Eljött az ideje, hogy bezárjam kicsi blogomat.
A bejegyzések rendszerességének hanyatlását már régóta figyeltem.
Rá kellett jöjjek, ennek így már nincs több értelme.
Túl sok mindent csinálok és valahogy sosem jut idő egy szalonképes bejegyzésre, még a havi 1 bejegyzést sem tudtam tartani, pedig történtek események dögivel, egyikük egy 10 évet lezáró, sorsfordító esemény.
Első tervem, hogy bezárom a blogot, a második tervem, hogy költöztetem egy kényelmesebb helyre.
Utóbbin még gondolkodom, de ha lesz rá kapacitásom, akkor amíg nem viszek át innen minden bejegyzést, addig ez a blog fennmarad, hogy aki idetéved, az elolvashassa.
Szép idő volt ez a néhány év, sok bejegyzés született és eddig ez volt az első olyan "naplóm", amit ilyen sokáig vezettem.
Ha költözésre kerül a sor, majd update-elek.
Addig is Peace.
2012. augusztus 28., kedd
2012. július 16., hétfő
Brony camp / Meet the Pyro
Egyetlen szabad hetem amit az idén kivehettem, hála a tiffany tanfolyamnak, brony-kkal töltöttem Tiszanánán és nem bántam meg.
Több szempontból is jó volt ez a tábor.
Nem csak hogy végre megint társaságban vagyok, akikkel nyaralni mehetek, hanem kicsit gyűjtöm a hosszú utas tapasztalatokat is, ugyanis most először mentem fel autópályára.
Izgultam, mert GPS ide vagy oda, azért mégis csak messzire kell menni, de minden simán ment, az oda út is és a vissza út is.
Anyám kocsiját kértem el, hogy több embert is tudjak vinni, meg legyen hely a csomagnak is (meg ha út közben balesetben meghalnék, akkor ne én egyedül... izé, hogy ne unatkozzak útközben...)
Az egyetlen lehangoló dolog az az, hogy 1 hétig 11 kan volt összezárva és 1 lány sem jött el (leszámítva egyet, de ő nem tudott végig maradni, így vasárnap hazament)...
Pedig elvileg volt pár jelentkező... oh well...
A legjobb időt fogtuk ki, ugyanis majdnem 40fok volt minden nap, még jó, hogy minden napot a strandon töltöttünk.
A hely, ahol voltunk sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Gondoltam szauna lesz a 2 ház, de mikor beléptem, olyan hűvös volt, mintha klímáztak volna.
Az alap dolgok megvoltak, víz, villany.
A kaját mindenki maga intézte, illetve be lehetett fizetni közösbe is és akkor abból volt intézve néhány ember kajája.
Voltak programok, amikre szintén előre kellett fizetni. Ezek közt volt GPS túra, kenú túra, meg lovaglás, stb...
A társaság teljesen rendben volt, kicsit tartottam attól, hogy mekkora tivornya lesz, de szerencsére mindenki mértékkel alkoholizált.
A hangulat fergeteges volt, bár a reggelek nem mindig indultak jól.
Magyar Mlp zenékre és/vagy dubstep-re ébredni nem a legkellemesebb dolog...
Töbszörös anyagi rongálásra való szándékomat is hiába tudatosítottam időről időre, ez sajnos majdnem minden reggel megismétlődött...
Meglepetésünkre, voltak a háznál kiskutyák. Valaki kitette őket és odaszoktak hozzánk, mert etettük őket. Nah nekem meg is volt, hogy mi helyettesíti az internetet, egész héten a kis vakarcsokkal játszottam. Többiek meg is jegyezték, hogy nem véletlen Fluttershy az én kedvencem. :)
Miután Süni vasárnap hazament, én és Patrik kaptuk meg a rendszeres etetés feladatát, amit gond és hiba nélkül el is végeztünk.
Aggódtunk az ebekért, hogy vajon mi lesz velük, ha mi elmegyünk, de hála Jóna bro-nak és családjának, jó helyre kerültek, aminek nagyon örülök. Szívesen hazahoztam volna egyet, vagy mindet, de sajnos nálunk nincs meg a kellő környezet kutyatartáshoz.
Sokminden történt, amiről estig lehetne mesélni, de inkább beszéljenek a képek.
A véreb házörző
A strand
A csapat egyik fele
A tulaj, a szervező és az aszfaltszaggató Suzuki Ignis sofőrje
Gps verseny a sivatagi melegben
Az egyik szálloda
Almaevő verseny
Stand back bitches, I got this...
NOM...
Az a fej, az a haj, az a toka, *le sigh*
A benti disznóól...
A kinti disznóól...
A végére meg egy csoportkép (amit majd otthon töltök fel, mert itt nincs meg)
Köszönöm nektek ezt a remek hetet, remélem lesz alkalmunk még legalább egy ilyen vakációra (remélhetőleg több pegasis-el ^^).
Meet the Pyro
Hát hogy is mondjam, nem erre számítottam. Viccesnek vicces volt, de sokkal többet vártam volna olyan remek "meet the" videók után, mint a Spy és a Medic...
Újfent csalódtam bennetek Valve és újfent a Pyro-t csesztétek el... baszódjatok meg.
Valve, Y U hate Pyro so much?!
Peace.
Több szempontból is jó volt ez a tábor.
Nem csak hogy végre megint társaságban vagyok, akikkel nyaralni mehetek, hanem kicsit gyűjtöm a hosszú utas tapasztalatokat is, ugyanis most először mentem fel autópályára.
Izgultam, mert GPS ide vagy oda, azért mégis csak messzire kell menni, de minden simán ment, az oda út is és a vissza út is.
Anyám kocsiját kértem el, hogy több embert is tudjak vinni, meg legyen hely a csomagnak is (meg ha út közben balesetben meghalnék, akkor ne én egyedül... izé, hogy ne unatkozzak útközben...)
Az egyetlen lehangoló dolog az az, hogy 1 hétig 11 kan volt összezárva és 1 lány sem jött el (leszámítva egyet, de ő nem tudott végig maradni, így vasárnap hazament)...
Pedig elvileg volt pár jelentkező... oh well...
A legjobb időt fogtuk ki, ugyanis majdnem 40fok volt minden nap, még jó, hogy minden napot a strandon töltöttünk.
A hely, ahol voltunk sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Gondoltam szauna lesz a 2 ház, de mikor beléptem, olyan hűvös volt, mintha klímáztak volna.
Az alap dolgok megvoltak, víz, villany.
A kaját mindenki maga intézte, illetve be lehetett fizetni közösbe is és akkor abból volt intézve néhány ember kajája.
Voltak programok, amikre szintén előre kellett fizetni. Ezek közt volt GPS túra, kenú túra, meg lovaglás, stb...
A társaság teljesen rendben volt, kicsit tartottam attól, hogy mekkora tivornya lesz, de szerencsére mindenki mértékkel alkoholizált.
A hangulat fergeteges volt, bár a reggelek nem mindig indultak jól.
Magyar Mlp zenékre és/vagy dubstep-re ébredni nem a legkellemesebb dolog...
Töbszörös anyagi rongálásra való szándékomat is hiába tudatosítottam időről időre, ez sajnos majdnem minden reggel megismétlődött...
Meglepetésünkre, voltak a háznál kiskutyák. Valaki kitette őket és odaszoktak hozzánk, mert etettük őket. Nah nekem meg is volt, hogy mi helyettesíti az internetet, egész héten a kis vakarcsokkal játszottam. Többiek meg is jegyezték, hogy nem véletlen Fluttershy az én kedvencem. :)
Miután Süni vasárnap hazament, én és Patrik kaptuk meg a rendszeres etetés feladatát, amit gond és hiba nélkül el is végeztünk.
Aggódtunk az ebekért, hogy vajon mi lesz velük, ha mi elmegyünk, de hála Jóna bro-nak és családjának, jó helyre kerültek, aminek nagyon örülök. Szívesen hazahoztam volna egyet, vagy mindet, de sajnos nálunk nincs meg a kellő környezet kutyatartáshoz.
Sokminden történt, amiről estig lehetne mesélni, de inkább beszéljenek a képek.
A véreb házörző
A strand
A csapat egyik fele
A tulaj, a szervező és az aszfaltszaggató Suzuki Ignis sofőrje
Gps verseny a sivatagi melegben
Az egyik szálloda
Almaevő verseny
Stand back bitches, I got this...
NOM...
Az a fej, az a haj, az a toka, *le sigh*
A benti disznóól...
A kinti disznóól...
A végére meg egy csoportkép (amit majd otthon töltök fel, mert itt nincs meg)
Köszönöm nektek ezt a remek hetet, remélem lesz alkalmunk még legalább egy ilyen vakációra (remélhetőleg több pegasis-el ^^).
Meet the Pyro
Hát hogy is mondjam, nem erre számítottam. Viccesnek vicces volt, de sokkal többet vártam volna olyan remek "meet the" videók után, mint a Spy és a Medic...
Újfent csalódtam bennetek Valve és újfent a Pyro-t csesztétek el... baszódjatok meg.
Valve, Y U hate Pyro so much?!
Peace.
2012. június 26., kedd
New system
Mindenek előtt kezdek azzal, hogy szólok, megváltozik a bejegyzések rendszressége.
Észre vettem, hogy a fontossági sorrend megváltozott és ez a blog igencsak a lista végén kullog, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mostantól havonta fogok bejegyzéseket írni (a cél a havi minimum 1, de előfordulhat több bejegyzés is).
Havi 1, én leszek a blogom menszesze, höhöhö...
Nah de innentől komolyra kell fordítani a szót, ugyanis a mostani bejegyzés drámáról, árulásról, depresszióról és (már megint) betegségről fog szólni, sooo strap in, this is going to be a rough ride...
Cancer killed Hunbrony
Mint egy lappangó, megbúvó kis tumor, ami észrevétlenül nő és nő, míg végül már akkora és olyan sok helyre nyúlik, hogy nem lehet telejesen eltávolítani, majd végül megöli áldozatát, úgy tette tönkre a drága kicsi csoportunkat néhány ember... Kivételesen nem nevezek meg senkit, mert tudok olyan nevekről is, akik nem tudják, hogy tudok róluk, így még mindig nálam van a meglepetés ereje.
Kezdjük az elején.
Sok rákja van a brony-zmusnak (mint minden fandom-nak általában).
Ilyenek pl.:
- R34 (internetes törvény, elkerülhetetlen.... sajnos...)
- Shipping (a heteróval még nincs is akkora baj, bár abból is inkább csak a canon. A másik két véglet viszont undorító és beteges)
- Gore (szintén undorító és beteges).
Utóbbinak köszönhető hogy a csoport békessége elindult a lejtőn.
Az egész egy linkelt "cupcakes" videó linkelésével történt, ami aztán kalapálva lett. A tag még új volt, nem tudhatta, tudomásul vette, hogy nem lehet és ennyi... aha, hittük mi, mert nemsokkal erre robbant ki egy ragestorm, hogy egyáltalán miért nem lehet posztolni a tiltott dolgokat, stb stb... uh, DEEERP, nem is tudom, talán mert TILTOTTAK? hm?
A vita közben született meg az a "zseniális" ötlet, hogy tag rendszert kéne bevezetni és akkor mindenki arra kattint, ami az ő érdekeltsége, és ami r34, vagy durva, azoknak nem lesz bélyeg képük.
Ez alapjába véve nem egy rossz ötlet, sőt! Csakhogy az a gond, hogy ehhez kell még egy tényező. A tag rendszer 2 részből épül fel, csak úgy tud működni.
A 2 rész pedig nem más, mint:
- maga a tag-elés
- tartalom szűrés.
Sajnos ez utóbbira nincs lehetőség Facebook-on, így a rendszer semmiképpen nem működhet.
Miért?
Itt a magyarázat.
200+ tagunk van, tök mindegy hogy ki mennyire aktív, a csoport tagja.
A tagok között változatos a korosztály, a 13-tól egészen (ha jól tudom) 35-40-ig vannak emberek.
Mint mindenhol, az idősebbek tartoznak felelősséggel a kicsikért, mivel a 18 alatti korosztályban vannak olyanok, akik még nem rendelkeznek kellő felelősség tudattal, ám ezen feladatot maguk az adminok végzik.
Szintén az adminok feladata a rend fenntartása, a szabályok betartatása és a kérdéses, illetve nem odavaló tartalmak törlése.
Hiába lett volna tag rendszer, szűrés nélkül hiába van feltüntetve a poszt kategóriája és van eltűntetve a bélyeg kép, sajnos és ez tény, nem mindenki rendelkezik a kellő felelősség tudattal, hogy ne kattintson az adott posztra. Ez az egyik dolog. Rendben, "kellő" óvintézkedés megvolt, a tartalom jelölve van, stb, de ott vannak alatta a kommentek, amiket nem lehet elrejteni és elég ha már azt meglátja olyan, akinek nem kéne, már kész a baj. Sokaknak úgy van profiljuk Face-en, hogy a szülők engedélyével, de szigorú felügyelet mellett. Ha a szülő neadjisten véletlen belebotlik egy ilyen posztba, vagy azt látja, hogy a fia egy olyan csoportban van, ahol ilyesmi is van, az könnyen a tag elvesztését, rosszabb esetben a csoport megszűnését is jelentheti. Gondoljunk csak bele, így is javarészt rossz véleménnyel van rólunk a társadalom, nem beszélve a fiatalabb tagokról, akiknek a szülei nem nézik jó szemmel puszta létezésünket sem, pláne ha olyat talál a gyereke gépén, amit nem kéne.
Innentől már csak egy lépés, hogy a szülő jelenti a csoportot és Facebook szívfájdalom nélkül törli a csoportot az összes tagjával, megosztásával, feltöltéseivel együtt.
Tényleg ezt akarjuk?
Nem hinném, és mi adminok (főleg én) ezt akarjuk elkerülni.
Tényleg olyan nehéz mindezt megérteni?
Minden tiltott tartalomra van 2 célcsoport is, az miért nem elég?
Miért kell állandóan csoportosan gyűlöletet szítani, csak mert 2-3 tagnak nem tetszik valami?
El lett magyarázva számtalanszor, a falon is és privátban is, hogy mit miért nem lehet. Miért olyan nehéz tudomásul venni?
A csoport egyesítése rossz kifogás, mert klikkesedés mindenhol van, ez egy természetes emberi tulajdonság. Vannak akik a pöttyös labdát szeretik, vannak akik a csíkosat, de abban egyetértenek, hogy szeretik a labdákat, ergo simán el lehet lenni a többi csoport tagjaival, de ami a szabályzatban le van fektetve, azt tessék tiszteletben tartani. Mindenért, de tényleg mindenért és mindenkiért az adminok felelnek. Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha nem lennének szabályok és orrba-szájba lehetne ömleszteni a gore-t meg az r34-et... a tagvesztés lenne a legkisebb bajunk, mert ezek után csak idő kérdése lenne a csoport törlése Facebook által.
Számtalan vitám volt ezzel kapcsolatban, szavazásokat kellett töröljek, utóbbit csak azért, mert a lázadás felbújtói egy olyan szavazást tettek közzé, ami szabálymódosítást eredményezhet.
Márpedig az adminok engedélye nélkül ilyesmit nem lehet.
Ez az egész balhé egy jó 2 hét alatt ment le. Többszörösen is az én vállamon volt minden, ugyanis a 3 adminból én voltam az egyetlen aki reggel 8-tól éjjel 3-ig aktívan figyelt, hogy mi történik és próbálta a rendbontást megfékezni. Igen, meló alatt is végig a csoportot figyeltem, ami az átlag stressz mellett csak rátett még pár lapáttal.
Minden egyes döntésemet alaposan meg kellett fontolnom és mivel a többi adminnal csak ritkán tudtam beszélni, így Falling-tól kértem sokszor tanácsot, aki akkoriban nem volt tagja a csoportnak.
Az is egy másik történet, de annak ellenére, hogy nem volt bent, még így is sokat idegeskedett a csoport miatt.
Hétvégére megbeszéltünk 4-en közösen egy közleményt, amiben a fent említetteket leírjuk a létező legegyszerűbben, hogy a sok nehéz felfogású is megértse. Falling-al együtt voltunk négyen, vagyis inkább csak 3-an, mert az egyik admin megint csak offline volt.
A közleményt sokan elfogadták, volt aki morgott ellene, de tudomásul vette, volt olyan is, aki megsértődött a közlemény elején való "óvodás" jelzőtől, ezért elolvasni sem volt hajlandó.
Nevetséges és szánalmas.
1. Nem elolvasni nem mentesít az elkövetkező felelősségre vonás alól.
2. Akinek nem inge, nem veszi magára.
Egyértelműen neki inge volt, pedig ő az egyik legintelligensebb ember a csoportban, hehh, ezek szerint mégsem...
Már úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, a lázadás le lett verve, a kétes elemek megkapták az utolsó felszólításukat, volt akit ki is tettünk, mert továbbra sem viselkedett.
Úgy tűnt, hogy a dolog véget ért, mire az addig offline admintárs megjelent és hátbatámadott, elárulva ezzel engem és az egész csoportot.
Hallottam pár embertől, hogy miket forralnak ellenem "a másik" csoportban, de nem gondoltam volna, hogy a saját admintársamat fogják behálózni a sunyi kis tervükkel.
Nos, a sikeres volt.
Miután admintársam elárult, visszavette azokat, akiket töröltünk, már nem láttam értelmét több energiát fektetni az egészbe. Tulajdonképpen újragyújtotta azt a kanócot, amit már 2 hete próbáltunk eloltani...
