Milyen érdekes, hogy az elmúlt néhány ünnep, amit eddig megéltem egytől egyig szarok voltak, lásd karácsony, húsvét, május 1, meg ma, a születésnapom.
Bizony, ma is itt rohadok, annak ellenére, hogy múlt héten külön kértem anyámat, hogy jövőhéten hétfőn, azaz ma, hadd maradjak otthon, születésnapomból kifolyólag. Akkor annyiban maradtunk, hogy meglátjuk. Ez a válasz már akkor nem tetszett, és bizony itt vagyok, megint idegbetegen, az év egyetlen napján, amikor igazán örülnöm kéne, egy különleges napon, amikor büszkélkedhetnék, hogy igen, ezt a kort is megértem és omg 22 éves vagyok, stb... ehelyett most megint kurvára meg akarok dögölni, mert faszom kivan, hogy megint ennyire tekintettel vannak rám.
Emellett a kibaszott "nagy" forgalom mellett igazán tudtak volna nélkülözni, különösen ma...Idegen helyen eszembe sem jutna, hogy kikérjem magam a születésnapomon, de bazzeg egy olyan helyen, ahol társtulajdonos vagyok és tényleg olyanok a körülmények, hogy akár 1 ember is simán elvinne egy napot; nem bazzeg, még itt sem... idegen helyen lehet el is engedtek volna...
Hát ez a születésnapom is szar, mint eddig az összes... legalábbis jóra nem emlékszem. Úgy szerettem volna ma egy közepesen vidám, kicsit filózós bejegyzést írni; lófaszt, bazdmeg... tesz róla a buta hívők istene, hogy életem minden napján szopjak, mint a torkosborz...
Áldom az eszem, mikor kitaláltam ezt a blogcímet, annyira jellemző minden egyes napomra, akárhányszor írok, mindig érzem benne az iróniát.
Legutóbb azaz "utálom"-os lista egészen bejött, igyekszem rendszeresíteni, bár sokszor lehet olyanokat írok, amik már elhangzottak.
Íme a mostani adag:
Utálom, hogy a születésnapomat is ebben a gecikamrában kell töltenem.
Utálom a hétfőt.
Utálom, hogy én mindent mindenkinek megteszek, rám meg szarnak magasról.
Utálom, hogy lassan itt sem önthetem ki a lelkem, mert egyesek leugatnak érte msn-en... tudom már, maradjak a "magamba folytom" módszernél, amíg végleg megőrülök és tényleg felkötöm magam... még pár tapintatos megjegzés a problémáimat illetően és tényleg eljutok oda...
Utálom, hogy nyár van és meleg.
Utálom, hogy le van égve a vállam.
Utálok minden kibaszott évszakot, mert itt mindig szar a közérzetem minden évszakban. Pl.: tavasz, nyár: kibaszott fülledt meleg, levegő nem jár, légkondi nincs, a ventillátor csak a meleg levegőt kavarja, így FAIL, teleizzadom a ruháimat mindennap, így naponta cserélhetek mindent...ősz, tél: kibaszott hideg van, hol van fűtés, hol nincs, sok szar eső és a sok szerencsétlen ilyenkor akar ablaktörlőt cserélni... a téli a kedvencem, mert jönnek be, hogy a fele gumi rajta maradt a szélvédőn... gratula emberek.
Utálom, hogy minden média eszközből a nyílvános tömegbutítás megy és szomorú, hogy ezt mindenki, anyámmal az élen meg is eszi.
Utálom, hogy a Discovery-n, az egyetlen értelmes csatornán 5 percenként vannak 5 perces reklámok, ráadásul mindig ugyanazok...
Utálom, ha mindig akkor van oldalkarbantartás, mikor fel akarok lépni valahova.
Utálom, hogy egész nap a kutya nem jön be, de ha leülök blogot írni, akkor 2 percen belül tele a bolt és totál elfelejtek mindent, amit írni akartam.
Hm, lenne még, de egyelőre ennyi.
Szóval kibaszott jó napnak nézek elébe megint. Kellemes, nyugis, pihenős szülinap helyett, egy fasza melós, idegbeteges, fáradt, szülinapom lesz... király, jobbat el sem tudtam volna képzelni.
Zárás után azért rákérdezek anyámnál, hogy emlékszik-e, hogy mit kértem múlt héten, és ha igen, akkor ennyire szarik rám?... a délután is igéretes lesz...
