The last day of the year

is crap....

Már igazán nem meglepő, hogy ünnepnapon is dolgozok. Ez megy, amióta csak itt vagyok.
Megint zsidózhatnék, de halál fölösleges, nem változtat a tényen, hogy itt baszom a délelöttömet.
Annyira jó úgy elindulni munkába, hogy rajtam kívül otthon mindenki még békésen alszik.
Azaz csak aludtak volna.

Mindig leírom, így a rend kedvéért most is leírom, hogy én nem csak 1 ébresztőre kelek.
A telefonom 5 percel korábbra van állítva, mint a sípolós óra. Ha az előbbire nem kelek fel, vagy nem óhajt ébreszteni (mert sajnos ilyen is van), akkor az utóbbi robbant ki az ágyból iszonyatos sípolásával.
Az évek alatt kiismertem magam és hajlamos vagyok arra, hogy kikapcsolom az telefonon az ébresztőt, majd visszafekszek aludni.
Ez azért van, mert ha nagyon mély alvásból kelek, akkor legalább egy 20 másodpercig nem vagyok észnél. Kell egy kis idő, amíg az agyam rebootol. Ilyenkor fordul elő, hogy kinyomom a telefont. Ennek elkerülése végett a szekrény tetejére teszem a telefont, hogy mire elérem, addigra 100% észnél legyek. Ez egy bevált módszer, de van, hogy az ébredés nem rajtam múlik. Van hogy a technika megmakacsolja magát és annak ellenére hogy beállítom, cseszik ébreszteni.
Ami az órát illeti, arra legtöbbször úgy kelek, hogy frászt kapok.
Annyira hangos az az óra, hogy nővérem is felébred rá.
Nah, a mai is egy ilyen nap volt.
Drága telefonom lázadt, nem ébresztett, 5 perc múlva sípolt az óra.
Nem akartam elhinni hogy ébredés van, így tovább tartott a kikapcsolás, mint általában.
Ezzel csak annyi a gáz, hogy sokáig sípol, mindenki felébred...

Meló fele jövet, egy faszparaszt Matízos kihajt elém, stop táblája ellenére... satufék, duda, anyázás az Árpádháziakig...
Remek. Ez kellett még a mai naphoz...

Egy dolog azért megmosolyogtatott.
A petárdákról és a tűzijátékról szóló szabályzat, ami pontosan kimutatja, hogy mégis milyen államforma megy piciny hazánkban.
A rendelet: "Petárdák használata továbbra is tilos, bűntetést von maga után."
Ez odáig rendben van, hogy házon kívül nem dobáljuk a petárdákat, mert veszélyesek.
Nahde otthon, az én udvaromban azt csinálok, ami nekem jól esik, ha gránátot, vagy atomot akarok otthon robbantani, abba senki bele nem szól.
"A tűzijáték December 31-én 18 órától másnap 6 óráig engedélyezett. A fel nem használt tűzijátékokat kötelező visszavinni az árusnak, akinek akár féláron is, de kötelező visszavásárolniuk".
LOL?
-Te, Magyarországnak mi az államformája?
-Demokratikus DIKTATÚRA bazzeg...
Sok seggfej. A tűzijáték ugyanolyan veszélyes, mint a petárda, ha nem veszélyesebb.
Asszem nem kell részleteznem miket tudnak művelni a selejtes darabok.
Azzal még nincs is baj, hogy meghatározzák, hogy mikor lehet fellődözni, de ne bassza már meg a kurvaisten, hogy kötelező legyen visszavinnem azt, amit nem lőttem fel. Ne nevettessetek már. Amit az ÉN pénzemből vásároltam, arról ÉN rendelkezem, nem egy rendelet, pláne, ha a saját udvarom lődözöm azt is.
Hát igen, felháborító Magyarország hozzánemértése és naivitása, de nem meglepő, ugyanakkor nevetséges és én jót nevettem rajta.
Tehát a terv: ma egész este petárdákat fogok otthon szórni, ami még tavalyról maradt és a rakétákat is már délután 5-kor kezdem el fellődözni és ha addig nem végzek, amíg indulnánk biliárdozni, akkor a többi marad másnapra. Ezt neked köcsög rendelet.