Távoztam a csoportból, végleg.
Ha anarchiát akarnak, ha veszélyeztetni akarják a csoport működését, ám legyen. 2 hétig küzdöttem egyedül, elfáradtam. Iszonyat stresszes voltam, reszketett kezem-lábam, ám a kilépés pillanatától elfogodt egyfajta megkönnyebbülés. Kész, vége... mostantól nem az én felelősségem, ha hanyag admin munka miatt törlődik a csoport.
Nem volt könnyű otthagyni azt a 200 embert... valamilyen szinten nekem a csoportom volt a másik családom.
Másnap, mikor már minden feszkó lement, akkor kezdtem el gondolkodni. Rossz ötlet volt kilépni.
A legjobb megoldás az lett volna az árulásra, hogy elveszem a másik 2 admin hatalmát és mindenkit törlök a bús picsába, akivel csak baj volt. Igen, ezt kellett volna tennem. Sajnos erre már későn jöttem rá, a dolog menthetetlen volt.
Terveztem egyfajta visszasunnyogást egy 3. személy segítségével, és akkor meg tudtam volna tenni a szükséges takarítást, viszont 2 dolog is közbejött, ami miatt lemondtam erről.
Az egyik, hogy egyre jobban kezdtem elveszíteni a motivációt, a másik meg egy olyan barátság, ami váratlanul jött.
Egy ember volt, aki 100%ban egyetértett velem és ő is otthagyta a csoportot, mert a történtek őt is elborzasztották. Ez még hagyján, támadt egy jó ötlete, amivel még meg tudjuk menteni a csoportot és az értékes embereket.
Megalakult az ÚJ HUNBRONY!
A régiben a rák teljesen elterjedt és már gyógyíthatatlan, viszont az értékes embereket még meg tudjuk menteni és most tulajdonképpen ez is történik. Folyamatos toborzás megy, azokat a tagokat vesszük fel, akiknek elegük van és nem tetszik nekik az odaát uralkodó anarchia.
Emellett Falling megalapította a művész csoportot is, ami szintén jó ötlet volt.
Kezdtem volna megint fellélegezni, mire lebetegedtem. Úgy tűnik a többhetes ideggörcs és stressz most jött ki rajtam. Hasi fájdalmaim voltak, mindig máshol, hol azért ha ettem, hol azért ha nem. Brutál rosszúl voltam, tömtem a fájdalomcsillapítókat magamba és ultrahangra is elmentem, ugyanis addig azt hittem, hogy szervi bajom van.
Ma már kezdem úgy érezni, hogy jól vagyok és talán már minden rendben lesz. Az Új csoport jó, családias, barátságos és mindenki szeret mindenkit, olyan, mint amilyen a másik csoport volt régen. Persze tudom, hogy vannak téglák, de mivel már nem vagyok egyedül, így már ártani sem tudnak nekünk.
Végül a történet Happy End-el zárul. Sajnos voltak az eseménynek áldozatai, de a gonosz oldal túl erős volt, a rák amit gerjesztettek túl mérgező volt és pusztító, de aki számit, az megmenekült és még kutatjuk az értékes túlélőket.
Ami ezután némi feszültségre adhat okot, az a rákos és a normális csoport egymás meletti üzemelése, illetve a talik.
Részemről én soha a büdös életben nem akarok mégegyszer találkozni azon egyénekkel, akiknek köszönhetjük mindezt, mert habár jámbor és békés ember vagyok, nem tartom kizártnak hogy szuvenírként elhozok az illetőktől egy pár fogat. Jól mutatnának a gyűjteményben, de nem célom, hogy gyarapítsam, így is sok van már.
Eme problémára is lesz megoldás, ugyanis lesznek meet-ek, ahova a nem kívánatos egyedek nem lesznek elhívva illetve nem lesznek szívesen látva.
Az elkövetkező tábort már alig bírom kivárni. Végre egy hét pihi és egyben eddigi legnagyobb autós kihívásom. Elég messze kell menni és az utat sem tudom, mondjuk a GPS megkönnyíti a dolgom, viszont nagy kocsival megyek, tele cuccal. Hát, meglátjuk.
Jó sokára született meg ez a bejegyzés. Már múlt héten elkezdtem írni, csak sok volt a meló és most volt egy kis nyugi.
Jah és ha már nyár van, akkor illik egy dizájnváltás is. Enjoy.
Szóval még1szer, valszeg havonta 1 bejegyzés lesz csak, de előfordulhat, hogy lesz több is.
A következő alkalomig,
Peace.
Észre vettem, hogy a fontossági sorrend megváltozott és ez a blog igencsak a lista végén kullog, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mostantól havonta fogok bejegyzéseket írni (a cél a havi minimum 1, de előfordulhat több bejegyzés is).
Havi 1, én leszek a blogom menszesze, höhöhö...
Nah de innentől komolyra kell fordítani a szót, ugyanis a mostani bejegyzés drámáról, árulásról, depresszióról és (már megint) betegségről fog szólni, sooo strap in, this is going to be a rough ride...
Cancer killed Hunbrony
Mint egy lappangó, megbúvó kis tumor, ami észrevétlenül nő és nő, míg végül már akkora és olyan sok helyre nyúlik, hogy nem lehet telejesen eltávolítani, majd végül megöli áldozatát, úgy tette tönkre a drága kicsi csoportunkat néhány ember... Kivételesen nem nevezek meg senkit, mert tudok olyan nevekről is, akik nem tudják, hogy tudok róluk, így még mindig nálam van a meglepetés ereje.
Kezdjük az elején.
Sok rákja van a brony-zmusnak (mint minden fandom-nak általában).
Ilyenek pl.:
- R34 (internetes törvény, elkerülhetetlen.... sajnos...)
- Shipping (a heteróval még nincs is akkora baj, bár abból is inkább csak a canon. A másik két véglet viszont undorító és beteges)
- Gore (szintén undorító és beteges).
Utóbbinak köszönhető hogy a csoport békessége elindult a lejtőn.
Az egész egy linkelt "cupcakes" videó linkelésével történt, ami aztán kalapálva lett. A tag még új volt, nem tudhatta, tudomásul vette, hogy nem lehet és ennyi... aha, hittük mi, mert nemsokkal erre robbant ki egy ragestorm, hogy egyáltalán miért nem lehet posztolni a tiltott dolgokat, stb stb... uh, DEEERP, nem is tudom, talán mert TILTOTTAK? hm?
A vita közben született meg az a "zseniális" ötlet, hogy tag rendszert kéne bevezetni és akkor mindenki arra kattint, ami az ő érdekeltsége, és ami r34, vagy durva, azoknak nem lesz bélyeg képük.
Ez alapjába véve nem egy rossz ötlet, sőt! Csakhogy az a gond, hogy ehhez kell még egy tényező. A tag rendszer 2 részből épül fel, csak úgy tud működni.
A 2 rész pedig nem más, mint:
- maga a tag-elés
- tartalom szűrés.
Sajnos ez utóbbira nincs lehetőség Facebook-on, így a rendszer semmiképpen nem működhet.
Miért?
Itt a magyarázat.
200+ tagunk van, tök mindegy hogy ki mennyire aktív, a csoport tagja.
A tagok között változatos a korosztály, a 13-tól egészen (ha jól tudom) 35-40-ig vannak emberek.
Mint mindenhol, az idősebbek tartoznak felelősséggel a kicsikért, mivel a 18 alatti korosztályban vannak olyanok, akik még nem rendelkeznek kellő felelősség tudattal, ám ezen feladatot maguk az adminok végzik.
Szintén az adminok feladata a rend fenntartása, a szabályok betartatása és a kérdéses, illetve nem odavaló tartalmak törlése.
Hiába lett volna tag rendszer, szűrés nélkül hiába van feltüntetve a poszt kategóriája és van eltűntetve a bélyeg kép, sajnos és ez tény, nem mindenki rendelkezik a kellő felelősség tudattal, hogy ne kattintson az adott posztra. Ez az egyik dolog. Rendben, "kellő" óvintézkedés megvolt, a tartalom jelölve van, stb, de ott vannak alatta a kommentek, amiket nem lehet elrejteni és elég ha már azt meglátja olyan, akinek nem kéne, már kész a baj. Sokaknak úgy van profiljuk Face-en, hogy a szülők engedélyével, de szigorú felügyelet mellett. Ha a szülő neadjisten véletlen belebotlik egy ilyen posztba, vagy azt látja, hogy a fia egy olyan csoportban van, ahol ilyesmi is van, az könnyen a tag elvesztését, rosszabb esetben a csoport megszűnését is jelentheti. Gondoljunk csak bele, így is javarészt rossz véleménnyel van rólunk a társadalom, nem beszélve a fiatalabb tagokról, akiknek a szülei nem nézik jó szemmel puszta létezésünket sem, pláne ha olyat talál a gyereke gépén, amit nem kéne.
Innentől már csak egy lépés, hogy a szülő jelenti a csoportot és Facebook szívfájdalom nélkül törli a csoportot az összes tagjával, megosztásával, feltöltéseivel együtt.
Tényleg ezt akarjuk?
Nem hinném, és mi adminok (főleg én) ezt akarjuk elkerülni.
Tényleg olyan nehéz mindezt megérteni?
Minden tiltott tartalomra van 2 célcsoport is, az miért nem elég?
Miért kell állandóan csoportosan gyűlöletet szítani, csak mert 2-3 tagnak nem tetszik valami?
El lett magyarázva számtalanszor, a falon is és privátban is, hogy mit miért nem lehet. Miért olyan nehéz tudomásul venni?
A csoport egyesítése rossz kifogás, mert klikkesedés mindenhol van, ez egy természetes emberi tulajdonság. Vannak akik a pöttyös labdát szeretik, vannak akik a csíkosat, de abban egyetértenek, hogy szeretik a labdákat, ergo simán el lehet lenni a többi csoport tagjaival, de ami a szabályzatban le van fektetve, azt tessék tiszteletben tartani. Mindenért, de tényleg mindenért és mindenkiért az adminok felelnek. Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha nem lennének szabályok és orrba-szájba lehetne ömleszteni a gore-t meg az r34-et... a tagvesztés lenne a legkisebb bajunk, mert ezek után csak idő kérdése lenne a csoport törlése Facebook által.
Számtalan vitám volt ezzel kapcsolatban, szavazásokat kellett töröljek, utóbbit csak azért, mert a lázadás felbújtói egy olyan szavazást tettek közzé, ami szabálymódosítást eredményezhet.
Márpedig az adminok engedélye nélkül ilyesmit nem lehet.
Ez az egész balhé egy jó 2 hét alatt ment le. Többszörösen is az én vállamon volt minden, ugyanis a 3 adminból én voltam az egyetlen aki reggel 8-tól éjjel 3-ig aktívan figyelt, hogy mi történik és próbálta a rendbontást megfékezni. Igen, meló alatt is végig a csoportot figyeltem, ami az átlag stressz mellett csak rátett még pár lapáttal.
Minden egyes döntésemet alaposan meg kellett fontolnom és mivel a többi adminnal csak ritkán tudtam beszélni, így Falling-tól kértem sokszor tanácsot, aki akkoriban nem volt tagja a csoportnak.
Az is egy másik történet, de annak ellenére, hogy nem volt bent, még így is sokat idegeskedett a csoport miatt.
Hétvégére megbeszéltünk 4-en közösen egy közleményt, amiben a fent említetteket leírjuk a létező legegyszerűbben, hogy a sok nehéz felfogású is megértse. Falling-al együtt voltunk négyen, vagyis inkább csak 3-an, mert az egyik admin megint csak offline volt.
A közleményt sokan elfogadták, volt aki morgott ellene, de tudomásul vette, volt olyan is, aki megsértődött a közlemény elején való "óvodás" jelzőtől, ezért elolvasni sem volt hajlandó.
Nevetséges és szánalmas.
1. Nem elolvasni nem mentesít az elkövetkező felelősségre vonás alól.
2. Akinek nem inge, nem veszi magára.
Egyértelműen neki inge volt, pedig ő az egyik legintelligensebb ember a csoportban, hehh, ezek szerint mégsem...
Már úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, a lázadás le lett verve, a kétes elemek megkapták az utolsó felszólításukat, volt akit ki is tettünk, mert továbbra sem viselkedett.
Úgy tűnt, hogy a dolog véget ért, mire az addig offline admintárs megjelent és hátbatámadott, elárulva ezzel engem és az egész csoportot.
Hallottam pár embertől, hogy miket forralnak ellenem "a másik" csoportban, de nem gondoltam volna, hogy a saját admintársamat fogják behálózni a sunyi kis tervükkel.
Nos, a sikeres volt.
Miután admintársam elárult, visszavette azokat, akiket töröltünk, már nem láttam értelmét több energiát fektetni az egészbe. Tulajdonképpen újragyújtotta azt a kanócot, amit már 2 hete próbáltunk eloltani...
Távoztam a csoportból, végleg.
Ha anarchiát akarnak, ha veszélyeztetni akarják a csoport működését, ám legyen. 2 hétig küzdöttem egyedül, elfáradtam. Iszonyat stresszes voltam, reszketett kezem-lábam, ám a kilépés pillanatától elfogodt egyfajta megkönnyebbülés. Kész, vége... mostantól nem az én felelősségem, ha hanyag admin munka miatt törlődik a csoport.
Nem volt könnyű otthagyni azt a 200 embert... valamilyen szinten nekem a csoportom volt a másik családom.
Másnap, mikor már minden feszkó lement, akkor kezdtem el gondolkodni. Rossz ötlet volt kilépni.
A legjobb megoldás az lett volna az árulásra, hogy elveszem a másik 2 admin hatalmát és mindenkit törlök a bús picsába, akivel csak baj volt. Igen, ezt kellett volna tennem. Sajnos erre már későn jöttem rá, a dolog menthetetlen volt.
Terveztem egyfajta visszasunnyogást egy 3. személy segítségével, és akkor meg tudtam volna tenni a szükséges takarítást, viszont 2 dolog is közbejött, ami miatt lemondtam erről.
Az egyik, hogy egyre jobban kezdtem elveszíteni a motivációt, a másik meg egy olyan barátság, ami váratlanul jött.
Egy ember volt, aki 100%ban egyetértett velem és ő is otthagyta a csoportot, mert a történtek őt is elborzasztották. Ez még hagyján, támadt egy jó ötlete, amivel még meg tudjuk menteni a csoportot és az értékes embereket.
Megalakult az ÚJ HUNBRONY!
A régiben a rák teljesen elterjedt és már gyógyíthatatlan, viszont az értékes embereket még meg tudjuk menteni és most tulajdonképpen ez is történik. Folyamatos toborzás megy, azokat a tagokat vesszük fel, akiknek elegük van és nem tetszik nekik az odaát uralkodó anarchia.
Emellett Falling megalapította a művész csoportot is, ami szintén jó ötlet volt.
Kezdtem volna megint fellélegezni, mire lebetegedtem. Úgy tűnik a többhetes ideggörcs és stressz most jött ki rajtam. Hasi fájdalmaim voltak, mindig máshol, hol azért ha ettem, hol azért ha nem. Brutál rosszúl voltam, tömtem a fájdalomcsillapítókat magamba és ultrahangra is elmentem, ugyanis addig azt hittem, hogy szervi bajom van.
Ma már kezdem úgy érezni, hogy jól vagyok és talán már minden rendben lesz. Az Új csoport jó, családias, barátságos és mindenki szeret mindenkit, olyan, mint amilyen a másik csoport volt régen. Persze tudom, hogy vannak téglák, de mivel már nem vagyok egyedül, így már ártani sem tudnak nekünk.
Végül a történet Happy End-el zárul. Sajnos voltak az eseménynek áldozatai, de a gonosz oldal túl erős volt, a rák amit gerjesztettek túl mérgező volt és pusztító, de aki számit, az megmenekült és még kutatjuk az értékes túlélőket.
Ami ezután némi feszültségre adhat okot, az a rákos és a normális csoport egymás meletti üzemelése, illetve a talik.
Részemről én soha a büdös életben nem akarok mégegyszer találkozni azon egyénekkel, akiknek köszönhetjük mindezt, mert habár jámbor és békés ember vagyok, nem tartom kizártnak hogy szuvenírként elhozok az illetőktől egy pár fogat. Jól mutatnának a gyűjteményben, de nem célom, hogy gyarapítsam, így is sok van már.
Eme problémára is lesz megoldás, ugyanis lesznek meet-ek, ahova a nem kívánatos egyedek nem lesznek elhívva illetve nem lesznek szívesen látva.
Az elkövetkező tábort már alig bírom kivárni. Végre egy hét pihi és egyben eddigi legnagyobb autós kihívásom. Elég messze kell menni és az utat sem tudom, mondjuk a GPS megkönnyíti a dolgom, viszont nagy kocsival megyek, tele cuccal. Hát, meglátjuk.
Jó sokára született meg ez a bejegyzés. Már múlt héten elkezdtem írni, csak sok volt a meló és most volt egy kis nyugi.
Jah és ha már nyár van, akkor illik egy dizájnváltás is. Enjoy.
Szóval még1szer, valszeg havonta 1 bejegyzés lesz csak, de előfordulhat, hogy lesz több is.
A következő alkalomig,
Peace.
2012. május 15., kedd
Mega update after a long time
Úgy látszik minden évben lesz egy ilyen nagyobb szünetem... bár idén nem volt szándékos. Annyi minden történt és olyan sűrűn, hogy sem alkalmam, sem esélyem nem volt leülni és írni egy normális bejegyzést.