Valamennyire pozitív hír: kész lettem a hintaággyal... ha nem ilyen lenne a mai napom, talán megerőltettem volna magam, hogy kissé szellemesen, részletesebben írjak erről... dehát ez van.
A valódi jó hír, ebben a sok szarságban, hogy barátaim felköszöntöttek, már aki nem felejtette el, nekik nagyon köszönöm, már csak ti tartjátok bennem a lelket, egyedül miattatok vagyok még az élők soraiban. Köszönöm.
Még1 kis ráadás:
KIBASZOTTÚL, KURVÁRA UTÁLOM, HOGY MINDIG AKKOR JÖNNEK BE A ROHADT EMBEREK, AMIKOR MÁR A SZÓKÖZÖKET ÉS A SOROKAT JAVÍTOM ÉS MINDIG KEZDHETEM ELŐLRŐL!!!
Nem kérek elnézést a nyersmagyarért, mert ma különösen tele van a faszom, ennek a kibaszott végső műveletnek 17szer álltam neki...
2009. május 25., hétfő
2009. május 15., péntek
3 little cubs
Mivel elég ritkán írok és akkor is rendszerint csak dühöngök, gondoltam ideje volna valami örömtelivel is szolgálni.
Szerdán szült az egyik macskám és 3 kicsinek adott életet. A mama bizony szintén még elég fiatal, még nincs 1 éves sem.
Szerda reggel már nagyon nyugtalan volt, félt, ment mindenki után, majd délutánra már meglettek a kicsik. Ilyenkor csodálkozok az anyai ösztönön. Egy olyan állat, ami előszőr szembesül ezzel a megpróbáltatással és azonnal tudja, mit kell tennie.
Szerda óta fel sem jött a pincéből, viszont majdnem óránként etetni kell, hogy ő is tudjon etetni. Jó anyához méltóan, csak enni megy ki a dobozból.
A kicsik életerősnek tűnnek és nagyon szépek. Egyikük az anyjukra hasonlít, a másik az apjukra, a harmadik meg a kettejük keveréke.
Reméljük majd találunk mindnek gazdát.
Peace...
Szerdán szült az egyik macskám és 3 kicsinek adott életet. A mama bizony szintén még elég fiatal, még nincs 1 éves sem.
Szerda reggel már nagyon nyugtalan volt, félt, ment mindenki után, majd délutánra már meglettek a kicsik. Ilyenkor csodálkozok az anyai ösztönön. Egy olyan állat, ami előszőr szembesül ezzel a megpróbáltatással és azonnal tudja, mit kell tennie.
Szerda óta fel sem jött a pincéből, viszont majdnem óránként etetni kell, hogy ő is tudjon etetni. Jó anyához méltóan, csak enni megy ki a dobozból.
A kicsik életerősnek tűnnek és nagyon szépek. Egyikük az anyjukra hasonlít, a másik az apjukra, a harmadik meg a kettejük keveréke.
Reméljük majd találunk mindnek gazdát.
Peace...
2009. május 5., kedd
Rage again...and again...and again...
nah, megint összegyült egy bejegyzésre való RAGE-elés, úgyhogy essünk is neki.
Elsősorban, KURVA ANYÁD BÁRDI!!!!
Ti szar, szemét, aljanép, ekkora köcsögök vagytok?
Elősztori: rendeltünk tömítés garnitúrát egy Feliciához. Elvitték, visszahozták, hogy ez egy másikfajta motor, stb. Ok, visszaküldjük, mert ilyenkor ez szokás.
Ma megint megkapjuk azt a tömítés garnitúrát, kedves Bárditól, mert ők nem veszik vissza kibontottan.
Így elsőre úgy tettem, mint aki rosszúl hall, rákérdeztem mégegyszer, hogy miért is hozták ide megint; megint ugyanaz a válasz.
Hát elmentek szépen a szarrágó anyátokba... oké? Évek óta együtt dolgozunk, legutóbb miért vették vissza, amikor máshoz kellett egy hasonló garnitúra, ami aztán a vevőnek mégse kellett, mióta is kezeljük mi bizalmasan a dolgokat, mi ez a szarrágás, új ember van a fejeseknél, vagy mi a fasz?!
Ők az elsőszámú beszállítónk, erre ilyet mernek bejátszani?! Hát jól van, köcsögök, feltesszük készletre......de erre rábasztok még. Ha legközelebb, akár évek múlva, lesz egy visszaáru nekünk, az biztos kurvaisten, hogy nem vesszük vissza; nehogy azt higgyétek, hogy elfelejtem.
