Nah szép.
Az előbb volt bent kolega egyik haverja. Beszélgetnek.
A hapsi épp válik.
A feleség kavart egy munkatársával, aki 45 éves, 11 évvel idősebb, mint a feleség.
Érdekes.
Ez megintcsak az én elméletemet támasztja alá.
Úgy látszik az ellenkező nemben sosem szabad megbízni.
1 éves kapcsolat?
5 éves kapcsolat?
10 éves kapcsolat?
Lófasz! Ezeknek már a házasság sem szent, bazzeg, annak ellenére, hogy örök hűséget fogadtak, van 2 gyerekük, nincs családi feszkó, a nő még ilyenkor is kicsapong.
Ilyen történetek hallatán mindig saját életem tapasztalatira kapok választ, vagy intő példát.
Ha belegondolok, hogy ha valaha is lesz valakim, abban még házasságban sem bízhatok.
Azért ezek fasza dolgok, és ilyenkor jönnek azok, hogy nem véletlen kurváznak a férfiak, de ha kurváznak, akkor minden hapsi szemét és így tovább...
Néha nem árt mindenkinek a saját házatáján söprögetni.
Ez a mi sorsunk, ha rendesek vagyunk, kihasználnak, kifacsarnak, majd ha megunják a banánt, akkor kidobnak.
Ebből is le lehet vonni a következtetéseket.
1. a kedvességet elfelejteni, élni, mint egy szemét és akkor nem ér meglepetésként a hátban a kés.
2. örök magányt vállalni, így lehet, hogy sosem tapasztaljuk meg a szeretetet, de a kihasználást és az átbaszást sem. Személyszerint én az utóbbit választottam, mert inkább ez, minthogy szemétként éljek, ugyanis a lelkiismeretem nem engedné az efajta életet.
Ez legyen a tanulság mára, gyerekek.
Peace.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése