A fatal lightning from the feared dark clouds.... / being the good guy is not beneficial

They say, fighting in a losing battle is useless, but you must never give up...

but i have too many wounds...

I'm bleeding too much...

there is no more strength in me to keep on fighting.



I can barely stand...

my legs are shaking...

my arms are weak...

and my soul is leaving me...


The problem is, the one that makes me suffer is the same person I'm fighting for...


I should have started sooner, maybe then...

but it's too late now...


I give up.


I have to give up...

for the second and final time.


I'm sorry.


I really am...




All in all, I know now, that being the good guy is not beneficial...


it has never been...




Eredetileg lett volna még egy rajz is, csak nem készült el... lehet nem is fog. Sajnos ez van, ha nincs tehetség...

I've made up my mind...

most már csak azon kell gondolkodjak, hogy hogyan tálaljam...

Dark clouds approaching

Nem sok dolog történ az elmúlt napokban, így eddig nem is írtam.
Nem mondom, hogy lassan telnek a napok, mert igen is rohan az idő, csak most egy kicsit eseménytelen.
Igaz, minden napra jutnak gyökerek, akik felidegesítenek, de ma már nem is foglalkozok annyira velük, hogy itt leírjak minden esetet.
Most vettem észre, ami a világban, vagy a hétköznapokban történik, amikről mindenki beszél, azokról sosem írok. Például nem írtam semmit sem a Japánban történt katasztrófáról, pedig mint imádott és áhitott országom, igen mélyen érintett, hogy ekkora baj van náluk.
Amint a híradóban megláttam, hogy mi történt, rögtön eszembe jutott egy lány. Egy lány, akivel még az egyetem gólyatáborában ismerkedtem meg.
Persze miután otthagytam az egyetemet, semmit nem beszéltünk, de tudtam, hogy már kijutott és kint is volt néhány évet, szóval mikor megláttam, mi történt, rögtön az járt a fejemben, "uram isten, vajon ő most kint van?"...
Szerencsére már egy ideje itthon volt. Nem sokat beszéltünk utána sem, de jó tudni, hogy jól van.

Lassan 3. hete csinálják itt a hévátjárót. FaTaL haverommal kicsit korán örültünk, mert amiket kigondoltunk (2 dolgot), természetesen nem azt csinálják...
Tervben volt egy felüljáró, kb. ugyanaz a megoldás, mint miklóson, hogy a hév elmegy felül, a kocsik meg alul, ezzel is megszűnne az a hatalmas sor minden egyes piros lámpánál.
A másik tippünk az volt, hogy olyan gumis megoldást csinálnak az átjáróra, mint ami a Csepel pláza előtt van.
Nem, marad a szar minőségű aszfalt, yeeeee.... adok neki kb. 1 évet és ugyanolyan gödrös szar lesz, mint volt.
Ez az egész balhé úgy megy végbe, hogy egy darabig az egyik sávot zárják le, utána a másikat, addig is munkások irányítják a forgalmat tárcsákkal.
Szóval mostanság kerülök Tököl, vagy Miklós fele... remek...

Nem tudom ezekről a dolgokról miért nem írtam eddig...
Szerintem közrejátszik az, hogy egy nehéz döntés előtt állok, ami már 1-2 hete foglalkoztat...
Félek meghozni ezt a döntést, mert sok vitával és fájdalommal fog járni, de nem tudok mit csinálni... egyelőre ennyit erről, ha már tényleg aktuális lesz, talán bővebben is tudok majd írni róla, addig is csak gyötör a dolog...
Nem szívesen teszem, főleg, hogy végre megint rendben mennek a dolgok, de ez egyszer múszáj leszek egy kicsit a saját érzéseimet figyelembe venni, igen, most önző leszek...