Nem vagyok egy haragtartó fajta, de megmondtam már, a gerinctelenséget nem tűröm. Ha egy vadidegen lett volna, akkor én is elzavarom, hogy ha kibontotta, akkor hajtogasson belőle repülőt, ne akarja visszahozni; de ez egy ismerős volt, nyílván ezért mondtuk neki, hogy megoldjuk, erre a Bárdi köcsögösködik... jól van.... jön még kutyára teherautó.
Új lakó, költözködés
...Nah, hát május 1 már elmúlt, ezzel előző bérlőm ki is költözött. Majdnem egy évet bérelte a pesti lakásomat, de mostanra már saját háza lett Tökölön. Nem tudom, ahova jár tanulni/dolgozni, ahhoz a pesti lakás egy köpésre volt, most meg inkább járna be mindennap Tökölről? Mind1, ő tudja, nem tartom vissza, ha ezt akarja.
3-4 nap sem telt el, nővérem talált egy új bérlőt, szintén egy nőt, aki mellesleg a Bárdinál dolgozik(LoL?).
Annyi kérése volt, hogy a konyhabútor és a szekrénysor kivételével mindent vigyünk el, mert neki vannak bútorai. Oké, mondom, nemgond.
Nemsemmi. Pedig teljesen be van rendezve a lakás, gyakorlatilag semmi nem hiányzott belőle. Így a szombatomnak annyi is lett, bementünk pakolászni. Nem volt egyszerű a menet, mert mentünk jobbra-balra a bútorokkal.
Kezdtünk nálam. Levittük a 2 bőr(valódi bőr) kanapémat, a kis kávézó asztalomat és a sarok ülő garnitúrát asztalostúl; ez utóbbit a könnyebb és törésmentes szállítás érdekében szétszedtem. Ezeket a bútorokat átvittük nővérem egyik barátnőjéhez, aki boldogan használni fogja ezeket, ez már csak azért is jó, mert ezeket nem kellett hazahoznunk, mellesleg csak kölcsön van adva, akkor meg már inkább nála, mint nálunk a pincében.
Innen elhoztunk egy sarok ágyat, amire neki nem volt szüksége. Kiszemeltem magamnak azt a bútort, jövendőbeli ágyamnak.
Le és felpakolás után átgurultunk az új lakóm régi lakásához, hogy a nagyobb bútorokat elhozzuk. Amíg a kisebb bútorokat elkezdték a többiek levinni, én nekiálltam az ő sarokágyát, meg a francia ágyát szétszedni; már akkor fájt a csuklóm a sok csavarozgatástól.
A sarokággyal küzdöttem, de a francia ágy nagyon könnyű volt, utóbbit lapjaira kaptam szét. Innen megint hozzám. Amíg a többiek hozták fel az apróbb bútorokat, addig némi segítséggel levittem a többi "nem kell" bútort, névszerint a tv álványt, ami egy 3 fiókos szekrény is, a számítógép asztal, és a francia ágyam. Ami hűtőt és a mosógépet illeti, azt már nem vállaltam be, amíg azt levitték, elkezdtem összerakni az áthozott ágyakat.
Itt végeztünk, irány haza. Otthon még kipakoltuk, amiket elhoztunk, aztán vége a napnak... azazhogy mégsem, mert engem meg elhívtak biliárdozni haverjaim.
Ez a szombatom nagyon fárasztó volt, kezdve az anyáknapi ajándék beszerzésével, aztán a nagyszabású költöztetéssel és végén a biliárddal.
New and better place
Még mindig szombat; mentünk a szokott helyünkre, a Lurdyba. 2 McRoyal elfogyasztása közt látom távolról, hogy mintha rács lenne a biliárd szalon bejárata előtt... sajna jól láttam, ugyanis elsejével bezárt... Ez kissé sokkolt minket, majd felvetettünk egy másik helyet, amit Laci haverom ismer és állítólag jobb, mint ez. Átmentünk és tényleg: semmi üvöltő béna zene, az emberek is csendben vannak, ráadásul itt jóval kevesebb droid volt, mint Lurdyban. Az asztalok igényesebbek voltak, dákó volt bőven és mind jó miőségű.
Végeredményben sokat nem gyászoltuk Lurdy-t, mert találtunk egy sokkal jobb helyet.
Tired... so fucking tired
Istentelenül fáradt vagyok.Vasárnap is mentünk golyót lökni. Kár volt... szombat miatt még tiszta izomláz voltam, meg fáradt is, nem is ment jól a biliárd, fel is cseszett idegileg.
