Vasárnap óta rohadt beteg vagyok... utálok beteg lenni... mindig előhozza az érzelgős, depresszív énemet.
Szomorúan tapasztalom, hogy azok a blogok, amiket azelőtt olvastam, már évek óta állnak. Semmi új bejegyzés, semmi új hír... mindenki kinőtt a blogírásból? Vagy már csak nem divat? Vagy már mindenkinek így helyreállt a szociális élete?
Nem tudom, de elég szomorú... nincs mit olvasni, nem tudni, kivel mi van. Utóbbi mondjuk nem feltétlen érdekel, de azért jó néha olvasni, hogy másnak is olyan szar az élete, mint az enyém.
Ragequit-eltem a csoportból, mert kicsit elegem lett a töménytelen mennyiségű piás thread-ekből... Bezzeg, ha admin lennék, hide-olhatnám ezeket a thread-eket...
Úgy látszik ugyanazokba az akadályokba ütközök itt is, mint korábban. Mocskos egy világ ez, viszont erről nem a mostani társadalom tehet, ez már jóval korábban tönkre lett baszva...
Mind1, egyelőre nem megyek vissza. Így most van időm a sok rekveszt rajzokkal foglalkozni, meg nem igazán veszem észre, hogy nagyon ragaszkodnának hozzám...
Looks like I'm not that important... oh well...
Jó lenne már meggyógyulni, utálom, ha ennyire hisztis vagyok... :(
Peace
2012. március 13., kedd
2012. március 6., kedd
Spring is here!
hát már ideje volt, baromira untam az állandó fagyot, meg a bakkancsomat.
Legutóbbi bejegyzésem óta sok kis apróság történt, amiből sokat elfelejtettem már és igazán nem is tudom, mit írhatnék...
Azelőtt egy alcím után regéltem elég rendesen, most meg értelmét nem látom tagolni őket...
Úgyhogy dióhéjban:
-a hétvégén felraktam a nyári gumikat, ám rádöbbentem, hogy rohadt kopottak már és 60k-ért szerdán vehetek újat... yaaaay....
-tiffany tanfolyam folyamatos megszakításokkal, lassacskán megy... még mindig csiszolok és még egy jó darabig csiszolni is fogok. Asszem a gömblámpa nem lesz a kedvencem.
-lezavartam egy kisebb takarítást a szobám néhány polcán és fiókjában. Kiszórtam minden szart, amire nem lesz már szükségem, illetve 1-2 múltat idéző rajzot, fényképet. Eredmény: egy teli kuka minden szarral. Hehh, legalább 5 éve gyűlik az üres hónaljdeók hada a polcaimon, hát most kivágtam mindet. Végre lett egy kis helyem.
-meglepő dolgok mennek végbe nálam. Fejlődök, lassan, de fejlődök. Olyan dolgokat tanulok meg, amikre azelőtt azt mondtam, meh, minek ez nekem... Ilyen például a Dropbox, ami egy baromi hasznos dolog, meg más hasonló apróság.
Mindezt a brony csoportnak köszönhetem. Végre egy olyan közösség, ahol nem érzem hogy visszahúznak, sokkal inkább rúgdosnak előre. Furcsa érzés, ilyenben még nem volt részem.
-meggebedek a sok rajzos rekveszttől... ki sem látok a munkából, annyi rajzolni való van. Ilyen sem volt még soha. Azelőtt mindig magamnak rajzolgattam, senki nem kért tőlem semmit... Középsuliban volt 1 request a 4 év alatt, most meg heti rendszerességgel jönnek az újabb és újabb kérések.
Nem volt még ilyenben részem, nem tudom, hogy kezeljem a dolgot. Sokan mondják, hogy csináljam pénzért, de nem tudom helyes-e... Szívesen rajzolok mindenkinek, ugyanakkor tényleg minden szabad időm erre megy el és saját dolgaimra szinte semmi idő nem jut. Meg kell ezt még gondolnom.
Mindenesetre örülök, hogy úgy gondolják, hogy jó a munkám. ^^
Végül szerintem összedobok egy tavaszi dizájnt, elvégre VÉGRE itt a tavasz. :D
Peace!
Legutóbbi bejegyzésem óta sok kis apróság történt, amiből sokat elfelejtettem már és igazán nem is tudom, mit írhatnék...
