First things first!
Te! Igen, hozzád beszélek! Ne olvasd a blogomat és töröld ki a telefonszámomat! Magasról teszek rád és nem vagyok kíváncsi a reakcióidra. Semmi közöd ahhoz, hogy mit írok ide és kiről!
GTFO!
Erről ennyit...
Nos elkezdődött az új év, változott valami? Hát, a szar helyzeten kívül semmi...
Romlik a gazdaság, drágul minden, az embereknek nincs pénzük, szóval rózsás jövő elé tekintünk...
Nem is zavarna különösebben, ha anyám nem emózna meg rinyálna minden egyes nap.
Megmondtam neki, hogy amíg van fölös pénze cigire, addig nekem ne panaszkodjon...
Más...
Lassan 2 hete szenvedek kötőhártya gyulladással. Igen, megint. Most viszont olyan szemcseppet kaptam, aminek egyik összetevője állítom, hogy sósav... Hatni nem hat, viszont szétégeti a szemem.
Persze a gyógyuláshoz az is járna, hogy otthon legyek, nem pedig itt bent... Mondanom sem kell, hogy erről még csak ne is ábrándozzak.
Még nem is lenne gáz azzal, hogy itt rohadok, ha nem kéne napi rendzserességgel postára mennem és nem fújna ez a rohadt orkán erejű szél állandóan.
Már már majdnem meggyógyult, mikor vasárnap ki lettem zavarva fát vágni/hordani. A munkával nincs baj, csak megint akkora szél volt, hogy 2szer futhattam a sapkám után, estére megint gyönyörűek lettek a szemeim.
Holnap valszeg mehetek szemészetre, hogy kiírassak egy új szemcseppet, de most remélem valami olyat kapok, ami hat is...
Természetesen a munka után, ma hulla vagyok. Megfordult drága anyám fejében, hogy otthon lábadozzak? Hehe, lófaszt... majd ő fog délután meglépni...
Ezen már meg sem szabad lepődni, de majd ha ő lesz otthon betegen, akkor kapja majd a nonstop baszogatást, hogy miért nem jön be dolgozni, mit fekszik sötöbö... amilyen az adj isten...
A héten kezdődik a Tiffany tanfolyam. yay. Egy újabb lépés az álmaim felé, csak még nagyon hosszú az út.
Azon lepődtem meg, hogy amióta brony lettem, azóta rohamosan megnőtt a rajzaim száma.
Egy jó scanner kéne még, meg némi Photoshop tudás. Előbbit még be tudom szerezni, utóbbiról csak ábrándozhatok...
Kéne egy jó tablet is, mert manapság már baromi elavult a ceruza+kihúzó+radír kombó...
Program már van, de valami faja nagy tablet kéne... hát talán karácsonyra, mert jelen anyagi helyzetemben egy pendrive-ot nem tudok megengedni magamnak, minden pénzem felemészti a tanfolyam... ez van.
Egyéb említésre méltó dolog nem történt a hétvégén.
A múlt hét elég kemény volt, nem csak a szemem miatt, hanem meló miatt is.
Update!
Az a helyzet, ezt még hétfőn kezdtem írni, csak leltár miatt folyamatosan csúszott a dolog.
Szóval ma voltam szemészeten, ahol mondták, hogy ugyanazt a szemcseppet írták ki, mint múltor.
Nagy lófaszt, mondtam, már eleve nem ugyanúgy néz ki, és az előző még átlátszó folyadék volt, ez meg olyan mint a szappanos víz. Az előző hatott, ez csak mar...
Mind1, kiírt nekem egy szemkenőcsöt, meg mondta hogy használjak műkönnyet.
Kiváltom, hazaviszem, elolvasom a betegtájékoztatót...
A szemkenőcs mellékhatásképn szürke, vagy zöldhályogot okozhat. Hát ez kurvajó, landolt is a kukában, én ezt meg nem kockáztatom, marad a műkönny, viszont ahhoz a szemészhez többet nem megyek...
Holnap megyek tanfolyamra.
Kicsit izgulok, mert már egy éve nem voltam, tuti hogy mindent elfelejtettem.
Az elején szerintem úgyis csak vágni fogok párat, aztán elkezdem a következő munkámat.
Idén kicsit szopás lesz az egész, mert a jelen benzinárak mellett jóval drágább lesz a közlekedés... Nem tudom, mennyire lesz így rendszeres a tanfolyam.
Lehet ha ezzel a munkával kész vagyok, akkor legalább 1 hónapot csúsztatok, hogy tudjak valamit félretenni.
Nagyjából ennyi történt.
Peace.
2012. január 16., hétfő
2012. január 9., hétfő
It was just a bad dream...
I woke with a silent scream. My head was covered in sweat, my heart was beating fast.
I looked around, and realized it was all a bad dream.
-Are you alright?- Fluttershy asked, while she woke up slowly.
-I'm... okay...-
-Did you have a nightmare?-
-Yeah, the worst kind... a memory from long ago.-
I dreamt about her again... We were best friends for a long time, we were almost like a brother and sister. We always helped each other. Whenever she needed someone to help, or lend a shoulder I was there for her, whenever I needed someone to drive away my sadness, she was there for me. We were really good friends.
But then she started changing. She started acting weird. She has done some things I never though she would. I tried to understand, I tried to stop her. No matter how many times I told her that she will regret what she was doing, she didn't listen.
We started to separate. We talked and met less...
I just couldn't follow her on the path she chose...
Our frienship ended. She kept blaming me, she made me feel guilty...
She was one of the reasons I had to leave my hometown.
-Allhearts?- Fluttershy asked and raised her hoof gently to my face. -Are you... are you alright? You' re crying.-
I wiped my eyes.
-She's... she's still haunting me. She was yelling... she said, that is't all my fault, and she sent those 3 to torment me...-
It didn't actually happened like that, but in my dream she was like a demon and those 3 were her minions.
Tears started running from my eyes again. Fluttershy wiped them off gently and wrapped her hooves around me. Her warmth calmed me down.
-It's okay... she can't hurt you anymore. It was just a bad dream.-
This was just a fic but the dream actually happened last night...
I looked around, and realized it was all a bad dream.
-Are you alright?- Fluttershy asked, while she woke up slowly.
-I'm... okay...-
-Did you have a nightmare?-
-Yeah, the worst kind... a memory from long ago.-
I dreamt about her again... We were best friends for a long time, we were almost like a brother and sister. We always helped each other. Whenever she needed someone to help, or lend a shoulder I was there for her, whenever I needed someone to drive away my sadness, she was there for me. We were really good friends.
But then she started changing. She started acting weird. She has done some things I never though she would. I tried to understand, I tried to stop her. No matter how many times I told her that she will regret what she was doing, she didn't listen.
We started to separate. We talked and met less...
I just couldn't follow her on the path she chose...
Our frienship ended. She kept blaming me, she made me feel guilty...
She was one of the reasons I had to leave my hometown.
-Allhearts?- Fluttershy asked and raised her hoof gently to my face. -Are you... are you alright? You' re crying.-
I wiped my eyes.
-She's... she's still haunting me. She was yelling... she said, that is't all my fault, and she sent those 3 to torment me...-
It didn't actually happened like that, but in my dream she was like a demon and those 3 were her minions.
Tears started running from my eyes again. Fluttershy wiped them off gently and wrapped her hooves around me. Her warmth calmed me down.
-It's okay... she can't hurt you anymore. It was just a bad dream.-
This was just a fic but the dream actually happened last night...
2012. január 4., szerda
Summary Y2K11
Mint minden évben, idén is csinálok egy éves összesítőt.
Tulajdonképpen akár pár szóval is summázhatnám az egész évemet, de nem akarok trehány lenni.
Lement a szilveszter, haverokkal mentünk biliárdozni, éjfélkor otthon fellőttük a rakétákat(erről van videó is, csak még nem töltöttem fel).
Nagyjából ennyi...
Summary 2011
Akárcsak tavaly, idén is sok szenvedésben volt részem, több tragédia is ért, voltak boldogabb napok, lezárásra kerültek bizonyos dolgok (végre), aztán jött egy új kezdet, egy új társaság, ahol jól (és fontosnak) érzem magam.
Persze az örömömet beárnyékolja egy újabb nehéz döntés... bár ez mind azon a beszélgetésen múlik, ami lassan elkerülhetetlen lesz. Lehet hogy elveszítek egy újabb barátot?