Hétfőre álmos voltam, totál zombi efektus. Anyám főzött le teát, nekem kellett beízesíteni. Láttam a nagy cukortartó szinte üres, fogtam a zacskó cukrot... kinyitottam... és beleöntöttem.... a teába....
Nah innentől kezdve aránylag éber voltam, ugyanis a sűrű anyázás, meg a lefőzött teába öntött kiló cukor kidobása után azon igyekeztem, hogy észrevétlenül csináljak egy másikat.
Délután (nagy meglepetésemre) anyám (saját magától) hazaküldött, hogy cseréljem ki a régi ágyamat, arra amit kinéztem magamnak. Hazamentem, megcsináltam; nem részletezem, mert fáradt vagyok, lényeg az, hogy sokáig tartott és az aznapra tervezett kisebb takarítás és nagy fürdésből szinte semmi nem valósult meg. Kidőltem és aludtam, már ameddig lehetett. Ma úgy keltem, hogy hulla vagyok, nem az ágy miatt, hanem még a szombat, vasárnap, meg a tegnapi nap miatt, ami azt jelenti, hogy ma sem lesz semmi, abból amit beterveztem, hanem amint hazaérek, mint a rönk, kidőlök és reggelig fel sem kelek; btw úgy érzem megfáztam.
Utálom (1. részlet)... mielőtt belekezdenék, szólok, hogy ez a rész nagyon nyersmagyar lesz, így elnézést kérek, de csak az olvassa, akinek nem derogál...
Utálom, hogy egy kibaszott 10 perces bejegyzést 3 óra alatt nem tudok megírni, kibaszott vevők miatt, meg a bolton belüli csicskamunkák miatt (anyám jóvoltából)!!!
Utálom, ha mondanivalómat nem tudom elmondani, mert paraszt módon beleugatnak!!!
Utálom, ha nem figyelnek arra, amit mondok és ha szándékosan szünetet hagyok 2 szó között, akkor nem reagálnak, bizonyítva azt a tényt, hogy magasról lefossák, hogy én most beszélek-e vagy sem!!!
Utálom, ha hiába tépem a pofámat, akkor sem azt csinálják, amit javaslok, annak ellenére, hogy megdönthetetlenek az érveim mellett szóló kész tények!!! Pl.: anyámnak hiába ugatok, akkor sem hallgat rám soha, és a végén természetesen nekem lesz igazam.
Utálom a munkámat!!!
Utálok emberekkel foglalkozni!!!
Utálom az embereket!!! (barátok, ismerősök kivételével)
Utálom az életemet!!!
Utálom, hogy gyáva vagyok felkoncolni az artériát az alkaromban!!!
Utálom, hogy hiába igyekszem bármiben, sosem érek velük célt, illetve senki nem értékeli!!!Utálom, hogy mindenben béna vagyok, ami tetszik és érdekel!!!
Utálom, hogy képtelen vagyok az utóbbiakban fejlődni!!!
Utálom, hogy semmi nem úgy jön össze ahogy el van előre tervezve, vagy hogy össze sem jön!!!Utálom, hogy tudatlan vagyok és szerencsétlen ahhoz, hogy bármit tegyek ellene!!!
Utálom a motorosokat!!!
Utálom a (tipikus) Suzukisokat!!!
Utálom a kölyköket!!!
Utálom a növényeket és
Utálom, hogy ennek ellenére rámerőltetik, hogy foglalkozzak velük!!!
Utálom, hogy kevés 1 napra a 24 óra, mert soha semmire nincs időm!!!
Folyt. köv. Nah... ez megint egész vidám bejegyzés lett...
kis apropó: most lettem kész, 9kor kezdtem és most délután 1 óra van...
Elsősorban, KURVA ANYÁD BÁRDI!!!!
Ti szar, szemét, aljanép, ekkora köcsögök vagytok?
Elősztori: rendeltünk tömítés garnitúrát egy Feliciához. Elvitték, visszahozták, hogy ez egy másikfajta motor, stb. Ok, visszaküldjük, mert ilyenkor ez szokás.
Ma megint megkapjuk azt a tömítés garnitúrát, kedves Bárditól, mert ők nem veszik vissza kibontottan.
Így elsőre úgy tettem, mint aki rosszúl hall, rákérdeztem mégegyszer, hogy miért is hozták ide megint; megint ugyanaz a válasz.