Azelőtt egy alcím után regéltem elég rendesen, most meg értelmét nem látom tagolni őket...
Úgyhogy dióhéjban:
-a hétvégén felraktam a nyári gumikat, ám rádöbbentem, hogy rohadt kopottak már és 60k-ért szerdán vehetek újat... yaaaay....
-tiffany tanfolyam folyamatos megszakításokkal, lassacskán megy... még mindig csiszolok és még egy jó darabig csiszolni is fogok. Asszem a gömblámpa nem lesz a kedvencem.
-lezavartam egy kisebb takarítást a szobám néhány polcán és fiókjában. Kiszórtam minden szart, amire nem lesz már szükségem, illetve 1-2 múltat idéző rajzot, fényképet. Eredmény: egy teli kuka minden szarral. Hehh, legalább 5 éve gyűlik az üres hónaljdeók hada a polcaimon, hát most kivágtam mindet. Végre lett egy kis helyem.
-meglepő dolgok mennek végbe nálam. Fejlődök, lassan, de fejlődök. Olyan dolgokat tanulok meg, amikre azelőtt azt mondtam, meh, minek ez nekem... Ilyen például a Dropbox, ami egy baromi hasznos dolog, meg más hasonló apróság.
Mindezt a brony csoportnak köszönhetem. Végre egy olyan közösség, ahol nem érzem hogy visszahúznak, sokkal inkább rúgdosnak előre. Furcsa érzés, ilyenben még nem volt részem.
-meggebedek a sok rajzos rekveszttől... ki sem látok a munkából, annyi rajzolni való van. Ilyen sem volt még soha. Azelőtt mindig magamnak rajzolgattam, senki nem kért tőlem semmit... Középsuliban volt 1 request a 4 év alatt, most meg heti rendszerességgel jönnek az újabb és újabb kérések.
Nem volt még ilyenben részem, nem tudom, hogy kezeljem a dolgot. Sokan mondják, hogy csináljam pénzért, de nem tudom helyes-e... Szívesen rajzolok mindenkinek, ugyanakkor tényleg minden szabad időm erre megy el és saját dolgaimra szinte semmi idő nem jut. Meg kell ezt még gondolnom.
Mindenesetre örülök, hogy úgy gondolják, hogy jó a munkám. ^^
Végül szerintem összedobok egy tavaszi dizájnt, elvégre VÉGRE itt a tavasz. :D
Peace!
2012. február 21., kedd
My third little brony meet
Eljött ennek is az ideje és én már türelmetlenül vártam.
Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.
Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...
A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P
A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.
Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^
Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.
Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.
Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.
Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D
Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...
Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.
7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.
All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D
Íme egy videó és néhány kép:
...we're all hoofed!
végre az enyém, olyan szép és aranyos^^
egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D
Hubbera cidere
Inchay, Mac, és Falling cidere
A csoportkép (amit otthon hagytam...)
Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D
és ezzel :D
My little swag :D
Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.
Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.
Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.
Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...
A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P
A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.
Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^
Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.
Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.
Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.
Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D
Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...
Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.
7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.
All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D
Íme egy videó és néhány kép:
...we're all hoofed!
végre az enyém, olyan szép és aranyos^^
egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D
Hubbera cidere
Inchay, Mac, és Falling cidere
A csoportkép (amit otthon hagytam...)
Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D
és ezzel :D
My little swag :D
Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.
Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.
2012. február 14., kedd
Valentineeeer... uh I mean, Hearts and Hooves day! :D
Screw real world. If I can't be happy here, there's always fantasy world!
At least there I can find true love.
May all you find your Very Special Somepony.
Peace.
At least there I can find true love.
May all you find your Very Special Somepony.
Peace.
2012. február 11., szombat
Spike has a scanner. It is now canon.
Nah így kezdjen az ember bejegyzést írni. Rákattintok az új bejegyzésre és már nyílik is az ajtó...
Megint sokminden történt, amiről írni kéne. Hát megpróbálom, aztán meglátjuk mi marad ki.
Bucking cold
-15fok és 20centi hó. Nah ez nem hiányzott.
Már egy héttel előre bejelentették, de én reménykedtem, hogy tévednek, elvégre December óta mondják a hideget és mégis elég tűrhető időnk volt eddig.