Ez most valszeg hosszú lesz. Lesz itt minden, vidám, és durva is...
Kezdjük az elején.
Tiffany Lamp Complete
Végre elkészült a Tiffany lámpám. Jó sok munka volt vele, de végre befejeztem. Sok para faktor volt, de végül is jól sikerült. Igazából a felrakásnál dől el minden, hogy jól vágtam-e ki a sablon, az üveget, jól csiszoltam-e be. Meg is dicsérték a munkámat, mert annyira precízen dolgoztam, hogy végül egy elemet sem kellett újra vágnom, minden illeszkedett mindenhova. Azt mondták, az ilyesmi nem jellemző kezdőknél, aminek én külön örülök. ^^
A forrasztásomon van még mit fejlődni. Valamiért nekem ez az olvasztott fémmel való dolgozás annyira idegen. Minden áron úgy akarok dolgozni vele, minta festenék, átmegyek rajta vagy 5-ször, pedig sokkal inkább a folytonosságra kéne törekedni. Nah mind1, még van időm fejlődni. Most hogy ez kész, megint tartok egy hosszabb szünetet, ugyanis eddig ez volt a legdrágább tanfolyam és mellette még a benzin is rekord áron volt. Kicsit megint gyűjtögetnem kell, aztán folytathatom. A következő már a mozaik lesz. Ha ezzel is végeztem, akkor lehet kiváltom a kellő papírokat, hogy üzemelhessek. Van is egy járható út, amihez nem kell semmilyen vizsgát tennem, de erről majd, ha már aktuális lesz.
Íme néhány kép:
Kivágott, becsiszolt panel (1 a 3-ból).
Kivágott, becsiszolt és befóliázott panel.
Az első lépések a kaptafán, pontforrasztással megfogva.
Leforrasztva a kaptafán, már majdnem kész. :)
És itt 100% készen. Leantikolva, lemosva, lelakkozva.
A talp az nem az enyém, nem is vettem hozzá, mert drága és nem érné meg, ha úgy is eladom.
És egy közelebbi kép. Meg vagyok elégedve, tetszik.
Cool wheels again
Húsvétkor elhoztuk a felnijeimet és végre felrakattam rá az új gumikat. Most megint egész vagányan néz ki a kocsi. Az új gumi nagyon durva, úgy kapaszkodik az aszfaltba, mint a tépőzár. Ilyet sem tapasztaltam még. Az előző gumi már olyan volt sportcipőben a jégpályán... kellett mára a csere.
So many questions!
Tumblr-emen elszaporodtak a kérdések, olyannyira, hogy be kellett zárjam a question box-ot. Most van kb. 40 kérdés, amire válaszolnom kell. Jól lemaradtam, de sajnos nem direkt, amit majd lejjebb ki is fejtek, hogy miért.
Painting and a little change
Igen, jön a jó idő és én idén is ecsetet ragadtam, illetve hengert... Kilátásban volt már egy szobafestés, emellett én egy kis átalakítást is beterveztem. Az átalakítás alatt azt értem, hogy kivágom a batár tv-met a polcról és az lesz az új munka asztalom, ahol makettezhetek, rajzolhatok, stb. Úgy terveztem, hogy ahol a tv volt, oda a 2 szekrény közé csináltatok 2 polcot és kész is. A tv lekerült a pincébe, helyette vettem egy kicsi, lapos tv-t, ami a radiátor fölé, a falra fog kerülni.
Mindezen átalakítások feltétele volt a szobafestés. Elvállaltam, hogy megcsinálom a saját szobámat. Szerencsére a múltkoriból maradt is minden, festék, henger...
Nekiestem egy szombaton a szobámnak és összerámoltam mindent dobozokba, közben kiszórtam minden szart, amire nincs már nincs szükségem. Így járt 2 fotó is, ami a fájó múltra emlékeztetnek, akárhányszor ránézek, úgyhogy repült. Egy batár doboznyi lemezeket (cd/dvd) szedtem össze, aminek átválogatása majd egy újabb hétvégét igényel. Lehordtam mindent a pincébe, kapcsolókat, lámpa búrát leszedtem, falról a polcokat leszereltem, ágyat szétszedtem, levittem, már csak a bútorok maradtak a szobámban, amit aztán középre összetoltam. Ezen feladatokkal szépen el is ment a hétvégém és a festés csak ezután jött, persze előtte mindent le kellett fóliázni.
Mivel falat (pláne tapétát) még sosem festettem, így mindenhol több festék volt, mint a falon, de haladtam. Nap végére kicsit elborzadtam, mert rohadt foltosnak láttam az egészet. Aggodalmam alaptalan volt, mert aztán teljesen egyenletesre megszáradt. A festés elkészült, fóliát felszedtem, bútorokat visszatologattam. Az ágyam helyett csak egy matracot és annak a tartóját hoztam fel, mert az ágyam nekem már nem kell, túl nagy abba a kicsi szobába, nem lehetett az ajtót rendesen kinyitni, ráadásul alvótársam sosem lesz, így nekem bőven elég egy kicsi is.
Pc a helyén, bútorok a helyén, LEGO-t visszarámoltam. Ahogy mondtam, a lemezek átválogatása bizony elvett egy egész hétvégét. Több mint 200 lemezt vágtam ki. Volt egy, amin még régi fényképek voltak, anime talikról, meg a régi társasággal való nyaralásokról. Természetesen az a lemez is repült, csak ez ráadásul még darabokban. Végül aztán megtartottam 4 lemezt, amin még akad 1-2 hasznos cucc.
Íme néhány kép a káosz közepéről, vagyis a szobámról még festés előtt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, makettek, pónis dísztárgyak, LEGO, rajzok, és javarészt rendetlenség. :D
Festés folyamatban.
Néhány bútort a fürdőbe kellett vinni.
A bútorok a helyén és lassan kerülnek vissza a cuccok fontossági sorrendben, PC és utána minden más. :D
Itt volt a tv-m, ez lesz mostantól a munka asztalom.
Sajnos innentől kicsit leállt minden, mert jött a tavaszi Hunbrony meet (aminek persze nagyon örültem), meg utána a betegségek sorozata...
Hunbrony Spring Meet/Picnic
Mindennél jobban vártam ezt a meet-et, mert most nem kötött programok voltak, hanem csak egy egész napos piknik a Margit szigeten. Annyira vártam már, hogy gondoltam készülök némi meglepetéssel és sütök cupcake-et. A sütésfőzést megelőzte egy alapanyag beszerző hadjárat. Természetesen nem lehetett mindent beszerezni, de anyám jóvoltából másból oldottunk meg dolgokat. Mivel a cupcake-ből 2 adag nem sok, így egy másik sütit is akartam csinálni. Nővérem jóvoltából egy citromos, mandulás kockát, amit aztán fel lehet szeletelni több darabba. Nos ez a süti sajnos nem sikerült... összeesett a tészta... nem is vittem magammal. Ami viszont a cupcake-eket illeti... Az alapja sima muffin, amibe vanília és eper kivonat helyett, vaníliás cukrot és eperlekvárt raktunk. A krémje epres volt, itt is kivonat helyett lekvárt, illetve a tömény, édes ellen sima eper puddingot használtunk. Ezek mind anyám ötletei voltak, segített is az elkészítésben, de a javát azért én csináltam. Meet reggelére lehült a krém, amit anyám rányomott a muffinokra, míg én készülődtem.
Csak kellő komolysággal, a gyilkos kötényben. :D
Dö szíriusz close-up. :D
Look at them bicsezz!
Hűtőtáskába pakoltam mindent és elindultam. Még sosem voltam egyedül a Margit szigeten kocsival, így kicsit aggódva indultam el. Előző este alaposan kiveséztem az útvonalat Google Earth segítségével és biztonság kedvéért vittem térképet is. Totál egyszerű volt, simán odataláltam. Egy kis várakozás után a parkolóban megjelent a csorda is és jöttek is páran, hogy segítsenek a sok cuccot odacipelni. Utólag is thx Falling, Kolibry és Shark. :) A csoporthoz érve látom, hogy baromi sokan eljöttek. Kicsik és nagyok is, és ami a lényeg, lányok is :) YAY FOR THE PEGASISTERS!
A profi pék, csak épp a kész süteményt felejtettem el lefotózni, de Falling megmentett ezzel a képpel. :D
A napom csúcspontja, megjelent FLUTTERSHY!
Némi noszogatásra a többiektől, azért 1-2 közös kép is készült. Best day ever! ^^
I'll protect you! :)
Gyorsan körbekínáltam a cupcake-eket, amiknek nem várt sikerük lett. Néhány ember el volt ájulva tőle, aminek nagyon örültem. :) Poén, hogy én még csak meg sem kóstoltam, mert rohanás volt. Kértem is, hogy legalább 1-et hagyjanak nekem. Azt kell mondjam, tényleg jó lett, sokkal jobb, mint vártam. Gyűlt a nép, rengetegen voltunk, jóval többen, mint az előző meet-en. Nem győzöm szajkózni, hogy mennyivel másabb ez a társaság, mint más fandom tagjai, mert itt mindenki kedves mindenkihez. Vannak klikkek, de nem az van, mint anno anime-s bagázsnál, hogy az egyik klikk utálja a másikat és nekem mind2 klikkben van barátom... Itt semmi ilyesmi nincs, én legalább is nem vettem észre.
Dél után jöttek a versenyek, amiket inkább dokumentáltam, mint sem hogy részt vettem volna. Yay lustaság! Született pár mulatságos kép. Utána jött a tombola sorsolás, amin egy faja lámpát nyertem. Fél 7 körül jöttem el, mert már nagyon fáradt voltam (mivel hajnali 4-kor tudtam csak lefeküdni). Gábority eljött velem, mert ő meg a Keletihez igyekezett volna, hogy elérje a vonatot. Elvittem, bár esélyes volt, hogy lekéssük, ám utolsó pillanatban elérte. Majd elindultam haza. Egész úton vigyorogtam, mint a tejbetök, annyira jól éreztem magam, annyira jó volt látni a többieket. Nagyon szeretem ezt a csoportot. A meet-ről bővebben ITT olvashattok.
First my throat, and after that, my KIDNEY?! WTF?!!
Meet-ről hazajövet meg mertem enni egy kicsi jégkrémet, másnapra a Wilkinson késkészlet már ott volt a torkomban. Szép, más sem hiányzott, mint egy újabb betegség. Arra a hétre reszeltek minden programomnak és tervemnek... Fetrengés volt egész héten. Hétvégére rendbejöttem, már készültem is, hogy akkor újra a visszarázódok a rajzolnivalókba és folytatom tumblr-t is.
Éjjel lefekvés előtt filmet néztem, közben szotyiztam. Egyszer csak elkezdett fájni a jobb oldalam egyre jobban és jobban. Nem gondoltam rosszra, gondoltam, valami kis görcs lehet, mindjárt elmúlik. Nem múlt, gondoltam, oké, akkor inkább lefekszem. Ez volt 1 körül. 2-ig fetrengtem az ágyamban, a fájdalom csak nőtt és nőtt. Kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, vakbélgyulladás... biztos a szotyitól... 2 után nem bírtam tovább, keltettem anyámékat, hogy csináljanak valamit, hívják az ügyeletet, vagy a mentőket. Nah innen indult a pokol. Mindenki ébren, én már lent a nappaliban tekergőzök a kíntól a kanapén. Úton volt az orvosi ügyelet, a fájdalom már elviselhetetlen volt. A karfát rúgdostam már kínomban, a víz kivert és a légzés is baromi nehezen ment. Megállapította a doki, hogy akut gyulladás, valszeg vakbél. Szóltak is a betegszállítóknak, akik 10-15 perc múlva kint is voltak. Ez alatt lefordultam a kanapéról és a földön fetrengtem, majd rámjött a hányinger is. Minden tünet stimmelt, tuti vakbél... Az a 10-15 perc egy örökkévalóságnak tűnt. 4-kor kiértek a mentők és már indultunk is. Jó messzire jöttünk be a városba, de sajnos közelebb nem volt ügyeletes kórház. Sűrgősségire fel is vettek, mentem a kórterembe, ment a vizsgálat, vettek vért, közben bekötöttek egy infúziót, amiben bitang erős fájdalomcsillapító és görcsoldó volt. Ott mondta a doki, hogy valószínű vese. Kikerekedtek a szemeim. Vese??!! Remek, nem elég, hogy csillagokat látok a fájdalomtól, ráadásul halálra is rémültem... Mondta a doki, hogy valszeg vesehomok, vagy kő. Miután végre hatott a görcsoldó, kezdtem fellélegezni egy kicsit. Már nem görcsölt annyira, de éreztem. El lettem küldve 1-2 vizsgálatra, ultrahangra. Utóbbin megállapították, hogy a jobb vesevezetékemen tágulat van, ami valszeg homoktól van. Ez után kellett menni vizeletet adni. Legnagyobb rémületemre, véres volt. Nah itt ment ki belőlem minden szín. Egy jó 5 percre megállt a világ...
Halálosan megijedtem, talán még ennyire soha.
Reggel 7-8 körül jöttünk el, felírtak egy vese tisztító gyógyszert, meg egy görcsoldót, amiket majd szednem kell. Meg lettem nyugtatva, hogy a véres vizelet az csak a homok távozásával járó irritáció és a görcsös gyulladás eredménye. Otthon lefeküdtem, valamikor késő délután keltem és kezdtem is vedelni, mint állat és csinálni mindenféle kúrát, ami a gyógyuláshoz kellett. Másnap kellett még menni a helyi SZTK-ba, urulógiára, nem tudom miért, gondolom ugyanazért az ultrahangos vizsgálatért. Reggelre megint brutálisan begörcsöltem. Nem hatott a görcsoldó, vettem be rá fájdalom csillapítót, az sem hatott. Anyám vitt be, mert ilyen állapotban nem hogy vezetni, de rendesen járni nem tudtam. Szerencsére az SZTK-ban van ismerősünk, így elintézte, hogy soron kívül bekerüljek. Szerencse is, mert a váróterem dugig volt emberrel. Bent megint hányingerem lett, de mivel semmit nem ettem előző nap, így csak víz jött ki belőlem. Kaptam ott is fájdalomcsillapítót és görcsoldót, majd leküldtek röntgenre. Vicc, hogy a pesti kórházban ez senkinek nem jutott az eszébe... A röntgenen nem volt semmi, ami azt jelenti, hogy ha kő is, annyira kicsi, hogy nem lehet látni. A gyógyszer hatott, ám távozás előtt kaptam egy doboz erős görcsoldó kapszulát. Mondta a doki, ha ez nem mulassza el a következőt, akkor kórház. Otthon továbbra sem volt étvágyam, és csütörtökig nem is ettem semmit, de tényleg semmit... Doki mondta, hogy üvegbe ürítsek, hogy lássam, mennyire tisztulok, vagy hogy mi jön ki. Neten találtam különb féle gyógytea recepteket, ami vizelethajtásra van és hasznos. Ki is próbáltam és a hatás sem maradt el, egyetlen gond, hogy ezek a teát iszonyatosan pocsékak és ihatatlanok. Ennek ellenére 2 litert gyorsan le kellett húznom, másfél óra alatt le is ment. Csütörtökön tudtam enni 4 falatot az ebédből, meg reggelire 3 kicsi harapást a zsömléből.
Pénteken nekem kellett volna bent lennem, mert anyámnak kertészkedni valója volt. Ez alapban nem is akaszt már ki, mert ismerjük a rutint. Minden más az én egészségem előtt. Sajnos péntek reggel megint egy iszonyatos görcs tört rám reggel fél 6-tól. Megint olyan görcs, amitől járni sem, állni sem, feküdni sem tudtam...
Együttérzésből kaptam a baszogatást, hogy szedjem össze magam és öltözzek, mert menni kell be. Kedves, mi?
Megkaptam persze azt is, hogy ha melózni kell menni, akkor begörcsölök, amit szintén megköszöntem az együttérzés nevében, mire nővérem ugatott le, mint egy utolsó szemetet. Ott és akkor meg akartam halni. Hát kell ez nekem? Kínoktól fetrengek, erre még lebasznak, számon kérnek, cseszegetnek... komolyan, rúgjatok még belém, lehet már meg sem érezném... miért is adtuk le apám pisztolyát... mennyivel könnyebb lett volna inkább, ha elteszem magam láb alól és nem kell ezt hallgassam. Iszonyatosat csalódtam a saját anyámban és nővéremben, kívántam, hogy ők is egyszer érezzék át ezt, hogy tudják mennyire elviselhetetlen. A kapszula amit bevettem, lassan kezdet hatni, de csak annyira, hogy újra tudtam járni. Mondtam anyámnak, hogy vigyen be melóhelyre, nekem mind1, hol fetrengek, ő meg mehet kertészkedni...
Út közben újra és újra megkaptam, hogy mennyire szarok az egész boltra, mennyire felelőtlen vagyok, stb stb. Pont ez kellett még a kínjaimhoz... Kurvára kíváncsi lennék, mit csináltak volna, ha nem jövök haza pestről... kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg a számítógépes problémákat, a névjegykártyákat, reklám matricákat, a rendszeres autókázást áruért... csak néhány apróság, amiért soha nem csak hogy egy köszönömöt nem kaptam, hanem mintha nem is én intéztem volna el ezeket.