Hát elmentek szépen a szarrágó anyátokba... oké? Évek óta együtt dolgozunk, legutóbb miért vették vissza, amikor máshoz kellett egy hasonló garnitúra, ami aztán a vevőnek mégse kellett, mióta is kezeljük mi bizalmasan a dolgokat, mi ez a szarrágás, új ember van a fejeseknél, vagy mi a fasz?!
Ők az elsőszámú beszállítónk, erre ilyet mernek bejátszani?! Hát jól van, köcsögök, feltesszük készletre......de erre rábasztok még. Ha legközelebb, akár évek múlva, lesz egy visszaáru nekünk, az biztos kurvaisten, hogy nem vesszük vissza; nehogy azt higgyétek, hogy elfelejtem.
Nem vagyok egy haragtartó fajta, de megmondtam már, a gerinctelenséget nem tűröm. Ha egy vadidegen lett volna, akkor én is elzavarom, hogy ha kibontotta, akkor hajtogasson belőle repülőt, ne akarja visszahozni; de ez egy ismerős volt, nyílván ezért mondtuk neki, hogy megoldjuk, erre a Bárdi köcsögösködik... jól van.... jön még kutyára teherautó.
Új lakó, költözködés
...Nah, hát május 1 már elmúlt, ezzel előző bérlőm ki is költözött. Majdnem egy évet bérelte a pesti lakásomat, de mostanra már saját háza lett Tökölön. Nem tudom, ahova jár tanulni/dolgozni, ahhoz a pesti lakás egy köpésre volt, most meg inkább járna be mindennap Tökölről? Mind1, ő tudja, nem tartom vissza, ha ezt akarja.
3-4 nap sem telt el, nővérem talált egy új bérlőt, szintén egy nőt, aki mellesleg a Bárdinál dolgozik(LoL?).
Annyi kérése volt, hogy a konyhabútor és a szekrénysor kivételével mindent vigyünk el, mert neki vannak bútorai. Oké, mondom, nemgond.
Nemsemmi. Pedig teljesen be van rendezve a lakás, gyakorlatilag semmi nem hiányzott belőle. Így a szombatomnak annyi is lett, bementünk pakolászni. Nem volt egyszerű a menet, mert mentünk jobbra-balra a bútorokkal.
Kezdtünk nálam. Levittük a 2 bőr(valódi bőr) kanapémat, a kis kávézó asztalomat és a sarok ülő garnitúrát asztalostúl; ez utóbbit a könnyebb és törésmentes szállítás érdekében szétszedtem. Ezeket a bútorokat átvittük nővérem egyik barátnőjéhez, aki boldogan használni fogja ezeket, ez már csak azért is jó, mert ezeket nem kellett hazahoznunk, mellesleg csak kölcsön van adva, akkor meg már inkább nála, mint nálunk a pincében.
Innen elhoztunk egy sarok ágyat, amire neki nem volt szüksége. Kiszemeltem magamnak azt a bútort, jövendőbeli ágyamnak.
Le és felpakolás után átgurultunk az új lakóm régi lakásához, hogy a nagyobb bútorokat elhozzuk. Amíg a kisebb bútorokat elkezdték a többiek levinni, én nekiálltam az ő sarokágyát, meg a francia ágyát szétszedni; már akkor fájt a csuklóm a sok csavarozgatástól.
A sarokággyal küzdöttem, de a francia ágy nagyon könnyű volt, utóbbit lapjaira kaptam szét. Innen megint hozzám. Amíg a többiek hozták fel az apróbb bútorokat, addig némi segítséggel levittem a többi "nem kell" bútort, névszerint a tv álványt, ami egy 3 fiókos szekrény is, a számítógép asztal, és a francia ágyam. Ami hűtőt és a mosógépet illeti, azt már nem vállaltam be, amíg azt levitték, elkezdtem összerakni az áthozott ágyakat.
Itt végeztünk, irány haza. Otthon még kipakoltuk, amiket elhoztunk, aztán vége a napnak... azazhogy mégsem, mert engem meg elhívtak biliárdozni haverjaim.
Ez a szombatom nagyon fárasztó volt, kezdve az anyáknapi ajándék beszerzésével, aztán a nagyszabású költöztetéssel és végén a biliárddal.