Hétfő reggel kinézek, fehér minden, FFFFFFFFFFFFUUUUUUUUUUUUUU!!!!
Kezdhettem is a hólapátolást a bolt előtt. Szokásos probléma, mint minden évebn, hogy a sok paraszt jól letaposta a havat, így pokol felkaparni.
Ez még a kisebb gond, a nagyobb, hogy jön a paraszt és nyílván nem oda áll, ahol már el van lapátolva, hanem oda, ahol még nincs. Nem csináltam problémát, szépen körbetoltam a havat a kocsija köré. Elégtétel volt látni a majmot a drága irodai gatyájában és cipőjében a térdig érő hóban bénázni a kocsija körül. Nem volt egy szava sem (még jó), leesett neki, hogy rossz helyen állt meg.
Miután elől végeztem, mehettem hátra, hogy a mi parkolónkat is ellapátoljam.
Végeztem, mentem be a kulcsokért, mire kimegyek, ott áll 2 kocsi.
Az agyam ekkor dobta le az ékszíjat és hajtóvadászatba kezdtem a 2 bunkóparaszt után.
Meg is lettek, el is zavartam őket, és felhívtam szíves figyelmüket, hogy tanuljanak meg olvasni, nem véletlen van kiírva, hogy PRIVÁT PARKOLÓ!!!; nahmeg nem azért toltam el ott a havat, hogy más álljon be...
Délben mehettem haza havat lapátolni, mert napközben szakadt a hó.
Most hogy nagynéném is ott lakik a kisházban, állandóan haza kell menni fűteni (fával fűtűnk btw, mert a gáz az híg, fos, és drága).
Délután áruért kellett mennem és ezzel el is ment a hétfő. Meló után megint lehetett otthon havat lapátolni.
Azt kell mondjam, nálunk még istenes volt a helyzet, nem úgy mint az ország többi részén, Európát nem is említve.
Azóta kőkemény mínuszok vannak, 2 gatyában járok dolgozni, meg bakkancsban, de így legalább nem fázok.
Napközben azért valamelyest enyhül az idő és látom a hó is szépen lassan olvad.
Ha ennyi volt a nagy hideg roham, akkor már nem lesz nagy gáz.
Jól is jött ez az idő, mert így végre fellendült egy kicsit a bolt forgalma, ami már naaagyon ránk fért.
Tiffany class
Minden hideg és rosszidő ellenére, rendszeresen bejárok a tanfolyamra, viszont már 3. hete várunk egy rohadt üveget, ami kéne a munkámhoz.
Szerencsére van mit csinálni, de nyugodtabb lennék, ha már minden ki lenne vágva.
Kitaláltuk, hogy spóroljak némi benzint, nem megyek haza csütörtökön, hanem bent alszok nővéremnél. Időt is, benzint is spórolok, utóbbit muszáj, mert már iszonyatosan drága...
Nem is hiszem el, hogy ez eddig nem jutott eszembe, azt meg még inkább nem akarom elhinni, hogy ezt Lajos találta ki, de marhajó ötlet.
Szerda esete, meló után bemegyek, csütörtökön 1 órával késöbb tudok kelni, 15 perc alatt ottvagyok. Pénteken meg tanfolyam után visszamegyek, felcuccolok és hazamegyek.
Idézve egy bro-t: Spike has a scanner. It is now canon. :D
Így is van, végre beszereztem egy scanner-t, mit ne mondjak, már ideje volt.
Végre nem kell minden szart kihúznom, hogy aztán a céges ócska, szar scanner-rel töltsem fel...
A minőség ég és föld. Nagyon örülök neki, bár a beszerzési procedúra a megszokott módon nehézkes volt.
Telefonon le lett beszélve, ez a kategória 19-21ezer körül mozog. Mondom, oké, határeset, de belefér, kell.
Délutánra már 25.500 lett. Csöppett ideges lettem, mivel így is szűkölködöm a tanfolyam, meg a benzin miatt, erre még át is vagyok baszva.
Plussz költség még, hogy voltam művészellátóban is, mert kellett kihúzót vennem. 3db 5100Ft, nem semmi, remélem jó sokáig elég lesz, mert ez brutális...
Más most hirtelen nem jut eszembe, úgyhogy ennyi egyelőre.