Bent a boltban még jócskán görcsöltem, kolléga kérdezte is, hogy minek vagyok itt, ha nem vagyok jól, mire mondtam, hogy anyámnak kertet kell gondoznia, nem gondolod, hogy egy vesegörcs előbbre való. Pár perc múlva wc-re kellett mennem és olyan mértékű véres, hordalékos cucc jött ki belőlem, mint még soha. Meg is mutattam anyámnak, majd én én kezdtem el a magamét. Minden ami eddig felgyülemlett bennem az elmúlt 4-5 évben most felszínre tört... gyenge voltam, eddig mindent elnyomtam, de most kitört... kiborultam... Mondtam neki, hogy most mondja, hogy rájátszok, most mondja, hogy azért görcsölök, mert munkába kell jönni, MOST MONDJA, HOGY SZAROK AZ EGÉSZRE!!!! innentől már a könnyeimet sem tudtam megfékezni, közben mondtam a magamét... szerinted könnyű úgy meglenni minden nap, hogy a tőlem telhető legjobbat és a legnagyobb felelősséggel teszem, majd számon vagyok kérve és meg vagyok vádolva, hogy nem érdekel az egész... szerinted annyira könnyű ezt a sok szart lenyelni, amit 4-5 éve folyamatosan kapok... mindig mindent elintéztem, még azt is ami nem az én dolgom lett volna, kedves vagyok mindenkivel és segítőkész... eljárok alkatrészekért, elintézek minden gépes problémát, elintéztem a névjegykártyát, a matricákat, elintéztem hogy jó másolónk legyen, mindent megcsinálok amit kell, erre újra meg újra megkapom, hogy szarok az egészre... szerinted ez az egész nekem mégis hogy esik, mégis milyen reakciót vársz tőlem ezekre, ha nem ellenségeset?!... kb eddig jutottam...
Nézett is anyám, tudtam én, hogy nem tudott ő semmiről és most talán valami eljutott a tudatáig, viszont haragudtam magamra, hogy hagytam, hogy kiboruljak... azt hittem ennél azért erősebb vagyok...
A nap folyamán még párszor megfordultam a WC-ben, mikor egyszer csak kifordult egy pici kavics, majd hirtelen a görcs kezdett enyhülni, majd szinte teljesen el is tűnt. Azóta nem éreztem, hogy erősebben fájt volna, vagy görcsölt volna, úgyhogy úgy érzem, ebből is felgyógyultam, viszont mostantól oda kell figyeljek, hogy eleget igyak és mozogjak.
Nagyjából ezek történtek az elmúlt 1 hónapban. Elég sűrű volt, nem? Remélem több hasonló negatív kalandban nem lesz már részem, viszont alig várom már a következő meet-et.
Meglepetés!
Megint csinálok cupcake-et és most lesz más ízesítésben is (persze, ha sikerül).
Addig is Peace!
Ez most valszeg hosszú lesz. Lesz itt minden, vidám, és durva is...
Kezdjük az elején.
Tiffany Lamp Complete
Végre elkészült a Tiffany lámpám. Jó sok munka volt vele, de végre befejeztem. Sok para faktor volt, de végül is jól sikerült. Igazából a felrakásnál dől el minden, hogy jól vágtam-e ki a sablon, az üveget, jól csiszoltam-e be. Meg is dicsérték a munkámat, mert annyira precízen dolgoztam, hogy végül egy elemet sem kellett újra vágnom, minden illeszkedett mindenhova. Azt mondták, az ilyesmi nem jellemző kezdőknél, aminek én külön örülök. ^^
A forrasztásomon van még mit fejlődni. Valamiért nekem ez az olvasztott fémmel való dolgozás annyira idegen. Minden áron úgy akarok dolgozni vele, minta festenék, átmegyek rajta vagy 5-ször, pedig sokkal inkább a folytonosságra kéne törekedni. Nah mind1, még van időm fejlődni. Most hogy ez kész, megint tartok egy hosszabb szünetet, ugyanis eddig ez volt a legdrágább tanfolyam és mellette még a benzin is rekord áron volt. Kicsit megint gyűjtögetnem kell, aztán folytathatom. A következő már a mozaik lesz. Ha ezzel is végeztem, akkor lehet kiváltom a kellő papírokat, hogy üzemelhessek. Van is egy járható út, amihez nem kell semmilyen vizsgát tennem, de erről majd, ha már aktuális lesz.
Íme néhány kép:
Kivágott, becsiszolt panel (1 a 3-ból).
Cool wheels again
Húsvétkor elhoztuk a felnijeimet és végre felrakattam rá az új gumikat. Most megint egész vagányan néz ki a kocsi. Az új gumi nagyon durva, úgy kapaszkodik az aszfaltba, mint a tépőzár. Ilyet sem tapasztaltam még. Az előző gumi már olyan volt sportcipőben a jégpályán... kellett mára a csere.
So many questions!
Tumblr-emen elszaporodtak a kérdések, olyannyira, hogy be kellett zárjam a question box-ot. Most van kb. 40 kérdés, amire válaszolnom kell. Jól lemaradtam, de sajnos nem direkt, amit majd lejjebb ki is fejtek, hogy miért.
Painting and a little change
Igen, jön a jó idő és én idén is ecsetet ragadtam, illetve hengert... Kilátásban volt már egy szobafestés, emellett én egy kis átalakítást is beterveztem. Az átalakítás alatt azt értem, hogy kivágom a batár tv-met a polcról és az lesz az új munka asztalom, ahol makettezhetek, rajzolhatok, stb. Úgy terveztem, hogy ahol a tv volt, oda a 2 szekrény közé csináltatok 2 polcot és kész is. A tv lekerült a pincébe, helyette vettem egy kicsi, lapos tv-t, ami a radiátor fölé, a falra fog kerülni.
Mindezen átalakítások feltétele volt a szobafestés. Elvállaltam, hogy megcsinálom a saját szobámat. Szerencsére a múltkoriból maradt is minden, festék, henger...
Nekiestem egy szombaton a szobámnak és összerámoltam mindent dobozokba, közben kiszórtam minden szart, amire nincs már nincs szükségem. Így járt 2 fotó is, ami a fájó múltra emlékeztetnek, akárhányszor ránézek, úgyhogy repült. Egy batár doboznyi lemezeket (cd/dvd) szedtem össze, aminek átválogatása majd egy újabb hétvégét igényel. Lehordtam mindent a pincébe, kapcsolókat, lámpa búrát leszedtem, falról a polcokat leszereltem, ágyat szétszedtem, levittem, már csak a bútorok maradtak a szobámban, amit aztán középre összetoltam. Ezen feladatokkal szépen el is ment a hétvégém és a festés csak ezután jött, persze előtte mindent le kellett fóliázni.
Mivel falat (pláne tapétát) még sosem festettem, így mindenhol több festék volt, mint a falon, de haladtam. Nap végére kicsit elborzadtam, mert rohadt foltosnak láttam az egészet. Aggodalmam alaptalan volt, mert aztán teljesen egyenletesre megszáradt. A festés elkészült, fóliát felszedtem, bútorokat visszatologattam. Az ágyam helyett csak egy matracot és annak a tartóját hoztam fel, mert az ágyam nekem már nem kell, túl nagy abba a kicsi szobába, nem lehetett az ajtót rendesen kinyitni, ráadásul alvótársam sosem lesz, így nekem bőven elég egy kicsi is.
Pc a helyén, bútorok a helyén, LEGO-t visszarámoltam. Ahogy mondtam, a lemezek átválogatása bizony elvett egy egész hétvégét. Több mint 200 lemezt vágtam ki. Volt egy, amin még régi fényképek voltak, anime talikról, meg a régi társasággal való nyaralásokról. Természetesen az a lemez is repült, csak ez ráadásul még darabokban. Végül aztán megtartottam 4 lemezt, amin még akad 1-2 hasznos cucc.
Íme néhány kép a káosz közepéről, vagyis a szobámról még festés előtt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, makettek, pónis dísztárgyak, LEGO, rajzok, és javarészt rendetlenség. :D
Sajnos innentől kicsit leállt minden, mert jött a tavaszi Hunbrony meet (aminek persze nagyon örültem), meg utána a betegségek sorozata...
Hunbrony Spring Meet/Picnic
Mindennél jobban vártam ezt a meet-et, mert most nem kötött programok voltak, hanem csak egy egész napos piknik a Margit szigeten. Annyira vártam már, hogy gondoltam készülök némi meglepetéssel és sütök cupcake-et. A sütésfőzést megelőzte egy alapanyag beszerző hadjárat. Természetesen nem lehetett mindent beszerezni, de anyám jóvoltából másból oldottunk meg dolgokat. Mivel a cupcake-ből 2 adag nem sok, így egy másik sütit is akartam csinálni. Nővérem jóvoltából egy citromos, mandulás kockát, amit aztán fel lehet szeletelni több darabba. Nos ez a süti sajnos nem sikerült... összeesett a tészta... nem is vittem magammal. Ami viszont a cupcake-eket illeti... Az alapja sima muffin, amibe vanília és eper kivonat helyett, vaníliás cukrot és eperlekvárt raktunk. A krémje epres volt, itt is kivonat helyett lekvárt, illetve a tömény, édes ellen sima eper puddingot használtunk. Ezek mind anyám ötletei voltak, segített is az elkészítésben, de a javát azért én csináltam. Meet reggelére lehült a krém, amit anyám rányomott a muffinokra, míg én készülődtem.
Csak kellő komolysággal, a gyilkos kötényben. :D
Hűtőtáskába pakoltam mindent és elindultam. Még sosem voltam egyedül a Margit szigeten kocsival, így kicsit aggódva indultam el. Előző este alaposan kiveséztem az útvonalat Google Earth segítségével és biztonság kedvéért vittem térképet is. Totál egyszerű volt, simán odataláltam. Egy kis várakozás után a parkolóban megjelent a csorda is és jöttek is páran, hogy segítsenek a sok cuccot odacipelni. Utólag is thx Falling, Kolibry és Shark. :) A csoporthoz érve látom, hogy baromi sokan eljöttek. Kicsik és nagyok is, és ami a lényeg, lányok is :) YAY FOR THE PEGASISTERS!
A profi pék, csak épp a kész süteményt felejtettem el lefotózni, de Falling megmentett ezzel a képpel. :D
Gyorsan körbekínáltam a cupcake-eket, amiknek nem várt sikerük lett. Néhány ember el volt ájulva tőle, aminek nagyon örültem. :) Poén, hogy én még csak meg sem kóstoltam, mert rohanás volt. Kértem is, hogy legalább 1-et hagyjanak nekem. Azt kell mondjam, tényleg jó lett, sokkal jobb, mint vártam. Gyűlt a nép, rengetegen voltunk, jóval többen, mint az előző meet-en. Nem győzöm szajkózni, hogy mennyivel másabb ez a társaság, mint más fandom tagjai, mert itt mindenki kedves mindenkihez. Vannak klikkek, de nem az van, mint anno anime-s bagázsnál, hogy az egyik klikk utálja a másikat és nekem mind2 klikkben van barátom... Itt semmi ilyesmi nincs, én legalább is nem vettem észre.
Dél után jöttek a versenyek, amiket inkább dokumentáltam, mint sem hogy részt vettem volna. Yay lustaság! Született pár mulatságos kép. Utána jött a tombola sorsolás, amin egy faja lámpát nyertem. Fél 7 körül jöttem el, mert már nagyon fáradt voltam (mivel hajnali 4-kor tudtam csak lefeküdni). Gábority eljött velem, mert ő meg a Keletihez igyekezett volna, hogy elérje a vonatot. Elvittem, bár esélyes volt, hogy lekéssük, ám utolsó pillanatban elérte. Majd elindultam haza. Egész úton vigyorogtam, mint a tejbetök, annyira jól éreztem magam, annyira jó volt látni a többieket. Nagyon szeretem ezt a csoportot. A meet-ről bővebben ITT olvashattok.
First my throat, and after that, my KIDNEY?! WTF?!!
Meet-ről hazajövet meg mertem enni egy kicsi jégkrémet, másnapra a Wilkinson késkészlet már ott volt a torkomban. Szép, más sem hiányzott, mint egy újabb betegség. Arra a hétre reszeltek minden programomnak és tervemnek... Fetrengés volt egész héten. Hétvégére rendbejöttem, már készültem is, hogy akkor újra a visszarázódok a rajzolnivalókba és folytatom tumblr-t is.
Éjjel lefekvés előtt filmet néztem, közben szotyiztam. Egyszer csak elkezdett fájni a jobb oldalam egyre jobban és jobban. Nem gondoltam rosszra, gondoltam, valami kis görcs lehet, mindjárt elmúlik. Nem múlt, gondoltam, oké, akkor inkább lefekszem. Ez volt 1 körül. 2-ig fetrengtem az ágyamban, a fájdalom csak nőtt és nőtt. Kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, vakbélgyulladás... biztos a szotyitól... 2 után nem bírtam tovább, keltettem anyámékat, hogy csináljanak valamit, hívják az ügyeletet, vagy a mentőket. Nah innen indult a pokol. Mindenki ébren, én már lent a nappaliban tekergőzök a kíntól a kanapén. Úton volt az orvosi ügyelet, a fájdalom már elviselhetetlen volt. A karfát rúgdostam már kínomban, a víz kivert és a légzés is baromi nehezen ment. Megállapította a doki, hogy akut gyulladás, valszeg vakbél. Szóltak is a betegszállítóknak, akik 10-15 perc múlva kint is voltak. Ez alatt lefordultam a kanapéról és a földön fetrengtem, majd rámjött a hányinger is. Minden tünet stimmelt, tuti vakbél... Az a 10-15 perc egy örökkévalóságnak tűnt. 4-kor kiértek a mentők és már indultunk is. Jó messzire jöttünk be a városba, de sajnos közelebb nem volt ügyeletes kórház. Sűrgősségire fel is vettek, mentem a kórterembe, ment a vizsgálat, vettek vért, közben bekötöttek egy infúziót, amiben bitang erős fájdalomcsillapító és görcsoldó volt. Ott mondta a doki, hogy valószínű vese. Kikerekedtek a szemeim. Vese??!! Remek, nem elég, hogy csillagokat látok a fájdalomtól, ráadásul halálra is rémültem... Mondta a doki, hogy valszeg vesehomok, vagy kő. Miután végre hatott a görcsoldó, kezdtem fellélegezni egy kicsit. Már nem görcsölt annyira, de éreztem. El lettem küldve 1-2 vizsgálatra, ultrahangra. Utóbbin megállapították, hogy a jobb vesevezetékemen tágulat van, ami valszeg homoktól van. Ez után kellett menni vizeletet adni. Legnagyobb rémületemre, véres volt. Nah itt ment ki belőlem minden szín. Egy jó 5 percre megállt a világ...
Halálosan megijedtem, talán még ennyire soha.
Reggel 7-8 körül jöttünk el, felírtak egy vese tisztító gyógyszert, meg egy görcsoldót, amiket majd szednem kell. Meg lettem nyugtatva, hogy a véres vizelet az csak a homok távozásával járó irritáció és a görcsös gyulladás eredménye. Otthon lefeküdtem, valamikor késő délután keltem és kezdtem is vedelni, mint állat és csinálni mindenféle kúrát, ami a gyógyuláshoz kellett. Másnap kellett még menni a helyi SZTK-ba, urulógiára, nem tudom miért, gondolom ugyanazért az ultrahangos vizsgálatért. Reggelre megint brutálisan begörcsöltem. Nem hatott a görcsoldó, vettem be rá fájdalom csillapítót, az sem hatott. Anyám vitt be, mert ilyen állapotban nem hogy vezetni, de rendesen járni nem tudtam. Szerencsére az SZTK-ban van ismerősünk, így elintézte, hogy soron kívül bekerüljek. Szerencse is, mert a váróterem dugig volt emberrel. Bent megint hányingerem lett, de mivel semmit nem ettem előző nap, így csak víz jött ki belőlem. Kaptam ott is fájdalomcsillapítót és görcsoldót, majd leküldtek röntgenre. Vicc, hogy a pesti kórházban ez senkinek nem jutott az eszébe... A röntgenen nem volt semmi, ami azt jelenti, hogy ha kő is, annyira kicsi, hogy nem lehet látni. A gyógyszer hatott, ám távozás előtt kaptam egy doboz erős görcsoldó kapszulát. Mondta a doki, ha ez nem mulassza el a következőt, akkor kórház. Otthon továbbra sem volt étvágyam, és csütörtökig nem is ettem semmit, de tényleg semmit... Doki mondta, hogy üvegbe ürítsek, hogy lássam, mennyire tisztulok, vagy hogy mi jön ki. Neten találtam különb féle gyógytea recepteket, ami vizelethajtásra van és hasznos. Ki is próbáltam és a hatás sem maradt el, egyetlen gond, hogy ezek a teát iszonyatosan pocsékak és ihatatlanok. Ennek ellenére 2 litert gyorsan le kellett húznom, másfél óra alatt le is ment. Csütörtökön tudtam enni 4 falatot az ebédből, meg reggelire 3 kicsi harapást a zsömléből.
Pénteken nekem kellett volna bent lennem, mert anyámnak kertészkedni valója volt. Ez alapban nem is akaszt már ki, mert ismerjük a rutint. Minden más az én egészségem előtt. Sajnos péntek reggel megint egy iszonyatos görcs tört rám reggel fél 6-tól. Megint olyan görcs, amitől járni sem, állni sem, feküdni sem tudtam...
Együttérzésből kaptam a baszogatást, hogy szedjem össze magam és öltözzek, mert menni kell be. Kedves, mi?