New and better place
Még mindig szombat; mentünk a szokott helyünkre, a Lurdyba. 2 McRoyal elfogyasztása közt látom távolról, hogy mintha rács lenne a biliárd szalon bejárata előtt... sajna jól láttam, ugyanis elsejével bezárt... Ez kissé sokkolt minket, majd felvetettünk egy másik helyet, amit Laci haverom ismer és állítólag jobb, mint ez. Átmentünk és tényleg: semmi üvöltő béna zene, az emberek is csendben vannak, ráadásul itt jóval kevesebb droid volt, mint Lurdyban. Az asztalok igényesebbek voltak, dákó volt bőven és mind jó miőségű.
Végeredményben sokat nem gyászoltuk Lurdy-t, mert találtunk egy sokkal jobb helyet.
Tired... so fucking tired
Istentelenül fáradt vagyok.Vasárnap is mentünk golyót lökni. Kár volt... szombat miatt még tiszta izomláz voltam, meg fáradt is, nem is ment jól a biliárd, fel is cseszett idegileg.
Hétfőre álmos voltam, totál zombi efektus. Anyám főzött le teát, nekem kellett beízesíteni. Láttam a nagy cukortartó szinte üres, fogtam a zacskó cukrot... kinyitottam... és beleöntöttem.... a teába....
Nah innentől kezdve aránylag éber voltam, ugyanis a sűrű anyázás, meg a lefőzött teába öntött kiló cukor kidobása után azon igyekeztem, hogy észrevétlenül csináljak egy másikat.
Délután (nagy meglepetésemre) anyám (saját magától) hazaküldött, hogy cseréljem ki a régi ágyamat, arra amit kinéztem magamnak. Hazamentem, megcsináltam; nem részletezem, mert fáradt vagyok, lényeg az, hogy sokáig tartott és az aznapra tervezett kisebb takarítás és nagy fürdésből szinte semmi nem valósult meg. Kidőltem és aludtam, már ameddig lehetett. Ma úgy keltem, hogy hulla vagyok, nem az ágy miatt, hanem még a szombat, vasárnap, meg a tegnapi nap miatt, ami azt jelenti, hogy ma sem lesz semmi, abból amit beterveztem, hanem amint hazaérek, mint a rönk, kidőlök és reggelig fel sem kelek; btw úgy érzem megfáztam.
Utálom (1. részlet)... mielőtt belekezdenék, szólok, hogy ez a rész nagyon nyersmagyar lesz, így elnézést kérek, de csak az olvassa, akinek nem derogál...
Utálom, hogy egy kibaszott 10 perces bejegyzést 3 óra alatt nem tudok megírni, kibaszott vevők miatt, meg a bolton belüli csicskamunkák miatt (anyám jóvoltából)!!!
Utálom, ha mondanivalómat nem tudom elmondani, mert paraszt módon beleugatnak!!!
Utálom, ha nem figyelnek arra, amit mondok és ha szándékosan szünetet hagyok 2 szó között, akkor nem reagálnak, bizonyítva azt a tényt, hogy magasról lefossák, hogy én most beszélek-e vagy sem!!!
Utálom, ha hiába tépem a pofámat, akkor sem azt csinálják, amit javaslok, annak ellenére, hogy megdönthetetlenek az érveim mellett szóló kész tények!!! Pl.: anyámnak hiába ugatok, akkor sem hallgat rám soha, és a végén természetesen nekem lesz igazam.
Utálom a munkámat!!!
Utálok emberekkel foglalkozni!!!
Utálom az embereket!!! (barátok, ismerősök kivételével)
Utálom az életemet!!!
Utálom, hogy gyáva vagyok felkoncolni az artériát az alkaromban!!!
Utálom, hogy hiába igyekszem bármiben, sosem érek velük célt, illetve senki nem értékeli!!!Utálom, hogy mindenben béna vagyok, ami tetszik és érdekel!!!
Utálom, hogy képtelen vagyok az utóbbiakban fejlődni!!!
Utálom, hogy semmi nem úgy jön össze ahogy el van előre tervezve, vagy hogy össze sem jön!!!Utálom, hogy tudatlan vagyok és szerencsétlen ahhoz, hogy bármit tegyek ellene!!!
Utálom a motorosokat!!!
Utálom a (tipikus) Suzukisokat!!!
Utálom a kölyköket!!!
Utálom a növényeket és
Utálom, hogy ennek ellenére rámerőltetik, hogy foglalkozzak velük!!!
Utálom, hogy kevés 1 napra a 24 óra, mert soha semmire nincs időm!!!
Folyt. köv. Nah... ez megint egész vidám bejegyzés lett...
kis apropó: most lettem kész, 9kor kezdtem és most délután 1 óra van...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)