Január
Szokásos protokol: leltár, évzárás, év értékelés, sötöbö.
Elkezdtem a tiffany tanfolyamot, amihez még a mai napig is sok reményt fűzök.
Elkövettem életem második legnagyobb hülyeségét, a szívemre hallgattam és megadtam az esélyt, hogy újra kezdjünk egy elveszett barátságot (hiba volt, naaaagy hiba).
Megvolt az év első tragédiája, elpusztult Vakarcs, a kis fogadott macskánk... elütötték...
Február
A februárom elég dühöngős volt. Sok volt a hülye, a zsidó, akik külön élvezettel hergeltek minden nap.
Volt még 1 kisebb rage-elésem a Valentin nap miatt, de az minden évben van, úgyhogy ez nem újdonság.
Március
A Március eseménydús volt, kezdve azzal, hogy nagymamám nemrég befogadott kutyáját a szomszéd vérebek szétcincálták. Szép látvány volt.
Életem második legnagyobb hülyesége folytatódott azzal, hogy újra szent lett a béke és visszatért a barátság. Én kis naív, azt hittem, hogy mindenki érdemel még egy esélyt, hát ez egy újabb drága lecke volt, hogy EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT!
Nem baj, ebből is tanultam, több ilyen nem lesz.
Jött a jó idő és vele egy elhatározás, hogy brinágra ülök; így is lett és szépen gyűjtögettem a kilómétereket.
Volt még pár apróság, mint pl.: autós problémák, fals pánik gyomorbajokat illetően, újabb elkészült tiffany-s munkák, megcsináltam az 5000 darabos puzzle-omat, stb.
Április
Japánban történt néhány katasztrófa, ami a mai napig is érezhető náluk. Szegények, nem irigylem őket, ezért is szar szigetországban lakni, nem beszélve arról, hogy pont törés vonalon vannak. Ez volt eddig a legnagyobb földrengésük és félő, hogy lesz még.
Minden csoda 3 napig tart, vagy csak 1 hónapig? Nah igen, már itt éreztem, hogy gáz lesz és fel is adom, szintén itt jöttem rá, hogy jófiúnak lenni nem kifizetődő.
Ebben a hónapban elég tetemes mennyiségü pénzt sikerült elköltenem...
Köztük van ugye a tanfolyam, a benzin, egy nem várt fogászat, stb stb... egy pár hónapra földhöz vágott ez a nagy kiadás.
Május
A születésnapomon kívül sokminden nem történt, leszámítva a stresszelést meg a sok depressziót...
Június
Sok minden történt, köztük egy újabb tragédia. Elütötték az egyik macskámat.
Bejegyzés ebben a hónapban nemigen volt, mert fentebb említett okok miatt még mindig túl depis voltam, hogy rávegyem magam az írásra.
Szünetelt is az írás majdnem egy hónapig.
Július
Ebben a hónapban megtanultam, hogy senkihez és semmihez nem szabad kötődni érzelmileg, mert egy újabb szerettemet, az előző hónapban elütött kandúr testvérét ütötték most el. Még most is hiányoznak nekem, hiányuk örökké tátongó lyukat hagytak a szívemben.
Transformers lázban égtem, megnéztem a 3. részt és mint egy kis fangörl, körbeujjongtam. El is kezdtem művelődni belőle, ma már elég sok mindent tudok róla.
Augusztus
Ez volt a legmelósabb hónap.
A kisházat lakhatóvá kellett varázsolnunk, mert nagynénémet kiköltöztettük pestről.
Volt minden mi szem-szájnak ingere. Nekem főleg a festős melók jutottak, ami mint tudjunk, nem mentek zökkenőmentesen.
Közben volt még egy kisebb mosógép szerelésem is, ajh, nem is akarok emlékezni rá...
Szeptember
Kivettem az egyetlen szabimat, ami kivételesen nem lett totál szar. Tudtam pihenni is, volt némi kalandom is, volt egy stopposom, havert is taxiznom kellett, fun volt.
Összegfutottam egy régi ismerőssel, akit ha már arcról nem is, de magasságáról már messziről meg lehet ismerni :D.
Ám hétvégén borult minden, mert elkezdődött a költöztetés. Kemény volt, de túl lettünk rajta...