Egész jól meg tudtam írni a mostani bejegyzést, mert csak 14-szer zavartak meg, ami az átlaghoz képest nem is olyan vészes.
Peace
Megint sokminden történt, amiről írni kéne. Hát megpróbálom, aztán meglátjuk mi marad ki.
Bucking cold
-15fok és 20centi hó. Nah ez nem hiányzott.
Már egy héttel előre bejelentették, de én reménykedtem, hogy tévednek, elvégre December óta mondják a hideget és mégis elég tűrhető időnk volt eddig.
Hétfő reggel kinézek, fehér minden, FFFFFFFFFFFFUUUUUUUUUUUUUU!!!!
Kezdhettem is a hólapátolást a bolt előtt. Szokásos probléma, mint minden évebn, hogy a sok paraszt jól letaposta a havat, így pokol felkaparni.
Ez még a kisebb gond, a nagyobb, hogy jön a paraszt és nyílván nem oda áll, ahol már el van lapátolva, hanem oda, ahol még nincs. Nem csináltam problémát, szépen körbetoltam a havat a kocsija köré. Elégtétel volt látni a majmot a drága irodai gatyájában és cipőjében a térdig érő hóban bénázni a kocsija körül. Nem volt egy szava sem (még jó), leesett neki, hogy rossz helyen állt meg.
Miután elől végeztem, mehettem hátra, hogy a mi parkolónkat is ellapátoljam.
Végeztem, mentem be a kulcsokért, mire kimegyek, ott áll 2 kocsi.
Az agyam ekkor dobta le az ékszíjat és hajtóvadászatba kezdtem a 2 bunkóparaszt után.
Meg is lettek, el is zavartam őket, és felhívtam szíves figyelmüket, hogy tanuljanak meg olvasni, nem véletlen van kiírva, hogy PRIVÁT PARKOLÓ!!!; nahmeg nem azért toltam el ott a havat, hogy más álljon be...
Délben mehettem haza havat lapátolni, mert napközben szakadt a hó.
Most hogy nagynéném is ott lakik a kisházban, állandóan haza kell menni fűteni (fával fűtűnk btw, mert a gáz az híg, fos, és drága).
Délután áruért kellett mennem és ezzel el is ment a hétfő. Meló után megint lehetett otthon havat lapátolni.
Azt kell mondjam, nálunk még istenes volt a helyzet, nem úgy mint az ország többi részén, Európát nem is említve.
Azóta kőkemény mínuszok vannak, 2 gatyában járok dolgozni, meg bakkancsban, de így legalább nem fázok.
Napközben azért valamelyest enyhül az idő és látom a hó is szépen lassan olvad.
Ha ennyi volt a nagy hideg roham, akkor már nem lesz nagy gáz.
Jól is jött ez az idő, mert így végre fellendült egy kicsit a bolt forgalma, ami már naaagyon ránk fért.
Tiffany class
Minden hideg és rosszidő ellenére, rendszeresen bejárok a tanfolyamra, viszont már 3. hete várunk egy rohadt üveget, ami kéne a munkámhoz.
Szerencsére van mit csinálni, de nyugodtabb lennék, ha már minden ki lenne vágva.
Kitaláltuk, hogy spóroljak némi benzint, nem megyek haza csütörtökön, hanem bent alszok nővéremnél. Időt is, benzint is spórolok, utóbbit muszáj, mert már iszonyatosan drága...
Nem is hiszem el, hogy ez eddig nem jutott eszembe, azt meg még inkább nem akarom elhinni, hogy ezt Lajos találta ki, de marhajó ötlet.
Szerda esete, meló után bemegyek, csütörtökön 1 órával késöbb tudok kelni, 15 perc alatt ottvagyok. Pénteken meg tanfolyam után visszamegyek, felcuccolok és hazamegyek.
Idézve egy bro-t: Spike has a scanner. It is now canon. :D
Így is van, végre beszereztem egy scanner-t, mit ne mondjak, már ideje volt.
Végre nem kell minden szart kihúznom, hogy aztán a céges ócska, szar scanner-rel töltsem fel...
A minőség ég és föld. Nagyon örülök neki, bár a beszerzési procedúra a megszokott módon nehézkes volt.
Telefonon le lett beszélve, ez a kategória 19-21ezer körül mozog. Mondom, oké, határeset, de belefér, kell.
Délutánra már 25.500 lett. Csöppett ideges lettem, mivel így is szűkölködöm a tanfolyam, meg a benzin miatt, erre még át is vagyok baszva.
Plussz költség még, hogy voltam művészellátóban is, mert kellett kihúzót vennem. 3db 5100Ft, nem semmi, remélem jó sokáig elég lesz, mert ez brutális...
Más most hirtelen nem jut eszembe, úgyhogy ennyi egyelőre.
Egész jól meg tudtam írni a mostani bejegyzést, mert csak 14-szer zavartak meg, ami az átlaghoz képest nem is olyan vészes.
Peace
2012. január 16., hétfő
Just the usual stuff
First things first!
Te! Igen, hozzád beszélek! Ne olvasd a blogomat és töröld ki a telefonszámomat! Magasról teszek rád és nem vagyok kíváncsi a reakcióidra. Semmi közöd ahhoz, hogy mit írok ide és kiről!
GTFO!
Erről ennyit...
Nos elkezdődött az új év, változott valami? Hát, a szar helyzeten kívül semmi...
Romlik a gazdaság, drágul minden, az embereknek nincs pénzük, szóval rózsás jövő elé tekintünk...
Nem is zavarna különösebben, ha anyám nem emózna meg rinyálna minden egyes nap.
Megmondtam neki, hogy amíg van fölös pénze cigire, addig nekem ne panaszkodjon...
Más...
Lassan 2 hete szenvedek kötőhártya gyulladással. Igen, megint. Most viszont olyan szemcseppet kaptam, aminek egyik összetevője állítom, hogy sósav... Hatni nem hat, viszont szétégeti a szemem.
Persze a gyógyuláshoz az is járna, hogy otthon legyek, nem pedig itt bent... Mondanom sem kell, hogy erről még csak ne is ábrándozzak.
Még nem is lenne gáz azzal, hogy itt rohadok, ha nem kéne napi rendzserességgel postára mennem és nem fújna ez a rohadt orkán erejű szél állandóan.
Már már majdnem meggyógyult, mikor vasárnap ki lettem zavarva fát vágni/hordani. A munkával nincs baj, csak megint akkora szél volt, hogy 2szer futhattam a sapkám után, estére megint gyönyörűek lettek a szemeim.
Holnap valszeg mehetek szemészetre, hogy kiírassak egy új szemcseppet, de most remélem valami olyat kapok, ami hat is...
Természetesen a munka után, ma hulla vagyok. Megfordult drága anyám fejében, hogy otthon lábadozzak? Hehe, lófaszt... majd ő fog délután meglépni...
Ezen már meg sem szabad lepődni, de majd ha ő lesz otthon betegen, akkor kapja majd a nonstop baszogatást, hogy miért nem jön be dolgozni, mit fekszik sötöbö... amilyen az adj isten...
A héten kezdődik a Tiffany tanfolyam. yay. Egy újabb lépés az álmaim felé, csak még nagyon hosszú az út.
Azon lepődtem meg, hogy amióta brony lettem, azóta rohamosan megnőtt a rajzaim száma.
Egy jó scanner kéne még, meg némi Photoshop tudás. Előbbit még be tudom szerezni, utóbbiról csak ábrándozhatok...
Kéne egy jó tablet is, mert manapság már baromi elavult a ceruza+kihúzó+radír kombó...
Program már van, de valami faja nagy tablet kéne... hát talán karácsonyra, mert jelen anyagi helyzetemben egy pendrive-ot nem tudok megengedni magamnak, minden pénzem felemészti a tanfolyam... ez van.
Egyéb említésre méltó dolog nem történt a hétvégén.
A múlt hét elég kemény volt, nem csak a szemem miatt, hanem meló miatt is.
Update!
Az a helyzet, ezt még hétfőn kezdtem írni, csak leltár miatt folyamatosan csúszott a dolog.
Szóval ma voltam szemészeten, ahol mondták, hogy ugyanazt a szemcseppet írták ki, mint múltor.
Nagy lófaszt, mondtam, már eleve nem ugyanúgy néz ki, és az előző még átlátszó folyadék volt, ez meg olyan mint a szappanos víz. Az előző hatott, ez csak mar...
Mind1, kiírt nekem egy szemkenőcsöt, meg mondta hogy használjak műkönnyet.