Megkaptam persze azt is, hogy ha melózni kell menni, akkor begörcsölök, amit szintén megköszöntem az együttérzés nevében, mire nővérem ugatott le, mint egy utolsó szemetet. Ott és akkor meg akartam halni. Hát kell ez nekem? Kínoktól fetrengek, erre még lebasznak, számon kérnek, cseszegetnek... komolyan, rúgjatok még belém, lehet már meg sem érezném... miért is adtuk le apám pisztolyát... mennyivel könnyebb lett volna inkább, ha elteszem magam láb alól és nem kell ezt hallgassam. Iszonyatosat csalódtam a saját anyámban és nővéremben, kívántam, hogy ők is egyszer érezzék át ezt, hogy tudják mennyire elviselhetetlen. A kapszula amit bevettem, lassan kezdet hatni, de csak annyira, hogy újra tudtam járni. Mondtam anyámnak, hogy vigyen be melóhelyre, nekem mind1, hol fetrengek, ő meg mehet kertészkedni...
Út közben újra és újra megkaptam, hogy mennyire szarok az egész boltra, mennyire felelőtlen vagyok, stb stb. Pont ez kellett még a kínjaimhoz... Kurvára kíváncsi lennék, mit csináltak volna, ha nem jövök haza pestről... kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg a számítógépes problémákat, a névjegykártyákat, reklám matricákat, a rendszeres autókázást áruért... csak néhány apróság, amiért soha nem csak hogy egy köszönömöt nem kaptam, hanem mintha nem is én intéztem volna el ezeket.
Bent a boltban még jócskán görcsöltem, kolléga kérdezte is, hogy minek vagyok itt, ha nem vagyok jól, mire mondtam, hogy anyámnak kertet kell gondoznia, nem gondolod, hogy egy vesegörcs előbbre való. Pár perc múlva wc-re kellett mennem és olyan mértékű véres, hordalékos cucc jött ki belőlem, mint még soha. Meg is mutattam anyámnak, majd én én kezdtem el a magamét. Minden ami eddig felgyülemlett bennem az elmúlt 4-5 évben most felszínre tört... gyenge voltam, eddig mindent elnyomtam, de most kitört... kiborultam... Mondtam neki, hogy most mondja, hogy rájátszok, most mondja, hogy azért görcsölök, mert munkába kell jönni, MOST MONDJA, HOGY SZAROK AZ EGÉSZRE!!!! innentől már a könnyeimet sem tudtam megfékezni, közben mondtam a magamét... szerinted könnyű úgy meglenni minden nap, hogy a tőlem telhető legjobbat és a legnagyobb felelősséggel teszem, majd számon vagyok kérve és meg vagyok vádolva, hogy nem érdekel az egész... szerinted annyira könnyű ezt a sok szart lenyelni, amit 4-5 éve folyamatosan kapok... mindig mindent elintéztem, még azt is ami nem az én dolgom lett volna, kedves vagyok mindenkivel és segítőkész... eljárok alkatrészekért, elintézek minden gépes problémát, elintéztem a névjegykártyát, a matricákat, elintéztem hogy jó másolónk legyen, mindent megcsinálok amit kell, erre újra meg újra megkapom, hogy szarok az egészre... szerinted ez az egész nekem mégis hogy esik, mégis milyen reakciót vársz tőlem ezekre, ha nem ellenségeset?!... kb eddig jutottam...
Nézett is anyám, tudtam én, hogy nem tudott ő semmiről és most talán valami eljutott a tudatáig, viszont haragudtam magamra, hogy hagytam, hogy kiboruljak... azt hittem ennél azért erősebb vagyok...
A nap folyamán még párszor megfordultam a WC-ben, mikor egyszer csak kifordult egy pici kavics, majd hirtelen a görcs kezdett enyhülni, majd szinte teljesen el is tűnt. Azóta nem éreztem, hogy erősebben fájt volna, vagy görcsölt volna, úgyhogy úgy érzem, ebből is felgyógyultam, viszont mostantól oda kell figyeljek, hogy eleget igyak és mozogjak.
Nagyjából ezek történtek az elmúlt 1 hónapban. Elég sűrű volt, nem? Remélem több hasonló negatív kalandban nem lesz már részem, viszont alig várom már a következő meet-et.
Meglepetés!
Megint csinálok cupcake-et és most lesz más ízesítésben is (persze, ha sikerül).
Addig is Peace!
2012. április 10., kedd
Easter... meh...
A címből is sejthető mennyire vagyok/voltam lelkes.
Minden évben szokás, hogy lemegyünk vidékre rokonokhoz húsvétra. Nekem igazából már semmit nem jelent a húsvét, csak azt, hogy utána még 1 hétig sonkát eszünk főtt színes tojással, amitől igazán nekem már másnap herótom van.
Idén még az idővel is megszívtuk, mert egész hétvégén szar idő volt, végig bent voltunk. Engem majd megevett a fene...
Az egész hétvégét elvesztegetettnek tekintem, mert semmivel nem haladtam, amivel szerettem volna.
Legjobb lett volna otthon maradni és akkor egyedül a nyugiban tudtam volna firkászni.
A május is elég sűrű lesz, unokaöcsém ballag, anyám öccse betölti az 50-et, én a 25-öt.
Lesz lemászkálás megint.
Ami talán jó ebből a hétvégéből az az, hogy elhoztuk a felniket, amikre ma fel is kerülnek a gumik és időtől függően vagy ma, vagy majd a hétvégén fel is teszem a kocsira.
Eközben a fővárosban meg con volt, holdfény con, vagy mi...
Csoport tagok a mane6-ból öltöztek be, ami egész jó lett, láttam 1-2 képet.
A con-okat továbbra is kerülöm. Igazából a legelső con-ra kellett volna elmenni, mert akkor még jó lehetett, ma már túl nagy divat lett az egész. Külföld majmolása a köbön, ráadásul, ha meglátom a mai fiatalokat, hogy hogyan néznek ki (akár jelmez akár nem, utóbbi mondjuk még durvább), akkor felébred bennem a mészáros hajlam...
Mindamellett azért sem megyek, mert nem akarok olyanokkal találkozni, akiket a büdös életben nem akarok újra látni.
Ezek az apróságok tönkre tudják tenni nekem az egész programot, szóval inkább hanyagolom. Ebből már kinőttem.
A piknik meet-et már alig várom. Igyekszem elcsípni nővéremet és anyámat, hogy segítsenek sütit sütni. Én csinálom persze, de csak az ő felügyeletükkel, jah és ők fogják először megkóstolni.
Egy dologban reménykedem, hogy jó időnk lesz.
Most hétvégén tervezem a szobám festését, ami nem kis előkészületeket igényel.
Tekintettel a sok csetreszemre, lesz mit dobozolni, óvatosan elpakolni, mielőtt akár 1 bútort is el tudnék mozdítani.
Továbbá tervezek némi átalakítást. Ahol most van a batár tv-m, oda akarok egy "munka asztalt" csinálni. Ott tudok majd makettezni, rajzolni, stb.
Úgy tervezem, hogy a tv onnan eltűnik, rakok fel két sarok polcot, amire majd lehet pakolni az eszközöket (vágó, ragasztó, csiszoló, stb), fölé meg 2 egész polcot teszek, ahova majd mennek a kész munkák.
Hogy ne legyek tv nélkül, fogok venni egy vékony tv-t, amit a falra lehet akasztani, nah az megy majd az ágyam fölé és ennyi.
Lesz munka dögivel. Szobát még sosem festettem, hát meglátjuk milyen lesz.
Ennyi mára/egyelőre,
utólag is Boldog Nyulat, amihez Fluttershy is hozzájárul:
Daaaaaw :3
Peace
Minden évben szokás, hogy lemegyünk vidékre rokonokhoz húsvétra. Nekem igazából már semmit nem jelent a húsvét, csak azt, hogy utána még 1 hétig sonkát eszünk főtt színes tojással, amitől igazán nekem már másnap herótom van.
Idén még az idővel is megszívtuk, mert egész hétvégén szar idő volt, végig bent voltunk. Engem majd megevett a fene...
Az egész hétvégét elvesztegetettnek tekintem, mert semmivel nem haladtam, amivel szerettem volna.
Legjobb lett volna otthon maradni és akkor egyedül a nyugiban tudtam volna firkászni.
A május is elég sűrű lesz, unokaöcsém ballag, anyám öccse betölti az 50-et, én a 25-öt.
Lesz lemászkálás megint.
Ami talán jó ebből a hétvégéből az az, hogy elhoztuk a felniket, amikre ma fel is kerülnek a gumik és időtől függően vagy ma, vagy majd a hétvégén fel is teszem a kocsira.
Eközben a fővárosban meg con volt, holdfény con, vagy mi...
Csoport tagok a mane6-ból öltöztek be, ami egész jó lett, láttam 1-2 képet.
A con-okat továbbra is kerülöm. Igazából a legelső con-ra kellett volna elmenni, mert akkor még jó lehetett, ma már túl nagy divat lett az egész. Külföld majmolása a köbön, ráadásul, ha meglátom a mai fiatalokat, hogy hogyan néznek ki (akár jelmez akár nem, utóbbi mondjuk még durvább), akkor felébred bennem a mészáros hajlam...
Mindamellett azért sem megyek, mert nem akarok olyanokkal találkozni, akiket a büdös életben nem akarok újra látni.
Ezek az apróságok tönkre tudják tenni nekem az egész programot, szóval inkább hanyagolom. Ebből már kinőttem.
A piknik meet-et már alig várom. Igyekszem elcsípni nővéremet és anyámat, hogy segítsenek sütit sütni. Én csinálom persze, de csak az ő felügyeletükkel, jah és ők fogják először megkóstolni.
Egy dologban reménykedem, hogy jó időnk lesz.
Most hétvégén tervezem a szobám festését, ami nem kis előkészületeket igényel.
Tekintettel a sok csetreszemre, lesz mit dobozolni, óvatosan elpakolni, mielőtt akár 1 bútort is el tudnék mozdítani.
Továbbá tervezek némi átalakítást. Ahol most van a batár tv-m, oda akarok egy "munka asztalt" csinálni. Ott tudok majd makettezni, rajzolni, stb.
Úgy tervezem, hogy a tv onnan eltűnik, rakok fel két sarok polcot, amire majd lehet pakolni az eszközöket (vágó, ragasztó, csiszoló, stb), fölé meg 2 egész polcot teszek, ahova majd mennek a kész munkák.
Hogy ne legyek tv nélkül, fogok venni egy vékony tv-t, amit a falra lehet akasztani, nah az megy majd az ágyam fölé és ennyi.
Lesz munka dögivel. Szobát még sosem festettem, hát meglátjuk milyen lesz.
Ennyi mára/egyelőre,
utólag is Boldog Nyulat, amihez Fluttershy is hozzájárul:
Daaaaaw :3
Peace
2012. április 2., hétfő
I'm on Tumblr!
Hosszas kihagyás után egy újabb update.
Elég sűrű mostanság minden napom.
Egyik meglepetés ér a másik után.
Nem elég, hogy gyártom a rekveszt artokat, erre most be lettem véve egy csoportba (a Hunbrony csoporton belül), ami egy igen híres fic-et szándékozik meganimálni.
Feladatom, hogy rajzoljak, mást úgysem tudok. :)
Kíváncsi leszek mi lesz a dologból.
A betegségen úgy ahogy túl vagyok, bár azóta is érzek valami nyomást a gégém alatt, mintha egy gombóc lenne ott és ha beszélek, rögtön köhögési ingert érzek.
Fuck that, ha nem öl meg, csak erősít, ha mégis, ez van.
Ritka jó üzletet csináltam. 45k-ért vettem 4 zsír új Hankook gumit, ami baromi jó ár és már éppen ideje volt. Szálkás már 2 gumi a kocsin és nagyon búg.
A tiffany lámpámmal is jól haladok, ezen a héten jön a forrasztás és ha mindenki velem van, akkor minden jó lesz. A lámpa ezután eladásra megy, még nem tudom mennyiért, de jó volna valamit visszakapni az egészből.
Ezután jön pár hónap szünet, míg nem lesz pénzem a következő tanfolyamra.
Kiderült, hogy nem kell okj-s képzés, ha műhelyet nyitok, nem boltot. Elég lesz egy oklevél is hozzá és azzal kiváltom a szükséges papírokat, utána jöhetnek a berendezések és az alapanyagok és kezdődhet a meló. *le sigh*... bár már ott tartanék.
Mlp óta rohamosan elszaporodtak a tumblr-ek, amiken is kérdezni lehet és art-al válaszolnak. Elhatároztam, hogy én is indítok egyet.
Nos itt is, mint mindenhol, nekem van a legnehezebb dolgom, mivel nem tudok shop-ot használni (meg sincs), sem tableten rajzolni, így marad a sima ceruza rajz és a paint... kínlódás, kínlódás hátán, de nem akarok kimaradni ebből a tumblr-es dologból, olyan régóta akarok én ilyet csinálni, nem hagyom hogy a technika az utamba álljon.
Igazából tableten rajzolni megtanulnék, csak ahhoz valami komolyabb berendezés kéne, mint ami most van, mert az számomra kezelhetetlen...
Majd meglátjuk.
Egész jól beindult, el vagyok árasztva kérdésekkel, amikre alig győzök rajzolni.
Check it out: Ask Shy and Spike
Magam alatt vágom a fát... rekveszt artok, fic project, és tumblr... előbb-utóbb végem lesz...
Peace
Elég sűrű mostanság minden napom.
Egyik meglepetés ér a másik után.
Nem elég, hogy gyártom a rekveszt artokat, erre most be lettem véve egy csoportba (a Hunbrony csoporton belül), ami egy igen híres fic-et szándékozik meganimálni.
Feladatom, hogy rajzoljak, mást úgysem tudok. :)
Kíváncsi leszek mi lesz a dologból.
A betegségen úgy ahogy túl vagyok, bár azóta is érzek valami nyomást a gégém alatt, mintha egy gombóc lenne ott és ha beszélek, rögtön köhögési ingert érzek.
Fuck that, ha nem öl meg, csak erősít, ha mégis, ez van.
Ritka jó üzletet csináltam. 45k-ért vettem 4 zsír új Hankook gumit, ami baromi jó ár és már éppen ideje volt. Szálkás már 2 gumi a kocsin és nagyon búg.
A tiffany lámpámmal is jól haladok, ezen a héten jön a forrasztás és ha mindenki velem van, akkor minden jó lesz. A lámpa ezután eladásra megy, még nem tudom mennyiért, de jó volna valamit visszakapni az egészből.
Ezután jön pár hónap szünet, míg nem lesz pénzem a következő tanfolyamra.
Kiderült, hogy nem kell okj-s képzés, ha műhelyet nyitok, nem boltot. Elég lesz egy oklevél is hozzá és azzal kiváltom a szükséges papírokat, utána jöhetnek a berendezések és az alapanyagok és kezdődhet a meló. *le sigh*... bár már ott tartanék.
Mlp óta rohamosan elszaporodtak a tumblr-ek, amiken is kérdezni lehet és art-al válaszolnak. Elhatároztam, hogy én is indítok egyet.
Nos itt is, mint mindenhol, nekem van a legnehezebb dolgom, mivel nem tudok shop-ot használni (meg sincs), sem tableten rajzolni, így marad a sima ceruza rajz és a paint... kínlódás, kínlódás hátán, de nem akarok kimaradni ebből a tumblr-es dologból, olyan régóta akarok én ilyet csinálni, nem hagyom hogy a technika az utamba álljon.
Igazából tableten rajzolni megtanulnék, csak ahhoz valami komolyabb berendezés kéne, mint ami most van, mert az számomra kezelhetetlen...
Majd meglátjuk.
Egész jól beindult, el vagyok árasztva kérdésekkel, amikre alig győzök rajzolni.
Check it out: Ask Shy and Spike
Magam alatt vágom a fát... rekveszt artok, fic project, és tumblr... előbb-utóbb végem lesz...
Peace
2012. március 14., szerda
And that's how another friendship ends....
...there are several ways to lose a friendship.
It can end in a big fight...
and it can end, when the two of you........
simply forget each other......
It can end in a big fight...
and it can end, when the two of you........
simply forget each other......
2012. március 13., kedd
I hate being sick...
Vasárnap óta rohadt beteg vagyok... utálok beteg lenni... mindig előhozza az érzelgős, depresszív énemet.
Szomorúan tapasztalom, hogy azok a blogok, amiket azelőtt olvastam, már évek óta állnak. Semmi új bejegyzés, semmi új hír... mindenki kinőtt a blogírásból? Vagy már csak nem divat? Vagy már mindenkinek így helyreállt a szociális élete?
Nem tudom, de elég szomorú... nincs mit olvasni, nem tudni, kivel mi van. Utóbbi mondjuk nem feltétlen érdekel, de azért jó néha olvasni, hogy másnak is olyan szar az élete, mint az enyém.
Ragequit-eltem a csoportból, mert kicsit elegem lett a töménytelen mennyiségű piás thread-ekből... Bezzeg, ha admin lennék, hide-olhatnám ezeket a thread-eket...
Úgy látszik ugyanazokba az akadályokba ütközök itt is, mint korábban. Mocskos egy világ ez, viszont erről nem a mostani társadalom tehet, ez már jóval korábban tönkre lett baszva...
Mind1, egyelőre nem megyek vissza. Így most van időm a sok rekveszt rajzokkal foglalkozni, meg nem igazán veszem észre, hogy nagyon ragaszkodnának hozzám...
Looks like I'm not that important... oh well...
Jó lenne már meggyógyulni, utálom, ha ennyire hisztis vagyok... :(
Peace
Szomorúan tapasztalom, hogy azok a blogok, amiket azelőtt olvastam, már évek óta állnak. Semmi új bejegyzés, semmi új hír... mindenki kinőtt a blogírásból? Vagy már csak nem divat? Vagy már mindenkinek így helyreállt a szociális élete?
Nem tudom, de elég szomorú... nincs mit olvasni, nem tudni, kivel mi van. Utóbbi mondjuk nem feltétlen érdekel, de azért jó néha olvasni, hogy másnak is olyan szar az élete, mint az enyém.
Ragequit-eltem a csoportból, mert kicsit elegem lett a töménytelen mennyiségű piás thread-ekből... Bezzeg, ha admin lennék, hide-olhatnám ezeket a thread-eket...
Úgy látszik ugyanazokba az akadályokba ütközök itt is, mint korábban. Mocskos egy világ ez, viszont erről nem a mostani társadalom tehet, ez már jóval korábban tönkre lett baszva...
Mind1, egyelőre nem megyek vissza. Így most van időm a sok rekveszt rajzokkal foglalkozni, meg nem igazán veszem észre, hogy nagyon ragaszkodnának hozzám...
Looks like I'm not that important... oh well...
Jó lenne már meggyógyulni, utálom, ha ennyire hisztis vagyok... :(
Peace
2012. március 6., kedd
Spring is here!
hát már ideje volt, baromira untam az állandó fagyot, meg a bakkancsomat.
Legutóbbi bejegyzésem óta sok kis apróság történt, amiből sokat elfelejtettem már és igazán nem is tudom, mit írhatnék...
Azelőtt egy alcím után regéltem elég rendesen, most meg értelmét nem látom tagolni őket...
Úgyhogy dióhéjban:
-a hétvégén felraktam a nyári gumikat, ám rádöbbentem, hogy rohadt kopottak már és 60k-ért szerdán vehetek újat... yaaaay....
-tiffany tanfolyam folyamatos megszakításokkal, lassacskán megy... még mindig csiszolok és még egy jó darabig csiszolni is fogok. Asszem a gömblámpa nem lesz a kedvencem.
-lezavartam egy kisebb takarítást a szobám néhány polcán és fiókjában. Kiszórtam minden szart, amire nem lesz már szükségem, illetve 1-2 múltat idéző rajzot, fényképet. Eredmény: egy teli kuka minden szarral. Hehh, legalább 5 éve gyűlik az üres hónaljdeók hada a polcaimon, hát most kivágtam mindet. Végre lett egy kis helyem.
-meglepő dolgok mennek végbe nálam. Fejlődök, lassan, de fejlődök. Olyan dolgokat tanulok meg, amikre azelőtt azt mondtam, meh, minek ez nekem... Ilyen például a Dropbox, ami egy baromi hasznos dolog, meg más hasonló apróság.
Mindezt a brony csoportnak köszönhetem. Végre egy olyan közösség, ahol nem érzem hogy visszahúznak, sokkal inkább rúgdosnak előre. Furcsa érzés, ilyenben még nem volt részem.
-meggebedek a sok rajzos rekveszttől... ki sem látok a munkából, annyi rajzolni való van. Ilyen sem volt még soha. Azelőtt mindig magamnak rajzolgattam, senki nem kért tőlem semmit... Középsuliban volt 1 request a 4 év alatt, most meg heti rendszerességgel jönnek az újabb és újabb kérések.
Nem volt még ilyenben részem, nem tudom, hogy kezeljem a dolgot. Sokan mondják, hogy csináljam pénzért, de nem tudom helyes-e... Szívesen rajzolok mindenkinek, ugyanakkor tényleg minden szabad időm erre megy el és saját dolgaimra szinte semmi idő nem jut. Meg kell ezt még gondolnom.
Mindenesetre örülök, hogy úgy gondolják, hogy jó a munkám. ^^
Végül szerintem összedobok egy tavaszi dizájnt, elvégre VÉGRE itt a tavasz. :D
Peace!
Legutóbbi bejegyzésem óta sok kis apróság történt, amiből sokat elfelejtettem már és igazán nem is tudom, mit írhatnék...
Azelőtt egy alcím után regéltem elég rendesen, most meg értelmét nem látom tagolni őket...
Úgyhogy dióhéjban:
-a hétvégén felraktam a nyári gumikat, ám rádöbbentem, hogy rohadt kopottak már és 60k-ért szerdán vehetek újat... yaaaay....
-tiffany tanfolyam folyamatos megszakításokkal, lassacskán megy... még mindig csiszolok és még egy jó darabig csiszolni is fogok. Asszem a gömblámpa nem lesz a kedvencem.
-lezavartam egy kisebb takarítást a szobám néhány polcán és fiókjában. Kiszórtam minden szart, amire nem lesz már szükségem, illetve 1-2 múltat idéző rajzot, fényképet. Eredmény: egy teli kuka minden szarral. Hehh, legalább 5 éve gyűlik az üres hónaljdeók hada a polcaimon, hát most kivágtam mindet. Végre lett egy kis helyem.
-meglepő dolgok mennek végbe nálam. Fejlődök, lassan, de fejlődök. Olyan dolgokat tanulok meg, amikre azelőtt azt mondtam, meh, minek ez nekem... Ilyen például a Dropbox, ami egy baromi hasznos dolog, meg más hasonló apróság.
Mindezt a brony csoportnak köszönhetem. Végre egy olyan közösség, ahol nem érzem hogy visszahúznak, sokkal inkább rúgdosnak előre. Furcsa érzés, ilyenben még nem volt részem.
-meggebedek a sok rajzos rekveszttől... ki sem látok a munkából, annyi rajzolni való van. Ilyen sem volt még soha. Azelőtt mindig magamnak rajzolgattam, senki nem kért tőlem semmit... Középsuliban volt 1 request a 4 év alatt, most meg heti rendszerességgel jönnek az újabb és újabb kérések.
Nem volt még ilyenben részem, nem tudom, hogy kezeljem a dolgot. Sokan mondják, hogy csináljam pénzért, de nem tudom helyes-e... Szívesen rajzolok mindenkinek, ugyanakkor tényleg minden szabad időm erre megy el és saját dolgaimra szinte semmi idő nem jut. Meg kell ezt még gondolnom.
Mindenesetre örülök, hogy úgy gondolják, hogy jó a munkám. ^^
Végül szerintem összedobok egy tavaszi dizájnt, elvégre VÉGRE itt a tavasz. :D
Peace!
2012. február 21., kedd
My third little brony meet
Eljött ennek is az ideje és én már türelmetlenül vártam.
Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.
Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...
A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P
A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.
Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^
Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.
Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.
Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.
Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D
Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...
Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.
7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.
All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D
Íme egy videó és néhány kép:
...we're all hoofed!
végre az enyém, olyan szép és aranyos^^
egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D
Hubbera cidere
Inchay, Mac, és Falling cidere
A csoportkép (amit otthon hagytam...)
Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D
és ezzel :D
My little swag :D
Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.
Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.
Habár féltem, hogy mi lesz a korcsolyapályán, szerencsére nem kötöttem ki a balesetin.
Szóval eljött a szombat és eljött a meet ideje is.
Igyekeztem minden firkálmányomat elrakni, hogy még véletlenül se felejtsek otthon semmit, ám a legfontosabbat mégis sikerült otthon hagynom...
A karácsonyi pályázat nyertesei, jómagam és még 5-en készítettünk egy kis meglepetést a pályázat zsűrijének, hogy ezzel is köszönetünket fejezzük ki, illetve Inchay-nek (a hivatalos jegymesternek) is, a tökéletes szervezésekbe fektetett munkáért.
Almabort kaptak, ki ki a saját címkéjével. Járt volna még egy csoportkép is, amit sikerült otthon hagynom. Ezért még ma is mardos a lelkiismeretem.
De jóvá teszem, mindenkinek személyesen juttatom el a rajzokat, illetve Falling valszeg postán kapja, mert olyan messzire tuti nem kocsikázok :P
A reggelem egy kisebb küldetéssel indult, mert megígértem egy sis-nek, hogy szerzek neki egy mekis Fluttershy figurát.
Abban reménykedtem, hogy a Csepeli mekiben még lesz, elvégre, előző nap még volt.
Hát már nem volt, csak Rarity. A küldetés súlyos kudarc felé húzott, valahonnan kellett szereznem egy Flutter figurát.
Rarity-t mindenesetre elhoztam, mert tudtam, hogy a korcsolyázás után indul a mekiroham.
40-en voltunk, így inkább biztosra mentem, minthogy sorrakerülve sajnálattal közlik, hogy elfogyott.
Flutter nélkül, de Rarity-vel a táskámban indultam a Népliget felé.
Amíg ment a gyülekezés, addig néhány emberrel lerendeztem némi üzletelést.
Inchay elémtárta a megrendelt tányért, amin egy űbercute Flutter díszelget, instant olvadás, majd Groovebird mutatta be a megrendelt Fluttershy figurát, amit azelőtt csak képen láttam, ám már akkor is nagy hatással volt rám.
Előben egyszerűen túl szép volt. Milyen régóta vártam rá és most végre elkészült.
Köszönöm mégegyszer mind2 alkotást, imádom. ^^
Jó másfél órás fagyoskodás után elindultunk (a végzetünk felé).
Városligeti műjégpálya. Irdatlan tömeg.
Mondanom sem kell, életemben nem korcsolyáztam még; mindössze 2-szer voltam jégen, egyszer 7-8 éves koromban, de akkor is korcsolya nélkül, illetve egyszer 15-16 évesen kismotorral.
Már az öltözőben át kellett venni a korcsolyát, ami nem kis gépészetet igényelt. Volt annyi eszem, hogy 1 számmal kisebbet kértem és nem cseréltem be, ergo nyomott, mint állat.
Biztosra mentem, 1 órát kértem csak ki, elég lesz nekem 60 percből 55-öt azzal tölteni, hogy felkelek egy taknyolásból.
A következő kihívás a járás volt, amit elég könnyen elsajátítottam. Másoknak kicsit nehezebben ment, ezért elbíztam magam, ám önbizalmam hamar tovaszállt, amint rátettem a lábam a jégre. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki még sosem korcsolyázott, így a pánikszerű hadonászást és sikongatást nem csak én műveltem törvényszerűen.
Büszkén kijelentem, nem estem egyszer sem, bár az is igaz, hogy sokat nem is haladtam és vagy 20 percet jégen kívül töltöttem.
Fun volt, de nem nekem való. Ha nem félteném azt a tyúkszaros életemet, vagy nem félnék attól, hogy a legkisebb eséstől összetöröm magam, biztos szeretném.
Eztán jött a fentebb említett meki raid, ami majdnem egy tömeges ragestormba ment át, ugyanis az egyik csaj meg volt róla győződve, hogy nincs több pónifigura, mire kolegája előhalászott egy dobozt, tömve Rarity-kkel.
Itt sikerült szert tennem egy Flutter figurára, Groovebird jóvoltából, szóval a küldetés sikeres volt.
Innen indultunk volna Öster-be, de még eléggé korán volt, így az időt múlatandó, sétáltunk. Nem is volt baj, szép időnk volt, majd megálltunk egy helyen egy csoportkép erejéig.
Nyitásra odaértünk és el is foglaltuk az előre rendelt helyeket. El tudom képzelni a kiszolgálók fejét, 40 brony 1 tömegben becsődült, omg... :D
Itt mindenki fogyasztot, ki ivott, ki evett.
Szépen fokozatosan lementek az eventek: ajándékozás, a pályázat díjak kiosztása, Falling bejelentése (ami nem volt ám semmi), tombola, és így tovább...
Ami a tombolát illeti, biztosra akartam menni azzal, hogy legalább 20-at vettem, ám a sorsolás baljósan kezdődött... sorban kerültek ki a számok és kezdtek fogyni a cuccok, de a végére azért rám mosolygott a szerencse. Bezsebeltem egy Lunás tányért, meg könyvjelzőt, utóbbit elcseréltem Fluttershy-osra, természetesen :D
Nyertem még mobildíszeket is, amik szintén marhajól néztek ki.
7-8 körül távozóra fogtam, mert már baromi fáradt voltam és a társaság is kezdett nagyon elázni. Addig kell távozni, amíg jól érzem magam.
Késő estére hazakeveredtem, majd otthon azonnal összeszedtem a kis gyűjteményemet és csináltam is serényen a fényképeket.
All in all, nagyon jól éreztem magam, a programok szórakoztatóak voltak, a szervezés tökéletes volt és hibátlan, a társaság egyre jobb és megint megismertem jobban 1-2 bro-t. Ott a helyem a következő talin is! Ha mindenki velem van, akkor a következő meet-re csinálok cupcake-et. Ha nem sikerül, akkor vajas kenyér. :D
Íme egy videó és néhány kép:
...we're all hoofed!
végre az enyém, olyan szép és aranyos^^
egy kis apróság az Öster-es lányoknak :D
Hubbera cidere
Inchay, Mac, és Falling cidere
A csoportkép (amit otthon hagytam...)
Ezzel köszönöm a csodálatos Flutter figurát :D
és ezzel :D
My little swag :D
Végül egy csoportkép. Jó sokan voltunk.
Köszönöm mégegyszer ezt a kellemes napot.
Peace.
2012. február 14., kedd
Valentineeeer... uh I mean, Hearts and Hooves day! :D
Screw real world. If I can't be happy here, there's always fantasy world!
At least there I can find true love.
May all you find your Very Special Somepony.
Peace.
At least there I can find true love.
May all you find your Very Special Somepony.
Peace.
2012. február 11., szombat
Spike has a scanner. It is now canon.
Nah így kezdjen az ember bejegyzést írni. Rákattintok az új bejegyzésre és már nyílik is az ajtó...
Megint sokminden történt, amiről írni kéne. Hát megpróbálom, aztán meglátjuk mi marad ki.
Bucking cold
-15fok és 20centi hó. Nah ez nem hiányzott.
Már egy héttel előre bejelentették, de én reménykedtem, hogy tévednek, elvégre December óta mondják a hideget és mégis elég tűrhető időnk volt eddig.
Hétfő reggel kinézek, fehér minden, FFFFFFFFFFFFUUUUUUUUUUUUUU!!!!
Kezdhettem is a hólapátolást a bolt előtt. Szokásos probléma, mint minden évebn, hogy a sok paraszt jól letaposta a havat, így pokol felkaparni.
Ez még a kisebb gond, a nagyobb, hogy jön a paraszt és nyílván nem oda áll, ahol már el van lapátolva, hanem oda, ahol még nincs. Nem csináltam problémát, szépen körbetoltam a havat a kocsija köré. Elégtétel volt látni a majmot a drága irodai gatyájában és cipőjében a térdig érő hóban bénázni a kocsija körül. Nem volt egy szava sem (még jó), leesett neki, hogy rossz helyen állt meg.
Miután elől végeztem, mehettem hátra, hogy a mi parkolónkat is ellapátoljam.
Végeztem, mentem be a kulcsokért, mire kimegyek, ott áll 2 kocsi.
Az agyam ekkor dobta le az ékszíjat és hajtóvadászatba kezdtem a 2 bunkóparaszt után.
Meg is lettek, el is zavartam őket, és felhívtam szíves figyelmüket, hogy tanuljanak meg olvasni, nem véletlen van kiírva, hogy PRIVÁT PARKOLÓ!!!; nahmeg nem azért toltam el ott a havat, hogy más álljon be...
Délben mehettem haza havat lapátolni, mert napközben szakadt a hó.
Most hogy nagynéném is ott lakik a kisházban, állandóan haza kell menni fűteni (fával fűtűnk btw, mert a gáz az híg, fos, és drága).
Délután áruért kellett mennem és ezzel el is ment a hétfő. Meló után megint lehetett otthon havat lapátolni.
Azt kell mondjam, nálunk még istenes volt a helyzet, nem úgy mint az ország többi részén, Európát nem is említve.
Azóta kőkemény mínuszok vannak, 2 gatyában járok dolgozni, meg bakkancsban, de így legalább nem fázok.
Napközben azért valamelyest enyhül az idő és látom a hó is szépen lassan olvad.
Ha ennyi volt a nagy hideg roham, akkor már nem lesz nagy gáz.
Jól is jött ez az idő, mert így végre fellendült egy kicsit a bolt forgalma, ami már naaagyon ránk fért.
Tiffany class
Minden hideg és rosszidő ellenére, rendszeresen bejárok a tanfolyamra, viszont már 3. hete várunk egy rohadt üveget, ami kéne a munkámhoz.
Szerencsére van mit csinálni, de nyugodtabb lennék, ha már minden ki lenne vágva.
Kitaláltuk, hogy spóroljak némi benzint, nem megyek haza csütörtökön, hanem bent alszok nővéremnél. Időt is, benzint is spórolok, utóbbit muszáj, mert már iszonyatosan drága...
Nem is hiszem el, hogy ez eddig nem jutott eszembe, azt meg még inkább nem akarom elhinni, hogy ezt Lajos találta ki, de marhajó ötlet.
Szerda esete, meló után bemegyek, csütörtökön 1 órával késöbb tudok kelni, 15 perc alatt ottvagyok. Pénteken meg tanfolyam után visszamegyek, felcuccolok és hazamegyek.