A hónap végén bekövetkezett az újabb tragédia. A legszeretettebb macskám, Julie eltűnt és nem jött haza. Valószínüleg meghalt, hogy hogyan és mikor, nem tudjuk, mert sosem találtuk meg. Már csak Gigi marad nekünk, aki meg már eléggé öreg, pár éve lehet még talán, aztán ő sem lesz többet...
Október
Kötőhártya gyulladás, yay.
Szokásos évforduló, immáron a 9.
Idén lesz a mágikus 10. Mondtam én, hogy meglesz, most már csak új célt kéne kitűzni, mondjuk a 15-öt, vagy a 20-at; habár fasz tudja, hogy fogok-e még 10 évet élni... Fő az optimizmus.
Ebben a hónapban váltam 100% brony-vá és KIBASZOTT BÜSZKE VAGYOK RÁ.
Gyökerestül megváltozott az életem. Soha nem lettem még ennyire rabja egy sorozatnak, pláne nem egy lányos sorozatnak.
Megismerkedtem a Hunbrony csoporttal, telis tele brony-kkal, meg néhány pegasister-rel.
Hálával tartozom a sorsnak, hogy a sok szarság, kínlódás, szenvedés és depresszió után jött e megváltás.
Továbbá hálával tartozom Lauren Faust-nak, aki megalkotta eme csodát;
és végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok a csoportnak, hogy befogadtak és velem együtt valljuk töretlenül a 'Love and Tolerance' eszményt.
Köszönöm, hogy vagytok. Végre lezárhatom a múltam, elfelejthetem azt, aki sok örömet, de annál nagyobb fájdalmat okozott nekem az elmúlt 2 évben.
Végre... ki merem mondani? IGEN! Végre boldog vagyok, hogy tartozok valahova és már nem akarom minden héten felkötni magam.
Mégegyszer! KÖSZÖNÖM!!
November
A pokol hónapja. Megint diétáztam egy hónapot, aminek 6 és fél kiló minusz lett az eredménye. Tavasszal igyekszem ezt fenntartani némi kerékpározással.
A diéta kínjait feloldozta az első Brony meet-em, ahol habár nem ismertem senkit, felettébb jól éreztem magam.
A jó hangulatomat hamar lelombozta annak a kismacskának az elgázolt teteme, amit azelőtt 1-2 nappal láttam rohangálni a kocsik között. Törtem magam, hogy haza vigyem-e, aztán már túl késő volt. Még most is mardos a bűntudat.
December
Hivatalosan és véglegesen szemüveges lettem. Nincs mese, nem láttam már messzire, most viszont sokkal jobb.
Jelentkeztem egy pályázatra, amit Falling hírdetett meg, nem sejtve hogy mekkora fába is vágom a fejszémet. Nem is lettem volna kész, ha nem tolja ki a határidőt a hónap végéig.
Nem is a díjért csinálom, hanem kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Majd kiváncsi leszek, milyen eredményt ért el. DA-ra addig nem teszem ki, amíg nem volt ereményhirdetés.
Lement a karácsonyi Brony meet is. Megint nagyon jól éreztem magam és most még többen voltunk, mint azelőtt. Jelenleg 88 tagunk van, hehe, gyűlünk, gyűlünk. :)
A karácsonyról tulajdonképpen nemrég írtam, szóval most nem fogok ctrl+c, ctrl+v-zni.
Az évet értékelve, sokat szenvedtem, sokat depiztem idén is, de hála ennek a csoportnak, visszatért belém az élet és már van miért felkelnem minden nap. Remélem ez az érzés sokáig megmarad.
Még egy apróság a korábbi drámához. Minden renden van újra, újfent Isten hozott köztünk Inchay :D.
Boldog Békés Új Évet kívánok minden bro-nak és sis-nek, találkozunk Februárban ;)
Peace.
Tulajdonképpen akár pár szóval is summázhatnám az egész évemet, de nem akarok trehány lenni.
Lement a szilveszter, haverokkal mentünk biliárdozni, éjfélkor otthon fellőttük a rakétákat(erről van videó is, csak még nem töltöttem fel).
Nagyjából ennyi...