Nah, asszem kellő jókedvvel búcsúztatom az évet... mondjuk minden évem ilyen... nem mintha meglepne, csak kezd már egy kicsit unalmas lenni.
Igazán megérdemelnék én is egy kis boldogságot azt hiszem.

Peace, Happy Y2K11.

Xmas

Most túl fáradt vagyok, hogy hosszasan írjak arról, hogy mennyire nincs karácsonyi hangulatom és mennyire zsidóság megint végig melózni 2 ünnep között, meg ma is, meg 31.-én is...

Szóval... nem is tudok most igazán miről írni, még mindíg a gyász és a sokk hatása alatt vagyok.

Ennek ellenére nektek Boldog Karácsonyt kívánok és ha addig nem írnék, akkor Boldog Y2k11-et is.

Peace.

In memoriam of a friend

Megemlékezés egy barátról.

Fájó szívvel kezdek bele ebbe a bejegyzésbe.

A mai napon van pont egy hónapja, hogy egy kedves barátom hosszú betegség után elhunyt.

Múlt hétvégén szereztem tudomást erről a tragédiáról, azóta sem tudok napirendre térni. Szintén csak akkor tudtam meg, hogy régebb óta betegeskedett.

Nem akartam elhinni. Nem akartam felfogni... és még most is csak értetlenül állok, akárhányszor belegondolok.

Még kezdő meet-es voltam, mikor vele és a többiekkel találkoztam. A természetes és családias fogadtatástól szinte azonnal mind a barátaim lettek.
Sok év telt el és én abbahagytam a meet-re járást.
Szépen, lassan megszakadt mindenkivel a kapcsolat.
De sosem felejtettem el őket. Számomra mindig is barátok maradtak...

És ő is.

Ahogy én őt megismertem, egy vidám, mosolygós lányt láttam. Sokszor nem találkoztunk, így sokmindent nem tudtam róla, de mérgesnek sosem láttam.

A tragédiáról más blogokról, illetve az iskolájában közzétett hírből szereztem tudomást.
Azok, akik közelebbi ismeretségben voltak vele, ők körüzenetet kaptak.
Ezen igazán nincs mit csodálkoznom, hisz lényegében én voltam az aki lassacskán eltávolodott tőlük.

Sok emlékem nincs vele kapcsolatban, csak 1, de az mintha tegnap lett volna.
Még ma is emlékszem, mikor a villamoson utazva ő és a többiek hangos kórusban énekelték a "tsukurimashou"-t.

Hihetetlen... addig az ember nem is veszi komolyan azt a tényt, hogy milyen az, ha valaki már nincs köztük, amíg meg nem történik.
Az olvasottak alapján sokat küzdött és hosszú időn keresztül. Végül őt is az a kór győzte le, ami apámat is, habár ő nem szenvedett ennyit.

Megtutam, hogy mikor lesz, illetve volt a temetése. Arról sajnos már lemaradtam, de mindenképp meg fogom látogatni a sírját.
Tény, hogy nem volt köztünk szorosabb barátság, de én mindig is barátnak tekintettem.
Mint barát, kötelességem leróni végső tiszteletemet iránta.

Vigyázni kell minden barátra, amíg lehet. Az ember mindig halogatja, hogy felkeressen egy régi ismerőst, míg nem végül rászánja magát, de lehet, hogy akkor már késő...
Vigyázni kell minden barátra...

Egy régebbi meet-ről maradt róla egy fényképem.

Én így fogok emlékezni rád. Mosolygósan és életvidáman.

Nyugodj békében, drága barátom.

On a little trip with a very special friend

Jó estét, jó szurkolást.

