettünk.
A lány 25 éves, végig stoppolta magát fél Európán csak hogy megkössön itt egy szerződést, egyébként ő egy művész, olajfestéssel foglalkozik. Ezért is jött ide, mert itt kapott valami lehetőséget.
Ő volt a második ember a héten, aki megdícsérte az angol tudásomat, sőt ahogyan használom az angolt, arra annyit mondott, hogy 'You're funny'. Dagadt a májam.
Örült, hogy végre volt valaki, aki meg mert szólalni angolul és még segített is neki, én meg örültem, hogy segíthettem valakinek, azaz aznap már rögtön 2 embernek.
Megköszönte mind2nknek a fuvart meg a segítséget, azt elindultunk haza, most már tutira. Hát, volt vagy 4 mire hazaértünk és én valami 5, fél 6 körül feküdtem le.
A csaj megkért, hogy majd vegyem fel Facebook-on ismerősnek, megtörtént.
Kb. délután 2-3 körül keltem fel, más kaland nem volt aznap.

Csütörtökön már kezdett elromlani a szabim... anyám azzal keltett reggel telefonon, hogy vigyem el a Seat-ot (ami a Lajosé) és hozzak abból az akciós szén brikettből, ami most van a Bauhaus-nál.
Ezzel csak 2 kis bajom volt:
1. Utálom a Seat-ot, mert baromi szar vezetni, hiába autómata, meg akkora mint anyám Chrysler-e, akkor sem érzem a kocsit biztonságosnak.
2. Anyám elfelejtette mondani, hogy 1 csomag brikett 25 kilós és 15 csomagot kellett hozzak.
Asszem kis matekkal ki lehet számolni, hogy mekkora tömeget pakoltam fel, otthon le egyedül. Volt is bajom, de megoldottam.
Gondoltam, nah akkor nap hátralevő részében döglés lesz. Megmosakodtam, átöltöztem, mire csörrent megint az a rohadt telefon... Most bútorért kellett menjek, szintén a Seat-al... For fucks sake! Megint vissza melós ruhába, megint elindultam azzal a rakás szarral...
Mondjuk a bútorok nem voltak nehezek, csak nagyok és semmi fogás nem volt rajtuk... nembaj, ezt is megoldottam.
A kellemes magányt már csak 2 óráig élvezhettem otthon, mert már délután volt és hamarosan jöttek anyámék melóból... nem mintha ezzel különösebb gond lenne, csak ha már szabin vagyok, akkor jó kicsit egyedül lenni otthon.

Péntekre megbeszéltünk egy találkozót egy már nagyon régen látott óriással. Ez kicsit visszahozta a jókedvemet. LL, vagyis Lord Lynxx egy jó haverom még középsuliból, akit azóta nem is láttam. Emlékeztem hogy magas volt, de állítom, hogy az elmúlt években nyújtó padon aludt...
El van, dolgozik, gamel, párkapcsolatban van már néhány éve (lucky bastard).
Sushi-ztunk egyet, aztán játékteremben marhultunk, dumáltunk sokat. Jó volt újra látni már egy rég látott arcot, főleg mivel msn-en is félévenként max 1szer beszéltünk és akkor is tervezgettük, hogy ütközünk, de most végre sikerült összehozni.
Rendszeres olvasóim "széles" társasága bővült még 1 emberrel. Have fun reading this crap. :D

Szombaton kezdődött a tortúra. Korábban említettem, hogy egy idős rokon fog kiköltözni hozzánk a kisházba, amit teljesen felújítottunk... eljött a költözés ideje.
Még sajogtak a tagjaim a csütörtöki szénpakolástól, erre most jött az újabb megpróbáltatás.
Mivel a rokon otthonról jön el, így az unokája, aki addig albérletben lakott, fogja a lakást birtokba venni.
Ergo volt 2 őspanel, ami annyit jelent, hogy magasak az emeletek és egyikben sincs lift, oh yeah! Mind 2 panel 3. emeletén vannak a lakások, az unoka lakásából jött a hűtő, a mosógép, és a nyitható nagy ágy, meg 1-2 kisebb bútor.
Fasza volt cipelni ezeket, főleg mivel szűk volt a lépcső följáró és a folyosó is.
Felpakoltunk az utánfutóra, átmentünk a másik lakáshoz, ott minden lepakoltunk. A másik lakásból is jött az előzőnél nagyobb és nehezebb hűtő, nagyobb és nehezebb mosógép és ágy... aztán amit az előző lakástól hoztunk, azt meg fel kellett vinni... Ez is megvolt, amit lehoztunk, felpakoltuk az utánfutóra.
Nincs szó, ami pontosan kifejezhetné, hogy mennyire elfáradtunk, főleg én, mert bennem még ott volt a csütörtöki balhé...
Ám még nem volt vége a pakolásnak... hazamentünk és ott meg mindent bepakoltunk a kisházba... aznap este, mint a kivágott fa, borultam az ágyba.

A vasárnap a maga monoton módján és gyorsan el is telt. Még mindig fájt minden tagom és már előre átkoztam a hétfőt és a melóhelyet, de főleg azt, hogy véget ért a szabadságom...

Back in Hell
Hát most újfent itt rohadok...
A bejegyzést hétfőn kezdtem el írni, de nagy volt a fennforgás, így mára maradt a befejezés. Elég szar hétfőm volt, bár ezt már megszokhattuk. Öregem... mikor lesz már újév?.... ebben az évben már nincs több szabad hét, sem szabad nap....

Kitartás én, kitartás....

Peace.

Customer of the week

Vásárlás végén:

Én: Zacskót adjak?
Vevő: Nem, utálom, csak szennyezik a környezetet, nem is értem, miért nem tíltják ezeket. Mindenki csak dobálja el és iszonyatosan károsítja a környezetet...(hablaty hablaty)
Én: Van önnek autója?
Vevő: Igen, van, de...
Én: Köszönöm, nincs több kérdésem, viszlát. (eljövök a pulttól)

no comment...