Summary Y2K11

Mint minden évben, idén is csinálok egy éves összesítőt.
Tulajdonképpen akár pár szóval is summázhatnám az egész évemet, de nem akarok trehány lenni.

Lement a szilveszter, haverokkal mentünk biliárdozni, éjfélkor otthon fellőttük a rakétákat(erről van videó is, csak még nem töltöttem fel).
Nagyjából ennyi...

Summary 2011

Akárcsak tavaly, idén is sok szenvedésben volt részem, több tragédia is ért, voltak boldogabb napok, lezárásra kerültek bizonyos dolgok (végre), aztán jött egy új kezdet, egy új társaság, ahol jól (és fontosnak) érzem magam.
Persze az örömömet beárnyékolja egy újabb nehéz döntés... bár ez mind azon a beszélgetésen múlik, ami lassan elkerülhetetlen lesz. Lehet hogy elveszítek egy újabb barátot?

Január
Szokásos protokol: leltár, évzárás, év értékelés, sötöbö.
Elkezdtem a tiffany tanfolyamot, amihez még a mai napig is sok reményt fűzök.

Elkövettem életem második legnagyobb hülyeségét, a szívemre hallgattam és megadtam az esélyt, hogy újra kezdjünk egy elveszett barátságot (hiba volt, naaaagy hiba).

Megvolt az év első tragédiája, elpusztult Vakarcs, a kis fogadott macskánk... elütötték...

Február
A februárom elég dühöngős volt. Sok volt a hülye, a zsidó, akik külön élvezettel hergeltek minden nap.
Volt még 1 kisebb rage-elésem a Valentin nap miatt, de az minden évben van, úgyhogy ez nem újdonság.

Március
A Március eseménydús volt, kezdve azzal, hogy nagymamám nemrég befogadott kutyáját a szomszéd vérebek szétcincálták. Szép látvány volt.

Életem második legnagyobb hülyesége folytatódott azzal, hogy újra szent lett a béke és visszatért a barátság. Én kis naív, azt hittem, hogy mindenki érdemel még egy esélyt, hát ez egy újabb drága lecke volt, hogy EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT!
Nem baj, ebből is tanultam, több ilyen nem lesz.

Jött a jó idő és vele egy elhatározás, hogy brinágra ülök; így is lett és szépen gyűjtögettem a kilómétereket.

Volt még pár apróság, mint pl.: autós problémák, fals pánik gyomorbajokat illetően, újabb elkészült tiffany-s munkák, megcsináltam az 5000 darabos puzzle-omat, stb.

Április
Japánban történt néhány katasztrófa, ami a mai napig is érezhető náluk. Szegények, nem irigylem őket, ezért is szar szigetországban lakni, nem beszélve arról, hogy pont törés vonalon vannak. Ez volt eddig a legnagyobb földrengésük és félő, hogy lesz még.

Minden csoda 3 napig tart, vagy csak 1 hónapig? Nah igen, már itt éreztem, hogy gáz lesz és fel is adom, szintén itt jöttem rá, hogy jófiúnak lenni nem kifizetődő.

Ebben a hónapban elég tetemes mennyiségü pénzt sikerült elköltenem...
Köztük van ugye a tanfolyam, a benzin, egy nem várt fogászat, stb stb... egy pár hónapra földhöz vágott ez a nagy kiadás.

Május
A születésnapomon kívül sokminden nem történt, leszámítva a stresszelést meg a sok depressziót...

Június
Sok minden történt, köztük egy újabb tragédia. Elütötték az egyik macskámat.
Bejegyzés ebben a hónapban nemigen volt, mert fentebb említett okok miatt még mindig túl depis voltam, hogy rávegyem magam az írásra.
Szünetelt is az írás majdnem egy hónapig.

Július
Ebben a hónapban megtanultam, hogy senkihez és semmihez nem szabad kötődni érzelmileg, mert egy újabb szerettemet, az előző hónapban elütött kandúr testvérét ütötték most el. Még most is hiányoznak nekem, hiányuk örökké tátongó lyukat hagytak a szívemben.

Transformers lázban égtem, megnéztem a 3. részt és mint egy kis fangörl, körbeujjongtam. El is kezdtem művelődni belőle, ma már elég sok mindent tudok róla.

Augusztus
Ez volt a legmelósabb hónap.
A kisházat lakhatóvá kellett varázsolnunk, mert nagynénémet kiköltöztettük pestről.
Volt minden mi szem-szájnak ingere. Nekem főleg a festős melók jutottak, ami mint tudjunk, nem mentek zökkenőmentesen.
Közben volt még egy kisebb mosógép szerelésem is, ajh, nem is akarok emlékezni rá...