Lement ez a Bécsi kiruccanás is.
Fun volt, jól éreztem magam, Tanashi is és ez a lényeg.
Idén is rengeteg ember volt kint.
Most nem a vásárokhoz mentünk, hanem a várost jártuk be és 2 kávézót.
Hát igen; megint csak elkápráztat Bécs szépsége, színvonala és minden más tulajdonsága.
Ott még a legkisebb mellékutcában is hatalmas karácsonyi lámpák vannak.
A vendég szeretet példás, a kiszolgálás előkelő.
Ég és föld a különbség mocskos kis országunkhoz képest, pedig itt van a szomszédságban.
Azt hiszem, lenne mit tanulnunk tőlük.

Készült néhány kép is, aminek javát Tanashi készítette.











Ez töredéke a készült képeknek. Részemről nagyon szépnek találtam minden karácsonyi díszitést. Még az erős szél ellenére is élvezhető volt ez a kiruccanás.
Örülök, hogy összejött ez az utazás és annak még jobban örülök, hogy Tanashi is velem jött.

Hát igen, bánhatja is, aki ezt kihagyta, bizony szar dolog lehet kiesni a mézes bödönből, dehát ez van.

Tervezzük, hogy nyáron lehet megint kimegyünk, hogy lássuk a nyári verzióját is Bécsnek. FaTaL-al voltam már kint egy nyáron és szerintem idén is vele mennénk, ha lesz rá lehetőség.

Peace.

Eventful week

Szokás szerint csúszok a rendszeres update-el, de a múlt hét eseménydús volt és inkább tartogattam egy nagy bejegyzésbe az egészet.

CRASH!
Péntek éjjel negyed 1kor csengetnek. Elsőre azt hittem hogy a tv-ből jön, mert pont ment valami reklám. Lehallkítom, fülelek, mégegyszer csengetnek, de akkor már anyámék is kimentek az erkélyre.
Azt mondja rendőrök. Rendőrök? Wtf?
Lemegyünk.
Kérdezik: Azanger Lajos?
Nah gondoltam, Lajost elviszik valamiért, vagy mi?
Majd folytatják, hogy a fiával baleset történt csütörtök este 11kor, azaz néhány órával ezelőtt.
Haraszti és az 51-es út között átsodródott a szembesávba, majd le az árokba és fejreállt.
Kikerekedtek a szemeim.
Azt mondták, nem lett baja, kimászott, mentőt hívott, elvitték már, kórházban van, nekünk viszont el kéne mennünk a roncshoz, hogy elvontassuk onnan.
Nah gyorsan gép izzít, google, autómentés... semmi bazzeg...
Felhívom a tudakozót. A környéken kb. 10 várost mondtam, nem talált semmit... fasznak vagytok ti is.

Odaérünk. Hát a látvány nem volt szép... a árok alján ott a Honda fejreállva...
Ott voltak a helyszínelő rendőrök, meg azok a rendőrök, akik jöttek nekünk szólni.
A helyszínelőktől megtudtuk egy autómentős számát, késöbb kiderült, hogy Szigethalmi a srác és ismer is minket az autósboltból. Persze neten nem hírdeti magát, így nemcsoda, hogy nem találtam meg.
Közben megtudtuk, hogy Lajos fia (Lajos) melyik kórházban van.
Többször is be kellett telefonoznunk, mert folyt a kivizsgálás.
Egy enyhébb agyrázkódáson kívül nem lett nagyobb baja.
3 óra volt mire hazaértünk, negyed 4 mire le tudtam feküdni.
Aznap sokat nem aludtam.

Másnap, jobban mondva aznap délután bementünk meglátogatni. Megnyugodtunk, hogy ténleg nem lett nagyobb baja, csak a feje fájt.
Hát, az még fog is, főleg mert a Honda még banki hiteles és még 1 évnyi részlet van rajta, összességében 400k. Ezt az összeget majd egyben kell kifizetnie, amint a rendőröktől átmegy a jelentés a balesetről.
Emellett még számíthat egy 30-40k-s bűntetésre is, mert tuti, hogy nem tartotta be a sebesség korlátozást.
Ami a kocsit illeti, az még kb. 400k, ha újra használni akarja, mert van rajta mit javítani: szélvédő, oldalsó ablak, és sok karosszéria elem. A futómű nem sérült, talán a motor is megúszta, de a visszafelé folyó olajat ki kell pucolni. Az akksinak annyi.
Lesz mit vele csinálni, de ez legyen a legkevesebb, sokkal rosszabb is lehetett volna.
Nagy szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta.


Late night Taxi
Pénteken este 10kor felébredek a "délutáni" szunyálásból, látom sms. 2 is.
Tanashi írt, hogy már rég a Keletiben kellene lenniük, de a vonat Csornán áll már rég és hogy nincs-e kedvem értük menni, hogy ne kelljen éjjel bkv-zni.
Nah, gyorsan összekaptam magam, de tudtam, hogy nem 5 perc, amíg ideérnek mégha most el is indulnak. Vártam vagy fél/1 órát asszem, csak utána indultam el.
Hideg volt, nem kicsit, de hamar befűtött a kocsi.
Beérek 0:45-re. Ők még kb. 1 órányira voltak. Nekiálltam olvasni. Van egy ilyen régi utazós könyvem, abban is Japánról írnak. Ez valami könyvsorozat, de baromi régi...
Még jó, hogy magammal vittem. 1:40 körül elindulok a bejárathoz és hamarosan meg is jött a vonat. Tanashi és a lakótársa jöttek. Sajnos a lakótársnak elfelejtettem a nevét. Millió bocs, de nekem annyira szita az agyam, legközelebb, ha találkozunk, lehet mégegyszer be fogok mutatkozni, mert annyira rossz a rövidtávú memóriám.
Igyekszem megjegyezni a nevét, ha legközelebb megkérdezem.
Örültek nekem, hogy nem kellett abban a hidegben még a koszos buszra szállniuk.
Jól befűtött, kényelmes kis kocsim, meg a koszos, zötykölődős busz nem ugyanaz.
Tanashi többször is megköszönte, sőt még azt is megjegyezte, hogy életmentő vagyok.
Igazán nincs mit. Szívesen segítek barátoknak, ha szükség van rám, ez a legkevesebb.
Hehh... korábban volt pár ilyen, igaz akkor még rövidebb távokra kellett mennem, de többször... szép idők, hát igen, ez van.
Egyet elmondhatok, nekem külön öröm, ha az én segítségemet kérik, szívesen segítek és nem kell többször is bocsánatot kérni. Ha már egyszer megadatott az a lehetőség, hogy autóm van, akkor azt ki is kell használni.
Szóval mégegyszer, szívesen és bármikor, ok? Csak egy telefon.

New challenge
Szombaton voltunk elintézni a karácsonyi vásárlást és megláttam azt az 5000 darabos puzzle-t, amit még neten néztem... hát én ezt megveszem!
Meg is vettem. Újfent egy jó nagy fába vágtam a fejszémet.
Természetesen Ravensburger-t vettem, mert eddigi tapasztalatok szerint ez az egyik legjobb, a többség meg úgyis mind gagyik...
Hát... szombaton belekezdtem, vasárnap folytattam és még a felénél nem tartok, már ami a szelektálást illeti. Még el sem tudtam kezdeni összerakni a széleit.
Ez aztán kemény lesz, de ahogy a többivel is, ezzel is megbírkózok.
További infó majd a Kreatív blogomon.

Fucking jew!
Ma bejön a paraszt Mercis, hogy akksi kell neki. Mondom mennyi, sarkon fordul és kimegy, mindenféle "köszönöm, viszlát", vagy "bazdmeg ez drága" nélkül.
Mocskos bunkó zsidó paraszt... Mercije van, de neki drága 13k-ért az akksi... az ilyen még az anyját is megbaszná 2 fillérért. Meh...

Dióhéjben ezek történtek.
Peace.

Ennek fele sem tréfa...

December 1. Havazik. Nem is kicsit.
Ilyen pontos még sosem volt az időjárás.
Érdekes, lehet beigazolódik a teoriám, miszerint, ha Szeptember előtt már itt volt a rossz idő és a hó is December előtt nem sokkal már leesett, akkor lehet, hogy jövő Márciusban már nem fogunk havat lapátolni és lehet, hogy 18-22 fok is lesz.
De szép lenne. És ha ez bejön, akkor idén végre talán fehér karácsonyunk lesz.

Ugyanakkor ez a korai havazás aggódalomra ad okot, mert ha sok esik, félő, hogy elnapolják a Bécsi utat. Nekem még nem lenne gond, mert el tudok jönni bármikor, de Tanashi-nak a vizsgái miatt nincs sok szabadideje. Hát, majd meglátjuk... már minden el van intézve, a jegy is megvan és már nagyon beleéltem magam. Nem örülnék neki, ha megszivatna minket az idő.

Nah akkor most jöjjön egy kis téli agytágító autó tulajdonosoknak.
Itt a tél gyerekek, röpködnek a mínuszok és esik az ónos eső és a hó.
Alap dolog, hogy a fagyállót le kell méretni, ha nem elég sűrű, akkor venni kell bele. Ablakmosó folyadékot érdemes télire cserélni, illetve hozzá lehet önteni a nyárihoz, csak akkor sűrűbbet kell. Asszem ez idáig elég egyértelmű.
Téli gumi, ez több magyarázatot nem igényel.
Aki szabad ég alatt parkol annak érdemes otthon tartani jégoldót, spray-t, vagy spricnit, tökmind1. Akinek kulccsal nyílik a kocsija, annak még zárjégoldót-olajzót érdemes tartani. Kell egy kaparó a kocsiba, meg egy otthonra, mert ugye nem mindig lehet kinyitni a kocsit annyira le van fagyva és akkor elég nagy szopás, ha csak a kocsiban van kaparó, nem igaz?
Akinek garázsa van, az valamennyire védett az efféle dolgoktól.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kocsit nem csak a garázsban szoktuk hagyni, hanem a munkahelyen is és akinek nincs fedett parkoló helye, azzal szintén előfordulhatnak a fagyásos gondok.
Érdemes a kocsiban tartani kefét, hogy legyen mivel letakarítani a havat.

FONTOS!!! Ha nem akarunk télen rendszeresen ablaktörlőt venni, akkor ügyeljünk arra, hogy a karokat hajtsuk fel, hogy a gumi ne faggyon hozzá az üveghez.
Sajnos sok olyan birka van, aki vagy szarik rá, vagy elfelejti, aztán jönnek be, "kell lapát, mert a fele a szélvédőn maradt, hö hö hö".
Van hogy ilyenkor megkérdezem: és ezzel most vicces akart lenni? Végülis vicces, hogy a saját hülyesége miatt kell pénzt költenie és még dicsekszik is vele.
meh... de az még a jobbik eset ha csak a gumit tépi le. Volt már olyan is, hogy annyira hozzá volt fagyva a lapát, hogy a törlőmotor csak küzdött és küzdött és szépen elhajlította az ablaktörlő kart.
Nah ez nagy szopás, mert amíg egy lapát garnitúra 2-12 ezer beszerezhető, addig egy kar akár 10-40 ezer is lehet darabonként.
Ablaktörlő karból nem igen csinálnak utángyártottat, ezért ilyen drága.

Ennek fényében, drága autóstársaim, figyeljünk oda ezekre az apróságokra.

Ami a téli vezetést illeti, azt már leírtam tavaly... look it up.

Végül, de nem utolsó sorban mutatom be téli dizájnomat. Szerintem fasza lett.

Peace