2012. február 21., kedd

My third little brony meet

Eljött ennek is az ideje és én már türelmetlenül vártam.

Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.

Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...

A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P

A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.

Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^


Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.

Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.

Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.

Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D

Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...

Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.

7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.

All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D

Íme egy videó és néhány kép:


...we're all hoofed!


végre az enyém, olyan szép és aranyos^^


egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D


Hubbera cidere


Inchay, Mac, és Falling cidere


A csoportkép (amit otthon hagytam...)


Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D


és ezzel :D


My little swag :D


Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.

Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.

2012. február 14., kedd

Valentineeeer... uh I mean, Hearts and Hooves day! :D

Screw real world. If I can't be happy here, there's always fantasy world!
At least there I can find true love.



May all you find your Very Special Somepony.

Peace.

2012. február 11., szombat

Spike has a scanner. It is now canon.

Nah így kezdjen az ember bejegyzést írni. Rákattintok az új bejegyzésre és már nyílik is az ajtó...

Megint sokminden történt, amiről írni kéne. Hát megpróbálom, aztán meglátjuk mi marad ki.

Bucking cold
-15fok és 20centi hó. Nah ez nem hiányzott.
Már egy héttel előre bejelentették, de én reménykedtem, hogy tévednek, elvégre December óta mondják a hideget és mégis elég tűrhető időnk volt eddig.
Hétfő reggel kinézek, fehér minden, FFFFFFFFFFFFUUUUUUUUUUUUUU!!!!
Kezdhettem is a hólapátolást a bolt előtt. Szokásos probléma, mint minden évebn, hogy a sok paraszt jól letaposta a havat, így pokol felkaparni.
Ez még a kisebb gond, a nagyobb, hogy jön a paraszt és nyílván nem oda áll, ahol már el van lapátolva, hanem oda, ahol még nincs. Nem csináltam problémát, szépen körbetoltam a havat a kocsija köré. Elégtétel volt látni a majmot a drága irodai gatyájában és cipőjében a térdig érő hóban bénázni a kocsija körül. Nem volt egy szava sem (még jó), leesett neki, hogy rossz helyen állt meg.
Miután elől végeztem, mehettem hátra, hogy a mi parkolónkat is ellapátoljam.
Végeztem, mentem be a kulcsokért, mire kimegyek, ott áll 2 kocsi.
Az agyam ekkor dobta le az ékszíjat és hajtóvadászatba kezdtem a 2 bunkóparaszt után.
Meg is lettek, el is zavartam őket, és felhívtam szíves figyelmüket, hogy tanuljanak meg olvasni, nem véletlen van kiírva, hogy PRIVÁT PARKOLÓ!!!; nahmeg nem azért toltam el ott a havat, hogy más álljon be...
Délben mehettem haza havat lapátolni, mert napközben szakadt a hó.
Most hogy nagynéném is ott lakik a kisházban, állandóan haza kell menni fűteni (fával fűtűnk btw, mert a gáz az híg, fos, és drága).
Délután áruért kellett mennem és ezzel el is ment a hétfő. Meló után megint lehetett otthon havat lapátolni.
Azt kell mondjam, nálunk még istenes volt a helyzet, nem úgy mint az ország többi részén, Európát nem is említve.

Azóta kőkemény mínuszok vannak, 2 gatyában járok dolgozni, meg bakkancsban, de így legalább nem fázok.
Napközben azért valamelyest enyhül az idő és látom a hó is szépen lassan olvad.
Ha ennyi volt a nagy hideg roham, akkor már nem lesz nagy gáz.
Jól is jött ez az idő, mert így végre fellendült egy kicsit a bolt forgalma, ami már naaagyon ránk fért.

Tiffany class
Minden hideg és rosszidő ellenére, rendszeresen bejárok a tanfolyamra, viszont már 3. hete várunk egy rohadt üveget, ami kéne a munkámhoz.
Szerencsére van mit csinálni, de nyugodtabb lennék, ha már minden ki lenne vágva.

Kitaláltuk, hogy spóroljak némi benzint, nem megyek haza csütörtökön, hanem bent alszok nővéremnél. Időt is, benzint is spórolok, utóbbit muszáj, mert már iszonyatosan drága...
Nem is hiszem el, hogy ez eddig nem jutott eszembe, azt meg még inkább nem akarom elhinni, hogy ezt Lajos találta ki, de marhajó ötlet.
Szerda esete, meló után bemegyek, csütörtökön 1 órával késöbb tudok kelni, 15 perc alatt ottvagyok. Pénteken meg tanfolyam után visszamegyek, felcuccolok és hazamegyek.

Idézve egy bro-t: Spike has a scanner. It is now canon. :D
Így is van, végre beszereztem egy scanner-t, mit ne mondjak, már ideje volt.



Végre nem kell minden szart kihúznom, hogy aztán a céges ócska, szar scanner-rel töltsem fel...
A minőség ég és föld. Nagyon örülök neki, bár a beszerzési procedúra a megszokott módon nehézkes volt.
Telefonon le lett beszélve, ez a kategória 19-21ezer körül mozog. Mondom, oké, határeset, de belefér, kell.
Délutánra már 25.500 lett. Csöppett ideges lettem, mivel így is szűkölködöm a tanfolyam, meg a benzin miatt, erre még át is vagyok baszva.
Plussz költség még, hogy voltam művészellátóban is, mert kellett kihúzót vennem. 3db 5100Ft, nem semmi, remélem jó sokáig elég lesz, mert ez brutális...

Más most hirtelen nem jut eszembe, úgyhogy ennyi egyelőre.
Egész jól meg tudtam írni a mostani bejegyzést, mert csak 14-szer zavartak meg, ami az átlaghoz képest nem is olyan vészes.

Peace