Szeptember
Kivettem az egyetlen szabimat, ami kivételesen nem lett totál szar. Tudtam pihenni is, volt némi kalandom is, volt egy stopposom, havert is taxiznom kellett, fun volt.
Összegfutottam egy régi ismerőssel, akit ha már arcról nem is, de magasságáról már messziről meg lehet ismerni :D.
Ám hétvégén borult minden, mert elkezdődött a költöztetés. Kemény volt, de túl lettünk rajta...

A hónap végén bekövetkezett az újabb tragédia. A legszeretettebb macskám, Julie eltűnt és nem jött haza. Valószínüleg meghalt, hogy hogyan és mikor, nem tudjuk, mert sosem találtuk meg. Már csak Gigi marad nekünk, aki meg már eléggé öreg, pár éve lehet még talán, aztán ő sem lesz többet...

Október
Kötőhártya gyulladás, yay.
Szokásos évforduló, immáron a 9.
Idén lesz a mágikus 10. Mondtam én, hogy meglesz, most már csak új célt kéne kitűzni, mondjuk a 15-öt, vagy a 20-at; habár fasz tudja, hogy fogok-e még 10 évet élni... Fő az optimizmus.

Ebben a hónapban váltam 100% brony-vá és KIBASZOTT BÜSZKE VAGYOK RÁ.
Gyökerestül megváltozott az életem. Soha nem lettem még ennyire rabja egy sorozatnak, pláne nem egy lányos sorozatnak.
Megismerkedtem a Hunbrony csoporttal, telis tele brony-kkal, meg néhány pegasister-rel.
Hálával tartozom a sorsnak, hogy a sok szarság, kínlódás, szenvedés és depresszió után jött e megváltás.
Továbbá hálával tartozom Lauren Faust-nak, aki megalkotta eme csodát;
és végül, de nem utolsó sorban, hálás vagyok a csoportnak, hogy befogadtak és velem együtt valljuk töretlenül a 'Love and Tolerance' eszményt.
Köszönöm, hogy vagytok. Végre lezárhatom a múltam, elfelejthetem azt, aki sok örömet, de annál nagyobb fájdalmat okozott nekem az elmúlt 2 évben.
Végre... ki merem mondani? IGEN! Végre boldog vagyok, hogy tartozok valahova és már nem akarom minden héten felkötni magam.
Mégegyszer! KÖSZÖNÖM!!

November
A pokol hónapja. Megint diétáztam egy hónapot, aminek 6 és fél kiló minusz lett az eredménye. Tavasszal igyekszem ezt fenntartani némi kerékpározással.

A diéta kínjait feloldozta az első Brony meet-em, ahol habár nem ismertem senkit, felettébb jól éreztem magam.
A jó hangulatomat hamar lelombozta annak a kismacskának az elgázolt teteme, amit azelőtt 1-2 nappal láttam rohangálni a kocsik között. Törtem magam, hogy haza vigyem-e, aztán már túl késő volt. Még most is mardos a bűntudat.

December
Hivatalosan és véglegesen szemüveges lettem. Nincs mese, nem láttam már messzire, most viszont sokkal jobb.

Jelentkeztem egy pályázatra, amit Falling hírdetett meg, nem sejtve hogy mekkora fába is vágom a fejszémet. Nem is lettem volna kész, ha nem tolja ki a határidőt a hónap végéig.
Nem is a díjért csinálom, hanem kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Majd kiváncsi leszek, milyen eredményt ért el. DA-ra addig nem teszem ki, amíg nem volt ereményhirdetés.

Lement a karácsonyi Brony meet is. Megint nagyon jól éreztem magam és most még többen voltunk, mint azelőtt. Jelenleg 88 tagunk van, hehe, gyűlünk, gyűlünk. :)

A karácsonyról tulajdonképpen nemrég írtam, szóval most nem fogok ctrl+c, ctrl+v-zni.


Az évet értékelve, sokat szenvedtem, sokat depiztem idén is, de hála ennek a csoportnak, visszatért belém az élet és már van miért felkelnem minden nap. Remélem ez az érzés sokáig megmarad.

Még egy apróság a korábbi drámához. Minden renden van újra, újfent Isten hozott köztünk Inchay :D.

Boldog Békés Új Évet kívánok minden bro-nak és sis-nek, találkozunk Februárban ;)


Peace.