Kiváltom, hazaviszem, elolvasom a betegtájékoztatót...
A szemkenőcs mellékhatásképn szürke, vagy zöldhályogot okozhat. Hát ez kurvajó, landolt is a kukában, én ezt meg nem kockáztatom, marad a műkönny, viszont ahhoz a szemészhez többet nem megyek...
Holnap megyek tanfolyamra.
Kicsit izgulok, mert már egy éve nem voltam, tuti hogy mindent elfelejtettem.
Az elején szerintem úgyis csak vágni fogok párat, aztán elkezdem a következő munkámat.
Idén kicsit szopás lesz az egész, mert a jelen benzinárak mellett jóval drágább lesz a közlekedés... Nem tudom, mennyire lesz így rendszeres a tanfolyam.
Lehet ha ezzel a munkával kész vagyok, akkor legalább 1 hónapot csúsztatok, hogy tudjak valamit félretenni.
Nagyjából ennyi történt.
Peace.
Te! Igen, hozzád beszélek! Ne olvasd a blogomat és töröld ki a telefonszámomat! Magasról teszek rád és nem vagyok kíváncsi a reakcióidra. Semmi közöd ahhoz, hogy mit írok ide és kiről!
GTFO!
Erről ennyit...
Nos elkezdődött az új év, változott valami? Hát, a szar helyzeten kívül semmi...
Romlik a gazdaság, drágul minden, az embereknek nincs pénzük, szóval rózsás jövő elé tekintünk...
Nem is zavarna különösebben, ha anyám nem emózna meg rinyálna minden egyes nap.
Megmondtam neki, hogy amíg van fölös pénze cigire, addig nekem ne panaszkodjon...
Más...
Lassan 2 hete szenvedek kötőhártya gyulladással. Igen, megint. Most viszont olyan szemcseppet kaptam, aminek egyik összetevője állítom, hogy sósav... Hatni nem hat, viszont szétégeti a szemem.
Persze a gyógyuláshoz az is járna, hogy otthon legyek, nem pedig itt bent... Mondanom sem kell, hogy erről még csak ne is ábrándozzak.
Még nem is lenne gáz azzal, hogy itt rohadok, ha nem kéne napi rendzserességgel postára mennem és nem fújna ez a rohadt orkán erejű szél állandóan.
Már már majdnem meggyógyult, mikor vasárnap ki lettem zavarva fát vágni/hordani. A munkával nincs baj, csak megint akkora szél volt, hogy 2szer futhattam a sapkám után, estére megint gyönyörűek lettek a szemeim.
Holnap valszeg mehetek szemészetre, hogy kiírassak egy új szemcseppet, de most remélem valami olyat kapok, ami hat is...
Természetesen a munka után, ma hulla vagyok. Megfordult drága anyám fejében, hogy otthon lábadozzak? Hehe, lófaszt... majd ő fog délután meglépni...
Ezen már meg sem szabad lepődni, de majd ha ő lesz otthon betegen, akkor kapja majd a nonstop baszogatást, hogy miért nem jön be dolgozni, mit fekszik sötöbö... amilyen az adj isten...
A héten kezdődik a Tiffany tanfolyam. yay. Egy újabb lépés az álmaim felé, csak még nagyon hosszú az út.
Azon lepődtem meg, hogy amióta brony lettem, azóta rohamosan megnőtt a rajzaim száma.
Egy jó scanner kéne még, meg némi Photoshop tudás. Előbbit még be tudom szerezni, utóbbiról csak ábrándozhatok...
Kéne egy jó tablet is, mert manapság már baromi elavult a ceruza+kihúzó+radír kombó...
Program már van, de valami faja nagy tablet kéne... hát talán karácsonyra, mert jelen anyagi helyzetemben egy pendrive-ot nem tudok megengedni magamnak, minden pénzem felemészti a tanfolyam... ez van.
Egyéb említésre méltó dolog nem történt a hétvégén.
A múlt hét elég kemény volt, nem csak a szemem miatt, hanem meló miatt is.
Update!
Az a helyzet, ezt még hétfőn kezdtem írni, csak leltár miatt folyamatosan csúszott a dolog.
Szóval ma voltam szemészeten, ahol mondták, hogy ugyanazt a szemcseppet írták ki, mint múltor.