Summary 2011
Akárcsak tavaly, idén is sok szenvedésben volt részem, több tragédia is ért, voltak boldogabb napok, lezárásra kerültek bizonyos dolgok (végre), aztán jött egy új kezdet, egy új társaság, ahol jól (és fontosnak) érzem magam.
Persze az örömömet beárnyékolja egy újabb nehéz döntés... bár ez mind azon a beszélgetésen múlik, ami lassan elkerülhetetlen lesz. Lehet hogy elveszítek egy újabb barátot?
Január
Szokásos protokol: leltár, évzárás, év értékelés, sötöbö.
Elkezdtem a tiffany tanfolyamot, amihez még a mai napig is sok reményt fűzök.
Elkövettem életem második legnagyobb hülyeségét, a szívemre hallgattam és megadtam az esélyt, hogy újra kezdjünk egy elveszett barátságot (hiba volt, naaaagy hiba).
Megvolt az év első tragédiája, elpusztult Vakarcs, a kis fogadott macskánk... elütötték...
Február
A februárom elég dühöngős volt. Sok volt a hülye, a zsidó, akik külön élvezettel hergeltek minden nap.
Volt még 1 kisebb rage-elésem a Valentin nap miatt, de az minden évben van, úgyhogy ez nem újdonság.
Március
A Március eseménydús volt, kezdve azzal, hogy nagymamám nemrég befogadott kutyáját a szomszéd vérebek szétcincálták. Szép látvány volt.
Életem második legnagyobb hülyesége folytatódott azzal, hogy újra szent lett a béke és visszatért a barátság. Én kis naív, azt hittem, hogy mindenki érdemel még egy esélyt, hát ez egy újabb drága lecke volt, hogy EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT!
Nem baj, ebből is tanultam, több ilyen nem lesz.
Jött a jó idő és vele egy elhatározás, hogy brinágra ülök; így is lett és szépen gyűjtögettem a kilómétereket.
Volt még pár apróság, mint pl.: autós problémák, fals pánik gyomorbajokat illetően, újabb elkészült tiffany-s munkák, megcsináltam az 5000 darabos puzzle-omat, stb.
Április
Japánban történt néhány katasztrófa, ami a mai napig is érezhető náluk. Szegények, nem irigylem őket, ezért is szar szigetországban lakni, nem beszélve arról, hogy pont törés vonalon vannak. Ez volt eddig a legnagyobb földrengésük és félő, hogy lesz még.
Minden csoda 3 napig tart, vagy csak 1 hónapig? Nah igen, már itt éreztem, hogy gáz lesz és fel is adom, szintén itt jöttem rá, hogy jófiúnak lenni nem kifizetődő.
Ebben a hónapban elég tetemes mennyiségü pénzt sikerült elköltenem...
Köztük van ugye a tanfolyam, a benzin, egy nem várt fogászat, stb stb... egy pár hónapra földhöz vágott ez a nagy kiadás.
Május
A születésnapomon kívül sokminden nem történt, leszámítva a stresszelést meg a sok depressziót...
Június
Sok minden történt, köztük egy újabb tragédia. Elütötték az egyik macskámat.
Bejegyzés ebben a hónapban nemigen volt, mert fentebb említett okok miatt még mindig túl depis voltam, hogy rávegyem magam az írásra.
Szünetelt is az írás majdnem egy hónapig.
Július
Ebben a hónapban megtanultam, hogy senkihez és semmihez nem szabad kötődni érzelmileg, mert egy újabb szerettemet, az előző hónapban elütött kandúr testvérét ütötték most el. Még most is hiányoznak nekem, hiányuk örökké tátongó lyukat hagytak a szívemben.
Transformers lázban égtem, megnéztem a 3. részt és mint egy kis fangörl, körbeujjongtam. El is kezdtem művelődni belőle, ma már elég sok mindent tudok róla.
Augusztus
Ez volt a legmelósabb hónap.
A kisházat lakhatóvá kellett varázsolnunk, mert nagynénémet kiköltöztettük pestről.
Volt minden mi szem-szájnak ingere. Nekem főleg a festős melók jutottak, ami mint tudjunk, nem mentek zökkenőmentesen.
Közben volt még egy kisebb mosógép szerelésem is, ajh, nem is akarok emlékezni rá...
Szeptember
Kivettem az egyetlen szabimat, ami kivételesen nem lett totál szar. Tudtam pihenni is, volt némi kalandom is, volt egy stopposom, havert is taxiznom kellett, fun volt.
Összegfutottam egy régi ismerőssel, akit ha már arcról nem is, de magasságáról már messziről meg lehet ismerni :D.
Ám hétvégén borult minden, mert elkezdődött a költöztetés. Kemény volt, de túl lettünk rajta...
A hónap végén bekövetkezett az újabb tragédia. A legszeretettebb macskám, Julie eltűnt és nem jött haza. Valószínüleg meghalt, hogy hogyan és mikor, nem tudjuk, mert sosem találtuk meg. Már csak Gigi marad nekünk, aki meg már eléggé öreg, pár éve lehet még talán, aztán ő sem lesz többet...
Október
Kötőhártya gyulladás, yay.
Szokásos évforduló, immáron a 9.
Idén lesz a mágikus 10. Mondtam én, hogy meglesz, most már csak új célt kéne kitűzni, mondjuk a 15-öt, vagy a 20-at; habár fasz tudja, hogy fogok-e még 10 évet élni... Fő az optimizmus.
Ebben a hónapban váltam 100% brony-vá és KIBASZOTT BÜSZKE VAGYOK RÁ.
Gyökerestül megváltozott az életem. Soha nem lettem még ennyire rabja egy sorozatnak, pláne nem egy lányos sorozatnak.
Megismerkedtem a Hunbrony csoporttal, telis tele brony-kkal, meg néhány pegasister-rel.
Hálával tartozom a sorsnak, hogy a sok szarság, kínlódás, szenvedés és depresszió után jött e megváltás.
Továbbá hálával tartozom Lauren Faust-nak, aki megalkotta eme csodát;
és végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok a csoportnak, hogy befogadtak és velem együtt valljuk töretlenül a 'Love and Tolerance' eszményt.
Köszönöm, hogy vagytok. Végre lezárhatom a múltam, elfelejthetem azt, aki sok örömet, de annál nagyobb fájdalmat okozott nekem az elmúlt 2 évben.
Végre... ki merem mondani? IGEN! Végre boldog vagyok, hogy tartozok valahova és már nem akarom minden héten felkötni magam.
Mégegyszer! KÖSZÖNÖM!!
November
A pokol hónapja. Megint diétáztam egy hónapot, aminek 6 és fél kiló minusz lett az eredménye. Tavasszal igyekszem ezt fenntartani némi kerékpározással.
A diéta kínjait feloldozta az első Brony meet-em, ahol habár nem ismertem senkit, felettébb jól éreztem magam.
A jó hangulatomat hamar lelombozta annak a kismacskának az elgázolt teteme, amit azelőtt 1-2 nappal láttam rohangálni a kocsik között. Törtem magam, hogy haza vigyem-e, aztán már túl késő volt. Még most is mardos a bűntudat.
December
Hivatalosan és véglegesen szemüveges lettem. Nincs mese, nem láttam már messzire, most viszont sokkal jobb.
Jelentkeztem egy pályázatra, amit Falling hírdetett meg, nem sejtve hogy mekkora fába is vágom a fejszémet. Nem is lettem volna kész, ha nem tolja ki a határidőt a hónap végéig.
Nem is a díjért csinálom, hanem kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Majd kiváncsi leszek, milyen eredményt ért el. DA-ra addig nem teszem ki, amíg nem volt ereményhirdetés.
Lement a karácsonyi Brony meet is. Megint nagyon jól éreztem magam és most még többen voltunk, mint azelőtt. Jelenleg 88 tagunk van, hehe, gyűlünk, gyűlünk. :)
A karácsonyról tulajdonképpen nemrég írtam, szóval most nem fogok ctrl+c, ctrl+v-zni.
Az évet értékelve, sokat szenvedtem, sokat depiztem idén is, de hála ennek a csoportnak, visszatért belém az élet és már van miért felkelnem minden nap. Remélem ez az érzés sokáig megmarad.
Még egy apróság a korábbi drámához. Minden renden van újra, újfent Isten hozott köztünk Inchay :D.
Boldog Békés Új Évet kívánok minden bro-nak és sis-nek, találkozunk Februárban ;)
Peace.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)