Idézve egy bro-t: Spike has a scanner. It is now canon. :D
Így is van, végre beszereztem egy scanner-t, mit ne mondjak, már ideje volt.
Végre nem kell minden szart kihúznom, hogy aztán a céges ócska, szar scanner-rel töltsem fel...
A minőség ég és föld. Nagyon örülök neki, bár a beszerzési procedúra a megszokott módon nehézkes volt.
Telefonon le lett beszélve, ez a kategória 19-21ezer körül mozog. Mondom, oké, határeset, de belefér, kell.
Délutánra már 25.500 lett. Csöppett ideges lettem, mivel így is szűkölködöm a tanfolyam, meg a benzin miatt, erre még át is vagyok baszva.
Plussz költség még, hogy voltam művészellátóban is, mert kellett kihúzót vennem. 3db 5100Ft, nem semmi, remélem jó sokáig elég lesz, mert ez brutális...
Más most hirtelen nem jut eszembe, úgyhogy ennyi egyelőre.
Egész jól meg tudtam írni a mostani bejegyzést, mert csak 14-szer zavartak meg, ami az átlaghoz képest nem is olyan vészes.
Peace
Megint sokminden történt, amiről írni kéne. Hát megpróbálom, aztán meglátjuk mi marad ki.
Bucking cold
-15fok és 20centi hó. Nah ez nem hiányzott.
Már egy héttel előre bejelentették, de én reménykedtem, hogy tévednek, elvégre December óta mondják a hideget és mégis elég tűrhető időnk volt eddig.
Hétfő reggel kinézek, fehér minden, FFFFFFFFFFFFUUUUUUUUUUUUUU!!!!
Kezdhettem is a hólapátolást a bolt előtt. Szokásos probléma, mint minden évebn, hogy a sok paraszt jól letaposta a havat, így pokol felkaparni.
Ez még a kisebb gond, a nagyobb, hogy jön a paraszt és nyílván nem oda áll, ahol már el van lapátolva, hanem oda, ahol még nincs. Nem csináltam problémát, szépen körbetoltam a havat a kocsija köré. Elégtétel volt látni a majmot a drága irodai gatyájában és cipőjében a térdig érő hóban bénázni a kocsija körül. Nem volt egy szava sem (még jó), leesett neki, hogy rossz helyen állt meg.
Miután elől végeztem, mehettem hátra, hogy a mi parkolónkat is ellapátoljam.
Végeztem, mentem be a kulcsokért, mire kimegyek, ott áll 2 kocsi.
Az agyam ekkor dobta le az ékszíjat és hajtóvadászatba kezdtem a 2 bunkóparaszt után.
Meg is lettek, el is zavartam őket, és felhívtam szíves figyelmüket, hogy tanuljanak meg olvasni, nem véletlen van kiírva, hogy PRIVÁT PARKOLÓ!!!; nahmeg nem azért toltam el ott a havat, hogy más álljon be...
Délben mehettem haza havat lapátolni, mert napközben szakadt a hó.
Most hogy nagynéném is ott lakik a kisházban, állandóan haza kell menni fűteni (fával fűtűnk btw, mert a gáz az híg, fos, és drága).
Délután áruért kellett mennem és ezzel el is ment a hétfő. Meló után megint lehetett otthon havat lapátolni.
Azt kell mondjam, nálunk még istenes volt a helyzet, nem úgy mint az ország többi részén, Európát nem is említve.
Azóta kőkemény mínuszok vannak, 2 gatyában járok dolgozni, meg bakkancsban, de így legalább nem fázok.
Napközben azért valamelyest enyhül az idő és látom a hó is szépen lassan olvad.
Ha ennyi volt a nagy hideg roham, akkor már nem lesz nagy gáz.
Jól is jött ez az idő, mert így végre fellendült egy kicsit a bolt forgalma, ami már naaagyon ránk fért.
Tiffany class
Minden hideg és rosszidő ellenére, rendszeresen bejárok a tanfolyamra, viszont már 3. hete várunk egy rohadt üveget, ami kéne a munkámhoz.
Szerencsére van mit csinálni, de nyugodtabb lennék, ha már minden ki lenne vágva.
Kitaláltuk, hogy spóroljak némi benzint, nem megyek haza csütörtökön, hanem bent alszok nővéremnél. Időt is, benzint is spórolok, utóbbit muszáj, mert már iszonyatosan drága...
Nem is hiszem el, hogy ez eddig nem jutott eszembe, azt meg még inkább nem akarom elhinni, hogy ezt Lajos találta ki, de marhajó ötlet.
Szerda esete, meló után bemegyek, csütörtökön 1 órával késöbb tudok kelni, 15 perc alatt ottvagyok. Pénteken meg tanfolyam után visszamegyek, felcuccolok és hazamegyek.
Idézve egy bro-t: Spike has a scanner. It is now canon. :D
Így is van, végre beszereztem egy scanner-t, mit ne mondjak, már ideje volt.
Végre nem kell minden szart kihúznom, hogy aztán a céges ócska, szar scanner-rel töltsem fel...
A minőség ég és föld. Nagyon örülök neki, bár a beszerzési procedúra a megszokott módon nehézkes volt.
Telefonon le lett beszélve, ez a kategória 19-21ezer körül mozog. Mondom, oké, határeset, de belefér, kell.
Délutánra már 25.500 lett. Csöppett ideges lettem, mivel így is szűkölködöm a tanfolyam, meg a benzin miatt, erre még át is vagyok baszva.
Plussz költség még, hogy voltam művészellátóban is, mert kellett kihúzót vennem. 3db 5100Ft, nem semmi, remélem jó sokáig elég lesz, mert ez brutális...
Más most hirtelen nem jut eszembe, úgyhogy ennyi egyelőre.
Egész jól meg tudtam írni a mostani bejegyzést, mert csak 14-szer zavartak meg, ami az átlaghoz képest nem is olyan vészes.
Peace
2012. január 16., hétfő
Just the usual stuff
First things first!
Te! Igen, hozzád beszélek! Ne olvasd a blogomat és töröld ki a telefonszámomat! Magasról teszek rád és nem vagyok kíváncsi a reakcióidra. Semmi közöd ahhoz, hogy mit írok ide és kiről!
GTFO!
Erről ennyit...
Nos elkezdődött az új év, változott valami? Hát, a szar helyzeten kívül semmi...
Romlik a gazdaság, drágul minden, az embereknek nincs pénzük, szóval rózsás jövő elé tekintünk...
Nem is zavarna különösebben, ha anyám nem emózna meg rinyálna minden egyes nap.
Megmondtam neki, hogy amíg van fölös pénze cigire, addig nekem ne panaszkodjon...
Más...
Lassan 2 hete szenvedek kötőhártya gyulladással. Igen, megint. Most viszont olyan szemcseppet kaptam, aminek egyik összetevője állítom, hogy sósav... Hatni nem hat, viszont szétégeti a szemem.
Persze a gyógyuláshoz az is járna, hogy otthon legyek, nem pedig itt bent... Mondanom sem kell, hogy erről még csak ne is ábrándozzak.
Még nem is lenne gáz azzal, hogy itt rohadok, ha nem kéne napi rendzserességgel postára mennem és nem fújna ez a rohadt orkán erejű szél állandóan.
Már már majdnem meggyógyult, mikor vasárnap ki lettem zavarva fát vágni/hordani. A munkával nincs baj, csak megint akkora szél volt, hogy 2szer futhattam a sapkám után, estére megint gyönyörűek lettek a szemeim.
Holnap valszeg mehetek szemészetre, hogy kiírassak egy új szemcseppet, de most remélem valami olyat kapok, ami hat is...
Természetesen a munka után, ma hulla vagyok. Megfordult drága anyám fejében, hogy otthon lábadozzak? Hehe, lófaszt... majd ő fog délután meglépni...
Ezen már meg sem szabad lepődni, de majd ha ő lesz otthon betegen, akkor kapja majd a nonstop baszogatást, hogy miért nem jön be dolgozni, mit fekszik sötöbö... amilyen az adj isten...
A héten kezdődik a Tiffany tanfolyam. yay. Egy újabb lépés az álmaim felé, csak még nagyon hosszú az út.
Azon lepődtem meg, hogy amióta brony lettem, azóta rohamosan megnőtt a rajzaim száma.
Egy jó scanner kéne még, meg némi Photoshop tudás. Előbbit még be tudom szerezni, utóbbiról csak ábrándozhatok...
Kéne egy jó tablet is, mert manapság már baromi elavult a ceruza+kihúzó+radír kombó...
Program már van, de valami faja nagy tablet kéne... hát talán karácsonyra, mert jelen anyagi helyzetemben egy pendrive-ot nem tudok megengedni magamnak, minden pénzem felemészti a tanfolyam... ez van.
Egyéb említésre méltó dolog nem történt a hétvégén.
A múlt hét elég kemény volt, nem csak a szemem miatt, hanem meló miatt is.
Update!
Az a helyzet, ezt még hétfőn kezdtem írni, csak leltár miatt folyamatosan csúszott a dolog.
Szóval ma voltam szemészeten, ahol mondták, hogy ugyanazt a szemcseppet írták ki, mint múltor.
Nagy lófaszt, mondtam, már eleve nem ugyanúgy néz ki, és az előző még átlátszó folyadék volt, ez meg olyan mint a szappanos víz. Az előző hatott, ez csak mar...
Mind1, kiírt nekem egy szemkenőcsöt, meg mondta hogy használjak műkönnyet.
Kiváltom, hazaviszem, elolvasom a betegtájékoztatót...
A szemkenőcs mellékhatásképn szürke, vagy zöldhályogot okozhat. Hát ez kurvajó, landolt is a kukában, én ezt meg nem kockáztatom, marad a műkönny, viszont ahhoz a szemészhez többet nem megyek...
Holnap megyek tanfolyamra.
Kicsit izgulok, mert már egy éve nem voltam, tuti hogy mindent elfelejtettem.
Az elején szerintem úgyis csak vágni fogok párat, aztán elkezdem a következő munkámat.
Idén kicsit szopás lesz az egész, mert a jelen benzinárak mellett jóval drágább lesz a közlekedés... Nem tudom, mennyire lesz így rendszeres a tanfolyam.
Lehet ha ezzel a munkával kész vagyok, akkor legalább 1 hónapot csúsztatok, hogy tudjak valamit félretenni.
Nagyjából ennyi történt.
Peace.
Te! Igen, hozzád beszélek! Ne olvasd a blogomat és töröld ki a telefonszámomat! Magasról teszek rád és nem vagyok kíváncsi a reakcióidra. Semmi közöd ahhoz, hogy mit írok ide és kiről!
GTFO!
Erről ennyit...
Nos elkezdődött az új év, változott valami? Hát, a szar helyzeten kívül semmi...
Romlik a gazdaság, drágul minden, az embereknek nincs pénzük, szóval rózsás jövő elé tekintünk...
Nem is zavarna különösebben, ha anyám nem emózna meg rinyálna minden egyes nap.
Megmondtam neki, hogy amíg van fölös pénze cigire, addig nekem ne panaszkodjon...
Más...
Lassan 2 hete szenvedek kötőhártya gyulladással. Igen, megint. Most viszont olyan szemcseppet kaptam, aminek egyik összetevője állítom, hogy sósav... Hatni nem hat, viszont szétégeti a szemem.
Persze a gyógyuláshoz az is járna, hogy otthon legyek, nem pedig itt bent... Mondanom sem kell, hogy erről még csak ne is ábrándozzak.
Még nem is lenne gáz azzal, hogy itt rohadok, ha nem kéne napi rendzserességgel postára mennem és nem fújna ez a rohadt orkán erejű szél állandóan.
Már már majdnem meggyógyult, mikor vasárnap ki lettem zavarva fát vágni/hordani. A munkával nincs baj, csak megint akkora szél volt, hogy 2szer futhattam a sapkám után, estére megint gyönyörűek lettek a szemeim.
Holnap valszeg mehetek szemészetre, hogy kiírassak egy új szemcseppet, de most remélem valami olyat kapok, ami hat is...
Természetesen a munka után, ma hulla vagyok. Megfordult drága anyám fejében, hogy otthon lábadozzak? Hehe, lófaszt... majd ő fog délután meglépni...
Ezen már meg sem szabad lepődni, de majd ha ő lesz otthon betegen, akkor kapja majd a nonstop baszogatást, hogy miért nem jön be dolgozni, mit fekszik sötöbö... amilyen az adj isten...
A héten kezdődik a Tiffany tanfolyam. yay. Egy újabb lépés az álmaim felé, csak még nagyon hosszú az út.
Azon lepődtem meg, hogy amióta brony lettem, azóta rohamosan megnőtt a rajzaim száma.
Egy jó scanner kéne még, meg némi Photoshop tudás. Előbbit még be tudom szerezni, utóbbiról csak ábrándozhatok...
Kéne egy jó tablet is, mert manapság már baromi elavult a ceruza+kihúzó+radír kombó...
Program már van, de valami faja nagy tablet kéne... hát talán karácsonyra, mert jelen anyagi helyzetemben egy pendrive-ot nem tudok megengedni magamnak, minden pénzem felemészti a tanfolyam... ez van.
Egyéb említésre méltó dolog nem történt a hétvégén.
A múlt hét elég kemény volt, nem csak a szemem miatt, hanem meló miatt is.
Update!
Az a helyzet, ezt még hétfőn kezdtem írni, csak leltár miatt folyamatosan csúszott a dolog.
Szóval ma voltam szemészeten, ahol mondták, hogy ugyanazt a szemcseppet írták ki, mint múltor.
Nagy lófaszt, mondtam, már eleve nem ugyanúgy néz ki, és az előző még átlátszó folyadék volt, ez meg olyan mint a szappanos víz. Az előző hatott, ez csak mar...
Mind1, kiírt nekem egy szemkenőcsöt, meg mondta hogy használjak műkönnyet.
Kiváltom, hazaviszem, elolvasom a betegtájékoztatót...
A szemkenőcs mellékhatásképn szürke, vagy zöldhályogot okozhat. Hát ez kurvajó, landolt is a kukában, én ezt meg nem kockáztatom, marad a műkönny, viszont ahhoz a szemészhez többet nem megyek...
Holnap megyek tanfolyamra.
Kicsit izgulok, mert már egy éve nem voltam, tuti hogy mindent elfelejtettem.
Az elején szerintem úgyis csak vágni fogok párat, aztán elkezdem a következő munkámat.
Idén kicsit szopás lesz az egész, mert a jelen benzinárak mellett jóval drágább lesz a közlekedés... Nem tudom, mennyire lesz így rendszeres a tanfolyam.
Lehet ha ezzel a munkával kész vagyok, akkor legalább 1 hónapot csúsztatok, hogy tudjak valamit félretenni.
Nagyjából ennyi történt.
Peace.
2012. január 9., hétfő
It was just a bad dream...
I woke with a silent scream. My head was covered in sweat, my heart was beating fast.
I looked around, and realized it was all a bad dream.
-Are you alright?- Fluttershy asked, while she woke up slowly.
-I'm... okay...-
-Did you have a nightmare?-
-Yeah, the worst kind... a memory from long ago.-
I dreamt about her again... We were best friends for a long time, we were almost like a brother and sister. We always helped each other. Whenever she needed someone to help, or lend a shoulder I was there for her, whenever I needed someone to drive away my sadness, she was there for me. We were really good friends.
But then she started changing. She started acting weird. She has done some things I never though she would. I tried to understand, I tried to stop her. No matter how many times I told her that she will regret what she was doing, she didn't listen.
We started to separate. We talked and met less...
I just couldn't follow her on the path she chose...
Our frienship ended. She kept blaming me, she made me feel guilty...
She was one of the reasons I had to leave my hometown.
-Allhearts?- Fluttershy asked and raised her hoof gently to my face. -Are you... are you alright? You' re crying.-
I wiped my eyes.
-She's... she's still haunting me. She was yelling... she said, that is't all my fault, and she sent those 3 to torment me...-
It didn't actually happened like that, but in my dream she was like a demon and those 3 were her minions.
Tears started running from my eyes again. Fluttershy wiped them off gently and wrapped her hooves around me. Her warmth calmed me down.
-It's okay... she can't hurt you anymore. It was just a bad dream.-
This was just a fic but the dream actually happened last night...
I looked around, and realized it was all a bad dream.
-Are you alright?- Fluttershy asked, while she woke up slowly.
-I'm... okay...-
-Did you have a nightmare?-
-Yeah, the worst kind... a memory from long ago.-
I dreamt about her again... We were best friends for a long time, we were almost like a brother and sister. We always helped each other. Whenever she needed someone to help, or lend a shoulder I was there for her, whenever I needed someone to drive away my sadness, she was there for me. We were really good friends.
But then she started changing. She started acting weird. She has done some things I never though she would. I tried to understand, I tried to stop her. No matter how many times I told her that she will regret what she was doing, she didn't listen.
We started to separate. We talked and met less...
I just couldn't follow her on the path she chose...
Our frienship ended. She kept blaming me, she made me feel guilty...
She was one of the reasons I had to leave my hometown.
-Allhearts?- Fluttershy asked and raised her hoof gently to my face. -Are you... are you alright? You' re crying.-
I wiped my eyes.
-She's... she's still haunting me. She was yelling... she said, that is't all my fault, and she sent those 3 to torment me...-
It didn't actually happened like that, but in my dream she was like a demon and those 3 were her minions.
Tears started running from my eyes again. Fluttershy wiped them off gently and wrapped her hooves around me. Her warmth calmed me down.