Nagy lófaszt, mondtam, már eleve nem ugyanúgy néz ki, és az előző még átlátszó folyadék volt, ez meg olyan mint a szappanos víz. Az előző hatott, ez csak mar...
Mind1, kiírt nekem egy szemkenőcsöt, meg mondta hogy használjak műkönnyet.
Kiváltom, hazaviszem, elolvasom a betegtájékoztatót...
A szemkenőcs mellékhatásképn szürke, vagy zöldhályogot okozhat. Hát ez kurvajó, landolt is a kukában, én ezt meg nem kockáztatom, marad a műkönny, viszont ahhoz a szemészhez többet nem megyek...
Holnap megyek tanfolyamra.
Kicsit izgulok, mert már egy éve nem voltam, tuti hogy mindent elfelejtettem.
Az elején szerintem úgyis csak vágni fogok párat, aztán elkezdem a következő munkámat.
Idén kicsit szopás lesz az egész, mert a jelen benzinárak mellett jóval drágább lesz a közlekedés... Nem tudom, mennyire lesz így rendszeres a tanfolyam.
Lehet ha ezzel a munkával kész vagyok, akkor legalább 1 hónapot csúsztatok, hogy tudjak valamit félretenni.
Nagyjából ennyi történt.
Peace.
2012. január 9., hétfő
It was just a bad dream...
I woke with a silent scream. My head was covered in sweat, my heart was beating fast.
I looked around, and realized it was all a bad dream.
-Are you alright?- Fluttershy asked, while she woke up slowly.
-I'm... okay...-
-Did you have a nightmare?-
-Yeah, the worst kind... a memory from long ago.-
I dreamt about her again... We were best friends for a long time, we were almost like a brother and sister. We always helped each other. Whenever she needed someone to help, or lend a shoulder I was there for her, whenever I needed someone to drive away my sadness, she was there for me. We were really good friends.
But then she started changing. She started acting weird. She has done some things I never though she would. I tried to understand, I tried to stop her. No matter how many times I told her that she will regret what she was doing, she didn't listen.
We started to separate. We talked and met less...
I just couldn't follow her on the path she chose...
Our frienship ended. She kept blaming me, she made me feel guilty...
She was one of the reasons I had to leave my hometown.
-Allhearts?- Fluttershy asked and raised her hoof gently to my face. -Are you... are you alright? You' re crying.-
I wiped my eyes.
-She's... she's still haunting me. She was yelling... she said, that is't all my fault, and she sent those 3 to torment me...-
It didn't actually happened like that, but in my dream she was like a demon and those 3 were her minions.
Tears started running from my eyes again. Fluttershy wiped them off gently and wrapped her hooves around me. Her warmth calmed me down.
-It's okay... she can't hurt you anymore. It was just a bad dream.-
This was just a fic but the dream actually happened last night...
I looked around, and realized it was all a bad dream.
-Are you alright?- Fluttershy asked, while she woke up slowly.
-I'm... okay...-
-Did you have a nightmare?-
-Yeah, the worst kind... a memory from long ago.-
I dreamt about her again... We were best friends for a long time, we were almost like a brother and sister. We always helped each other. Whenever she needed someone to help, or lend a shoulder I was there for her, whenever I needed someone to drive away my sadness, she was there for me. We were really good friends.
But then she started changing. She started acting weird. She has done some things I never though she would. I tried to understand, I tried to stop her. No matter how many times I told her that she will regret what she was doing, she didn't listen.
We started to separate. We talked and met less...
I just couldn't follow her on the path she chose...
Our frienship ended. She kept blaming me, she made me feel guilty...
She was one of the reasons I had to leave my hometown.
-Allhearts?- Fluttershy asked and raised her hoof gently to my face. -Are you... are you alright? You' re crying.-
I wiped my eyes.
-She's... she's still haunting me. She was yelling... she said, that is't all my fault, and she sent those 3 to torment me...-
It didn't actually happened like that, but in my dream she was like a demon and those 3 were her minions.
Tears started running from my eyes again. Fluttershy wiped them off gently and wrapped her hooves around me. Her warmth calmed me down.
-It's okay... she can't hurt you anymore. It was just a bad dream.-
This was just a fic but the dream actually happened last night...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)