-It's okay... she can't hurt you anymore. It was just a bad dream.-
This was just a fic but the dream actually happened last night...
2012. január 4., szerda
Summary Y2K11
Mint minden évben, idén is csinálok egy éves összesítőt.
Tulajdonképpen akár pár szóval is summázhatnám az egész évemet, de nem akarok trehány lenni.
Lement a szilveszter, haverokkal mentünk biliárdozni, éjfélkor otthon fellőttük a rakétákat(erről van videó is, csak még nem töltöttem fel).
Nagyjából ennyi...
Summary 2011
Akárcsak tavaly, idén is sok szenvedésben volt részem, több tragédia is ért, voltak boldogabb napok, lezárásra kerültek bizonyos dolgok (végre), aztán jött egy új kezdet, egy új társaság, ahol jól (és fontosnak) érzem magam.
Persze az örömömet beárnyékolja egy újabb nehéz döntés... bár ez mind azon a beszélgetésen múlik, ami lassan elkerülhetetlen lesz. Lehet hogy elveszítek egy újabb barátot?
Január
Szokásos protokol: leltár, évzárás, év értékelés, sötöbö.
Elkezdtem a tiffany tanfolyamot, amihez még a mai napig is sok reményt fűzök.
Elkövettem életem második legnagyobb hülyeségét, a szívemre hallgattam és megadtam az esélyt, hogy újra kezdjünk egy elveszett barátságot (hiba volt, naaaagy hiba).
Megvolt az év első tragédiája, elpusztult Vakarcs, a kis fogadott macskánk... elütötték...
Február
A februárom elég dühöngős volt. Sok volt a hülye, a zsidó, akik külön élvezettel hergeltek minden nap.
Volt még 1 kisebb rage-elésem a Valentin nap miatt, de az minden évben van, úgyhogy ez nem újdonság.
Március
A Március eseménydús volt, kezdve azzal, hogy nagymamám nemrég befogadott kutyáját a szomszéd vérebek szétcincálták. Szép látvány volt.
Életem második legnagyobb hülyesége folytatódott azzal, hogy újra szent lett a béke és visszatért a barátság. Én kis naív, azt hittem, hogy mindenki érdemel még egy esélyt, hát ez egy újabb drága lecke volt, hogy EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT!
Nem baj, ebből is tanultam, több ilyen nem lesz.
Jött a jó idő és vele egy elhatározás, hogy brinágra ülök; így is lett és szépen gyűjtögettem a kilómétereket.
Volt még pár apróság, mint pl.: autós problémák, fals pánik gyomorbajokat illetően, újabb elkészült tiffany-s munkák, megcsináltam az 5000 darabos puzzle-omat, stb.
Április
Japánban történt néhány katasztrófa, ami a mai napig is érezhető náluk. Szegények, nem irigylem őket, ezért is szar szigetországban lakni, nem beszélve arról, hogy pont törés vonalon vannak. Ez volt eddig a legnagyobb földrengésük és félő, hogy lesz még.
Minden csoda 3 napig tart, vagy csak 1 hónapig? Nah igen, már itt éreztem, hogy gáz lesz és fel is adom, szintén itt jöttem rá, hogy jófiúnak lenni nem kifizetődő.
Ebben a hónapban elég tetemes mennyiségü pénzt sikerült elköltenem...
Köztük van ugye a tanfolyam, a benzin, egy nem várt fogászat, stb stb... egy pár hónapra földhöz vágott ez a nagy kiadás.
Május
A születésnapomon kívül sokminden nem történt, leszámítva a stresszelést meg a sok depressziót...
Június
Sok minden történt, köztük egy újabb tragédia. Elütötték az egyik macskámat.
Bejegyzés ebben a hónapban nemigen volt, mert fentebb említett okok miatt még mindig túl depis voltam, hogy rávegyem magam az írásra.
Szünetelt is az írás majdnem egy hónapig.
Július
Ebben a hónapban megtanultam, hogy senkihez és semmihez nem szabad kötődni érzelmileg, mert egy újabb szerettemet, az előző hónapban elütött kandúr testvérét ütötték most el. Még most is hiányoznak nekem, hiányuk örökké tátongó lyukat hagytak a szívemben.
Transformers lázban égtem, megnéztem a 3. részt és mint egy kis fangörl, körbeujjongtam. El is kezdtem művelődni belőle, ma már elég sok mindent tudok róla.
Augusztus
Ez volt a legmelósabb hónap.
A kisházat lakhatóvá kellett varázsolnunk, mert nagynénémet kiköltöztettük pestről.
Volt minden mi szem-szájnak ingere. Nekem főleg a festős melók jutottak, ami mint tudjunk, nem mentek zökkenőmentesen.
Közben volt még egy kisebb mosógép szerelésem is, ajh, nem is akarok emlékezni rá...
Szeptember
Kivettem az egyetlen szabimat, ami kivételesen nem lett totál szar. Tudtam pihenni is, volt némi kalandom is, volt egy stopposom, havert is taxiznom kellett, fun volt.
Összegfutottam egy régi ismerőssel, akit ha már arcról nem is, de magasságáról már messziről meg lehet ismerni :D.
Ám hétvégén borult minden, mert elkezdődött a költöztetés. Kemény volt, de túl lettünk rajta...
A hónap végén bekövetkezett az újabb tragédia. A legszeretettebb macskám, Julie eltűnt és nem jött haza. Valószínüleg meghalt, hogy hogyan és mikor, nem tudjuk, mert sosem találtuk meg. Már csak Gigi marad nekünk, aki meg már eléggé öreg, pár éve lehet még talán, aztán ő sem lesz többet...
Október
Kötőhártya gyulladás, yay.
Szokásos évforduló, immáron a 9.
Idén lesz a mágikus 10. Mondtam én, hogy meglesz, most már csak új célt kéne kitűzni, mondjuk a 15-öt, vagy a 20-at; habár fasz tudja, hogy fogok-e még 10 évet élni... Fő az optimizmus.
Ebben a hónapban váltam 100% brony-vá és KIBASZOTT BÜSZKE VAGYOK RÁ.
Gyökerestül megváltozott az életem. Soha nem lettem még ennyire rabja egy sorozatnak, pláne nem egy lányos sorozatnak.
Megismerkedtem a Hunbrony csoporttal, telis tele brony-kkal, meg néhány pegasister-rel.
Hálával tartozom a sorsnak, hogy a sok szarság, kínlódás, szenvedés és depresszió után jött e megváltás.
Továbbá hálával tartozom Lauren Faust-nak, aki megalkotta eme csodát;
és végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok a csoportnak, hogy befogadtak és velem együtt valljuk töretlenül a 'Love and Tolerance' eszményt.
Köszönöm, hogy vagytok. Végre lezárhatom a múltam, elfelejthetem azt, aki sok örömet, de annál nagyobb fájdalmat okozott nekem az elmúlt 2 évben.
Végre... ki merem mondani? IGEN! Végre boldog vagyok, hogy tartozok valahova és már nem akarom minden héten felkötni magam.
Mégegyszer! KÖSZÖNÖM!!
November
A pokol hónapja. Megint diétáztam egy hónapot, aminek 6 és fél kiló minusz lett az eredménye. Tavasszal igyekszem ezt fenntartani némi kerékpározással.
A diéta kínjait feloldozta az első Brony meet-em, ahol habár nem ismertem senkit, felettébb jól éreztem magam.
A jó hangulatomat hamar lelombozta annak a kismacskának az elgázolt teteme, amit azelőtt 1-2 nappal láttam rohangálni a kocsik között. Törtem magam, hogy haza vigyem-e, aztán már túl késő volt. Még most is mardos a bűntudat.
December
Hivatalosan és véglegesen szemüveges lettem. Nincs mese, nem láttam már messzire, most viszont sokkal jobb.
Jelentkeztem egy pályázatra, amit Falling hírdetett meg, nem sejtve hogy mekkora fába is vágom a fejszémet. Nem is lettem volna kész, ha nem tolja ki a határidőt a hónap végéig.
Nem is a díjért csinálom, hanem kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Majd kiváncsi leszek, milyen eredményt ért el. DA-ra addig nem teszem ki, amíg nem volt ereményhirdetés.
Lement a karácsonyi Brony meet is. Megint nagyon jól éreztem magam és most még többen voltunk, mint azelőtt. Jelenleg 88 tagunk van, hehe, gyűlünk, gyűlünk. :)
A karácsonyról tulajdonképpen nemrég írtam, szóval most nem fogok ctrl+c, ctrl+v-zni.
Az évet értékelve, sokat szenvedtem, sokat depiztem idén is, de hála ennek a csoportnak, visszatért belém az élet és már van miért felkelnem minden nap. Remélem ez az érzés sokáig megmarad.
Még egy apróság a korábbi drámához. Minden renden van újra, újfent Isten hozott köztünk Inchay :D.
Boldog Békés Új Évet kívánok minden bro-nak és sis-nek, találkozunk Februárban ;)
Peace.
Tulajdonképpen akár pár szóval is summázhatnám az egész évemet, de nem akarok trehány lenni.
Lement a szilveszter, haverokkal mentünk biliárdozni, éjfélkor otthon fellőttük a rakétákat(erről van videó is, csak még nem töltöttem fel).
Nagyjából ennyi...
Summary 2011
Akárcsak tavaly, idén is sok szenvedésben volt részem, több tragédia is ért, voltak boldogabb napok, lezárásra kerültek bizonyos dolgok (végre), aztán jött egy új kezdet, egy új társaság, ahol jól (és fontosnak) érzem magam.
Persze az örömömet beárnyékolja egy újabb nehéz döntés... bár ez mind azon a beszélgetésen múlik, ami lassan elkerülhetetlen lesz. Lehet hogy elveszítek egy újabb barátot?
Január
Szokásos protokol: leltár, évzárás, év értékelés, sötöbö.
Elkezdtem a tiffany tanfolyamot, amihez még a mai napig is sok reményt fűzök.
Elkövettem életem második legnagyobb hülyeségét, a szívemre hallgattam és megadtam az esélyt, hogy újra kezdjünk egy elveszett barátságot (hiba volt, naaaagy hiba).
Megvolt az év első tragédiája, elpusztult Vakarcs, a kis fogadott macskánk... elütötték...
Február
A februárom elég dühöngős volt. Sok volt a hülye, a zsidó, akik külön élvezettel hergeltek minden nap.
Volt még 1 kisebb rage-elésem a Valentin nap miatt, de az minden évben van, úgyhogy ez nem újdonság.
Március
A Március eseménydús volt, kezdve azzal, hogy nagymamám nemrég befogadott kutyáját a szomszéd vérebek szétcincálták. Szép látvány volt.
Életem második legnagyobb hülyesége folytatódott azzal, hogy újra szent lett a béke és visszatért a barátság. Én kis naív, azt hittem, hogy mindenki érdemel még egy esélyt, hát ez egy újabb drága lecke volt, hogy EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT!
Nem baj, ebből is tanultam, több ilyen nem lesz.
Jött a jó idő és vele egy elhatározás, hogy brinágra ülök; így is lett és szépen gyűjtögettem a kilómétereket.
Volt még pár apróság, mint pl.: autós problémák, fals pánik gyomorbajokat illetően, újabb elkészült tiffany-s munkák, megcsináltam az 5000 darabos puzzle-omat, stb.
Április
Japánban történt néhány katasztrófa, ami a mai napig is érezhető náluk. Szegények, nem irigylem őket, ezért is szar szigetországban lakni, nem beszélve arról, hogy pont törés vonalon vannak. Ez volt eddig a legnagyobb földrengésük és félő, hogy lesz még.
Minden csoda 3 napig tart, vagy csak 1 hónapig? Nah igen, már itt éreztem, hogy gáz lesz és fel is adom, szintén itt jöttem rá, hogy jófiúnak lenni nem kifizetődő.
Ebben a hónapban elég tetemes mennyiségü pénzt sikerült elköltenem...
Köztük van ugye a tanfolyam, a benzin, egy nem várt fogászat, stb stb... egy pár hónapra földhöz vágott ez a nagy kiadás.
Május
A születésnapomon kívül sokminden nem történt, leszámítva a stresszelést meg a sok depressziót...
Június
Sok minden történt, köztük egy újabb tragédia. Elütötték az egyik macskámat.
Bejegyzés ebben a hónapban nemigen volt, mert fentebb említett okok miatt még mindig túl depis voltam, hogy rávegyem magam az írásra.
Szünetelt is az írás majdnem egy hónapig.
Július
Ebben a hónapban megtanultam, hogy senkihez és semmihez nem szabad kötődni érzelmileg, mert egy újabb szerettemet, az előző hónapban elütött kandúr testvérét ütötték most el. Még most is hiányoznak nekem, hiányuk örökké tátongó lyukat hagytak a szívemben.
Transformers lázban égtem, megnéztem a 3. részt és mint egy kis fangörl, körbeujjongtam. El is kezdtem művelődni belőle, ma már elég sok mindent tudok róla.
Augusztus
Ez volt a legmelósabb hónap.
A kisházat lakhatóvá kellett varázsolnunk, mert nagynénémet kiköltöztettük pestről.
Volt minden mi szem-szájnak ingere. Nekem főleg a festős melók jutottak, ami mint tudjunk, nem mentek zökkenőmentesen.
Közben volt még egy kisebb mosógép szerelésem is, ajh, nem is akarok emlékezni rá...
Szeptember
Kivettem az egyetlen szabimat, ami kivételesen nem lett totál szar. Tudtam pihenni is, volt némi kalandom is, volt egy stopposom, havert is taxiznom kellett, fun volt.
Összegfutottam egy régi ismerőssel, akit ha már arcról nem is, de magasságáról már messziről meg lehet ismerni :D.
Ám hétvégén borult minden, mert elkezdődött a költöztetés. Kemény volt, de túl lettünk rajta...
A hónap végén bekövetkezett az újabb tragédia. A legszeretettebb macskám, Julie eltűnt és nem jött haza. Valószínüleg meghalt, hogy hogyan és mikor, nem tudjuk, mert sosem találtuk meg. Már csak Gigi marad nekünk, aki meg már eléggé öreg, pár éve lehet még talán, aztán ő sem lesz többet...
Október
Kötőhártya gyulladás, yay.
Szokásos évforduló, immáron a 9.
Idén lesz a mágikus 10. Mondtam én, hogy meglesz, most már csak új célt kéne kitűzni, mondjuk a 15-öt, vagy a 20-at; habár fasz tudja, hogy fogok-e még 10 évet élni... Fő az optimizmus.
Ebben a hónapban váltam 100% brony-vá és KIBASZOTT BÜSZKE VAGYOK RÁ.
Gyökerestül megváltozott az életem. Soha nem lettem még ennyire rabja egy sorozatnak, pláne nem egy lányos sorozatnak.
Megismerkedtem a Hunbrony csoporttal, telis tele brony-kkal, meg néhány pegasister-rel.
Hálával tartozom a sorsnak, hogy a sok szarság, kínlódás, szenvedés és depresszió után jött e megváltás.
Továbbá hálával tartozom Lauren Faust-nak, aki megalkotta eme csodát;
és végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok a csoportnak, hogy befogadtak és velem együtt valljuk töretlenül a 'Love and Tolerance' eszményt.
Köszönöm, hogy vagytok. Végre lezárhatom a múltam, elfelejthetem azt, aki sok örömet, de annál nagyobb fájdalmat okozott nekem az elmúlt 2 évben.
Végre... ki merem mondani? IGEN! Végre boldog vagyok, hogy tartozok valahova és már nem akarom minden héten felkötni magam.
Mégegyszer! KÖSZÖNÖM!!
November
A pokol hónapja. Megint diétáztam egy hónapot, aminek 6 és fél kiló minusz lett az eredménye. Tavasszal igyekszem ezt fenntartani némi kerékpározással.
A diéta kínjait feloldozta az első Brony meet-em, ahol habár nem ismertem senkit, felettébb jól éreztem magam.
A jó hangulatomat hamar lelombozta annak a kismacskának az elgázolt teteme, amit azelőtt 1-2 nappal láttam rohangálni a kocsik között. Törtem magam, hogy haza vigyem-e, aztán már túl késő volt. Még most is mardos a bűntudat.
December
Hivatalosan és véglegesen szemüveges lettem. Nincs mese, nem láttam már messzire, most viszont sokkal jobb.
Jelentkeztem egy pályázatra, amit Falling hírdetett meg, nem sejtve hogy mekkora fába is vágom a fejszémet. Nem is lettem volna kész, ha nem tolja ki a határidőt a hónap végéig.
Nem is a díjért csinálom, hanem kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Majd kiváncsi leszek, milyen eredményt ért el. DA-ra addig nem teszem ki, amíg nem volt ereményhirdetés.
Lement a karácsonyi Brony meet is. Megint nagyon jól éreztem magam és most még többen voltunk, mint azelőtt. Jelenleg 88 tagunk van, hehe, gyűlünk, gyűlünk. :)
A karácsonyról tulajdonképpen nemrég írtam, szóval most nem fogok ctrl+c, ctrl+v-zni.
Az évet értékelve, sokat szenvedtem, sokat depiztem idén is, de hála ennek a csoportnak, visszatért belém az élet és már van miért felkelnem minden nap. Remélem ez az érzés sokáig megmarad.
Még egy apróság a korábbi drámához. Minden renden van újra, újfent Isten hozott köztünk Inchay :D.
Boldog Békés Új Évet kívánok minden bro-nak és sis-nek, találkozunk Februárban ;)
Peace.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)